Népújság, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-03 / 1. szám

Fock Jeno rádió- és tv-besiél%etise Kölcsönös n bisaXom Nagyobb iparkodással folytatjuk munkánkat A/ erősödé' demokráciáról, a lakásépitkrxlsről, ez árak akknlíssrí! a nagy létszámú korosztályokról nyilatkozott a mínisztereluSk Fock Jenő, a Miniszterta­nács elnöke, az MSZMP PB tagja, az új év első estéjén a televízió kamerái és a rádió mikrofonjai, az ország nagy nyilvánossága előttt válaszolt Megyeri Károly és Szepesi György kérdéseire. A tavalyi eredményekről szólva hangsúlyozta, hogy az aszály ellenére sikeres gazda­sági esztendőt zártunk, poli­tikailag pedig az eljövendő sikerek alapjának tekinti, hogy tovább erősödött a köz­élet demokratizmusa s a népi-nemzeti egység. — Természetesen, amikor népi-nemzeti egységről be­szélünk, soha nem szabad azt hinnünk, hogy ez azt jelenti: l(j millió magyar szíve együtt dobban. Arra " azonban vi­gyáznunk kell, hogy ne túloz­zuk el azok számát és jelen­tőségét,akik ma és talán még hosszabb időn át, nem telje­sen és nem mindenben érte­nek velünk egyet — mondot­ta, maid hangsúlyozta, hogy ezekkel, s a politikailag kö­zömbösökkel kapcsolatban türelmes nevelőmunkára vau szükség, a közösséget megká­rosítókkal, valamint a tuda­tos ellenséggel, a törvényte­len eszközöket alkalmazók­kal szemben azonban kemé­nyen, szükség esetén a tör­vény teljes szigorával kell fellépni. A lakosság túlnyomó többsége bízik a rend­szerben, a párt és a kor­mány vezetőiben, s a ve­zetők is az emberekben. Kijelentette: „Csak addig érdemeljük meg, hogy a he­lyünkön legyünk, amíg va­lóban szolgáljuk a népet, és nem élünk vissza azzal a be­osztással, amelybe a nép bi­zalma remeit bennünket. Egyébként, ha egy kormány­zat okos, jelentősen meg­könnyíti munkáját... ha minden jelentős kérdést meg­tanácskozik a nép széles ré­tegeivel, mielőtt határozna.'1 Fock Jenő megállapította, hogy az elmúlt 12 évben az ország vezetői ilyen szellem­ben igyekeztek dolgozni, no­ha nem minden kérdést tár­gyalhattak meg előzetesen a széles nyilvánosság előtt. Ta­valy ilyenek voltak a cseh­szlovák eseményekkel össze­függő intézkedések. „Bíz­tunk azonban abban — mon­dotta —, hogy a dolgozók meg fogják érteni, miért kellett ezt tennünk, meg fogják érteni, hogy ez inter­nacionalista kötelezettségünk volt,” Fock Jenő ezután a kor­mányzati munkáról, a Mi­nisztertanács tevékenységé­ről, az abban megnyilvánuló demokratizmusról adott tájé­koztatást. Például a lakás- helyzettel több ízben foglal­koztak a Minisztertanácsban, januárban pedig arról tárgyalnak majd. hogyan lehelne a tervezett 62 ezer lakásnál néhány ezerrel többet épiteni. Itt hangsúlyozta a minisz­terelnök: három-négyezer la­kással többet jelentene, ha az összes üzemek élnének lehe­tőségükkel, s részt vállalná­nak a lakások számának sza­porításából. A munkaidő csökkentésé­vel kapcsolatban kiemelte: három év alatt — 1968. vé­géig — kétmillió dolgozó tért át a 44 órás munkaidőre, s most elég nagy a türelmet­lenség azok közt, akik nem hamarosan jutnak el idáig. Ezektől türelmet kér, hiszen az áttérés feltételeit előbb meg kell teremteni. A kormány és a szakszer­vezetek gyakori párbeszédé­ről, gyümölcsöző együttmű­ködéséről, majd a gazdaság­irányítási reform első esz­tendejének eredményeiről tzólt ezután. A továbbiakban az árak 1989-es alakulásáról folyt a beszélgetés. Fock Jenő kije­lentette, hogy a kormányzat 1969-ben egy-két százalékos árszínvonal-növekedéssel szá­mol, de ebben minden áru­cikk, sőt, szolgáltatások ára is benne van. Felhívta azon­ban a figyelmet arra, hogy tavaly is egy-ket százalé­kos áremelkedést tervez­tek, de csak fél százalék­kal nőtt az árszínvonal. Ha nem lesz aszály és jól mennek a dolgok, az árak színvonala az idén is csak fél százalékkal emelkedik. A munkaerőhelyzetről is szó esett az interjúban, s Fock Jenő rámutatott: a vál­lalatok munkaerőigénye túl­zott, hisz belső tartalékaikat még korántsem használták fel. Például Budapesten tel­jesen indokolatlannak tartja a „munkaerőéhséget”. Sze­rinte a fővárosban egész sor intézi,; ..'ást kellene tenni, hogy még kevesebb munka­erőt kelljen foglalkoztatni. A $ -kát emlegetett és Fock Jenő szerint - túlzottan ború­látóan felfogott, „demográ­fiai hullám” kérdései is szó­ba kerültek. „Szerintem örömmel kell üdvözölni en­nek a korosztálynak a tag­jait... A kormányzat nem jótéteményt gyakorol, hanem kötelességének tesz eleget, afnii tor megkülönböztetett gonddal foglalkozik az őket érintő kérdésekkel — mon­dotta. Ezután hangsúlyozta, hogy gyermekgondozási segély időtartamának felemelé­se, hiszen ha 120—140 ezer asz- szony ezt igénybe veszi, he­lyüket többnyire fiatal nők foglalják majd el. Segít egyebek közt az is, hogy pél­dául 1969-ben 25 ezerrel több tanulót vesznek föl a szak­munkásképző iskolákba, mint az elmúlt években. Pozití­vum, hogy a tsz-ekben ta­valy 20 százalékkal többen jelentkeztek, mint az előző évben. Végül az új esztendő kilá­tásaival kapcsolatban hang­súlyozta a miniszterelnök, i hogy ő nagyon optimista, és ’ véleménye szerint a közvéle­ménynek is minden oka meg­van arra, hogy az ország fej­lődését illetően optimista le- : gyen, hiszen az egyetértés, a j bizalom légköre erősödik, s j már eddig is sok mindent I meg tudtunk oldani. Felhív- ; ta azonban a figyelmet arr.t, Véget értek az ünnepek, kihevertük a szilveszter éjsza­1 ’ kábulatot, tehát semmi akadálya, hogy az üzemekben és a hivatalokban újra rendes kerékvágásba zökkenjen az elei. Még nem volt rá időnk, hogy számba vegyük idei feladatain­kat, de a részletes tervek és a termelési tanácskozások vitája előtt is tudjuk, hogy az idén sok munka vár ránk. Megyénk üzeméiben azt néztük meg, hogy hol és hogyan láttak mun­kához 1989. január 2-án reggel. Gépesítik az Öntödét hogy I feszültségektől terhes vi­lágban élünk, ezért min­dent e! kell követnünk a szocialista országok kö­zösségével együtt, hogy nagyobb legyen az egyet­értés, a világ összes haladó erőivel szót tudjunk érteni, s közös nevezőre jussunk' a hideghá- j borútól, a véres helyi, hábo- j rúktól — például a vietnami- \ tói — vissza nem riadó im- j perialista agresszív körökkel í szemben. ezeknek % korosztályok­nak a perspektíváira is jótékonyan hat majd a Fock .Tenő végül boldog új | esztendőt kívánt az egész I dolgozó magrar népnek. Különösen azoknak tűnt csípősnek a reggeli hideg, akik újév napján ki sem mozdultak a jól fűtött lakás­ból. így aztán hajnalban csu­pa sietős emberrel találkoz­hattunk. Az. Öntödei Vállalat egri üzemében reggel 6-kor kezdődött az új év első mű­szakja. Sokan kellemes meg­lepetéssel látták, hogy Eger ut'.'áin új autóbuszok közle­kednek. Az új év első mun­kanapján új járatokat indí­tottak a Hajdúhegytől a fő­iskoláig,' onnan a Lenin és az Üt törő utcán át a tihamé'i malomig, illetve a Vörös Csillag Traktorgyárig. Töb­ben autóbusszal érkeztek az első műszakba. 7*1 tagadás, az öntödében e-v: kicsit fagyos volt a fo­gj/Itatás. Építkeznek, az ajtó- kai nem lehet bezárni, a csar- noií nyitva, bizony nem so­kat ér a fűtés, fáznak az ön­tők, Meg is jegyezte az egyik idős szakmunkás, hogy az öntödében inkább a nagy me­legre szokás panaszkodni. — Melegünk lesz, mire a. kompresszorokat megindít­juk — válaszolt társa. De' reggel 8-kor különösebb zökkenő nélkül dolgoztak a kúpolóknál és a formázóban. A gépi íormázóknál Vór- konyi Gyula brigádja szi­vattyúkat öntött Diósgyőr­nek, a Dobó-brigád fogaske­rék-házat a Bányagépgyár­nak. Az év első napján szov­jet exportra dolgoztak, a magkészítők pedig ott foly­tatták a munkát, ahol két nappal korábban abbahagy­ták. Az óév gondjai sem változ­tak, igaz, nem is újak. llesz János gyácegységvozető el­mondta, hogy az öntöde kor- , szerűs.'t lsét, felújítását de­cember 31-re be kellett vol­na fejezni, de a VILATI íhég nem k‘szítéi,to el a konian- dópuUot, vagyis azt az auto­matikus ve .eriőberendezést, ahova a gépesített öntöde összes jelzései befutnak. Az egri üzem termelésének eddig 29 százaléka volt gépi öntés, az idén ezt 60—10 szá­zalékra akarják növelni. Ez­által sok nehéz fizikai mun­kától mentesülnének az em­berek és jelentős mértékben növelhetnék a termelékeny­séget. Ezért szeretnék hama­rább megkapni a vezérlőbe­rendezést. mint azt legutóbb a VILATI ígérte. Az egri öntöde 1969-es tel­jes kézi kapacitását lekötöt­te a Diósgyőri Gépgyár, a gépi öntésre tárgyalásokat folytat és szerződéseket köt az egri gyáregység. (f.) Az „első nap’- a második volt iii’i'end^xcr. árformák, árváltozások lilfífMien Az MTI munkatársa tájé­koztatást kért az Országos Anyag- és Árhivataltól arról, hogy 1969-ben milyen válto­zások várhatók az árrend­szerben, a termelői és fo­gyasztói árakban. — A gazdaságirányítási re­form első évének tapaszta­latai bebizonyították — hang­zott a válasz —, hogy a re­form nem nélkülözheti az árrnechan izmus rugalmassá­gát, vagyis azt, hogy az ár­formák, az árak egyre in­kább alkalmazkodj a naiv a termelési-értékesítési viszo­nyokhoz. Ezért 1969-ben to­vább kell csökkenteni az árakkal kapcsolatos kötöttsér geket. A hatósági áraknak is követniük kell a piaci viszo­nyokat. különben a fix, vagy maximált árakat alkalmazó ágazatok hátrányos helyzet­be kerülnének a szabadabb árformákat alkalmazókkal szemben. A szükséges árin­tézkedéseket összhatásuk fi­gyelembevételével készítet­tük és készítjük elő. Az 1969. évi népgazdasági tervhez kapcsolódó ártervezési mun­ka mind a termelői, mind a fogyasztói áraknál felmérte az indokolt változások hatá­sait, s a kormány ennek alap­ján hozta meg döntéseit. A hatósági termelői árak közül mindössze néhányat módosítunk. Mintegy 20 szá­zalékkal fel kell emelni a fenyőfűrészáruk termelő árát. mert a növekvő igénye­ket a szocialista országokból származó importtal ma már nem tudjuk kielégíteni. A bőráruk termelői árát viszont mintegy 10 százalékkal csök­kentjük, mivel a világpiacon is olcsóbb lett a nyersből-. Ez az intézkedés várhatóan a cipők és egyéb bőripari ter­mékek fogyasztói árának né­mi csökkenését is magával hozza. Árarány-módosításra kerül sor a tüzelőanyagok­nál is. Tekintve, hogy hazánk több szénhidrogénnel rendel­kezik, most már nem indo­kolt, hogy fenntartsuk a gyengébb minőségű «szenek felhasználására ösztönző ár­arányokat. — Ami a fogyasztói árakat illeti, a múlt évi tapasztala­tok azt igazolják, hogy újabb lépéseket tehetünk a társa­dalmi ráfordításokhoz köze­lítő árak alakításának útján, jóllehet ez a folyamat még meglehetősen hosszú időt, 10—15 évet is igénybe vesz. Amikor a múlt évi tervet ki­dolgoztuk, azzal számoltunk, hogy a fogyasztói árszínvonal egy-két százalékkal növek­szik, az emelkedés azonban ennél jóval szerényebb, 0,5 —0,6 százalékos volt, 1969-re ismét egy-két százalékos ár­színvonal-emelkedést terve­zünk, az 1969. évi népgazda­sági terv a reáljövedelmek növekedését már ennek meg­felelően vette figyelembe. A tervezett árintézkedések négy csoportba sorolhatók: 1. egyes rögzített és maxi­mált árak módosítása; 2. az import fogyasztási ja­vaknál eddig érvényesített kivételek és kedvezmények csökkentése, vagy megszün­tetése; 3. a forgalmiadó-rendszer egyszerűsítésé; 4. a szabadáras fogyasztási termékek bővítése. —- A központilag elrendelt árintézkedések, az emelkedés és a csökkentés kiegészítik egymást, az árszínvonal a hatósági árucikkeknél válto­zatlan marad. A rögzített és maximált árak változásai közül a leg­jelentősebb a belföldi és nemzetközi postaszolgáltatá­sok díjának emelése volt. Várható további intézkedé­sek: a fűrészáruk termelői árának módosítását egyes fa­termékek fogyasztói árának igen kis mértékű növelése kö­veti majd, a motorbenzin mi- ■ nőségének javításával ará­nyosan a normál benzin ára magasabb lesz. Az év folya­mán az állami dotáció csök­kenése következtében egyes vendéglátóipari árak váltó- sásával is számolni kell. A fenyőfűrészáruk árának és az építőipar termelői árának emelkedése nyomán a lakos­ság építkezései 4—5 száza­lékkal lesznek drágábbak. Hogy az emelkedés ennél ne legyen nagyobb, a vállalati kivitelezésben megvalósuló lakossági építkezéseket na­gyobb állami dotációval tá­mogatják. Több cikk ára csökken. A hazai brikett 20, a tüzelő­olaj 30 százalékkal lesz ol­csóbb, alacsonyabb lesz a tű­zifa ára is. A baromfi ugyan­csak olcsóbb lesz, mint ta­valy. ‘ A szabadáras fogyasztási cikkek aránya 23-ról 30—33 százalékra növekszik. Mint ismeretes, a termelői és fogyasztói árakat a termé­kek nagyobb részénél szá­mottevő forgalmiadó, kisebb részénél pedig árkiegészítés kapcsolja össze. A forgalmi­adó, illetve az árkiegészítési rendszer egyszerűsítésével lé­pésről lépésre közelebb hoz­zuk a ráfordítási költségeket és az árakat. Az 1968-as ár­reformhoz kapcsolódva beve­zettük * a termékcsoportok szerinti adóztatást. Az idén a forgalmiadókulcsok száma körülbelül a felére csökken. | A legjelentősebb forgalmi- j adóváltozás a ruházati cik- I kelínéi lesz. Különböző szö­vetek, kötött- és hurkoltáruk,! rövidáruk, ruházati cikkek j eddigi 600 adókulcsát körül­belül 175 helyettesíti majd. j Ezzel kapcsolatban plusz— mínusz 15 százalékos határon j belül ármozgások várhatók. | Nagyobb mértékű ármozgás­ra csak kivételes esetekben kerülhet sor. A forgalmiadó- nivellálás a járműalkatré­szek, centrifugák, lemezját­szók, egyes festékek, fotó- vegyszerek, továbbá sporsze- rek és papírcikkek árát is érinti. Kisebb mértékben emelkedik egyes pálinkák és likőrök ára. A tavalyi mintegy másfél milliárd forintos termelés be­fejezése után — új feladatok végzéséhez kezdtek a hatvani járás ipari üzemeiben Is. Az indulás természetesen az idén sem történt egyidőben, hi­szen a munka is változó s nem igazodhat mindenütt egyformán a naptári rendhez. Selypen, a cukorgyárban az év első „hivatalos” munka­napja tulajdonképpen már a második volt, mivel itt, a Zagyva partján — mint köz­tudott — a kampány kezde­te óta egybefolynak a műsza­kok. Tggnap ugyanúgy dol­goztak, mint tegnapelőtt, vagy éppen korábban, mind­össze annyi különbséggel, hogy a kemény hideg a meg­szokottnál jobban próbára tette a nagy létszámú udvari személyzet teljesítőképessé­gét. Csütörtökön egyébként — mint látogatásunk alkal­mával Vrabecz Mátyás igaz­gató elmondotta — túljutot­tak már a 27 ezredik vagor répa feldolgozásán is eg5 nagy lépéssel ismét közelebt kerültek a január 17-re ter­vezett szezonzáráshoz. A Fővárosi Műanyagipar Vállalat rőzsaszentmártoni te. l-.pén, s a petőfibányai ve- gyesiizemben is lényegében : tavalyi megszokott munka folytatták. Az apci Qualität ban sem tulajdonítottak kü lönösebb jelentőséget ennek : csütörtöknek, talán nem is beszélt volna róla a í'őköny velő, ha történetesen a nap­palos műszak sok embert reggel — éppenséggel nen egy órahgsszás késéssel érke Zik munkahelyére a vasú „jóvoltából-’. Az ugyancsal késlekedő vonatra vári csat lakozó szerelvény ugyanis ti; ember egy-teljes műszakja „vitte el” haszontalanul. S kezdetnek — érthető az ap- ciak panasza — ez korántserr biztató! KöScsön- olajjal!... Amíg Apcon bosszankod­tak, a „szomszédban” a Sely- pi Cementgyárban némi ide­gességgel kezdték az új esz­tendőt. Csütörtökre ugyanis minimálisra csökkent a fűtő- olajkészlet, s mert hirtelen­jében még kilátás sem volt az utánpótlásra, délelőtt hoz­zákezdtek az első számú ke­mence „kijáratásához” kiürí­téséhez. S tekintve, hogy a nap folyamán a közeli üze­mekből csupán a cukorgyá­riak és az erőműviek tudtak egy-egy vagon olajat ígérni, a naponta ennek ötszörösét fo­gyasztó cementgyárnak, a Kőolaj és Gázipari Tröszt na­pi tízvagonos küldeménye pedig legjobb esetben a hét utoljára, de meg inkább a jö­vő hét elejére érkezik meg — az aggodalom alig szűnt. Ha sürgős változás nem követke­zik be az olajellátásban, va­lószínű, hogy a gyár teljesen leáll s kényszerűségből elöre- veszi az egyébként csak feb­ruárra tervezett hagyomá­nyos, általános nagy karban- tartását. Egyik jobban, a másik rosz- szabbul, végső soron minden üzem túltette magát a csütör­töki napon. S ha a tavalyi munka folytatása nem is si­került mindenütt úgy, mint azt akarták, vannak még kü­lönbségek — a bizakodás egy­forma. Valamennyien a múlt évihez hasonló, vagy még jobb eredményekért iparkod­nak! (gy) Ünnepi meglepetés A változásokra a korábbi évektől nem január 1-én, ha­nem az év különböző idő­pontjaiban kerül sor. Ezen a területen is szakítani aka­runk a régi merev módszer­rel. A változásokra olyan idő­pontokban kerül sor, ame­lyek a különböző gazdasági és piaci meggondolások alap­ján, erre a legalkalmasab­bak. (MTI) Akár találós kérdéssel is kezdhetnénk: hogyan ke­rül a szög a kenyérbe? 'A választ nagyon nehéz vol­na megtalálni. Tudjuk, ma már a ke­nyérgyárban gépek végzik a legtöbb munkát. Azok gyúrják a tésztát, szaggat­ják ki és formázzák meg a nyersanyagot, tehát embe­ri kéz alig ér a kenyérhez, amíg a kemencébe nem ke­rül a tészta. Így aztán még érthetetlenebb a dolog: szög a kenyérben...! Azt sem hallgathattuk el. hogy az ünnepsorozat ide­jén panaszra sem adott okot a sütőipari vállalat. Ha volt is sorbaállás he-, Ivenként, és ese.tenként. ke­nyér- és kalácsügvben sen­kinek nem lehetett komoly panasza. Legfeljebb annak a csa­ládnak. ahol a tekintélyes méretű, , rozsdás szeg ke­rült elő az, ünnepi asz.í ’ra tett kenyérből. A furcsa kö­rülmények között megta­lált szeget ők hozták be a szerkesztőségünkbe. A gyár­tó vállalat cégjelzését fel­tüntető cédulácskával együtt. Ezen olvashatjuk: 1-es üzem. 1-es brigád A Mátravidéki Sütőipari Vál­lalat gyöngyösi. • Kossuth Fajos utcai kenyérboltjá- ban vásárolták a szóban forgó kenyeret. Tudjuk, kivételes esetről van szó. De éppen azért ír­juk meg. mert kivétel. Saj­nos, a kenyeret megszegő családot, ez a körűimén v sem vigasztalja, ök is a vasüzletbe szoktak menni szegért. Az elv ugyanis: mindent a maga helyén. A szöget — meg kivéte­lesen sem szereti senki ■,< kenyérben. , (—ár) Nflmjit&r 1969. január 3. péntek

Next

/
Thumbnails
Contents