Heves Megyei Népújság, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-08 / 288. szám
Ősbemutató előtt Beszélgetés Farkas Ferenc Kossuth-díjas zeneszerzővel n'ak. hanem a jelentősebb Tulajdonképpen nem is egy. hanem két ősbemutatóról van szó. még akkor is. ha egy új film bemutatását premiernek nevezi a szaknyelv ... ősbemutató lesz hétfőn, a Gárdonyi Színházban. ahol a jubiláló egri Szimfonikus zenekar tolmácsolja először Farkas Ferenc Kossuth -dí jas zeneszerző Mátrai táncok című zenekari művét, s néhány ' hét múlva ugyancsak Egerben kerül sor a várva várt film. az Egri csillagok bemutatójára. amelynek zené- . tét Farkas Ferenc szerezte. Ezért is örültem kétszeresen a minapi véletlen tar lálkozásnak. Először az Egri 'csillagokról esik szó. — Háromszorosan is örömmel vállaltam, hogy zenét írjak a filmhez. Egyrészt, mert Várkonvi Zoltán rendezőhöz régi. baráti, munkatársi kapcsolat köt — körülbelül tíz filmmel dolgoztunk közösen eddig —. aztán Gárdonyi regénye, amely hozzám is naevon közel áll. s abban a 'korban, and a történet játszódik, otthon érzem magam. Sokat foglalkoztam a régi magvar zenével. s mindez egvütt járult hozzá, hogy ..szerepel vállaljak” a filmben. Aztán ez a inunka arra is késztetett, hogy egy kicsit a török zenével is foglalkozzam. Ami a hitelességet illeti, hogy milyen volt négyszáz esztendővel ezelőtt a janicsárok zenéje, azt maguk a törökök sem tudják. De számomra nem is a tudományos hitelesség a fontos, hanem a művészi hitelesség. A filmben igen sok alkalom volt a zenéléshez, nem csoda hát. ha több mint egy évig kellett vele dolgoznom. A zenei felvételeket tavasszal kezdtük el. — Sokszor járt már Egerben, professzor úr? — Nem is egyszer. Legutóbb a fiatal zeneszerzők nemzetközi tanácskozására utaztam el ebbe a szép városisa. A tanácskozás alkalmával rendezett oreor.a- hangverseiriyen. a Főszékesegyházban mutatták be egy új orgonaművemet ezen a szép hangszeren. — Hogyan született az a zenekari mű. amelyet az egri szimfonikusok számára űrt? — Bemutató előtt nem szívesen nyilatkozom, hiszen végső soron akkor dől el. hogy érdemes-e beszélni róla. Talán elég erről annyi, hogy amikor az említett nemzetközi tanácskozáson voltam P.HOWAP^: MJIÖ MN' 10. ■ Akkortájt már kezdett kissé elaludni az ügy. Edna szép csendesen elhagyta Londont. Még Relling- ‘nél megismerkedett a „Marokkó-Európai Társaság” '* igazgatójával, ennek írt és •postafordultával megjön a válasz: jöjjön Marokkóba, a " társaság alkalmazza. Ide már flM8. december 8., vasárnap Egerben, a hangverseny után kellemes estét töltöttem el az egri zenészekkel, ott került szóba, hogy írjak valamit az együttes számára. Az ötlet tetszett, s ígv készült a darab, a Mátrai képek. — Mi a véleménye professzor úrnak az egri szimfonikus zenekar munkájáról? — A véleményem? Azt hiszem, eléggé megfogalmaztam azzal, hogy a számukra írtam ezt a művet. Aztán lényeges is ez a munka — miként más vidéki zenekarnál is —. hocv az országban megszűnjön a központosított zenei élet. Jó úton halad ez a decentralizálás! folyamat. Fontos, hogy ne csak műkedvelő, vagy ..ad hoc” zenekarok produkálianem követték a City láthatatlan, üldöző kezei: Bradley nem ment. ö visz- szaüt! Ezt ismételgette magában szinte eszelősen, mániákusan, nem törődve, hogy szenet talicskázik-e, vagy csomagot hord: visszaütni! Es csodálatos módon az öreg Higgins révén alkalma nyílt erre. Az öreg Higgins tiszteletre méltó ősz fejével, azon frissen, ahogy ötévi fegyházbüntetését Dartmoorban kitöltötte, szülővárosába sietett, a csodás lármás Londonba Talán örült volna, ha a város polgárainak egy kis csoportja kijön fogadtatására a pályaudvarra és átnyújtanak néki egy csokor virágot, hiszen részesítettek már megható fogadtatásban olyan embert, akinél esetleg ez a vén Higgins nem volt nagyobb gazember, de a társadalom előítélete miatt mégsem vált szokássá, hogy a szülőföldjükre hazatérő kiszolgált rabokat, ha még olyan hosszú időt is töltöttek börtönben, külön fogadtatásban részesítsenek. Mit csinál egy kiszabadult rab. ha megérkezik Londonba? Felhajt néhány pohár pá- linkát a Themze partján. Ebből az alkalomból ismerkedett meg az öreg Higgns Bradleyvel. A söntéspolc mellett kezdtek beszélgetni: — Ön messziről jött, Mr Higgins? — kérdezte Bradley, — még nem láttam itt a kikötőben. városokban. ígv Egerben is. állandó együttes működjön. — Most min dolgozik a professzor úr? — Januárban mutatja be Várkonyi Zoltán rendezéseben a Vígszínház Bruckner Angliai Erzsébet című darabját. Ehhez írok kísérőzenét. Ennyit szóban Farkas Ferencről; de hát nem is a szó a fontos, hanem a zene; ez hatia át munkáját, akár zeneművet ír. akár a jövő zenészgenerációiát oktatia a mesterség szépségére a Zeneművészeti Főiskolán. S azt hiszem, e kis interiú helyett ékesszólóbban mond el mindent a hétfői ősbemutató, amelyet a szerző vezényel. (kátai) — Nem is olyan messziről jöttem. Csak régen elvitt innen a balsors. — Odaát volt az európai kontinensen? — Csak a fegyházban, de az is eléggé megtört Bradley kissé meghökkent. Minden keserűsége dacára tisztességes ember maradt. — Miért zárták be, Mr. Higgins? — Csendháborítás miatt. Ot évre! — Az hogy lehet? — Mikor kimásztam az ablakon, leejtettem egy tükröt és a csörömpölésre ösz- szeszal adtak a lakók. Ezér t a csendháborításért kaptam az öt évet... Egészségére uram! Különben nemsokára mégy ek vissza Afrikába. Valamikor szolgáltam a légióban és most hív a hontalan vágy. Mert ilyen is van. Egy fegyvercsempész hajó indul Spanyolországba és diszkrét személyzetet keres. Nem volna kedve eljönni? — Nem, köszönöm, — felelte Bradley. — Nekem dolgom van itt. Le kell bonyolítanom egy ügyet. —Csak vigyázzon a csendre. Tükörrel, ezüsttálcával nem jó tréfálni. Este Bradleyvel együtt tért vissza a városba. — Remélem, még elérem visszafelé az utolsó villamost. Nem szeretnék abban a poros városban aludni, — A műveltség — az ember történelmi, kollektív agyveleje — óriásira növekedett. Nemcsak az egyes ember tudatát hagyta le, — ez természetes, a polihisztorok kora lejárt — hanem néhány gondolkodó szerint az emberiséget is: „az ember elérte azt a fokot, amikor már képtelen megérteni, amit felfedezett”. Bár ez a megállapítás talán túlzó, az információdzsungel valóban óriási. A szakember egyetlen év műszaki irodalmát — ha a könyveket egymás mellé tennék, — háromszáz kilométer hosz- szú könyvespolc előtt „válogathatná”. A specialistának két teljes évet kellene végigolvasnia. ha egyetlen év szakmájába vágó minden publikációját meg akarná ismerni. És hol van akkor még a saját munkája. a művelődés más szféráiba való betekintés. Ezt az állapotot summázza az UNESCO statisztikája: „az emberiség (!) tudásanyaga tízévenként megkétszereződik”. És ez a duplázódó tudásanyag ott hat mindnyájunk mindennapi életében: fokozatosan átalakítja munkaeszközeinket, a munkafogásokat, s technológiákat, gondolkodásunkat, érdeklődésűnket, szórakozásunkat. Méghozzá nem is lassan: felgyorsult az idő. Hogyan tarthatunk lépést az idővel? Hogyan sokszorozhatjuk meg tudásunkat, részekre szakadás nélkül, gazdagabb egészként élve a művelődés forradalmát, mi, akiknek befogadóképessége ilyen gyorsan aligha duplázódik? A tanárértékű diák Ajánlatos felkészülni a „duplázódásra”. A fiatalság lehetősége adott; hiszen a ma általános iskolásának reális ismeretanyaga feltétlenül meghaladja a száz évvel korábban élt tanár ilyen jellégű ismeretét. Csak hogy talán ez sem elegendő, az ilyen „katedracserére” ma már nincs száz éviink, csupán évek. Segítsük hát a jövő generációját felkészülni a duplázódásra. Adjunk többet nekik és minél intenzívebben. Mit tanuljanak meg a gyerekek a gyorsuló időben? Nem mit, hanem tanulni tanuljanak meg — erre lesz a legnagyobb szükségük. A lexikális ismeretek helyett legyenek képesek tájékozódni tantárgyaikban. Tudják megkülönböztetmondta a kiszolgált fegyenc. — Miért utazik akkor be? — kérdezte Tamás. — Elszámolásom van a külvárosban. Legutóbb azért tértem haza Afrikából, hogy egy vendéglőssel elbánjak, aki leszúrta az öcsémet. Sajnos, közbejött a csendháborítás és elfogott a rendőrség. Hát ezt elintézem holnapig. Ha meggondolta magát, velem jöhet. Hatkor itt leszek a kocsmában, ahoi megismerkedünk, de nem váioK sokáig, mert keresni fogják a tettest és én leszek az. — Olyan fontos magának bosszút állni? — Jegyezze meg: „Szemet szemért, fogat fogért”, — mondta Higgins. És bár ne mondta volna. 11. Mert ha ezt nem mondja, akkor az ügyben teljesen ártatlan Mary Dalton sok kellemetlenségtől szabadul meg. Mary nem tulajdonított nagy fontosságot Teddy megtévelye- désének. A hűtlenség igazán csak annak fáj, aki szerelmes. És Mary nem volt szerelmes a vőlegényébe, tehát megbocsátott. A kínos eset utóhuilámai- nak elsimítására éppen megfelelő alkalom volt a tengerészakadémia bálja, amelyen néhány követ, kisebb államok attaséi és a polgári lakosság kiválasztott legfels ób -ctege vehetett csak részt. Ez a bál fényben, pompában, ruhában, előkelőségben, minden alkalommal az év kiemcike-; ni a lényegest a lényegtelentől, zárt fülekkel hallgatni a kevésbé fontos információkat, megtalálni a mély összefüggéseket, megkeresni a társgondolatokat. Legyenek képesek az önművelésre, a továbbfejlődésre. Vagyis érjék el. hogy válogatni tudjanak a tudás között. Eljussanak addig, hogy válasszanak, mire érdemes feltenni az életüket. A szaktudást mélyen és a lehető leggyorsabban adjuk az ifjúságnak, esetleg intenzív osztályok szervezésével is. Elképzelhető, hogy azok a tanulók, akik könnyebben elsajátítják a tananyagot, már az általános iskola 6—7 éve után középiskolába kerülhetnének, vagy nagyobb tudással ülhetnének a technikumok, gim- náziumok padjaiban. Az oktatási reformot érdemes tovább folytatnunk. , A szaktudást mélyen és gyorsan adjuk az ifjúságnak, de úgy, hogy lássák, ezen túl is van a művelődés kincsesháza. A lépést nemcsak a szaktudással, hanem az egész tudással kell tartani. A művelődés egységével, e választással elérkeztünk a művelődés felnőtt problémáihoz. Többről kevesebbet, kevesebbről többet? Amit a tanulóknak mondtunk, az a felnőttekre is vonatkozik, hiszen ki ne lenne élete végéig tanuló a gyorsuló időben? Az életbe kilépő diák és az életbe kikerült felnőtt elé a művelődés forradalma kont- rasztosan állítja a választás lehetőségét: válj jó szakspecialistává, de akkor mondj le a tág ismeretekről, vagy horgonyozz le az általános mely- lett és akkor tudásod semmilyen területen sem lesz teljes. Á kérdést aforisztikusan így lehet bemutatni egy filozófus és egy specialista beszélgetésben. A specialista így gúnyolja a filozófust: „Egyre többről, egyre kevesebbet tudsz”. A filozófus így vág vissza: „Te meg egyre kevesebbről tudsz, egyre többet”. A művelődés forradalmában a választás tehát csak a „felszínes sok” és a „mély kevés” között lehetséges? Egyik választás sem lenne túl szirti- patikus. Az elmélyültet har- móniátlanná tenné a művelődés sok „légüres tere”, az áldó báli eseménye volt Dalton kívánságára Mary beleegyezett, hogy mint Teddy menyasszonya jelenjen meg ezen a bálon. Így minden pletykát végleg elfojtanak.-----Pontban tíz órakor nyitották meg a bált, midőn a rendezők sorfala között n tengerészeti miniszter és neje felhaladtak a lépcsőn. A táncot pontban tíz óra tizenöt perckor az admiraú'úi elnő tisztje kezdte a Lord-Mayor feleségével. Tizenegy óráig minden programszerűen történt. Ekkor következett a műsoron kívüli esemény. A legszigorúbb utólagos vizsgálat sem tudta kideríteni, hogy miféle oldalajtón keresztül juthatni be szaieaót, szénporos ingében és óla e s, ormótlan nadrágjában Bradley Tamás a tán tói- mbe. A Kereskedelmi Kamara asztmatikus ügyvezető elnöke vette először észre, és azt mondják, hogv az eset után napokig légzési zavarai voltak. Tény az, bogy a szénhordó szöges cipője egyszer csak ott csörgött a parketten és utat tört a táncolókon át a terem közepéig, ahol Mary Dalton és Earl of Teddy keringőztek. Ekkor már a zene abbahagyta a játékot és mindenki elhúzódott a jövevény közeléből. A néhány másodpercnyi döbbenetét Bradley ügyesen kihasználva így szólt: — Sir Cunningham! On mindenki előtt megcsókolta a húgomat. Szemet szemért, fogat fogért! (Folytatjuk) talánosan gondolkodót az „archimédeszi pont” hiánya, a biztos ismeret hiánya, amelyből általánosíthat. Lehetetlen e két lehetőséget egységbe kovácsolni? Nehéz. De az biztos, nem lehetünk .Jalanszterszerűen” csak specialisták és nem válhatunk mindent, vagyis sern- mit sem tudókká. A lehetőség: áldozat. A biztos tudás erősítése mellett állandóan szükséges kitekinteni a művelődés szféráiba. Csak így maradhat az ember egész, nem részekre szakadt és csak így maradhat a műveltség a harmónia egyik hordozója. Jobbat, vagy szebbet? A művelődés általános és egyéni vizsgálata után ezt a kérdést nézzük meg egy hasonló tudásterületi szférában: a művelődés tárházából mit érdemes elsajátítani? A kérdést egy másik aforizmaszerű ellentmondás alapján vetnénk fel: „A tudomány az. ami az életet jobbá teszi, minden egyéb szebbé”, vagyis az elmélyült szakmunka gazdagít, a többi egyéb harmonikus egyénné tesz. Az előbbiekben az általános és az egyedi oszthatatlansága mellett foglaltunk állást, tegyünk hitet e minőségi kettéválasztás egysége mellett is: a „jobb” nélkül nincs „szebb”, de a „szebb” nélkül lehetetlen élvezni a „jobbat”. Csak így együtt látva alakíthatja ki a fiatal, a felnőtt, mennyire mélyül el szakmájában, mit tesz azért, hogy életét széppé tegye. Hogyan osztja meg érdeklődését a tudomány és a művészet között. A jónak élő szegényebb lesz szép nélkül, a szépnek élő pedig — ha nem kíséri figyelemmel a jobb fejlődést legalább ismeretteri^sztési fokon — hamar a szépről Is lemarad. A műveltség területeit is egységben keik látnunk, és komoly fáradozással törekedjünk ezért az egységért. Annyira tehát nem ijedünk meg a specializálódás korától, a művelődés forradalmától, hogy felmentenénk a „szakbarbárokat”, vagy a felszínesen gondolkodókat. A művelődés forradalma éppen arra figyelmeztet, hogy csak állandó önműveléssel lehet ezt az ellentmondást feloldani. ★ Sok tehát a feladata a gyorsuló idő minden polgárának. Ezt az írást a művelődés egységéért írtuk és bizonyításként Marx Györgynek, a művelődés forradalma „szakemberének” szavait kérjük kölcsön: „A műveltség viszonyulás a világhoz és a világot helyére teszi”. Ez az egész adja ki a részfeladatokat: úgy művelődjünk, hogy szakmai tudásunk és egyéb ismereteink együttesen kiadják helyünket a világban és kifejezzék véleményünket a világról. Hiszen az emberiség történelmi kollektív aeweleié- ben ott van minden ember kisebb-nagyobb tudása, ismerete, műveltsége. Fóti Pífor Rabszolgakereskedelem A Jamal do Brasil jelentése szerint a rendőrség rab- szolgakereskedelemmel foglalkozó bandát fedezett tel Gioas Brasil áJlamhan. A hírt nem erősítették meg és nem cáfolták. A lap szerint földbirtokosok szervezték a bandát, amely Minas Gerais államban toborzott mezőgazdasági bérmunkásokat. A szerencsétlen embereket „táborba telepítve dolgoztatták minden ellenszolgáltatás nélkül, igazi rabszolgarendszerben” — írja a Job* nal do Brasil. (ATP) Ne fogadjunk el hibás árut! Kerekasztal-beszélgetésen vettem részt nemrég. Kereskedelmi szakemberek és vásárlók voltak a beszélgető partnerek. A beszélgetésen sok mindenről szó esett, ered. ményekről és hibákról, egyaránt. Egyetértettek abban, hogy ma jobban kielégítik a vásárlók igényeit, mint korábban bármikor, sok új üzlet, áruház épült, a régieket is rendre megcsinosítják, fiatalítják, a kereskedelmi hálózat ennek ellenére nem mondható korszerűnek, s a fejlesztés üteme lehetne gyorsabb. A beszélgetés során sok panasz és kérdés elhangzott. Nem a kulturált, udvarias kiszolgálás hiányát emlegették a vásárlók, súlyosabb dolgokat is felvetettek: pontatlanul mérnek, a szép gyümölcs és zöldség közé romlottat, silányabbat elegyítenek — mennyiségileg és minőségileg is megkárosítják a vevőket. Az egyik vevőtárs „szokványos” történetet mesélt. Almát vásárolt. Észrevette, hogy az eladó a stanicli aljára ütődött, romlott almákat rakott. Mikor ezt szóvá tette, az eladó azzal védekezett: „Ezt is el kell adni!” „Rendben van — mondta a vevőtárs — el kell adni. De akkor adják olcsóbban. Ne kérjenek érte olyan árat, mint a hibátlanért!" Az eladó kurta vállrándítással közölte: „Ha nem tetszik, menjen a piacra, ott lehet alkudozni, a kofával ... !” A vevőtárs megfogadta a tanácsot, kiballagott a piacra. Megállt az első standnál, ahol szép, egészséges almák mosolyogtak jókora halómban. A piaci árus mosolyogva biztatta: „Tessék, kedves, válogasson”. S igaz, hogy pár forinttal többet fizetett, de olyan árut kapott, amilyet óhajtott. Gyakran hallani az üzletekben: „Nem tehetek róla, így kaptuk az árut”. Pedig hiába magyarázkodik bármelyik kereskedő, hogy így meg úgy nem tehet róla, mert igenis, tehet róla. öt terheli a felelősség, amiért a romlott árut átveszi. Vállalati, társadalmi és népi ellenőrök fáradoznak azon, hogy érdekeinket ne csorbítsák, ne csorbíthassák. Törvényerejű rendelkezések, határozatok rögzítik: ezután még következetesebben védik a vásárlók érdekeit. Azokat az embereket, akik többször is súlyosan vétenek az érdekek ellen, eltanácsolhatják a kereskedelmi pályáról. Ám semmilyen rendelet, határozat, semmilyen határozat nem érhet el olyan eredményeket, mint mi magunk. Azzal, hogy soha nem veszünk meg, soha nem fogadunk el hibás árut, (pataky)