Népújság, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-11 / 8. szám
Július közepére tervezik az első Holdra szálló űrhajó fellövését trhajÓ8ok aajtókonferenciája WASHINGTON: Frank Borman, James Lovell és William Anders csütörtök esti washingtoni sajtókonferenciáján azt mondotta, hogy az űrhajó mindvégig kiválóan működött, s csupán kisebb jelentőségű problémák voltak az Apollo— 8 Hold-kerülő utazása során. A rajtnál a vártnál nagyobb zaj lépett fel, amely átmenetileg lehetetlenné tette a rádiókapcsolatot. A későbbiek során egy ízben kisebb vibrációt tapasztaltak és a Hold felé indultukban a ra- kétamfl fokozata a vártnál néhány másodperccel később kapcsolódott szét az űrhajótól. Ezek azonban nem befolyásolták az űrutazást, a kritikus szakaszokban pedig minden berendezés kiválóan működött Az űrhajó vízre szállása is vártnál nagyobb erővel történt és átmenetileg jelentéktelen vízszivárgás lépett fel. A három űrhajós valóságos vetítettképes Hold-sétára vitte el a sajtókonferencián részt vevő több száz újságírót, ugyanis számos olyan eddig nem közölt fényképfelvételt mutattak be. amelyek a Hold felszínéjiek egyes részleteit ábrázolták a legkülönbözőbb szögekből, más- megvilágítás mellett. Mint elmondották, az amerikai űrhajók tervezett leszállóhelye, a Nyugalom-tengere térségében a közvetlen megfigyelés alánján is megfelelőnek látszik. Loved és Anders a fényképfelvételek alapján azt mondotta, bizonyos, hogy a Holdon vulkánikus tevékenység ment végbe és ez a kráA NAP EGYIK LEGINKÁBB figyelemreméltó híre Stockholmból származott: Svédország elismerte a VDK-t. A közlemény hangoztatja, hogy a svéd kormány döntése megfelel a Svédország és Észak-Vietnam közötti kapcsolatok fejlődésének. Az UPI párizsi szerkesztősége kommentálta először a hírt, rámutatva, hogy a svéd döntés nagymértékben erősítette a VDK helyzetét. Párizsban tudni vélik, hogy Svédország előbb konzultált a többi Skandináv állammal és elképzelhető, hogy rövidesen azok is követik a stockholmi kezdeményezést. STOCKHOLMBAN EGYÉBKÉNT nemrég megnyitották a DNFF tájékoztató központját. Vezetője, Le Phuong, a hírt így kommentálta: „Nagyszerű, most már csak a mi elismerésünk van hátra”. Nyilatkozott egyébként a DNFF egy másik vezető személyisége a párizsi tárgyalásokra kijelölt delegáció vezetője, Tran Buu Kiér is. A Figarónak adott interjújában rámutatott, hogy az amerikaiak jelenleg igen rossz politikai és katonai helyzetben vannak Dél-Vietnamban, ahol a jelenlegi háborús kormányzatot a lakosság erőfeszítései nyomán békekormány fogja felváltani. Utalt arra, bármilyen kormány van is hatalmon Washingtonban, az USA-nak szembe kell néznie ezzel a ténnyel, hogy vagy visszavonul Vietnam földjéről, vagy még súlyosabb vereséget szenved. A THIEU KLIKK ELLENHUZÄSOKKAL próbálja behozni azt az előnyt, amelyet Hanoi és a DNFF szerzett, Thieu most Ismét két ízben tárgyalt az USA saigoni nagykövetével, Bunkerrel — akit hírek szerint a Nixon-kor- mány ts meg akar tartani a helyén, — hogy megpróbálja egyeztetni vele a párizsi tárgyalásokon előterjesztendő ügyrendi javaslatot. Nem közömbös, hogy Bunker ugyanerről a témáról Kyved már napokkal korábban tárgyalt. Ismeretes, hogy Thieu elnök és Ky alelnök között hatalmi harc folyik, s meglehet, végső soron az USA állásfoglalása dönti el majd, ki nyeri meg ezt a csatát. Mindenesetre Cabot Lodge kinevezésétől január 20 után Harri- man helyett ő vezeti majd az amerikai delegációt a párizsi tárgyalásokon. A Thieu rezsim megpróbál új erőt és reménységet meríteni, minthogy Cabot Lodge, — legalábbis a múltban, — a kemény vonalat képviselte. BONNBAN CARAPKIN SZOVJET NAGYKÖVET — saját kérésére — másfél órás megbeszélést folytatott Willy1 Brandttal, az NSZK külügyminiszterével. A kiadott közleményből mindössze annyi derült ki, hogy a közeljövőben folytatják majd a párbeszédet az erőszakról való lemondás kérdéséről. A bonni külügyminisztériumból származó információk szerint Carapkin kifejezte kormányának kívánságát a Szovjetunió és az NSZK viszonyának megjavítására. Ennek persze feltételei vannak. Talán éppen ebben az irányban próbált valamiféle tétova lépést tenni Bonn most, hogy a külügyminisztérium hosszas magyarázkodást hozott nyilvánosságra az amerikai haderők január 20-án kezdődő nyugat-németországi hadgyakorlatáról, azt próbálva hangsúlyozni, hogy ez csak afféle évente egyszer sorra kerülő rutin-hadgyakorlat. Bécsi nyugatnémet kémügy BECS: Mint ismeretes. Ableitin- ger, volt osztrák detektívfel- ügyelót, utóbb magándetektívet, tavaly két és fél évi börtönre ítéltek, mert bizalmas aktákat juttatott el a nyugatnémet hírszerzésnek. Az Ableittngernél talált okmányok alapján most lefolytatott vizsgálat — amint s Die Presse pénteken megírja — igazolta, hogy az osztrák államrendőrség 20 tagja, akik részben ma is a helyükön vannak, szintén bizalmas adatokat továbbított Ableitingernek. Mások — a vizsgálat összesen 47 rendőr- tisztviselő ellen folyt — baráti szívességként — ..segítették volt kollégájukat”. (MTI) terek egy részének eredete. Különösen érdekesek voltak azok a felvételek, amelyek a Hold emberi szem számára eddig nem látható oldaláról készültek. Az amerikai űrkutatási program jövőjéről szólva a három űrhajós azt mondotta. hogy még behatóbban kell tanulmányozni a Földet közvetlenül körülvevő térséget, Föld-kerülő űrhajókkal, ugyanakkor meg lehet kezdeni a Hold feltárását is. Borman egyébként abbahagyja az aktjv űrutazást és az űrkutatási programban tölt be a jövőben felelős beosztást, a repülési program helyettes vezetőjeként. Két társa a sajtókonferencián elmondotta, hogy még részt kívánnak venni űrrepüléseken. Az amerikai űrhajózási hivatal bejelentette, hogy július közepére terv.ezi az első Holdra szálló űrhajó fellövését. A pontos időpontot egyelőre Qem állapították meg. Az űrhajó parancsnoka a 38 éves Neil Armstrong, a Gemini-program egyik résztvevője lesz. Armstrong egyik társával hajtja végre a tényleges leszállást a Holdra szálló egységgel és több órát tölt majd a Hold felszínén, különböző vizsgálatokat végezve. A tervek szerint mintegy 25 kilogramm talajmintát is összegyűjtenek. Harmadik társuk eközben Hold-kerülő úton lesz, az űrhajó Földre visszatérő részéyel. Csehszlovák szélhámos pályafutása BECS: Egy tavaly augusztusban Ausztriába szökött csehszlovák erdész miniszterhelyettesnek adta ki magát, s hivatalos ajánlólevelekkel utaztatták tovább a nyugatnémetországi amerikai szervekhez — jelenti a bécsi Kronen Zeitung. Az 55 éves Stefan Niklos magatervezte egyenruhájában, menekült miniszterhelyettesként jelentkezett hivatalos szerveknél, akik „rangjának” megfelelően kezelték, s a rendőrségtől 30 ajánlólevelet kapott. Az amerikaiak végül éberebbek voltak, és visszaküldték a szélhámost. akit a napokban visszatanácsoltak Ausztria- j bői Csehszlovákiába. (MTI) 1 Dr. Nagy Mnelt Válságban a koalíció 1 Amint az eddigiekből láthattuk, a polgári demokratikus forradalom győzelme után hatalomra került koalíciós kormányzat nem volt képes megoldani sem a belpolitikai, sem a külpolitikai problémákat. Legtöbb területen rendeletek előkészítésén nem jutott túl a kormány, ennek ellenére a meghozott intézkedések is elegendőek voltak ahhoz, hogy a koalíció válságba kerüljön. A koalíció válságát elsősorban a függetlenségi párt jobbszárnyán helyet foglaló politikusok és miniszterek idézték elő. A már korábbiakban is említett Batthyányi Tivadar, Lovászi Márton és Bartha Albert a koalíciós kormány intézkedéseit túlságosan radikálisnak tartották és a szociáldemokrata párttal kialakított kapcsolat lazítását követelték. A válság első jelei már november végén megmutatkoztak, amikor Batthyányi belügyminiszter a szocialisták túlzott követelései miatt le akart mondani a belügymi- niszterségről. December 6-án a függetlenségi párti államtitkárok szinte ultimátumban szólították fel Károlyit, hogy konzervatívabb politikát folytasson. December 12- én már részleges kormány- válság következett be, mivel Batthyányi és Bartha lemondtak tisztségükről. Batthyányi szemben állt a földreform-gondolattal, Bartha lemondását pedig a hadsereg és a katonatanács követelte. Lényegében a konzervatív szárnyhoz tartozott Lovászi Márton kultuszminiszter is, aki azonban ekkor még megtartotta állását, december végén viszont úgy nyilatkozott, hogy túlságosan radikálisnak tartja a kormány politikáját és ugyancsak benyújtotta lemondását. A kormányon belüli változások lényeges erőeltolódást eredményeztek, amely azonban a tényleges belső helyzetnek megfelelt. Ügy látszott, hogy a koalíciós kormányzást nem lehet tovább fenntartani. 1919. január elején a következő volt a helyzet: a függetlenségi pártban kialakult a konzervatív szárny, amely a szocialisták ellen foglalt állást. Mindez a párt kettészakadását is eredményezte, mert Károlyi és az őt követő párttagság egyetértett a szociáldemokratákkal való együttműködésben. A függetlenségi párt jobbszárnyának létrejötte megerősítette a szociáldemokrata baloldalt A szociáldemokrata baloldal ugyancsak szakítani kívánt a polgári pártokkal, és önálló szocialista kormányt akart. Január első napjaiban úgy nézett ki a kérdés, hogy vagy tiszta polgári, vagy tiszta szociáldemokrata kormánynak kell létrejönnie. Károlyi először Lovászinak ajánlotta fel a kormányalakítást. Lovászi kezdetben hajlandónak is mutatkozott A SZOVJETUNIÓ KEZDEM E N Y E Z ÉS E pezsgésbe hozta a diplomáciai tevékenységet a közel-keleti kérdés körül. A kezdeményezés legfőbb célja, hogy megkezdődjék az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1967 november 22 -i határozatának végrehajtása. A végső cél: a közel-keleti válság békés rendezése, igazságos alapon. A javaslat keresi a nagyhatalmak közös akcióihoz szükséges alapokat, mert a nagyhatalmak, mint a Biztonsági Tanács állandó tagjai, különös felelősséggel tartoznak a béke fenntartásáért, és az ENSZ e szerve által hozott megfelelő határozatok végrehajtásáért. A Szovjetunió ellenségei nem tudnak lemondani arról a rossz szokásukról, hogy minden szovjet külpolitikai akcióban önző érdekeket és indokokat keressenek, Így most is sietnek a nyugati államférfiak, közte a washingtoni új vezetőség fülébe is súgni, hogy a szovjet diplomácia tettei mögött, úgymond, „Moszkvának az a törekvése rejlik, hogy megtartsa a Földközi-tengeren és a Közel-Keleten szerzett pozícióit”. A szovjetellenes banalitások kitaposott útján járni természetesen köny- nyebb, mint eredeti gondolatok és határozatok keresésére bírni az értelmet. Ha figyelmesen követjük az eseményeket, rá kell jönnünk arra, hogy éppen a beláthatatlan következményektől terhes új robbanás veszélyes érlelődése készteti a Szovjetuniót gyors és határozott cselekvésre. Az izraeli légihaderőnek a bejrúti polgári repülőtér ellen intézett támadása ennek a fenyegető veszélynek csak egyik vészjósló szimptómája. Igaz, ezúttal a Biztonsági Tanács sokkal kategórikusabban és egyöntetűbben ítélte el Izrael tetteit, mint az előbbieket. A nyugati nagyhatalmak azonban Franciaország kivételével egyetlen olyan gesztust sem tettek, amely kifjezésre juttatta volna azt a szándékukat, hogy nem fogják táplálni a bűn* "enség érzését az izraeli szoldateszkábaa. AZ USA VÄLASZTAS- ELOCTT helyzete bizonyos mértékig indokolhatja, — de nem igazolhatja — az amerikai közel-keleti politika egyoldalúságát — 1969 novemberéig. A Tel Aviv-i „villámháború” által el nem vakított emberek előtt azonban már akkor is világos volt, hogy előbb vagy utóbb felmerül az Egyesült Államok hosz- szabbtávú érdekeinek kérdése. A szovjet fél sohasem mulasztotta el megragadni a lehetőségeket arra, hogy őszinte, érdemleges tárgyalásokat folytasson Washingtonnal a közel-keleti kérdés szakaszos rendezésének módjairól. Johnson kormánya azonban furcsa közömbösséget tanúsított. Olykor úgy látszott, hogy végső fokon Izrael végső sorsa sem aggasztja Washingtont, amikor azelőtt a kísértés előtt áll, hogy meggátolja az arab Kelet haladó rendszereinek konszolidációját. Az új vezetőségnek lehetősége nyílik arra, hogy saját szemével lássa e politika következményeit. Amint Washington „áldását adta” az 50 .Phantom” repülőgép Izraelbe szállítására, a Tel Aviv-i tábornokok már a következő nap parancsot adtait a Libanoni főváros békés repülőtere elleni kalóztámadásra. Ezután az esemény után magában az USA-ban is sok olyan vélemény hangzott el, amely az amerikai engedékenység megváltoztatását követelte. Lehetséges, ebben az is közrejátszott, hogy az amerikaiak elsőízben döbbentek rá arra, hogy itt nemcsak az USA erkölcsi tekintélyének e térségben bekövetkezett veszélyes hanyatlásáról van szó. hanem érzékeny anyagi » kockázatról is. Hiszen azt a kárt. amelyet a „Middle East Airlains” társaság az izraeli támadás következtében elszenvedett, javarészt az amerikai biztosító társaságoknak kell megtéríteniük. MINDEZ CSEKÉLYSÉGNEK tűnik a legfontosabbhoz képest: Tel Aviv teljesen elvesztette felelősségérzetét Az izraeli szélsőségesek nyíltan értésre adják, hogy legszívesebben a „harmadik örvendező” helyzetében szeretnének lenni a nagyhatalmak közötti nyilt összetűzés esetén. Ennek kiprovokálását feladatuknak tekintik. Ezért húzódoznak úgy, mint ördög a szentelt víztől, a Biztonsági Tanácstól, ezért nevezik ezt „veszélyes tanácsnak”, mert látják, hogy az említett 1967 november 22-iki 242-es számú határozatban megvan az alap a béke fenntartásában érdekelt összes államok közös akcióihoz. Ezért fejezte ki Tel Aviv leplezetlen elégedetlenségét Scranton küldetésével. akit az USA új elnöke küldött ki ebbe a térségbe. A Szovjetunió semmilyen új eszközt sem fedzett fel, amikor arra mozgósította a Biztonsági Tanács állandó tagjait, hogy aktívabban támogassák ezt a határozatot. Ez a határozat magában foglalja mindazt, ami a kérdés megoldásának elkezdéséhez szükséges. Az újabb erőfeszítések egyáltalán nem csökkentenék Jarring küldetésének szerepét, mint ahogy azt egyesek állítják. Ellenkezőleg: az egybehangolt akcióknak a Biztonsági Tanács állandó tagjai által elfogadott bármilyen terve, bármilyen egyetértés a 242-es határozattal, csak erősítené Jarring mandátumát, és biztosítaná misz- sziójának sikerét. WASHINGTON EDDIG azt állította, hogy a 242-es határozat alapján elsősorban masniknak a konfliktusban álló országoknak kellene keresniük a békés megoldást. Ez a módszer azonban akkor amikor Izrael olyan provokációs akciókhoz folyamodik, amelyek egyre nagyobb mértékben tépázzák meg az ENSZ-tekintélyét, és amikor egyre fokozódik az arabok felháborodása, az egész ügyet csak zsákutcába juttatná. Most lehetőség nyílik arra, hogy felszámolják a bűvös kört. Természetesen sok függ attól, hogy közeledik a jövőben Washington az egész ügyhöz. & B. azt elfogadni, és úgy nézett ki, hogy a szociáldemokrata jobbszány is támogatja ezt a tervet A szociáldemokrata párt baloldala azonban felháborodottan tiltakozott a tiszta polgári kormányzat ellen. Károlyi ezután elhatározta, hogy fenntartja a koalíciós kormányzatot, illetve a kormányzás további sorsát a munkásosztályra bízza. Január 7-én személyesen megjelent a szociáldemokrata párt választmányi ülésén, ahol a forradalmi pártok együttma- radása mellett foglalt állást. A pártválasztmány azonban nem döntött a kérdésben, hanem a Budapesti Munkástanács elé terjesztette javaslatát. Január 8-án délután kezdődött a Munkástanács döntő ülése, amely másnap reggel 7 órakor ' t véget. A kormányválság ügyében több javaslat hangzott el. Garami, a párt jobbszárnyának vezéralakja azt javasolta, hogy a szociáldemokrata párt váljon ki a kormányból, és jöjjön tiszta polgári kormány, amelyet a szociáldemokrata párt támogat Kunfi a koalíciós kormányzás mellett foglalt állást, de oly módon, hogy a kormányban a szociáldemokrata párt több miniszterséget kapjon. Garbai Sándor tiszta szociáldemokrata kormányt követelt. A munkástanács ülésén megjelent Vágó Béla is, aki a kommunista párt j követelését előterjesztette, és követelte a proletár- diktatúra azonnali kikiáltását. Javaslatát azonban elvetették. A döntés meghozatalánál először Garbai indítványa kapta a legtöbb szavazatot, a munkástanács tehát a tiszta szociáldemokrata kormány mellett foglalt állást. Ettől azonban maguk a szociáldemokrata vezetők is megijedtek, és így Garbai visszavonta javaslatát, mire úgy döntöttek, hogy megmaradnak a koalíciós kormányzat mellett, de a szociáldemokrata párt pozícióit meg kell erősíteni. Kétségtelen tény, hogy ez a döntés a pillanatnyi helyzetnek megfelel. A szociáldemokrata párt túlsúlya érezhető volt az országban, ugyanakkor még a polgárság is jelentős erőkkel rendelkezett. Átmenetileg tehát a kormányválság megoldódott. A döntés hatására a Károlyikormány benyújtotta lemondását és Károlyi lemondáséban arra hivatkozott, hogy az eltelt két hónap alatt nem tudták megoldani az ország előtt álló problémákat A munkástanács döntése kétségtelenül kedvezőbb helyzetet teremtett ‘a munkásság számára a további harc folytatásához, ugyanakkor a polgárság és a függetlenségi párt általában elégedetlen volt a probléma ilyen megoldásával. Világos volt, hogy ez a helyzet nem jelentheti a válság végleges megoldását, csupán egy elodázó félmegoldás volt A kormányválság felszínre hozta az államfő hiányának a problémáját 1918. novemberében a köztársaság kikiáltásakor az államfői tisztséget nem töltötték be. Most, a Károlyi-kormány lemondásakor minden párt egyetértett abban, hogy a köztársaság ideiglenes elnökéül Károlyi Mihályt válasszák meg 1919. január 11-én a Nemzeti Tanács ünnepélyes keretek között Károlyit köztársaság elnökké választotta meg. Károlyi most már mint köztár sasági elnök bízta meg Be- rinkey Dénest az új kormánj megalakításával. Az új kor mány kimondottan átmene ti jellegű hivatalnok-kor mány volt, amelynek az vol a feladata, hogy irányítsa a ország életét a nemzetgyűlés választásokig, ahol el kellet volna dőlnie annak, hog melyik párt épült be legjob ban a dolgozó népbe, és me lyik szerzi meg önmagán a a hatalmat. Erre azonba 1919. tavaszán már nem ki rült sor. a külpolitikában A 242-ea határozat BCosceR-keleti reménységek és aggodalmak
