Heves Megyei Népújság, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-05 / 285. szám

Mi van az asztalon? II 3-as út most és a IcvSfcen Kérdések és feleletek az üzemi kosztról Q Idézet a közelmúltból, a KAEV 10. számú egri gyár­egysége üzemi étkezdéjének panaszkönyvéből: „.. .Szeret­nénk ha az ebéd jobb lenne. Semmi íze nincs, zsír nincs rajta és sós a leves. Szerdán babahajtűt találtunk a ká­posztában.” — Utána a dátum és négy dolgozó aláírása. Egy másik esetről így vé­lekednek valamivel később: — Nagyon gyönge volt a leves. Néhány darabka tészta próbálta tésztalevessé tenni, de ez nem sikerült. — Második fogásként pap­rikás burgonyát tálaltak vol­na, de ezt a legjobb indulat­tal is csak bő, savanykás lé­ben úszkáló krumplifoszlá­nyoknak nevezhettük. Sok minden hiányzott belőle! A szakszervezeti titkár megerősíti: — A kalkulált 25 deka­gramm burgonyából alig ju­tott valamicske a tányérok­ba s a papíron feltüntetett húsadagról'teljesen megfeled­keztek ... Ezután, természete­sen már közvetlenül a Felső­magyarországi Üzemi Ven­déglátó Vállalat központjá­nál reklamáltunk. Utána hivatalos levelet mu­tat s megengesztelve folytat­ja: — Jogosnak ítélték a felhá­borodásunkat s a bejelentést követő napon már választ is kaptunk az igazgatótól. Mint személyesen is meggyőződhet erről, rendkívül szívélyes, hangon sajnálkozását fejezi ki, elnézést kér tőlünk s köz­li, hogy a gyenge minőség miatt személyenként egy fo­rintot, a visszatartott hús- mennyiségért pedig kárpótlá­sul összesen 536,76 forintot visszatérítenek. — Régóta panaszkodnak az üzemi ebédre? — kérdem. — Mióta a Platán Étterem konyhájából hordjuk... s Az említett esetben a „la- Uatosárugyáriak” két megbí­zottja is hiányolta, kérte a húst —, de egyikük szavára sem hallgattak az étterem­ben, Utójag, a Felső-magyaror­szági Üzemi Vendéglátó Vál­lalat központjában — egy jegyzőkönyvből — kiderül, hogy a szóban forgó alkalom­mal különösen „rossz napja” volt a konyhafőnöknek. Nem sikerült a kalkuláció, de uta­sította a szakácsot feladatá­nak végrehajtására. Elmu­lasztotta az ellenőrzést s így — többek között — az ebéd­ből „kifelejtették” a „lakatos- árugyáriaknak” szánt húst. „Hibapontjainak" számát pedig tovább növelték a bú­toripari vállalattól, a postá­tól és a nyomdából címzett észrevételek, amelyeket ter­mészetesen ugyancsak nem lehetett már figyelmen kívül hagyni. — Fegyelmi eljárást kezde­ményeztünk s a konyhafőnö­köt kártérítésre kötelezzük — mondják a vállalat vezetői. — Elégedetlenek a gyön­gyösi IZZÖ konyhájával is — vetem, ellen. — Egy idő óta észrevehetően csökkent az ebédadagok mennyisége, vé- dőételként pedig még a rot­hadt almával is „kísérletez­nek”. Ez utóbbi nem is olyan régen, ismételten is előfor­dult. .. — Az alma, sajnos gyak­ran becsapja az embert — válaszolják. — Sokszor a leg­szebb gyümölcs is hibás, romlott belülről. Aligha ad­ták szántszándékkal Gyön­gyösön is a dolgozóknak... S a levéltárból előkerül a meglepő papír, amelyen a gyári munkásellátási osztály­ról a korábbi 6,96 forintos anyagnormát kereken hat fo­rintra kérik csökkenteni. Egyelőre, persze, két hétig. Üjabb „kísérletre”... Mint hírlik azért, mert az IZZÓ-s „családon” belül a gyöngyösiek túl drágán ebé­deltek s ez a nagy vállalat nyereségét csökkentheti... végső soron. Ebbe viszont már nem szól­hat belé a Felső-magyaroi- szági Üzemi Vendéglátó Vál­lalat. Csak főzhet, ügyesked­het az engedélyezett hat fo­rintos határon belül. S hatért természetesen nem adhat annyit mint közel hét forint­ért. 0 — Selypen nem változott az „anyagnormá”, ám az üzemi konyhára innen is pa­naszkodnak — sorolom to­vább. — Vajon miért? — Beteg a régi szakács s a helyettese úgy látszik, hogy nem tudja pótolni. Mielőbb gondoskodunk azonban a megfelelő emberről. Általában kielégítően dol­gozik az Ifjú Mester elneve­zésű egri étterem konyhája, mostanában javult a Platán „üzemi részlegének” a mun­kája s a vendéglátó vállalat vezetői sokat várnak az új iparitanuló-intézet szakácsai­tól is. Rajtuk kívül, a megye más részein is, sok helyütt elfo­gadhatóan, jól főznek — nincs különösebb panasz az üzemi kosztra. Ám, természetesen minde­nütt egyformán ragaszkodnak a jóhoz, jogosan szólnak az olykor-olykor előforduló mennyiségi vagy minőségi csonkítások ellen, különösen akkor ha változatlan fizetés mellett teszik (mint a gyön­gyösi IZZÓ említett eseté­ben). S nyilván nem hagyják észrevétlenül a védőételntk szánt rothadt almát vagy a káposztában talált babahaj­tűt! Érthető, hogy a Felső-ma­gyarországi Üzemi Vendéglá­tó Vállalat a különböző érté­kű „nyersanyag normák” mellett nem képes mindenütt ugyanazt a mennyiséget eset­leg minőséget biztosítani — s ezt aligha kívánhatják tő­le. Mindenkori lelkiismeretes, becsületes munkájára azon­ban valamennyi üzemi étkez­dében igényt tarthatnak. Gyón! Gyula December az átadások hó­napja a 3-as út felújításában. A Hort és Gyöngyös közötti szakasz befejezése is erre az időpontra esik, kivéve a vá­ros alatti nagypatak hidat Az itteni kitérő még meg­marad. Miért nem készült el ez a híd? Kérdeztük meg Kálvin Józsefet, a gyöngyösi építés- vezetőt Az alvállalkozó, a Miskolci MÁV Hídépítő Fő­nökség hibájából: hallottuk a magyarázatot Az történt, hogy a hegesztett vasleme­zeket a beépítéshez a diós­győri Lenin művek készítet­ték él, de az Űtügyi Kutató Intézet röntgenes vizsgálata hibásnak találta a hegesz­tést. Üjra kell csinálni az egészet Ez a késés oka. Mi lesz a híddal? Számí­tásaik szerint a betonozását december végéig meg tudják csinálni, a többi pedig az időjárástól függ. A fagytóL A következő szakasz, ami­nek befejezését szintén dec­ember végéig tervezik, a volt AKÖV-telepig tart Ehhez tartozik a többször említett Róbert KároK- út is. Itt a kérdés a közvilágítás, a jár­— Milyen volt? — kérdeztem Robinsontól, mi­után évtizedekre terjedő szigeti magánya után visszatért a társadalomba. — Nem lett volna különben rossz, uram . . . Hi­szen végtére is mindenem megvolt. Nem lett volna rossz, maradtam is volna még, de... Szóval érti: nincs szomszéd, akiről pletykálni lehetett volna, nincs főnök, akit fúrni kellene, nincs barát, akit elárulhatna az ember, ellenség sincs, akivel komp­romisszumot köthetnék, televízió sincs, amit szidni lehelne, aztán kereskedelem se, KIK se... Unal­mas volt az élet uram, megmondom őszintén, na­gyon unalmas. De most majd igyekszem mindent bepótolni — mondta boldogan Robinson és arcán felragyogott a társadalmi emberré válás boldog mo­solya. (-6) Ami m&r elkészüli A kutatóintézet közbeszól Mi lesz a felüljárókkal? Újabb lehetőség: az autópálya lüljárót 1939- november 7-éra szeretnék átadni. Ha az al­vállalkozó. a KPM Hídépítő Vállalat a segítségükre lesz- ezt a felajánlást teljesíteni tudják. Annái is inkább, mert a hatvani felüljáró épít­kezése már eléggé előre hala­dott állapotot mutat. Mi lesz a 3-as útnak a me­gye területére eső további részeivel? Egy biztos, a re­konstrukciót végig befejezik, de...! A külszíni fejtés távlatban ezt az útat is érinti. A mosta­ni nyomvonalat a Gyöngyöst követő szurdok-parti részen fel kell számolni. Szó van ál­ról, hogy a Gyöngyös és Ká­polna közé eső szakasz már becsatlakozik az M—3-as je­lű autópályához. Ebben a kérdésben azonban még nincs végleges állásfoglalás. Egye­lőre a tárgyalások folynak. Ha a döntés megszületik, ak­kor. az M-r-3-as földmunkái­hoz már jövőre hozzákezde­nek. Szünetel-e a munka a té­len? Legfeljebb csak fagy sza­badságolás lehet, de a lét­számot nem csökkentik. Foly­tatják a földmunkákat az alapozást, a támfalépítését Amíg lehet. Néhány érdekes adatot is megtudtunk. A gyöngyösi épí­tésvezetőség az első három negyedévben a szűkített ön­költségben több mint tíz szá­zalékos megtakarítást ért el. Az egy főre eső termelési ér­ték meghaladja a 250 ezer forintot, ami a nagyfokú gé­pesítéssel függ össze. A tel­jes építési költség mintegy hetvenmillió forint. Anyagellátási gondjaik nincsenek, olyan jó a kapcso­latuk a helyi kőbányákkal. Sok segítséget kapnak a kör­nyező hsz-ektől is, ha munká­sokat kérnek. . Példaként Nagyrédét említették, ahon­nan 170 fő dolgozott három hónapon át az útépítésnél. A Betonút Építő Vállalat eddig is bebizonyította, hogy felkészülten, jól szervezetten látja el feladatát, a 3-as út annyira fontos felújítását. G. Molnár F. da és a bekötő utak megépí­tése. Az útépítők a közvilá­gítási kábelek átkötését meg­csinálták, nehogy később fel kelljen bontani az utat A tejüzemnél párhuzamos kiszolgáló utat is építenek, de a Szövetkezeti utcától ilyen nem lesz. A házakat tehát a 3-as útról megköze­líteni nem lehet. A közvilágítás és a járda elkészítése a 69-es tervek kö­zött szerepel. Ezt az infor­mációt a városi tanács szak- igazgatási szervétől kaptuk. A pénzügyi fedezetet a me­gyei tanács biztosítja. A Kassai utcától a tégla­gyári csomópontig terjedő szakasz cshk 1969 május 1-ig épül meg. Itt találjuk a vasúti felüljárót, ami a leg­több gondot okozza. Az a bi­zonyos trafó, aminek soron- kívüli elkészítését az Egye­sült Izzó gyöngyösi gyára vállalta volna, még ma sincs meg. Érthetetlen tehát, miért utasította vissza a felkínált segítséget annak idején az alvállalkozó. A felüljáró alatt mintegy 15 ezer köbméter nagyságú földdugó van. Ezt csak ak­kor lehpt kiszedni, ha meg­történik a hídkiáll vány ozása. A Kassai úton egyelőre áll a munka, de a felüljárón túli új szakaszon mái- befejezték a földmunkákat, sőt az új ka- rácsondi elágazásig az út burkolását is, A szurdok-te­tőig december' 31-ig lesznek készen az építkezéssel. Az abasári elágazással pedig még korábban. Érdeklődtünk Nagy Sán­dortól, a hatvani építésveze­tőtől is. Tőle megtudtuk, hogy a Zagyva-hidat félszé­lességben már a napokban átadják a forgalomnak. Ha az időjárás engedi, a teljes szé­lesség elkészítése sem várat majd sokáig magára. Nagyobb gond a felüljáró. A koordinációs bizottság en­nek befejezési határidejét 1969. december 31-ben álla­pította meg. A hatvani épí­tésvezetőség viszont olyan felajánlást tett, hogy a fe­Ntf omozás Egy barátom mesél­te: — Néhány hónappal ezelőtt felfedeztem a vállalatunknál egy sik­kasztást. Arra is rá­jöttem, hogy kik a sik­kasztok. Saját szakál­lamra azonnal elkezd­tem a nyomozást. — A sikkasztok után? — kérdeztem sajnálkozva. — Dehogy a sikkasz­tok után. Saját magam uián. Követtem nyo­maimat egészen ha­záig, aztán körülnéz­tem otthonomban: nem folytatok-e fényűző éle­tet, nem rendeztem-e orgiát saját lakásom­ban, nem tartok-e há­remet, ésatöbbi. A nyomozás megnyugta­tott, ezekkel a vádak­kal nem illethetnek engem; szolidan lakom, a vacsorára kikészített egy tál spenót tükörto­jással mégsem nevez­hető orgiának, háre­met sem találtam, csak a feleségem stoppolta szomorkodva a gyere­kek zokniját... — Egy szót sem ér­tek! Miért nem a tet­tesek után nyomoztál? — Megörültél?! Azok után már nem kellett nyomozni. A sikkasz­tok már megvoltak, a bizonyítékok is meg­voltak, bármelyik pil­lanatban leleplezhet­tem volna őket, de még ft cm voltak bizonyíté­kaim az én bezsületes- ,téaemről. A siklcosztőle ^leplezésére ott pat­tak a hamis számlák, de arról nem volt írás a kezemben, hogy én nem állítottam ki ha­mis számlákat. Érted már? — Nem értem — fe­leltem csüggedten —, de azért csak mesélj tovább. — A nyomozást nagy buzgalommal folytat­tam magam után. Át­néztem az életrajzai­mat és egy talpig be­csületes ember képe bontakozott ki előttem. Aztán keresztkérdése­ket tettem fel a fele­ségemnek: vajon mi rendezett családi éle­tet élünk-e? A felesé­gem azt vallotta, ha nem szórnám el állan­dóan a cigaretta hamu­ját, akkor rendezett­nek lehetne nevezni... — Mi lett a sikkasz- tókkal? — türelmet­lenkedtem. — Nem tudom, miért érdekelnek téged any- nyira a sikkasztok ... Ez a nyomozásnak csak egy felderített mellék­ága. A felderítetlen fő­ág én vagyok: a lelep­lező. Tudd meg, hogy nem a leleplezett alibi­je fontos, hanem a le- leplezöé. S itt jön a bökkenő: nem tudtam igazolni, hogy a hamis számlák kiállításakor hói tartózkodtam. Kép- äM -V— a ás fee­lyembe! Az ügy egyre izgalmasabbá vált, kü­lönösen akkor, amikor a sikkasztok rájöttek, hogy én mindent tudok róluk. Rögtön■ fegyel­mit kértem magam el­len. —- mageá ellen? aoQoeuiem mgg, — Noná! A fegyelmi bizottság kiderített: rólam, hogy becsületes ember vagyok, kitűnő munkaerő, végezetül kezet csókoltak nekem és megajándékoztak egy ólomkristály vázá­val ... Ez megnyugta­tott ... A következő sakkhúzásom az volt, hogy egy ködös, ősz dólelőttön áthelyeztél ■ tem magam egy mási vállalatim^ alasso­nyabb munkakörbe, kisebb fizetéssel. Ezzel kiszedtem ellenfeleim pisztolyából a tölténye­ket és amikor befolyá­sukat felhasználva át akartak helyeztetni en­gem — csütörtököt mondtak. En akkor már rég az új helyen vol­tam. Meg kellett sza­kadnom a röhögéstől... A sikkasztóknak lát­niuk kellett, hogy ke­mény ellenfélre akad­tak bennem. Ezek után tíz darab névtelen le­velet írtam új vállala­tom igazgatójának, mindenfélével megrá­galmazva magam, töb. bek között azzal is, hogy a nagyanyám vá­lasztófejedelem volt. Az igazgató behivatoti magához és tudtomra adta, hogy tizenegy darab névtelen levél erkezett be ellenem,, de ő gyűlöli a névtelen le­veleket és a szemem elölt összetépte mind Remélem, figyeltél: ti­zenegy darab névtelen levelet tépett össze, te­hát a síkkasztóké is köztük volt. Ezt az ütést is szerencsésen kivédtem... — Könyörgöm, azt áruld el már végre, mi lett a sikkasztókkal? Leleplezted őket? — Az utolsó pilla­natban — válaszolta a barátom. — Már fel ■kartak jelenteni köz- írdekű bejelentés el­j'tszlása miatt... MVmGiitow i PÁRÁDI változások Az üdülők, kirándulók ál­tal, a természeti adottságaiért méltán kedvelt Párád, Parád- fürdő — nem utolsó sorban a helybeliek számára — mind vonzóbbá válik. Különösen sokat gyarapodott az idén, amit egyébként bizonyára a község nevezetesebb eszten­dei között emlegetnek majd sokáig. Jelentős haladást jelent a közvilágítás további korsze­rűsítése, amelynek során 116 higanygőzlámpát helyeztek el a fő útvonal mentén. Por- talanított burkolattal látták el a Sziget utca egy szaka­szát, 40 személyes korszerű óvodát létesítettek s a községi tanács is ízléses, új székhá­zat kapott. Bevitték a vizet is a tele­pülésekre, Párádon minden utcába eljutott a csővezeték s szeptembertől már 56 köz- kútról olhatják az emberek szomjukat. Időközben elké­szült a vízmű tetszetős meg­jelenésű üzemháza is. Jövő­re — a közintézmények után — kétszáz, vagy kétszázhúsz családi házban is csapból fo­lyik majd az ivóvíz, különö­sen azok meglepetésére, akik tanúi voltak annak, hogy a nyáron még a kórházba is lajttal vitték eddig a vizet. Nemsokára befejezik a Clariste-íorás telje» felújítá­sát — s az idén biztosított tel­kek után röviden talán két házat is vehetnek a pedagó­gusoknak. Most nyilvános WC-cso- portot építenek a parádfür- dői autóbusz-megálló mögött. Jövőre folytatják a Sziget utcai munkát, rendbe teszik végre a meglehetősen elha­nyagolt sírkertet s bizonyos rekonstrukciót” szeretnének végrehajtani a 83 ezer négy­zetméternyi területű park­ban. Az idén együttesen 183 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a községbe- liek s a közös elképzelések valóraváltásában az önkéntes fejlesztési hozzájárulásokkal is segítettek. Jövőre is hasonló összefo­gásra számítanak s a község­beliek remélik, hogy a nép­szerű üdülőhely még több örömet biztosít, nagyobb ké­nyelmet nyújt lakóinak, a mostaninál kellemesebb kör­nyezetben fogadhatja vendé­geit. (—ni) Mmijjsägi 1368. december ä» csütörtök

Next

/
Thumbnails
Contents