Heves Megyei Népújság, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-31 / 306. szám

] FARKAS ANDRÁS« Mennyi az cmbei? Tél közepén, mikor annyi a köd már, Annyi a jég meg a sár a közelben, Csak figyelem, mikor is esem el már, És amikor koravén csak a nap már, Néha szakad fel a fellegek árnya, S pillanatokra mutatja a napfény, Hogy laposan hunyorítva, de van még, Tél közepén, mikor éj elevenjén Cjra születnek a pr-. ztort dalban Mind a remények, mindaz a kedves Várakozás, amihez odaszoktunk, Cjra dalokban, a hangsatok édes Bűvöletén Sáp erőre szivünkben, Mert ez az emberi sors az időben: Várni-tnegclni magunkat a jobbért. Mondom, a tél közepén ez a föld csak Várakozás szereltre — kitartó Küzdelem arra, bogy itt eme földön Meglegyen az, ami szép, ami jó, ami hálás. Az, amiért, ha lebet, sokasodjunk, Térre-id 5re, a percre araszra Merve legyen ez a Föld s vele sorsunk, Mert ez a Föld az anyánk nagy ölével. S mi, az idén, közepén eme télnek. Hárman az emberi faj közepéből, Köd, fagy alól kiemelve, a számok. Gépi agyak ropogó vezetékén, Emberi szóra, a földi parancsra, Földi érövéi, az emberi kéznek, Emberi agynak a jó leleményén Mennek,. elérnek, elérnek a Holdig. Hét nap az üt oda-vissza. E bárom Férfi előre tanulta a rendet. Éteren át csak az emberi szónak. Számokon át csak az emberi agynak Van joga és ereje, hogy e három Férfit a súlytalan Gr pereméről Visszaszerezze a Főidnek, Anyánknak, Es a Leány, ez a Hold, akiért moat Mentek, elérti-e, érti a játszmát? r Eddig a Holdra, ha néha fígyeltün k. Tudtuk, az arca, a lelke barázdás. Képe, a fénye aludt tudatunkban — Asszony! sors ez a Hold — noszogattuk — Éppen a fénye-futása ez s rabság, Alit sosem ért meg az embert elme — Messze van innen, a Messze a Törvény, Hagyják aludni-pihenni — ha más nincs. S most, mikor annyi legenda kifárad. Most, mikor annyi a vész eme földön, Annyi az itteni kérdeni vágyás. Itt az Egész kapujában a kulcs már. Hatha a Baj, amit eddig a Föld szüli, Átalakul — De mivé alakul át? Nyitja-e majd ez a kulcs a Világ őrt, Es ha kinyitja, a titka mi lesz még? Korszakok, ezredek, élveteg áim* Sündig előre, magasba repített. Hittek a hitben a jók, igazaknak Vallani úgy adatott ez az élet. Hogy buja mítoszok és a legeuda Őrzik az egyszeri tettet az észbeu. Es ha ma messzire visszatekintünk. Nincs lehetetlen előre-elöttünk! Mert ha igaz, hogy az Ember atommal Játszadozik s eme játszma veszélyes, Elviszi évmilliókra a múltba, Es millió kilométerekig még Messze jövőbe, a csillagokig már, Tadja akarni,-megélni magát'most, Most. mikor eddigi távlatain túl Célja-találni remélhet a Térben. Félre a gondolatokkal! A táncban. Egyre a győzelem ive ha szárnyal, Borban a győzelem illata hódit. Es örömé, hiszen ennyi az Ember, Hogy tüdejével az egyszeri hangot Es az agyával az egyszeri Almot Küldi azoknak, akikben a Lélek Látja • végtelen út ragyogását. TAR! LÁSZLÓ: MAJDNEM TELES i, • Sohasem tagadtam, na­gyon rossz tanuló voltam. Gimnáziumi pályafutásom­ból alig emlékszem másra, mint hármasra. Lusta diák voltam, nem voltak nagy am­bícióim. Csak semmi feltű­nés! — ez volt az elvem — maradjunk meg a szolid elégségeseknél. j Azt viszont nagyon is tud- j tara, hogy mennyit kell ta- I nulnom a hármashoz. Csödá- j latos ösztönöm volt e tekin- ; tetben, csak két ízben téved- í tem nyolc év alatt Egyszer ] megbuktam latinból, egyszer kettest kaptam fizikából. Az | év végére azonban mindket- j tőt kijavítottam hármasra | De miként lett hetedikben majdnem jelesem történe- | lemből és nem sokkal utóbb, ! hogy álltam bukásra belőle? j Abban az évben új történe- I lemtanárt avattunk. A régit í nyugdíjazták. Az új tanár tiszteletére az első leckét be- : vágtam, különben is az volt a tervem, hogy megjavulok és színjelesen végzek. | Hát szóval bevágtam a pún háborúkat, és mit tesz isten, az új tanár kiszólított. Öriá- j sít produkáltam. Az osztály meg volt döbbenve és Lápó- í czy — így hívták az új ta- j nárt — elismerően bólintott: ez igen! Akkora jelest írt be, hogy még a Czira is látta az : utolsó pádból. Ettől a naptól fogva nagy ember voltam lápőczy sze­mében. Amikor megtudta, j hogy egyébként igen közepes I tanuló vagyok, még jobban megkedvelt Nyilvánvaló lett előtte, hogy a történelem ége­tem célja, s nem tartozom a minden tárgyat egyformán magoló eminensek közé. Nem a jeles bizonyítvány lebeg a szemem előtt, hanem a törté­nelemtudás. Ki sem hívott többé felelni. Bizonyára úgy érezte, hogy a pún háborúkról tartott beszá­molóm után sértés lenne, ha feleltetne. Ha magyarázott, időnként bizalmasan felém bólintott, mint aki azt mond­ja: „Persze, Szvoboda, maga ezt nagyon jól tudja, de hát a többiek, ugye...” Nyugod­tan ültem a jelesemen szep­tembertől májusig. A pún háborúkkal nagyobb sikerem volt, mint magának Hanni­bálnak. Év közben pedig meg­tanultam alkalmazkodni a jelesemhez. Máig is rejtély előttem, ho­gyan jutott eszébe Lápóczy- nak hat nappal a bizonyít­ványkiosztás előtt újra kiszó­lítani engem, a kiváló histo­rikust. Talán megtudott va­lamit a múltamról, talán él­vezni akarta legjobb diákjá­nak tudását — mindegy. Ki­szólított. Egy betűt sem tudtam. Meg sem szólaltam. Lesújtó percek voltak, Lápőczy hol letette a evikkerét, hol fel­vette. Alaposan megnézett, én vagyok-e az csakugyan. Fájdalom, én voltam. Nem értette a dolgot és Jobban megviselte az ügy, mint en­gem. — Leülhet, Szvoboda .; 1 — mondta fásultan és én a he­lyemre vonultam. A következő órán már az év végi osztályzatokról be­szélt. Amikor a nevemhez ért, így szólt: — Hát, Szvoboda ... ma­gával igazán nem tudom, hogy mit csináljak ... Jeles­re állt a legutóbbi óráig... Fejlehaitva álltam a helye­(Csont István illusztrációja) ö szomorúan folytatta: — Nézze. Szvoboda. én nem merek ítélni a legutób­bi felelete alapján.., Talán indiszponált volt.. > Vagy valami családi ügy... Ket­test kellene adnom, de sze­retnék magának jelest adni. Szeretném, ha kiköszörülné a csorbát. s. Jöjjön ki. Szvo­boda.' men. m m mp -TLTJ"J"./V,UVVn_rLrV^«*VV^l*■» * » sem. hogy az ő esetük — a ml esetünk — lényegesen más: ma a nagy igény a szórakozás iránt amennyi­ben ebből az irányból szár­mazik. nem egy effektiv vál­ságtól. háborútól. vagy a hazai rend felbomlásától va­ló félelem terméke: nem a rettegés a jövőtől, az egzisz­tenciális, vagy más bizony­talanság fejeződik ki benne, hanem egy intellektuális krí­zis: az emberek a világról ma többet tudnak, mint bár­mikor előtte, de nem eleget hogy ez a plusz kiegyenlítse azt a mínuszt amit a meg­válaszolatlan kérdések töme­ge jelent Ettek a tudás fájá­ból. de nem jutott nekik annyi, hogy jól is lakjanak belőle, láthatóvá vált előt­tük egy hallatlanul bonyolult valóság, anidv meg is ieézte ókét. kí­váncsivá is tette őket, ez a valóság azonban olvan labi­rintusnak mutatkozik, hogy menekülnének is előle. És abban a különös kettős­ségben, amely az úgynevezett nagyközönséget ma jellemzi, ezt az ellentmondást látom: az illúziókba az emberek ma nem azért menekülnek, vagy nem elsősorban azért, mert íz életük nehéz, nyomasztó, elviselhetetlen, az illúzió-vi­lág pedig szép és kívánatos; inkább azért vonzódnak az illúziókhoz, ngert azok egy­szerűek. egyértelműek. Igen, így is mondhatnám: számuk­ra ennek az illúziónak a vi­lága az ésszerűség világának tűnik, még a valóság éssze­rűtlennek, ködösnek, talány, iák. Ha az elején arról szól­junk, hogy a sötét helyett a Világoshoz vonzódnál?, akkor éz a szó átvitt értelemben is áll: a sötéttől idegenkednek, mert homályos, a világost azért szeretik, mert érthető. Hamis ez a logika? Igen, ha­mis, tökéletesen hamis. De van, létezik, tehát számolni kell vele. Számolni pedig igen sokféle értelemben. Először is abban az értelemben, hogy itt korántsem egyértelmű, még kevésbé megfordíthatatlan tendenciáról van szó, vagy valamiféle „hibás” gyakor­lat következményéről, amely ellen elsősorban adminisztra­tív rendszabályokkal kellene fellépni. Mi sok mindent te­hetünk a magunk körében, de a mai világot, a mai bonyo­lult, olykor bizarr ellentmon­dásaival, nem mellőzhetjük, merthogy nekünk nehézsége­ket okoz a kulturális orientá­lásban. De ez nyilvánvaló is, ezt csak a nagyon szűk látó- körűek nem értik, akik Szal- tikov-Scsedrin bürokratája­ként azt követelnék, hogy a nekik nem tetsző földrésze­ket „csukják be”. A világot — valahogy így mondja Marx — a filozófu­sok eddig csak magyarázták, mi viszont meg is alcarjuk változtatni. Ezt valljuk ma is, ezt tesszük ma is; az, hogy olyan bonyolult lett, amilyen, az nem utolsósorban, sőt mindenekelőtt a szocialista forradalom következménye, az forgatta ki a régi világot sarkaiból. De ahhoz, hogy megváltoztassuk és miközben megváltoztatjuk, meg is kell érteni, magyarázni a valósá­got. Ha csak a legutóbbi évek meghatározó nemzetközi ese­ményeit vesszük, a kérdések légióját vethetnénk fel, ame- . lyekre keresni kell a választ, amelynek rugói, indítékai, összefüggései csak fokozato­san világosulnak meg. Ezt a helyzetet, ha tetszik, ha nem, úgy érzem, tudomásul Ml venni. Vagy úgy is mondhat­nám: az emberek előtt elő­ször is világossá kell tenni, hogy olyan korban élnek, amely nem nagyon világos. Nem azért nem világos, mert megvilágíthatatlan, mert megfejthetetlen, hanem mert még nem sikerült átvilágíta­ni. S itt nagyon pontosan kell fogalmazni, ugyanis az a mű- vészét, amellyel a mi közön­ségünk elégedetlen, mert sö­tétnek, nyomasztónak érzi al­kotásait, valami hasonló csengésűt mond. Nem. téve­dés ne essék, nem ugyanazt mondja. Ez a művészet arról beszél, hogy ez a világ maga a káosz, az áthatolhatatlan sötétség, és ezért ilyennek is kell ábrázolnia. A különös, a szinte kísérteties ebben a já­tékban az, hogy ez a művé­szet tulajdonképpen azt fejezi ki, amit az a közönség gon­dol a mai világról, amely ép­pen ezt a művészetet — el- utasítja, és az illúziók egy­szerűsége, szimplasága felé fordul. Valósággal abszurd drámá­ba illő szituáció! Mindketten ugyanazt mondják és az el­lenkező irányba indulnak... De ellenkező-e ez a két irány? Másfelé visz-e való­ban ez a két út? Az egyik az illúziókhoz, a másik a reali­táshoz? Nem, éppenhogy nem: mindkettő, a dermesz­tőén sötét is, a ragyogóan vi­lágos is egyfelé visz, ha le- hántjuk mindkettőről a külső burkot; mindkettő tagadja a világ megismerhetőségét, és ezzel együtt átalakíthatósá­gát, sőt a nihilizmushoz von­zódik, a társadalmi aktivitást értelmetlennek érzi, nem hisz az emberben, az emberi cse­lekvésben. Nem hisz abban, hogy a társadalom formálha­tó és hogy az egész látszóla­gos káoszban is munkáinak a haladás objektív törvényei. Pedig — ezt se tagadjuk! — egyik sem akar belenyugodni ebbe a kilátás ta lanságba; mind a kettő keres valamit, akar valamit, és kiútnak gondolja azt, ami pedig csak zsákutca Ebből a különös azonosság-ellentétességből persze következik, hogy ezt a két pólust nem szabad úgy felfogni, mint egymás ellen­szerét, nem szabad azt gon­dolni, hogy az egyik csillogó derűjét a másik hiteszegett komorságával lehetne gyógyí­tani, vagy fordítva Ellenke­zőleg, ez a két szemlélet nem egyenlíti ki, nem korrigálja egymást, hanem fokozza, ki­élezi egymás szélsőségeit. Azt a nézőt, akit Beckettel meg más abszurd drámákkal akar­nak „kigyógyítani” a csak hahotáztató vagy giccses víg­játékból, egy újabb érvet nyer majd arra, hogy eddigi hajlamainak hódoljon: hisz ha olyan a világ, ahogy ne­künk Becket mutatja, akkor — úgymond — még a leg­jobb, ha nevetünk rajta, il­letve nem gondolunk rá. S még dühödtebb reagálásokra számíthatunk, ha a modern pesszimizmus híveinek a könnyed tingli-tanglit ajánl­juk majd hitet, élet- és alko­tókedvet adó példának. S mindkettőnek ezen a bűvös körön belül, igaza lesz! A megoldás nem itt van, nem is valami taktikai „kö­zépen”, a kettőnek valami hibrid összeegyeztetésében. (Erre is van példa mellesleg és ez a legrosszabb, az a nyers cinizmus, amely a valóság groteszk borzalmaival pima­szul eljátszadozik). A megol­dás, az ellenpólus — az igazi ellenpólus — abban a művé­szetben van, amely nekiáll a mai világ rejtélyeinek azzal a becsületes szándékkal, hogy feloldja, eloszlassa a homályt. Az igazi ellenpólus a felszín mögött meghúzódó erőket fel­táró analizáló művészet, azaz intellektuális művészet, amely demisztifikálja a kor misztikumait, amely magya­rázatot szolgáltat a jelensé­gekre. Az elemista oktatgató- nevelgető pszeudó-művészet- nek ehhez nem lehet ma sem­mi köze. Az csak olyan idők­ben uralkodhatott el, amikor még igen szimplának látszott a világ; ma az ellenkező a helyzet: mérhetetlenül sok kérdésre vár választ a kö­zönség, nehéz és bonyolult kérdésekre, amelyek létükkel is szkeptikussá, kritikussá tették az embereket. S ami taláp még fontosabb: nem egyszerűen valami propa- gandisztikus szándék a moz­gatórugója az ilyen típusú művészetnek, hanem egy ele­ve jelenlevő, sokoldalú • és erőteljes érdeklődés. Az olyan művek fogadtatása, mint Kovács András filmjei, vagy Gyurkó László könyve, drámája, az az érdeklődés, amely a Brecht-bemutatókat ma körülveszi — hogy csak néhány példát ragadjak ki — ezt bizonyitja is. Milyenek a művek? Fénylőek, ragyogó- ak? Vagy sötétek, nyomasz- tóak? Erre válaszolni sem le­het: ilyen kategóriákba be sem sorolhatók. A realista művészetnek egyébként sem volt soha mércéje, hogy sö­tét, vagy világos színű ké­pet festett a valóságról. Hogy milyen az alapszíne egy mű­nek, azt konkrét tárgya ha­tározza meg. a lénye1? hogy a kép igaz legyen. Semmi mín Nem akartam hinni a fü­leimnek. Erre a tragikus iur» dulatra nem számítottam A letsffl'vesebben odaálltam vol- Lápóczy elé. és azt mond­tam volna: — Most már mindegy, ta­nár úr kérem ... Majd jövő­re kijavítom .van még egy évem. Hagyjuk ezt a csor­bát. tanár úr. amúgy kikö- szörületlenül... De hát ezt mégsem mond- háttam. Ügy mentem ki a katedra elé. mint egv te­metési ló. És úgy is feleltem. A tiági örökösödésről kérdezett s én, szerencsétlen még azt sem tudtam, hogv mi az a flag. Azt mondták, olvan vörös volt a fejem, mint egv pa­radicsom. ahogyan ott a it­tam. El is hiszem. Roppant kínos volt. Lápóczv már dühös lett. mer becsapottnak érezte ma­gát. — Leülhet — mondta ke­ményen. És megcsóválta a fejét. Én nem törődtem az egésszel. Adjon kettest vagy hármast, bánom is én. Sőt, jobb. ha hármast ad. Éppen az az egy kettesem legyen? Elcsúfítja a szinhármasomat. Ha szinhármast viszek haza, atyám mukkot sem szól. El­lenben. ha van egv kettesem, felpofoz, amiért nem tudok többet szerezni. Szép meleg május volt. kit érdekéit a történelem? Lápóczyt. A legközelebbi órán ugyanis megint lapoz­gatott a noteszában s egy­szerre csak azt mondta: — Itt van ez a Szvoboda ... Rejtélyes, hogy mi van ma­gával, Szvoboda .. i Álljon fel. ha magával beszélek! Felemelkedtem és sajnál­kozó mozdulatot tettem: — Tanár úr kérem, ugyan­is a múlt héten meg voltam hülve és nem tudtam készül­ni rendesen ... Lázam i* volt, de azért nem akartam hiányozni az Iskolából... Látszott Lápóczvn. hogy szívesen elhiszi, amit mon­dok. így szólt: — Egészen tanácstalan va­gyok magával. .■. Jöjjön ki. Szvoboda;,t Nem akartam hinni a fü­lemnek. Hát lehetséges az a huszadik században. hogy harmadszor feleltetnek egv diákot egymásután? Úgy lát­szik. lehetséges. Kivánszorog­tam és vártam a kérdést, amelyről már eleve tudtam, hogy nehéz lesz. — Beszéljen valamit. Mária Terézia reformjairól. Ugyan kérem. Mit beszél­hetnek komoly férfiak ilyen női ügyekről? Nem beszél­tem Mária Terézia reform­jairól. Tudtam, volt egy Mária Teréziánk, hallottam, hogy különböző reformokat csinált de hogy mát hol és mikor, azt nem tudtam. Az osztály beleröhögött a padok­ba. Szegény Lápőczy most tnár látta, hogy kígyót melenge­tett a keblén. Kinézett az ab­lakon. s úgy éreztem, hogy be­lül sír. Nagyon, nagyon csa­lódott bennem. Nemrégen még nem tudta, hogy jelest adjon-e vagy kettest, majd később nem tudta, Iiogy ket­test adjon-e vagy hármast, most már ott tartott, hőire a hármas és a négyes között habo7ott. És ez most már »?• utolsó óránk volt. döntenie kellett. Felém fordult — Mondja, mit csináljak magával. Szvoboda? Meg­buktassam? Ez volt az első kérdés, amire felelni tudtam volna. De pirulva liallgattam. Ta­lán mégsem fog megbuktat­ni... — erre gondoltam.-És akkor Lápóczv feltette a evikkerét és újra felém fordult: — Hát még egv utolsó kér­dés ... Beszéljen nekünk va­lamit a pún hátiorúkró].. óriásit produkáltam ismét. Lápóczv megkönnyebbülten küldött helyre és csak annyit mondott: — No látja. Szvoboda •;» Abban az évben kettest kaptam történelem bőt. Sze­gény Lápóczv nem hagyta veszni az illúzióit. És azóta tudom, hogy az ember ne le­gyen polihisztor. Egv vala­mit tudjon, de azt tökélete­sen Fajdalom, azóta sem kér­dezték tőlem a pún háború­kat

Next

/
Thumbnails
Contents