Heves Megyei Népújság, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-01 / 257. szám

Séta Vísontán Helytállás a magasban — a földön... ♦ Közel a „célegyeneshez” ♦ A kobakos akrobata ♦ Vékonyodik a föld a lignit fölött Akárhogyan is számol­juk: igencsak közeleg a nagy nap, február végén, leg­alábbis a terv szerint, sor kerül az első géplánc pár­huzamos kapcsolására, s ára­mot ad a Gagarin Hőerőmű. Az építők keze nyomán va­lósággá válnak a tervek, s ezekben a napokban már egyre több létesítményen, berendezésen végzik az utol­só „simításokat”. A kubiko­sok. az ácsok, a vasbeton- szerelők, a kazán-, a gép­szerelők mindennap köze­lebb kerülnek a „célegyenes­hez”, a turbina, a bánya in­dításához. Jelszavuk: haj­tani. De úgy, hogy a minő­ségen se essen csorba és a határidőkkel se legyen baj... A kazánszerelőknék egy kő máris leesett szívükről: az első préibát állta a ka­zán. A többire egyelőre csak az a szakszerű munka a ga­rancia, amelyet a Kiss János szerelővezető „együttese” végez. Kicsit ék is drukkol­nak, de korántsem félneik. — Évtizedek óta fő profi­lunk a kazánszerelés, s még egyikkel sem volt semmi baj... A túloldalon egy szőke hajú fiatalember hosszú vas­vesszőket hajlítgatott. Papp János vasbetonszerelő. „Kí­vülről” nehéz elhinni, hogy már szakmunkás, pedig mesterlevelén rég megszá­radt a tinta... — Engem nem zavar, hogy gyereknek néznek Az a lé­nyeg, hogy megvan az iskola és már keresek is. — Mennyit? — Megvan a 2200 forint. Kezdőnek ez szép pénz. A felét hazaadom. a többit ru­hára, szórakozásra költőm. Van miár betétkönyvem is, szeretnék egy motort venni. Lassan majd összegyűlik. Van még idő.. . — Most min dolgozik? — A keresztáramé vízhű­tőrendszer második sorát ké­szítjük Az első kész, a má­sodikkal sincs semmi baj. Időre megleszünk... „Nehéz” helyzetbe kerül­ték a gépszerelők: megkezd­ték a magyar gyártmányú szállítószalag összeszerelését. Élcelődve jegyezte meg Izs- válc Antal üzemvezető... — Eddig könnyű volt kri­tizálnunk, a miár működő szalagok az NDK-bam ké­szülték, ezután azonban már saját címűnkre kell fel­adni a „jókívánságokat”. Arról aztán nem is be­szélve, hogy a szalag vázát teljes egészében magunk ké­szítettük. Ha tehát valami nem megy — a hiba a szere­lőüzemben van... De nincs ok aggodalomra: a gépszerelők értik a mun­kájukat. Évek óta a sor ele­jén állnak. A munka elvég­zésében és a nyereség szét­osztásakor is... Az egyes és a kettes tur­bina szerelői mellett ismét építőkkel találkoztunk. Zsa­luzzák, betonozzák, készítik a 200 megawattos turbina kazánházát. A munkálatokat brigádok végzik, s a Kom­munisták Magyarországi Pártja megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére fel­ajánlották: határidőre és ki­fogástalan minőségben épí­tik föl. Eddik állták szavu­kat: a legutóbbi értékeléskor valamennyi brigád dicsére­tet kapott. A munkásCTállásokon az elmúlt télen állandó téma volt a fűtés: fáztak, dide­regtek az emberek. Megnéz­tük, hogyan sikerült az idei „fűtési rajt”. Valamennyi szobában kellemes meleg volt. Egyelőre semmi pa­nasz. Csak tavaszig így le­gyen... A Thoreznél semmi külö­nösebb újság: a gépek ter­melnek, egyre vékonyodik a föld a lignit fölött. Ese­ménynek számít viszont: megalakult a KISZ-csúcsve­zetőség, munkához látott az FMKT, s ahogyan Varga István, a KISZ-bizottság tit­kára elmondotta: —■ A dolgozók nagyon örülnek a KISZ által szer­vezett rajzolvasási tanfo­lyamnak. Több dolgoz» nem tud még eligazodni a bonyo­lult tervrajzokon, pedig éneikül nehéz „megélni” a Thoreznél... Megy tehát a „verkli”, s az eredmények bizonyítják: helytállnak Visonta építői. A magasban, a földön egy­aránt ... —Je­HaS emberségről Szövetkezeti elnök mesél­te a múltkoriban, hogy kö­zös gazdaságukban mindent elkövetnek azért, hogy a gazdák, asszonyok, a fiata­lok jól érezzék magukat, szívesen dolgozzanak. Az emberek iránti bizalom nemcsak szavakban, erköl­csi elismerés formájában jut kifejezésre, hanem tet­tekben is. Náluk például, ha házat vagy éppenséggel motorkerékpárt szeretne venni valaki és nincs rá hirtelenjében annyi pénze, szói a szövetkezet vezetői­nek és a közös gazdaságtól hitelbe megkapja a szük­séges összeget. Azután szép lassan ietörleszti. Könnyű ezt megtenni — mondhatja néhány szövet­kezeti vezető —, ha úgy áll a közös és van pénze rá. Van ebben valami igazság, de talán mégsem a pénz a legfontosabb. Inkább a megértés, a bizalom és az emberség. Mert hiába van meg az anyagi fede­zet. ha a szövetkezeti veze­tők nem éreznek együtt a tagsággal, nem értik meg egyéni gondjaikat, bajaikat. Jó néhány esetben még az adott lehetőségekkel sem élnek, sőt a törvényekben rögzített előnyöket is nehe­zen, vita ntán biztosítják a szövetkezeti gazdáknak. Az elmúlt hónapokban sok idős ember panaszkodott, hogy nem kapta meg a háztáji földet, nem vették figye­lembe, hogy beteg. Jó né­hány esetben csak a felsőbb szervek segítségével sike­rült elintézni a panaszokat. Manapság — éppen az új törvényekkel kapcsolatban egyre többet felmerül az emberség kérdése. Pedig a törvényeik nem az emberek kárára, éppenséggel az d érdekükben születnek. Csak néha nem úgy alkalmazzák őket, ahogy ezt a törvény szelleme megkövetelné. Furcsa dolog aztán külön­böző állásfoglalásokkal, in­tézkedésekkel biztosítani az emberséget. Furcsa dolog, mert az emberségnek ben­sőből kellene fakadni. Ügy, ahogy ez már jó néhány szö­vetkezeti vezetőnél tapasz­talható. (kapóst) A vásárlók érdekében Huszonöt év után először idén augusztusba?! hangzóit el ítélet négy jelentőségű védjegybitorlási ügyben.. Az ítélet érteimében egyik kül­kereskedelmi vállalatunknak 100 ezer forint kártérítést kellett fizetnie az Egyesült Izzó javára. Azért, hogy az érdekelt gazdasági szakemberek fi­gyelmét ráirányítsák a véd­jegyoltalom és a tisztesség­telen verseny problémáira, a MTESZ Ipargazdasági Bi­zottsága, a Magyar Keres­kedelmi Kamara és a Ma­gyar Iparjogvédelmi Egye­sület ankétot hívott össze. A tanácskozáson, amelyet csütörtökön tartottak a MÁV Utasellátó kultúrotthonában, a védjegy és a tisztességte­len verseny fogalmáról, je­lentőségéről, valamint a védjegybitorlás miatt indí­tott jogviták néhány elmé­leti kérdéséről szóló előadá­sok alapján tárgyalták meg az időszerű problémákat. Akaratlanul is hallgatom, miről beszélnek Erről, így: — Ma is jó idő volt.., — Ma is... — De reggel nagy köd volt... — Az, nagy köd ... — Vajon meddig tart még ez a tarthatói idő? — Nem lehet azt tudni... — Jó lenne, ha sokáig így maradna..'. — Az bizony, nem lenne rossz... — A, de nem jog így maradni ez..'. — Nem jog, én is azt hiszem... — Kár pedig .. — Kár... Aki pedig azt hiszi, hogy varjak beszéltek az téved. Egy férfi és egy nő volt Vajon háni éves házasok lehettek? A helyes megfejtői között egy még soha be nem vált meteoroló giai térképet sorsolok ki. (-Ó) Á gazdasági hajlékonyság haszna Az új mechanizmusban megnövekedett a piaci kap­csolatok szerepe, s az árak változása nem kizárólagosan központi elhatározásoktól, ha­nem a kereslet-kínálat ala­kulásától, a vevő és az eladó megállapodásától is függ. Ez a szocialista tervgazdaságban korábban szokatlan gazdasági hajlékonyság eleinte sok vi­tára és félreértésre adott okot. A kezdeti piaci tapasz­talatok ismeretében érdemes ezeket az aggodalmakat most újra szemügyre venni, íme az egykori aggályok: „Túl nagy és felesleges kockázatot vállalunk, amikor bizonyos keretek között elő­segítjük a piaci játékszabá­lyok, az értéktörvény hatéko­nyabb érvényesülését. Fel­idézzük az árszínvonal emel­kedés, az infláció, a véletlen- szerű ösztönös folyamatok felerősödésének reális veszé­lyét. — így hangzott az ag­godalom, a reform előkészí­tésének idején, majd a követ­kezőképpen folytatódott: — Amikor a vállalatok egymás közt manipulálnak az árak­kal, a pénz az állam egyik zsebéből a másikba kerül, de ha fogyasztási cikkről van szó, az ostor a lakosság pénz­tárcáján csattan.” És ime a tények:* Abszurd krimi Hiába, a kifinomult művé­szi ízlés nevében elhangzó rengeteg intelem, a krimi ra­jongói nem hagyják magukat lebeszélni. En sem. Imádom a krimit. De csak a realista kri­mit, mert az abszurd krimit gyomorból utálom. Hogy fni az abszurd krimi? Hát az olyan krimi, amelyben át akarják ejteni a nézőt: lehe­tetlen és hihetetlen mozzana­tokat szőnek a cselekmény­be. Tegnap is láttam egy kri­mit. Egészen jó lett volna, de a vége felé egy olyan átlát­szó képtelenséggel akartak megetetni, hogy mérgemben elzártam a tv-t és zsilettpen­gével apróra hasogattam a ruhásszekrényt. Douglas Jim bandáját nyugtalanítja, hogy romlik a koszt a manchesteri fegyház- ban, ahová tizenöt évre be­utalta őket a törvényszék. Ezért elhatározzák, hogy meg­szöknek a kulcslyukon át. Sikerül. Ámde ott állnak ap­rópénz nélkül. Douglas leve­let ír Londonba a milliárdos Brown bankárnak: azonnal küldjön nekik egymillió fon­tot, különben elrabolják egyetlen lányát, a húszéves, csinos Bessyt. A fukar Brown azonban inkább tíz géppisz- tolyos detektívre költi a pén­zét, velük őrizteti Bessyt éj­jel-nappal. Douglas Jim mér­ges. Behatol a Brown-villába, egymaga tönkresilányítja a tiz Set aktívet, majd pattogatott kukoricával magával csalja Bessyt. A banda helikopter­rel rejtekhelyre távozik. Brown bankár zokog és mind a tíz detektív béréből levon egy-egy fontot. Mint látják, eddig minden rendben, a történet hihető. Az ügyet Dickson, a kiváló mesterdetektív veszi kézbe. Liverpool levegőjének szeny- nyezettségéből rájön, hogy a banda Londonba iszkolt Bes- syvel, ezért 6 is oda iramo­dik. Mivel London nagy és Dickson nem győzi egyedül a nyomozást, felfogad egy se­gédet. Ez a fickó nem más, mint Douglas Jim, aki így akarja megkeresni Bessy mindennapi kenyerét. Közben a gengszter alig tudja vissza­tartani a röhögést, csudára átveri Dicksont, összekuszál­ja a saját magához vezető szálakat. Ámde Dickson né­hány hónap múlva egy ha­nyagul eldobott almacsutká­ból ráeszmél, hogy kicsoda is az ő segédje. De már késő. Jim jót kacag a detektíven és a biztonság kedvéért nyolc­van golyót ereszt Dicksonba. A banda a repülőtérre szá­guld, Amszterdam az úticél. Dickson hamarosan magá­hoz tér: hetvenkilenc golyó elcsúszott a hóna alatt, csu­pán egy karcolta fel a bőrét A mesterdetektívnek eszébe jut az Angyal egyik kaland­ja: akkor a gengszterek Amszterdam felé oldottak ke­reket. Megvan, Douglas Jim sem utazhatott máshová! 0 is kirohant a repülőtérre. Az amszterdami gép már a ki­futópályán suhant, de Dick­son utólérte és felkapaszko­dott a farkára. Amint a gép Amszterdamban leszállt, el akarta csípni a bandát, de mit ad isten, a banda nem volt a gépen! Ugyanis a gengszte­rek lekésték a gépet s Lon­donban maradtak. Nosza Dickson, usgyi vissza Angliá­ba. Mint látják, eddig minden rendben, hihető. Londonba visszatérve, Dickson beront a banda szál­lására. De az ajtó mögött le­selkedő Douglas Jim fültö- vön csapja a detektívet. Dickson még ájultéban is észleli a gúnykacajt, amit a banda hallat és felfogja, hogy a banda ezúttal Párizsba re­pül. Dickson kisvártatva fel­éled, kivágtázik a repülőtér­re és felugrik a párizsi gépre. Ennél a jelenetnél fogott él engem a szörnyű gyanú. Hát ez egy abszurd krimi! Pima­szul át akarnak engem ejte­ni? Na nem, rendező úr, én nem a falvédőről jöttem! Mert tegyük fel, hogy Dick­son évekig nem járt külföl­dön, ezért az amszterdami utazáshoz simán megkapta a Brit Nemzeti Bank deviza­ígérvényét, majd az útleve­let és a 70 dollárt. Igaz, gya­núsan gyorsan ment a dolog, de hát egy magándetektívnek jó összeköttetései lehetnek. El­utazott tehát Amszterdamba, majd onnét vissza Londonba. És akkor jön a bukfenc, a né­zőnek az ő semmibevétele! Dickson nyomban Párizsba repül a banda után. Hát azt senki se akarja nekem beme­sélni, hogy Dickson egy éven belül másodszor is megkapta a devizaigérvényt. az útleve­let és a 79 doéí"**-.. Horváth József Egyetlen konkrét példa a kötetlenebb piaci kapcsola­tok, a rugalmasabb árformái! gyakorlatából. A Villamos Berendezés és Készülék Mű­vek kapcsolókra és más sze­relési egységekre nyújt a vá­sárolt darabszámtól függően 2—10 százalékos árenged­ményt. Ugyanez a vállalat vi­szont a padlókefélő villany- motorjait kapja 10 százalék­kal olcsóbban az Ipari Mű­szergyártói, ha 30 000 darab­nál többet rendel belőle. A példákat, a különböző engedményeket hosszan so­rolhatnánk. Ezekben az ese­tekben ma már egyáltalán nem arról van szó, hogy az állam egyik zsebéből a má­sikba kerül a pénz, az adott és kapott árkedvezmények­kel. A kölcsönös előnyök alapján mind a termelő, mind a felhasználó vállalat, de a népgazdaság is jól jár. A ter­melő számára a nagyobb so­rozatok gyártása igen gazda­ságos. (így több szerszám­mal, készülékkel, célgéppel lényegesen termelékenyebbé válik a munka és lehetőség nyílik például a futószalagos szerelésre, stb.) A termeléke­nyebb munkára készülő vál­lalat ebben a gazdaságosabb termelésben teszi érdekeltté a vásárlókat a felhasználókat az árengedménnyel. A vállalat a következőkép­pen kalkulál. Eddig 6—8 ezer padlókefélőt gyártottak Pá­pán, gazdaságtalanul. Ha 30 —10 ezer darabot gyárthat­nak, nem csak a motor lesz olcsóbb, a padlókefélő gép is gazdaságosabban készülhet, így a padlókefélő gépeket né­hány száz forinttal olcsóbban hozhatják forgalomba. A lé­nyegesen ocsébb padlókéfelő masinákból viszont lényege­sen több el is kel itthon és külföldön. Végül is minden­ki jól jár. A termelékenység emeléséből hasznot húz a villanymotor-gyár, a padló- kefélő-gyár, a nagyobb forga­lom növeli a kereskedelem nyereségét is. A termelő, az értékesítő vállalatok nagyobb nyereségük után több adót fizetnek az államkasszába, te­hát a népgazdaság szintén több bevételhez jut. És végül, de nem utolsósorban, a la­kosság is olcsóbb háztartási gépet vásárolhat. De közelítsük meg ugyan­ezt a témát más oldalról. Amikor a tárcaközi bizottság az igen gazdaságtalanul gyár­tott és exportált termékek után megszavazta az állami visszatérítést, természetesen nem ismert el minden igényt. De hogyan lehet csökkente­ni a magas önköltséget, gaz­daságossá tenni az exportot, ha a költségek 65—70 százalé­ka, az anyag és a kooperáció eleve igen drága. Ezt a fel­használó vállalat, amely az exportterméket gyártja, szu­per-termelékenységgel sem ellensúlyozhatja, mivel az ön­költségének mindössze 4—5 százaléka a közvetlenül a ter­melésre fordított munkabér. A régi mechanizmusban az anyagtakarékosságnak való­ban igen korlátozott lehető­ségei voltak, hiszen a szállító vállalatot éppen úgy. mint a kooperációs termék árát, köz­pontilag határozták meg. Most viszont a felhasználók szabadon választhatnak a kü­lönböző termelő, értékesítő és importáló vállalatok között. Ez a választási szabadság és különösen a gazdaságos im­port lehetősége járult hozzá néhány területen máris a ma­gas hazai árak leszorításához. Elég, ha megemlítjük, hogy a mezőgazdasági üzemek a csehszlovák ZETOR és a szovjet MTZ konkurrenciáiá- nak hatásá-a ma már 10 000 forinttal olcsóbban vásárol­hatnak meg egy-egy magyar U—28-as traktort, mint az év elején. Különösen kénytelenek a a hazai szállítók árajánlatát a világpiaci objektív mércé­jéhez viszonyítani a sok koo­perációs partnerrel, a magas állami visszatérítési igénnyel dolgozó vállalatok. Ezért ver­senypályázatot hirdetnek a hazai termelő vállalatok kö­zött, gazdaságosabb import alkatrészt vásárolnak és min­den más egyéb lehetőséget hasznosítanak az árengedmé­nyek és kedvezmények szer­zésére. Mint érdekes mód­szert, megemlíthetjük, hogy a széles kooperációs hálózat­tal, gazdaságtalanul dolgozó nagyvállalatok anyagilag is érdekeltté teszik illetékes dol­gozóikat a különböző beszer­zéseknél az év eleji induló árak csökkentésében. Egyáltalán nem formálisak tehát a piaci kapcsolatok fej­lesztésével együtt járó árvál­tozások, hanem azok a mun­katermelékenység emelésére serkentenek. Nem gyengítik a tervszerűséget és nem erő­sítik a spontán folyamatokat, hanem a népgazdaság fejlesz­tésének fő irányaihoz igazod­va segítik a nagy sorozatú szakosított gyártás — s a gaz­daságos export és import ser­kentésével — a nemzetközi munkamegosztás elmélyíté­sét. A bővülő áruválaszték, s az év eleji induló áraknál máris olcsóbb porszívó, ká­véőrlő, különféle mosószer és a 130—820 forinttal olcsóbb mosógép jelzi, hogy e folya­matnak a lakosság is haszon- élvezőjévé válhat. Kovács József Mmim3 1968. november L, péntek

Next

/
Thumbnails
Contents