Népújság, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-08 / 5. szám

Kiállttá» — fiafalolsnalt 1919. a Heves megyei sajtóban A Magyar Tanácsköztársa­ság közelgő 50. évfordulója - alkalmából állította össze a $ Megyei Könyvtár vándor ki- , állítását, amely a Heves nie- .! gyei sajtó cikkeit korabeli tudósításait tematikusán öcz- .-szeállítva idézi — a kisisko- v dósok számára is érthetően ||—5 ”,megyei” 1919-et. Elő- . szőr az egri 3. számú iskola y'lolyosoíván kanott helyet ez « a kiállítás. Mindjárt az első táblán a f március 21-ét megelőző, de i • már a közelgő változást érez- ünrpn»*^l r"árc*n«5 1 cáin. A zászlón ez a jelszó állt már gkkor: „Világ pro­letárjai. egyesüljetek!”. A március 22-i lap tudósí- la olvasóit, hogy a munkás- és katonatanács vette át a végrehajtó hatalmat. 24-én: Mit hoz a Tanácsköztársa­ság? címmel pontokba foglal­ja a jövőt: Teljes önkor­mányzat a proletariátus szá­mára — az osztály különbség eltörlése, a kizsákmányolás megszüntetése ... Ugyaneb­ben a számban közlik. hogy a vármegye új vezetőjének Kelaeskovszkv LnWt hiszen ez a kiállítás elsősor­ban gyermekek számára szü­letett — a Tanácsköztársa­ság Heves megyéiének gyer­mekvédelmi intézkedéseit, a veszélyeztetettek védelméről az új — „érsekkerti” — ját­szótér felavatásán keresztül 300 gyerek ingyenes strando­lásáig. és 200 apróság felru­házásáig Nagy esemény volt a július 1-i gyermeknap! Mindezeket a tudósításokat április 2-től már kíséri a Ta­nácsköztársaság védelmére hozott intézkedések közlése te —- T’" ‘ * ’ TT-d­«taten : ■■■■:. • .....-' szól egy tudósítás. 194S. március 15-re emlékező cik­kében így ír az Egri Újság: „Mostantól kezdve... ki­emelkedik ez az ünnep a na­cionalizmus szűk keretei­ből.” A szabadság a proletá­rok. a nép szabadsága lesz. Aztán a lelkes hangú tudó­sítás az ünnepségről ír to­vább: az egri munkások ez­rei gyülekeztek a Szarvas- laktanya előtti téren, ahol délután két órakor már moz­dulni sem lehetett szinte ... és, lelkesítő beszédeket hall­gattak. maid megindult t a- talmas menetük a város ut­tották' meg. 26-án már meg­alakul a parasztianács is. „Ecséd népe a szocializ­musért” címszó alatt arról ad hírt néhány nap múlva a lap. hogy e községben is meg­alakult a forradalmi népta­nács. és megkezdte munká­ját. Mint egv lelkesítő és iől szemléltető könyv, úgy ka­lauzol ez a kis kiállítás me­gyénk 133 napos, szép útján. Kendeleteket olvasunk a földtörvényről, a magánkis­iparról. olvashatjuk Lenin Kun Bélához intézett szikra- táviratának fordítását, és — seregbe — megalakult az eg­ri munkás zászlóalj — hírek a hősi harcokról... Bár ez a kiállítás nyomon követi szőkébb hazánk tör­ténelmi napjait, a befejezést már inkább a történelem- könyvekre bízza. Ez a szép­séghiba — bár a hiteUssség- nek tartozunk ígv — termé­szetesen mit sem von le a ió szándék értékéből. Még azt a kijelentést is megkockáztatnánk, hogy ez a néhány tábla bizonyos szempontból többet ad a diá­koknak. mint a szőkébb tan­anyag. k. S’ ♦ P. HOWARD •• 1EJIÚ UNÓ 31. — Végre is... végre is... — mondta elgondolkozva Mary, — valami nem lehe­tett rendben... Talán más­képp történt az a dolog..., annak idején... mint ahogy Teddy állítja. — Furcsa vagy, kedvesem, — jegyezte meg Elly, aki gordonkatudásának nem ve­hette hasznát a szigeten. — Marynek igaza van! — szólt élesen Viktória Relling, bár nem tudta miről van szó, de örült, hogy ellentmond­hatott Ellynek. Közben az urak tüzet rak­tak, hogy megfőzzek a hala­kat. Maguk halászták az ebédjüket. Nagv nehezen fel­bontották a főzelékkonzer­4 rNműsin 1969. január 8., szerda veket is. Mr. Leonidas bősé­gesen megrakta a hajót ilyes­mivel. Rongyosak voltak és kinőtt a szakálluk. Sietni kellett az ebéddel, hogy a kivágott fá­kat lehántsák. Naponta háromszor kinint szedtek, ettől zúgott a fülük és keserű lett a szájuk íze Az elviselhetetlen hőséget még utálatosabbá tette az apály után visszamaradt döglött halak bűze és Clay­ton napokig rosszul volt, mi­kor egy nagy követ akart a barlangba vinni és alatta, nyüzsgő skorpiócsaládot fe­dezett fel. A nedves forróságtól fájt a fejük, megduzzadtak az ízületeik és a szúnyogok mil­liói szabadon garázdálkod­tak közöttük. Rongyosan, piszkosan, sebes kézzel és párás melegtől legyengülteri, más szemmel nézték a vilá­got, mint eddig... Este összeültek egy sima sziklán és beszélgettek. Ezek a beszélgetések unalmasak voltak és kellemetlenek. Na­gyon távolról, a sziget túlsó végén, a tűzhányó öble néha enyhe rózsaszínnel fslf íny­lett és megvilágította a töl­cséréből szállongó tömör, gi­gászi füstoszlopot. Ilyenkor kissé felmorajlott alattuk a föld és ők elsápadtak a ré­mülettől. Így múlt el három egy­hangú, elviselhetetlen, hosz- szú, hosszú nap... 2. Azután természetesen a társaság klikkekre bomlott. A járatlan olvasó előtt meg­próbálom definiálni a klikk fogalmát. Ha kettőnél több ember rossz helyzetbe kerül, • akkor rövidesen megkísére­lik helyzetüket még kelle­metlenebbé tenni és erre va­ló a klikk. A klikk tulajdon­képpen azt jelenti, hogy föl­dünkön minden együttműkö­dő baráti csoport, több> egy­forma, egymással ellenséges részre osztható. A klikkek tagjai nem annyira egymás támogatásában, mint inkább a másik klikk bosszantásá­ban látják legfőbb hivatásu­kat. Sohasem derült ki, hogy honnan került Rellinghez mandulaszappan, csak az bi­zonyos, hogy Claytonnal igen éles szóváltása volt, amiért az ügyvéd titokban használ­ta és most nincsenek köszö­nőviszonyban. A szappan fe­letti vita bebizonyította, hogy felfogásban egy világ választja el őket egymástól. Clayton még aznap elcserél­te hálóhelyét Thomassal, amiről Daltonnak az a véle­ménye és ezt meg is mondta Burtonnak, úgy látszik, a hegedűművész intrikál. Rövid idő múlva a rablók voltak a legbákésebb embe­rek a szigeten. Az asszonyok több böl­csességgel és belenyugvással tűrték sorsukat. A kopár Me­ridián forró, súlyos kiimája az ő idegeiket is megkínozta, de a faházban aránylag elvi­selhetőbb volt a hőség, mint a barlang kohószerű belsejé­ben. Es a rablók úgy látszik, mégsem egészen elveteme­dett emberek, mert minden­nap megjelenik valamelyik, vizet hord a házba és szap­pant is kapnak, amivel saját- kezüleg ugyan, de elmoshat­ják a holmijaikat. A férfiaknak viszont nem segít senki. Az asszonyokkal csak ritkán jöhetnek össze és állandóan fegyveres őr vi­gyáz rájuk. 3. Azután elkövetkezett Bradley Tamás nagy napja, amiért érdemes volt mindezt végigszenvednie, végigvere­kednie. A nap, amelyen ő ma­ga tartott új tárgyalást és Venus-Jkutatás A Venus a Nap felé eső legközelebbi bolygószomszédunk. A Naptól kereken 108 millió kilométeres középtávolságban kering, vagyis 41 millió kilométerrel közelebb, mint a Föld. Pályasíkja közel ugyanabban a sík­ban fekszik a Nap körül, mint a Földé, azzal mindössze 3,4 fokos szöget zár be. Ha a Föld tömegét egységnyinek vesszük, akkor a Ve­nus tömege ennek mintegy 80 százaléka, s így ez a bolygó a tömegében a Földhöz leg­közelebb eső bolygótestvérünk. Amikor a Venus a Földhöz legközelebb tartózkodik, nem láthatjuk, mert árnyékba borult oldala fordul felénk. Az égbolton a. Nap körül végzett mozgása során ugyan­olyan alakváltozásokat mutat, mint a Hold. Ezek a változások azonban szabad szemmel nem figyelhetők meg, csak távcsövön át. E bolygó a Napot 224,7 földi nap alatt kerüli meg: ennyi egy Venus-év. Mesterséges égitestekkel történő kutatása 1961-ben vette kezdetét. Ebben az évben, február 12-én startolt a Szovjetunióban a Venus 1. az első automata bolygóközi labo­ratórium. A 643,5 kiló súlyú műszertartály 1961. május 19—20-án mintegy 100 ezer kilo­méteres távolságban haladt el a Venustól. Ekkor már nem volt vele rádióösszeköttetés. Az amerikai Mariner 2. 1962. december 14-én mintegy 35 ezer kilométerre közelítette meg a Ven üst. Mérései sezrint a bolygó felszíni hőmérséklete meghaladja a +400 C fokot, a légnyomás pedig a 20 atmoszférát. A Véná­son ezek szerint nem lehetséges semmiféle élet. Az 1965. november 12-én a Szovjetunió­ból indított Venus 2. mintegy 24 ezer kilo­méteres távolságban haladt el a bolygó mel­lett. Ugyanebben az évben, november 16-án indították a Venus 3. bolygókutató laborató­riumot, amelynek 960 kilós műszertartálya az első olyan ember alkotta szerkezet, amely idegen bolygó felszínére jutott. A műszertar­tály — egyelőre fékezés nélkül — 1966. már­cius, elsején csapódott be a Venus felszínére.. A következő bolygókutató laboratórium, a Venus 4. ugyancsak a Szovjetunióból in­dult, 1967. június 12-én. 350 millió kilométe­res út megtétele után, 1967. október 18-án lépett be a műszertartály a Venus légkörébe. Különleges hővédő pajzsa és felületi kialakí­tása megóvta attól, hogy berendezései a lég­körrel történő súrlódás során keletkező hő miatt tönkremenjenek, az ejtőernyők pedig épségben szállították le a berendezést a bolygó felszínére. Ez volt az első lágy leszál­lás a naprendszer más bolygóján. A Venus 4. műszerei 90 percen át közöl­tek adatokat bolygószomszédunk légköréből és felszínéről. A rádiókapcsolat a leereszke­dő szondával a légkörbe történt bemerülése után akkor állt helyre, amikor az ejtőernyők kinyíltak. Ez a bolygó felszíne felett 25 kilo­méteres magasságban következett be. E ponttól a felszín eléréséig a hőmérséklet +50 C fokról közel +300 C fokra növeke­dett, a légnyomás pedig 1 atmoszféráról 15 atmoszférára. A légkörben vízpárát a műsze­rek csak nyomokban mutattak ki, oxigén pedig egyáltalán nem volt érzékelhető. A Venust közvetlen közelből kutató ra­kéták adatai előtt az volt az általános felfo­gás, hogy a Venuson élet lehetséges. Az ada­tok ezt az elképzelést megdöntötték: vannak azonban az egyes mérések között különbsé­gek: ezek okainak feltárása szempontjából o Venus 5. igen fontos küldetési teljesíthet. Sinka József Alfiiérlet és pbilodeiidron Szakonyi Károly hang játéka Az élet néha igen tetsze­tős és varázslatos csomago­lásban teríti elénk az álmo­kat Szakonyi hangjátékából például a Remény utca 42., ez a többlakásos, térre nyíló ház jelenti a fel nem nyi­tott, a magába zárt boldog­ságot, a fiatal hős számára. Azért, mert fiatal és még nem nyitotta fel a csomagot, a Remény utca 42. alatt la­kók világát A gyerekkori emlékek hatása alatt, élete párjával, bizonyára nagy- nagy lelkendezd és lelki előkészítés után nekiindul, hogy ezeket a lakásokat, a benne lakó embereket megis­ítéletet az ügyében. Párás lan­gyos délután volt. Malpaga a foglyokért jött: — Kövessenek valameny- nyien a házhoz. Mentek. Messziről már lát­szott a ház, ott álltak az asszonyok. A rablók négy­szögű falankszban fogták közre őket. Az újonnan jöt­tek is csendben odaálltak. Bradley új tárgyalást tartott! Bíró itt nem volt. Csak ta­núk! Az a kis barátságos moso- lyú, elhízott ember, dr. Mor­ton, az ex-hittérítő és a hi­deg tekintetű Bradley, a négyszög közepén álltak egy asztal előtt, amelyen ócska bőrkötésű könyv volt. Brad­ley egyenesen Teddy felé fordult: — Earl of Cunningham! Megkérdezem öntől: igaz-e, hogy Edna húgomat felesé­gül kérte? Erről különben Mr. Evans Gordonnak is tu­domása van. — Ügy van! — kiáltotta Gordon. — Ennek a gazság­nak köszönhetem az egészet. Előző nap ez az alak itt, aki most eltulajdonított zseb­kendőmet hordja a nyakára kötve, ez mondta, hogy én fogom a parcellázást elvé­gezni. .. Azért vallottam ha­misan. .. — Visszautasítom! — ri­kácsolta Clayton. — Nekem Mr. Dalton... — Kérem! .. .Engem hagy­janak ki a játékból. Pokoli szitkozódás támadt. Most mindent kimondták. Hogy Dalton adta a pénzt, Burton dolgozta meg a sajtót és Thomas Long, aki külön­ben sírva tördelte a kezeit, jövendőbeli apósának szemé­be vágta, hogy megzsarolta: — Én mondtam magának... Mr. Clayton... — síkongta hisztérikusan a hegedűmű­vész. .. hogy becstelenség, merje, megközelítse és osz­tozzék sorsukban—boldogsá­gukban. Csak albérlettel akarja kezdeni ezt az elképzelt bol­dogságot, de hamarosan vi­gasztalan csalódássá bomlik szét minden. Mindenki önző itt, önmaga fontos itt csak. A családi, zárt körön belül — akármilyen is ez a kör — valami' megfoghatatlan, fel­törhetetlen önzés uralkodik, mint egyetlen erő, amely nem enged. Nemcsak bejutni nem hagy a lakás falai közé, ha­nem itt az emberek maguk is olyanok, mint az érzéketlen falak, Az öregember önzése hogy Cunningham előttem kifejezetten menyasszonyá­nak nevezte Miss Bradleyt, mikor karonfogva láttam... — Nem tagadom! — kiál­totta Teddy. — Öísznóság... — Csend! — Ezt Bradley mondta. — A főtárgyalást befejezem. Ezt akartam hal­lani és tudni. Jegyezzék meg, hogy önök piszkos játékot folytattak szegégy, de tisztes­séges emberek becsületével. Én. ugyan rabló vagyok, de azok után amiket itt elmond­tak, nem cserélném el a be­csületemet a magukéval. Csak ennyit akartam monda­ni. Mehetnek a fenébe. — Nem! — Ezt Mary mondta. — Nekem még van valami mondanivalóm. Az, hogy nem tudtam minder­ről. Ha sejtem, mi történt, az inassal dobattam volna ki Earl of Cunninghamet. Es még valamit, Mr. Bradley: ön nagyon is enyhén bírálta el azt, ami történt. Én az ön helyébe halomra lőném ezeket az embereket... — villogó szemén, felháboro­dott. nekipírult arcán lát­szott, hogy valóban meg ,s tenné, amit mond. — Mr. Bradley, — mondta most halkan, komolyan Teddy, — lehet, hogy önt bezárják ezért, amit velünk tett, az is lehet, hogy én a terhelő tanúk között leszek De ettől függetlenül, megké­rem öntől a húga kezét és ha beleegyezik, elveszem fele­ségül. Nagy csend támadt. — Ezt ön már mondotta más kiránduláson is, — fe­lelte megvetően Bradley, — a lármás London azonban jobb elhatározásra fogja bír­ni ismét és az urak nem ta­núskodnak majd ön ellen. Ebben bízhat (Folytatjuk) és védekezése a jövevények­kel és a világgal szemben más, mint Jónáséké, de Vil­mácska valamennyiükön túl­tesz. Vagy csak első találko­zásra ilyen ez'a világ? A bi­zalmatlanságtól ? Vilmácska egyedül él két szoba manzárdban, virágai és dédelgetett reményei között Nem hiszi el és nem is hiheti el magáról azt, ami az igaz­ság, mert egy valószínűtlen álom vezeti életét és fogyó napjait. Hátha eljön az, akit valamikor titokban szeretett Ez a titokban szeretés rögesz­méjévé vált Vilmácskának, aki ad, vagy adna albérletet hatszázért de nem engedi a fürdőszobát használni, mert a fürdőkádban a virágok él­nek azért a pillanatért ami­kor az a bizonyos űr esetleg, netán mégis megjönne. Hoz- záképest Jónás, a csalódott ember, még nagyon is nor­mális, ha „csúszott ember” is. Szakonyi hősei pesti kis­polgárok, vagy inkább így mondanám, kicsiny emberek, akik a kerület mélyére süly- lyedve szemlélik—vegetálják végig az életüket Lírai le­vegő lengi körül őket az író jóvoltából, de valóságos em­berek is, mert kicsiny, de szí­vós gyökereikkel tartósan ka­paszkodnak bele a falakba, az életbe, a világba, amit ma­guk köré szerkesztenek ön­zésből, félelemből és szegé­nyes élni akarásból. Az író csalódott, letört idétlen és időtlen figurákat sorakoztat fel, hogy kiábrán­dulását, bosszankodását, csa­lódását elénk tárja. S mintha a kialakuló konfliktust tuda­tosan kerülné. Pedig a fel­sorakoztatott alakok között forrósodott a drámai feszült­ség lehetősége. A Nő össze­omlása a sok-sok önzés lát­tán csak távoli válasz arra az illúzióra, nosztalgiára, ame­lyet hasztalan hordott magá­ban a Férfi, akihez életét hozzákötötte. A hangjátékon azonban átsüt az író egyéni­sége, stílusa, emberlátása, amely mintha őrizne vala­mit Krúdy világából. S ami­ért a hang játék feltétlenül rádiózó élmény és elgondol­koztató lelkiismeretvizsgálati alkalom, az a megszólaló hangokért is van. Tahi Tóth László és Tóth Judit mellett és előtt Kiss Manyi Vilmács­kája, Rajz János öregembe­re, Ráday Imre Jónása ki­tűnően határolt jellemek. Varga Géza rendező az fró lírai szemléletének erősítését1 látta elsőrendű feladatának. (farkat)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents