Heves Megyei Népújság, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-16 / 269. szám
lltfmxOlNK ÍRJAK littörőftark épül Rözaaaxent- mánonban A Rózsaszenímártoni Alta- . János Iskola, igazgatójának és egyik pedagógusának tervei alapján., megkezdték egy kxtr- ■' szerv, úttörőpark létesítését a ’iíjfáíii központjában. A több í.iránt egy hold területen levő -■park társadalmi munkával készül., A termelőszövetkezet 100 köbméter salakot szállí- á iiAi ide, a sportolók pedig a ■ ■ latentest végezték. A tan- '■? testület. a gyermekekkel együtt már közel 6500 társa- - dalim munkaórát töltött az úttörőfiark építésénél. * A park két részből áll. As egyik a játszótér, ahol a ho- nujkozó van, s ahova hintákat szerelnek jel. A hintákat Budák István, a petöfibányai jyépüzem dolgozója készíti, ' körülbelül 200 társadalmi munkaórával. Az anyagot a ; gépüzem adta hozzá. A másik rész közlekedési park. megjelelő KRESZ-tábIákkal felszerelve. Az iskola itt folytatja ■majd a KRESZ-oktatást. A községi tanács 20 ezer forinttal járul hozzá az úttörőpark ■létesítéséhez, amelyet a ter- -fVék szerint tavasszal adnak át a kisdiákoknak, s- Ruman Imre ■ - Petöfibánya Ryagd jasbúcsúztaló a traktorgyár egri gyáregységében A Vörös Csillag Traktor- ' gyár egri gyáregységében bensőséges ünnep volt a közelmúltban. A gyár vezetősége a nyugdíjba vonuló öreg dolgozókat látta vendégül az ünnepélyesen, feldíszített tanácsteremben. A meghívottakat a vezetőség várta, fehér asztal mellett, sok-sok virággal. A szákszervezet részéről Húgén István köszöntötte a nyugdíjasokat és utalt arra. hogy továbbra is kapcsolatban akarnak állni a gyár öreg dolgozóival. A jelenlevő nyugdíjasoknak egy-egy borítékot adott ót, melyben pénzjutalom volt. Számos pohárköszöntő hangzott el a gyár vezetői és a nyugdíjasok részéről. Ebéden is vendégül látták az öregeket, akik hálásan köszönték meg a figyelmességet. Lic.ska Péter Eger A íicpújság közelebb áll a szívemhez... Üj előfizetője vagyok a Népújságnak. Ezelőtt a Nép- szabadság előfizetője voltam, s hogy miért pártoltam át a Népújsághoz? Közelebb áll a szívemhez. Színvonalas és mindenről tájékoztat. Csak egyet, hiányolok, a vasárnapi rejtvényt, amit nagyon szeretek. Beteges asszony vagyok, a rejtvényfejtés ki- kapcsolódást jelent számomra, s talán mások is szeretnék, ha a vasárnapi számban megjelenne néha a várva várt rejtvény. Kérem Önöket, ha csak egy mód és lehetőség van rá, szíveskedjenek kérésem teljesíteni és én továbbra is. hálás olvasója leszek a Népújságnak. Szívemből kívánok minden jót a lap dolgozóinak, és azoknak, akik e lap érdekében fáradoznak. Tóth Józsefné Szucs-Banyatelep ★ Köszönjük kedves új olvasónk levelét, amennyiben többen is kérik, megkeressük a módját annak, hogy időnként. rejtvényeket is közöljünk. (Saerk.) A Népújság elintézte Befedték a nyitott aknát a Csokonai utcában Lapunk már foglalkozott a Csokonai utca végén lakó M oőnAfráéMl&z fii ieax a téli atrandoláaaal ? Az emúlt évben sok-sok egrinek és ide látogató vendégnek örömet okozott, hogy a strandot kezelő Vízmű Vállalat megoldotta a téli strandolást. Sajnos, az idén még csak a kifutó állványzata készült el, de fürdésre még nincs lehetőség. A gyógymedence vize már nem elég meleg és még mindig vannak szép szóimmal olyanok Egerben, akik télen is élvezni akarják a strandolás örömeit. Vaján mikor nyitja ki Itapuit K téli strand? Enayire talán nem kellene takarékoskodni Gyönyörű a november 7-én felavatott impozáns Felszabadulási emlékmű esti kivilágítása. Ilyen még nem volt Egerben. De egy dolog aggasztja az egrieket. Amikor felavatták az autóbusz-pályaudvart, az ünnepséget köttető hetekben ott is ilyen ragyogó volt a világítás. So- lain megcsodálták, ám a megelégedés hétről hétre csökkent. Hol égnek, hol nem — és legtöbbnyire nem — a pályaudvar környéki lámpák. És a legsötétebb a Foglár utca felé vezető rész. A lépcső támfalai árnyékot vetnek, a lépcsőkre, a Szmrecsányi tér gyenge lámpáinak vilártg, nem ér el idáig. Vajon nem lehetne olyan megoldást találni. hogy az árammal is takarékoskodjanak, meg látni is lehessen? szülők jogos aggodalmával. Az útépítés félbehagyása után kétméteres aknák maradtak fedetlenül, s ez felnőtteknek is, gyerekeknek is egyaránt balesetveszélyes volt. A városi tanács illetékes osztálya most tájékoztatott bennünket, hogy az aknákat lefedték. Erről a helyszínen is meggyőződhettünk, csupán egy panasz maradt, az út mentén egy jókora gallyakkal telehordott gödör áll, semmiféle jelzés nem figyelmezteti az arra járókat a bo^atörés lehetőségére. De ezt falán már az ott lakók is kitehetnék... Műfordítók konferenciája Budapesten Meghívót kézbesít a posta. A címzettek: irodalmunk külföldi fordítói. Ők lesznek a vendégeink azon a november 18. és 25. közötti 'konferencián, amelyet a Magyar írók Szövetsége rendez. Jó alkalom lesz ez a találkozó a magyar irodalom múltjának és jelenének bemutatására. Ami a múltat illeti, vita nélkül lehet sorolni líránk és novellisztikánk klasszikusait, a legnagyobbakat, akik művészetünk erejével nemcsak önmagukat, hanem a tá- gabb közösséget, népünk, nemzetünk szellemét, érzés- világát és gondolkodásmódját is kifejezik. A közelmúlt értékeinek válogatásában már több kérdés vitatott és bizonyos mértékig ellentmondásos is a felszabadulás után induló generációk legjobbjainak kiválasztása. Közönség és kritika ízlésének, szelekciós szempontjainak eltérése, sőt ütközése, persze, nem ma gyár sajátosság. A hozzánk látogató, tízegynéhány országot képviselő műfordító költők és prózaírók ismerik ezt a problémát. Ami őket meglepheti, s ami bennünket, .. vendéglátókat megelégedéssel tölthet el: a vártnál gyorsabban kibontakozó folyamat, amely élő irodalmunk értékeit széles -körben segít elfogadtatni. Szorosan összefügg ez az európai rangú ifjú magyar líra eszmeiségének, hangulatának megítélésével. Az elmúlt évek kedvező fordulatot hoztak. Sok elismerés bizonyította, hogy Juhász Ferenc, Nagy László, Csoóri Sándor lírájának újszerűsége összhangban áll a legjobb haladó törekvésekkel. Ez a felismerés azért nagf jelentőségű, mert irodalmunk története folyamán első ízben biztosíthatja a lírai forradalom legújabb hullámának egyidejű, kortársi elismerését a nagyvilágban. Petőfit. Adyt és József Attilát inkább csak utókorunk fedezte fel külföldön.. Irodalmunk újabban tehát nemcsak anyanyelvén hódít. Petőfit Eluard szavalta a rokonlelkű költő elragadtatásával. Adyért Martinov léiké- sedik, József Attila fordítására a legjobb francia költők fogtak össze, Olaszországban és több más országban is felfedezték, kora előtt járó művészként becsülik, Radnóti legendája is túljutott határainkon. Illyés Gyula belgiumi sikere, Somlyó György párizsi fogadtatása után néni utópista álmodozás arra számítani, hogy Európa és a nagy világ Juhászt, Vast, -Benjámint, Nagy Lászlót és .ifjabb társaikat is hamarosan megismeri. A .Kosztolányit kétségbeejtő és annyi társát rezignációba . szorító lársia- ianság, a világ és a lélek, teljes színképét megragyogtató magyar líra visszhangtalan- sága, a mi időnkben szűnik meg. Ezt a folyamatot kívánja gyorsítani a november 18-án kezdődő' műfordítói konferencia* amelynek vitaindító gondolatai közül, kettőt szeretnénk kiemelni. Irodal- munk-külföldi terjedése vészben' összefügg azzal a történelmi ténnyel, hogy ez olyan nép irodalma, amely, a szo- . cializmast építő népek családjába tártozik. A szocialista világ népei'-némileg tudatosan, tervszerűen iparkodnak megismertetni egymással irodalmunkat. A magyar irodalom határainkon túli terjedésének sok érdemű, •kitűnő munkáiéi a külföldi fordítók, műfordítók. Erőfeszítéseiket és eredményeiket annál jobban becsüljük, minél, inkább tudjuk, hogy a magyar nyelv, szokatlan nehézségeket támaszt az idegen anyanyelvűek számára, s hogyannak, aki nem magyar nyelvből fordítja íróink, költőink munkáit, hanem közvetítő nyelvből vagy nyersfordításból, milyen beleélő becsvággyal, irodalmunknak milyen heves - szeretetével kel! pótolnia a közvetlen élményt. __U. Te rmészet és fantázia Érdekes kiállítás nyílt Moszkvában, a Kalinyin sugárúton. Természet és fantázia címmel. A kiállított művek „nyersanyaga”, a természet adománya: különleges alakú gyökerek, ágak. fatörzsek, tobozok, levelek. Az ember felkutatta ezeket, késével óvatosan kiszabadította a természet fogságából, kicsit alakított rajtuk, fantáziája szerint csoportosította, és elkészült a mű. Például miből lett a kiállítás egyik tárgya, egy virágos váza: egy fatuskó maradványaiból, száraz, kígyózó ágakból és valamilyen — nagy-, kerek elhullajtott — növényből. A virágos váza melletti mű lényegében a természet csodálatos alkotása: gyökerekkel körülnőtt kő, amely a Saturnusra, s a körülötte levő gyűrűre emlékezteti az embert. A többi kiállított tárgy is megragadja a figyelmet. Ljudkovszkij tobozokból és vesszőkből életképet készített, A. Baranov dióhéjakból békésen csipegető kiscsirkéket, egy harmadik alkotó pedig a nyárfán élősködő gombából majmot formázott. Képünkön: Szása Kravcsenko műve, a Flamingók. Az év hónapokból áll. A hónapok, hetekből. Rongygyűjtő hetekből. Vagy porcelán hetekből. Avagy műszaki hetekből. Kies. hazámban eddig a hónapoknak voltak „Urai’* nevei is;-Vízöntő hava például. Most mát'a heteknek is van: a MÉH hete. Már előre félék, nem kövétkezik-re be effajta dátum, hogy: született a nyugodt nap évében, a szerelem havában,' a papírgyűjtő hét hetedik, a mangalicavásár napján. fTudom, hogy a rongy csak a naív embernek rongy, mert az éppen olyan érték, mint a hulladék vas, ami nélkül például nem lehetne megrendezni a vas és műszaki heteket. Nem isr ezt gúnyolom én, hanem az ötletszegénységet. Valaki, valamikor fel- és kitalálta a ,,hetek”-et, s azóta már csak hetekkel tudunk mozgósítani. Persze az is lehet, hogy a magyar népmese világa bűvös hetes száma vonult be a 7nai magyar ipari és kereskedelmi élet valóságában. Akkor természetesen egész más a helyzet. Viszont igy követelem a boszorkányok napjának megrendezését is. Vagy, vágy i—6) fámmsm §*6S. november lő,, szombat Munkatársaink külföldön 4. „Csak röviden../’ VADÄSZTANVÄM SÁTHAIT rövidesen elkezdik bontani; holnap indulok haza. Az eltelt öt nap zsúfoltsága szinte csak tartalomjegyzék írására ad engedélyt — nehéz rendet teremteni az emlékek, a tapasztalatok és a benyomások között. Közben több öröm is ért. Lipcsében például annak örültem, hogy nincs velem a feleségem... ugyanis megnéztem az őszi vásárt. Uramisten, mi mindé volt ott! Ha azt kívánnád hogy írjam meg csak a választék-leltárt, inkább íel- ménnék a holdba... persze, ezt ne siessük el, ezt az űrutazást, mert holnap még van egy repülöútam... Szóval, röviden: hatalmas épületek emeletein kóvályoghatott az ember, szédülve a legdivatosabb ruháktól, a legdivatosabb cipőkön át a legdivatosabb gombig, bútorig, cérnáig, edényig, kalapig, hölgyekig, rádiókig, televíziókig mindenben, amit az ember saját kényelmére és szükségleteire kitalált. Hatalmas tömeg hullámzott az utcákon, a vásárcsarnokokban. .. Buchenwaldban pedig annak örültem, hogy a hírhedt koncentrációs tábor ma már csak a mementó szerepét játssza. Annak viszont nem, legalábbis nekem nem tetszett, hogy kilépve a borzalmak kiállításáról, a turista beléphet egy étterembe, szép, kultúrált étterembe. A néhány kilométerre levő Weimar más, a kultúra ma is tisztelt fellegvára, ahol valamikor senki sem sejtette, hogy a közelben tervszerű emberirtás folyik. Elég eny- nyi kettősség. Elég? Még ez is sok. > Weimarban láttam Goethe házát, végigjártam a szobákat, ahol valaha ő is járt. gyönyörködtem a képekben, amelyekben valamikor ő is gyönyörködött, és sokáig, megilletódve álltam a szék előtt, ’melyben ez a nagyszerű lángelme meghalt DREZDÁBAN TERMÉSZETESEN a Zwinger volt a cél, mint minden kirándulónak. De megbántam. Ugyanis nagyon-nagyon szép a Zwinger — igen sok olvasó ismeri már —, és nagyon-nagyon nagy... Mindössze a képtárra volt némi időm, Végigrohantunk rajta; négy óra hosz- száig tartott. De ez a futó találkozás Rembrandttal és a festészet más halhatatlanjával, még sokáig emlékezetes lesz számomra. Meséljek egy-két képről? Nem lehet azt szavakban kifejezni! Kollegámmal mondogattuk egymásnak, hogy „szép”, hogy „csodaszép”, és közben szé- gyelltük, hogy milyen szegényes az emberi nyelv... Jártam a Harz-hegységben, Qedlinburgban, ebben az ősi városban, ahol féltve őrzik Németország legrégibb házát, mely valamikor a XV. században épült. Olyan ez a kis hegyi város, mint valami meséskönyv, ahol a mézeskalácsból épített ház invitál, hogy lépj be... De itt rengeteg ház invitált. A hatalmas várkastély ma múzeum, s az itt álló román stílusú templom is nagyszerű' látványosság.. A szentély mögött temették el állítólag I. Henriket és feleségét. Ma már csak az asz- szony sírja van épségben, Henrik eltűnt valahová... Voltam a Hexentanzplatzon Is, a Boszorkány „táncplac- con”, ahol boszorkányokkal éppen nem találkoztam, (bizonyára a Gellérthegyen volt éppen dolguk), de a kilátás kárpótolt mindenért. Hatalmas mélységbe lehet itt lepillantani, ahol a szakadék félelmetes alján hegyi patak ugrál kőről-kőre, vagy szikladarabokat kerülget, s mindenütt pompásan komor fenyőfák merengnek az alacsonyan vánszorgó felhők alatt. Igazi falusi táj... S AZ EMBEREK? Köny- nyű volt megismerni őket. Nyíltak, kedvesek, akik komolyan veszik a barátságot Néhány nap után már úgy éreztem magam, mintha otthon lennék. Ezért is volt nehéz a búcsú, bár eleinte azt hittem, hogy a — légzsákoktól tartok, melyek közelgő repülőutamon várnak rám ... No tessék, erről megint eszembe jutott az űrutazás! Nem, még nem döntöttem. Előbb még egyszer elutazom Németországba... Rátái Gáttá* (Véffe)
