Népújság, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-26 / 21. szám
BECSEI’ TÖTE GVÖHtift; 1 Vacsora este nyolckor f Az asztalon már gőzölög a lábos. Ahogy elém teszed a krumplipa prüfst. Látom, többet szeretnél adni, Jobbat, bővebben adni mást. Pedig a piros lében úszó < Ízletes hasábok mirigy-ingerlő illatát Ügy vártam, mint az első neszt. Mikor az ősz a kerten Először illan át, i Mikor az ágy alatt bújó homály 1 Vackot kotor Meg villanyárét zenél, | A képernyőn egy fényes nyár-dan Fejűnk felett köszöngető fedél, — Mielőtt mellém heversz, Leengeded a redőnyt, megállaz. Az úton ott ragyog Az est hamvas pora, — Az oldalamhoz bújsz Es érzed. Fanyar-őszintén jó a naspolya; — A fehér asztalon tányér a tó, szelídült láva. Ínyemben harsogó ízek Ingereket küldenek az agyba, Onnan visszafutnak. Telemerítem újra. Nézlek a gőzön át, Elomlik számban a hagyma. Profán pillanatok? Annyi melegség árad Belőled, tányéromból. £s meglátom arcodon A rosszul rejtett Elégedetlenség Parányi villanását Ahogy elém teszed a ki~inplipar>r: Szeretlek ezért A türelmes türelmetlenségért: Hogy többet szeretnél adni, Jobbat, bővebben adni — mást. S!!! A ml naHrtiirl^art falában az a legkaUeletlenebb dolog, amikor gy úgynevezett nehéz fel- tgású vendég tér be hősink. Mondjuk, külföldi... agy oroszul alig-alig bérelő, alig-alig értő haz&nk- ia. Bejön például minap e vendéglőnkbe egy öreg, ismeretlen bácsika. Lehetett olyan 90 év körüli, vagy talán még több is ... Helyet foglalt az asztalnál, forgatta az étlapot, majd igy szólt: „Kérek egy harcsát!” J’fincs harcsó” — mondtam udvariasan. Elmosolyodott, bólogatott, mint aki mindent ért, majd ismét megszólalt: „Egy harcsót kérekf* ,JUncs harcsó, — kezdtem neki újra magyarázni. Az étlapon ugyan szerepel harcsó, de ez nem jelenti azt, hogy van is... Ez az étlap már régi!... Még tavalyi! Az újabb még nem jött vissza a nyomdából ... Valami vapirhiány, vagy mi az ördög miatt... Ezért van itt még mindig a tavalyi étlap, amelyen van ugyan harcsó. a valóságban azonban nincs ... Mondogattam, bizonygattam neki hogy: „Nincs harcsó, nincsen. bátyuska!... A harcsót juhhúsból készítik, de mi ma nem vágtunk birkát... Nem küldtek, csak marhahúst... Jobban mondva, sertést... Így hát bárónyhús nélkül maradtunk. Es anélkül nem lehet harcsót készíteni!...” De mondhattam én a kedves vendégnek akármit, kibeszélhettem a telkemet, nem mentem vele semmire. Csak bámult rám azzal a mongolnsan szült szemeivel és fújta a magáét: „Harcsót kérek!” Már majdnem szétrobbantam az idegességtől, de azért próbáltam tovább magyarázni: ..Milyen harcsót kérsz, öreg?!! Annak érteni kell ám a készítését! Nálunk külön specialista csinálja, de 6 most éppen szabadnapos. Nincs bent. Ma Kljágin a szakács, nem Cu- gulkov! Es Kljágin nem ért a harcsókészitéshes. 0 • Gulyásleveshez hasonló orosz étel mindenütt egy-egy biztosított ember. Elöl pedig, mint a kapitány, az öreg Bretus. De mintha csakugyan megállt volna az a finom, libegő előremozgás, ami eddig közelítette őket a túlsó part felé. Habos nem hallotta, mit válaszoltak vissza a csörlő- ről, csak Bretus káromkodását. Nagyot) szelíden tudott káromkodni az öreg. Egyszer azt mondta neki, látod, azért veszlek magam mellé, mert akkor nem jár el a szám. Irtó pocsék szám tud nekem lenni- Akkor megkérdezte Habos tőle, mért, mi a fenéért nem káromkodik előtte, hát micsoda ő, kislány? Bretus legyintett: eleget káromkodhatott teveled az apád. Ügy, hát Bretus ezt is tudta, Habos szívta a fogát, de attól kezdve nem lehetett levakarni az öregről. Elakadt az egész, most már mindenki előtt nyilvánvaló volt. Bretus kiszállt a kosárból és a lépcsős átkötésen lement az alsó kötélre. Beakasztotta a csigát s csak úgy egy tenyérnyi ronggyal fékezve magát, visszacsúszott középig. A biztosító hevedert csak most dobta át a drótkötélen. Már látta Habos is, hogy mi a baj, az öreg a levegőben lógva közelítette meg a kiugrott csigát s beleakasztotta a fogóját. Jól látszott, hogy a dróton síkosra olvadt a dér, s hogy a villás szájú fogó nem tud megkapaszkodni semmiben. Habos éppen el akart indulni, hogy segít valamiképp az öregnek, amikor nagyot pendült a kötél, — tálán amikor helyreugrott a csiga és métereket meglódult a cső. Eszeveszett ingás- ba lendült minden. Habos ijedten kapaszkodott a kosár szélébe, s látta, hogy az öreg Bretus Válla fölött a soron következő kengyel szétnyírja a hevedért .A két duzzadt kéz rákapcsolódott a síkos : kötélre, de már ott is volt l néhány araszra a következő ' kengyel.. . _____ .......... — Álljon meg a esőrlő! Azonnal leállni! — üvöltött Habos a kagylóba. De úgy látszik, megszaladt a kötél, mert lassan ugyan, de úszott a cső, himbálózva húzta Bretus felé a következő kengyelt Habos egy pillanat alatt úgy tett mint az előbb az öreg. Lesiklott az átkötésen és könyökhajlatát beakasztva a drótba, csúszni kezdett az öreg felé. Koccanás nélkül érte el, hallotta nehéz lélegzését Az öreg szeméből folyt a könny az erőlködéstől, a két lila kéz mái’ csak a begörbült újjhegyc! ..el kapaszkodott a kötélbe. Habos a lábával kapaszkodott meg, saját övét bekapcsolta az öreg karikájába s fent is átkulcsolta a drótkötélen. — Eleresztheti — lihegte az öreg fülébe. Az behunyta a szemét és furcsán billenve előreesett. Ügy maradt majdnem vízszintesen lógva a levegőben. Épp akkor érc oda a kengyel, de csak Habos térdét lökte meg. Habos nézte még az öreget, aztán kiakasztotta a lábát, függött egy pillanatig, majd meglendítette magát, mint valami tornász és a második előierendülésnél eleresztette a kötelet Szép ívben kerülte el a csövet s talppal esett a vízbe. Rém hideg a víz, egész testét ropogva szorongatta, de rögtön a felszínre tornázta magát és nagy tempókkal úszni kezdett a part felé. Mire leszedték róla a vizes göncöt s pokrócokba csavarva befektették a szerkocsi sarkába, lehozták az öreget is. Kísérték vagy öten, támogatták, kérdezgették, s pálinkával itatták. Az öreg a derekát fájlalta, nyögve kucorgóit mellette, de a szeme mosolygott. — Na, Habos, ezt megcsináltuk •— mondta. Habos csak pislogott a pokrócok közül, égett a feje, zsibongott az egész teste. Félóra múlva átért a cső, hallották a kiáltozást. Aztán a víz loccsant, nem nagyot, hiszen finoman engedik a csövet a meder aljára, de az ő fülük megismerte a neszeket. Egymásra mosolyogtak. Harmadnap volt az utolsó munkanapjuk az ünnep előtt, már a túlparton táboroztak. Ft állt egy csónakház. büntették, abban tartották m az ünnepséget. Habos c't'- - fizetésért jött, mondták neki, maradjon. Nem szólt semmit, csak akkor bólintott, amikor Bretus is azt mondta: ma- I radjon. Az orvos telenyomta pirulákkal, égett a szeme, de amúgy nem érezte magát) rosszul. Habos csak arra figyelt fel, hogy az öreg Bretus megy ki az apró asztal elé, átvesz egy borítékot és nagy taps csattan. Aztán azt mondta a titkár, hogy hősies magatartásáért, életmentéséért és lélekjelenlétéért, amellyel megakadályozta az egész mun kát megsemmisítéssel fenyegető üzemi balesetet, ő, már mint Habos. — persze a ren des nevét olvasták fel a papírról — külön prémiumo' kap és örökös tagjává választják a brigádnak. Ha lehet. még nagyobb volt a taps, mh’t az előbb, lökdösték hátul rút. hogy menjen az asztalhoz. — Na. Habos, nem hallod? Rólad van szó! — mosolyogtak rá mindenünnen. Habosnak azonban még jobban égni kezdett a szeme és amikor felállt, nem az asztal elé lépett, hanem az aitót célozta meg. Zokogott, azt még hallották. Kint kiáltozni kéz-.! dett: ■—| Nem kell nekem kitün- ! tetés! Nem kell! Nem azért csináltam ... Én nem vállaltam semmit, nekem nem kell semmi! Az öreg Bretus ment ki érte. a vállát átfogva kísérte be. Habos bodros feje ott nyugodott az öreg fakult pu- fajkáján, de már nem sírt. Leült és ivott a borból, hnev- ta, hogy mindenki a kezét rá- zogassa. — Hát nem olvan, mint Zrínyi? — mondta széles gesztussal az öreg Bretus, — csak éppen a ló hiányzik alóla. Nevettek. Persze másként, ront egy hete. amikor Habos o' ült, a műhelykocsi lépcsőjén. _____,_________ m ég olyan tanulóféle... Es csupán rántottét tud sütni .í.. Cugulkovnak ma szül a felesége és azért vett ki szabadnapot. És ha Cugul- kov nincs itt, akkor harcsó sincs!... Nincs bizony!...” Az öreg bólogatott, mintha mindent értene, Kljá- gint is, Cugulkovot is, a szülést is, — ahogyan kéz- zel-lábbal próbáltam szemléltetni a dolgokat, — majd megszorította « kezemet és azt mondta: „Harcsót kérek!” Szinte megrázkódtam a szavaira, de összekulcsoltam a kezemet, s nyugalmat erőltetve magamra, kiáltottam a fülébe: „Nincs harcsó! Nincs! Nem tudunk főzni. Kiégett a tűzhely! ... Eldugult benne valami ... Elvitték javítani. S talán csak holnap hozzák vissza, ha visszahozzák .. Szinte ordítottam a fülébe, miközben igyekeztem nyugodt lenni. S megfogadtam magamban, ha még egyszer azt meri mondani mindezek után, hogy „Harcsát kérek!” — hát én agyonütöm. S már mondta is: „Harcsát kérek!” Ügy éreztem, mintha elpattant volna valami a fejemben. és sírva fakadtam. —- Drága bátyám — mondtam rimánkodva, «■ kíméljen engem! Én beteges ember vagyok... Vérnyomásos! ... És ha rám ión a roham ... Szóval .. nincs harcsáin Keservesen sírtam, sírt az öreg is, majd letörölte a könnyeimet és így szólt: „Harcsót kérek!” Erre megroggyantak « lérdeim és összecsuklottam. Még jó. hogy gyorsan odafutottak a kollégáim és felemeltek, talpra állítottak. — Ne törődj vele, Sztye- panov, — mondták, — ne izgasd magad. Látod, hogy egy árva mukkot sem ért mindabból, amit magyarázol neki! Hagyd a csodába!... Mit csináljak? Hogyan tudassam vele, hogy ...? Nem magyaráztam sehogy, hanem dühösen fa- dtépnél hagytam, és hoztam neki harcsót. Egy másik étteremből .,. S miután jóízűen elfogyasztotta, egy félóráig csak 1- ’’ adott, áradozott, maii It bennünket, hogy milyen remek itt a kiszolgálás. hogy milyen udvariasak itt a pincérek, etb, olyan tisztán, hibátlanul, szépen beszélt oroszul, mini egy rádióbemondó .. .* Krecsmáry László fordítása CSANÄDV JANOS: Ifluiikiilkodó A Nap szép gömbölyűén telkei — és megteszi naponta — ha ködök választják is el a földtől. A vékony Hold dagad. A Tenger árad, árad mindenütt, s ostromolja vagy elmossa partjait. A világ habjai ordítanak! Hazámnak nincs tengere, csak ege. csak búza hullámzik a horizont kékbe-vesző, karikás rétjein, s asszonyok térde villan ott, hol a föld párolog: „májusi zápor után” — Hát dolgozom. Az ifjúság elzáporoz, s feledhetetlen buborékok emléke mögül felnő kipattanó magok klorofil-zöldje. Csattoghat aszály, jégverés, tornádó törhet valahol a földre ez itt mindig kibuggyan. A jó tapasztalás; a munka forradalma; a rend nyugalma, a világ rendetlensége közepette; a kenyér megformált, kerek biztonsága; az építés piros téglái vasbeton oszlop' klaszikus keretében. Dolgozom, ahogy majd dolgoznak ók is szilárd, új vázak rajzos csarnokában; hol a beépített falak átengedik szelíden, szabadon, s elosztják gazdagon; az éj nyugalmát, s az oezthatalan / mindenség fényeit.
