Heves Megyei Népújság, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-04 / 284. szám

•lé információk — megalapozott «lönles

Nem titok manapság egyetlen termelőszövetkezeti vezető előtt sem, hogy a megalapozott gazdasági döntéseikhez kellő, megbízható információkra van szükség. Hiszen hiába termel egy közös gazdaság valamilyen terméket, ha a piacnak nincs rá szüksége. Azt viszont, hogy keresett-e az illető termék, vagy sem — csakis az információk útján lehet megtudni.

A szövetkezeti vezetők különösen a „kívülről” jövő. tehát a különböző vállalatoktól, a tsz területi szövetségektől, piackutatással foglalkozó intézményektől érkező tájékoztatást tartják fontosnak. Nem is lehet csodálkozni ezen, hiszen minden szövetkezet igyekszik a legjobb és legolcsóbb gépeket vásárolni, a leghatásosabb műtrágyához hozzájutni. Ugyanakkor arra is törekszik, hogy termékeit minél gyorsabban és minél gazdaságosabban értékesítse. Mindezt elősegítik a külső információk.

A jő gazdálkodáshoz, a kellő döntésekhez azonban nemcsak külső, hanem belső információra is szükség van. Hiszen a talajadottságok, éghajlat, a szállítási és egyéb körülmények ismerete nélkül — csak néhányat említve — aligha lehet kedvező eredményeket elérni.

Mégis valahogy a belső információknak jó néhány szövetkezeti vezető kevesebb jelentőséget tulajdonít. Másrészt a szövetkezeti könyvelés még nem elég magas szintű ahhoz, hogy minden esetben megbízható adatokat szolgáltasson. Érdemes ezen gondolkozni és keresni a megoldás útját. Hiszen éppen az új gazdaságirányítási rendszerben megélénkült a közös gazdaságok versenye s a versenyből azok kerülnek ki győztesen, akik felismerve a lehetőségeket — helyesen tudnak dönteni. Ehhez pedig információ, többek között megfelelő belső információ is szükséges.

(kapós?)

Húszéves a magyar építési kutatás

Az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házának kongresszusi termében kedden jubileumi tudományos ülésszakot tartottak az építésügyi kutatóintézetek. A magyar építésügyi kutatás megkezdésének 20. évfordulóját köszöntötték ezen az ünnepi találkozón. Bonder József építésügyi éa városfejlesztési miniszter megnyitó beszédében a fiatal hazai tudományág művelőinek két évtizedes munkásságát méltatta. Ezután dr. Szabó János, az építésügyi és városfejlesztési miniszter első helyettese tartott előadást. Megállapította: kedvező jelenség, hogy az új mechanizmus hatására az intézetek lényegesen több kutatási megbízást kaptak a vállalatoktól. Hangsúlyozta: az építőipar műszaki fejlesztésében mindinkább előtérbe kerülnek a vállalati szintű célprogramok.

Az évforduló alkalmából hat kutató kapta meg az építőipar kiváló dolgozója kitüntetést és többen miniszteri dicséretben részesülték.

f

Dr. Ra§r iőzssf;

A polgári demokratikus forradalom győzelme Heves megyében

19S8 őszén

Üsemi arcok i

Háromszoros szocialista brigád

rendezgetni, parkosítani. Csinálják szívesen, mert nekik is öröm lesz látni a kicsinosított gyári környezetet.

Még valamit említenek: a brigádban többen vannak önkéntes véradók is. Ezt is bejegyzik a naplóba.

— Hogy állnak az idei felajánlásokkal?

— Szerintünk jól. Minden vállalásunkat már eddig is túlteljesítettük.

Ezek után érthető, hogy a Kállai Éva-brigád a legjobbak között található.

(g. molnár)

mikor országosan válságosra fordult a régi rend helyzete, ez Heves megyében is éreztette hatását. A munkások és parasztok állandó jellegű mozgalmai mellett a polgárság és értelmiség körében is mozgolódás kezdődött. A vagyonosabb elemek- is kilátástalannak látták a monarchia háborús esélyeit, és szembefordultak a munkapárttal. Azok az elemek, akik csak hónapokkal korábban is még aktívan támogatták a háborús kormányzatot, most látva a bukás közeledtét, sürgősen igyekeztek megtagadni korábbi elveiket. Természetesen ez nem jellemző az egész lakosság magatartására. A papsággal és érsekséggel szórásán összefonódott elemek kétségbeesetten figyelték a változást és igyekeztek gátat vetni az idők szelének.

A Nemzeti Tanács megalakulásáról az első hírek már október 26-án megérkeztek Egerbe, és igen erős visszhangot keltettek a lakosság körében. Október 27-én a Korona Szálló helyiségeiben dr. Vass János megyei tisztviselő, a Károlyi Párt helyi vezetője tartott népgyűlést, s ezen már határozottan érezhető a forradalom közelsége. A népgyűlés egyhangúlag elfogadta a Nemzeti Tanács 12 pontból álló követelését, és kimondotta, hogy csatlakozik a Nemzeti Tanácshoz. A gyűlésen az itt állomásozó honvédség tagjai is részt vettek, és azonosították magukat a polgári

A lueave

lakosság állásfoglalásával. A felszólalók között volt egy tartalékos főhadnagy is, aki „a jelen voltak viharos tapsa mellett jelentette ki, hogy a magyar katonák is teljes szívvel és lélekkel csatlakoznak a Magyar Nemzeti Tanácshoz”.

városai közül Egerben nem került sor nagyobb megmozdulásokra. A város munkássága a forradalom hírére hatalmas tüntető felvonulást rendezett. Éltették a forradalmat, a békét és a köztársaságot. A lakossággal együtt’ ünnepelt a honvédség és a kuttenbergi 21. cseh ezred is. A katonák letépték a sapkarózsákat, s helyébe nemzetiszínű szalag vagy őszirózsa került. Eltűntek a kaszárnyákból a császárság jelvényei, a kétfejű sas és a fekete-sárga szín. Az ifjúság azonban már megkezdte a királyságot jelképező feliratok eltávolítását is. A városi, vezető burzsoázia és papság ilyen körülmények között meg sem próbálta a nyílt ellenállást, s így a Nemzeti Tanács mellé való átállás békés mederben folyt le. Október 31-én Jankovics Dezső polgármester, miután megkapta a Nemzeti Tanács táviratát, összehívta a Városi Tanácsot, ahol elhatározták a Nemzeti Tanács mellett való állásfoglalásukat és elfogadták intézkedéseit.

Gyöngyösön és Hatvanban már nem ment ilyen egyszerűen a forradalom győzelme. Gyöngyösön Bozsik Pál felsővárosi plébános és Somogyi István ügyvéd, mikor október 31-én értesültek a pesti forradalom győzelméről, gyűA CIPŐ

A brigád tagjai seket.

a precis műszerekkel végzik a méré- (Foto: Szendrővári Gy)

A város közvéleményének a figyelmét november 7-én keltették fel, amikor a hivatalos ünnepségen koszorút helyeztek el a szovjet hősök emlékművénél.

— Mi határoztuk el — mondja Csépány Jánosné, a brigád vezetője —, hogy a brigád nevében koszorút helyezünk el az emlékműnél. Megbeszéltük a párttitkárral is, aki helyeselte a szándékunkat. A koszorút a saját pénzünkből vettük.

Kállai Éva nevét viseli a brigád. Az Egyesült Izzó göngyösi félvezető- és gépgyárban dolgoznak a dióda- mérésnél. összesen tízen vannak, közülük öt a törzsgárda tagja. Négy évvel ezelőtt határozták el, hogy részt vesznek a szocialista cím elnyeréséért folyó vetélkedésben. Már háromszor teljesítették a feltételeket.

Milyen eredményekkel büszkélkedhetnek ?

Reridszeresen túlteljesítik a tervüket. Miután száz százalékon túli teljesítményért bért'nem kapnak, a többletet társadalmi munkában számolják el. Eddig már kétszázötven órát töltöttek így el a termelésben. Hangsúlyozottan mondják ki ezt a számot

és nem is titkolják a büszkeségüket. Nem túlóráznak, hanem a műveletre megadott időt csökkentik jobb szervezéssel.

Valamennyien nők és ez meglátszik abban a tevékenységükben is, amit a gyáron kívül végeznek. Két kisfiú fölött gyámkodnak, akiknek a mozgása korlátozott. Rendszeresen eljárnak hozzájuk, segítenek gondozásukban, a brigád egyik tagjának gyermeke pedig korrepetálja a két gyámfiűt.

De eljárnak a Donovár utcai szociális otthonba is. Itt az egyik gondozottat patronálják. Az otthonban munka- terápiás műhely is van, aminek anyaggal való ellátásában szintén segédkeznek. Hulladékot visznek.

Ez sem olyan egyszerű. Már megtörtént, hogy a portáról visszaküldték őket, mert a gyári rendészet nem engedte kivinni a hulladékot. A szigor visszafogta a kezűket. Pedig nem akartak „ügyeskedni”. Igen, a segítőszándék útja sem mindig túlságosan sima.

Mostanában a gyárudvar szépítésében szorgoskodnak. Az építkezések miatt van mit

Ünnepi borvásár

A Magyar Állami Pincegazdaság ünnepi felkészüléséről, a karácsonyi és az újévi italellátásról, a bőripar újdonságairól tájékoztatta az újságírókat kedden a MÁP budafoki telepén Mihalusz Ferenc vezérigazgató.

A Magyar Állami Pince- gazdaság decemberben 50 000 hektoliter hordós, 60 000 hektoliter palackos bort, valamint 400 000 palack pézsgőt ad el a kereskedelemnek és vendéglátóiparnak. Az idén tartatlak' ünnepi horvátié. am-:istiek során december végéig 15 fajta hordós cs 14 féle palackos bort literenként 2—3,50 forinttal, illetve palackonként 2—6,60 forinttal olcsóbban hoznak forgalomba. Az ünnepekre tovább bővítették a választékot. A budafoki üzem újdonsága a Perignon pezsgő, a Pécsett ismét munkába állított pezsgőüzem pedig három újfajta Pannóniával jelentkezik a piacon. Új cikként jelenik meg karácsonyra a kétliteres borospalack, amelybe Inárcsi fehér édeskés, vagy nyársapáti fehér bort töltöttek.

A cipőt évekkel ezelőtt vettem, elegáns volt, nemes vonalú, alkalmas arra, hogy az ember pávává válván benne, pökhendi tekintettel mérje végig az ormótlan csukákban csámpázó em. bertársait. A cipő elegáns volt, nemes vonalú, nem ő tehetett róla, hogy gazdája lába korántsem mondható nemes vonalúnak. Rövid, de köny- nyes, sziszegös, tyúkszemes küszködés után a cipőipar eme remeke bevonult a szekrény aljába az öncélú szépség, a V art pour V art, avagy inkább a V áb pour V áb páros dokumentumaként.

—- Most. mi lesz vele? — kérdezte ne. jem oly aggodalommal, mintha e cipel- lőcske sorsa elválaszthatatlanul összeforrt volna az ő életével.

— A cipő sorsa a hordás... Előbb, vagy utóbb eléri ez a végzete — válaszoltam a cipő szorításától felszabadult bölcs filozófusként., mert tudtam, hogy akkor még meglehetősen ifjú, pelenkából alig kibújt gyermekem a fejlődés törvényei szerint majd bele nő ebbe a cipőbe. A gyermekek lábai növésének a titkát ugyan még nem fejtették meg a tudósok, de minden bizonnyal növekedése közben akad olyan időszak, amikor a nekem nem jó pompás és nemes vonalú cipő neki már jó lesz. Hogy ilyen pillanatnak jönnie kell. eny- nyit a középkori alkimisták és a mai szülők is tudnak.

A cipő tehát ott

hevert sámfára simult testével az egyik szekrény aljában, csendben és türelmesen várva azt a pillái natot, amikor majd egy talpaslábú kamasz felrántja, hogy utána tüneményes gyorsasággal tönkre is tegye őcipőségét.

Teltek a hónapok, az évek, a cipő várt, én is vártam. Nem voltam sem ideges, sem bizalmatlan, tud- tam, hogy csak évek kérdése és találkozik a láb és a cipő. Az én cipőm és az én gyermekem lába. Nagy pillanat lesz!

— Ha nagy leszel és jól viselkedsz, megkapod ezt a pár cipőt — mondogattam fiamnak növekedése és magatartása bírálata közben rendszeresen, hogy a cipő szinte már nem is cipő lett, hanem fogakor az apa cipője már jó lesz a fiú cipőjének is.

Üjabb évek teltek el, s már csak centiméterek választották el a célt és a találkozást, amikor valahogy, magam sem tudom miért, néhány hétre félrenéztem, kiment a fejemből a cipő, amely nem jött ki magától a szekrényből, hogy szólt, figyelmeztetett volna.

— Na, itt a cipő ... próbáld fel — jutott eszembe egyik este, s már hoztam büszkén a hosszú évekkel ezelőtt vett, elegáns, nemes vonalú férficipőt.

— Eléggé konzervatív csuka ez — így hangzott az első megjegyzés, amelyet a cipő is, én is mély felháborodással és a mai fiatalságról alkotott elitélő közös véleményünkkel vettünk tudomásul...

— Neked minden konzervatív ... Ilyen cipő nincs fiam több. Ez egy olyan cipő.

lom és mérce: a kamasszá. a jóvá válás fogalma, és a kölyök- magatartás mércéje lett. Legalábbis a szememben. Mert o gyerek fölényes nemtörődömséggel, a cipő mozdulatlan rezignáltsággal várta a vagy találkozást, amiEvekig neked . tettem félre, meg fognak őrülni a haverok, ha majd benne látnak — magyaráztam mind lelkesebben, amint a. srác fűzte, húzta a cipőt.

— Ki kellene vágni az orrát — mondta vmeraem.

— Mit csinálni? Ezzel a cipővel? — síkoltott fel bennem a dühödt fájdalom...

— Vagy le kell vágni a lábamból — tette hozzá változatlanul fumigáló és lekezelő vigyorral... — Tudniillik kegyetlenül kicsi.

Megdöbbenve álltam és néztem. Tényleg kicsi. Az évek óta félretett, a fiú számára félretett, egykor nekem kicsi cipő, már neki is kicsi, pedig zsák néhány hétig felejtkeztem meg a ci- oőröl és íme, kicsi, használhatatlan, céltalan megformált bőrdarab lett megint belőle.

— Most mit csináljunk? Dobjuk el, adjuk el? — örült és szomorkodott egyszerre a gyerek anyja.

— A, minek... Te- jyék el apuék, aztán majd elteszem én is,

? ha fiam lesz, majd neki odaadjuk — adta a tanácsot a gye- rek, nem tudni gúnyból-e, vagy komolyan.

A cipő most ismét a szekrényben van. Es én csak egytől félek, hogy amilyen hebehurgya, meggondo. lattan ez a kölyök, későn adja majd oda íz én volt, az ő volt cipőjét a leendő fiának, az én unokámnak, ki majd gúnyos képet vágva azt tanácsolja az apjának, az én fiamnak, hogy tegyék el ezt a cipőt, az ő fiának, tehát az én fiam unokájának, azaz az én dédunokámnak.

Érdekes lenne megvárni, amint a dédunokám vigyorogva szól majd az apjának, aki az én unokám, hogy a cipő ... De ne, ne tervezzünk Egy cipő nem tart ki adGyur&ó Gésa

lést hívtak össze, ahol elhatározták, hogy minden erővel ellenállnak a forradalmi átalakulásnak. Szándékukat csupán akkor változtatták meg, mikor értesültek, hogy Károlyit a király nevezte ki miniszterelnökké. Még aznap délután Kemény János polgármester a városházára megbeszélésre hfvta össze a leggazdagabb polgárokat, majd a királyi leirat hatására kimondották a Nemzeti Tanácshoz való csatlakozásukat és a Gyöngyösi Nemzeti Tanács megalakulását.

,ne lakossága különösen sokat szenvedett a háború alatt, 1917-ben egy tűzvész a város jelentős részét elpusztította, a lakosok ezrei faba- rakokban, kényszerlakásokban tengették életüket. A vagyonos polgárok rendkívül kihasználták a lakosság nyomorát. Nagy lakásuzsora indult meg, a közellátásról egyáltalán nem gondoskodtak. A közellátási hivatal vezetői a kiutalt liszt- és zsírmennyiséget feketepiacon értékesítettek. Mindennek a sokoldalú elégedetlenségnek évek óta szunnyadó tüze most erős lángra kapott a forradalom szelétől.

November 1-én már a kora reggeli órákban hatalmas néptömeg hömpölygött a város utcáin. A tömeget leszerelt és fogságból hazatért katonák vezették. A polgárok remegve bújtak meg házaikban.

A polgárság ralu^szre tért első rémületéből. Kora délután élőre megbeszélt terv alapján mintegy 25 keresztény-szocialista polgár a polgármester és a főügyész vezetésével a kaszárnyába ment, ahol fegyverrel és lőszerrel látták el magukat, és délután fél 5-kor a kaszárnyában lévő csendőrökkel együtt megindultak a város felé. Ez alatt Somogyi és Bozsik még mintegy 40 embert toborzott össze, és a kaszárnyában felfegyverkezve ők is megindultak a tömeg szétverésére. A felfegyverzett ellenforradalmi alakulatok két oldalról közrefogták a főtéren összegyűlt városi szegénységet. „A csendőrök a főtéren végigrohanva puskatussal verték szét a csőcseléket” — írja Bachó László: Gyöngyös város 1918—19-ben c. könyvében. A mellékutcákban azonban komoly harc alakult ki. s csupán a korai besötétedés vetett véget a lövöldözésnek.

A zavargások, bár még 2-án megismétlődtek, már sokkal elszigeteltebb jellegűek voltak.

A két nap alatt négy halott és sok sebesült áldozata lett az ellenforradalmárok vérengzésének. Hatvanban

ugyancsak fegyveres összetűzésre került sor a forradalmárok és ellenforradalmárok között. A forradalmat itt is leszerelt katonák vezették. A fegyveres összeütközésben 12 ember meghalt, többen súlyosan megsebesültek, A polgárság már az első napokban mindenhol igyekezett magához ragadni a hatalmat. November 2-án és 3-án a megye minden városában már polgárőrségeket szerveztek a vagyonos rétegek szempontjából megbízható elemekből.

me»vc

klerikális beállítottságú polgársága november 1-es után igyekezet minél hamarabb véget vetni a forradalmi mozgalomnak.

A városok és falvak szegény lakossága azonban október 31-ét csupán a forradalom kezdetének tekintette, nem elégedett meg a látszateredményekkel és harcot indított a társadalmi igazságtalanságok felszámolásáért.

sserdj