Heves Megyei Népújság, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-16 / 243. szám

é KMP megalakul fiadnak SO. évfordulója tiszteletére Jubileumi pótvállalások a Tláieavidéki Fémninvekben f Az ez éves munkaverseny a Kommunisták Magyaror­szági Pártja és a KIMSZ megalakulása 50. évforduló­jának tiszteletére bontako­zott ki, s folyik a Mátravidé- ki Fémművekben. A verseny tartalmáról, jelentőségéről mindennél többet mondanak az évközi eredmények. Az első félévben nem ke­vesebb, mint másfél mil­lió forintot takarítottak meg a brigádok, csökken­tették a selejtet, százezer forintos tételekben taka­rékoskodtak az alap­anyaggal. A féléves eredmények újabb erőt, lendületet adtak a ver­senynek, s a megtakarított forintok már közel állnak a kétmillióhoz. A gyár kitűnő, szavahihető kollektívájának azonban még korántsem haladta meg ere­jét a mindennapi munka el­végzése, a summás verseny- yállalások teljesítése. Ezt bi­zonyítja, hogy a napokban a jubileumi verseny újabb sza­kasza kezdődött. A brigádok elhatározták: ráadásként az éves vál­lalásokra jubileumi pót­vállalásokat tesznek. A pluszígéretek már papírra is kerültek, és a brigádok egymást segítve, lelkesítve azon igyekeznek, hogy az ígé­reteket valóra is váltsák. Az energiaüzem Május 1. és Béke szocialista brigádja a különböző szerelvények fel­újításából az év elején vál­lalt 14 helyett 17 ezer forintot takarít meg. A másik pótvál­lalásuk: 16 ezer forint érté­kű szénmegtakarítás. A traf óházi V osztok szocia­lista brigád 35 ezer forint ér­tékben 70 ezer Kw energia megtakarítására tett ígéretet. A villamosműhely Bláthi-, Kandó- és KISZ-brigádja 10 —10 ezer forinttal emelte meg éves vállalását. A Petőfi szocialista brigád pedig 63 ezerről 70 ezerre emelte az anyagtakarékosságra tett vál­lalását. Az energiaüzemben összesen 100 ezer forint érté­kű pótvállalás született. A tubusüzem Nguyn Van Troit szocialista címért küzdő brigádja nyolc óra társadalmi munkát ígért az ötös gépsor felújításának elvégzésére. A Bánki Donát szocialista cí­mért küzdő brigád biztosítja a nyugati megrendelésre ké­szülő négymillió tubus ha­táridőre való legyártását. A Zrínyi Ilona brigád az aero- solos palackok gyártásánál a minőség javítására tett fel­ajánlást A hármas üzem Bánki szocialista brigádja Katonák — a békéről Egerben rendezték meg a Néphadsereg pol-beat és tánczenei fesztiválját Első hallásra talán furcsa paradoxonnak tűnik, hogy harchoz edzett katonák szív­markoló verseket, dalokat ír­nak, komponálnak — a bé­kéről. Ha viszont jobban meggondoljuk: néphadsere­günk katonáinak ajkáról a háborúellenes, s a békevágy ihlette versek és dalok na- gyonis stílszerűen hangza­nak. A mi katonáink ugyan­is nem öldöklésre, agressziók­ra készülnek, sőt éppen el­lenkezőleg: hivatásuk az öl­döklés, az agresszió megaka­dályozása, a béke megőrzése. Azt, hogy ez a hivatástu­dat mennyire a vérükké vált hogy valóban mennyire gyű­lölik az oktalan vérontást, az embertelenséget, s mily hőn óhajtják a boldog békét a háborútól szenvedő népek számára — jól és híven il­lusztrálta hétfőn este Eger- ben, a Gárdonyi Géza Szín- | házban megrendezett pol- beat és tánczenei fesztivál is. Elsősorban természetesen a pol-beat műsorszámokra kell | gondolni, amelyek — mintegy tíz műsorszám — a két és fél| órás fesztivál első részét ké­pezték. E pol-beat számok részben (zene) és teljes egé­szében (vers és zene) a fellé­pő amatőr katonaművészek saját szerzeményei voltak, amelyekről összességében az : elismerés hangján szólha­tunk. A zsúfolásig megtelt színház közönsége valameny- nyi pol-beat produkciót nagy tapssal honorált. A háború-é ' ellenes pol-beat számok kö-A ! zött kiemelkedett Mikest f György honvéd két szerze-j; 1 ménye, s Gróf Ferencnek, a| : Kossuth Lajos Katonai Fő- % ' iskola növendékének a — fő-; ’ leg zeneileg kitűnően meg­komponált — „Ballada a bal- ■£ ládáról” című szerzeménye. A legnagyobb sikert azonban^ kétségtelenül a legutóbbi Ki • mit tud?-ról is ismert Diny-'. nyés József honvéd aratta:; ’ zenét szerzett Soós Zoltán ■ 1 Goromba kovácsok című „lí- ' rai pörölyütésének” nyolca- % dik részéhez. Az élő társa-; dalmi problémákat ostorozó. $ megzenésített pörölyűtést! hosszan tartó vastaps követ-; te. A műsor első részében el­hangzott pol-beat és az ezt követő táncdalszámok között, * jó átmenetet jelentett az a néhány komolyzenei műsor­szám, amelyet a Pf. 12-es szá­júi alakulat és a Kossuth La- Katonai Főiskola zeneka-<? adtak elő. Továbbá ugyancsak a rendezők tességét, hozzáértését dicsér­ték az egyszerű, de kifejező színpadi díszletek is. Végezetül joggal állapítha­tó meg, hogy a műsor esz­mei tartalma hűen kifejezte azt a nagyfokú érdeklődést, amelyet fiataljaink, kato­náink napjaink társadalmi és politikai kérdései iránt tanú­sítanak. Ugyanakkor ez az eszmeiség közvetetten ugyan —. de jól kapcsolódik közel­gő nagy jubileumaink, az 1918-as őszirózsás forrada­lom, és a KMP megalakulá­sának szelleméhez. Mind­emellett — ahogy ez egy beat-műsorhoz illik — meg­felelő hangerőből és vidám­ságból sem volt hiány... ( faluéi) november 20-a helyett már október 31-ére elvégzi az ötös gépsor felújítását. A Petőfi szocialista brigád is határidő előtt készíti el a bordázó gépsor felújítását. A Ságvári Endre nyolc, a Kilián György brigád 56 társadalmi munkaórát ígért. A kísérleti üzem három szocialista bri­gádja felajánlotta, hogy előbb elkészítik a menetelő- levágó gépet és valamennyi jubileumi rendezvényen részt vesznek. Értékes vállalást tett a Bornemissza brigád is. Fel­ajánlotta, hogy kikísérletezik a menetes palackok belső lakkozását és elvégzik a té­pőzáras söröspalackok kí­sérleti gyártását is. A szerszámüzem 12 brigád­ja nem kevesebb, mint 960 plusz órát vállalt. Az ez idő alatt végzett munkájuk élté­ke több millió forintot ér. A dobozüzem négy brigádja védnökséget vállalt a hőpa­lack gyártása fölött. Eddig az üzem 10 száza­lékos selejttel dolgozott, a brigádok most 50 szá­zalékkal kívánják csök­kenteni a selejtet, amely 50 ezer forintos megtaka­rítást jelent. E néhány brigádnevet, vál­lalást csak példaként említet­tük. A gyár valamennyi bri­gádja részt vállalt a „pótver­senyből”, a gyár előtt álló gazdasági feladatok maradék­talan teljesítéséből, a kettős jubileum méltó, munkával való megünnepléséből. Könyvvásár és kiállítás Solt Sándor, a Műszaki Könyvkiadó igazgatója sajtó- tájékoztatón jelentette be: október 19. és november 5. között rendezik a X. műsza­ki könyvnapokat. Ebből az alkalomból a Műszaki Könyvkiadó és más társkiadó gondozásában 38 új művet jelentetnek meg. Országszer­te, csaknem 500 helyen, fal­vakban, városokban, gyárak­ban és intézetekben könyvvá­sárral egybekötött kiállításo­kat szerveznek, ötven helyen lesz író-olvasó találkozó, elő­adás. Munkatársaink kül, óidon Só és kenyér „WOJEWODZKIM DOMU KULTURY W OLSZTYINE” — betűztük a feliratot a ven­déglátó Olsztyn Ének- és Táncegyüttes szép otthoná­nak homlokzatán. Ide szólt a meghívás arra a baráti talál­kozóra, amelyet a gyöngyösi Vidróczki Együttes tiszteleté­re rendeztek. Ez volt az első alkalom, hogy a két együttes tagjai ta­lálkoztak egymással, bár az első naptól kezdve szinte minden nap megismerkedhet­tünk új arcokkal. Ahogy ide­jük engedte, eljártak a pró­báinkra és mi is ott ültünk a színpad előtt, ha Jerzi Woj- ciech Muchladó intésére tánc­ra perdültek az olsztyniek. A hagyományos népi viseletbe öltözött lányok és fiúk között azonnal felismertük új bará­tainkat, élükön Jarczewski Wladyslawot, a kultúrotthon igazgatóját. Kitörő lelkesedéssel és ba­rátságuk hagyományos jelké­pével, sóval és kenyérrel üd­vözölték megilletődött cso­portunkat. De ez csak perce­kig tartott, az ünnepélyes hangulatot az ezeréves len­gyel—magyar barátság tüze hevítette, dalba kezdett az együttes kara, megjött a gyöngyösiek hangja is. Len­gyel és magyar népdalok vál­tották egymást, vendéglátóink a csárdás, mi pedig a mazur- kák és polanézek tánclépé­seivel ismerkedtünk. Lengyel barátaink bemu­tatták a különböző szakköri szobákat, amatőr képzőművé­szeik alkotásait és néhány perces filmvetítésre beültünk a moziterembe is. Első pilla­natban nem értettük, mi le­het az a meglepetés, amivel ezen az estén kedveskedni akartak nekünk. A sötétben megvilágosodott a vetítővá­szon, a kamerák bemutatták a kultúrház pantomimegyüt­tesének tagjait. A következő képsor már próbájukat mu­tatta. Bohdan Gluczak okta­tó kezére összpontosult a fi­gyelem, körülötte a taps üte­Szofijola fuvarban Szotyola epizódszí­nész volt, de egyéb szakmákban is meg­fordult. Vajszín Izot- tájával a kavicsos udvaron parkolt. Ti­zenegy tájban megje­lent Szotyola, szvet- terekbe bugyolálva és körbejárta a kocsit. Meglengette előre- hátra, aztán megrug­dosta a gumikat. Re­szelésen krákogott és összébb húzta a sál- ját. Lappangó hörg­hurutra gyanakodott. Hallottam, Pestre készül, hogy elhozza időrendben utolsó hitvesét. Újabb, azaz a négyes számú je­lölttel az előmelegítés lírai korszakát élte. — A házasság, kom­pot szalicilban. Egy­szer biztosan elrom­lik. A kocsi az, ami végérvényes — han­goztatta. — Vegyél fel en­gem is, elvégre bará­tod vagyok — ajánl­koztam. — Ingyen nem — válaszolta praktikus rövidséggel — ezért áldozatot kell hoz­nod. Kicsit megütődtem. — Jó. Kössünk üz­letet. Mennyi? Fejben számolt kis ideig. — Üzemköltség és a vezetői munka. Mondjuk, háromszáz és a feketék. Taxiért ezret fizetnél. — Legyen kétszáz, cakli-pakli — próbál­tam puhítani. Lekicsinylőén mért végig. — öregem, szuper- benzint használok. Kettőszázötvennel közös platformra ju­tottunk. — A kocsiban én dirigálok — mondta. Be akartam szállni, de hevesen félrenyo­mott. a beton, ilyenkor huppant a kocsi. Dü­hösen forgatta a kor­mányt, aztán bego- rombult. — Azt hiszik lopom a pénzem. Igyekeztem csilla­pítani. — Egy-két helyen kimarta a jég. Kü­lönben egészen tűr­hető. Vasvilla szemmel mért végig. — Így beszélt a szájtátó utas. Neki — Majd én kinyi­tom. Nem értesz hoz­zá. Ha beülsz toho­nya testeddel, ügyelj a rádióra. Most csi- náltattam. Fölrántott szemöl­döke alól figyelte, míg elhelyezkedem. — Könyök be. A karok szorosan tapad­nak. Ez nem Jaguár. Sűrűn használom a kéziféket... Néhol kitöredezett aztán teljesen mind­egy. Később szabályta­lanul előzött és a padkára csúsztunk. — A vadbarom! Középen halad! — Kanyarban vol­tunk — kockáztattam meg gyámoltalanul. Azt hittem átharap. ja a torkom. — Vak vagy? Nem láttad, hogy le akart szorítani az útról? Megfogadtam, hogy nem gyűjtök kocsira, miért vásároljak ideg­bajt drága pénzen ... Visszafelé pár per­cet késtem a találko­zóról. Exfelesége in­tegetett felém a presz- szóban. — Meg fogja ma­gát verni. Most min­denfelé telefonál. Ma­gát keresi. Amikor beállított, szája széle remegett és az óráját ütegette. — Mi vagyok én neked? Riksa-kulid, azért a rongyos szá­zasért? Tíz évet lop­tál az életemből összezsugorodtam, mint egy vízibolha. Az asszony hízeleg­ve bújt hozzá. — Pucoljak neked egy narancsot. Mu­cus? Az lecsillapít. Jeges pillantással nyugtázta a kedves­kedést. — Kifizetted a ko­csiadót? — De mennyire. Hiszen közös a kocsi — jókora gerezdet nyomott a szájába. Szotyolát kicserél­ték. Rángatózó sza­kálla mozdulatlan bo­zóttá merevedett. Ka- maszos kötődéssel ütögötte a vállam. — Te most hátra ülsz. Ott nem pöfé­kelhetsz ... mert fel­gyújtanád a járgányt. Hunyadi István Pillanatkép a baráti találkozóról. méhez igazodtak a lépések. Egyszer gyorsabban, máskor lassabban, más ütemben ve­rődtek össze a tenyerek, azután csend lett... Bohdan mester kezei nem érintették egymást csak imitálta a tap­sot és... a kezdő tánclépések folytatódtak. Az izzó tekinte­tek egy pontban találkoztak, ahol némán közeledett és tá­volodott a két kéz. Nem kel­lett magyarázat, mindent megtudtunk ebből: az együt­tes tagjai a tapsot addig sem hallhatták, a világgal csak egyetlen érzékszerv, a látás köti össze őket, csak olyan ütemet tudnak követni, ami látható... Olyan embereket mutatott be a film, akiktől a természet megtagadta a hal­lást és a beszédet és mégis nevetni, táncolni, nevettetni és szórakoztatni tudnak a színpadon. Tíz éve, nehéz próbákon készülnek az előadá­sokra, amelyek mindig óriási sikert hoznak számukra. A siketnéma pantomimegyüttes több európai onszág színházi közönségét is meghódította. A szuggesztív hatású film egy próbájukat mutatta be. Ez a film a cannes-i nemzet­közi kisfilmfesztiválon nagy­díjat nyert. De nem a kitűnő rendezés, vagy az operatőri munka fogott meg bennün­ket, hanem az a fáradhatatlan energia, amellyel a természet mostohagyermekeit is teljes emberré, mások számára is haszonossá, boldoggá tudják tenni. A forró hangulatú baráti találkozó a késő éjszakai órákban ért véget, újabb ba­rátságok szövődtek magyar és lengyel táncosok, dalosok és zenészek között. Közös énekünktől sokáig visszhang­zott a kivilágított park. És amikor búcsút vettünk az olsztyni együttes tagjaitól és vezetőitől, mégis újra a film képsorai jutottak eszembe. Az a néhány perces élmény, amely oly jellemző a lengyel emberekre; őszintén tudnak örülni mások boldogságának. Ez a szívből jött szeretet fo­gadta mindenütt a két hétig vendégeskedő gyöngyösi Vid- rócki Együttes tagjait is, amely feledhetetlen élmé­nyekkel gazdagította lengyel- országi utazásunkat Kedves szeretettel vették körül az együttest a búcsú estéjén is, amikor a jókedv­vel együtt sok-sok ajándék­kal lepték meg minden tag­ját. Sokáig zengett a „Stolat stolat, ne zsijo-zsijo nad.. — magyar és lengyel ajka­kon, annak bizonyságául, hogy a két együttes utjai a jövőben sem válnak ketté. Az utolsó napok eseményei már gyorsan követté > egy­mást. Elindultunk Olsztyn- ből. Varsóban egy napunk volt arra, hogy megisi-erked- jünk a főváros nevezetessé­geivel. Ki-ki kíváncsisá 'ától vezérelve bebarang -""ti a Visztula kát oartját. Egyszerre borzadtunk a második világ­háború szörnyű emlékein és gyönyörködtünk a gigászi küzdelem eredményeiben, amellyel ezeket a sebeket si­került begyógyítani Varsó­ban. A hírhedt Pabst-terv gyilkos műve következtében az ország fővárosa 85 száza­lékos pusztulást szenvedett és ma a sokat szenvedett vá­ros újjáépülve szebb mint valaha. Fájó szívvel hagytuk ott a Tudomány Palotáját, a Nagy Opera és Balettszínház mo­numentális épületét... Krakkót ismerősként üdvö­zöltük, Zakopanéban már emlékeinket rendezgettük. Kísérőnk, a kedves Szófia Balko a határállomáson vett búcsút tőlünk. De ez csak néhány napra szólt, mert a lengyel együttes élén ismét találkoztunk Gyöngyösön, amikor az olsztyniek viszo­nozták vendégszereplésünket. A többszörösen kitüntetett lengyel együttes népeik dalait és táncait mutatta be Eger­ben, Gyöngyösön, Nagyrédén és Miskolcon. Vendégszerep­lésük nemcsak a hagyomá­nyos lengyel magyar barátság tüze miatt kapott forró fo­gadtatást. .. Pillsy Elemér 1968. október 16., szerda

Next

/
Thumbnails
Contents