Heves Megyei Népújság, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-28 / 303. szám

Egy csendes centenárium IJármene járunk is mos- tanában, legyen az nyomda, gyár, város vagy ke­reskedelmi vállalkozás, sok helyütt ott a' bűvös szám: 100-as. Százéves az Atheneum nyomda, a Láng Gépgyár, a Goll, s MÁV, a Posta. Való­ságos történelem határolja ezt a csendes centenáris év­forduló-sorozatot. Ez a „szá­zas" nagy időnek látszik, bár nem ritka, hogy egy-egy em­ber is megéri ezt a kort, s amikor az ország „szeme előtt" kérdezte a minap a te­levízió riportere az egyik századik születésnapját tartó hajdúsági anyókát: hosszú volt-e ez az idő, az csak le­gyintett, mondván: bizony, nagyon hamar elmúlt. Nemzeti éltünk tudatában legalább ilyen gyorsan múlott az idő. hiszen a szó valódi ér­telmében vett magyar gyár­ipar aiig száz éve született Az 1867-es kiegyezés, egy bu­kott forradalom késői komp­romisszuma nyitott utat a hazai kapitalizmus és gyár­ipar megszületéséhez. Üze­mek alakultak sorra, s ezek közül soknak ma már nevét — mint az óbudai Filatö- riumnak a Filatori gát — csak egy-egy dűlő, vagy ut­canév jelzi. Tragikus és si­keres sorsú gyáralapítók ne­ve és emléke fűződik a ma­gyar ipar hőskorához. Kuny Domonkos, kinek nevét szin­tén csak egy kis utca őrzi a budai Vár tövén, ahol az első porcelángyárat megalapította, nem érhette meg második vállalkozása, Herend világ­hírét. Láng László, Ganz Abrahám, a két Goldberger, Weiss Manfréd, Csonka, Rökk viszont a szerencsések közé tartozott, hisz nevűket ma is őrzi az általuk alapított gyá­rak márkája. A száz év előtti iparosodási láz szinte egyik pillanatról a másikra söpört végig azon a földön, ahol a középkorban fejlettebb ipar virágzott, mint a korabeli számos nyugat­európai fejedelemségben. A Duna és Maros völgye, a Ga- ram felső folyása, a hegyi há­morok, bányák, ércöntők híre! már akkor ismert volt Euró- j pában, amikor a- Ruhr-TÓl még nagyon kevesen tudták,! hogy vajon merre is folyik. I Azután jószerével minden el- ! pusztult Mohács után. És év- | századok múltak el. mire e , gazdag ipari hagyományok­kal rendelkező tájon újra fel- j támadhatott az ipar. Többnyire cseh és német ] munkások kezdtek el száz esztendővel ezelőtt a magyar gyárakban dolgozni és egy emberöltő múltán, a MAVAG gvár munkáskórusából a „Stahl tonból" már Acélhang lesz. Egy nemzedék során a „pusztai magyarok" megta­nulták a modern ipar ezer új mesterségét és a századfor­duló táján, még a németül ! beszélő ipari központokat is ] elárasztotta az olcsó, de az új iránt fogékony magyar mun- | kaerő. S hogy milyen fogékony volt ez a nép az újra, a kor­szerűre, mi sem bizonyítja Jobban, mint az, hogy tanító mesterei vele együtt 1905- ben: az elnyomóival vívóit első véres összeütközésekor jogot, kenyeret, emberséget. Éljen as alkalommal ÜJ ÉVTŐL — JANUÄR 31-IG patyolat akció 10 százalék árengedmény! 100 forinton felüli vállalási érték eseten 0 SZÁZALÉK irengedmény lakossági vegy tisztítás és festési szolgáltatásra. HEVES MEGYEI PATYOLAT VÁLLALAT magyarul követelt. És ez a proletárszolídarítás. amely nem a nemzetiségi hovatarto­zás szerint ítélte meg az em­bert. 1919-ben már egy aka­rattal teremtette meg a világ második munkásállamát, a Magyar Tanácsköztársaságot. Egyedi és tömeges sorstra­gédiák tömkelegé jellemzi a magyar ipar fejlődését. Ide­gen tőkével kezdődött, s gyarmati méretű kizsákmá­nyolással folytatódott ennek az iparnak fél évszázada. 1924-ben, amikor Nyugaton már réges-rég 8 órás munka­időben dolgoztak, nálunk a herbergről herbergre (kora­beli munkásszállások) ván­dorló iparossegádek még így köszöntek: „Háromszor nyolc az huszonnégy”. A 8 órás munkanap több évtizedes kö­vetelése volt e köszönés, hogy ne felejtsék: a Tanácsköztár­saság elbukott ugyan, de a harc folyik tovább. A 30-as években újra je­lentkezett a gyarmatosító né­met tőke. Bal ás Jenő geoló­gus professzor Gánton bauxi- tot talált. Az új erőre kapott és közben fasizálódott német tőke azonban nemcsak Balást fojtotta meg, de elfojtotta a magyar ipar nemzeti önálló­ságra való törekvését is. Igaz, új gyárak sorát építi ez a tő­ke és Péten megveti alapját a hazai nehéz vegyiparnak. A háborús konjunktúra idején fellendíti a gépgyártást, de a fejlődés hasznát nem az látja, aki az értéket megtermelte, hanem a magyar munkás- osztály kétszeres kizsákmá­nyolásából hasznot húzó ha­zai és német burzsoázia. Ellentmondásoktól terhes, háborútól tépázott gyáripart örökölt a felszabadulás után a magyar nép. Elavult gépek, a nemzetközi versenj'ből ki­öregedett üzemek, ez volt a kép, az 1948-as államosítás­kor. A háborús károkat ugyan hamar kijavították az üzemek új tulajdonosai — a munkások, ám a nehezebbje csak ezután következett. Új ipart, korszerűen termelő gyárakat kellett — csaknem a semmiből — máról holnap­ra teremteni, és a régiekből a szocialista fejlődés követel­ményeinek megfelelőeket ki­építeni. Az államosítás pilla­natában 80 esztendős volt ez az ipar. Azóta 20 év telt el és ez a két évtized annyit épí­tett, mint amennyit az ezt megelőző nyolc. Mindenből volt itt valami, ám ebből a valamiből a szo­cialista Magyarországnak kell „igazit” csinálnia. Ez a folya­mat napjainkban is tart. s hogy a késésért, a korábbi év­tizedek gyarmati sorsáért, az elszalasztott lehetőségekért mennyit kell egy tízmilliós népnek „fizetnie”, küszköd­nie. hogy önálló — ám a nem­zetközi munkamegosztásba eredményesen kapcsolódó, — az ország gazdasági virágzá­sának alapját jelentő nemzeti gyáriparát megteremtse, azt a mi nemzedékünk még na­gyon is érzi, hiszen immár milliók „filléres” tőkéjéből i alapozzuk meg iparunk most j kezdődő második évszázadát. Szamos Rudolf Kiváncsi folóhamera Jack Morrison dúsgazdag, londoni üzletember a világhírű Sotheby-árvercsen 22 000 fontért (52 800 dollárért) megvette az aukció sztárját, az 1709-ben, Cremónában készült eredeti Stradivárius-liegedüt. Fe'űj'iiáh a Petöfi-isázat Elkészült a szalkszentmár- toni Petőfi-ház részletes fel­újítási terve. Az ,.L" alakú épület rekonstrukciójára — amelyben 13 helyiség van — egymillió forintot költenek. Eredeti formájában állítják helyre azokat a szobákat, ahol a Petrovics család la­kott és Petőfi Sándor oly gyakran tartózkodott. Rend­be hozzák a pincét, s feltár­ják azt a föld alatti folyosót | is, amelyen egykor a betyá- í rok tűntek el a pandúrok I elől. Megóvják a pusztulás- ! tói az udvaron álló postako- j csiszint és a mészárszék fala ra feltett fali cégért is. Oh vagy Hevesebb jár? Közös nevező nélkül! Levelet kaptam az egyik vállalat igazgatójától, s arra kért benne, hogy postafordul­tával kiildjem vissza a még áprilisban „kölcsönkért" be­számolóját, amelyben az 1967-es esztendő eredményé­ről adott számot a vállalat dolgozóinak, a nyereségelosz­tással egybekötött ünnepélyes termelési tanácskozáson. Szerencsére megtaláltam a beszámolót, de mielőtt az el­nézést kérő levéllel együtt borítékba tettem volna még- egyszer elolvastam. Ismerve a vállalat ez éves eredmé­nyeit, majdnem, hogy derült­ségnek hatott az a néhány sor, amelyet nemcsak az igaz­gató, de én is aláhúztam, amikor az áprilisi ünnepség után először elolvastam a be­számolót. Idézem: „Erőnkhöz, lehetőségünkhöz mérten min­dent elkövettünk, hogy e fel­adatainknak eleget tegyünk. A 107 százalékos éves terv­teljesítés, a 23 nap nyereség­részesedés mögött erőnk tel­jes kihasználása áll, ennél többet nem is várhatnak tő­lünk.” S mi ebben a derültség? Három hete sincs, hogy a szó- banforgó vállalat igazgatója az utcán megállított, és nagy örömmel hívta fel figyelme­met arra, hogy soha ilyen eredményeket nem értek még el a vállalat fennállása óta. Csak a tíz hónap ered­ménye alapján nem keve­sebb, mint négyhavi nyere­ségrészesedést tudna osztani. Igaz. arra nincs lehetőség, de a jövő év elején új gépsoro­kat vásárolnak, felújítják a műhelyeket, és ettől függet­lenül is maximális nyereség- részesedés „üti” majd a dol­gozók markát. A tavalyi évhez viszonyítva változott-e a vállalat mun­kásgárdája — kérdeztem tő­le, mire határozottan vála­szolta, hogy ez évben mind­össze hárman hagyták el a vállalatot és csak öt új em­bert vettek fel. És a műsza­ki gárda? Az is a tavalyi? Semmi nagyobb minőségi, vagy mennyiségi létszámvál­tozás, csak az eredmények duplázódtak meg — kaptam a precíz választ. Ugyanazok a feladatok. Ugyanazok . a munkások, ugyanazok a műszakiak, ugyanaz a profil és gépek. Az eredmények mégis megdup­lázódtak. Dehát az áprilisi beszámolóban maga az igaz­gató mondta: „Erőnkhöz, le­hetőségeinkhez mérten min­dent elkövettünk, hogy fel­adatainknak eleget tegyünk. A 107 százalékos éves terv­teljesítés. a 23 nap nyereség- részesedés mögött erőnk tel­jes kihasználása áll, ennél többet nem is várhatnak tő­lünk.” Itt van a beszámoló előttem, egyetlen betű sem hiányzik a sorok közül. Sehogysem tudom közös nevezőre hozni a tavalyi be­számolót és az idei eredmé­nyeket. Változatlan a műsza- szaki, a munkásgárda, s még­is akár négyhavi nyereséget is oszthatna az igazgató. Mi történt? Okosabbak lettek a vezetők? Ügyesebbek lettek a munkások? No, de ennyivel? Vagy talán mégsem követtek el tavaly mindent? Talán többet is tudtak volna dol­gozni. termelni. De hiszen a vállalat kollektívájának a be­csület, a lelkesedés is régi tu­lajdonsága. Hát akkor mi tör­tént? Hagyjuk a kérdőjele­ket! Ne bántsuk tovább azt a jó öreg mechanizmust, ami­kor van már tőle jobb. Aho­gyan az eddigi eredménye"k, és a nagyobb nyereségosztás- sal egybekötött igazgatói be­számolók bizonyítják majd. — koós — • Gyakori téma a termelő­szövetkezeti tagok körében: mennyit keresnek a közös gazdaságok vezetői? A vé­lemények gyakran túlzóak, a gazdak egy része úgy gondolja, hogy az elnök, a főmezőgazdász vagy énucn a főkönyvelő többet keres, mint amennyi járna neki. Sok esetben úgy vetik fel a kérdést, hogy könnyít a vezetőknek szaladgálni, vendégeket fogadni, utaz­gatni. de próbálnának csak k’nt a határban dolgozni. Akkor majd rájönnének, hogy melyik munka a nehe­zebb. S akkor nteg is tud­nák állapítani, hogy miért kell többet fizetni. Általában mégis azt lehet mondani, hogy a szövetke­zeti vezetők döntő többsége megkeresi azt a fizetést, el­éri azt a jövedelmet, ami munkája után indokoltan jár neki. Ez azt bizonyítja, hogy a gazdák zöme ha nem is látja tisztán a ve­zetői munka nehézségeit, feladatait, mégis indokolt­nak tartja, hogy az elnök. vagy éppen a brigádvezelő fokozottabb anyagi elisme­résben részesüljön. miill egy traktoros, \agy állatte­nyésztő. Sajnos azonban olvan probléma is akad. hogy ép­pen a tagság akadályozza meg. hogy néhány szövet­kezeti vezető a munkájá­nak megfelelő juttatásban részesüljön. Egvik termelő­szövetkezet elnöke például évek óta kevesebb fizeté­sért dolgozik, m' ‘ a liason- ló adottságokkal, anyagi erővel rendelkező szövetke­zetek elnökei. Egyéni sérelem — mond­hatja bárki. Pedig sokkál több annál, a vezetői mun­ka meg nem értése. lebe­csülése. Pedig a ló gazdál­kodás egyik alapvető felté­tele a jó vezetés. A gazdál­kodás nődig már az egész közösség ügye — s ezért nem lehet szótlanul el­menni az egész közösséget érintő egyéni problémák mellett. (kaposi) A y a ra t cfl>íickm*k $rly|Mkn llárritisiiaii kezdődik — Olasz gépek — I .TO fi j ■■■ un kuli oly A lakásépítésekhez, a ter­melőszövetkezetek és az álla­mi gazdaságok területeinek öntözéséhez, valamint a va­rosok és községek vízháló­zat-bővítéséhez az utóbbi években nehezen lehetett nyomócsövet kapni. Ezen a gondon iparkodik minél ha­marább segíteni a Selypi Ce­mentgyár. új azbesztcement- cső-gyárat építenek a Zagy­va-parti üzemben. A gyártáshoz szükséges alapanyag a cement és az. azbeszt. Selypen elegendő és kiváló minőségű cementet m-m m~ m1 Párhuzam kis hibával Néztem a lányt és Dickensre gondoltam. Az én helyemben mindenkinek Dickens jutott volna az eszébe. Pontosabban: ,,A kará­csonyi ének", a nagy angol realistának ez a megrázó erejű elbe­szélése. Amelyikben a megfagyott gyermekről van szó. Akkor is ka­rácsony este volt, nagy. puha pelyhekben hullott a hó. az utcán emberek arca kipirult a hidegtől, amint siet­tek haza, hogy meg­hitt családi körben töltsék el a szeretet ün­nepét .. . Ez a másik történet pedig most pereg ép­pen a szemem előtt és a szerencsétlen terem­tés, akinek látványa ..A karácsonyi ének” meg­ható tragikumát idézi fel bennem, nem fiú, hanem lány. Húszéves­nek saccolom, a ruhá­ja nem rongyos, de az évszakhoz képest túl­ságosan lenge. Deltát mindez nem gyengíti a párhuzam indokoltságát. Most is karácsony este van, az utcán az emberek ar­cát most is pirosra csípi a hideg, most is mindenki siet haza, hogy övéi körében tölt­se a szeretet ünnepét. Es közöttük most is ott éviekéi egy árva lélek, akit nem vár haza sen­ki, akivel a kutya sem törődik. A lány fázósan álldo­gál, vagy fel-alá sétál­gat. Lóbálja a táskáját, hogy egy picit felme­legedjék. A vak is lát­ja. hogy szenved a hi­degtől és nyomasztja az egyedüllét. Egy kis emberi melegségre vá­gyik, egy kis kuckóra, ahol meghúzhatná ma­gát, ahol neki is jutna néhány kedves szó, egy kis meleg étel, talán még valami aprócska ajándék is a fenyőfa ülői, ...... Leküzdve természe­tes félénkségét, rámo-\ solyog egy-egy magá­nyos járókelőre, még meg is szólítja néme­lyiket. A szája mozgá­cukrászda üvegablaka mögül és gyűlik ben­nem a keserűség. Sze­génykének semmi sem sikerül. Nyájas kérdé­sére vagy bosszús fel­horkanás a válasz, vagy határozott fejrázás, a többség pedig úgy tesz, sáról leolvasom, az iránt érdeklődik ked­vesen, hogy az illető nem vinné-e öt magá­val? Félórája figyelem a mintha süket volna, gyorsított menetben halad el mellette. Ha ez igy folytató­dik, mire éjfélt üt ez óra, ez a leánygyer­mek is meg fog fagyni! Mit változott, meny­nyit fejlődött, szépült, gazdagodott az embe­ri lélek, az emberi ter­mészet a száz évvel korábbi állapotokhoz mérten? Megértőbbek lettünk a mások szen­vedései iránt? Jobb. nemesebb a szívünk, mint dédapáinké? Leg­alább az év egyetlen napján, a szeretet ün­nepén befogadunk-e fedelünk alá egy dider­gő kislányt, megoszt­juk-e vele kenyerün­ket? A példa azt mutatja, hogy e tekintetben bi­zony nem sokat fejlőd­tünk! Szerencsére akadnak azért kivéte­lek is! Jómagam például el­határoztam. hoqy még Hz percig várok, és ha ez alatt sem akad g"á- molitója' s-egényké- nek. kimegyek hozzá és meginvitálom. töltse nálunk a mai estét. A te1^s‘'anm i*í bizto­san örülni fog neki. K L L1 rXllVÄX c*o gyártanak, azbesztet pedig a Szovjetunióból be tudják sze­rezni. A Selypi Cementgyár­nak a megfelelő terület, a víz. az elektromos energia, a gőz és az iparvágány rendel­kezésére áll és nem kell a cementtárolásához külön si-. lót építeni. Mindez olyun előny. hogy a beruházás rendkívül előnyös, az orszá­gos vállalat salát feilesztési alapjából fedezi a 196 millió forintos költséget. A beruházást 1969. március .elsején kezdik és 1970. de­cember végére a próbaüze­meléssel együtt elkészül az új csőgyár. Érv nagy csarno­kot és kisebbet is építenek. Olaszországból szerzik be a korszerű csőgyártó gépeket. Üzemvezetőt, művezetőt, a technikusokat és a különbö­ző szakembereket a cement­gyár létszámának átcsoporto­sításával biztosítják. Daruke- zelökre. gépkezelőkre és be­tanított segédmunkásokra, összesen mintegy 130 új munkaerőre lesz szükség az új csőgyárban. Rendkívül elönvös, hogy az úl munka­helyekre főleg nőket vesz­nek fel. Az aláírt beruházási prog­ramot december 23-án kap­ták meg. Ügy vélittk. gazdag karácsonyi aléndék ez. a Selypi Cementgyár és a kör­nyező községek elhelyezkedni vágyó fiataliainak. 19S8. december 28., szombat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents