Népújság, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-30 / 24. szám

Kép a képernyőn A művészeti ismeretterjesztés és a televízió niifins levelet közölt UUUU5 nemrég a Mű­vészet című folyóirat a tele­vízió egyik képzőművészeti műsoráról. . A levél feladója ingerült' idegenkedéssel tá­madta napjaink művészetét, jószerivel csalóknak nevezte a képzőművészeket, cinkosa­iknak a művészettörténésze­két, nem éppen higgadt böl­csességgel szidott mindenkit, de leginkább a televíziót. A riiaga különös módján ez a levél mégis a képzőművé­szeti tv-műsorok hasznáról, célszerűségéről győzte meg íiggadt olvasóját. írójának . nangja, tájékozatlansága azt . bizonyította, hogy a feladó :iem lehet közeli ismeretség­ben a szépművészetekkel, ki­állításokra meg éppen nem fecséreli az idejét, s ha a szidott tv-műsorban ilyen néző is odafigyel a képző- művészetre — márpedig a . naga módján odafigyelt — . eleve jelentős dolog lehet a képernyő ismeretterjesztő tatása. Természetesen a dühös le­vélíró csak egy volt az adás hézői közül, kívüle még na- , gyón sokan láthaLták azon az estén a képeket, szobro­kat. Éppen a többség nem rt levelet — legfeljebb be­szelt, elgondolkodott a látot­takról sokszázezer tv-néző. S 'ehet-e ennél jobb bizonyíték "•ra, hogy a televízió talán , legfontosabb eszköze a kép- ’művészeti ismeretterjesz- snek? A sok érdeklődő természe­ten még nem minden. Na- >n fontos tény ugyan, hogy összes kiállításon, minden jzeumban, tárlatvezetésen á vetítettképes előadáson soha nem jelenhet meg na­ponta annyi érdeklődő, <mer. a képernyők előtt sténként ott van, a televí- ío ad tságai azonban en- íél a nagy számnál is fonto­sabbak. Kép a képernyőn — a cím szójátéka a lényegre utal: a televízió és a képző­művészet rokonságára. Mind­kettő látványélményt ad, mindkettő vizuális művé­szet, mindkettő a szemet fog­lalkoztatja, — e rokonság mi­att kitűnő lehetőség a kékes fényű hírközlőeszköz. A rokonság J*rsz%. lent. ikertestvérséget: tv és képzőművészet csak rokonok, de nem azonosak. A fest­mény színeit, a szobrászat plasztikus formáit, a grafi­ka vonalbeli tisztaságát, fi­nomságát a képernyő nem örökölte ebben a rokonság­ban. Ám van egy nagy előnye a hiányosságok mellett a fia­tal rokonnak: a képzőművé­szet képszerűségével ellen­tétben a képernyő képe mo­zog. És ez a mozgáskészség, elevenség hozzásegít a festé­szet, a szobrászat, a grafika megértéséhez, megszerelésé­hez. Megszerettetésre, megérte­tésre pedig szüksége van mind a művészetnek, mind a közönségnek. A ma művésze­te és a ma közönsége között olykor nagynak látszik a sza­kadék, a dühös levélíróhoz hasonlóan sokan állnak ér­tetlenül a mai alkotások előtt. Azt azonban kevés em­ber szereti, ha a különböző hasznos ismereteket nagyké­pű és fárasztó előadások hall­gatásával kell elsajátítani. A művészetek szórakoztató megismeréséhez nyújt igen sok segítséget mozgó képei­vel a televízió. A műértés, szet'megl szeretésének legfontosabb módja, hogy sok művet lássunk. A televízió „titok­ban” szoktatja a szemünket a modem alkotásokhoz, ész­revétlenül éri el, hogy meg­barátkozik szemünk egy-egy korábban furcsának, szokat­lannak tartott képpel, stílus­sal, alkotással. A színházi közvetítések és tv-játékok díszletei, a filmekben szerep­lő szobrok, képek, mind esz­közei a nevelésnek; az érde­kes eseményekről szóló film­kockákon mellékesen látható műalkotások, a nagyvilágról készített fotók, mind isme­retet terjesztenek. A „titkos” ismeretterjesztés mellett szükségesek a kevés­bé rejtett, de nem kevésbé érdekes formák. Ha egysze­rűen képeket mutat a kame­ra, vagy szobrokat vesz len­csevégre, még mindig nagyon sok ember elzárja a készülé­ket. De ha a képben, a szo­borismertetésben valami ér­dekesség is van, hajlandó megnézni az alkotásokat az is, akit a művek bemutatása önmagukban untat. A képer­nyő mozgó képe pedig érde­kessé teheti a bemutatást. Ismertetheti a műalkotást oly módon, hogy elsősorban alkotójával ismertet meg kisfilmben, aki érdekes em­ber ; érdeklődést kelthet azzal, hogy például az olajfestés technikáját, a szoboröntés technológiáját, a restaurálás rejtelmes fogásait ismerteti, stb. De a művek direkt bemu­tatásában, alaposabb megma­gyarázásában és részletes elemzésében is olyan eszközei vannak a képernyőnek, ami­lyeneket máshol aligha talál meg az igényes és tanulni akaró műbarát. A mozgó ka­mera izgalmas módon na­gyít ki részleteket a remek­művekből ; a fényképezési trükk szenzációsan világít meg összefüggéseket az alko­tásokban; a tv-film szalag­ján egymás mellé kerülő, időben, vagy térben mérhe­tetlenül messze eső alkotások összekomponálása; a képpel kiegészített szöveg és zenével értelmezett kép — mind ki­váló lehetőség a legmagasabb színvonalú művészeti isme­retterjesztésre. Fhhnl persze> nem EjUUUI következik, hogy minden néző minde­gyik formát szereti, vagy las­san minden fokozatot végig­jár. Nem biztos, hogy aki két éve csak a külföldi hír­adók és a filmközvetítések kockáin látott modern műal­kotást, holnaptól megtekinti a Képről-képre című képző- művészeti magazint, néhány hónap múlva már A plakát­művészet remekei című so­rozat lelkes nézője lesz és iz­galommal lesi a Remekmű­vek titkai, meg a Rajzolj ve­lünk sorozat miden adását is. De elképzelhető ilyen néző is és egyebek közt ezért fontos, hogy legyen minél változato­sabb és több kép a képer­nyőn. R. Ga. •ssy katonai tolmács visszaemlékezései (*fat V. Sxtyeianov tartalékos százados, a Sztálingrádnál harcolt 7. gárdahadsereg törzskarának tolmácsa 3. Parlamenterek 1943 januárja a Volga part­ján látszólag nem bővelke­dett élmény ék béri. A doni fronts; cisz csapatai Rokosz- szovszkij tábornok parancs­noksága alatt (a 6. német hadsereg teljes bekerítése után a hadműveletben részt vett egységeket egy frontba ípgták össze) tovább harcol­ok, hogy a bekerített had- seregcscportot felmorzsolják. Ar , e gyengülő ellenség, ;..inden vesztesége ellenére, eszeveszetten ellenállt. Fegy­verbe állították az utolsó tartalékokat, a harcképtelen katonákat, betegeket és sebe­sülteket is. Január 8-án a szovjet pa­rancsnokság parlamentereket küldött Paulus törzskaráho*, javasolva a bekerítetteknek, hogy adják meg magukat A 1: Itleristák azonban vissza­utasították az ultimátumot. Január 10-én csapataink parancsot kaptak a bekerí­tett had seregcsoport likvidá­lására. Már január 25-én si­került két részre, egy észa­ki és déli részre osztani a „katlant”. ' Hmmw {tm- január 30., csütörtök Elérkezett január 31-e. A hadsereg törzskara a lövész­árkokból már régen átköltö­zött Sztálingrád egyik elő­városába, Beketovkába. Ek­kor már szinte minden éj­szaka alhattunk. Ezen a na­pon is hajnalban keltünk, mint rendszerint. A tisztek rendbe hozták magukat, én éppen borotválkoztam. Egyszeriben feltárult az ajtó és a hadsereg törzska­rának főnöke, Laszkin tábor­nok lépett be. — Tolmács, hozzám! Azonnal jelentkeztem. — Egy pillanat alatt le­gyen kész, és indulunk — mondotta a tábornok és el­tűnt Gyorsan letöröltem még borostás arcomról a szap­panhabot és a tábornok után iramodtam, menet közben gombolgatva bundámat. Laszkin tábornok házánál az utca szokatlan képet muta­tott: ott állt a hadsereg szin­te egész személyautóparkja, hosszú sorban álltak a gép­kocsik. Alig foglaltam helyet az egyik autóban, máris meg­indult a kocsisor. Mi történt — kérdeztem Laszkin segédtisztjétől, — aki a kocsiban maradt — Sztálingrádba megyünk Paulusért. — És elmesélte a részleteket. Az elmúlt éjsza­ka a hadseregünkhöz tartozó tengerészgyalogos dandár ka­tonái szorosan körülzárták a 6. hadsereg törzskarát. A né­metek arra kérték parancs­nokságunkat, küldje el kép­viselőit, hogy tárgyaljanak a megadásról. Megadás ... Milyen zené­je van ennek a szónak. Pau­lus törzskara azonban azt a feltételt szabta, hogy a szov­jet parlamenter rangban legalább tábornok legyen és feltétlenül Rokosszovszkijt képviselje. A választás Lasz­kin tábornokra esett. íme. itt áll előttünk Sztá­lingrád, a sokat szenvedett hős város. Egyszeriben kiderült, hogy nem is olyan könnyű fel­adat felkutatni az ostromlott ehenséges vezérkart. A tér­képen ugyanis gondosan fel voit tüntetve, de hogyan le­hetett volna megtalálni ezen a terepen, ahol a halál és a pusztulás uralkodott! A leg­pontosabb vezérkari térképek sem nyújthattak segítséget: semmiféle támpont nem ma­radt. Köröskörül, amerre a szem ellát, mindenütt szétzú­zott kő, megsemmisített acél hevert és a hó végérvénye­sen felismerhetetlenné tette az utcák arculatát. Sokáig keringtünk, egyre- másra kérdezgetve a szembe­Az Ady-évforduló egri margójára (Egy egri magyartanár Ady költészetéről 191 l-ben) 1911. március 12-ére előadást hirdetett meg dr. K. M. egri magyartanár, — később igazgató, s a Ferenc József-rend lovagja, — )rAz Ady-féle költészet” címmel. „A szeren­csésen választott, igazán időszerű előadás olyan nagy közönséget vonzott, — számolt be róla a Breznay Imre szerkesztette EGE^ c. „politikai és társadalmi lap”, — hogy az elő­adóterem zsúfolásig megtelt.” Joggal kíván­csiak lehetünk, hogy a vaskalapos konzerva­tivizmus egri ifjú bajnoka mit hirdetett „a népért síró, bús, bocskoros nemes” lírájáról az érdeklődőknek. „K. M. dr. nemzetünk nagy költőinek méltatásából indult ki s hamarosan áttért a „Holnap”, a „Nyugat” iskolájának ismerteté­sére. ö maga szinte háttérbe vonult és az Ady-iskola legismertebb költeményeiből mu­tatta ki, hogy milyen gőgösen nézik le ezek a beképzelt és önhitt óriások mindazt, ami magyar. Kozmopolitizmusuk annyira m""n, hogy szégyellik, átkozzák a magyar voltukat. Másik legfőbb tulajdonságukra, az erkölcs­telen, eszményiség nélküli felfogásra persze — tekintettel a hölgyközönségre — igen ke­vés példát hozhatott fel, de ezekből is láthat­tuk, hogy mennyire elmaradnak, milyen messze vannak ezek a jó urak a mi jelese­inktől: Vörösmarty tói, Petőfitől, Aranytól. Tompától vagy az újabb nemzedék kedvel­tebb poétáitól! Egy egész világ választja fi őket azoktól a költőktől és mitölünk, akik költők műveiben gyönyörűséget találunk... s tanulságul levonta, hogy az egész költői for­rongás is csak múló jelenség s éppen ezért klasszikus irodalmunk ősi, lüktető s terma erejét meg nem bénithatja...” "Dr. K. M. tanár úr dörgedelmes szavak­kal tört pálcát az akkor már ünnepelt köt' felett. De az efféle mocskolódásokra mai előbb 1908-ban megjelent kötetében félreért heteílenül megfelelt Ady: „Üjfent morognak salabakterék: Mi magyarságunk nekik nem elég .” 1907-ben pedig már kereken meg is mondta, hogy kik azok a „morgó vének”, akiknek szemében ő nem magyar: „S as álmosoknak, piszkosaknak, Korcsoknak és elfrálodóknak, Félig-élőknek, habzó szájúaknak, Magyarkodóknak, köd-evőknek. Svábokból jött magyaroknak Én nem vagyok magyar?” Ezek közé a habzószájű magyarkodók közé tartozott kétségtelenül dr. K. M. egri ta nár úr is, akire már csak efféle dicstelen elő ­adások emlékeztetnek^. * f é í SUGÄR Az lxl az 1 helyett Komplex matematikai bemutató óra elsff osztályosokkal Rendhagyó óra volt teg­nap délelőtt Egerben a Ta­nárképző Főiskola Gyakorló Iskolája komplex matemati­kai kísérleti osztályában: egy számtanórán részt vettek a szülők is, hogy lássák mit tudnak, hogyan ismerkednek a „számok bűvészetével” cse­metéik, az első osztályosok. A gyerekeknek csak annyiban volt rendhagyó ez az óra, hogy ott ült a tanterem vé­gében a papa, vagy a mama, a szülőknek pedig azért, mert bizony sem ők, sem nagyobb gyermekeik nem ilyen módon ismerkedtek a számokkal, a számtani műveleteikkel, fo­galmakkal. Egy kis bemelegítéssel, a „nyuszizással” kezdték az ap­róságok. Erdész Edéné osz­tályvezető tanár pattogó kér­déseire gyors egymásutánban emelkednek fel a kezek, mu­tatják a kért számokat. Csak ezután kezdődik a komolyabb munka. Előkerülnek a gya­korlati eszközök, színes pál­jövő katonákat. Olykor né­metekkel is találkoztunk, fegyveresek voltak, takaró­ba bugyolálva, otromba mű­anyag csizmákat viseltek. Rá se hederítve a szokatlan gépkocsikaravánra, mint a holdkórosok, baktattak vala­hova. Megpróbáltunk szóba elegyedni velük, de apatikus tekintetük semmit sem árult eL A mély hóban kitaposott keskeny ösvények hol szét­futottak, hol ismét találkoz­tak: így volt ez mindenütt. Szétrombolt, vagy beljesen ép tankok és ágyúk — egy csepp benzin, egyetlen töl­tény nélkül. Chlorodont fog­krémtubusok, ólomsúlyú, egyáltalán nem habzó szap­pan darabkái. Pisztolyok, géppisztolyok, puskák, acél­sisakok, távcsövek, különfé­le ruhadarabok. És még va­lami .. i Eleinte azt hittük róla, hogy téglahalmaz. Amikor aztán az egyik megállónál kérdezösködés közben kiszáll­tunk a kocsiból, valaki csiz­májával megvágta a fagyos havat. Kiderült, hogy nem téglatörmelék van alatta, ha­nem holttestek. A hitleristák rengeteg holttestet hagytak maguk után. Holttestek, holt­testek mindenütt. Soha a há­ború végéig egyetlen egyszer sem láttam annyi tetemet. ... Félkörben álltak tank­jaink és közöttük 45 millimé­teres ágyúk. Az ágyúk csöve egyetlen pontra irányult — hatalmas épület romjaira. Valamikor ezt az épületet áruháznak nevezték. Az ágyúk csövénél szintén fél­körben szorosan egymás mel­lett álltak kigombolt töltény­táskákkal és lövésre kész géppisztolyokkal a hitleris­ták. Ez volt Paulus törzska­ra. (Folytatása következik) cák, spárga, mágneses figu­rák, papírgombák, műanyag kockák, rudak és a négy táb­lára felrajzolt figurák, for­mák és nem utolsósorban a székek, mert bizony rövidek az emberkék, és magasan vannak a táblák. És hangzanak a kérdések. Szinte valamennyi apró kéz a levegőben, jelentkeznek a megoldásra. Egyszerre öten vannak a táblánál, de dolgo­zik a padban ülő többi gye­rek is. Egy-egy példát töb­ben variálnak, hogyan lehet ezt másként megoldani, mi „hozható” még ki a számok­ból, a formákból, a figurák­ból. És minden esetben a győztes: a logika, a helyes következetetés. Pedig nem könnyűek a feladatok, mert a válaszokban a matemati­kai kérdések alapjai vannak, a példák és a megoldások az egyenletek megismerését ké­szítik elő. Olyan gyorsan és pontosan oldják meg a fel­adatokat, olyan ügyesen „variálnak”, hogy képtelen vagyok követni. (Igaz, mate­matikából csak hármasra érettségiztem.) Éppen ezért Nagy Lajosné adjunktustól, aki a tanárkép­ző főiskola matematikai tan­székéről irányítja az iskolai kísérleteket — az országban néhány ilyen kísérleti osztály működik csak — és Erdész Edéné osztályvezető tanártól Orvosok és A beteg a műtőasztalon fekszik és a fiatal sebész hoz­zá akar látni az érzéstelení­téshez. A beteg idegesen rán- gatódzik. — Nyugalom, nyugalom — mondja az orvos. — Tudja, doktor úr. éle­tem' ez az első operáció . ^yzi meg a beteg. — Ügyet se vessen rá — szól az orvos — nekem is az első... ★ A sebész: Bocsánatot kérek, de előre kérem a honoráriumot. A páciens: Nem valami előzé­keny eljárás ez, doktor úr! A sebész: Tudom. De meg fog engem érteni: ez a műtét, ame­lyet most el kell magán végez­nem, ritkán sikerül. ★ A rövidlátó orvos a ruhafo­gashoz: Miért nem jött kérem korábban? ★ — Nos, kérdezi az orvos — hogy érzi magát a kedves nő­vére? — Egy hónapja tért visz- sza a vizkúráról és tegnap­előtt meghalt! — Igen, igen — mondja el­gondolkozva aa orvos —, érdeklődtem a kísérleti osz­tály céljáról, módszereiről^. Többek között a következőt .tudtam meg. — A matemati­ka világszerte óriási fejlődés­ben van és óriási fejlődés előtt áll Ezzel akarunk mi is lépést tartani. Ezért foly­nak kísérletek az anyag fel­dolgozása korszerűsítésére, a tantervi és módszertani fejlesztésre. Az osztály alapja hagyományos, de a tananyag más. Már az első osztályban halmaz-relációval, függvé­nyekkel dolgoznak az apró­ságok és már az első évben játszva tanulva jutnak el az absztrahálásig. A cél: a gon­dolkodás, a logika fejleszté­se, a matematika megszeret­tetése. A kísérlet főleg a pe­dagógusoktól követel nagy energiát, hogy a gyerek ké­pességét, érdeklődését és az időt maximálisan kihasznál­va a gyereket önálló gondol­kodásra, önálló véleményre nevelje. Nem matematikai zseniketsakarunk nevelni, de elképzelhető, hogy néhány gyereket hozzásegítünk ah­hoz, hogy az legyen. Hát bizony ezt a tegnapi órabemutatót látva nem tu­dok szabadulni a gondolattól: rnilyen messzire is jutottak el ezek az első osztályosok egy fél év alatt attól, hogy lxl az 1. (P — p) páciensek ezek a gyógyvizek néha csak bizonyos idő múlva hatnak. ★ A fogorvosnál kiderül, hogy a páciens zápfogát ki kell húzni. A beteg nagyon fél Az orvos teletölt egy pohár­kát jóféle itallal, hogy báto­rítsa. A páciens iszik, de to­vábbra is reszket. Az orvos ismét és ismét tölt, s amikor látja, hogy a páciens meg­nyugodott, megkérdezi: Nos, hogy állunk, megjött a bá­torsága? — Meg ám! Csak merészel­jen valaki most a zápfagam­hoz nyúlni! it Nagyon rokonszenves fiatalom bér jön az orvoshoz: — Doktor úr! Borszasztó dolog van velem! Képzelje el, vala­hányszor kávét iszom, a bal sze­memet megüti valami és átlte- vülök. — Igen — mondja a doktor — Javaslom önnek, hogy ezentúl ha kávét iszik, a kávéskanalat ve­gye ki a csészéből és két nap múlva jöjjön el újra. ★ Jegyezd meg magadnak, fiacskám, nem muszáj min­dig kinyújtani a nyelvedet, valahányszor a doktor bácsi­val találkozol az utcán.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents