Heves Megyei Népújság, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-26 / 277. szám
m X 0 Ij 1 D A R IT Ä Párizsban a vietnami szolidaritási nagygyűlés résztvevői ajándékot nyújtanak át Nguyen Thi Binh asszonynak (jobbra) a párizsi tanácskozásokon részt vevő DNFF-küldöítneU és Xuan Thuynek (háttérben) a VDK küldöttsége vezetőjének, a Mutualité-csarnokban. ' (Teleíoto — AP—MTI—KS) Légi csata a VDK felett SAIGON: Az amerikai fegyveres erők szóvivője Saigonban beismerte, hogy a VDK légelhárítása hétfőn lelőtt egy amerikai felderítőgépet és egy másik „kísérőgépet” .A szóvivő szerint az amerikaik gépeiket „Észak-Vietnam felett két különböző incidens során vesztették el”. A pilóták kimentésére újabb amerikai gépek hatoltak be a VDK területe fölé. Ezeket azonban a VDK vadászgépei és légelhárító rakéták menekülésre kényszerítették. Ez a legsúlyosabb incidens a Vietnami Demokratikus Köztársaság légiterében azóta, hogy Johnson elnök november 1-én bejelentette a VDK elleni bombázások és egyéb harci cselekmények beszüntetését. Merész döntés Párizsban (Folytatás az 1. oldalról) , BONN: Bonnban is meglepetést keltett De Gaulle döntése, hogy a francia frankot nem értékelik le. A „tizek klubjának” konferenciája után mindenki mint befejezett tényről beszélt a leértékelésről. Most azonban bonni kb-. rök arra hivatkoznak, hogy a tábornok döntése voltaképpen „logikus”. Jellemző, hogy Strauss pénzügyminiszter, aki pénteken nyilvánosan megjósolta a leértékelést, most úgy nyilatkozott, mint aki teljesen elfelejtette korábbi kijelentését. „Csodálattal adózom a tábornok bátorságának — mondotta „minden segítséget megadunk Franciaországnak”. LONDON: Hétfő délflött a londoni valutatőzsdén a vártnál jobb 24 éra a li a S pol i I ihú ba *1 PARTUNK MEGALAKULÁSÁNAK ötvenedik évfordulója nemcsak a mi ügyünk: az egész nemzdlközi proletariátus ügye is. Ennek megfelelően foglalkoznak a jubileumi magyar eseménnyel világszerte. Csak néhány példa: a moszkvai Pravda egy teljes oldalon közölte Kádár Jánosnak a jubileumi ünnepi, MSZMP KB ülésén elmon-. dott beszédét. Bukarestben fényképkiállítás nyílt meg a magyar párt ötvenedik születésnapja alkalmából. A jugoszláv sajtó is nagy teret szentelt az eseménynek. VÁLTOZATLANUL a nemzetközi érdeklődés homlokterében áll egy másik, nemrég Budapesten lezajlott esemény: a kommunista- és munkáspártoknak a világtalálkozót előkészítő értekezlete, amely a múlt héten zajlott le hazánk fővárosában. A Brit Kommunista Párt központi lapjának, a Morning Starnak hétfői száma Jack Woddis (ó képviselte pártját Budapesten) írását közli. Woddis leszögezi, hogy a találkozó újabb pozitív lépést tett a nemzetközi tanácskozás megtartása felé. Teljesen alaptalannak minősítette a brit sajtó és más nyugat-európai lapok olyan híreszteléseit, amelyek szerint Anglia pártküldöttsége „bojkottálni” akarta volpa a közelgő világkonferenciát. KÉT ÉRTÉKES NYILAr légkörben kezdődtek meg az üzletkötések: elmaradt a frank és a font sterling beharangozott katasztrófája, sőt az első órában a frank árfolyama kicsit még emelkedett is. A font nyitáskor némileg feljavult, majd ismét visszacsúszott, de nyoma sem volt a múlt heti hisztérikus márkavásárlásnak. A hétfői angol lapok a vasárnapi első kommentárokhoz képest kissé derűlátóbban ítélik meg a frank fennmaradásának esélyeit, De Gaulle vasárnapi beszéde és Johnson elnök távirata után, de nem kisebbítik a francia valutát fenyegető veszélyeket. BERLIN: „Amit ezek a napok igazolnak: Bonn az egész világ ellensége” címmel kommentálja a Neues Deutschland hétfői száma az NSZK szerepét a nyugati valutaválságban. Hangoztatja: „az elmúlt 48 óra drasztikusan megmutatta a nyugat-európai kormányoknak és népeknek, milyen brutalitással használja ki a nyugatnémet buzsoázia az imperialista valutaválságot”- .... ... Küzdelmes és dicsőséges út irtat Vasa Henrik as MSZMP Kii „Párttöriéneti Intézetének igazgatója Már Johnson... WASHINGTON: A New York Times hétfőn i vezércikkben szólítja fel Johnson elnököt, hogy még hivatali ideje alatt kezdje meg a tárgyalásokat a1 Szovjetunióval a támadó és védő rakétafegyver-rendszerek korA z 1918. november 24-én megalakult Kommunisták Magyarországi Pártja új fejezetet nyitott a magyar munkásmozgalom és egész népünk történetében. A KMP létrejöttével lehetővé vált, hogy a magyar munkás- osztály történelmi hivatásának magaslatára emelkedjék, a nemzet vezetésére képes osztállyá váljék, olyan vezető erővé, amely a nem proletár dolgozókkal baráti szövetségben meg tudja oldani a magyar nép, az ország problémáit. A Magyar Tanácsköztársaság győzelme a kommunista párt vezette magyar munkás- osztály első nagyszerű forradalmi alkotása volt, amelyet az antant intervenciója a belső ellenség közreműködésével vérbe fojtott. Utána népünk történetének leggyászosabb korszaka, a Horthy-fasizmus 25 esztendeje következett.. A pártot illegalitásba szorították. legkiválóbb vezetőit kivégezték, börtönbe vetették vagy emigrációba kényszerítették. Pártunkat azonban nem lehetett kiirtani, mert nem lehetett'megölni a magyar nép szabadságszeretét és a munkásosztály törekvését a felszabadulásra. Nem lehet elpusztítani az olyan pártot, amely az eszméért, a nép ügyéért mindenre kész hősöket nevel, amelyet ezer -zdl köt a munkásosztályhoz es a dolgozó néphez. A magyar pépnek és az országos politikának egyetlen olyan kérdése sem volt ez alatt á 25 esztendő alatt, amelyben az üldözött komi munista párt ne foglalt volna állást, és amelyre ne kísérelt volna meg a magyar nép érdekében választ adni. Pártunk nemcsak forradalmi perspektívát adott a magyar. népnek. Vezette a harcot a munkásság, a parasztság, a dolgozó értelmiség napi követeléseiért is, s bátran védelmezte érdekeit. Az illegalitás nehéz viszonyai között is sztrájkokat,. gyűlé. seket, tüntetéseket szervezett. A feledhetetlen 1930. szeptember 1-i tüntetés, amikor csak Budapesten mintegy 150 ezer dolgozó vonult az utcára, az építőmunkások 1933 és 1935-ös nagy sztrájkmozgalma, a pécsi bányászok 1937- es éhségsztrájkja, az 1942. március 15-i tüntetés, mind egy-egy állomása annak a harcnak, amelyet a föld alá szorított KMP szervezett a baloldali szociáldemokratákkal,' szakszervezeti vezetőkkel a dolgozók jogaiért, a fasiszta és háborús politika ellen. marxizmus—leniniz- mus magasrendű eszmeisége és erkölcsisége nagy számban vonzotta a párthoz a szellem embereit, az alkotó tudomány és műT T Z-~> O V.Cki■— • t*O.QrwiT •' •" 4- o j 4- 1 .. fl dozatra kész embereket to- 1 borzott lobogója alá. K?m^y küzdelemre, sokszor súlyos megpróbáltatásokra hívta őket. Közülük senki sem tudhatta, hogy mikor jut a már- ' tírok sorsára. Talán mindez azt jelenti, hogy a kommunisták e nehéz harcok idején lemondtak az élet örömeiről, nem szerették az életet? Nem. A kommunisták azonban tudták és tudják, hogy a boldog életet csakis a szocialista társadalom képes megvalósítani, s a dolgozókénak valamint az ő boldogságuknak más útja nincsen csak a társadalmi haladás. Ezárt vállalták mindenkor az önfeláldozó harcot a közösség ügyéért. Ezért, és csakis ezért tudtak any- nyit szenvedni a Horghy-fa- sizmus kínzókamráiban, ezért tartottak ki végsőkig meggyőződésük és a párt ügye mellett; ezért mentek halált megvető bátorsággal még a bitófa alá is. Az élet mélységes szeretete, az emberiség jövőjébe vetett hit adta Fürst Sándor ajkára a szót, amikor a bitófa alatt odakiáltotta hóhérjainak: „A proletariátus bosszút fog állni értünk”. Ezért tanította Rózsa Ferenc arra a kommunistákat, hogy: „Ha elfognak, inkább válaszd a halált, minthogy árulóvá légy. Ha gyötörnek, ha akármilyen kínzásokat alkalmaznak, arra gondolj, hogy a pártnak élnie kell”. Az élet mélységes szeretete, a kommunista eszmei meggyőződés vezette Schön- herz Zoltán tollát, amikor életének utolsó óráiban eze- két a megrázó sorokat írta kisfiának és feleségének: „Kedves Kisfiam, amikor e sorokat kézhez kapod, én ® már nem leszek. Épp azon a napon halok meg, amikor téged édesanyád kínban megszült. Születésnapodon halok meg. A természet, az élet örök törvénye ez. Minden, ami keletkezik, elmúlik. Én meghalok, és benned új erő keletkezik, mely tovább viszi az életet”. Í gy haltak meg idehaza* a Horthy-pFibélgek, karmai közé került kömmu- nisták közül sokan. így éltek és haltak meg azok ^ magyar forradalmárok, akik Spanyolországban harcoltak á magyar szabadságért’, akiknek teste ott nyugszik a madridi romok alatt, az aragoniai olajligetekben, Esztremadura hegyeiben spanyolokkal és a többi nemzet. fiaival együtt. A párt és a nép ügyéhez való hűség, az élet, a szabadság * nagy szeretete adta a fegy-# vert azoknak a magyar partizánoknak a kezébe, akik a fasizmus ellen harcolva estek él a II. világháború partizánharcaiban, FranciaOr. szágban, Belgiumban, Csehszlovákiában és a Szovjetunióban. A magyár kommunistáknak jutott az a történelmi feladat, hogy népünket, hazánkat a népi demokrácia útján a szocializmushoz vezessék, valóra váltói legyenek mindannak a reménynek, amelyért a szocialista forradalmár elődök, Frankel Leó, Szabó Ervin és sokan mások annyit küzdöttek, amit Ady Endre és József Attila megénekelt. A szovjet hadsereg győzelme, felszabadító harca lehetővé tette, hogy a magyar nép saját kezébe vegye sorsának irányítását, hozzákezdjen a szocializmus felépítéséhez. A feladat nem volt könnyű. Meg kellett küzdeni nemcsak ellenségeinkkel, hanem saját gyengeségeinkkel, tapasztalatlanságunkkal és hibáinkkal is. « Magyar Kommunista Pártnak meg kellett tanulnia milliókban számolni, el kellett sajátítania a politika tudományát. „A szocializmus építését — figyelmeztetett bennünket Lenin —nem fantasztikus és nem speciálisan általunk teremtett emberanyagból lehet (és kell) megkezdeni, hanem abból az anyagból, amelyet a kapitalizmus hagyott ránk örökül”. Ez kétségkívül nehéz dolog. Pártunk —, ha botladozá- sokkal, időközben elkövetett kisebb és egyidőben súlyos hibákkal is — megvalósította Lenin tanítását. A felszabadulás óta nagy segítséget jelentett számunkra, hogy harcunkban egy pillanatra sem voltak egyedül, támaszkodhattunk — és támaszkodhatunk — a szocializmust építő népek nagy táborára, mindenekglőtt az első győztes szocialista forradalom országára, népünk nagy barátjára, a Szovjetunióra. A magyar kommunista mozgalom fél évszázados útja — népünk szebb jövőjéért vívott küzdelem hősi útja. Az MSZMP azt vallja, hogy párt nem önmagáért van. A történelmi», szükségszerűség szülte, létének értelme a nép szolgálata.' Azért volt képes minden vérveszteség után újra és ú.$a rendezni sorait, azért tudta leküzdeni, saját gyengeségeit, mert pártunk hű maradt a kommunizmus eszméihez, a m#nkás nemzetköziség elveihez és tevékenységében sohasem feledkezett meg a népről, a haza érdekeiről. a zászló, amelyet ötven évvel ezelőtt maroknyi forradalmár bontott ki, ma egy szabad, jövőjét formáló szocialista ország felett leng.
