Heves Megyei Népújság, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-21 / 273. szám

*rhaxi beszélgetem A betegfelvételek űj rendjéről, az egészségügyi ellátás javításáról ! Magyar « IRn vfezsl £z év tavaszán a betegfel- let új rendjét vezették megye tanácsi kórházai- Áz új szabályzatról s az .t időszak tapasztalatai- l kérdeztük dr. Osváth Gá- irt, az Egri Megyei Kórház azgató főorvosát. — Milyen változásokat je­ntett az új szabályzat a ré- ibbihez képest? — A korábbihoz képest >rházi osztályaink ágyainak . százalékával a rendelőin­ket gazdálkodik. Ez a vál- zás azt a szándékot tükrö- , hogy a kórházi beutaláso­lt — lehetőség szerint — eyelÓzzék a szakorvosi zsgálatok, konzíliumok. A •ndelőintézeti szakfőorvos önt arról — saját vizsgálata, i.Óorvosi diagnózis és a ík alapján —, hogy a ;nek kórházi felvételre, ésre van-e szüksége, a tel mennyire sürgős, » iát a beteget elójegyzés- eszi- A felvétel időpont­ba betegét, a kezelőor- t és a'kórházat értesítik, naponta tudjuk, hányán iák, kik az új felvétele- s a betegeket a kórház- már várjuk. S ha a kórházi kezelés raszthatatlan? — Sürgős esetekben a vizs- üutot végző orvos, a kezelő- rvm utalja a beteget kór- ázba. Azokat a betegeket, kiknek a kórházi ellátás alaszthatatlanul szükséges, zónnal felvesszük, ellátjuk, yógyüjtik. — Az űj betegfelvételi sza- ■ályzat lehetőséget ad arra, egy ha az orvos indokolat- mul, soron kívül küldi kór- tázba a beteget, a kórház a «utaló orvos terhére a bete­tet hazaküldje. Nem idéz­et-e ez elő olyan veszélyt, ogy az az orvos, akit több íves diagnózisa miatt költsé- ekkel terhelnek, túlzott óva- jsságból azt a beteget sem vOüdi majd kórházba, aki- -ek ez halaszthatatlanul sür- ű*'tenne? •— Az új szabályzat ér- énybe lépése óta egyetlenegy set ben sem került sor arra, hogy az orvosok indokolatla­nul küldtek volna valakit kórházba. Orvosaink felelős­séggel végzik munkájukat, s csak olyan betegeket utalnak kórházba, akiknek kivizsgá­lása, megfigyelése, gyógyke­zelése, ápolása valóban a kórházban biztosítható. A szabályzat említett tétele el­sősorban azokra az orvosok­ra gondol, akik kényelmi szempontból utalnak kórház­ba betegeket. Például az or­vos éjjel nem megy ki a be­teghez, nem vizsgálja meg, hanem látatlanban, elmondás után, „távdiagnózissal” kór­házba küldi. Ilyen esetek a legritkábban fordulnak elő. — A betegellátás egyes szintjein, a körzetekben, ma még nem teljesíthetik mind­azt, amit az egészségügyi el­látásunk megkíván. Hiány­zanak a körzeti orvosi mun­ka kellő feltételei, s rém biztosított mindenütt a járó­betegeken alkalmazható vizs­gáló és gyógyító eljárások feltételei. Mit tesz az Egri Megyei Kórház annak érde­kében, hogy a körzeti orvosi munka feltételeit javítsa? — A világon mindenütt és nálunk is problémát jelent, hogy a betegellátás az ol­csóbb szintről a költségesebb szintre tolódik. Ez a folyamat csak az alapellátás színvona­lának fokozatos javításával fordítható vissza: körzeti or­vosok továbbképzése, az or­vosi rendelők technikai fel­szereltségének javítása ?tb. Több fontos terv vár meg­valósításra. Pétervásárán kör­zeti laboratóriumot rende­zünk be, s hasonlót terve­zünk Füzesabonyban is. Egercsehiben fizikoterápiás gyógytornatermet alakítanak ki, Egerben pedig az Egász- ségház utcai gyermekszak­rendelőben a fül- ás szívbe­teg-gondozáshoz kívánunk megfelelő körülményeket te­remteni. E tervek megvaló­sítása tehermentesíti a túl­zottan igénybe vett kórházat, s mindenképp javítja a be­tegellátás feltételeit, alapve­tő fokon — mondotta befe­jezésül dr. Osváth Gábor, az Egri Megyei Kórház igazgató főorvosa. (p. ti.) Az őszirózsás forradalom és a film Hogy ez ember sttyát magát ne ismerje? men Misedet töltöttem el önmagam társasá­gában és csaté most... most tudtam meg magam­ról, hogy én... Szóval, veszem a szöget, a kalapácsot, a falat, s egy, ée egyetlenegy energikus ütés, $ a szög már­is a helyén, vakolat a földön semmi.., Fogom a kilincset, aztán nézem a kilincset, ez­tán bepiszkálok neki valami hegyessel, s a kilincs, ami az előbb még rossz volt, most jó. Egy plszká- léstól és tőlemt Hc.'igat a rádió, pedig be van kapcsolva, s ve­szem az öklöm, odaütök nekt, mármint a rádiónak, s nem ekárhová ütök nekt óda, hanem pont oda, ahová kell, és már szói is a rádió. Egy műszerész szétszedte volna, én meg csak ügy odaülök neki.,, És * rádió már szót Is. Tőlem. Az ütésemtől. Hogy az ember igy ne ismerje saját magát, aki­vel négy évtizedet töltött el. s aki nem -tudta ed­dig magáról, hogy... Igen, be- kelt szerény büsz­keséggel vallanom, hogy polihisztor vagyok. Eddig rejtve volt, de ma, ma kijött belőlem a polihiszior- sag. •— Éljen a Nemzeti Tanács! — zengi a nép, majd levett kalappal énekli a Himnuszt.. Ez a zárójelenete A császár katonái című játékfilmnek. Az Astra filmgyár készítette 1918 végén Földes Imre azeű nos című, haladó mondani- walójú színdarabja nyomán. A filmben, címe ellenére az őszirózsás forradalom is he­lyet kapott — utólag. Már készen állt a december 16-i bemutatóra, ám az október 31-én kitört forradalom ak­tualitását kihasználva, Ba­logh Béla rendező még egy befejező képsort készített filmjéhez. A polgári demokratikus forradalom friss pezsgésbe hozta a filmszakmát. Elsőnek természetesen a filmhíradó reagált az eseményekre. „A film belépett a magyar tör­ténelembe és nagyon kívána­tos lenne, hogy e képet meg­őrizzük az utókor számára” — írta a Mozgófénykép Híra­dó 1912 júniusában, amikor megjelent a mozi vásznán az ellenzéki képviselőknek a parlament ülésterméből való kivezetéserői készített riport­film. Sajnos, ezek a doku­mentumok elpusztultak, de a későbbi — az őszirózsás for­radalom idején készült Az Est híradófilmjei és a Tanács­köztársaság idején gyártott Vörös Riport című filmhíra­dók megmaradtak az utókor számára. A rendszeres filmhírszolgá- latot a Vörös Riport Film és előfutárja, az 1918 szeptem­berében megindult Az Est Film teremtették meg. Minden szónál többet mon­danak el ezek — az archivu- mok mélyén évtizedekig őr­zött — filmkockák. Megörö­kítették az esztelen imperia­lista háborúba hajszolt, meg­gyötört milliók elszánt béke­vágyát A végsőkig elkesere­dett, munkát, kenyeret köve­telő tüntető tömeg tekintete villan fel drámai erővel. A krónikás, Escher Károly ott volt az őszirózsás forradalom nagy eseményeinél is. No­vember 16: a parlament előtti nagygyűlés. Ady Endrét hor­dágyon hozták el az elnök­ségbe. A nagy költő betegen, fáradtan is együtt ünnepelt a tömegekkel. Sajnos, pont ez a felvétel nem maradt meg, de érdemes felidézni a Népszava tudósításából né­hány részűetet: „Kilenc óra tájban indult meg a százez­rek történelmi felvonulása... A felvonulás egész tartama alatt meghatóan példás rend és fegyelem volt... Legelői az Első Magyar Gazdasági Gépgyár munkásainak csapa­ta haladt piros lobogóval. .” Kétszázezer ember érkezett meg a térre, ,a Parlament elé. „Tizenkét órakor megnyílik a főbejárat rácsos kapuja. Ki­Tüntetés! És Ady már befész­kelte magát ezrek szívébe, diadalmasan legyőzve táma­dóit, a betegséget, a fájdal­makat, az alkoholmámort, a Dísznófejű Nagyurat, a ha­lál. Most is bennünk él — az idő sem fogott rajta __ Sa jnos, az e korszakban ké­szült játékfilmeken — a már említett A császár katonái című alkotáson kívül — nem lép rajta Lovászy és Jászi miniszterek kíséretében Bo­kányi Dezső és Garbai Sán­dor elvtárs — írja a Népsza­va tudósítója. — Bokányi elv­társ. .. ezekkel a szavakkal adja tudtul a nemzetgyűlés határozatát: Magyarországon a mai napon minden más or­szágtól független köztársa­ság lett!” „Mennydörgésszerű óljenorkán követi ezeket a szavakat. Egy ezredévnyi szenvedést akart eltemetni e mennydörgéssel a magyar nép 1918. november 16-án.” És ott volt a filmhíradó operatőrje Kápolnán is, 1919. február 23-án. amikor Káro­lyi Mihály saját birtokát osz­totta fel. A súlyos beteg Ady akko­riban e néhány sort vetette papírra: „Ügy érzem, hogy való és bekövetkezett az én forradalmam...” A költő géniusz sajnos, már nem érhette meg vágyai teljes beteljesülését. Negy­venkét éves korában, 1919. január 27-én halt meg. A te­metésén készült filmriport tanúsága szerint hatalmas tömeg kísérte a Múzeumtól a sírig. Nem temetés volt az. Halál a Fekete-hídnál ív. Mindent elmondok” 99 Ahhoz már az első pilia- íatban sem fért semmi két­ség, hogy a Csóka István ál­tal mutatott bukósisakról le- cőrzsölték a festéket. Még­hozzá gyorsan, ügyetlenül. A mélyedésekben például még 'átszőtt • a fekete festékma- adváhy és a sisakon jól lát­szott a dörzsölés nyoma is. A rendőrség házkutatást ren­delt él Csóka István lakásán, h'qgy a reszelőt is előkerít­sék.' . Á házkutatás során az egyik rendőrtiszt kis cédu­t vett észre. Hosszasan né­zette, megmutatta társai­nak majd gondosan eltet­te. Karóráról szóló zálogcédu­la volt. A tanúk annak idején eV mondták, hogy Nyitrai Te­réz kis méretű, női karórát hordott, ez az óra azonban a FeketeThídnál lejátszódott dráma után eltűnt, és eddig nem került elő. Úgy tudta mindenki, hogy az órát Te­réz, a Nagyatádon élő húgá­tól kapta ajándékba, aki ma­ga is ..pontosan ilyen órát hord. Csóka István lakásáról Nmiisäß egyelőre egy zálogcédula ke­rült a rendőrség birtokába. Később pedig ugyancsak a házkutatás során több kulcs is előkerült. A kulcsokat rövid idő múl­tán szakértők és tanúk jelen­létében kipróbálták Terézék lakásán. Az egyik kulcs a ka­put nyitotta, a másik a la­kás ajtaját. A rendőrség szakértői a zárat is leszerel­ték és pontosan megvizsgál­ták. Az eredmény: a kulcsok minden kétséget kizáróan Nyitrai Teréz lakásának kul­csai! Előkerültek hát a Teréz retiküljében levő kulcsok. Legalábbis egy részük. A miskolci zálogházban pe­dig a Csóka István lakásán talált zálogcédulára kis mé­retű, női karórát adtak át. Minél gyorsabban meg kel­lett tudni, vajon valóban Nyitrai Teréz karórájá-é, vagy sem, bár tulajdonkép­pen már senki sem kételke­dett benne, hogy az óra Te­réz tulajdona volt A bizton­ság kedvéért azonban meg kell mutatni a húgának is, aki vette az órát. Másnap egy ezüstszürke, kétmotoros, négyüléses repü­lőgép ereszkedett le a mis­kolci röptérre. A Belügymi­nisztérium repülőgépe. A Borsod megyei Rendőr-főka­pitányság két tisztje szállt be, * helyet foglaltak. Egyikük kezében az apró, női karóra lapult. — Mehetünk? — Igen! A motorok zúgása felerősö­dött, az ezüstszürke gép egy ideig futott a gyepen, majd a magasba emelkedett. Rövid idő múltán Kaposváron szállt le, ahol egy kisebb csoport vá$ta a gép utasait. Kocsiba ültek, és siettek, a kapitány­ságra, ahol Nyitrai Teréz testvére várta őkét. — Igen, ezt az órát vettem Terézkének — mondta a test­vér. amikor megmutatták ne­ki az apró karórát. — Biztosan felismeri? — B’ztosan. Nézzék meg különben az enyémet is, pon­tosan ilyen. A Belügyminisztérium gé­pe a nyomozó tisztekkel ha­marosan visszaindult Mis­kolcra. Csóka István a kihallgatá­sokon nyugodtan válaszolga- tott a kérdésekre, a tiszasze- derkényi üggyel kapcsolato­san mindent elmondott, nem tagadott semmit. Gondolhat­ta, hogy ebből az ügyből nagy baj nem lehet, különben is csak próbálkoztak az erősza­koskodással. A másik ügy? Nyitrár Terézé? Hol van az már! Rég eltemették, bizto­san el is feledték már az egészet! '— Ismerte maga Nyitrai Terézt? A nyomozótiszt kérdése most kicsit meglepte, idege­sítette, de azért mégis nyu­godtan válaszolt; — Ismertem. — Régóta? — Gyerekkorom óta is­mertem Terézkét. Gyakran jártam hozzájuk köszöntget- ni is az ünnepeken, — Szépek voltak ezek az ünnepek? — Szépek, Terézkétől min­dig kaptam valamit, néni fo­gadták ingyen a köszöntge- ' tést. — Mindenki adott vala­mit? — Nem. Nem mindenki. Némelyik család, ahol nem szerettek bennünket, mint például... És sorolgatla. hol kapta'í valamit, és hol nem kaptak semmit. — Jól vissza tud emlékez­ni, Csóka? — Igen ? — Szokott pénzt kérni köl­csön? — Szoktam. — Kitől? — Édesanyámtól. — A rpúlt nyáron mikor kért pénzt kölcsön az édes­anyjától? — Kapáláskor. De már arattak is. — Közelebbről meg tudná határozni a napot? — Huszonegyediké lehe­tett és szerda. — Honnan tudja ilyen pontosan? — Anyám 21-én kap se­gélyt, a szerdát meg onnan tudom, hogy nálunk a kocs­ma szerdán tart zárva, és amikor a pénzért indultam, éppen zárva volt. — Mondja, Csóka, mikor találkozott utoljára Nyitrai Terézzel? Csóka hallgatott. Egy szó sem jött ki a torkán. A tiszt elővette Terézke óráját és Csóka elé tartotta. — Ismeri ezt az órát? Csóka rámeredt az órára, majd elfordította a fejét. Nem szólt. — És ezeket a kulcsokat is­meri ? Csend. — Csóka! Nézze meg eze­ket a kulcsokat! Ismeri eze­ket? Látta már valahol? A kérdezett nem válaszolt. Meggörnyedve ült. A nyomo­zó szólalt meg újra. — Ez az óra is, ez a né­hány kulcs is Nyitrai Teréz tulajdona volt. Az óra zálog­céduláját és a kulcsokat is magánál találtuk meg. Mond­ja meg, hogyan kerültek mindezek magához, mikor ta­lálkozott utoljára Nyitrai Te­rézzel, mit tud á haláláról? Csóka várt egy kicsit, na­gyot nyelt, majd rekedten megszólalt: — Azon a napon, amikor anyámhoz mentem a pénzért, akkor találkoztam vele ... — Tehát június 21-én* szer­dai napon elindult Gesztely- be a pénzért! — Igen ... Elindultam... Kerékpáron mentem ... El­. mondok mindent! Mindent elmondok, úgy, ahogyan tör­tént! Priska Tibor KÖVETKEZIK: A Fekete-hídi tragédia lelhető fel a forradalom hatá­sa. így, ha a filmeken nem is, de magában a filmszakmá­ban, lüktetett, zajlott a for­radalom. November 20-án megtartott gyűlésen .elhatá­rozták, hogy megalakítják a Magyar Moziszakma Iparú Szellemi és Művészi Munká­sainak Országos Szövetségét. Korda Sándor — a később világhírűvé lett — rendező is­mertette a szervezet felada­tait. A hosszú nevű szervezet aztán — december elsején — valóban meg is alakult. Dek­larációjuk első pontjában ki­mondták, hogy a szakma nem vállal felelősséget a múlt bűneiért. Hangoztatták a testvéri szakszervezetekkel való szolidaritást, követelték a dolgozók jogos anyagi igé­nyeinek kielégítését és nyug­díjintézet aiapítását. Az államhatalom, ha nem is volt módjában foglalkozni a filmügyekkel, legalább^ el­vileg-deklarálta a filmművé­szét jelentőségét. Károlyi Mi­hály, a kormány elnöke kije­lentette: „A filmet a legerő­sebb népies agitációs fegy­vernek tartom”. Később, már­cius elején a kormány egy Mozitanácsot bízott meg az egyetemes problémák elinté­zésére. „A népkormány film­kormánybiztosnak Korda Sándort, a Corvin filmgyár igazgatóját nevezte ki — írja a Mozgófénykép Híradó 1919. március 16-i száma —, akit eddigi érdemei is predeszti­nálnak erre a tisztségre.” Am a gyakorlati kivitelezésre már nem kerülhetett sor. A Tanácsköztársaság kikiáltásá­val nagyot fordult a világ, új korszak köszöntött be. Ezeket a viharos történel­mi eseményeket és az utána következő változásokat fel- szabadulás utáni filmgyártá­sunk több alkotásban meg­örökítette. Az illegalitás nehéz évei­nek, az ellenállás önfeláldozó harcosainak küzdelmeiről szól a Máriássy-házaspár Ál­matlan évek című filmje. Öt időpontot ragad meg ez az al­kotás a történelemből: az h világháborún, a proletárdik­tatúrán, a harmincas évek elejének gazdasági válságán, a II. világháborún és a nyilas Uralom át vezeti nézőit a fel- szabadulásig. A föld alá szorult KMP névtelen hőseinek harcait a horthyista rendőrkopókkal szemben idézi fel Nádasy László Razzia c. filmje. Eredetileg a televízió ré­szére készítette Fábri Zoltán Vízivárosi nyár című filmjét. A harmincas évek küzdel­meit, problémáit hiteles at­moszférával megjelenítő al­kotás rövidített formában ke­rül a filmszínházakba. V\r- konyi Zoltán Merénylet c. kalandfilmjének történelmi háttere az 1931. évi biatorbá- gyi vasúti katasztrófa, majd az ezt követő kommunista- ellenes hajsza. Murai Jái/*

Next

/
Thumbnails
Contents