Népújság, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-25 / 20. szám

24 áfa a I« ü S |>ol i fikába a SZOMBATON DfiT ELŐTT nyílik meg Kairóban az Afroóz aí Szoiiciai íuasi szervezet és a Béke Vtlágtanácc rendezése n üjj ehívott nemzetközi szolidaritási értekez­let az arab népek támoguására. Mintegy 70 szervezet és sok közéé'.: személyi jég lesz jelen, a megnyitót Nasszer elnök mór;. ; a írói -ajM vezércikkben üdvözli a kon­ferenciát. Az A1 Ahram megállapítja, nemcsak az arab ügy feltétlen tánugatói vesznek részt ezen az értekezle­ten, hanem mindazok, akik a Biztonsági Tanács határo­zatának végrehajtását a veszélyes közel-keleti feszültség megszűnését kívánják. Egy másik ér.ie ej hírt is közöl az A) Ahram: esze­rint az ENSZ-ben már megkezdődtek az előkészületek a közel-keleti vált 'gd kapcsolatos esetleges négyhatalmi értekezletre. Min ismeretes. Franciaoi'szág javasolta ezt a konferenciát és a szovjet válasz helyeslő volt. Azóta London is válás olt a kérdésrp. de amolyan se hideg, se meleg módon. Annák fe-:zül‘ebb figyelemmel várják az ér­dekeltek Washington válaszát, amelyet állítólag egy héten belül közölnek. A Nixon kormány azonban egyelőre még hallgat, bár már rést is fel lehet fedezni e némaság fa­lán. Charles Yost ugyanis, az Egyesült Államok kormá­nyának új ENSZ-megbízottja. miközben átadta megbízó- levelét U Thant főtitkárnak, nyilatkozatot is adott, s eb­ben elsősorban közel-keleti problémákkal foglalkozott. Figyelemre méltó, hogy bejelentette: kormánya komolyan foglalkozik a négy nagyhatalom tanácskozására vonatko­zó francia javaslattal. Lengyelország ENSZ-képviselete jegyzéket intézett U Than thoz, amelyben elutasította egyes nyugati államok kísérleteit arra. hogy a világszervezet ismerje el. egyedül az NSZK-nak van joga az egész német nép nevében fel­lépni. Bonnban egyébként az ellenzéki FPD pénteken a Bundestagban beterjesztett javaslata keltett szenzációt. Kétségtelenül túlmennek a Kiesinger kormány elfogad­hatatlan álláspontján a status quo-t illetően, de a legfon­tosabb dolgot — az NDK feltétel nélküli elismerését — •z FPD javaslata sem tartalmazza. FejjjvepSíe/^sire — közel 200 milliárd dollár Terrorpér Athénban ATHÉN; Újabb terrorperben hir­dettek ítéletet pénteken Gö­rögországban, az athéni vér- b.róság állítólagos „felforga­tó tevékenység” vádjával há­rom fiatalembert és egy diáklányt 16 évi börtönbün­tetésre ítélt. A bírák azzal vádolták a 29 éves Szotirosz Anaszta- sziadisz filmrendezőt, a 31 éves Joannisz Reklítisz építőmunkást, a 33 éves Joannisz Patropulosz festőt és a 23 éves Maria Kallerghi diáklányt, hogy a hazafias front ellenállási szervezet tagjaiként tevékenykedtek, merényleteket terveztek a katonai junta ellen és „fel­forgató tevékenységet foly­tattak”. A vádlottak a tárgyaláson elmondották, hogy a kínzás­sal próbáltak belőlük vallo­mást kicsikarni. Petropulosz bizonyítékként megmutatta lábát, amelyről kínzói harapó-1 fogóval tépték le a körmöket. P»r. Sísgjr : Szervezkedik az ellenforradalom 1966-ban hozzávetőlegesen 159 milliárd dollárt költöttek a világ országai fegyverke­zésre és a fegyveres erőkre. 1967-ben az ilyen kiadások elérték a 182 milüárdot, a múlt évben pedig még ennél is jóval többe kerültek. Az Egyesült Államok fegyverzet- ellenőrzési és leszerelési hi­vatalának adatai szerint a vi­lág országai átlagosan 7800 dollárnak megfelelő összeget költöttek egy katona fenntar­tására. Az amerikai adatok nem tesznek megkülönböztetést o tőkés országok és a szocialis­ta országok között. Mint is­meretes, a tőkés országok, el­sősorban az Egyesült Álla­mok az állami költségvetés igen magas hányadát fordít­ják katonai célkora. 1967-ben és 1968-ban az Egyesült Álla­mok adófizetőit terhelte a vi­lág fegyverkezési kiadásainál: csaknem fele. A leggyorsabban a NATO országok katonai kiadásai nö rekednek: 1965 és 1967 kö­zött mintegy 35 százalékkal emelték a fegyverkezésre for­dított összegeket. Kölcsönös kivonulás? Az amerikai főváros poli­tikai megfigyelői úgy tudják, hogy Cabot Lodge a párizsi tárgyalásokon politikai ren­dezés helyett két kérdéssel kíván elsősorban foglalkozni: egy ideiglenes jellegű fegy­verszünet létrehozásával és az úgynevezett „kölcsönös ki­vonulás” kérdéseivel. Bár az Egyesült Államok elsősor­ban a hazai közvélemény megnyugtatására meg akar­ja kezdeni csapatainak lassú kivonását Dél-Vietnamból, ezt ahhoz a feltételhez akar­ja kötni, hogy „vonják ki az észak-vietnami csapatokat is” amelyek szerintük délen tartózkodnak. Üzenet 11 Tkauthoz KAIRO: Az egyiptomi kormány ENSZ-k ép viselő je üzenetet adott át U Thanlnak — írja az A1 Ahram című egyipto­mi lap pénteki számában. — Az egyiptomi üzenet azzal a válasszal foglalkozik, amelyet az amerikai kormány adott a ■ közel-keleti válság békés megoldását sürgető szovjet memorandumra. Martin Luther King összeesküvés áldozata volt Dr. Ralph Abernathy né­ger lelkipásztor, az Egyesült Államokban élő színes bőrűek egyenjogúságáért küzdő mozgalom egyik vezetője ki­jelentette, hogy véleménye szerint Martin Luther King összeesküvés áldozata lett, amikor a múlt év áprilisában a Tenessee-állambeli Mem­phisben egy motelben agyon­lőtték. Az amerikai igazság­ügyminisztérium akkor a nyomozás eredményeképpen azt közölte, hogy a gyilkos­ság egy ember műve volt és vádat emelt James Earl Ray ellen, akit hosszas nyomozás után Londonban tartóztat­tak le. Abernathy írásos nyilatko­zatában leszögezi, hogy a jelekből ítélve a gyilkosság rém lehetett egy ember mü­ve. A lelkipásztor helyesli James Bevel tiszteletesnek, a színes bőrűek egyenjogúsítá­sáért küzdő mozgalom tag­jának azt az ajánlatát, hogy Ray március 3-án kezdődő bűnperében vállalja a vé­delmét. Bevel a múlt héten táviratot intézett Ray-hez, amelyben azt állítja, tudja, hogy nem ő a gyilkos, s kész védeni őt a tárgyaláson. A z a nagy nemzeti egy- “ ség, amely 1918. októ­ber végén a polgári demok­ratikus kormányzatot hata­lomra juttatta, 1919. január­jában teljesen megbomlott. Mint már korábbi cikkeink­ből látható volt, a koalíciós kormányzat nem tudta meg­oldani a magyar társadalom problémáit. A reakciós ele­meknek túlságosan demokra­ta volt, a demokratikus tö­megek szemében pedig reak­ciós. Január elején ugyan át­menetileg megoldódott a vál­ság. de világos volt, hogy ez csupán az erők átcsoportosu­lását eredményezi, és továb­bi harcokra vezet. A reakció látva a koalíciós kormányzat elégtelen politikáját, 1919. ja­nuárjában egyre határozot­tabban lépett fel a régi rend visszaállítása érdekében. A reakciós elemek kihasználva az ország súlyos gazdasági és politikai helyzetét, mégin- kább igyekeztek a tömeghan­gulatot a kormányzat ellen fordítani. Annak ellenére, hogy az országnak nem volt számottevő hadserege, h .jo- rús hangulatot próbáltak szí­tani és igyekeztek a kormányt felelőssé tenni a belgrádi ka­tonai egyezmény megkötésé­ért, és a nemzetiségi terüle­tek elszakitásáért. Igyekez­tek úgy feltüntetni a kor­mányzat működését, hogy az önként lemondott, az ország területi integritásáról, és en­nek ürügye alatt különböző katonai jellegű ellenforradal­mi szervezeteket hoztak létre. A z ellenforradalmi ele- ** mek főleg Bartha Al­bert. hadügyminisztersége idején bőséges támogatást kaptak magától a miniszter­től is és a minisztériumban meglevő reakciós katonatisz­ti csoportoktól. Már 1918. de­cemberében megkezdődött a jász-kun gárda és a székely különítmény szervezése, majd 1919. januárjában sor került az ellenforradalmár katona­tisztek nyílt zászlóbontására is. Január 11-én gyűlést tar­tottak a székelyek, az ébredő magyarok és a Magyar Or­szágos Véderő Egyesület (MOVE). Ezeken a gyűlése­ken már nyíltan kormányel­lenes ellenforradalmi hangu­lat dominált. Januártól or­szágszerte magindult az el­lenforradalmi jellegű katonai alakulatok szervezése. Máté­szalkán Budaházi százados, a 12-es honvéd gyalogezred pa­rancsnoka. Jeszenszky Béla mái szálkái főszolgabíró se­gítségével mintegy 3 ezer fő­nyi ellenforradalmár-beállí­tottságú katonai alakulatot szervezett meg. A Dunántú­lon a Muraköz környékén a budapesti határrendőrség 2500 főből álló alakulata el­lenforradalmi tisztjei veze­tésével Budapest ellen akart vonulni. Budapesten febru­ár 14-én az első magyar hu­szárezredhez és a hetedik huszárezredhez tartozó tisz­tek tiszti értekezletre gyűltek össze. Az értekezleten Rácz Kálmán százados kormányel­lenes tiszti sztrájkot és fegy­veres ellenforradalom szerve­zését javasolta. Kijelentette, hogy „sürgősen kell cseleked­ni, amíg a magasabb parancs­nokságnál és a hadügymi­nisztériumban a mi baráta­ink foglalják el a vezető he­lyeket”. Kétségtelen tény, hogy Bőhm Vilmos hadügyminisz­ter a Katonatanács segítségé­vel megpróbálta megfékezni az ellenforradalmárok fellé­pését. A reakciós tisztek egy részét eltávolította a hadse­regből, és feloszlatták a MO- VÉ-t. Az ellenforradalmi ké­szülődéseknek azonban ezek­kel nem lehetett gátját vet­ni. Az ellenforradalom nem csupán katonai téren bonta­kozott ki, hanem megmutat­kozott a politikai ellenállás vonalán is. Január 29-én a Budapesti Tudományegyetem tanácsa állást foglalt Kunfi közoktatásügyi miniszter in­A párizsi új szakasz Edward Kennedy Kína-lerve SANTA BARBARA: Edward Kennedy szenátor csütörtökön a kaliforniai Slanta Barbarában ismertette öt pontból álló tervét, amely­nek megvalósítása „lebonta­ná az elidegenedés nagy fa­lát” az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság kö­zött. A szenátor a „két kí­nai állam” — a Kínai Nép- köztársaság és Tajvan — ve­télkedését tekinti a legna­gyobb akadálynak a Wa- ' shirgton és Peking kapcsola­tainak javítása felé vezető úton. Kennedy szenátor szerint s,mindkét kínai államnak” ENSZ-tagsággal kell rendel­keznie A Kínai Népköztár­saság t az Egyesült Államok közeledésének érdekében £969.. január 25, szombat Kennedy szenátor még a kö­vetkezőket javasolja: Varsóban gyakrabban ta­lálkozzék az amerikai és a kínai nagykövet. További érintkezéseket kell biztosíta­ni a Párizsban, Londonban és más fővárosokban tevé­kenykedő amerikai és kínai diplomaták között. Pekinggel megállapodást kell létrehozni vezető tudó­sok, nevelők és sportolók cse­réjéről. A két ország állam­polgárai minden korlátozás nélkül látogathassanak egy­más országába; Az amerikai kormánynak erőfeszítéseket kell tennie, hogy rávegye Pekinget a fegyverkezés korlátozásáról foly tatando vitában való részvételre. Edward Kennedy ugyanak­kor hangoztatta, hogy „félre­érthetetlenül világossá kell tenni az Egyesült Államok Tajvannal szemben vállalt elkötelezettségeit". ____ A saigoni delegáció állal provokált pári­zsi asztalvita — amelynek segítségével az amerikai—saigoni fél tíz héten át megaka­dályozta a négyes tárgyalások megkezdé­sét — végül is nem hozott semmiféle ered­ményt sem Saigon, sem Washington számá­ra. A múlt szombati előkészítő ülést, ame­lyet most, január 25-én már az első érdemi tárgyalás követ, méltán tekinthetjük a VpK és a DNFF állhatatos politikája és szilárd tárgyalási pozíciója fényes eredményének. E siker lényege az, hogy a saigoniak és az amerikaiak szabotázsa ellenére szomba­ton mégiscsak négyes értekezlet kezdődik a Kléber-svgárúti palotában, amelynek egyik teljes jogú részvevője: a Dél-vietnami Nemzeti Felszc.baditási Front. Hiszen az asztalvitát 70 napon át azért erötették a saigoniak, azért nem akartak a kerek vagy a négyszögletes asztalformába beleegyezni, hogy ..kettős értekezletté'’ szűkítsék a párizsi tárgyalást, amelyen az egyik oldalon „a szövetségesek”, a másik oldalon ..a kommu­nisták” vesznek részt, így akarták elkerül­ni, hogy legalábbis de facto elismerni kény­szerüljenek a DNFF-t. A Thieu—Ky féle pozíciók feladását azonban a múlt héten már számos körül­mény sürgette. Ezek között a legfontosabb, hogy valóságos versenyfutás alakult ki a történelmi bizonyítványát szépíteni óhajtó Johnson s az elnöki hivatalt átvevő Nixon között, melyiküké legyen a tárgyalási aka­dályok elhárításának érdeme. Most mindenképpen új szakasz kezdődött el a vietnami konfliktus sokesztendős tör­ténetében: a hadviselő felek mindegyike egy tárgyalóasztal köré ült le. Nem kétséges, hogy ebben a most kezdődő szakaszban a saigoni—amerikai fél még súlyos akadályo­kat fog a kibontakozás elé gördíteni. Mégis, a január 25-i találkozó már érdemi kérdése­ket vet fel, s ez mindenképpen pozitív elő­jelű dolog: kezdete lehet a tényleges poli­tikai kibontakozásnak. A VDK és a DNFF szándékai teljesen világosak: mindketten a Vietnam elleni amerikai agresszió teljes és végleges be­szüntetését óhajtják. Szabad, független, semleges és virágzó Dél-Vietnam megterem­tése a céljuk, olyan országé, amelynek föld­jén egyetlen idegen katona sem tartózko­dik, | amely békében, iáját elbatirozáiár. ból, északi testvéreivel egyetértésben dönt majd a két országrész újraegyesítésének módjáról, az egységes, szabad Vietnam meg­teremtéséről. Korántsem ilyen egyértelmű az ameri­kai—saigoni tárgyalási koncepció, különösen azután, hogy az amerikai fél „menet közben” cserélt delegációvezetőt. Henry Cabot Lodge, aki 1960-ban elnökjelöltként együtt szenvedett vereséget Nixonnal. J. F. Ken­nedy ellenében, hosszú ideig „héja” hírében állt: saigoni nagykövet korában azt vallotta, hogy egyedül a katonai győzelem vezethet Vietnamban megoldásra. Azonban, akárcsak Nixon a tavalyi választásokon, úgy most Lodge is „új arccal” jelentkezik a politika színpadán, mérsékeltebb hangon nyilatko­zik, s Párizsba utazásakor az álláspontja felöl érdeklődő újságírókat arra kérte, ne tekintsék őt sem „héjának” sem „galamb­nak”, hanem — realistának. Washingtonban és Saigonban arról szivá­rogtatnak ki híreket, hogy az Egyesült Ál­lamok rövidesen 65 ezer fővel kívánja csök­kenteni 540 ezer főt számláló dél-vietnami haderejét. E lépés katonai jelentősége el­hanyagolható lenne, politikai gesztusnak azonban el lehet fogadni. Más hírek viszont kérdésessé teszik, komolyan gondolják-e a létszámcsökkentést? A Johnson által ez évre elfogadtatott — Nixon által is helyeselt — amerikai költségvetés 25.4 millárd dollárt irányoz elő a vietnami háborúra. Igaz, ez az összeg 3,4 milliárddal kisebb a tavalyi ki­adásnál, de még így is olyan óriási, hogy nyilvánvalóvá teszi: az Egyesült Államok „betervezte” a vietnami háború folytatásét. Nagyon valószínű, hogy az amerikaiak egy­idejűleg akarják katonai és politikai e-z- közökkel szorgalmazni a saigoni kormány megszilárdítását, s addig elhúzni a dolgokat, amíg a VDK és a DNFF bele nem fárad a háborúba. Teljesen jogos tehát Tran Bau Ktemnek, a DNFF párizsi küldöttsége veze­tőjének megállapítása: „Az amerikai kor­mány és a saigoni rendszer még mindig nem döntött véglegesen a politikai megoldás mel­lett. A DNFF a harcmezőn és a tár­gyalóasztal mellett egyaránt folytatja küz­delmét a dél-vietnami nép függetlensé­géért _______ ( Sz.L.1) az.' feb­tézkedéseivei szemben. Kunfi ugyanis az egyetemen több új tanszéket szervezett és ezeket radikális és szocialista beál­lítottságú egyetemi tanárok­kal töltötte be. Az egyetem tanácsa az egyetemi autonó­mia megsértésével vádolta Kunfit, mire a miniszter ki­jelentette, hogy „az egyete­mi tanács nyíltan kibontotta, az ellenforradalom zás u- ját”, A kormány az ellensze­gülő egyetem autonom .) et felfüggesztette és Jász! Osz­kárt kormánybiztoskén egyetem élére állította, nnél sokital súly ** jelentőségű volt ruar 3-án a szekesfehé;. úti ellenforradalmi megyegy ŰLs. A mozgalom élén gróf Ká­rolyi József volt íüggetlense- gi főispán, Károlyi Mihály mostohatestvére állott, aki­nek kezdeményezésére össze- hivták a vármegyei közgyű­lést, amelynek fele virilisek- ből állt. Az ellenforradalmi megmozdulásra a népkor­mány 1919. IX. néptörvénye adott okot, amely a rekaciós városi és községi képviselő- testületeket felosztotta, és helyükbe a néptanácsot szer­vezte meg. Ennek értelmében a köz­gyűlés összehívása is már ele­ve szabálytalan volt. Az el- leforradalmi közgyűlésen gróf Károlyi József erős ki­rohanások közt követelte a régi országgyűlés összehívá­sát, és indítványt nyújtott be, hogy a közgyűlés szavaz­zon a kormánynak bizalmat­lanságot. A kinevezett kor­mánybiztos főispán, ki az in­dítványozókkal összeját­szott, elrendelte a szavazást, és azt puccsszerűen elfogad­ták. A közgyűlés részvevői nyiltan ellenforradalmárok­nak vallották magukat. A későbbi vizsgálat kiderítette, hogy a gyűlésre 22 gróf, szá­mos gazdatiszt és sok pap gyűlt össze. Az ellenforrada­lom híre Székesfehérváron óriási felháborodást keltett. A város lakossága hatalmas tüntetést rendezett, megro­hanta a megyeházát, eltávolí­tották az alispánt és a reak­ciós tisztviselőket, s a megye élére egy 3 tagú direktónu - mot áliitott A székesfehérvári megye- gyűlés nem volt elszigetelt jellegű, hanem országosan hasonló események játszód­tak le. Február 6-án Gyön­gyösön is összehívták a váro­si közgyűlést, ahol ugyancsak bizalmatlanságot szavaztak a népkomiánynak. Február kö­zepén letartóztatták Prohász- ka Ottokár székesfehérvári, és gróf Mikes szombathelyi püspököt, mert kiderült, hogy a püspöki birtokok jövedel­méből ellenforradalmi alaku­latokat szerveztek. Különö­sebb bántódásuk azonban nem történt, csupán egy kas­télyban vették őket házi őri­zet alá, ahol szabadon mo­zoghattak. Február 19-én gróf Bethlen István — a ré­gi parlament egyik legreak- ciósabb tagja — Nemzet- egyesülés Pártja néven új pártot alakított, mely a régi munkapárti képviselőket tö­mörítetté magába. fi munkás és katonata­” nács, valamint a szo­ciáldemokrata párt baloldala élesen kikelt a reakciós erők szervezkedése ellen. A kato­natanács február 6-i ülésér határozatílag kimondták hogy végsőkig kitartanak í népkormány mellett, és fel­ajánlják szolgálatukat az el lenforradalom letörésére, „h; azonban a mai kormány nen volna elég erős, adja át a he lyét tiszta szocialista kor mánynak”. Február 9-én ; szociáldemokrata párt rend kívüli kongresszusa állás foglalt az ellenforradalmá rok elleni harc mellett, d ugyanakkor kijelentettél hogy harcolnak a kommunis ták ellen is. Nem sokkal ké sőbb beigazolódott, hogy kormány és a szociá'demok rata jobboldali vezetők a kj frontos harcon belül csak ' kommunisták ellen hajlar dók következetesen haicoí ■4.

Next

/
Thumbnails
Contents