Heves Megyei Népújság, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-08 / 263. szám

Űj szovjet hősi emlékművet avattsik Egerben (Folytatás az 1. oldalról) nos analfabétizmustól a vi­lágviszonylatban is élenjáró tudományig é általános mű­veltségi színvonalig, az em­bertelen körülmények között tengődő muzsiktól a korszerű általános és szakmai művelt­séggel, tudományos világné­zettel és nagyfokú öntudattal rendelkező szovjet munkás- osztályig, kolhozparasztságig és értelmiségig. Oláh György elemezte a Szovjetunió 51 év alatt elért világraszóló sikereit, kima­gasló műszaki-technikai, gaz­dasági, tudományos és kultu­rális eredményeit, elismerés­sel szólva mindarról, ame­lyek a Szovjetuniót a dolgo­zó emberek példaképévé tették az egész világon. Beszélt Oláh elvtárs azokról a közvetlen, személyes tapasztalatairól is, amelyeket a Baltikumban, Közép-Ázsiában és a Kauká­zuson túli területeken tett lá­togatásai során szerzett. Emlékeztetett Oláh György az ötvenegy év során leját­szódott világtörténelmi ese­ményekre, az októberi forra­dalmat követő, á fiatal szov­jet állam megfojtására, eltip- rására szövetkezett 14 impe­rialista állam intervenciójá­nak véres-küzdelmes napjai­ra, a második világégés ret­tentő pusztításaira, s arra a heroikus küzdelemre, amely­ben a Szovjetunió diadalmas­kodott, győzelmet aratott a fasizmus felett — egész sor európai ország népei előtt nyitva meg az önállóság, a társadalmi és emberi hala; dás szocializmushoz vezető útját. — A Szovjetunió döntő té­nyezővé vált az egész em­beriség sorsának alakulásá­ban — hangoztatta. — Föl­dünkön ma már nincs vala­mennyire is számottevő nem­zetközi esemény, amelyre a Szovjetunió hatást ne gyako­rolna, amelynek kimenetelé­ben a Szovjetuniónak szerepe ne lenne. Az imperialisták fogcsikorgatva bár, de kény­telenek számot vetni azzal a ténnyel, hogy ma már nem egyedül ők döntik el az em­beriség sorsát. Kénytelenek f számot vetni azzal az erővel, amelyet S' *á2bcializmus kép­visel. Ezután az októberi forrada­lom magyarországi hatásáról, a Tanácsköztársaság harcai­ról, mai életünk eredményei­ről, az időszerű nemzetközi helyzet kérdéseiről szólott Oláh György. — Mi, Eger város lakói, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 51. évfordulóját felszabadulási emlékmű ava­tásával is ünnepeljük — foly­tatta. — Ennek az emlékmű­Az ünneplők sorfala között elvonulnak a díszelgő egység alakulatai. (Foto: Kiss Béla) nek alapkövét az októberi forradalom 50. évfordulóján raktuk le. Avatására azért noveber 7-én, az első szocia­lista forradalom évfordulóján kerül sor, mert ezzel is mindenki számára ért­hetően, fennhangon akar­juk hirdetni: felszabadu­lásunk és az októberi forradalom között köz­vetlen, szoros összefüg­gés van; hogy a fasizmus alóli felsza­badulást népünknek nem hozhatta más, mint a szocia­lizmus győzelmes hadserege. — Hirdesse az emlékmű soha el nem múló hálánkat a szovjet népeknek felszaba­dulásunkért, a szocializmus építésében nyújtott segítsé­gért. Hirdesse ez az emlék­mű, hogy közös harcban örökre, szétszakíthatatlanul összekovácsolódtunk. — Népünk igazi, őszinte, szívből jövő szeretetet táp­lál a Szovjetunió, a szovjet emberek iránt. Ez a hála, ez a szeretet testesül meg a fel­avatásra kerülő emlékmű­ben is. Munkálkodjunk azon, hogy ez az érzés tisztán to­vább éljen népünkben, ne­veljük gyermekeinket is a szocialista haza szeretetcre és egyidejűleg a Szovjetunió, legnagyobb támaszunk, bará­tunk szeretetére is. — Hirdesse az emlékmű népünk szilárd eltökélt­ségét: a megkezdett úton akar és fog haladni min­den körülmények között. Befejezésül Oláh György a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóját, a szovjet—magyar barátságot, a marxizmus—leninizmus, a szocializmus diadalmaskodó elméletét éltette, majd az emlékművet felavatottnak nyilvánította; A felavatott szovjet hősi emlékművet ezután megko­szorúzták a megye, a város és a járás párt-, állami és tö­megszervezeti vezetői. Az em. lékezés, a kegyelet virágai és koszorúi elborították az em­lékmű talapzatát. A Szovjet­unió budapesti nagykövetsége képviseletében Szatucsin, követségi tanácsos koszorú­zott. A megyei, járási és vá­rosi pártbizottság koszorúját helyezte el Oláh György, Gu­bán Dezső és Sípos István. A megyei, járási és városi ta­nács nevében Bíró József, Hegyi János és dr. Lendvai Vilmos koszorúzott. A Haza­fias Népfront és a Magyar— Szovjet Baráti Társaság ko­szorúját dr. Csernik József, Megemlékezések megyeszerte Hatvanban 7-én délelőtt került sor a városi tanács dísztermében a nagygyűlés­re, amelyen a járás és a vá­ros vezetőin, a város dolgo­zóin kívül részt vettek a megyében állomásozó szovjet csapatok képviselői is. Szo- kolov őrnagy vezetésével. Ünnepi beszédet Ambrus Endre, a városi pártbizottság tagja mondott a nagygyű­lésen. Ezután került sor a hősi emlékművek megkoszo­rúzására, amelyeknél, szov­jet és magyar katonák, mun­kásőrök és rendőrök álltak díszőrséget. A koszorúzás utáni fogadáson Szabó Fe­renc, a városi pártbizottság titkára és Szokolov őrnagy mondott pohárköszöntőt. A járásban Horton, Rózsaszent- mértonban és Petőfibányán került még sor nagyobbsza- bású ünnepségre, amelyeken szintén részt vettek a ha­zánkban ideiglenesen állo­másozó szovjet csapatok képviselői. A művelődési otthonokban rendezett ünnep­ségeket a helyi művészeti csoportok műsora követte. Gyöngyösön 7-én délelőtt tíz órakor gyülekeztek a város dolgozói a szovjet hő­si emlékműnél, hogy leró­ják kegyeletüket az elesett hősök emlékének. Iványi Já­nos ezredes, magasabb egy­ség parancsnoka mondott te­szed el a koszorúzási ünnep­ségen majd a városi és a (jÍrási pártbizottság, a taná csők. a társadalmi szervek képviselői az üzemek, vál­lalatok, intézmények dolgo­zói helyezték el koszorúikat az emlékmű lábánál. A füzesabonyi járásban Sarudon és Üjlőrinclalván rendeztek nagyobb&zabású ünnepséget, amelyeken szov­jet katonák is részt vettek. A járási székhelyen 7-én délelőtt megkoszorúzták az emlékművet, majd a műve­lődési ház nagytermében ünnepi gyűlésen emlékeztek meg a szovjet állam szüle­téséről. A hevesi járásban a járá­si székhelyen közel nyolc­száz dolgozó vett részt a ko­szorúzási ünnepségen, majd a község modem, szép kul- túrházában rendezett nagy­gyűlésen. Az ünnepség szó­noka dr. Földi Pál, a megyei pártbizottság osztályvezető­je volt. Az ünnepség után a hevesi gimnázium és a házi­ipari szövetkezet irodalmi színpada adott műsort. Az egri járás egyik na- gyobbszabású ünnepségének színhelye Sírok volt. ahol fi-án este rendezték meg a nagygyűlést a község dolgo­zói a művelődési házban Rózsa László, a Mátravidé- kl Fémművek igazgatói;' mondott beszédet Másnap 7-én délelőtt került sor ar emlékmű megkoszorúzására melynél munkásőrök, ifjú gárdisták és úttörők álltak díszőrséget, Póti Jenő és Kovács András helyezte el. Megkoszorúzták az emlék­művet a KIS'ó-bizottságok képviseletében Sebestyén Já­nos, Nagy Katalin és Jósvai Sándor, majd egri üzemek, hivatalok, intézmények kép­viselői helyezték el a meg­emlékezés virágait az emlék­mű talapzatán. Részt vett az ünnepségen és ugyancsak ko­szorút helyezett el az emlék­mű tervezője, Culyás Zoltán, tervezőmérnök is. A koszorúzási ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. A hivatalos ünnepség vé­geztével a tér emlékműhöz vezető útjait emberek lepték el. Százak és százak tekin­tették meg közelről is az im­pozáns obeliszksort és gyö­nyörködtek később, órákon át, az emlékmű és az újjá- rtndezett, szépen parkosított Felszabadulás tér e_sti díszki­világításban. A világpiacon is iterenth Nyolc év alatt i egymillióimí tubus 1959 végén született meg a döntés: a budapesti tubus­gyártó üzemet a Mátravidé- ki Fémmüvekbe telepítik. A gépek, a berendezésék még is érkeztek Sírokba, de a szakemberek Budapesten maradtak. Pedig a tubus­gyártás meglehetősen szerte­ágazó — a vasipariéi a nyomdatechnikáig — szak­mai ismereteket követel. A sirokiák ennek ellené­re is örömmel fogadták az új üzemet, amely i960 ja­nuárjában már termelni kezdett. Az év végéig 46 mil­lió tubust gyártott. A dolgo­zók nagy szorgalommal, rö­vid idő alatt elsajátították a szakmai ismereteket, a gyár műszaki gárdája pedig nem­csak. hogy „átállt” a tubus­gyártásra, hanem jelentősen tovább fejlesztette, moder­nizálta a magyar tubusgyár­tási ipart. Az eredményeket, a fejlődést mi sem bizonyít­ja jobban: hét évvel ezelőtt még 70—80 órára volt szük­ség egy-egy tubus elkészíté­séhez, ma pedig már 25 perc is elég. Bővült az üzem is, az el­avult, korszerűtlen gépeket modem berendezések váltot­ták fel. A tubamatic gépsor a világ legdrágább, de egy­ben a legmodernebb tubus­gyártó berendezések egyike. Ót évvei ezéiött a kereske­delem drága valutáért sze­rezte be a különböző aerc*«- los palackokat. A gyér ma már a hazai igények kielé­gítésén kívül jelentős tétel­ben exportál is ezekből a palackokból. A különböző tubusókat a hazai üzletek, n szocialista országokon kívül több nyugati országban is keresik és szívesen vásárol­ják. A világpiacon is kere­sik a siroki tubusokat. Nem régen egv bécsi kereskedő járt a gyárban. Megrendelt néhány próbatubust. Az el­ső után megkötötte az üzle­tet A gyár, az üzem dolgozói méltán büszkék eredmé­nyeikre, különösen azok, számszerűit hetvenen van­nak, akik az első tubus elké­szítésénél is ott voltak. A november 6-i jubileumi ün­nepség őket is köszöntötte. A gyár vezetői az emlékla­pokon kívül jutalomként 33 ezer forintot osztottak szét közöttük. Az üzem dolgozói az ün­neplés közben sem feledkez­tek meg a jövőről. Tudják és vallják: ha továbbra is ver­senyben kívánnak maradni á világpiacon, egy pillanatig sem szabad leállni Társadalmi munkások kitüntetése, jutalmazása a KAEV-nél A november 7-i ünnep al­kalmából — régi hagyomá­nyokhoz híven — az idén is honorálták a KAEV 10. szá­mú gyára társadalmi mun­kásainak, tömegszervezeti vezetőinek, aktíváinak igye­kezetét, mindazoknak a se­gítségét, akik a többieknél nagyobb részt vállaltak a közös feladatok elvégzéséből. A gyáregység egri és gyöngyösi telephelyén száz­húszon. összesen 45 ezer fo­rint pénzjutalmon osztoz­tak. Fazekas Gyula, Hegy­kői József. Nemes Lajosné és Tátrai Pál Kiváló dolgo­zó kitüntetést kapott. elet reggelizhetünk, négyért meg vacsorázhatunk. Üjsághír: Egerben novem­ber 5-én hivatalosan is át­adták a Heves megyei Ál­lami Építőipari Vállalat 400 személyes, korszerű mun- kásszáUőját. Az estébe hajló város zászlódísze, az utcák élénk­sége, igazi ünnepnapot fém­jelzett. Az impozáns, egyszerűségé­ben szép vonalú épület abla­kai azonban fénytelenek ma­radtak, csupán elvétve világí­tott egy-egy. A társalgóban a tévé előtt is csak ketten ül­tek. A szobák kulcsai ott so­rakoznak a porta tábláján. Az építkezések zaja négy napra megyénkben is elcsen­desedett. Néhányan maradtak csak — már így mondják: — ott­hon! A hivatalos átadást követő első ünnepi estéről tervezett riport ezért maradt el. Áthúzta egy bölcs intéz­kedés, mely a csütörtöki ün­nepet követő, már ledolgozott péntek és a szabad szombat révén négynapos pihenőt biztosított a szálló lakóinak. — A család majd el sem hiszi... Villanyvasalót hoz vissza az egyik fiatal szakmunkás. Élesre vasalt nadrágja jelzi ennek a szolgáltatásnak hasznosságát. Remélhetően a kislány is kellőképpen mél­tányolja majd a pedantériát. Most nyílik majd a könyvtár, tervezik már a kulturális, is­meretterjesztő és szakmai előadássorozatokat is. Arról szól, hogy a környezet hatá­sa máris — rövid hetek után — hogyan csiszolja, formál­ja ezeket a nehéz emberek­ként ismert, kemény férfia­kat. — Huszonnégy éves szak­ipari munkás. — Van itt, ké­rem, már most is minden. Magnó, lemezjátszó, tévé, rá­dió, társasjátékok. Most ér­keznek majd a biliárdaszta­lok is. Megvan itt minden szórakozási lehetőség, a vá­rosba csak udvarolni érde­mes kimenni. — A Jóskának annyira tet­szik itt — vág a szavába szo­batársa —, hogy ugyancsak nehéz lesz majd megnösíteni. Ilyen környezetet, • ilyen ké­nyelmet a mai, lakásszegény világban sehol sem talál. — Nemcsak tizenegymilliót ér ez a beruházás! — szögezi le az egyik elismerten leg­jobb hírű kőműves. (Nagy italos ember hírében áll, de mondják: amióta itt lakik, még egyszer sem kellett ha­zatámogatni!) — Itt akarva, nem akarva, megváltozik az ember. Már úgy gondolom, hogy rangosabb itt az élei, s ez illő magatartást követel. De azért az sem utolsó, hogy az étteremben két forintért A tizenegymilliót egyéb­ként az állam kölcsönözte a Heves megyei Állami Építő­ipari Vállalatnak. A befolyt „lakbérekből” törlesztik visz- sza, s azután lesz majd az épület a vállalat tulajdona. Hogy ez mielőbb megtörtén­jék, a lehetőségekkel okoaan gazdálkodnak. Az építőipar­ban minden szombat szabad. Péntekenként az épület csak­nem teljesen kiürül. A közel­múlt egyik szombatján már több száz fős turistacsoportot láthattak vendégül, enyhítve ezzel Eger szállodagondjait’ is. A város csendesedik. Bú­csúzik az ünnep. A város­ban jártak is hazatérnek. Még nem mennek szobáikba, a társalgóban, a tévé előtt kötnek ki. Holnap nem kell korán kelni, hétfőn reggelig otthon maradhatnak. (—bi—) * — A fiatalok voltak az első költözködők, vagy három hét­tel ezelőtt — mondja Sereg Ferenc portás. Az idősebbek húzódzkodtak. A városban elszórtan bérelt, a legtöbb­ször korszerűtlen szállások­ról, a hivatalos megnyitóig, már mindenki beköltözött. Az egyik kubikosbrigád érke­zett a legkésőbb. Zsörtölőd­tek. Az addig havi 15 forintos szállás-hozzájárulás helyett, ezentúl 125 forintot kell fi­zetniük, a családfenntartók nak 105-öt. Sokallják — így mondták. De inkább idegen­kednek. A kényelmet, a tisz­taságot, az összkomfortot, a korábbi szálláshelyekhez ké pest, ezt a fényűzőnek tű­nőt szokni kell. A mostan; hazamenetelük előtt az egyi­kük csak annyit mondott: Megbecsült segédmunkás, elvált ember, harmincon túl. Nehéz életet élt, sokat hány­kolódott már szállásokon. A hét elején íürdőköpenyt vá­sárolt, életében az elsőt. — Fürdés után mégsem mehetek végig gatyában a folyosón. Ha már itt a lehető­ség, este is, itthon is meg- fürdöm. Jobb az alvás. — ö meséli kuncogva. — A Jóska meg leszokott a sercingetés- ről. Igaz, be is kéne verni a száját, ha itt ilyet csinálna. A tervezett riport elma­radd A riportalanyok tag­nak este nem az újságírónak, hanem szeretteiknek mesél­ték élményeiket. Talán hite­lesebben, talán színesebben is. Arról mesélhettek, hogy a családtól távol, nehéz mun­kájuk után hogyan lett ké­nyelmesebb, remélhetően tartalmasabb az életük. Nagy István gondnok a jö­vő elképzeléseiről beszél. / Építőanyag-vásárlók FIGYELEM! ü téglagyárak vasárnap is kiadják a téglát Kérjük tehát a megvásárolt téglát soron kívül elszállítani és további szükségletüket is még most beszerezni. A téglagyárak ugyanis rövidesen leállnak téli nagyjavításra. tOzSp Vállalat I

Next

/
Thumbnails
Contents