Heves Megyei Népújság, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-05 / 260. szám
Címzett: az egész társade'sm A magyar mezőgazdaság ma kereken a lakosság 30 százalékát foglalkoztatja. a nemzeti jövedelem 28 százalékát állítja elő, és megtermeli az ország ellátásához szükséges élelmiszerek 95—97 százalékát. Mivel pedig hazánkban a kosztolásnak a lakosság költségvetésében még döntő szerepe van, ez azt jelenti, hogy minden második forintot mezőgazda- sági eredetű cikkekre adnak ki az emberek. Ezen túl pedig ugyanez a mezőgazdaság adja összes exportunk egynegyedét, a tőkés exportunk 35 százalékát, de a fejlett tőkés exportnak („kemény valuta!”) már a 45 százalékát. Közben pedig a mezőgazdaság a termelési célú álló alapoknak 24 százalékát használja és a termelési célú importból csak 18 százalék erejéig részesedik. Ez a túl tömör számsor tar Ián bizonyítja, hogy a mezőgazdasági termelés fellendítésének érdekeltje, haszonélvezője az egész magyar társadalom.- De. már itt, azonnal meg kell mondani, hogy ez nem jelenti az ipar „degradálását”, nem jelenti azt hogy az ipar fejlesztését mellőzhetnénk. Az ipar fejlesztése azonban létfontosságú a mezőgazdaság oldalár röl nézve is. Miért? Azért, mert a mezőgazdaság már régen nem „olcsó iparág”, már régen nem lehetséges a földek hozamát csupán a paraszti szorgalomra. hozzáértésre alapozva fokozni. Berend Iván és Csendes Béla számításai szerint hazánkban a mezőgazdaság — rossz szó, de legalább tömör — „tőkeigénye” háromszorosa a könyűiparénak. kétszerese a gépiparénak, de még a vaskohászat tőkeigényénél is 30 százalékkal több. A mezőgazdaságot lényegesen ebből a szempontból csak az energiaipar és a bányászat múlja felül. A termeléshez egyre több beruházásra és egyre több iparcikkre van szükség; Ez az a pont ahol már a második oldalról címzett, érdekelt az egész társadalom; A paraszti termelés eddigi, dinamikus fejlődésének ütemét továbbra akkor tudjuk biztosítani, ha segít az egész népgazdaság. Ezt a mezsgyéken belül” már nem lehet megoldani! Az ipar, a népgazdaság eddig is segített. Több ma a gép a földeken, vastagabban szórjuk a műtrágyát, igényesebb istállókban állnak a tehenek. Közgazdasági nyelven szólva ez azt jelenti, hogy a mezőgazdasági termelés értékén belül az ipari eredetű anyagok felhasználása az 1950. évi tíz százalékról 1967-ig 37 százalékra, azaz közel négyszeresére növekedett. A fokozódás tendenciája pedig minden központi szándék és elhatározás szerint tovább emelkedik. Mihez is kell tehát ez a segítség, hol is tartunk ma a mezőgazdaságban ? A kenyérgabona-kérdést megoldottuk, a lakosság kenyere biztosítva van. A továbbiakban két fő gondot kell megoldanunk. Egyik és kisebbik az, hogy amit megtermeltünk — főleg a zöldséget gyümölcsöt, bort — azt nem tudjuk kellőképpen tárolni. hűteni, csomagolni., szállítani még a belföldi piacokra sem. a külföldiekre meg különösen nem. Vagyis ki kell építenünk a kapcsolódó és járulékos beruházások széles hálózatát. A másik gond bonyolultabb. Ügy lehetne a legtömörebben summázni, hogy mi a saját életszínvonalunkhoz képest sok húst fogyasztunk, de nagyon kevés tejet, tojást. sajtot. Így egész fehérjefogyasztásunk elmarad a nekünk megfelelő színvonaltól; Van ennek egy olyan oldala is. hogy mi a marhahúst drágán termeljük, de viszonylag drágán adjuk. Az igazi ok azonban mélyebb. Állattenyésztésünk állandó kérdőjele a takarmányellátás. Vagyis meg kellene már oldanunk egyszer a kukorica- problémát is. hogy ne a külföldről begördülő vagonoktól függjön, megbíznak-e a disznók, adnak-e tejet a tehenek. A falat végeredményben át is törhetnénk, csupán gépeken, de még inkább műtrágyán múlik, hogy a mai 16—17 mázsa után 22— 24 mázsa kukoricát termeljünk holdankint Ha pedig már van takarmányunk, akkor az állatokat is korszerű istállókban kellene elhelyezni. a folyamatok jő részét gépesíteni és így olcsón termelni. A felfutásból ami tej, tojás, baromfi, sertéshús származna, az nagyon ránk férne, hogy elfogyasszuk idehaza, a marhahús-többletet pedig még a mai nem túl rózsás piaci viszonyok között is el tudnánk helyezni külföldön. De mindehhez pénz kell, sok pénz. A következő ötéves tervünk számai véglegesen mé£ nem alakultak ki. Az eddigi elképzelések azonban pontosan ebbe az irányba törekszenek. A mai százalékok szerint a következő ötéves tervben lényegesen fokoznánk a műtrágyatermelést, folyamatosan kielégítenénk a mezőgazdaság gépigényét, biztosítanánk a szükséges anyagokat és kapacitást az állati férőhelyek építéséhez és minél többet megvalósítanánk a hiányzó járulékos és kapcsolódó beruházásokból. Persze, egy ötéves terv most. az új mechanizmus viszonyai között már nem oly központosán érvényesül, mint korábban. Az anyagi eszközöknek ugyanis az állam csak egy részét vonja a saját kezébe. a többivel a termelők szabadon rendelkeznek. A vállalatok is. a tsz-ek is. Ez azt jelenti, hogy a tsz-ek nem bizonyos, hogy megveszik azokat a gépeket, amiket kukoricatörésre rendeltünk. Lehet, hogy valami mást akarnak. Ugyanakkor pedig nem biztos, hogy vállalati erőből éppen a betonacél-gyártást fokozzák majd, pedig az is- tállóépítésnék ez az egyik kulcskérdése. A döntés szabadságát senki nem akarja korlátozni, a terv azonban bizonyos ösztönzőket tartalmaz majd, hogy a fejlődés ott következzék be, ahol a legkívánatosabb i íme tehát, a címzett, az egész társadalom megkapta a levelet, sőt „vette a lapot”. Az előjelek a kívánt irányba mutatnak. Örömmel fogadja ezt a parasztság. Mi pedig reméljük, hogy a mezőgazdasági termelés dinamikus fejlődése még a várakozásokat felülmúlja és — jó értelemben — még ezeket a számításokat Is felborítja majd! Földeák! Béla Fejlődik a gyöngyösi féIvesetőgyártás feJSE* Villamossági RT gyöngyösi üzemében szorgos — többségükben női — kezekkel évente 1B millió tranzisztort és ötmillió diódát készítenek. A félvezetők iránti kereslet szükségessé teszi a gyárrészleg fejlesztését: 1970-re új csarnokot építenek a Pipishegyen és a jelenlegi 650-ről 1400-ra növelik a dolgozók létszámát. Felvételünk a gyöngyösiek egyik fiatal dolgozóját, Juhász Katalint örökítette meg a báziselemek hegesztése közben. (MTI- foto — Bakos Ágnes felvétele) Ha lehet hinni örsi Ferenc, a Holtág szerzője vallomásának, akkor a mohácsi busójárás jelentőségén túlnőtt keretnek sikerült ebben a Vörös színűre cserélték szakszervezeti tagkönyvliket A 4. számú AKÖV gyöngyösi kultúrházában vasárnap délután a járási szakmaközi bizottság nyugdíjas alapszervezetei közös ünnepi taggyűlésen emlékeztek a legutóbbi fél évszázad történelmi jelentőségű eseményeire, a NOSZF-ra, a magyar polgári demokratikus forradalomra és a szabadságért, függetlenségért, az emberi boldogságért, a szocializmusért vivott harcnak még napjainkban is világszerte zajló különféle megnyilvánulásaira. Ezt követően számot adtak arról a segítségről, amelyben nap nap után részesítik Gyöngyösön az aktív munkától visszavonult, a pihenés idejéhez érkezett idős embereket Jól felszerelt belvárosi székházukban — klubjukban — szórakozásukhoz úgyszólván mindent megtalálnak s mellette biztosítanak számukra üdülőjegyeket, kedvezményes kirándulásokat, a rászorulóknak pedig külön anyagi támogatást is nyújtanak. A beszámolóból kitűnt hogy különösen az építők csoportjához tartozó nyugdíjasok életét igyekszenek derűsebbé tenni — a szakszervezet, az ÉVM Heves megyei ÁÉP jóvoltából. Az ünnepség kedves eseménye volt Juhász József, Pa- tócs Mihály és Zsiska István 25 éves szakszervezeti tagsági könyvének vörös színűre való kicserélése s a jubileum alkalmából átadott pénzjutalom. A kitüntetettek mellett még többen kaptak szociális segélyt, illetve jutalmat. <Gy. Gy.) Szeherényi Lehel: Okos a srác Egy barátommal találkoztam a minap. Őszülő halántékot hord már. Világéletében tele volt ambícióval. A csőszerelő szakmát átmeneti foglalkozásnak tekintette; mint jófejű gyerek, nagyobbra tört. A kellő nyugtalansága is megvolt mindig hozzá, hogy elérjen az életben valamit. Újításait elfogadták, de valamennyi döcögve ment. — Hiába, hiányzik az iskola — mondogatta. — Ilyenkor érzem. Most beiratkozott a „Kandó”-ba. Azért is szükség volt erre, mert a fia kezdett már többet tudni, mint ő. — Nagy ám a gyerek — újságolta büszkén. — Technikumba jár, s most egy és ugyanazt tanuljuk. Ez a legviccesebb. Sőt, tegnap ugyanaz a számtanpélda volt neki is feladva, ami nekem. S képzeld, hogy lebögtem. — A gyerek előtt? — Nem, még ez a j jjgerencse. Nem vette — Hogyhogy? — Aludt. Kezdtem odafigyelni. — Na, hogy értsd — mondta — az atyai szigorból nem engedhet az ember, ez világos. Év eleje van, a gyereknek még nem nagyon ízlik a dolog. Prima az idő is, akár nyáron. En megértem azt a srácot is, hogy nincs kedve odabent ülni, négy fal között, körmölni, könyveket bújni. Imádja a lasztit. A haverok ott fociznak üvöltve az ablak alatt. Mondom, én megértettem a srácot. De ha engedek, s nem fogom szorosra a gyeplőt, soha nem lesz ember belőle. Most kell fogni, mert aztán késő. Látom én tegnap is. a srác el van kenődve rettenetesen, sóhajtozik, nyikorgatja a széket, rágja a ceruzát. Mondom neki: — Mi baj? Nem fűlik hozzá a fogad? Mennél, mi? — Apuci — azt mondja — igazán segiu hétnél. Neked is ez a példa van feladva. „ — No ne beszélj — néztem fel az újságból, mert éppen olvastam. — Ezt honnan szeded? — Láttam a matekfüzetedben. Fel van adva házi dolinák. — No nézzék csak. Te kutatsz az én dolgaim között? Látom, a srác kajánul pislog, rágja a ceruzát. — Gondoltad, hogy gamndk, és te is csináld meg szépen magadnak. Szokd csak meg az önállóságot. Az életben nem lesz ott melletted senki, hogy a dolgaidat helyetted elvégezze. Használd csak szépen az eszed. — En használom, de Irtó nehéz. — Nem akarásnak nyögés a vége, fiam. Az az igazság, hogy a játék jár az eszedben. — Látod, milyen vagy... Sajnáltam a gyereket, mert majdnem sírt. <<ri lepuskázod az enyémről, mi? — Igazán segíthetnél. Neked is meg kell ezt csinálnod. — Édes fiam — mondtam atyai fölényem magasából — én majd megcsinálom maDe ha engedek, akkor máskor is énrám bazí- roz. A következetes neveléshez sokszor a könyörtelenség is hozzátartozik. — Fiam, én embert akarok belőled faragni r~ szóltam,—. Alkudó: zásnak helye nincs. Míg meg nem csinálod, ott ülsz annál az asztalnál, értetted? — A hangomból hallotta a kölyök, hogy a dolognak frász is lehet a vége, amit aztán, ha beígérek, be is váltok. Nem is ejtett aztán egy zokszót sem. Megcsinálta a példát. Egy óra hosszát kotlott felette, az igaz, de a végén mégiscsak meglett. Mert okos srác, olyan esze van .. . Nem azért, mert az én fiam, de ritka, én mondom. — No és a lebőgé- sed? — kérdeztem — ennyi volt? — Dehogy. Este nekiláttam magam is megoldani azt a példát. Nyolckor kezdtem, s ott ültem az asztalnál még éjfélkor is. Az istennek sem akart sikerülni. Szégyen, nem szégyen. reggelig itt nem ülhetek, mondtam. Hát kérlek, négykézláb oda- lopóztam a fiam szobájába. föl ne ébresz- szem. Ügy csentem ki a táskájából a füzetét. — S lemásoltad — nevettem. — Mit tehettem mást. A pofámról égett péntek esti tévé-drámában. A nemzetiségi gyűlölködés robbanóanyagát tölti ebbe a keretbe a drámaíró és mi, nézők joggal hisszük az indítás után, hegy ez a népi szokásból évezredes hagyományokból szerkesztett játékke- ret majd szétrobban az indulatoktól az összecsapásoktól. A 45-ös földreform idején vagyunk, Markó a nácik ellen harcolt, a nyomtatott törvény betűje szerint ifl több joga van a több földre, mint a többieknek. Anyja- apja unszolná erre a szerzésre, már csak azért is, hogy megmutassák a megváltozott világban a régi nyakasoknak az új helyet A robbanás azonban nem következik be, mert minden drámai jelenetet, minden emberi találkozást líra leng be. valamilyen szándékos, vagy szándék-tálán irányítás, hogy teljes tragédia a végén, a szerelem miatt következzék be. Marko szelíden ellenszegül a családi praktikának, de nem meri, vagy nem akarja nyíltam törésre vinni a dolgot: előkészíti Veronika megszöktetését. S ebben a szökésben sűrűsödik össze minden, a hármas halálig, örsi Ferenc, a televíziós műfajban is visszatalált ahhoz a hanghoz, amellyel Pécsett elindult: mély rokon- szén vet érez hősei iránt és ezt a rokonszenvet bensőséges líra gazdagítja. Huszti Péter volt partizánja határozatiammá sikeredett, míg a főiskolás Gór Nagy Mária, Veronika alakjában szereposztási telitalálat. A darabban a nőalakok jól mintázot- tak: Mészános Ági, Kiss Manyi és Komlós Juci valóban kap lehetőséget a játékra. Vasárnap Hunyady Sándor négy elbeszélésének tévé- változatában gyönyörködhettek az irodalom barátai. Nem könnyű feladat a finom hangulatokat és a szomorkás pillanatokat megörökítő Hunya- dy-novellákat képpé alakítani, hiszen a magyar próza egyik míves mestere elszál- ló hangulatokat, szelíden jellemzett embereket vet papírra, akiket rokonszenwel és megbocsátással mintáz meg. Jó megfigyelő, hiszen újságíró is volt, apjától, a bővérűén pazarló Brédy Sándortól és a kitűnő színésznőtől, anyjától egyaránt stflusele- ganciát örökölt arra, hogyan kell észrevenni apró jelenségeket. amelyekből az égést világ áll. Horváth Adóm rendezésé- sében A krumpliban megevett dicsőség iróniája, A' két rablóban az író fanyar társadalomkritikája. Ä tigriscsíkos kutyában a kisvárosi életforma rezignált bírálata látszik, míg A vöröslámpás háziban egy számunkra elsüllyedt világ él- párolgó lovagja merül alá, az erkölcsi semmibe. De nem a bordély miatt S talán nem is mélyre merül el mert minden olyan átlátszó és idilli Hunyady Sándornál Bánki Zsuzsa, Csűrös Karola, Greguss Zoltán, Drahota Andrea, Keleti László, Kelemen Éva, Mészáros Ági, Somogyi Erzsi, Somogyváry Rudolf és Szakáts Miklós játékkal és hanggal járultak hozzá a sikeres Hunyady- adaptádóhoz. (farkas) Válaszol az illcíéhes Nem gyártanak elegendő ajtózárat Október 29-j „Mai kérdé- sünk”-re a Borsod—Heves megyei Vas és Műszaki Nagykereskedelmi vállalat igazgatója válaszolt, s megírta. hogy azért nincs elegendő ajtózár, mert nem gyárt elegendőt az üzem. Országunkban egyedül a Fémlemezipari Művek Elzett gyáregysége gyártott eddig ai+ózárokat, s az igényeket már a korábbi esztendőkben sem szere. A nagykereskedelmi vállalat például 51 ezer darabot rendelt az év utolsó negyedére, azonban a svár csak 19 ezer darab Szállítását vállalta. Változás csak a jövő esztendőre várható, amikor üzembe helyezik a Berettyóújfaluban az új gyáregységet sem tudta kielégíteni. A y bor. De hat medaifj j házgyári építkezések megfcljerc on n ál! M az asztalkezdése után még kevesebb zárat adtak át a lakosság ré~ Mtó. juvember 5., k«U
