Népújság, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-07 / 4. szám

t Két vállalat helyett egy Alig néhány napos az új eréig, a Heves' megyei Állat- - forgalmi és Húsipari Válla- r lat Ezért kerestük fel Tóth Sándor igazgatót, hogy fel- világosítást kérjünk tőle: mi indokolta,az új vállalat meg- alakítását, milyen körűimé­ig nyék jellemzik a kezdést és mik a jövőre vonatkozó ter- ä veik? •:.ji Kényesen ügyelt arra A'-Tóth Sándor igazgató, hogy ,ne Összevonást említsünk, :mert riem arról van szó, hogy akár az állatforgalmi, akár a húsipar olvadt volna belé a másikba, hanem ar- ipl, hogy január 1-vel új | vállalat jött léti-e. Formailag .a Gazdasági Bizottság hatá­rozata indította el ezt a fo­lyamatot. Külsőleg tehát ad­minisztratív ok. De annak önmagában, hogy a korábbi »két vállalat egy legyen, az állatforgalmi szolnoki szék­helye megszűnjön, nem sok értelme vblna. A lényeget ott kell keresnünk, ahol a cél fogalmazható meg: kö­zelebb hozni egymáshoz a .mezőgazdasági üzemeket és fa húsfeldogozó vállalatot. Egyszerűsíteni kell az utat, megkönnyíteni az érdékelt felek egymással való érint­kezését Ezért az új vállalat to- \ ábbra is ellátja mindazokat -a teendőket, amelyek az ál- lafcforgalmi feladatok teljesí­tését biztosítják. Jogutód­aként minden kötelezettséget •magára vállal. . Segít a mezőgazdasági üzemeknek szaktanácsadás­sal az állatok nevelésében. Felkutatja a lehetőségeket, " szerződéseket köt és lebonyo­lítja a felvásárlást, majd a feldolgozás után az áru érté­kesítését végzi el. Megma­radt a három felvásárló ki- , rendeltség Egerben, Gyön­gyösön és Hevesen. Ezeknek az irányítását a vállalat gyöngyösi központja látja el. Tulajdonképpen az új vál­lalat létrejöttén már hóna­pokon keresztül munkálko­dott az előkészítő bizottság. Minden gond az ő vállukát nyomta. Szakemberek kel­lettek. Az osztályvezetőktől elvárták, hogy agrármérnöki képesítéssel rendelkezzenek. Szolnokról lényegében nem jött át senki, az a három Egyszerűbb, közvetlen kapcsolatok Jogutód — minden következményével Évi termete*i érték 700 millió személy, akik korábban az állatforgalminál dolgozott, azelőtt is itt élt a megyében. A termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok adták tehát a káder-utánpótlást. Lakás-kérdések szerencsére nem merültek fel, mert az új dolgozók szinte kivétel nélkül gyöngyösiek, csak ed­dig máshol volt munkaviszo­nyuk. Az összl étszám mintegy száz fővel emelkedett. Az irodák kevésnek bizonyultak, még az állami építőipar kö­zelben lévő üzemének egyik részét is bérbe kellett ven­niük. Senkinek sincs azonban olyan teher a vállán, hogy két ember feladatát is el kel­lene látnia. Legfeljebb az új munkakörrel való ismerke­dés okoz átmeneti nehézsé­get egyeseknél A szerződő partnerok, a mezőgazdasági üzemek tehát semmi kelle­metlenséget Sem érezhetnek az új vállalat megalakulása nyomán. Ez megnyugtató. A vailalat vezetői, már szemé­lyesen keresték meg a me­gye két tsz-szövetségét, a megyei tanács mezőgazdasá­gi osztályát, hogy tájékozta­tást adjanak, terveikről be­széljenek. Ahhoz, hogy az idei 700 milliós termelési érték ter­vüket teljesíteni tudják, minden feltétellel rendelkez­nek. A dolgozók hangulata eddig sem volt rossz, hiszen az új vállalat megalakítása létszámcsökkenést nem vont maga után a húsiparnál sem. Fgvelőre értékesítést ne­hézségeik vannak, mert a hús és a töltelék áru iránt lényeges mértékben cspkk.ent a kereslet az utóbbi napok­ban. Sok árut ad vissza a kereskedelem. (g. molnár) (7MIASZOL AZ ILLETÉKES A Népújság január 3-i számában megjelent Ünnepi meglepetés című cikkre a következőket válaszolta a Mátravidéki Sütőipari Vál­lalat: Megvizsgáltuk a szerkesz­tőségbe bevitt kenyérdara­bot és megállapítottuk, hogy a kenyér aljában levő ide­gen anyag a berakó lapátról letörött és a kemencében el­szenesedett fadarab volt. Nagyon sajnáljuk, hogy az egyébként jól sikerült ünne­pi ellátást ilyen esemény zavarta meg, és ezzel kelle­metlenséget okoztunk ked­ves vásárlónknak. Mentségünkre szolgáljon, hogy a vetőlapát anyagának minősége nem felel meg a követelményeknek, amit már több esetben szóvá tettünk. A gyenge minőségő vetőla­pátról letört fadarabot mun­ka közben nem, lehetett ész­revenni. Kedves vásárlónk szíves elnézését kérjük. R kulturális beruházások rendiéről Egységes elvekre épül, az eddiginél gördülékenyebbé válik a kulturális beruházá­sok rendje a művelődési mi­niszter most megjelent uta­sítása alapján. Ésszerűen enyhül a beruházások régeb­ben oly szigorú jóváhagyási rendje. Korábban kötelező volt a hárommillió forint ér­ték fölötti beruházási prog­A Dunán kialakult jegesedéi miatt a folyam alsó .. , _ _ szakaszára irányították a fővárosban állomásozó jég­tóro-jlottilla négy hajóját. Képünkön: induláshoz gyülekeznek a hajók és a legénység. (MTI foto — Bajkor József felvétele KS) ramot beterjeszteni az Or­szágos Tervhivatalhoz. Most új kategóriát jelent az egye­di nagy beruházások cso­portja, ide a 100 millió fo­rintnál nagyobb összegű építkezések tartoznak, s csak ezeket kell a kormány elé terjeszteni jóváhagyásra. A 100 millió forint alatti be­ruházásokat az illetékes fel­ügyeleti szerv hagyja jóvá. Önállóság és felelősség — e két tényező érvényesül mindjobban a beruházási gyakorlatban is: egy-egy be­ruházás mikéntjéről több­nyire azok döntenek, akik a tervezett létesítményt majd használni fogják. A jogszabály kapcsán a Művelődésügyi, Miniszté­riumban elmondták, hogy 1969-ben 444 millió forintot biztosítottak a művelődés- ügyi tárca beruházásaira központi keretből. Az összeg­ből tekintélyes hányad jut fontos új létesítményekre, s már megkezdett beruházá­sok befejezésére. A többi kö­zött elkészül a debreceni Kossuth Lajos Tudomány- egyetem kémiai tömbje, a Budapesti Műszaki Egyete­men a villamosmérnöki kar 2-es épülete, s befejeződik a tanreaktor építése. (MTI) ÜLJ ÉK, szemetes!... Az óesztendőt búcsúzta­tó és az új évet köszöntő hangulat teremtette miliő­ben mindent másképper, ítél az ember: könnyen nyílik meg bárki előtt a szíve, és eseten k int — a pénztárcája is. Talán — a ] pénztárcára gondolva — egy kis üzlet is van a do­logba, amolyan Valamit j Valamiért üzlet, amelyben az ünnepi hangulat nem talál kivetnivalót. Már csak azért sem, mert ez az üz­let, a jókívánságok vására némi hagyományra tekint­het vissza. Jön a szemetes, és boldog új évet kíván, Nem mellékesen, nem esc’: úgy munka közben veti ; oda a ház lakóinak, hogy „boldog új évet", hanem munka után (vagy helyett) bekopog, illendően köszön, elmondja jókívánságát az új esztendővel kapcsolat­ban, aztán vár ... Valamit Valamiért. Ha az ember megköszöni, és hasonló jó­kat kíván a bekopogtató- nak, majd becsukja az aj­tót, biztos lehet benne, hogy elátkozzák. De- erre kevés a példa, kevés kö­szöntő távozik üres kéz­zel. Ez az üzlet! December 30-án és is adtam egy hú­szast a jókívánságokért. (Ma már minden pénzbe kerül). Azóta kerek egy hét telt el, s napról napra aggódva nézem a szemét­től dagadó kúkaedéiiyeket. a kapu alatt, meg számos más kapu alatt is. Nem jön a „kuka"!... Ja igen: csi­náljunk hasonló üzletei! Most kívánok boldog új j évet, nagyon boldogat, de ára van. Vigyék el végre a szeme­tet. Másképp visszavonom. k. g. IMPORTHUMOR Meg is tenné! Salvador Dali, az ismert szűrrealista spanyol festő nem bírja elviselni, ha a nők nadrágot hordanak. Amikor a felesége hosszú estélyi nad­rágot akart felvenni, kate­gorikusan kijelentette: P, fcEJTO JENŐ —- Az könnyen meglehet. De addig is fogja be a szá­ját. Egy faház előtt felsorakoz­tatták őket. — Most beszélhet a vezér­ről, — mondta Higgins és a házból kilépő férfire muta­tott. Bradley volt Egyenesen Teddy elé lé­pett. — Mit óhajt? Earl of Cunningham nem óhajtott semmit. Nyelt, hall­gatott és mintha vizet ön­töttek volna a gallérja mö­gé., végigborzongott. Bradley ellepett előttük és közöm­bösen nézte végig őket. — Maguk most hosszabb időre ’tt maradnak. Higgins i jjlmüséu W69. Január ?•> kedd még ma elindul Marokkóba Lord Flatherryhez és ötven­ezer fontot kér. Ha egy hó­napon belül nem tér vissza a pénzzel, végzünk mind­annyijukkal. Senki sem birt szólni, de nem az ijedtség vette el a szavukat, hanem a meg­lepetés, hogy Bradley Ta­mással állnak szemben. — Ez az ember —muta­tott az egyik rablóra, — el­vezeti magukat a barlang­hoz, ahol a férfiak fognak lakni. Megmondja majd, hogy kinek mit kell tennie. Engedelmességei tartoznak neki. Még mindig nem volt ura egyik sem a szavának. Csak az a rabló, akinek engedel­mességgel tartoztak, düny- nyögte rosszkedvűen: — Tartoznak neki... tar­toznak neki... Most már fegyőr lettem, finom dolog... Becsületszavamra. — A nőket itt a házban helyezzük el, — folytatta Bradley és az egykori talaj­kutatók faépületére muta­tott. — Maga... maga... — szólalt meg most végre re­kedten Dalton. —• Maga az a mérnök... — Fogja be a száját. Itt csak az beszél, akinek meg­engedem. Mérnök voltam. Azután nem kaptam mun­kát. Nem tudom, miért. Ma­ga talán tudja. így lettem katonaszökevény és rabló! ■ Váratlanul Mary állt elé­be: — Értem! Bosszút áll’ Egy csomó bérenccel gyá­ván, orvul ránk támadt. Raj­ta! Álljon bosszút! Bradley közömbösen vé­gignézte. — Semmi dolgom önnel, kisasszony. — Ha nincs velem semmi dolga, — kiáltotta Mary, — akkor is tudja meg, hogy hit­vány, gyáva, gyalázatos frá­ternek tartom... — Mary édes, könyör­göm. .. — rebegte a hegedű- művész. Tisztában volt azzal, hogy a lány eljárása miatt valamennyiüket a földdel teszik egyenlővé. — Figyelmeztetem, Miss Dalton, hogy viselkedésévfl csak a helyzetet súlyosbítja. Nem szívesen kötöztetek meg nőket Mary még feleni akart va­lamit, de a körülötte állók kétségbeesését látva fékezte magát. — A barlangot — folytat­ta Bradley, — úgy, ahogy le­het, tegyék lakhatóvá. Itt so­kat kell majd dolgozniuk, ha nem akarnak nagyon nyomorultul élni. Mindent maguknak kell csinálni. El­sősorban a férfiak vágjanak ki egy-egy fát, hogy legyen mire leülni. A mérges rova­rok miatt nem ajánlóm, hogy a földre telepedjenek. — Kérem, — szólt Tho­mas, — nekem nem szabad fát vágni. Én hegedűművész vagyok. — Az természetesen más. akkor magának megenge­dem, hogy a földön üljön. De ezen a szigeten minden­kinek csak önmaga helyett szabad dolgoznia. Baltákat majd kapnak Bilitől, — szólt a bilincstörő felé, akire a depó felügyeletét bízták. Csüggedten álltak egy ko­pár szigeten, rablók között... .. .Azután valamennyien á part fel4 néztek. A vitorlás elindult Higinsszel., Itt ma­radtak ezen az elhagyatott helyen, egv vérig sértett el­lenséggel, védtelenül, kiszol­gáltatva és most már bizo­nyos, hogy hetekig itt kell maradniok... Nyolcad k fejezet A MUNKA NEM SZE­GYEN, DE UNALMAS. BRADLEY TAMÄS VISZ­SZAÜT, AZONBAN MEG­FELEDKEZIK EGY NA­RANCSHÉJRÓL. AZ v3 FŐTÁRGY AT, AS UTÁN A TANŰK EGYMÄS ELLEN VALLANAK ÉS MEGTUD­JUK, HOGY KI HÖL VOLT A HÁBORÚ ALATT. EGY EDDIG NÉ­MA ÉS TÜRELMES SZE­REPLŐ BELESZÓL A JÁ­TÉKBA ÉS EKKOR KIDE­RÜL, HOGY ELLY ROSZ- SZUL GORDONKAZIK. 1. Az első napon még tragé­diájuk súlya, szenvedésük és aggodalmuk a jövőért, va­lahogy testvéries hangulatba hozta a társaságot. A rossz szagú, férges, barátságtalan barlangban gubbasztottak. Odújukból egyenesen arra a házra nyílt kilátás, ahol asz- szonyaikat őrizték és így lát­hatták, hogy hozzátartozóik­kal, ha nem is udvariasak, de nem is bánnak gorom­bán. És békében hagyják őket a kunyhóban. A lJgio- nisták sátrat vertek „bardá- j ükből” és abban laktak. Edna a fivére mellejt állítot­ta fel a sátorát. <■ — Uraim! — mondta Clayton drámai hangon, — e nehéz órában fogjunk ösz- sze testvériesen, férfiasán. — Azt hiszem, — mondta Burton képviselő úr —, hogy csupa olyan ember van itt együtt, akik eddig is bará­tok voltak és e nehéz hely­zetben még inkább azok lesz­nek. Azonban nem így történt. Ez elsősorban munka köz- .ben derült ki. Reggel még dacos megadással indultak neki fát vágni. Kjörgson ta-„ nította meg őket erre a mű­veletre. Ketten kerültek egy- egy törzshöz. Drámai el­szántsággal lendültek a fej­szék, de sajnos Relling rö­videsen rájött, hogy itt min­denki amerikázik. Hohé! Ezt talán mégsem lehet! Ahhoz semmi köze, hogy Gordon állandóan a fejsze nyelét igazítja és ezért percekre te­án, de itt az ő fá jánál ne nézzék hülyének. Ez a Bur­ton csak emelgeti a fejszét, meg leereszti. Lihegve szólt rá: — Mit simogatja azt a iát? Azt hiszi, hogy majd én ütök, maga csak emelgeti a fejszét? — Visszautasítom ezt a hangot! — kiáltotta kipirul­tat! Burton. A rabló úr a tanú, hogy amíg maga egyszer emeli fel a kezét, addig én hatott ütök. — Gyerünk, gyerünk, a mindenségit! — mondta a „rabló úr”, ebben az esetben Jarosics, aki éppen a fog­lyok feletti őrszolgálatot látta el. I Thomas összeveszett az öreg Daltonnal, mert déli pi­henő közben elcserélte az ő fejszéjét, amely a hegedű- művész szerint jobb volt. — Nem valami úri eljárás ilyen módon eltulajdonítani az ember baltáját! — Csak hagyjuk, Thomas úr. Nem fogok magától úri eljárást tanulni, — felelte I Dalton és miközben vissza­rántotta fejszéjét, a könyöke véletlenül Clayton gyomrá­nak ütközött Az ügyvéd üvöltve ugrálta körül a fát. Az asszonyok kétségbeeset­ten ültek a faházban A lé­gionáriusok nem nyilvánítot­tak különösebb tiszteletet irántuk, de nem is alkalmat­lankodtak nekik. — Ki hitte volna, — mondta Claytonné, — ezt merészelje egy ilyen alak! Hát miért van az angol ki­rályságnak hadiflottája, ha iyesmi megtörténhet? — Nem gondolod, szívem. — vetette fel Rellingné, — hogyha visszakapná az állá­sát a férjedtől?... — Ugyan, néni! — mond­ta kedvtelenül Mary és szo­morúan nézte a távol feltű­nő Bradleyt A tengerészeti bál botrá­nya óta sokszor jutott eszé­be Bradley. (Folytatlak) „Ha te nadrágot veszel fei, én estélyi ruhában jelenek meg vendéglátóinknál”. Barátnők egymás között — Tudod, hogy én már kétszer titkos menyasszony voltam? — Az semmi, én már há­romszor titokban nászúton is voltam. Ki a hibás? Zsuzsa, egész testében re­megve, könnyes szemmel vallotta be az anyjának: — Mama, gyermeket vá­rok. — Az isten szerelmére! — kiáltotta az anyja. — S ki ez apa? — Honnan tudhatnám? Sohasem engedted meg, hogy egy fiúval járjak... Viszonzási szándék Hlavsa úr így szól a fele­ségéhez: — Novák már három fele­ségének az -elhúnytárói kül­dött gyászjelentést... Ide jé lenne, ha mi is viszonoz­nánk, drágám! Másodlagos szándék — Ma este jól fogjuk érez­ni magunkat, drágám, — mondja a fiatalember kedve­sének, amikor a szülői ház ajtajában üdvözli őt. — Há­rom jegyem van a színház­ba. — De minek nekünk há­rom! — jegyzi meg a leány — Mi sem egyszerűbb: egí a mamádé, egy a parsáé egy pedig a bátyádé.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents