Heves Megyei Népújság, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-21 / 299. szám
Hiányzik az ettcn&rzéz Andornaktályai megoldás: tsz belső A termelőszövetkezeti vezetők egyik legnagyobb gondja manapság: miképpen oldják meg a gazdálkodás, a pénzügyi munka és a szövetkezet egyéb tevékenységeinek ellenőrzését. Az andornaktályai Budakalász Termelőszövetkezetben megoldás született, a közeljövőben belső ellenőrt alkalmaznak. Kálmán Mihály főkönyvelővel arról beszélgetünk, hogy miért ezt a megoldást választották. — Régebben az volt a gyakorlat — mondta —. hogy a járási tanácsok mezőgazda- sági osztályai ellenőrizték a közös gazdaságokat. Az idén ez megszűnt és az a helyzet állt elő, hogy gyakorlatilag sem külső, sem pedig belső ellenőrzés nincs a szövetkezetekben. Illetve az ellenőrzéseket a szövetkezeti ellenőrző bizottságoknak kellene végezniük, de az a tapasztalatunk, hogy a bizottságok szakmailag nem elég felkészültek ahhoz, hogy ilyen komoly munkát egyedül elvégezzenek. Mi ezért gondoltunk arra, hogy belső ellenőrt alkalmazzunk. — Van olyan vélemény is, hogy a tsz-szövetségeken belül revizori csoportok alakuljanak és ők végezzék az ellenőrzést. A két elképzelés nem áll szemben egymással? — Nálunk az a szövetkezeti vezetők véleménye, hogy az a közös gazdaság, amely megengedheti magának, hogy belső ellenőrt alkalmazzon, miért ne tetté. Nyilvánvaló, hogy a nagyon kis területtel rendelkező gazdaságok ezt már nem tudnák vállalni. A belső ellenőr mellett az az érv szól, hogy benne él a szövetkezet ügyeiben, így jobban észreveszi a hiányosságokat s könnyebben javaslatot tehet ezek kiküszöbölésére. — Milyen feladata lesz a belső ellenőrnek? — Ügyel a törvényesség betartására, ellenőrzi a szövetkezet gazdálkodását, adminisztratív és pénzügyi tevékenységét. Ezt úgy képzeljük el. hogy munkaterv alapján rendszeres vizsgálatokat végez. — így feleslegessé válik az ellenőrző bizottság? — Szó sincs róla. Az ellenőr nem külön tevékenykedne. hanem a fontos vizsgálatokat közösen végeznék az ellenőrző bizottsággal. Ez rendkívül előnyös lenne, hiszen az ellenőrző bizottság munkája is sokkal tervszerűbbé. hatékonyabbá válna, nem is beszélve a szakszerűségről. — A belső ellenőr mennyiben segítené a vezetők munkáját? — A termelőszövetkezetek, így a mai gazdaságunk tevékenysége is egyre sokrétűbb. Egyre több beruházásra is sor kerül, olyan beruházásokra, melyeknek értéke több százezer, vagy millió forint. A vezetők irányító munkájuk mellett nem érnek rá a rendszeres ellenőrzésekre, másrészt nem is biztos, hogy mindenhez értenek. A belső ellenőr mentesíti őket az ilyen munka alól s így energiájukat valóban a szakterületeken fejthetik ki. — Mikor áll munkába az új ellenőr? — Nehéz kiválasztani a megfelő szakembert, hiszen nemcsak az ellenőrzési, hanem a gazdálkodási munkához is értenie kell. Mindeneseire a zárszámadás idején már biztosan dolgozni fog. Ennél azt hiszem nem is lehetne jobb időpontot keresni. hiszen a zárszámadásnál valóban megismerheti a szö- vekezet életét, gazdálkodását, helyzetét. K. L. 60 százaléka exportra készül Nyolc év alatt ötszörösére nőtt az üzem termelése Tubusok 300 vAltazatban Az üzemben sokan emlékszenek még a nyolc év előtti nagy konkurenciára: amikor végleg megpecsételődött a budapesti tubusgyártó üzem sorsa, több mint tíz vidéki város nyújtotta be „pályázatát” az — Nyolc év alatt ötszörösére nőtt az üzem termelése, és a közelmúltban ünnepeltük az egymilliárdomodik tubust. Ezek után azt hiszem, hogy nem „tippeltek” rosszul azok, akik Sírokra szavaztak, és üzemre. A döntés nagy-meg- -gyárunknak adták a tubuslepetésként hatott: az üzemet Sírokba telepítették. 196 - ban, bár még egyedi, átalakított gépeken, de már termelni kezdett, az év végéig 46,5 millió tubust gyártott. Az egyre szebb, jobb minőségű tubusok gyártása aztán a következő években a gyár profiljainak perifériájáról a gyártás, a fejlesztés középpontjába került, és ma már külföldön is úgy emlegetik a gyárat, mint a magyar tubusgyártás egyetlen fellegvárát! De a nyolc esztendő történetéről s a jövőről beszéljen inkább Krisztián István, a tubusüzem vezetője... «la«; arország is részi vesz Mop' 'fáiban „Az ember és világa'7 1969. éri kiállításon A Hungexpo megállapodást kötött Montreál város vezetőivel arra, hogy Magyarország is részt vesz Montreálban az 1969. évi kiállításon. A meghívást néhány hónappal ezelőtt Jean Drapeau Montreal főpolgármestere szemé- Ijesen nyújtotta át Sarlós Ist- J vannak, a Fővárosi Tanács; vb-elnökének. Montreálban. az 1967-ben lezajlott világkiállítás színhelyén folyamatosan rendeznek kiállításokat, változatlanul a világkiállítás jelszavával „Az ember és világa” elnevezéssel. 1968-ban 43 ország vett részt rajta — jövőre 50 ország részvételére számítanak és közöttük lesz hazánk is. A magyar kiállítás egy mozitermekkel és étteremmel is ellátott kétemeletes épület, 1200 négyzetméternyi területén kap helyet. A kiállításon kifejezésre kívánják juttatni azt a fő gondolatot, hogyan járul hozzá Magyarország a világ társadalmi, tudományos és technikai fejlődéséhez. s ismertetik az országot t egenforgalmi és külkeres- idelmi szempontból (MTI) gyártás profilját. Mint minden kezdet, így az első évek nem éppen könnyen, zökkenőmentesen teltek el. Az új profil új szakmai ismereteket követelt. De lassan mégis „összerázódtunk”. Oly annyira, hogy nemeseik megtanultuk a tubusgyártáshoz elengedhetetlenül szükséges szakmai ismereteket, hanem gyárunk műszaki gárdája jelentősen tovább is fejlesztette a magyar tubusgyártási ipart. — Nyolc évvel ezelőtt hányfajta tubust készítettek ? — 1960-ban száz, ma háromszáz fajta tubust gyártunk. De nemcsak a méretek, a formák változtak, hanem a minőség, a tubusok litográfiája is. Szükség is van a fejlesztésre, hiszen a világpiacon csak így lehet helytállni. — Termékeink 60 százaléka exportra készül. A Szovjetunió, Csehszlovákia. Biíl- gária. Német Demokratikus Köztársaság, Ausztria, Hollandia. Irak már régi üzletpartnerünk. A közelmúltban a svédek is mintákat kértek. — A termelés ötszörös megemelését a nyolc évvel ezelőtti gépekkel, berendezésekkel érték el? — Szó sincs róla. Bővült az üzem is. kicseréltük, korszerűsítettük a gépsorainkat. A Tubomatic gépsorunk a világ legdrágább és legmodernebb tubusgyártó gépeinek egyike. A mai üzemünk technikai, műszaki berendezéseinek színvonaláról mindennél többet mond, hogy nyolc évvel ezelőtt az öntéstől a tubus csomagolásáig 72 órára volt szükség ma pedig 30 perc is elég. — Az üzemben tartott jubileumi ünnepségen az örömön kívül az elégedettség is látszott az arcokon. — örülünk, de végzetes hiba lenne, csak egy pillanatig is leállni. Tovább kell fejleszteni a minőséget, a választékot, üzemünk gépeit, berendezéseit, és a hazai igények maximális kielégítése mellett a jó minőségű, és szemre is tetszetős tubusainkkal újabb külföldi piacokat szerezni. Mi mindent elkövetünk, hogy így is legyen. —k— GOMBA — 2700 méter hosszan A barométer, a frontátvonulás és a gomba Mihez kell a hypo? Erdészből — gombatermesztő Rendellenes növekedés - széndioxid Vígan kocog velünk a kis villany mozdony Ács Zsig- mond vezetésével. Utazunk, a föld alatt, mint valami mesebeli gombaországban. Két oldalt bakhátak, megszórva a csoportokba bújt gomba fehér foltjaival, de még a kerekek alá is befut egv bakhát. ez is teleszórva fehér pettyekkel: sampinyon gombával. A volt XII-es akna majdnem három kilométer hosszú altáróiában itt. Gyöngyösön a hatvani Lenin Tsz létesített gombatermesztő üzemeu Milyen egyszerűnek tűnik ez az egész. Púpos íöldfcw- rázdák, teleszórva fehér gombafoltokkal. Ahogy halad a mozdony, bizonyos távolságokban asszonyokkal találkozunk, akik szedik a fehér gombát és csomagolják a ládákba. Helta.y Imre főmérnök mégis két napja nem aludt már. Sárkány Antal üzemvezetővel együtt a barométer zökkentette ki a -nyugalmából. Olyan hirtelen esett a légnyomás, hogy megijedtek. Mi lesz a gombával? Ez izgatta őket. Óránként hússzor is megnézték a barométert. Hát nem furcsa? Hogy mi köze a barométernek a gombához? Közvetlenül semmi. Közvetve viszont: az altáróba beszűrődő széndioxid mennyisége függ a légnyomástól. Az egykori NH-e* akna szénmezőit, vágatait befalazták, de az elzárt részből állandóan szivárog a széndioxid a gombaüzembe. Ha alacsony a légnyomás — nagyobb mértékben. És a gomba nagyon érzékeny. Már nyolc századnyi széndioxidra reagál. Ezt a mennyiséget az ember észre sem veszi. A gomba azonKetten a gombaszedők közül: Csernyik Lajosné és Vágó Pálné. (Foto: Szendrővári Gy.) ban hirtelen megnyúlik, és már csak harmadosztályú áruként értékesíthető. ami forintban jelentős veszteséget okoz. Itt van tehát a lényeg. Ezért volt a kétnapnyi izgalom. ezért kellett gyorsan szellőztetni, maid fűteni az alagútban. Míg végül Kér-' tai József., a bányaműszaki vezető megnyugtatta a termesztőket: a széndioxid-invázió levonulóban van. Kellemetlenül jött ez az incidens, éppen karácsony előtt. Amikor megnő a piacon a kereslet a gomba iránt. De hát a természet erői nem könnyen adják meg magukat az embernek — ebben az esetben sem. Mihez kell viszont a hypó? Hatalmas, vörösre festett edények állnak a bakhátak mentén. Rajtuk a felírás: Száz liter vízhez fél hypó! Incselkedik a kérdés: ezzel fehérítik a gombát? Szerencsére a főmérnök is tréfának veszi. Fertőtlenítenek vele: mondja. Mert a gomba nagyon kénves. hihetetlenül érzékeny a fertőzésre. Ezért kell hvpós vízzel locsolni. No és. mi lesz azokkal, akik ezt a hypós gombát eszik? Ismét szelíd választ hallunk: Semmi, a gomba nem szívja w v Most már igazán itt a legfőbb ideje, hogy ne csak szóban, hanem ténylegesen a valóságban is spóroljunk! — határoztuk el nőmmel kettesben és a takarékosság lett a jelszavunk. Igen, de akárhogy is forgatom a naptárt, karácsonyig már csak egyszer kapunk fizetést. Tüstént hozzáláttam hát szeretteim ajándékozási tervének összeállításához, amikór felém hajolt ő és enyhe célzással, fél. reérthetetlen módon megkérdezte: — Láttad, hogy a Kati milyen gyönyörű rókaprémet kapott? — Azt a kis vacakot mondod1 — Jaj. de jó! — ujjongott táncolva — ugye, akkor megvesz- szűk nekem karácsonyra azt az ezüstrókát? — Ezüstrókát? — kérdeztem dadogva — az egy kész vagyon leheti Hogyan spóroljunk ? Rókát veszünk... — Kettőezer... — suttogta halkan és olyan sajnálatra méltóan állt, hogy nekem kellett vigasztalnom: — Spéciéi, kis szivem, az ezüsttől sokkal szimpatikusabb a vörösróka. Még eszmei mondanivalója is van... s hogy hölgyem előtt divatjártasságommal hencegjek, elújságoltam, hogy a mun. kahelyemen Edit hétszázért vett egy remekbe szabott vörösrókát. — Vörösróka.' — csillantak fel a szemei —, de akkor tudod, bogárkám — magyarázta nagy szakértelemmel — a vörösróka díszítéshez a dohánybarna télikabát ülik a legjobban. — Akkor nekem mégsem a vörösróka a zsanéré m! — változtattam gyorsan véleményemen, hogy hitvesem lemondjon a som- polyogi koma irhájának megvételéről. Belém nyilallt ugyanis a felismerés: az kellene még csak, hogy egy új télikabát áráért nejem az orrom előtt, kebelén ■és a magasan záródó kámzsa nyakában melengesse a rókát, a' ravaszság szimbólu-* mát. Hogyne! Egyébként is nekem mar kora gyermekkorom óta a kedvenc erdei állatom a nyesi... — Kutyából nem lesz szalonna, rókából meg nyesi! — érvelt ellenem változatlan kedvességgel. — Szivecském, akkor tudod mit vegyünk? — és előkerestem az újságból: „...Flakon anyagból, műperzsa gallérral 1280 forint”. — Műanyag, tudod, hogy nem szeretem a művégtagokat — hizel- gett tovább. — Most magyarázzam neked a műanyagok perspektíváját? — De amikor Editnek rókára is telik. — Megvan! — pattant ki az agyamból ebben a pillanatban az igazi megoldás. Ezer- kettöszáz-nyolc vauért megvesszük azt a kabátot műperzsa gallér, ral és Editnek azt fogod mondani, hogy a jakulföldi nagybácsi- kánk küldte, eredeti nemes róka ... — Jó! — kacagott röviden és nagylelkűim. Ebbe a verzióba is beletörődött a következő módosítással: — Mégse azt a műperzsát vegyük meg, ezernégy száz-kilenc- venért jobban tetszik az a bordó, műszőrme kabát. — Helyes, helyes — ezernégy száz-kilencvenért kötélnek álltam volna, de akkor hogyan spóroltunk? — Hát nem érted? Kettőezer forintos ezüstróka helyett ezernégyszáz-kilencvenért megvesszük a szőrme- buklét. így megtakarítunk ötszáztiz forintot, amihez már csak néhány forint kell, hogy a hófehér csizma is az enyém lehessen ... Ezt az észjárást! Tündökölve. mint egy győztes hadvezér, lábujjhegyen vonult el tőlem. hogy a kalkulációban nehogy megzavarjon ... (simon i.) magába a hypót. Mint ahogy a széndioxidot sem. Útközben fiatal férfivel találkoztunk. Sárosdy János technikussal. Erdé^otet tanult és itt dolgozik. Megint egy kérdőjel tolakodik elő: erdész és gombász? Mi sem. természetesebb ennél, hangzik a felvilágosítás. Az erdészek tanulnak a legtöbbet a gombáról, hiszen a gomba erdei növény. Lám. milyen kézenfekvő az összefüggés. Mégiscsak érdemes bekukkantani egv ilyen gombater- mesztő üzembe. Mindig tanul az ember. Még valamiről hallottunk. A hatvani Lenin Tsz azt tervezi, hogv megépíti az ország első gombatenvésztö nagyüzemét. Hogy mi ebben az érdekes? Az. hogv épületet emelnek erre a célra. Speciális épületet. mint ahogv a t vük tenyésztésre vagy a sertéshizlalásra szoktak. Kilépnek tehát a pincékből, az elhagyott altá- rókból. Készült már ugvan több. kis méretű aombatermesztö üzem hazánkban, de akkora. amelyben nagyüzemi módszereket lehet alkalmazni, még nem. Éppen Heltav Imre nevéhez fűződnek ezek a korábbi kísérletek. mint ahogv ezt a nagyüzemi épületet is ő fogia megtervezni, mert egyelőre építészmérnök erre nem vállalkozna. Megint egy furcsaság: mezőgazdasági szakember végezne építészmérnöki munkát? Miért ne? Adia visza a kérdést. Egyetemi tanulmányait ott kezdte, csak később lett mezőgazdász. Van valami fanatizmus Heltav Imrében. A szakma megszállottja. Olyasfajta nyugtalansággal, ami mindig a cél felé hajtia előre. Ezért fordult elő többször is a neve most. a gombákkal kapcsolatban. Mint az ok és az okozat: a főmérnök és a gomba. Még egv megjegyzést. Hogv a gombaüzemről szóló beszámoló közbeszúrásokkzl. kitérőkkel fonódott össze — erről maga az élet teher Miért nem egyszerűbb az is? G. Molnár F. NmJMf 3 196*. december 21., szombat
