Népújság, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-23 / 18. szám

Egri ipartörténet■ érdekességek A BULYAVÁSZON (Hóstyai parasztasszonyok küzdelme a takács céhreI) ••iái" a legöregebb egri Pú—stüoszony, az egri nép- taiz, vagy helybeli ipartörté- nt; gondos' kutatója sem is­mén a bulyavásznat, pedig 3 öt) esztendeje még országos hire-neve volt ennek a csak Egerben készített vászonkü- löf^egességnek. Lebbentsük fel diát a feledés fátylát és ve­gyük vallatóra a levéltárak árulkodó/ sárguló iratait, ok­mányait ... Barchetti József egri ke­reskedő lilt)4-ben azt írta, hogy az egriek szerint még a törököktől maradi vissza ez á'z iparág. A bulyavászon eredetének a városi magiszt­rátus is tudatában volt, mert 18ű3-ban „bulya-vászonynak mondott török vászony”-nak említette egy iratban. 1789- ben magúk az ..Egri Asszony­ságok” vallották: „Bölcsen Altai látta és értette a Ne­mes Magisztrátus, hogy Török Vüágtúl fogva usuál- ták (gyakorolták) az feUyebb írt munkát, és az Téli hoszas éjszakákon s nap közben is egyéb munkát nem folytat­hatnak. egyedül azt, mivel pedig Szokásban vagyon, el sem hagyhatták..." ■ ’Na de milyen is volt ez a textilipari specialitás? „Jól meg kelletik jegyezni azt, — mbndották az egri takácsok 1802-ben, — hogy a bulya- vászony két féle: úgy mint- L szélesebb és pamuttal szőtt, 3j. keskenyebb és pamut nél­kül szőtt". A keskenyebb 26— 30 cm, a szélesebb pedig 52 cm szélességű volt 1741-ben egy „igen vékony” bulya- yászonféleségnek is limitál­ták (azaz maximálták) a ké­szítési árát A „sima” féleség mellett még bordázatos, vagy mint ez egri takácsok a XVIII. században nevezték, „paszomántos” is létezett. Keresett volt a keskenyebb bulyavászon változatból a fe­ketére festett színű. A textí­lia minden „csinozás”, app- retura nélkül, kellemes pu­ha fogású matéria volt. Hó­fehér, mérsékelten fehérített, vagy éppen minden fehérítés nélküli változatban készült. A fehérítést a mai régi ver­senyuszoda helyén elterült meleg vizű tónál végezték az egri asszonyok, lányok. Általában' az ország terü­letén lakott rácok vásárolták csak kizárólag, fng s egyéb ruházati cikkek, vagy éppen ágynemű készült belőle. Az utóbbi fekete bulyavásznat t legszegényebb rác falusi nők fejkendőnek használ­ták. A bulyavászonnal az élel­mes egri parasztasszonyok foglalkoztak, akik bérelt ko­csikon részben a déli or­szágrészbe, Aradra, Szegedre, stb., vagy éppen a híres pesti vásárokra szállították. Az áráról annyit tudunk, hogy 1804-ben 8—30 krajcár között Változott, szélesség és minő­ség (fehérség, vastagság—vé- koijyság) szerint. Az egri l^búlyavászon-kivitel" ugyan- , ezekben az években 9—10 ezer forin.ra rúgott.(!) „Az Egri. Asszonyságok, akik bulyavászonnyal keres­kedtek” az ár üt kisebb meny- nyjségben — főleg csak a XVIII. század derekán — eszvátáikon” maguk szőt­ték, a- zpmét azonban adott fonalukból az egri takácsok­ul készíttették. A fonalat azonban mindén esetben ma­guk a, hóstyák lányai, asszo­nyai fonták „az Téli hosszas élczakáköh”. De honnan sze­rezték .fee hozzá a lent? a XVIII. szazad második felé- :b‘en a varosba mór „kereske­dő L, enes Tótok” érkeztek, akik súly szerint a piacon értékesítették értékes porté­kájukat, de házaltak is vele. fEz remekül jött az asszo­nyoknak, de hamarosan fel­ütötte a fejét a spekuláció. ■mely ellen így panaszkodtak 1789-ben: „...most oly kuye- cek , találkoznak, akik ösz- l'visséggel megveszik (ti. a “lent) és elannyira megdrá- igUtyák hogy lehetetlen mun­kánk árát belüle kivenni. „Egy eiírchóstyai^lenkupec^ a 6 garasával összevásárolt lent 9-ért adta tovább az asz- szonyoknak. Kivált a Cifra- hóstyán, ahol amúgy is a legtöbb bulyavásznas asszony lakott, grasszáltak az efféle kupecok. A XVIII. század során s a XIX. elején a bulyavószon- nal foglalatoskodó asszonyok kemény és szívós, több mint fél századon át tartó harcot folytattak „az Becsületes Egri Takács Céh” ellen, mely veszélyeztetve látta anyagi érdekeit. Hol egyik hol a má­sik ment panaszra a város magisztrátusához. Az egri ta­kácsmesterek a XVIII. szá­zad derekán egyenesen vi­tatták az asszonyok által a bulyavászonnak értékesítés céljából való készítési jogát is. VI. Károly király által ki­adott „Takács Mester Embe­reknek Céhbéli Artikulusai” alapján „kontároknak és Im- pelléreknek” minősítették őket, akiknek „sm rárasban, se az kostátokon nem lészen szabad munkálkodni." A fenti szabályok érteimében a céh el is kobozta az asszo­nyok vászonkészl étét, szövő­székét, „eszvátá”-ját, vagy éppen darabokra szedte ezt. Dúlt is emiatt bőviben a ci- vakodás közöttük. 1753-ban Tiszányi Maris egy éjjel a takácsokat „egy kivételével mind Huncfutok, Selymák, Pernahajterek”-ne\i titulálta. Ugyanekkor a Cifra-hóstyai Szíjgyártó Ignácnénak távol­létében szétszedték a szövő­székét a céhbeliek. így fa­kadt ki erre a nyelves egri menyecske: „Ha másszor ide jönnek, készen lesz a mos­lék. Kimoslékolom őket. Egerben nincsen semmisebb való s korhelyebb céh, mint a takácsok céhe!" A súlyos becsmérlő szavakért a ta­nács deresre húzatta az asz- szonyt és tizenkettőt veretett rá... Néhányszor megsokallta a magisztrátus is a takács céh hatalmaskodó túlkapásait Így például 1750-ben megfi­zettette velük az asszonyok szövőszékeit, melyeket fej­székkel széthasogatták, sőt „mivel magok bírájok lévén” követték el „az szörnyű ká­rokat”, a céhmestert 24, a három' „szolgáló mester”-t pedig 6—6 forintra megbírsá­golta. 1964-ben már maga Eszterházy püspök földesúr is az asszonyok pártjára állt a takácsok ellenében: „Ügy lát­szik oly éppen rosszán is ve­szik ö Felsége Artikulusait, hogy még az Asszonyokat is el lehessen tiltani minden ollyasféle Munkáiul, mellyel segíthessék magokat, gyerme„ keiket.” De a takácsok a XVIII. szá­zad utólján újabb akcióba lendültek az egri vásznas asszonyok ellen. A céh ki­mondotta, hogy a keresettebb széles bulyavászon rőfét 2 helyett csak 3 krajcárért sző- hetik az egri mesterek. Sőt hogy még nagyobbat üssenek az egri kapások feleségein: megkezdték a piacon a bu- lyavászonhoz való fonalat is nagyban felvásárolni elő­lük. Ebből azután újabb vi­ta, perlekedés kerekedett a Nemes Magisztrátus előtt. A takács céh azzal mente­gette — talán jogosan — ma­gát, hogy 1741-ben, hatvan éve határozták meg a szövő­munkák díjtételeit, s azóta az élet bizony megdrágult, sőt „az fonalat kenni lisztet és drága zsírzót ingyen adni” tartoznak. De az egri menyecskék sem maradtak adósak a vá­lasszal. Jól meglátták osz­tályhelyzetüket és kifejtették, hogy „amely Szegényebb Mesterek pedig a régi szokás szerint ráfit két krajcárért örömest megszönék, azokat a dúsgazdagok kemény bünte­téssel fenyegetik... s nem az üdünek mostohasága miatt emelték, egyszerre rőfjit egy krajcárral fellyebb, hanem csupán abbul, hogy a szövés­nek fellettébb való ára miatt más ne boldogulhasson s nem boldogulván véle felad­ni kíntelenítessen... tőlünk az Asszonyi Munkát feltsapván és tsupán avval kereskedvén, már nem Takácsoknak, ha­nem Vászony kereskedőknek lehet őket nevezni..." Az egri hóstyák asszonyné­pét egyszerre szorongatóbb szociális, gazdasági helyzete kényszerítette, hogy a föld- művesség mellett más mun­kával egészítse ki gyatra jö­vedelmét 1800-ban így ke­seregnek: „már több eszten­dőkben a Szállás Gazdák, s férjeink terméseinknek igen tsekély hasznát vehették, és sokan azok közül Boraiknak árábul fsak portiójokat (adó) is meg nem fizethették .. 1790-ben így írták alá egy pa­naszos levelüket: „Érdemte­len Szegény Szolgálói fonás­sal és Bulyavászony Munká­val élelmét kereső Asszony­ság közönségessen." Az egri bulyavászönnak se híre, se hamva, de ipartörté­neti, néprajzi és helytörténeti érdessége mellett, becses emléke az egri hóstyák asszo­nyai életrevalóságának s nem utolsósorban pedig a bulyavásznas egri parasztasz- szonyok XVIII. századi elő­futárai a bátor és kitartó ér­dekvédelmi küzdelemnek, ha úgy tetszik: osztályharcnak. JutiHeomí kiadványok Heves megyében A polgári demokratikus for­radalom győzelmének, a Kom­munisták Magyarországi Párt­ja megalakulásának és a Ta­nácsköztársaság kikiáltásának 30. évfordulója méltó megün­neplésének előkészületei Heves megyében hozzájárultak a hely- torténetírás fellendítéséhez. Ennek bizonyítéka, hogy az elmúlt év őszén a Hazafias Nép­front városi bizottsága kiadta Az 1918—19-es forradalmak egri irodalma című füzetet. Ez a ki­advány az egri honismereti és helytörténeti füzetek első száma­ként jelent meg. A megyei könyvtár megjelen­teti Kolacskovszky Lajos „őszi­rózsás” forradalom és kommün Heves megyében című emlékira­tát, amely eddig kézirat volt. Az MSZMP Heves meggyei bi­zottsága dokumentumkötetet ad ki az 1918—19-es forradalmak megyei forrásaiból. A Pedagógusok Szakszerveze­tének megyei bizottsága május végére elkészíti A pedagógus szakszervezeti mozgalom 50 éve Heves megyében című könyvet. Hasonló kiadványt tervez a köz- alkalmazottak Heves megye* bi­zottsága Is. Szeeskó Károly Ká*hlnm A kereskedelemben és a 55■ *^ "* • t< ff* W gazdasági életben növekvő sze­rephez jut a reklámtevékenység. Ennek jegyében rendezi meg a Magyar Hirdető Vállalat kiállítását a fővárosban, a Tech­nika Házában. A bemutatón a reklámgrafikák mellett be­mutatják a hatáskeltést szolgáló kirakati eszközöket, külön­féle hirdetési és reklámkellékeket. Az érdekes és első ízben megrendezett kiállítás január 27-én zárul. A kiállítás egy részlete. (MTI foto: — Szebellédy felv.i Egri ismerősök z üszőm Ahogy strand nem képzel­hető el úszómester nélkül, ugyanúgy nem képzelhető el éppen az egri strand Csör­gő bácsi nélkül, őszülő hajú emberek is emlékeznek rá, hogy gyermekkorukban lu­bickolván a „tilos” medencé­ben, vagy túlzásba vitt han­cúrozás közben felharsan a sípszó, s falkákban hagyják el a tiltott területet... és em­lékeznek rá azok is, akikben éppen ő győzte le a félszt a víztől, megtanítva a bizton­ságos mozgást ebben a kelle­mes, . simogató közegben. Aztán — emlékeznek néhá- nyan arra is, hogy ki men­tette ki abban a pillanatban a vízből, amikor már kétség- beesetten kapkodott... Szó­val: harmincegy esztendő alatt sok ismerőst szerezhet az ember, ha ez a három év­tizedet meghaladó idő egy és ugyanazon munkahelyen ta­lálta. Bár múlt időt haszná­lok, ez csak azért van, mert nemrégiben vonult nyuga­lomba Csörgő József, — de ennek a múlt időnek túlságo­san nagy jelentősége nincs. Miért? Mert amikor felkeres­tem, térmészetesen a fürdő­ben találtam. Éppen lábat ápolt (majd elfelejtettem! azok is emlékeznek rá, és n:m is kevesen, akiket megszaba­dított a kellemetlen tyúk­szemtől. ..), s végezvén, a ma­ga kedves, természetes mód­ján jelezte, hogy rendelke­zésre álL — Télen itt vagyok, nyáron meg a strandon — mondta — Életem legnagyobb részét a víz mellett és a vízben töl­töttem. .. Ezután is így lesz, csak — most már napi négy órában. Nem árt egy kis pi­henés. Igaz, télen még csak- csak elmegy, de a nyár. .! Képzelje el, hogy néha tíz- tizenötezer emberre kell ügyelni. — Harmincegy éven ke­resztül. .. — tettem hozzá. — Nem egészen. Amikor 1932-ben Egerbe kerültem, kabinosként kezdtem, és csali nyaranta dolgoztam itt, har­mincnyolcig. Negyvenegyben kaptam meg az úszómesteri oklevelet. — Csörgő bácsi, emlékszik még: ki tanította meg úsz­ni?... — Emlékszem — nevet. — Senki. Magamtól tanultam. A vizsgára persze Bicskey Ár­pád (Bicskey Aladár öccse, őt is jól ismerik) „csiszolt ki”... Viszont van néhány tanítvá­nyom, akikre ma büszke va­gyok: én tanítottam meg úsz ni például Pócsik Dénest meg Bodnár Andrást is... Nyaranta általában 150—200 gyereket oktattam. Számolja ki, mennyien lehettek 1938- óta! Sok olyan apa is elhozza a gyereket hozzám, akiket szintén én tanítottam meg úszni. A régiek?... Persze, hogy ismertem közülük na­gyon sokat. Bárány Istvánt. Szigritz Gézát, Kovács De­zsőt, meg Bakó Jenőt is... — Milyen volt a régi idő1: strandja? — A mai versenyuszoda volt a férfifürdő, a strand helyén pedig akkoriban csak egy kis. háromszögletű me­dence állt, ez volt a női für­dő. Aztán, amikor 1933. má­jus 1-én kész lett az új strand, megosztva volt hot női, hol férfi. Például: reggel 6-tól 8-ig férfiaknak, 8-tól 10-ig nőknek... A végén aztán annyira összekuszálod- tak az időpontok, hogy Frank Tivadar, a fürdő akkori igaz­gatója csak legyintett, s így közös fürdő lett... De a régi idők strandja inkább a fürdő­ruha miatt különbözik a mai­tól. Akkor a nők majd az egész mivoltukat eltakarták. a férfiak pedig vállpántod nadrágban fürödtek... és ma? Alig van rajtuk valami Fejlődött a fürdődivat tis... Hány éves Csörgő bácsi? — Hatvankettő. — Ez látszik a legkevésbé — mondom teljesen őszintén Mosolyog. — Mindennap leúszom a négy-ötszáz métert. Hátai Gábor Sugár István ló felejthetetlen nap Mmüisiü 9. Január 28„ esüMrtSk II. MINT ANNYISZOR hír­szerzői munkája során, Nyi- kolaj Ivanovics Kuznyecov most is megőrizte lélekjelen­létét. Még mielőtt a hitleris­ták felocsúdtak volna, fel­kapta géppisztoly-t, Válja felé fordította és rákiabált az őrökre. — Mit bámészkodtok, nap- lopók! Nem látjátok, hogy orosz partizánt kísérek?! Az isténit a csürhéjének! Mozog­jatok. szájtátiak! A hitlerista hadsereg híres volt vakfegyelméről. A tiszt szitkozódó szavaira az őrök megfeledkeztek arról, hogy igazoltassák a jövevényeket, s egymásnak ütközve siet­tek végrehajtani a parancsot Miután mindent visszaraktak a hintóba, az „Oberleutnant” durván feltuszkolta Válját a helyére és. hogy meggyőzőbb legyén, jól hátba vágta az „ügyetlen kocsist”. Nyikolaj Prihodkót, hogy csördítsen már a lovak közé. Így aztán elindulták és rövidesen meg­érkeztek Ivan Prihodko há­zához. Lázas tevékenységben el­telt napok következtek ... A hitlerista katonák Két­ségbeesett kísérletei, hogy kiszabadítsák a 6. hadsere­get — mint ismeretes — ku­darccal végződtek. Manstein hadcsoportját a szovjet csa­patok visszaverték. A vörcs hadsereg egységei egész ja­nuárban súlyos veszteségeket okoztak a városban lévő hit­leristáknak. Január 31-én a németek kapituláltak Sztá­lingrádnál. Ezután a szovjet hadsereg döntő támadást in­dított a Xaukázus, a Felső Don-vidék és Ukrajna fel­szabadításáért. Rovnoi és zdolbunovoi hírszerzőink fá­radtságot nem ismerve éjjel­nappal dolgoztak. Tucatnyi éles szempár figyelte és je­lezte az elle.nség minden mozdulatát: tankhadosztály érkezett Franciaországból... gyalogos hadosztály Hollan­diából ... gépesített egység Leningrád mellől. Sűrű idő­közönként Válja kapcsolatba lépett Moszkvával. Adásai 15—30 percet tartottak. NYIKOLAJ KUZNYECOV. aki azelőtt is bejártos volt Ivan Prihodko lakására, gyakran fogadta ott „bará­tait7’. A házaik iránti szer­tartásos viselkedése nem volt feltűnő, hiszen a Prihodko- házaspárt volksdeuíschnak ismerték. Ezekben a napok­ban különösen gyakran for­dult meg náluk, nemcsak azért, hogy új értesüléseket közöljön Váljával. hanem azért is, hogy bátorítsa s szükség esetén megvédje a lányt. Előrelátása helyesnek bizonyult. Alig pár nappal Rovnóba érkezésük után a hitleristák felfedezték, hogy a városban titkos rádióadó működik. Az utcákon magas, nehézkes, rádiószögmérő ké­szülékkel ellátott autók je­lentek meg. bejárták az egész várost, hogy felfedezzék a helyet, ahonnan az éter hullámain értékes informá­ciókat küldenek ezer kilomé­ter távolba. Megkezdődtek a házikuta­tások. S egy napon, a ka­tonákkal zsúfolt autók fel­tűntek a Franko utcában is. A hitleristák berontottak a lakásokba, benéztek minden zugba, elmozdították, felfor­gatták a bútorokat, átkutat­ták a pincéket és alagsoro­kat. Letartóztatást azonban egyet sem eszközöltek. ŰgV látszik, av Gestapo rájött a titokzatos rádiótávírász ..stílusából” arra, hogy ta­pasztalt, külön e célra kikép­zett és jól álcázott ügynök­kel van dolga. HAMAROSAN A HATOS számú ház elé értek a hitle­risták. Csizmacsat: ;ás zaja a lépcsőkön, s Ivan Prihodko lakásába berontott néhány katona és egy törzsőrmester. Az ebédlőben egy fekete uniformist viselő SS-tiszt és egy gyalogos Oberleutnant tojáslikőrrel koccingatott. Az SiS-tiszt von Dippen haupt- strumführer volt, vérbeli fa­siszta, a Gestapo városzerte ismert ügynöke, „Paul Sibert Oberleutnant” egyik legkö­zelebbi „barátja”. Az őrmester feszes vigyázz- ban szalutált: — Valahol a közelben orosz rádióadó működik — jelentette von Dippennek, mint rangidősnek. Az SS hanyag mozdulattal intett. — Keressétek meg. Sok si­kert kívánok. A katonák továbbálltak: Kuznyecov feketekávéval kí­nálta vendégét. Válja pedig naponta foly­tatta a hírközlést. A távoli Moszkva felé rendszeres idő­közökben vonalak és pontok repültek... Egy nap azonban .. Váljának „műsoron” kívül sürgős üzenetet kellett to­vábbítania. Hírszerző szolgá­latunk arról értesült, hogy NyugatrEurópából Ukrajná­ba vezényeltek egy ultramo- der technikával ellátott SS tank-hadtestet, a fasiszta hadsereg legjobb egységét. Hogy megállítsa a vörös hadsereget Ukrajna határán, a német főparancsnokság újabb hadseregcsoportot szervezett Manstein feld- marseb-’’ r".iranesnokla tóval. Február ne felé Hitler szokatlan döntést hozott. Személyese. Zaporozséba re­pült, ahol értekezletre gyűj­tötte össze a tábornoki kart. és megparancsolta, hogy mindenáron állítsák meg a vörös hadsereg előnyomulá­sát és indítsanak ellentáma­dást. Váljának ezekkel az ese­ményekkel kapcsolatos ada­tokat kellett halaszthatatla­nul közölnie Moszkvával. Hogy ne , zavarja, Nyikolaj Ivanovics Kuznyecov német nyelvű képesújságot lapozga­tott s időnként egy-egy pil­lantást vetett az ablakon át. Nyikolaj Prihodko, aki alig érkezett meg Zdolbunovóból. fáradtan dőlt a díványra, hogy egy kicsit pihenjen. Hirtelen. mintha tűvel szúrták volna meg. Nyikolaj Ivanovics felugrott helyéről: — Vendégek! Az utcán lassú léptekkel két tiszt közeledett. „Paul Si­bert Oberleutnant jó bará­tai”. Egyikük nagy' csomagot szorongatott a hóna alatt. NEM LETTEK VOLNA veszélyesek, ha nem éppen ilyen alkalmatlan pillanat­ban érkeznek, amikor Válja semmiképpen sem szakíthat­ta félbe az adást. Mit lehe­tett tenni? Elég, ha az egyik hívatlan vendég kinyitja a szomszéd szobába vezető aj­tót, s legjobb emberünk, egy tapasztalt rádiótavi részünk? és egy pótolhatatlan konspri rációs lakásunk menthetetlf ■ nül lebukik. (Folytatjuk#

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents