Heves Megyei Népújság, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-13 / 266. szám
Nélkülözhetetlen, mint Készülődés a jubileumokra Az általános és középiskolákban, Budapesten és vidéken egyaránt javában készülnek a közelgő nagy jelentőségű történelmi évfordulók — a KMP megalakulása és a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása fél évszázados jubileumának megünneplésére. A KMP megalakulásának fél évszázados jubileumát az általános iskolákban ünnepélyes úttörő-csapatgyűléseken, a középiskolákban ünnepi KISZ-taggyűléseken köszöntik. Egy példa a vidéki előkészületekről: Hajdú megyében a pedagógusok szakszervezetének megyei bizottsága pályázatot hirdetett az általános iskolák történelem szakkörei számára az 1918—1919. évi forradalmi események helytörténeti vonatkozásainak feldolgozására. A VÁLLALATNÁL, ahol legutóbb dolgoztam — panaszkodott villanyszerelő ismerősöm — egy Dutka nevű volt a főnök. Munkatársai bár elismerték, hogy jobban dolgozik, mint az elődje, mégse nagyon szerették. Ugyanis minden apró hibáért — az ügyben igaza volt ugyan — kikelt magából, ordítozott, megsértette a beosztottját. Az persze alig tért vissza a helyére, elkapott valakit és leteremtette, szegény csak hápogott. A végén oda fajult a helyzet, hogy ennél a vállalatnál a portás is rá- acsarkodott az idegenre, ha az véletlenül nem magyarázta el folyékonyan és hangosan, mit is akar. Egyszer felhívott az apám telefonon. Az öreg bizony mindig megilletődik, ha telefonon kell beszélnie, ugyanis falun még nem szokott hozzá a technika e csodájához. Vagy túlságosan halkan, vagy hangosan ordít bele. Most megilletődött volt, de mire felocsúdott, a központos kisasszony már szét is kapcsolta, miközben valami dobogós ősöket emlegetett. Amikor megkérdeztem, miért nem hallgatta meg az öregemet, és miért beszélt vele ilyen csúnyán, nem is nagyon mentegetődzött. „Mit képzel, ráérek én valakinek a motyogását hallgatni. Különben nem is tudtam, hogy az apja’’. Majd panaszképpen hozzátette: „Tudja, hogy mennyi leto- lást kapok én naponta fent- ről semmiségekért? Ha hallaná férfi létére, biztosan belepirulna”. Miért nem kéri ki magának? „Mert itt, szaktárs, ez a divat”. A türelmetlen, durva modor, a válogatott sértések özöne felülről sugárzik és megfertőz mindenkit. Persze, elsősprban azokat, akiknek lehetősége van ezt a sugárzást lentebb továbbítani. EZ A KAROS SUGÁRZÁS a főnöktől Indult ki. Megmérgezte az egymás közötti kapcsolatokat, még aki hajlamos volt az udvarias közlésre, a határozott, de nem sértő utasításra, az is leszokott erről. LegfeljebD panaszkodott, de tartotta magát az Ide telepített új hangnema levegő Viszont, amikor új munkahelyére került felelős vezető beosztásba — elismert érdemei miatt —, akkor egy idő múlva „begőzölt”. Visszafojtott indulatai feltörtek, igazi énjét mutatta. Érezte, j hogy jól dolgozik, fölényes tudáséi, magabiztossága le- kintélyt szerzett a számára, tehát nem törődött az olyan apróságokkal, mint a jó modor, az emberi hang. Tudta, azt hitte, hogy ezt minden fórumon megbocsátják neki, hiszen produkál. Tényleg, beosztottjai először meglepődtek, amikor látták, hogy az udvarias, | halk szavú főnök egyre gyakrabban kitör. „Biztosan ideges”, védték, nyugtatták saját magukat. Majd, amikor látták, hogy állandósult nála ez a betegség, megoszlott a vélemény. Egyesek, a „hajla- 1 mösak” hamar átálltak az új hullámra, mások szenvedtek miatta, ezek végül vagy beletörődtek, vagy odébbálltak. A MAKACSABBAK, akik WTS áal*ilm«lnv Világszerte nagy érdek- ■JJ laidllllitliy lődést váltott ki a szakemberek körében egy új magyar találmány. Az Országos Bányagépgyártó Vállalat terméke: az erőművi hidropneu- matikus pernyeleválasztó berendezés. Jelentősége, hogy a régi berendezés vízmennyiségének csak az egyhatodát fogyasztja. Több ország külkereskedelme iratkozott fel a megrendelők közé. (MTI-foto — Mező Sándor felvétele) hez. Furdalt a kíváncsiság, vajon milyen ember volt a főnök előző munkahelyén. Kiderült, hogy ott beosztott vezetőként dolgozott, és természetesen alkalmazkodott felettese szokásaihoz, átvette annak modorát. Ami viszont — és ez meglepett, határozott, udvarias, embert tisztelő hang volt. Ennél a vállalatnál tehát ez volt a divat. Ehhez tartotta magát a portás és a telefonoskisasszony is. Természetesen ez alól nem vonhatta ki magát Dutka kartársunk sem, mert rendre utasították volna felülről, lentről pedig kikérték volna a durva lekicsinylő hangot látták a sugárzás igazi okait, a jellembeli fogyatékosságokat, szívós harcba kezdtek ellene. Lassan a vállalatnál kialakult két hullám. Az egyiktől káros sugárzás áradt, a másikat hasznosnak nevezhetjük. Ez utóbbi még gyönge, de egyre terjed és meghonosodik. Szaporodnak az általa „megfertőzöttek". Bizonyos, hogy végül is uralkodóvá válik az egész vállalatnál, a vezetőtől a portásig. Hiszen a munkatársak közötti kelleimes légkör, a jó munkahelyi közérzet éppúgy nélkülözhetetlen a dolgozó ember számára, mint a kenyér, vagy a levegő. (A. F.) Százezer dolláros yalutaforgalom a népművészeti boltokban Húsz évvel ezelőtt alakult meg a Népművészeti és Háziipari Vállalat, hogy az akkor szövetkezetekbe tömörült hímző—szövő asszonyok, fafaragók, fazekasok és a régi ipari kultúrák hagyományait ápoló más szakmabeli mesterek készítményeit értékesítse. Megalakulásakor csupán egyetlen üzlete volt — jelenleg hatvan állandó és húsz idényboltja van. Forgalma 1950-ben harmincmillió, tavaly 176 millió forint volt Gordon Béla, a vállalat igazgatója elmondotta: — A háziipari és népművészeti szövetkezetekben készülő használati, lakberendezési tárgyak nemcsak a hazai vásárlók, hanem a hazánkba látogató külföldi turisták körében is mind keresettebbek. A valutabeváltásra jogosult 14 boltunk ez évben a tavalyinál harminc százalékkal nagyobb forgalmat bonyolított le, s mintegy százezer dollárnak megfelelő külföldi valutát váltott be. I Messziről jött ember AKKOR MÉG A JÁRÁSNÁL dolgozott, amikor először járt ebben a faluban. Kiküldték a szövetkezetbe, nézze meg, hogyan lehetne segíteni a gazdaságon. Túl sokat nem tudsz csinálni — mondta neki az osztályvezetője — olyan földek vannak arra, hogy legfeljebb bukfencet lehet rajta vetni. De hát azért nézd meg. Három napig mást sem csinált, csak járta a határt. Kora reggel útnak indult a házigazdájával, azt osztotta be mellé kísérőnek a szövetkezet elnöke. Megnézett szinte minden darabka földet. A szántót, az elhanyagolt erdőt, a kopár, sziklás dombhátakat. Időnként megkérdezte idős kísérőjét: mondja János bácsi, hány mázsa búza terem itt holdanként? Az öreg elgondolkozva válaszol. Hát, ha jó esztendő van, megterem itt még hat-hét mázsa is. Aztán újra kérdezett: az erdővel mit csinálnak? Megvan belőle a tűzifánk, másra nem jó ez — vélekedett elgondolkozva az öreg. A három nap elteltével el- búcsü” ' '1 vetkezeti e' nöktő’ — 1 '-:at vettem ■ mondta . . —, és félj egye-Jpm mindent. Néhány héi nűlva visszajövök és megbeszéljük, mit lehetne csinálni. Az elnök fásultan, érdektelenül hallgatta és megjegyezte: ne törje magát, nem olyan sürgős. Mások is csináltak már ilyen felmérést, de feleslegesen töltötték vele az idejüket. Sziklákon nem lehet húsz mázsa búzatermést elérni holdanként. Valahogy csak elküszködnek továbbra is, ha már eddig megéltek. EGY KICSIT MEGSÉRTŐDÖTT az elnök szavaitól, de aztán túltette magát rajta. Majd, ha újra találkoznak és előtárja a terveket, nyilván másként látja a helyzetet. Bent a járásnál sem túl nagy ovációval fogadták a beszámolóját. Nem kell nagy ügyet csinálni belőle — mondták —, jó ha valamit ki tudsz hozni. Azon a területen nem lehet csodákat csinálni, a legkisebb eredmény is jelentős. Valahogy izgatta a fantáziáját a szövetkezet Mesébe ’ő táj — gondolta —, nem ;\ hogy csak szemre adln valamit az embereknek. A gyönyörködés mellé kenyér is kell. Járkált a laboratóriumba, nap mint nap sürgette a talajvizsgálat eredményét. Esténként hazavitte magával a jegyzeteit, számolt, töprengett. Lassan kialakult benne a terv, komolyabb állattenyésztés kellene, lehetne egy fafeldolgozó üzemet létesíteni, a szelídebb dombhátakon pedig kísérletezni kellene az almával. Biztosan beválna. Egyik nap kocsiba ült és kiment a szövetkezetbe, ösz- szehívták a vezetőséget, elmondta az elképzeléseit. Figyelmesen hallgatták, minden különösebb lelkesedés nélkül. Inkább csak a fejüket csóválták kétkedve. — De mégis, mi a véleményük — kérdezte feldühödve a szótlanságon — megvalósítható a terv? A vezetőség tagjai konokul hallgattak. Aztán, amikor már szinte kibirhatatlanná vált a csend, az egyikük megszólalt. Idős, ősz hajú parasztember. — Nézze, uram, vagy elvtársam, nem tudom, hogy melyik tetszik jobban — mondta az öreg egyenként hangsúlyozva a szavakat —, nekünk már sok mindent beszéltek. Sokan jártak már itt megyétől, ilyen meg amolyan szervtől, mindenki adott tanácsokat. Sokan jártak már itt, de mindannyian el is mentek. Egy se maradt itt a faluban. Mi meg meghallgattuk őket, aztán csináltuk tovább úgy, ahogy eddig Hogy miért? Mert van nálunk egy mondás: messziről jött ember azt mond, amit aikar. De nem vállal érte garanciát. Hát ez nekünk a véleményünk, kedves uram, vagy elvtársam. Ügy érezte, mintha fejbe vágták volna. Elakadt a szava, beletette papírjait az aktatáskába, felvette a kabátját és kifelé indult. — MAGUK TUDJAK — mondta halkan. Ahogy lépegetett kifelé, szinte érezte, ahogy sütöttek a fagyos tekintetek. Beszállt az autóba, mondta a sofőrnek, vigye vissza a járási székhelyre. Komoran nézegetett kifelé az ablakon, el volt keseredve. Az egyik útkanyamál, maga sem tudta mi történt vele, hirtelen megszólalt Issza, nem issza, — nem kap mást Bosszantó, de nem megmagyarázhatatlan jelenséggel találtam magam szemközt. Jaffaszörpdt kerestem. Jó néhány üzletet bejártam Gyöngyösön, amíg rá kellett jönnöm, hogy a kimért jaffaszörpöt nem lehet kapni sehol. Csak a műanyag demizsonba „csomagolt" szörp található a polcokon. Vajon miért? Talán a nagyker nem tart raktáron kimérve kapható jajfát? Dehogy nem, kaptam meg a választ az érdeklődésemre. Annyit tudnak ebből szállítani, amennyit az üzletek kérnek. Akkor hát? A kutya otl van elásva, hogy a kimért jaj fa kilogrammja huszonkét forint, míg a műanyag demizsono- sé harmincnégy forint. A különbség kilogrammonként csupán tizenkét forint. Ezt a tizenkét forintot nem akarja a kisker megspórolni a vevőknek. Ezért a tizenkét forintért ad a kedves vásárlónak két féllite- teres műanyag demizsont. Akkor is, ha a kedves vevőnek nincs szüksége ilyen műanyag-csodabogárra, mert van elegendő üvege, és talán nem is szereti ezeket a műanyag-micsodákat, mert nem tud velük mit kezdeni. Kidobni azokat, ha kiürült belőlük a szörp, darabonként hat forintért, még akkor is meggondolandó, ha éppen nincs okunk panaszkodni életszínvonalunk miatt. Szóval: csendes árdrágítás, mondjuk ki minden kertelés nélkül. És ez az, ami vásárlói és honpolgári önérzetemet felettébb sérti Ami kifakadásra kényszerít. Ugyanis, ha jól emlékszem rá, az idén januárban hozzákezdtünk mi valami újhoz, amit gazdaságirányítási reformnak szoktunk emlegetni Itt arról is szó volt, hogy tisztes vetélkedésre adunk alkalmat az egyes vállalatoknak: szerezzék meg maguknak a vásárlókat úgy, hogy jobbat adnak, olcsóbban, mint vetélkedő■ társuk. Hogy az igények maximális kielégítésére törekedjenek, nehogy raktárra kelljen dolgozniuk az üzemeknek. Ebben az általános elméletben nem tudom elhelyezni a szóban forgó műanyagos jaffát. Kérdezgetem magamtól: nem vettem észre, hogy nekem csak erre van igényem? Vagy az a műanyag demizsonon sr.hol meg nem jelölt vállalat merte fel rosszul az igényeket, és most meg akar szabadulni elfekvő készletétől? Kettőnk közül valamelyikünk figyelmetlen volt, az kétségtelen. Ha ez nekem nem okozna tizenkét forint fölösleges kiadást, bánná a csuda, De ebben a mechanizmusreformban állítólag én, a vásárló is ..messzemenően figyelembe vagyok véve”. Hát — nem kérek az ilyen figyelemből. Nagyon nem szeretem, ha „issza, nem issza, nem kap mást” akarnak rám erőszakolni. (g molnár) Divat, vagy közérdek A könyvkereskedések kirakatában egyre több gazdasági szakkönyvet látunk, a világon közzétett műszaki-gazdasági könyvek és folyóiratok száma az utóbbi tíz év alatt megkétszereződött. Utazás közben és baráti beszélgetés során az emberek gyakran gazdasági problémákat vitatnak, tehát a mai műveltséghez egyre inkább hozzátartozik a közgazdasági gondolkodás. Vajon csak „az utca emberének’* kíváncsiságáról, vagy talán divatról van szó? Nem, ennél sokkal többről. A mostani vezetőségválasztó taggyűlések beszámolói és a felszólalások többsége ékes bizonyságul szolgált arra, hogy a köz- gazdasági gondolkodás nem divat és nem múló jelenség, hanem napjaink problémái és mindnyájunk feladatai tükröződnek az emberek tudatában. Az Idén to\Tább nőtt a termelés, a vállalatok a tervezettnél több nyereséget érnek el és közben megbirkózunk az új mechanizmus átmeneti nehézségeivel is. Közvéleményünk a gazdasági élet aktuális eseményeit határozott ítéletekkel követi, a párt és a kormány gazdaságpolitikáját cselekvőén támogatja. A lakosság túlnyomó többsége igennel szavazott a gazdaságirányítási reformra. Cppen a közvélemény fokozott — Álljon meg. Forduljon vissza! A sofőr visszanézett, értetlenül vállat vont és megfordult. Amikor belépett az irodába, még mindenki ott ült a kopott asztalnál. Csodálkoz- j va néztek rá. — Először is azt szeretném mondani — törte meg a csendet —, hogy nem voltam és j nem is leszek úr. Azután pedig azt, hogy igazuk van. i Messziről jött ember azt mond, amit akar. De, ha ez a messziről jött ember itt marad, akkor a szavaiért már köteles vállalni a garanciát. Éji megpróbálom. VALAHOGY ÍGY TÖRTÉNT — mosolyog a főmezőgazdász —, ahogy járjuk a gazdaságot. Elhagytuk az istállókat, fölfelé kapaszkodunk a domboldalon. A fafeldolgozó is bevált, teszi hozzá kiegészítésképpen, meghozza az évi másfél milliót Aztán abbamarad a beszélgetés, megérkezünk az almásba. Szépen sorakoznak a fák, piroslanak rajta a gyümölcsök. A mezőgazdász felnyúl, leszakít egyet. — Kóstolja meg — invitál —, ennél Szabolcsban sem terem jobb. Kaposi Levente cgyDen Kötelez i. arra, hogy a dolgozók szélesebb rétege megismerje a gazdaságtudomány, a Közgazdasági gondolkodás alapjait. Egerben, a művelődési házban megalakult a METESZ- és a közgazdász-klub. itt kéthetenként a szakma országosan elismert szakértői, egy-egy iparág, a minisztériumok és a főhatóságok vezetői tartanak vitaindító előadást és referátumot. Egerben a kereskedelem, Petőfibányán a szénbányászat vezető beosztású dolgozóinak a TIT több témából eloadássorozatot hirdetett. Szükségszerű és helyes, hogy a párt- és a szakszervezeti oktatásban, a szakmai továbbképzés cs az ismeretterjesztés T?,Í-rí?CJ\. terülctén egyre elmélyültebben foglalkozzunk i gazdasági kérdésekkel. . Nálunk, a gazdasági kflzgon- dolkodás semmiképpen sem tekinthető csak pedagógiai, vagy csak általános műveltséghez tartozó kérdésnek. A gazdaság- irányítási reform sikere megköveteli, hogy a széles közvélemény egyetértsen az újszerű intézkedésekkel, az egyetértésnek pedig a megértés az előfeltétele. Nem elég az utasítást „fent" kiadni, Jent", as üzemekben la tudni kell, hogy mit, miért és hogyan kell csinálni. Sokat tettünk, de elegei még nem, hogy a követelményeknek megfelelően alakuljon a gazdasági közgondolkodás. Éppen a gazdaságtudomány jellegéből következik, hogy nincs mód a legfontosabb, az egész lakosságot érintő kérdések „laboratóriumi vizsgálatára”. Az új mechanizmust csak menet közben, csak a lakosság közreműködésével lehet kipróbálni. És közben az élet új problémákat és új feladatokat vet fel, az emberek cselekvő támogatását újból és újból meg kell nyerni, hogy ezután még jobban boldoguljanak. A gazdaságirányítási reform sikeres megvalósításához feltétlenül szükség van a közvélemény észrevételeire és javaslataira. F. L. Nyugdíjas villanyszerelőt ; azonnal felveszünk. Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi V. telepe, Eger, Nagyváradi u. Mmüsiß 3 1968. november 13., szerda
