Népújság, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-31 / 25. szám

Amirftt sok s«6 esik:

80:50:15

^AAAAAAAAAA^VVVVAAA^AAAAAAAAA^VSAAi^A^NAWAAAAAA^AAAAAA/SAAA^^^AAA^VVV^A^WSA^A/^AAAAOAAA^

Kötetlen beszélgetés a hazafias nevelésről

vOo»io»kodtI»” — nyilvánosan A* anyagi ösztönzésnek csak egyik formája a részesedés

[' Kevés kormányrendelke- | sés találkozott olyan széles j körű ellenkezéssel, mint J amely a vállalati dolgozók ! kategorizálásáról és a része- ] sedési alap kategóriák közöt- i 11 felosztásáról Intézkedett 1 Mint ismeretes, a vállalat felső vezetői évi alapbérük 80, a középszintű vezetők 50, a munkások és az első két ka- j legóriába nem tartozó alkal- ; mazottak pedig évi teljes ke- ; resetük 15 százalékát kapják ; Jutalmul, maximális részese- í désd alap elérése esetén. A ! kategóriák közötti 80:50:1$ ; felosztási arány minden esetben érvényesül. Ha például ' a részesedési alap az elérhető ! maximumnak fele, akkor a* I-es kategóriában átlagosan ! az évi alapbér 40 százalékát j a ll-esben a 25 százalékát, a m-as kategóriájúak pedig a* j évi kereset 7,5 százalékát j kapják.

1 A többséget alkotó III. ka-'

T tegóriájú dolgozók igazság- ' talannak tartják a felosztási ] arányokat. Milyen alapon kapnak a vezetők nagyobb . részesedést, amikor a felosz- , tás alapjául szolgáló bérük is eleve magasabb? Ne vitáa-. I mnir ezzel a „többségi” né-' azon az alapon, hogy a , vesetők az új mechanizmusban többet is kockáztatnak! veszteséges gazdálkodás esetén alapbérük is 15—25 százalékkal csökkenthető. (Mert még gyakorlatilag a je____ állami támogatások

m

iatt nincs ilyen veszély.) Ha % kategorizálás mostani rendszerét, vagy a részesedési sAap felosztásának mai arányait sem tekintjük teljesen tökéletesnek, vagy minden szempontból véglegesnek, alkalmas azért időszerű feladatunk, az anyagi ösztönzés hatékonyságának növelésére.

! (Valószínűleg lehetne más módszert és konkrét megol- s-------------------------___ _--------A kosos

— a hástájiért

Bár a termelőszövetkezetek évről-évre egyre több mezőgazdasági terméket állítanak elő, mégsem becsülhető le napjainkban még a háztáji gazdaságok jelentősége. Növekszenek az ország belső szükségletei, ugyanakkor külföldön is keresett cikkek a magyar mezőgazdaság termelvényei. Különösen a háztáji gazdaságokban felnevelt állatokra van szükség s éppen ezért nagy gond, hogy az utóbbi időben sajnos nemhogy szaporodott volna, de csökkent a háztáji gazdaságok tehénállománya.

Aligha van olyan megye, olyan termelőszövetkezet ahol ne gondolkoztak volna azon, hogy miképpen lehetne a gondokon segíteni, miképpen lehetne az eddiginél még jobb háztáji állományokat kialakítani, A Baranya megyei Szabadszentkirályon érdekes megoldást találtak a helyi szövetkezeti vezetők. Azt a gyakorlatot vezették i be, hogy a háztájiban tartott tehén után 3—4 napot írnak a szövetkezett gazda javára. A háztájiban nevelt és a kö- i zös gazdaság útján értékesített növendék vagy hízott- | marha ntán pedig darabon- j ként és havonta 1,5—2 mun- | kanap illeti meg a gazdát.

I Jól járnak így a gazdák és ! jől jár a szövetkezet is. Különösen az idős gazdákra néz- : ve kedvező ez a megoldás, hiszen nekik úgy is nehezebb ledolgozni a szükséges munkanapokat.

A szabadszentklr&lyt példa lehet, hogy nem nyeri meg

minden szövetkezeti vezető tetszését, bizonyára akadnak, akik nem tartják ezt célravezetőnek. Mindenesetre azt bizonyítja, hogy az ottani vezetők nem nézik közömbösen, hogy miképpen alakul a | háztáji gazdaság s mesr>ró- | hálják ösztönözni a gazdá- ! jkat. Ebből pedig a közösség- j nek, az egyéneknek is haszna i származik.

^ _ (fcaposi)

dúst is alkalmazni. Ma azonban a jelenlegi rendszer érvényes, és ezt kell következetesen végrehajtani.)

Az anyagi ösztönzés haté-' konyságának fokozása pedig elképzelhetetlen a jövedelmek differenciálása nélkül. Nevezetesen, differenciálni kell a jövedelmeket a végzett munka minőségétől, mennyiségétől, bonyolultságától és a vállalat felelősségétől függően. A gazdaságirányítás mai rendjében, mivel növekszik a vezetők szerepe, felelőssége, anyagi érdekeltségüket is szükséges kiterjeszteni; ez pedig feltételezi a kereseti, a jövedelmi különbségek további növelését is.

As utóbbi másfél évtizedben a jövedelmi különbségek nem növekedtek, hanem csökkentek. Amig 1952-ben a legkisebb és a legnagyobb jövedelmű rétegek átlagkeresete között 1:4.27 arány volt, addig ez az arány 1966-ra l:3,37-re csökkent. (S az átlag alatti és az átlag feletti keresetek közötti különbség ugyanezen idő alatt 1:2-ről l:l,79-re csökkent).

Az új rendszer mindenféle látszat ellenére nem növeli lényegesen a jövedelmek közötti különbséget A legkevésbé lehet azt állítani, hogy az új arányok a III. kategória szempontjából kedvezőtlenek. A műszaki gazdasági vezetők most nemcsak az év végi nyereségrészesedést hanem a különböző korábbi prémiumokat jutalmakat is a részesedési alap kategóriájukra jutó hányadából kapják. S azelőtt a vezetők az év végi nyereségrészesedést a teljes adózott jövedelem után kapták (tehát a prémium után is), most viszont csak az alapbért tekintik mérvadónak.

Ezek után érthető, hogy azoknál a'Vállalatoknál, amelyeknél a III. kategóriában levők év végi nyereségrészesedése csökken, ott a vezetőket még nagyobb jövedelem- veszteség éri. A jól dolgozó vállalatoknál az I. kategóriába sorolt vezetők a régi mechanizmusban U megkap- tág átlagbérük 60—80 százalékát, a II. kategóriába sorolt vezetők pedig alapbérük 40—50 százalékát, különböző prémiumok formájában. A Jelenleg III. kategóriába tartozó dolgozók korábban elérhető maximuma évi keresetük 8 százaléka volt, tehát megközelítően egyhavi bérnek felelt meg. Most azonban maximumként csaknem kétszer annyit, évi keresetük 15 százalékát kaphatják. Vagyis az új rendszer a dolgozók többségének kedvez,

nagyobb anyagi előrehaladást biztosít.

A közös munka eredményein tehát az „osztozkodás” nem bántó és nem igazságtalan. Ha maximum fizetésére a reform első éve után még nem is kerül sor, az előző Időszak átlagos nyereség- részesedésének eléréséhez is a vezetők jobb munkájára volt — és 1969-ben lesz — szükség. Ezért nagyon fontos — a félreértés eloszlatása miatt is — a vezetők célpré- mizálásának konkrét, igazságos, ösztönző és az üzemi közvélemény által is követhető, ellenőrizhető rendszerének kialakítása.

Ott jártak el helyesen, ahol még tavaly, az év elején leszögezték: abból, hogy az első, vagy a második kategóriába sorolták, senki nem húzhat anyagi hasznot Viszont az a vezető, aki a vállalati nyereséget növelő jelentős műszaki, gazdasági feladat elvégzésére vállalkozott, már év közben kellő céljutalmat kapott a részesedési alap terhére. Senki sem sérelmezheti azt a gyakorlatot, hogy ha valaki megkeresett a vállalatnak több milliót, néhány ezer forintot maga is kapjon belőle.

Vita és félreértés pedig ott van (és még inkább lesz a nyereségrészesedés kifizetésének időpontjában), ahol bátortalanul éltek az évközi ösztönzéssel. Utólag viszont nagyon nehéz a kategóriákon belül lényeges különbségeket tenni a végzett munka, a vállalat felelőssége arányában. Az egyenlősdi, persze, a kategóriákon belül is megengedhetetlen! Szükséges tehát az első és második kategóriába tartozó vezetők és alkotó műszaki és gazdasági szakemberek munkáját személy szerint értékelni ah- haz, hogy el lehessen dönteni: ki, miért, mennyit kaphat. Aki hibát nem vétett, szerényen elvégezte munkaköri feladatát, ne kapjon nagyobb mértékben év végi nyereségrészesedést, mint általában a harmadik kategória tagjai. Aki viszont kötelességén felüli kiemelkedő teljesítményt nyújtott, azt jutalmazzák bátran a végzett munka társadalmi és vállalati hasznával arányosan. Dicsérjenek, a kellő anyagi konzekvenciák kíséretében, de merjék azt is utólag megmondani, hogy kinek a teljesítményével, s miért elégedetlenek.

Minden esetben legyen a premizálás, a nyereségrészesedés fizetése nyilvános, mert a mendemondáknak csak így lehet elejét venni.

K. J.

A beszélgetés színhelye: Galyatető egyik kis üdülője volt, a beszélgető partnerek a járási nőtanács aktívái, maguk is gyakorló

mamák.

Mit jelent a haza? Mi a hazafias nevelés? — a fogalmak tisztázása egyszerűbb volt, hiszen a marxista filozófia pontosan körülhatárolja a haza fogalmát. De hogy a módszer milyen legyen, amellyel a gyermeket hazaszeretetre, az egész emberiség sze- retetére nevelhetjük, az már korántsem olyan egyszerű. Hogyan lehet a mindennapi életben gyakorlati tettekre váltani a tudományos meghatározást, ezt próbálták megfogalmazni.

— Ahhoz, hogy valaki szeresse a hazát, szükség van arra, hogy ismerje — állapították meg közösen. De ahhoz, hogy ismerje szép hazánk vidékeit, a városok, országrészek történelmi hagyományait, sokat kellenne még tenni. Jól lenne feleleveníteni az „Ismerd meg hazádat” mozgalmat, sajnos a jelenlegi országjáró kirándulások nem töltik be teljesen ezt a feladatot. Van rá példa, hogy a pedagógusok nem szentelnek elég időt egy-egy város megtekintésére, a nevezetesebb hagyományok megismertetésére, s terhes kötelességüknek érzik ezeket a kirándulásokat. A gyermekek maguktól nem láthatnak meg mindent, a pedagógusnak pedig nincs mindig megfelelő figyelmeztető szava, hogy megláttassa a gyermekekkel a szépet, a műemlékeket. Sajnos, előfordul, hogy egyes pedagógusok sem rendelkeznek megfelelő honismerettel.

A történelem és a földrajz tanítása az általános iskolában sem ébreszti fel mindenütt a gyermekben a jogos büszkeséget történelmi múltúnkért, s a földrajzban sem használják ki a tantárgy adta lehetőséget a haza megismertetésére. Bár van ellenkező példa is, — a szülők a horti iskolát említették — azt tapasztalják az iskolák egy részénél, hogy maguk a pedagógusok sem nagyon lelkesednek e két tantárgyért, s így a gyermekekben sem tudnak hasonló érzelmeket felkelteni.

De hiba lenne csak az Iskolákban látni a hibát, — cáfoltak rá azonnal a horti példával. Itt a gyermekek megpróbálták végigkísérni az ötven esztendővel ezelőtti eseményeket, ehhez azonban szükségük lett volna a felnőttek segítségére, olyan emberek visszaemlékezéseire, akik maguk is résztvevői voltak a Tanácsköztársaság megalakulását megelőző s az azt követő időknek. Sajnos még a leghivatalosabb helyen sem kaptak választ kérdéseikre, hogyan zajlott le az 1919-es forradalom Horton. Felmerült a beszélgetés során, hogy az általános iskolás énekkönyvekből hiányoznak a munkásindulók. Hogyan tanítsák akkor?

A szülő sok esetben egy kicsit egyedül áll amikor a hazafias nevelés problémáiról

van szó. A sajtó, a rádió és a tv sokkal nagyobb segítséget nyújthatna ebben is, — mondták szinte kivétel nélkül mindany- nyian.

Jó az, hogy a mai gyermek a tv-adásoi ból megismerhette más népek hőseit, (Te Vilmos, Iwanhoe) de a magyar nemzeti h; sok megismerésére kevesebb alkalma van Ismereteik általában nem terjednek túl Kossuthnál, és Széchenyinél. A 19-es Tanácsköztársaság és a későbbi évek munka mártírjairól már alig hallanak.

A Nyugat-imádat — mint minden ifjúsággal kapcsolatos beszélgetésen, — terme szetesen itt is szerepelt. Maguk a szülők je gyezték meg, hogy a Nyugat-imádat ellen: harcban sajnos eléggé egyedül állnak Nem az baj, hogy a magyar ipar gyártja a farmernadrágot, mely praktikus a gyermeknek, hanem az, hogy másrnilyet viszont egyáltalán nern gyárt. 3 ez vonatkozik a többi divatcikkre is. Sokkal több n érték- tartással, a jó ízlés határain belül maradva kellene az ifjúság divatjában követni Nyugatot

Hódit szerte a világon a tizenévesei: között a beatzene. Ez természetes. De az már nem annyira magától értetődő, hogy a rádió- és a tv-zenei műsorában túlteng ez a zene Még példát is említettek rá: miért nem kapott a magyar nóta versenye, legalább annyi időt, mint a tánczenei fesztivál ?

És felmerült az a kérdés is, honnan ismerik a gyermekek, — akik már a felszabadulás utáni években születte!: és nőnek fel, — az irredentizmust, a reviz onizmust? És ennél a kérdésnél a családi nevelés került ismét szóba. A gyermekek nevelését, — állapították meg egyöntetűen — a családanyák ismereteinek növelésével kellene kezdeni. A gyermek sok esetben azt viszi magával az életbe, amit otthon lát és tanul. A családról beszélve, valahogy egyszerűbbé vált a kérdés. A hazafias nevelés a családban kezdődik, s ezért a felnőttekkel is többet kell foglalkozni. Mivel a gyermekek nevelése nagyrészt az asszonyokra hárul, természetesen következik ebből, hogy az asszonyokkal foglalkozó nőt inácsoknak, nagy a feladatuk. A családanvá :al kell elsősorban tanácskozni a hazafias nevelésről, — de nem csupán a családanyák feladata ez. Munkájukban segítenie kell az iskolának, a tv-nek, a rádiónak, a sajtónak. A feladat, — a, gyermekek hazafiasságra és internacionalista szellemre való nevelése, akkora, hogy az egész felnőtt társadalom összefogására szükség van, — a felnövekvők érdekében. - | — deák, —

' 'VWVWWWWWWWVVWVV\A/VVVNA/VVVVVV%<VWWVVV\A/VVVVV*AA/WVSA/VAA^

Apc, Hatvan

és környékének gázellátása

Az országos gázvezetéket Salgótarjánból Kistemye, Apc, Hatvan és Vecsés felé fogják vezetni. Ez szükségessé és egyben lehetővé teszi a selypi medence ipari üzemeinek, valamint a lakosság háztartási gázellátását November végén az országos szervek úgy döntöttek, hogy újabb 3SS millió forintos beruházással az apci Qualität Könnyűfém-feldolgozó Vállalatot az ország legnagyobb alumíniumöntödéjévé fejlesztik.

Népgazdasági és vállalati szempontból fontos, hogy az Apcon épülő öntödéket, csarJ. Ojseiender:

Kényszerképzet

Minden alkalommal, amikor az utcán meghallom a rendőri sípszót, azonnal odanézek, hogy nem nekem szólt-e? Amikor pedig este későn találkozom a hatalom képviselőjével — közönyös arcot vágok, és dalocskákat fü- työrészek. A szemem sarkából pedig figyelem a rendőrt: milyen hatást gyakorolhatok rá?

Hogy miért? Állandóan bűnösnek érzem magam. Lehetséges, hogy ezt a kellemetlen tulajdonságomat még valamelyik távoli Ősömtől örököltem?

Nemrég megtaláltam ostoba félelem okát. Ez pedig apróságból adódik. íme: Néha ott is átkelek az utcán, ahol nem szabad. A múltkor csikket ak :r.am bedobni az egyi': hulladékgyűjtőbe, es az

mellé esett. Ha a villamoson utazom, elfeledkezem, hogy az ajtóhoz támaszkodni

tilos; a vonaton pedig kánikulában nem állom meg, hogy ne könyököljek ki az ablakon. Ha másutt nincs hely, akkor a ernyőmet, és a csomagomat a villamos lépcsőjére teszem. A gyalogos-közlekedés szabályait is megszegem, és előzök jobbra is meg balra is.

Nincs annyi pénzem, amennyit büntetésképpen fizetnem kellene. Így hát, hogy ne féljek, egyetlen lehetőségem maradt — kikerülni a rendőrödet, hogy még csak ne is lássam a törvény eme képviselőit.

Ilyen előzmények után a napokban ta- álkoztam egy szép lánnyal, aki pontosan olyan volt, mint amilyenről álmodoztam. Azonnal a nyomába szegődtem. Felsegítettem a csomagját a villamosra, zsebkendőmmel letöröltem az ülőhelyet, leszállásnál nyitottam az ajtót, átszálláskor virágcsokrot vásároltam neki. A trolibuszon fizettem a menetjegyét. A harmadik megállónál azonban a szépséges kislány megszólalt:

— Ha nem hagy békén, azonnal rendőrt hívok!

És én távoztam. Hát tehettem egye; ~tf

Fordította:

Sióét lmr0

nokokat és irodákat gázfűtésre építsék, ne forduljon elő, hogy hamarosan tetemes összeget költsenek az átalakításra, az új falakat fúrják, rongálják és szerelés közben szüneteljen az öntöde termelése. De ha a Zagyva völgyében és Hatvan közelében fektetik a gázvezetéket, akkor szükséges, hogy a gázfűtés bevezetésével ne csak a Qualital Vállalat foglalkozzék, hanem egységes tervek és alapos megfontolások után idejében döntsenek: melyik üzembe, milyen közülethez és hol, melyik községbe, városba, hány lakásba lehet gázt bevezetni.

A megyei tanács elnökhelyettesének kezdeményezésére az elmúlt év májusában Egerben az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt, a megyei tanács és a Tiszántúli Földgázszolgáltató és Szerelő Vállalat vezetői megbeszélést tartottal:. Ezen a tanácskozáson kölcsönösen kicserélték információikat, hogy 1971-ig Kisterenye, Apc, és Hatvan között az országos gázvezetéket lefektetik és a szolgáltatást megkezdhetik. Azt is megállapították, hogy a hatvani járás ipari üzemeit, intézményeit és a lakosságot a gázszolgáltatás lehetőségeiről idejében szükséges tájékoztatni. Most, az apci Qualital fejlesztése még inkább sürgeti a kérdés megoldását.

A gázfűtés nem jár annyi munkával és szennyeződéssel, mint a széntüzelés, kényelmesebb és korszerűbb is. De a vezetékek lefektetése, a berendezések vásárlása és szerelése elég sokba kerül. Ugyanis a vezeték építésének költségeihez a gázszolgáltató vállalat nem tud hozzájárulni. Da ha gazdaságos, akkor a szolgáltató vállalat, a településig, illetve az átadó állomásig az építési költségeket részben, vagy egészben vállalja. A belső vezetékek épitési. szerelési költségét a megrendelő fizeti.

A lakosok nem állapodhatnak meg külön-külön a szolgáltató vállalattal, az ipari üzemek és közületek sem vezethetik be külön-kü- > lön és más-más időben a gázt Ügy véljük, hogy az igények és a lehetőségek felmérését, a gázellátás tervezését és az épitési. szerelési munkákat egység ss elgondolás szerint kell végezni.

Két év múlva Apc és Hatvan környékén az üzemek gázfűtésre térhetnek át és gázzal fűthetik a lakásokat is. Azonban a tervek elkészítéséhez, az anyagbeszerzéshez és a szereléshez nem kevés munka és nem rövid idő szükséges. Azért hangsúlyozzuk ezt, mert a májusi megbeszélés óta a gázellátás ügyében gyakorlatilag semmisem történt, pedig a Qualital Könnyűfémipari — Feldolgozó Vállalat gyors ütemben épül és az ország legnagyobb öntödéje, a környék több ipari üzeme és a lakosság érdeke sürgeti a megoldást.

Tudjuk, hogy a megye más részén is igénylik a gázszolgáltatást. (Parádsasvár Üveggyár, Bélapátfalvi Cement- és Mészművek, az egri hálózat bővítése.) De úgy véljük, a következő két évben oda kell összpontosítani az anyagi erőt. ahol az igény is jelentős és az adottságok Is a legkedvezőbbek. Ebben a tekintetben különös figyelmet érdemel Apc és Hatvan környéke.

Az előkészítő és a szervező munkát főleg helyiekből álló szakemberek oldhatják meg sikeresen. A koordinációs bizottságban kapjanak helyet az érdekelt vállalatok szakemberei, a közületek és a helyi tanácsok megbízottai.

Fazekas L.

Néwisie 3

1969. január 31., péntek