Heves Megyei Népújság, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-23 / 301. szám

fíplapntfalví bcaxfilgeié»

Hier! versenyeznek a gyárban?

A megyei munkaversenyről írott tudósításainkban meglehetősen sokszor emlegettük már a Cement és Mészművek bélapátfalvi gyárát, Beszámoltunk arról, hogy dolgozói időről időre értékes vállalásokat tettek, Ígéreteiket becsülettel teljesítették vagy éppenséggel jelentősen megtetézték. Különösen az utóbbi években hírt tekintélyt — s rugalmasságuk, leleményességük, különféle kezdeményezéseik miatt féltékeny vetélytársakat is — szereztek maguknak egész Hevesben.

Vajon mi a titka sikereiknek, szűnni nem akaró lelkesedésüknek, s egyáltalán miért versenyeznek... ? — kérdeztük a minap néhányuktól.

— Mert megszoktuk — mondta valaki az udvari sínek mellett.

— Bennünk is él még a régi magyar „virtus”, a magunk módján szeretünk „kötekedni”, — szólt egy másik, a mészüzemben s huncutul csillogott a szeme. — Mindig kitalálunk valamint s mondjuk a többieknek: no, csináljátok utánunk, ha tudjátok! Persze, hogy „harapnak rá” s túl akarnak tenni rajtunk. De mi nem hagyjuk...!

— Emberek vagyunk, s mint ilyenek: egy kicsit talán hiúk is — folytatta más, a klinkerkemencéknél. — örülünk, ha foglalkoznak velünk, figyelnek minket. Ezért aztán természetesen úgy iparkodunk, hogy valamilyen jó eredménnyel felkeltsünk az érdeklődést.

— Ha jobban „hajtunk” — vélekedett a szaktársa — jóval vastagabb a fizetési boríték is... S ez sem utolsó dolog ám!

Később aztán, hogy Zana Károly igazgatóval és Vitányi Imre szb-titkárral beszélgettünk, természetesen még sok minden kiderült.

Egyebek mellett, midketten megerősítették a korábban több üzemrészben is hallottakat, miszerint a bélapátfalvi versenynek valóban nincs különösebb „titka”. . Ha csak az nem, hogy bizonyos fokig spontán, csupán később kapcsolódik a gyár legfontosabb célkitűzéseihez, törődnek vele, szemmel tartják, rendszeresen értékelik. Az eredményeket pedig a nyilvánosság elé tárják s így akarva, akaratlan beszédtéma, mondhatni közügy lesz a vállalás és a teljesítés. A jók elismerést kapnak, a gyengébbek biztatást, útmutatást, a rosszak dorgálást, esetleg megvetést.

A műszaki segítség sohasem formális: a mérnökök, technikusok igazi patronálói

PATAKY DEZSŐ:

Rendelet a nyereségariézásrál

A pénzügyminiszter rendeletet adott ki, amelyben módosította a nyereségadózásról és a vállalati érdekeltségi alapok képzéséről szóló korábbi jogszabályt.

Egyik lényeges változás, hogy a részesedési, illetve fejlesztési alap kiszámításánál a jövőben az ideitől eltérően nem a bázis-bérszínvonalat, hanem a tényleges bér- színvonalat kell figyelembe venni. Ez az eddiginél nagyobb részesedési alapot jelent azoknak a vállalatoknak, amelyek a létszám növelése helyett a bért bizonyos mértékig emelik. Ezzel a létszám növelésének mérséklésére kívánják ösztönzöni a vállalatokat.

A rendelkezés másik része a kisipari és háziipari szövetkezetnek lehetővé teszi, hogy a részesedési alapból a fejlesztési alapba csoportosítsanak át anyagi eszközöket. Sok helyütt ugyanis annak ellenére, hogy az idén magas ■ a részesedési alap; ■ fejlesztésre--pedig -nincs - megfelelő ■ anyagi eszközük, a jelenleg még érvényes rendelkezések szerint nem növelhették a fejlesztési alapét a részesedési alap rovására.

A rendelet további része a tartalékalap növelését célozza.

Az új jogszabály a kötelező tartalékalap felső szintjét felemeli. (MTI)

A HARMADIK DOMB

mögött négy-öt hektárnyi horpadásban pihen a tó. Pár éve csak. hogy elrekesztették a parányi Szénkő-natak útját. s a lassanként csordogáló víz valóságos tengerré duzzadt. A víztükör szélét benőtte a káka és a nád, hamar felfedezték a költöző vízimadarak, s délnek tartó hosszú vándordíjukon évről- évne itt megpihentek. A szövetkezet kacsatenyészetet rendezett be a tavon, ez eleinte idegesítette a vadmada- r rakat, de a második költö- i zésnél már szinte tudomást sem vettek a lármás népségről. A kacsákat eltűrték, va- í dásaoktól pedig nem kellett 1 tartaniuk: a parttól ötven I méternyire húzódott a „demarkációs” vonal, s azt puskásembernek átlépni nem volt szabad.

I A vízhez közel deszkából ácsolt, fehérre meszelt hosz- szú építmények álltak — i kacsaólak. Mellettük, oldalt az őrház sárgállott. A jószá- | gokat nappal egv ember gondozta. az öreg Gelecsák, éj- | szakánként aztán ketten őrködtek a rucák nyugalma felett.

a brigádoknak, üzemeknek s mindenki más is szívesen osztogat jó tanácsokat. Gondot fordítanak a kiemelkedő teljesítmények kellő honorálására: az erkölcsi megbecsülés mellett egyénenként, csapatonként tisztes összegű pénzjutalmat is kapnak. Feltétlenül említést érdemel a nagy vállalaton belül, gyárak közötti verseny pontrendszeres értékelése, díjazása, ugyanis így az első öt helyezet, valamennyi dolgozója után 200—800 forint „külön” jutalmat is kap. A bélapát- falviak ennélfogva a tavalyi a második helyezésükért ösz- szesen 23 ezer forintos „pót- díjon" is osztozhattak. S helyes ösztönzőnek bizonyult a vállalati szocialista munkáért alapított oklevél is, a vele járó 600 forinttal és a hatnapos fizetett szabadsággal, melyeket eddig „mutatóul” már öten élvezhettek a gyáriak közül.

Persze, amikor Bélapátfalván a munkaversenyről esik szó — nem kell különösebben bizonygatni azt sem, hogy „benevezni” a nagyobb nyereségrészesedésért s általában az elmélkedő jövedelemért is érdemes.

Írásos dokumentumok igazolják, hogy a cement- és mészgy árban évről évre emelkedik valamennyivel az átlagkereset s tavaszonként észrevehetően többet fizetnek a nyereségből. Merthogy a sok túlteljesítésből közvetve, közvetlenül nyilván pénz lesz, s a nagyobb összegből bővebben jut mindenkinek.

A Bélkő alján jól tudják azt is, hogy nemcsak a fizikai erő, hanem a tudás is kamatozik, a közös sikereknek az ismeretek gyarapítása is alapja lehet. Ezért tanulnak a munka mellett, emiatt járnak tanfolyamra, iskolába, olvasnak rendszeresen még az idősebb korosztályhoz tartozók is.

Mindezek következtében jeleskedhettek az idei munkaversenyben kezdeményezőkhöz méltóan, így „fejezhették be” az évet december 20-án reggelre s így merték ismét hasonló erőpróbákra szólítani a megye üzemeit a Tanácsköztársaság félszázados évfordulójának méltó köszöntésére is. (Gy. Gy.)

Zöldnyakú gácsér

Tamás, a fiatal mérnök, nagyon szeretett a tóhoz kijárni. Még sötét volt. s ő már megérkezett. Jó messzire beevezett a nád között és várta az égnyitást. a soha . meg nem unható napfeliöí- tét. azt a pillanatot, amikor a i< i (szakadt a vakító fény Mérhetetlen friss hanggal jelentkezett a madársereg. megvárta a reggelt, amikor a kotyogás is elnémul s az idő átsimul a dél- előttbe — úgy indult vissza, hogy végigiária a tanyákat. Este aztán úira erre kanyarodott az ú ia.

Most is a nádas tó felé igyekezett.

4 — Jó estét kívánok;

— Adjon isten, mérnök úr. — Az öreg kacskakezű minduntalan urazza. pedig szólt már érte nemegyszer. Na. megjött?

— Mi újság?

— Hahahahá! — mutatta dohánytól feketült fogait Gelecsák. — Rettentő újságot mondok én. Megszaporodtunk. A tőkés récék délután mind elhúztak, de egy közülük ittmaradt.

— Elmegy az.

— Nem megy az. Még csak nem is néze.t a többiek után. hiába hívogatták.

— Hol van?

— Valahol a nád között, elbújt. A tó közepéig kísérte a csapatot, aztán vissza fordult. Úgy nézem, hogy gácsér. Az a barna tollas, gömbölyűké tojó tartotta tán itt. Azt kísérgette minduntalan.

A MÉRNÖK ELINDULT

körben a tóparton. Alig haladt húsz lépésnyit a Por- hanyós talajon. mikor előtte megzörrentek a nádszálak. Vadkacsa úszott ki a nyílt vízre. Jól láthatta férniényű sötétzöld nyakát, fehér orvét, sötét vöröses barna begyét. Erőteljes mozdulatokkal hajtotta előre magát, s mutatta a hátát is. fehéresszürke, feketén hullámozott válltollait.

— Láttam magam is — mondta, amikor visszatért. — Gácsér.

A mérnök mindennap érdeklődött a vadréce után. s az öreg részletesen beszámolt. hogyan viselkedett, mit csinált napközben. *

— Egészen jól érzi magát, ha a göböLyüke toió mellet£fae ütnRtagpek sem egeffrarmSk

A SELYPI CUKORGYÁRBAN AZ ÜNNEPEKRE IS „NYITVA HAGYTAK” A KAPUT, KARÁCSONYKOR SEM LESZ PIHENÉS, MERT — HAGYOMÁNY EZ AZ IPARBAN — NEM LEHET MEGÁLLÁS ADDIG, AMÍG A RÉPABÖL TART. EGYBEFOLYNAK A NAPOK, LÁTSZÓLAG SEMMI KÜLÖNBSÉG KÖZÖTTÜK: EZ AZ ÉJSZAKÁS MŰSZAK VALÓSZÍNŰLEG UGYANÜGY MÜLIK MAJD EL, MINT AZ ELŐTTE LEVŐ, VAGY ÉPPENSÉGGEL A KŐVETKEZŐ.

— így igaz ez — erősíti meg találgatásunkat Oláh János, a diffúziós berendezés egyik előmunkása —, de azért nem merném én azt monda- dani, hogy ez is nyolc óra, meg az is annyi. Már a mostaninak is hangulata van, a holnapinaik pedig még valamilyen varázslata is ... Merthogy nem először kerül .rám ilyenkor a sor, tavaly is a gyárban töltöttem a karácsony, éjszakáját. Mondhatom, úgy tűnik, mintha megváltoznának az emberek: csendesebbek, komolyabbak, kicsit álmodozók is. Legtöbbjük a családra gondol, a feldíszített fára, a rokonokra, az ismerősökre s kicsit vágyakozva az eltűnt ifjúkorra. De azért ne sajnáljon minket senki — fűzi hozzá hirtelen fordulattal —, úgy jövünk már mi ide valamennyien, hogy odahaza megültük az ünnepek nyitányát, gyerekkel, asszonnyal, testvérrel együtt örültünk a kölcsönös meglepetésnek! Meg aztán itt a gyárban is látjuk a cifra fenyőt, amelyre a magunk készítette cukrot aggatták a váltótársak minden üzemben ...

Elveszett karácsonyt keresek a Zagyva partján, de

amerre csak kérdezősködöm, mindenütt — megtalált ünnepről beszélnek.

— Délután hazaviszem a kislányunknak szánt szak- szervezeti ajándékot, holnap odateszem a magunké mellé, az építőjátékhoz, a fa alá. Aztán szólok a kis Katinak s a férjemmel együtt várom, figyelem a hatást, élvezem a gyerek boldogságát. így kezdem később • a műszakot — sorolja a kiszerelőknél dolgozó Nyitrai Istvánná. — Holnapután pedig Katika születésnapját, a páromnak pedig a névnapját köszöntjük. Minden napra jut valami, ami az előző műszak fáradságát kiveszi belőlem.

— Nem tagadóin, hogy a fenyő alól, a háromesztendős Csabika mellől kicsit nehéz lesz elszakadnom — vallja a barátnője, egy másik fiatal- asszony, Juhász Ferencné —, de vigasztal: mire felébred a

Bsftfí, megint meüele leszek s addig vig- rá az uram.

Lenn a kazánházban, Juhász Antal főfűtő kedélyesen magyarázza, hogy — ha nem

is egészen egymás közelébe, de — az asszonnyal lesz a következő műszakban is, mert ők mindig együtt dolgoznak. Üzemi karácsonyfájuk körül pedig a pakúra lobogása helyettesíti a parányi gyertyákat s izzó szén szórja majd a szikrát a csillagszórók helyett, amikor csak dobnak a tűzre ... Bizonyára kellemesen telik az idő most is, amíg 240 mázsa pakurát, meg hat és fél vagon szenet felön te - nek, megeszegetik a jó melegben az otthonról hozott „disznóságot” s ha reggelre még a hó is esik, fehérrel takarja körös-körül a tájat, igazán csodálatos karácsonyon koccinthatnak váltás után a műszakbeli Istvánokkal, Jánosokkal! Délben meg a felnőtt s ilyenkor haza látogató gyerekkel.

Álmosítc dohogásban üdvözöljük a segítségül hívott 120 nyugdíjas egyikét, Tóth Mihályt. Az öreg mosolyog va mondja, hogy ha neheztelne a mostani ünnep miatt, bizony nem Vállalta volna a további szolgálatot, otthon pi- hengetne inkább. Sok év óta azonban megszokta a cukorgyári rendet, természetesne]: veszi, ha olykor éppen őt rendelik a karácsony éjszaka' műszakba is.

AZ ÜSZTATÓKON SZAKADATLANUL ÁRAMLIK A RÉPA, TEMPÓT DIKTÁL AZ UDVARON ÉS BENN AZ ÜZEMEKBEN. SELYPRE UGYANÚGY KÖSZÖNTÖTT A KARÁCSONY MOST IS, MINT HÁROMNEGYED SZÁZADA MINDIG. ITT, A ZAGYVA PARTJÄN ILYENEK AZ ÜNNEPEK ...

Gy. Gy.

Módosítanak néhány közgazdasági szabályzót

te van. Együtt ficánkolnak, görgicsélnek az iszapos vízben. de ha etetésre kiúszik a csapat, láthatóan bánkódik.

— Talán sebzett.

— Nem, nem. Többször is felröppen, aztán újra beszáll. Egészen megbolondítja a többit is. a sok buta állat mind utánozni akarja.

— Ha itt éri a tél. elpusztul.

— Márpedig semmi hajlandóságot nem mutat arra. hogy odébb álljon. Azt mondom. megbabonázta az a gömbölyűké.

— Egészen szokatlan:

— Finom falatok telnének a szokatlanjából.

— Hová gondol?!

— Azt mondom, puska kéne ide. aztán serétet a nyavalyásnak.

— A gondolatot is verje ki a fejéből. A puskázás itt tilos!

— Tilos, tilos. Mit számít az?!

— Nem szabad, érti?

— Hát miénk a tó. nem? Az elnök elvtárs is azt mondta.

EGYIK NAP, a tóhoz közelítve. néhány méterre bevárta a gácsér. A mérnök gyönyörködött tollazatában sárgászöld csőrében, nyakának fémeszöld színeiben. Mikor messzire beúszott a vizen. akkor indult az őrház felé. Az őrháznál csizmákat látott a fal mellett. A szűk helyiség homályában két ember ült. Az egyik a főnöke volt. a szövetkezet elnöke, u másikat nem ismerte. A két embernek Gelecsák magya- r ázeSz

Az új irányítási rendszer pénzügyi-gazdasági szabályozóinak kidolgozásakor gyakorlati okokból gyakran kellett kivételeket tenni s egyes iparágaknak, vállalatoknak különféle kedvezményeket nyújtani. (Minden tizedik vállalat valamilyen formában kedvezményezett helyzetben van.) Az 1968, évi vállalati eredmények és a szabályozók működésének, hatásának

— Legjobb, ha oldalt repül. Akkor egy arasszal eléje célozni és dúrr. hogy a röpte megálljon. Hehehe. — Barna fogait mutogatta.

— Nem fog repülni — mondta a fiatal mérnök.

— Akkor is megkapja ma az áldást — hunyorgott az elnök.

Kimentek az őrház elé. a partra.

— Tamás, segíts evezni —. mondta az elnök.

— Én lebeszéllek erről a vadászatról. — A mérnök hangja színtelen volt. — Itt az ilyesmi tilos.

— És ha mégis vadászok, feljelentesz?! — kérdezte az elnök élesen.

A MÉRNÖK szótlanul a csónakhoz ment s vízre lökte a rozoga ládát. Beszálltak hárman. Csobbantak az evezőlapátok. Tamás az elvégte- lenedő náderdőben ösvényt keresett a ladiknak. A nádtengerben megállította a tákolmány siklását. Hallgatóztak. Huszonöt-harminc méternyire megzörrentek a nádszálak, s éles zajjal levegőbe emelkedett szárnyra kapott a zöldfejű gácsér, rekedt hápogással. A biztosító fémes kattanása beleveszett a töltény éles, fekete robbanásába. Pillanattal utána vad káromkodás csapott fel. a csónak aprót billent, s a kövérkés. zsíros férfi, karját szétvágva, na— toccsanással a vízbe zuhant.

Fél órába is telt. amíg az elázott puskást a csónakba ráncigálták. s partra eveztek. A parton Gelecsák topor- gott lelkendezve. Kezében, narancssárga csüdiét markolva, lóbázta az élettelen gácsért. Nagy. fekete és vizes szeme volt a Gácsérnak A fiatal mérnök fissz'-szorított foggal, égő. száraz sze- j niekkel firvclle sokáig, na- i gyón sokáig. I

elemzése arról tájékoztatott, hogy egyik-másik szabályozó hatása a vártnál gyengébb s hogy az általános szabályozók alóli kivételek, a különféle kedvezmény ék számos esetben indokolatlan előnyöket biztosítottak. E tapasztalatok alapján 1969. január 1-én olyan — a gazdaságirányítási rendszer alapelveivel összhangban lévő s az általános szabályozó renszerbe beilleszkedő — intézkedések lépnek életbe, amelyek egyrészt szűkítik a kivételeket, és a kedvezményeket, másrészt a szabályozók ösztönző, befolyásoló erejét növelik;

A nyereségadózásban és a részesedési alap képzésében fontos szerepe van a bérszorzónak. Az átlagos bérszorzó 2, egyes ágazatok számára azonban magasabb bérszorzót állapítottak meg. A nagyobb bérszorzó növeli az R-nyereség-hányadot). Mivel a bérszorzóval való kedvezményezés számos ágazatban indokolatlannak bizonyult, a jövő évtől kezdve a tanácsi gázgyártásban, valamint a kő- és kavicsiparban, a papíriparban, a TEK-vállalatoknál, a melléktermék- és hulladékbegyűjtési ágazatban a 2-es bérszorzót, a mezőgazdasági gépjavítóknál pedig a 3-as bérszorzót kell alkalmazni. (1970-ben a mezőgazdasági gépjavítóknál is 2-es bérszorzó lép életbe.)

A kiemelt bérszorzók csökkentése az érintett vállalatoknál módosítja az érdekeltségi alapok arányát, a részesedési alap — az 1968. évihez képest — csökken és emelkedik a fejlesztési alap aránya. A szabályozó-rendszer egyikmásik változása viszont minden vállalatnál a részesedési alap képződésének kedvez. 1963-ban az R-nyereségrész adózásánál a tényleges létszám és a bázisbér szorzatát számolták el bérköltségként, 1969-től- viszont a tényleges bérszínvonalnak megfelelő bérköltséget lehet, illetve kell figyelembe venni. E módosítás következetében növekszik az R-nyereségrész és csökken az utána fizetendő adó, tehát emelkedik a nyereségből képződő részesedési alap. 1068-ban a rószns^d^si alap szer,-- '• ’ } ■■ ■•'illalatok voltak kedvezőbb helyzetben. amelyek nem a bér- színvonalat, hanem a létszámot növelték. (Nem véletlen, hogy a termelékenység nem emelkedett jelentősen). Az új intézkedés viszont a termelékenységet javító és a bérszínvonalat növelő vállalatok pozícióit javítja; ugyanis a tényleges bérszínvonalat, illetve bérköltséget kell elszámolni s a magasabb bérszínvonal a részesedési alap arányát növeli. (Félreértések elkerülésére: a bérszínvonal növelésére fordított összeg • továbbra is csökkenti a felosztható részesedését, tehát nem lehet öncélú bérfejlesztést végezni.)

A jövő évtől magasabb lesz a tartalékalap kötelező szintje. Az továbbra is érvényben marad, hogy évente az érdekeltsági alapok 10—10 százalékát kell a tartalékalapba helyezni, de annak kötelező szintjét felemelték a bérköltség 8 százalékának és a záróeszköz-állomány 1,5 százalékának együttes összegére, szemben az eddigi 3, illetve 0,3 százalékkal.

A tartalékalappal összefüggő másik módosítás: az eddigi rendelkezések szerint a vállalalatok a tartalékalapot felhasználhatták forgó-. eszköz finanszírozására. Ez viszont azt jelenti, ha netán szükség lenne a tartalékalap rendeltetésszerű felhasználására, a vállalatoknak hitelt kellene felvenniük. Az 1969. január lén életbe lépő rendelkezések értelmében a tartalékalapot tartós betétként kell a banknak elhelyezni.

Mindezek az intézkedések a vállalati jövedelemelvonást, a nyereségadózást és az érdekeltségi alapok képzését módosítják. A vállalatok pénzügyi kötelezettségei

azonban egyéb vonatkozásban is megváltoznak. Nevezetesen: az eszközlekötési járulék fizetésében. 1968-ban a vállalatok eszközeinek eav része után nem fizettek 5 százalékos járulékot, a hitelből finanszírozni!. eszkózöT^ mentesítve voltak az eszközlekö- tési járulék alól. Ez a mentesítés 1969-ben megszűnik, a hiteleszközök is járulékkötelesek.

G. I.

1

19G8. december 23., hétfő