Népújság, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-21 / 16. szám

f" A rák kutatásának leglé- svyegésebb kérdéseiről beszél- gettónk dr. Csalay Lászlóval, : i& Budapesti Orvostudományi 1 Egyetem docensével.

V Egyre több adat szól ; amellett, hogy a daganatok ‘keletkezése nem vezethető * vissza egységes okra — mon- ' dotta bevezetőül. — Rákkel- •' tó anyagok, sugárzás, víruderíteni. Ezek ismeretében sokkal eredményesebben lehetne a fáradságos, hosszadalmas, nagy anyagi áldozatokat kívánó állatkísérleteket végrehajtani és a káros anyagok ellen küzdeni, illetve azokat a forgalomból kivonni.

— A daganatok keletkezésében a vírusok szerepe az újabb kutatások alapján újra

Daganatos betegségek korszerű sugárkezelése.

(MTI foto — Bajkor József felvétele)-sofc, a hormonális egyensúly zavara, a csírasejtekben történő változások egyaránt vezethetnek rakra, vérképzőszervi megbetegedésre.

U-gyanazon daganatképződésben egyszer az egyik, máskor a másik tényező játssza a döntő szerepet.

a daganat elleni küzde- *n ' “■»te1» a dapet játszó tényezők megismerései Régóta ismeretes, hogy a nagyvárosok levegőjében,

fi ■ ttA »i

anyag- és vegyiparban, »ót az emberi szervezetben is képződnek olyan vegyi anyagok, amelyek rákkeltőek. Sokat igérőek azok az újabb kutatások, amelyek az anyagok kémiai szerkezete és a daganatkeltő hatás közötti összefüggést igyekeznek kiaz érdeklődés középpontjába került. Egyes emberi daganatokban sikerült vírust kimutatni és ezek kivonatával állatokban daganatot létrehozni. Tetszetős, de kellően még nem bizonyított az a felfogás, hogy a rákkeltő anyagok, sugárzás, hormonok, táplálkozási változások az emberi sejtekben megbúvó vírusokat aktivizálnák, és ez vezetne a daganat kialakulására. Ennek az elképzelésnek a beigazolódása természetesen nem azt jelentené, hogy a rákos beteg fertőző, hiszen a vírus továbbvitele, csak bonyolult körülmények között lehetséges.

— A legutóbbi időben egyre több adat szól amellett, hogy a ráksejteket a szervezet idegen szövetnek tekinti, és vele szemben ellenanyagot termel. Ezek kimutatása diagnosztikai szempontból és esetleges gyógyítási felhasználása miatt igen nagy lehetőségeket rejt magában.

— A ráksejtek — fokozott és bizonyos mértékben a normális szervezettől eltérő — anyagcseréjéhez szükséges tápanyagokat a környező normál szövetekből, illetve a bélből szerzik. A gazda- szervezet anyagcseréjének megváltoztatása — például hiányos táplálkozással — befolyásolja a daganat növekedés -t, illetve az áttét képződését. A daganatellenes gyógyszerek egy része is azon alapszik, hogy meggátol olyan anyagcsere-folyamatokat, amelyek a normál szervezetnek kevésbé szükségesek, mint a daganatos sejteknek .

— A daganatellenes gyógyszerek száma egyre nő. Kezd tisztázódni a kémiai szerkezet és a daganatellenes hatás közötti összefüggés. Ezen a téren hazánk igen előkelő helyet foglal el a nemzetközi kutatásban. A gyógyszeripar által előállított mustárnitrogén, illetve cukorszármazékok is jelentős lépést jelentenek.

— Az utóbbi idők világviszonylatban egyik legnagyobb felfedezése az élőfe- hérje képződésének és szabályozásának beható megismerése. Ennek felhasználása a daganatkutatásban talán a legperspektívikusabb út — mai ismereteink szerint — melyen keresztül a daganatképződés módja megismerhető, — fejezte be nyilatkozatát dr. Csalay László docens.

H. D.

^KÉPERNYŐ

jzß-ö^T

A kalandfihn minden témát elbír, vagy így is mondhatnánk, minden téma belefér a kalandos formába. Nos, most a magyar tévések * ötrészes kalandsorozatot indítottak el ezen a héten. A 14-es háború végén a magyar hadifoglyok szeretnének hazajutni. Szöknek, mert akad egy élelmes mozdonyvezető, legyűri a nyelvi nehézségeket egy latintanár. Mindenre vállalkoznak, csakhogy elérjék a hazai földet Aki ismeri a hadifoglyok lélektanát és azt az elszántságot, amit terveikben — ha vakmerőek és bíznak erejükben —• tetteikben is megvalósítanak, akkor máris nyomon követheti ezt a maroknyi magyar csoportot. Az idő és a helyzet pillanatnyi állása szerint, mindenre reagálva cselekszenek. Ha kell, cirkuszi bohócokká válnak, kitűnő szervezőkké, elszánt harcosokká, műszaki gondolkodókká, akik förté- lyosan berobbantják az alagút bejáratát.Első nagyobb akadályuk az anarchista tábornokkal és hadiszállásával való összeütközésük. A filozófiai alapon romboló, pszichikaiiag téves vágányon tevékenykedő tábornoknak egyetlen válasza van minden kérdésre: ha valaki nem hozzá tartozik, azt le kell lőni. Hiába alázkodik meg a pópa a tábornok előtt, az emeleti ablakba kell állnia, hogy megkapja a maga golyóját. Ezen a veszett anarchistán fognak ki Bors Mátéék, hogy szerelvényükkel innen is továbbjuthassanak. Az emberek közötti frontok kezdenek kialakulni ahhoz, hogy a néző kíváncsian várja a folytatást Borsék kalanjaiból.

Herskó János egy egész sor szokatlan helyzetben küzdő hőst sorakoztat fel ebben a filmben. Bors Mátéék elnyerik rokonszenvünket. Sztankay István mellett meglepetés Antal Imre jó alakítása, aki zenei kvalitásai mellett egyre több oldaláról mutatkozik be. Rajz János most is az esett kisember, aki megérti, mit kell csinálnia.

És mindenekelőtt Fülöp Jánost kell említenünk, aki a hadifoglyok fájdalmasan nevetséges, vagy legalábbis sokszor komikus sorsáról-éle- téről megírta ezt a dokumentumszerű kalandosságot.

Szombat este a Szerelmi körhinta szórakoztatta a tévé-nézőket. A borsosán pikáns sorozat ízlésesen szolgál fel a nézőnek egy témát négy tálalásban. Nekünk leginkább az Érettségi találkozó tetszett. Heinz Rühmann, ez az évtizedek óta nem öregedő komikus ma már nem táncol Símen, de egyénisége és mindenki másétól különböző derűje bearanyozta a sablonos térnát: az első diák, aki jeles tanulás után művészettörtéFilmszemle Debrecenben, Miskolcon, Pécsett

Három filmfesztiválon, szemlén állnak rajthoz 1969- ben idehaza a magyar filmstúdiók alkotásai. A hazai filmszemlék sorát a szinkronfesztivál nyitja meg, amelyet márciusban rendeznek meg, immár hatodik alkalommal. A házi vetítések után a döntő vetítései Debrecenben lesznek, ahol a szemle hagyományos programja az idén érdekes újdonsággal bővül. A versenyfilmeknek egy-egy idegen nyelvű részlete, s a teljes magyar nyelvű változata pereg majd a zsűri előtt

Májusban Miskolc látja vendégül a hatodik magyar rövidfilm-fesztivál részvevőit. Az előzetes hírek szerint a rövidfilmek versenyére minden eddiginél nagyobb számban jelentkeztek műveikkel a filmalkotók; az előzsüri hamarosan befejezi munkáját.

Októberben Pécsett a játékfilmesek találkoznak. Az V. magyar játékfilm-szemle

versenyvetítésein az elmúlt — szeptembertől szeptemberig terjedő — év húsz bemutatott magyar filmje közül hat szerepel majd. A részvételi jogot a Filmművész Szövetség tagjainak titkos szavazása ítéli meg. A versenyfilmeket bemutatják több környező településen is. A filmeseményre tucatnyi külföldi vendéget, esztétát, filmművészt és kritikust várnak Pécsre.

(MTI)

Szervezzünk anarchiát!

Szerelmi

körhinta

S/áger-show

neti professzorrá szorgalmas- kódja magát, agglegény marad. S ha a harmincéves találkozó meg is hozza számára a boldogságot, nem az .6 hibája vagy szorgalma okozza ezt a „bajt”, hanem az egykori buta diák — most gazdag gyáros — ötlete.

Vasárnap este negyvenperces sláger-show-t mutatott be a tévé. Itt már szándékosan törekedtek a látványosságra, amely némely számnál keresettnek tűnt, de annyit bizonyított, hogy e művészeti ágban is mindent megteszün a világszínvonal eléréséért. S hogy nem eredménytelenül igyekszünk: meglepetésünkre közölte a bemondó, hogy ezt a negyven percet Európ; mindkét részének sugározt; a magyar tévé — már szón’ baton. Ez tempó!

(farkas)

Bekerültek a megyei döntőbe a petőfi bányaiak

(Tudósítónktól.)

Már beszámoltunk arról hogy a petőfibányai K1SZ- fiatalok nemes vetélkedői tartottak: ki ismeri jobban 50 év történetét? A petőfibányai vetélkedőről három csapat jutott tovább a járási vetélkedőre, amelyet a napokban tartottak meg a petőfibányai kultúrotthonban. A járási vetélkedőn a pető- fibányaiak mellett az apciak, selypiek, ecsédiek és sz erőmű fiataljai is képviseltették magukat. A kérdésekre a Tanácsköztársaságért folyó harc, a Tanácsköztársaság és az azt követő idők munkásmozgalmának történetéből kellett felelniük. A járási vetélkedő után a hatvani járás KISZ-fiataljait a petőfibányai gépüzemben és az igazgatóságon dolgozó fiatalok egy-egy csoportja képviseli majd.

Két jenki. Roppert és Ron állt - a bíróság előtt, kezükön bilincs. Szilveszter volt és a bíró'mielőbb be akarta fejezni azügyet. A vádlottak szintén szerettek volna szilveszterezni. Előre tudták, mivel végződik az egész, mégis aka-. dályozták a bírót: jegyzőkönyvben nem rögzíthető, nyomdafestéket nem tűrő kifejezésekkel illették egymást.

— Átkozott alak, — sziszegte Roppert és- szemeivel majd felfalta a mellette álló Ront. —r Miattad kerültem ebbe a tésztába.

— Csendet! — szakította félbe a bíró, akit idegesített a szóváltás. — Mi a foglalkozásakérdezte Ropperttöl.

— Foglalkozás nélküli magánzó — válaszolta.

— Tehát tolvaj? — folytatta a bíró.

— Kinek néz engem? Nagyvállalkozó vagyok.

— Jó, ezt jegyzőkönyvbe vesszük, — mondta a bíró és Romhoz fordult: — És maga mivel foglalkozik?

— Szabad ország szabad vállalkozója vagyok — mondta büszkén Ron, üzleti ügyekkel foglalkozom.

— Beismeri, hogy múlt éjszaka el akarta lopni Mr. Roppert gépkocsiját egy nagy kereskedelmi bank elől?

— fiát ezt nem tagadhatom, hiszen a rendőrség odaért, mielőtt a kocsi elindult volna. Sehogy sem értem, mi 8 helyzet itt nálunk, az országban. Egyrészt teljes szabadságról beszélnek, másrészt viszont a rendőrség ál■ i ~~

* KihmísiLS

f ’ 1969, január 21., kedd

Martti Larni:

Foglalkozási változtatok

landóan korlátozza a szabadságot.

— Megtiltom, hogy bírálja a rendszert! — kiáltott fel a bíró — Elvárom, hogy őszintén ismerje be — ez a business nem sikerült.

A bíró a dühtől remegő Roppertra tekintett:

— Mr. Roppert, van-e valami követelése Mr. Rontól?

— Igen! Követelem, hogy ‘kártérítésként fizessen egymillió dollárt.

— Milyen alapon követel ilyen hihetetlen összeget? — kérdezte a megdöbbent bíró.

Roppert megrázta a bilincset és így felelt:

— Arról van szó, bíró úr, hogy múlt éjszaka rendkívül sikeresen kiraboltam egy bankot. Es ha nincs ez az alak, aki csak arra jó, hogy rendőrgolyók céltáblája legyen, akkor nem vesztettem volna el az egymilliót.

— Megértem elkeseredését, Mr. Roppert, — mondta a bíró, — de nem zavarja, hogy bőröndjében lopott pénz volt?

— Ez teljesen mellékes, — vágott közbe a vádlott. — Egy ilyen nyomorult autótolvaj miatt elvesztettem egymilliót és még rács mögé is dugnak. De ha most bankrablásért elítélnek, — amiből egy cent hasznom sincs, — akkor foglalkozást változtatok és író leszek.

— Miért éppen író?

— Mert akkor az egész Szabad világ sajtója mellém áll. Nyilatkozók majd újságíróknak, valamelyik kollégám tiltakozni fog letartóztatásom miatt és követelni fogja, hogy tartsák tiszteletben az alkotói szabadságot.

A bíró kalapácsával ráütött az asztalra és megszólalt:

— Elég. Kihallgatását elnapolom. Szabadlábra helyezem, ha letesz tízezer dollár óvauékot.

— Még ma éjszaka megszór- zem! — derült fel Roppert arca.

A bíró ismét Ron felé fordult.

— Tudomásom szerint már háromszor ült börtönben, — mondta.

— Nemcsak egyszerűen börtönben ültem, — helyesbített Ron. — Egy szabad ország börtönében mindenki szabadon választja meg. hogy foglalkozásának megfelelően mivel töltse az időt. A zsebtolvaj-mesterség ott fabatkát sem ér, hiszen az ugyancsak ott lévők zsebében semmi mást nem talál az ember, mint dohányt, hasist, meg egy sor könnyűvérű lány címét. Néha ugyan akad egy- egy álkulcs, vagy fémrészéig), de ez ritka eset. A hamis pénzzel se megy az ember messzire, hiszen a börtönőrök védenceiket nem engedik ki az üzletbe. Azt is lehetne mondani, hogy az ember tanító, de minek, — hiszen a letartóztatottak okos emberek, a négereket pedig nincs értelme tanítani...

— Mit csinált akkor, amikor korábban börtönben ült: — kérdezte érdeklődéssel t bíró, akinek hirtelen eszéb jutott, hogy már já tíz éve eltitkolja jövedelmét az adóügyi hatóságok előtt.

— Először azt mondtam, hogy pszichiáter vagyok, — felelt alig titkolt büszkeséggel Ron. — Rendkivül népszerű voltam a rabok között,

tönigazgatónak, hogy a foglalkozásom archeológus. Ezúttal is módot adtak rá, hogy akadálytalanul hódoljak foglalkozásomnak. Igaz, ez nem tartott sokáig, mert amikor a börtön fala mellett végeztem ásatást, az őrök észrevették, hogy figyelmetlenségem miatt két föld alatti alagutat ástam és ezen a büntetés letöltése előtt honvággyal küszködő rabok távoztak. De most okomért tényleg ethitték, hogy orvos vagyok. Kis borravalóért pihenni küldtem őket a joloudokházába. Másik alkalommal azt mondtam, hogy botanikus vagyok és így naphosszat napoztam a kertben. Az egy cseppet sem zavart, hogy mellettem mindig ott napozott a börtönőr. Harmadszor azt mondtam a börsabb leszek! Azt mondom, hogy író vagyok.

— De hát tudomásom szerint még életében nem írt semmit, hacsak azt nem számítom, hogy hamis csekkekre irta alá a nevét? Miről akar írni?

— A szabadságról! -— kiáltott fel Ron. — A szabadságunkat még tovább kell tökéletesítenünk. Hát nem szegyen, hogy csak postán rendelhetünk, vagy fegyverszak- üzletben vásárolhatunk lőfegyvert? Ha igazi szabadiig volna nálunk, akkor minden ember módot kapna rá. hogy bárhol beszerezze a pisztolyi vagy a géppuskát, — a gyógyszertárban, a kenyeresboltban, a trafikban, vagy éppen az étkezőkocsiban. És milyen szégyen, hogy illegálisan kell árusítani a kábítószereket. Meg akarom énekelni szabadságunkat, ezer oldalt akarok róla írni...

— Mennyi időre van szüksége ehhez? — kerdezte a bíró, kalapácsával az asztalra ütve hogy felmérje a leendő író lelkesedését.

— Gondolom, egy évnél több nem kell, bíró úr.

— Jó, — volt a valasz. — Egyévi börtönre, pontosabban teljes állami ellátásra ítélem. Sok sikert kívánok az alkotáshoz.

A bíró most Roppertre tekintett, aki kicsit zavartan és irigyen figyelte az auiótoi- vajt.

— Bíró úr, — kezdte komolyan Roppert. — Mégsem teszem le a tízezer dollár óvadékot. Inkább én is az állami ellátást választom és nekifogok dicsőíteni az életformánkat.

— Szabadon választhat, szabad országban él — mondta a bíró..,

— Miről suttognak rtt? — kérdezte a börtönőr a letartóztatottakat, amikor a rácsos rabszállítókocsin a börtön felé haladtak.

— Csak úgy, a szabadságról beszélgetünk, — mondta Ron.

— Nálunk ne n kell suttogni a szabadság'"!. Hangosan kell beszélni róla.

Fordította: Baranyl Tton*

A rák elleni küzdelem Magyarországon