Heves Megyei Népújság, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-17 / 270. szám
POLNÉR ZOLTÁN versei: CSIKÓPATKOTilS Sárgacsikó, fejetlen legelész a kútnál. Tüzet rúg és lángot hány. Nézd meg fiam bel marad el dajkám? Sárgacsikó, fejetlen legények hajszolják dűlőkön és rét alján. Nézd meg fiam hol marad el dajkám? Sárgaesikót, fejetlent kovács patkói éjjel. Felesége is halvány. Nézd meg fiam j hol marad el dajkám? Dunna alatt vergódik, összetörtén görnyed. Kezén vas van vas talpán. I Ne menj fiam haldoklik a dajkám. FOHÁSZ A szerelem tüzes éneket mond rólad és nem emlékszik többé semmi másra, az arcod rézmetszetét ráhagyja a nyárra és sorsodról a szeleknek dalolgat. Most kitárt mezőkön kiáltozom: hol vagy! utánad visz a szív nehéz magánya s a fű éles kardjával kettévágja az örök gordiuszi csomót, a holdat. TÉNAGY SÁNDOR: VÁRAKOZÁS Egy bét, megint egy bét. Égnél pőrébb, kitagadott földnél mostohább: árvái jótékony erőm, hamvad a hit. Rongybaba-arcomra pofont: adtál kis!anyósat — Sírni illenék, de nem szabad. BOGDAN OSTROMENCKY: VERSEK Vannak versek, valóban: vannak, melyek gyantás nyilakat repítenek, mint tűz-forgácsot a lobogó máglya. Az Idő szárazzá nem gyalulja, szél, nap pörölye el nem porlasztja őket. Eleven rostokra oltva, arany kelyhekben fogják őrizni az Idő álmába rejtezett örök-eleven szépségüket. Vannak versek, melyek szó-nyilakkal vívnak életükért. (Bán Ervin fordítása) MAR BAJDZSIJEVt un — Te engem nem szeretsz, nem sajnálsz — szólt a feleségem, alighogy átléptem a küszöböt. Kezemben piszkos vízzel teli vödör lógott. Be akartam húzni az ajtót, hogy visszavonuljak, ám elkapott a galléromnál fogva. Másik kezében egy nedves padlórongyot rázott fenyegetően. — Te engem nem szeretsz, nem sajnálsz — ismételte. Vigye el az ördög, honnan ismeri ő Jeszenyint? De nem ismeri. Egészen más szavakkal beszélt, hosszú monológja mindig ehhez a két tagadószót tartalmazó verssorszerű mondathoz vezetett: „Te engem nem szeretsz, nem sajnálsz”. — A mosógép rossz! — A fiad elrontotta a gyomrát! — A hűtőszekrény bedöglött! — Ajna összetörte a teafőzőt! — A hálószobában csöpög a radiátor! „Ez az általános gépesítés!” —- rémüldöztem. — Fene tudja, te meg hol csavarogsz munka után. Aj- nának hiába beszélek. Dani- jamak hasmenése van. Na, hová mész azzal a sáros patáddal? Micsoda lehetetlen ember! Fogd a gyereket, már egy órája erőlködik! Levettem a cipőmet, lábujjhegyen bementem az ebédlőbe, felemeltem kétéves kisfiámat, lehúztam róla a vizes nadrágot, majd elkezdtem ringatni, és nekiláttam, hogy összerakjam a sokféle kaca- tot. A fiam erősen belekapaszkodott a sálamba és ordítani kezdett Az ajtóban megjelent az asszony. *— Mit kezdjek veled?..! — és mondta a szöveget amíg el nem jutott az ismerős sorhoz: „Te engem nem szeretsz, nem sajnálsz”. Csak ő tud ilyen világosan és tömören beszélni. „Mi az ördögnek kellett ilyen asszonyt feleségül vennem? Ö, ha akkor tudtam volna, hogy egy húszéves szelíd lányka hét év alatt tigrissé változik!” — Na, most mit ácsorogsz? Vedd le a kabátot, kitisztítom! Menj a konyhába! Le- kozmál a kása! Hagyd itt a gyereket, mert megint megégeted a kezét, mint a múltkor! „Uramisten, de megáldottál ezzel az asszonnyal!” A konhában sűrű füst — a kása régen odaégett. Gyorsan vizet öntöttem a lábasba — sürgősen ki kell mosni az edényt és új kását főzni. De a leégett kása nagyon odaragadt az edény aljához. Elkeseredetten vakargattam a késsel. Rémülten vettem észre, hogy a zománc felét is lekapartam. — Mit kapirgálsz te ott? Nyisd ki az ajtót! Megjött Ajna! — kiáltott a feleségem. Azt hiszem, ezt nevezik a rádiótechnikában távirányításnak. .. Kinyitottam az ajtót — a küszöbön ott állt a lányom vizes bundában, sáros cipőben. — Papa! Papácska! Miben különbözik a sifon a pofontól? — kérdezte izgatottan. — Pszt! Mindjárt megtudod a különbséget — mondtam én. Ajna elcsendesedett. A lányomnak, éppúgy, mint nekem, érzékeny lelke van, előre megérzi a bajt. Levettcfn a bundáját, megsimogattam kócos haját. Átölelte a térdemet. —• Papa! Vovka Zsukov megette a gyurmát! — Pszt... Hallgass... — Papa, te meg tudod enni a gyurmát kenyér nélkül? — suttogta Ajnácska. — Hé, hol az a kása? — hallatszott a hang távolról. Futok újból a konyhába. Eldugom a kozmás edényt, fölteszek a platóira egy nagy bögrét, teleöntöm tejjel. Dara azonban sehol — elfogyott. 'Az ebédlőből disszonáns trió hallatszik: az asszony hangosan porol, a gyerek szaggatottan üvölt, Ajna meg hosszan elnyújtva bőgi ezt a hangot: „E c—e”... — most már megértette, hogy a sifon nem hasonlít a pofonra! Befogom a fülemet. Miért is tettem ilyen korán tönkre az életemet? Nősülni természetesen kell, de nem szabad ilyen gyorsan szaporodni — két gyerek öt év alatt, és mennyi lesz a második hétéves terv végére?! A tej felfort, s én megfogva a bögrét, alaposan megégettem a kezemet. — Hol a kása? — Kása nincs. — Megetted? — Leégett... De most már elég, nyugodj meg, Szulú... így hívtam őt hét évvel ezelőtt, mostanában azonban csak rendkívüli pillanatokban használom ezt a bzót, ugyanis „Szulú” kirgiz nyelven azt jelenti, hogy „tündérszép”. Szalija és Szulú — valahogyan összecsengenek ezek a szavak, — helyesebben összecsengtek ezelőtt hét évvel, amikor még reggelig tudtunk kószálni a kihalt utcákon, órákig álltunk a hídon és bámultuk a tovahaladó vonatokat, amikor még nem voltunk férj és feleség, amikor ő szelíd lányka volt, amikor. .. szóval, az egész akkor volt... — Nofene! Szulú!? Más nem jut eszedbe? — Hevesen beszélt, de én éreztem, hogy a hangja ellágyúlt. A „Szu- lú”-nak magnetikus hatása volt — de nem sokáig. Szalija megfújta a kanálban a tejet, s ínyesiklandóan megmozgatta a gyerek orra előtt. Dani- jar kitátotta a száját, mint a verébfióka, s a kanalat figyelemmel kísérve várt. Am az első korty után torkaszaTiti azt akarta mondani, ő meg a teára fütyül, de akkor meglátta a könyveket. Hirtelen zuhant a szemébe a négy fal, behúzta a nyakát és döbbenten pislogott. Teljesen körben, de még az ajtó és az ablak körül is, fel a mennyezetig polcok voltak, dugig tele könyvekkel. — Egy könyvkereskedés ... Még' ott sincs ennyi könyv! — motyogta Titi. — Mondott valamit? — lépett be a nő a teával. — Nem... semmit. Illetve ... — s a könyvekre emelte tekintetét. — Ja, meglepte a sok könyv. — A nő nevetett és kitöltötte a teát. Titi szó nélkül felhörpintette, cukrot sem rakott bele. Ahogy hátratámaszkodott a heverőn, egy könyv sarkát érezte meg a díványpárna alatt. Rémülten kapta el a kezét. Közben felfedezte, hogy a két fotelban is könyvek vannak, hanyagul felhalmozva, némelyik félig nyitva, meggyűrő- dött lapokkal. Könyv volt az asztal alatt, a szék lábánál, a szőnyeg sarkán, a sarokban s körben a heverő karján Is a fal mellett, mint valami üveg nélküli vitrinben. — Még egy kis teát? — tartotta a nő az alumínium főzőt. a csésze fölé. De Titi nem kért. Egy kekszet rágcsált, a fejében visszhangot verve ropogott a zaj, mintha bontanák felette a tetőt. — Hát igen! Ebek a kedvenceim — mutatott körbe a nő. — Ezekért élek. Megérti, ugye? Titi egyáltalán nem értette, Ae bólintott Szeretett volna * nár a dologra térni, de nem tudta, hogyan kezdjen hozzá. S már éppen kinyújtotta a kezét, amikor a nő felállt, az íróasztalról felnvalábolt egy könyvcsomót és a fiú elé szórta: — Most ezek a közvetlen forrásaim. — Igen? — bámulta ijedten Titi a könyveket. az egészből, nem tudta, mért források ezek a könyvek és hogy egyáltalán: mire jó most ezekkel vacakolni. Tétován fellapozott maga is néhányat, gépiesen elovasta a címüket, amit azonmód el is felejtett, A nő ajkát figyelte, ahogy az a szavakat formálta. Már nem volt rajta rúzs s így még el— Csak tessék! Nézze meg őket közelebbről! — S maga kezdte kinyitogatni a könyveket. Mondta a címüket, írójukat meg más mindenfélét. TrM egy esőt sem értett érhetőbbnek látszott, Titiben újra fellángolt a kívánság. Nekilendült, hogy megcsókolja, de a nő éppen elfordult, hogy masa mősrül előszedjen egy vastag bőrkötéses könyvet. — Nézze, ezt a férjem írta ... Titi az egyensúlyát igyekezett visszanyerni, hogy a nő semmit ne vegyen észre, hiszen majdnem rázuhant a hátára. Bambán nézte a nagy könyvet. — A férje...? Van férje? A nő komoran csóválta a fejét: — Már nincs. Lezuhant. Külföldön volt. kiküldetésben egy szümpozionon. Titi feje zúgott, bár az megnyugtatta, hogy férj nincs. De ettől a sosem hallott szótól görcs állt a gyomorszájába s alig hallotta a másikat. Bólogatott üresen és sokáig. Végigbólogatta a fér i pályafutását, tudományos sikereit és házasságuk történe- netét. A szómasszából időnként felbukkant egy-egv értelmes fogalom, ilyen, hogy .szeretett”. ..ritkán lehettünk együtt’, aztán hogy ..nagyon jó volt vele”. A nő sóhajából Titi vágyakozást érzeti ki. ezt pontosan felfogta s ettől borult ki. Ráesett a nőre, bele az ölébe arccal..: A nő úgy berhelte le magáról Titit. ahogy a macskát szokta az ember az öléből. Közben egyre beszélt: — Látja, az a legkedvesebb olvasmányom. Ha végképp epredül érzem magam, ezt előveszem.: Erre megint felneszeit a fiú egv Dillanatra. de mindjárt e! is veszítette az ösz- SZefí’'Zc,ó«>elí-^+ tfttM íiröee-, mozogtok a levs-eőbm. mintha a másik hajában turkálna. A nő felugrott ültéből és verset mondott valami idegen nyelven. Titi bámulta az értelmetlenül mozgó szájat s érezte, hogy elérhetetlen messzeségben libeg tőle a száj, a haj, a pongyola, az egész nő. — Ez milyen nyelven van? — nyögte ki egy, idő múlva, de nem kapott választ. A nő fel-alá járkált és a könyvvel hadonászva szavalt, Titinek c úgy tűnt, hogy énekelt. Lát- £ ta még megvillanni a fehér- í séget a szétnyíló pongyola szárnyai között, aztán zuhanni kezdett. Puhán kop- pant a feje a könyveken, talán éppen a bőrkötéses könyvön. Amikor aztán n°m hallotta a nő hangját, kínlódva felemelte az arcát. Az ajtó- . ból szólt vissza a nő: í — Egy pillanat! Jövök !| mindjárt! í Titi felállt és a homlokát \ szorongatta. Elindult az ajtó felé, félreirúgva az útiéból néhány könyvet. Igyekezett úgy menni, hogy ne lássa kétoldalt a magas polcokat, mereven tartotta a fejét, nem akart még egyszer elszédülni. Épp akkor jött vissza a nő, tányéron hozott egy szelet húst. — Hát te? — nézett a fiúra csodálkozva. Titi észre sem vette, hogy tegezi a nő. Legyintett és tovább haladt az ajtó felé. — Lekopok. anyukám — mondta. A nő állt a hússal a szoba közepén, de Titi ezt már nem látta. Lebotorkált a mohos lépcsőn s teleszívta magát a fák. s? és a rozsdás vaskerítés illatával. Lassan magához tért, elindult a villamosmegálló leié. kadtából elüvöltötte rrrsrtt» tekeregni kezdett mint a giliszta és le akart csúszni a földre. Az anyja természete!... Szalija is megkóstolta a „tejet”, s hangja úgy csattant fel, mint a csatakiáltás. — Ez tej?! # — Igen, tej. — Ez kumisz.., Az is Csak volt! — A kumisz is tej, csak lóé — próbáltam a támadást higgadtan kivédeni. — Te egy nagy ló vagy, majdnem megmér gézted a gyereket! Na, ez már több a soknál! Így még sohasem sértett meg engem. Elhatároztam, hogy megszakítok vele minden diplomáciai kapcsolatot. „Goromba nőszemély, és még azt akarja, hogy szeressem és sajnáljam.. Átmegyek a másik szobába, fogom az újságot, kereszt- rejtvényt kezdek fejteni. Az asszony még sokáig porol, a gyerekek sírnak, csörögnek az edények, de lassacskán elül a zaj, elálmoso- dom. Egyszer csak beszalad a szobába a lányom: — Papa, gyerünk enni! Mama azt mondta, mossunk kezet. A tarkóm vakargatva "kelletlenül állok fel. Nincs kedvem Szalijával találkozni. — Na, papácska, menjünk, elhűl az étel — húz a kezemnél fogva. — És a mama lehűlt már? — kérdezem kajánul. — ó—ó, a mama nem leves! — érti félre Ajnácska, Hallgatagon kanalazunk mindnyájan. Látóm, hogy a szobában ideális rend uralkodik. — Ajnácska, tegyél fel teavizet! — fordul Szalija az ötéves lánykához. Na ez nekem szólt. Ajnácska még nem éri fel sem a csapot, sem a tűzhelyet. Belevágom a kanalat az üres tányérba, és indulok teát főzni. Aztán bekapcsolom a televíziót: a „Ballada a katonáról” című filmet vetítik. A feleségem, ahogy leszedi az asztalt, szándékosan csörömpöl az edényekkel. — Mama, oltsd el a lámpát. Jön a film — mondja AjnaJ Pereg a film. A feleségem a hátam mögött ül és hallgat. Először látja a filmet. Ölében tartja az alvó Dani- jart. Ajnácska a padlón hasal, a csíkos szőnyegen (onnan szereti nézni a tévét), különben ő is csendes. Nagyon komoly, azt hiszem, mindent megért. A katona, tulajdonképpen még csak legényke, kamaszo- san rekedtes hangon búcsúzik a leánytól, akivel útja során találkozott... Életükben először látták egymást és most örökre búcsút vesznek. Csendes szipogást hallok a hátam mögött — Szalija sír. Ajnácska felemeli a fejét, látom, amint megvillan sze- mecskéje. — Mama, miért sí-irsz, — nyújtja el a szót —hiszen biztos nem fog meghalni. — Megölik — feleli komolyan Szalija. — Honnan tudod, hogy megölik? — A bácsikád mondta. Ránézek a kislányomra, gyengéden megsimogatom a fejét. Arcocskája könnyes. Nem tudja elviselni, ha az anyja sír! Nézem az alvó fiúcskát — egészen az anyjára hasonlít. Szeretem, mikor alszik. Mindent meg fogok tenni, hogy ő nyugodtan alhasson. Hiszen ezért áldozta életét apám, ezért nem láthatta már meg az unokáját... Kikapcsolom a televíziót. Ezekben a percekben a mi kicsinyes családi perpatvarunk nevetséges melodrámának hat. Minek vesztegetjük az időt? Miért játszunk egymás idegeivel? Hát nem butaság, Szalija, mondd?! Miért hallgatsz? Odafordulok hozzá, ő a földet nézi. Vajon mire gondol? Felemeli a fejét. — Szeretsz te engem? — Igen... — Sajnálsz? — Igen. Fordította: Vátkonyi Katalin (Mar Bajdzsijev — a legfiatalabb kirgiz írónemzedékhez tartozik. A Kirgiz SZSZK fővárosában, Frun- zéban él. Írásai napilapokban és irodalmi folyóiratokban jelennek meg. Fzt a novelláját a Kirgiz elbeszélések című orosz nj/cim: füstből vettük.)
