Heves Megyei Népújság, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-02 / 231. szám

Lakótelep félig vízben Hatvanban intézkedést sürgetnek Skorpió nem csíp Szabó Ferenc, a Hatvani Városi Pártbizottság titkára homlokát törülgette, pedig szobáját nem fűtik még. Te­kintetén láttam, hogy gon­dokkal küzd. Nyomban meg is kérdeztem, hogy mit tör­tént, mi baj? — A Mező Imre utcai la­kótelepről kerestek fel. Pa­naszkodtak, hogy a lakások már évekkel ezelőtt elkészül­tek, de a csapadékvizet nem vezették él, nincs csatorná­zás és hiányzik az út. Esős időben az S jelű ház 30—40 centiméteres vízben áll, a la­kók nem tudják megközelíte­ni, csak csizmában vagy me­zítláb. Azt is joggal teszik szóvá, hogy nem épült bekö­tő út, gépkocsival nem lehet eljutni a lakásokhoz, a sze­net vödrökkel, kannákban hordják. — Az épületet nem rongál­ja a magajsan álló esővíz? — De igen. Ám nemcsak a károk megelőzése, hanem a 3-as főútvonal korszerűsítése miatt is sürgős a csatornázás. Ha az útvonalat a csatornázás előtt megépítik, ikkor újra fel kellene bontani az új mű- útat. Ezt semmiképpen sem lehet megengedni. Megfelelő műszaki megoldással az út­test alatt is át lehet vezetni a csatornát de ez nagyon költséges megoldás. A Mező Imre úti lakók jogos igénye és a gazdaságosság azt dik­tálja, hogy minél hamarább, még a 3-as főútvonal elké­szülése előtt végezzék el a csatornázást. Felkerestük Hatvani Györ­gyöt és dr. Lukács Lajost, Hatvan város vb-elnökét, il­letve -titkárát. Elmondták, hogy ismerik a problémát, A MÉSZÖV, négy fogyasz­tási szövetkezet, számos or­szágos és megyei vállalat rendezésében háromnapos ki­állítást . rendeztek Füzes­abonyban. A kiállításon a nagyüzemi gazdaságok ter­mékei mellett bemutatták a háztáji gazdaságokban ter­melt növényeket és a közös jövedelmet kiegészítő tevé­kenységeket. A gazdag kiállításon a me­gyében működő 42 nyúl-, 21 méhész és 13 baromfitenyész­tő szakcsoport legszebb kisál­latait és a méhészetnél hasz­rendkívül fontosnak és sür­gősnek tartják. A Mező Imre úti lakótelep járulékos mun­kái, szennyvíz és csapadék­víz-elvezetés, út- járdaépítés és tereprendezés a lakótelep programjában szerepel. A ki­viteli szerződések szerint eze­ket a munkákat 1969-ben el­végzik és ezzel befejeződne a lakótelep építése. De az a baj, hogy mindez csak fél megoldás a sok bajt okozó csapadékvizet legfeljebb ar­rébb vezetik, de a csatorná­ba nem tudják bekötni. Eh­hez előbb bővíteni, korszerű­síteni kellene a város alap­közművét, mélyíteni kellene a továbbvívő árkot, záportá­rolót kéül építeni, hogy a csa­padékvizet a Zagyvába vezet­hessék. A városi tanács el is készíttette a műszaki megol­dásra vonatkozó tanulmány- tervet. De a csatornázás 2,6 millió forintba kerül és erre Hatvan városnak nincs pén­ze, előreláthatóan 1969-ben sem lesz fedezete. Lássuk, hogy mit mond a megyei tanács, a hatvani pa­nasz ügyében dr. Hortobágyi Istvánt, a megyei tanács terv­osztályvezetőjét kérdeztük meg. a lakótelep járulékos munkáira a szükséges pénz rendelkezésre áll, a kivitele­zői szerződést megkötötték, a Mező Imre úti munkákat 1969-ben befejezik. De a me­gyei tanáos tervosztály-veze­tőjének véleménye szerint a lakótelepen kívüli városi alapközművet, a szomszéd­ságban húzódó csapadékvíz- csatornát a lakótelep prog­ramjában nem lehet előirá­nyozni. — Szükséges, fontos feladat a Mező Imre úti lakótelepről nált eszközöket, termékeket mutatták be. A kiállított termékeket, kisállatokat országos hírű szakemberekből álló zsűri bí­rálta felül. A nyúltenyésztők között, a fajták figyelembe­vételével 12 díjat osztottak ki. Külön bírálták el a nagyüze­mi gazdaságok kertészetében termelt zöldség-gyümölcsfé­léket. Itt 17 nagyüzemi gaz­daság kapott első díjat. A kiállítást 3 nap alatt mintegy 3 ezer látogató te­kintette meg a községből és a megyéből. A gazdag „tár­a csapadékvíz elvezetése? — Igen, feltétlenül fontos és sürgős feladat — válaszol­ták a megyei tanácson és Hatvanban mindéhez azt is hozzátették, hogy a Horvát Mihály utca másik oldalán új lakótelep építését kezdik és Hatvan város fejlődése min­denképpen sürgeti a csapa­dékvíz elvezetésének végleges megoldását. A megyei tanács tervosztá­lyának véleménye szerint a csatornázáshoz szükséges ösz- szeg a városi tanács költség- vetésében a felújítási, illetve a fenntartási munkák kere­tein belül irányozható elő. Azt is közölték, hogy a jelen­tős költségeket legalább két évre kell előirányozni. A 3-as főút építése miatt a csatornázással nem lehet több mint két évig várni. Vi­szont a csapadékvíz elvezeté­se előtt szabad-e útat építeni terepet rendezni és parkosí­tani? Vajon nem fenyeget-e olyan veszély, hogy minden semmit sem ér, mert egy ki- adósabb eső után járhatatlan tócsává válik az egész kör­nyék, hamar tönkremegy az út és a park is. A józan ész azt diktálja, hogy Hatvanban mindennél fontosabb a csatornázás, az esővíz elvezetése. De csator­názásra nincs pénz, csak a la­kótelep közvetlen környéké­nek rendezésére van. Mégis, nem lehetne valamilyen meg­oldást találni? Mi hisszük és reméljük hogy igen. Biztató jel, hogy Hatvan város prob­lémájának megoldását az 1969—1970-es tervjavaslatok­nál a megyei tanács figye­lembe vette. Dr. Fazekas László laton" sok érdekességet Is láthattak a látogatók. Többek között sokan megcsodálták a markazi, a gyöngyössolymosi és az abasári nagyüzemi gaz­daságok csemegszólőit, vagy a tarnaörsi Dózsa Tsz 15 kg- os görögdinnyéjét. Az egri Petőfi Termelőszövetkezetből 10—12 kilós nagyságú fejes káposztát is bemutattak. Ugyanígy a nyúltenyésztők kábításán is sok érdekessé­get láthattak az érdeklődők. Bezzeg András, füzesabonyi nyugdíjas 5,83 kilós „új-zé- landi fehér” tenyésznyulat mutatott be, amely egyébként elnyerte a nagydíjat is. A Szövetkezeti Baromfikel­tető Állomás először mutatta be a füzesabonyi kiállításon az elektromos csibenevelő ..műanyát”, amelyet nagy ér­deklődéssel szemléltek a há­ziasszonyok. A kiállítás alkalmával szak­mai napokat is rendeztek, amelyen országos hírű szak­emberek tartottak előadást a baromfi-, nyúl- és más kis­állattenyésztésről. Kocsis Sándor, az Országos Méhé­szeti Vállalat igazgatója, a méhészetek időszerű problé­máival foglalkozott és elő­adását filmvetítéssel tette szí­nessé. A látogatót a kiállítás segí­tette a háztáü gazdaságok termelésének feilesztésében. Szabó Lajos — Legyen szives adjon ne­kem egy cigarettát. — Savaria jó lesz? — Mindegy, csak füstje le­gyen. Es ne haragudjon, hogy megszólítottam... BAL KEZÉBE VETTE a spárgával átkötött áruházi csomagot, a másikkal reszket­ve nyúlt a cigarettáért. Fogai közé szorította a filtert, majd gyorsan, egymás után szívta a mély slukk ókat. Az elsőre ráköhögött, a többit csendben szívta le... így ismerkedtem meg a hatvani vasútállomáson a ti­zennyolcadik életévében járó H. Istvánnal, aki, ki tudja miért?, a harmadik Savaria elszívása után sem tágított mellőlem, a negyedik után már nem is hagytam volna, hogy elmenjen. Lesütött szemmel kísért szavaiból egy félig tragikus élet bontako­zott ki, amely keserű hánykó- dássál indult, s az alvilágon át vezetett vissza, s vált is­mét emberivé... — öt apám és öt anyám volt. Ezt úgy értse, hogy hét­éves koromban a szüleim el­váltak. Aztán anyám is férj­hez ment, apám is megnősült. És ez így ment még három­szor. Én meg hol az édes­anyámmal, meg a mostoha­apámmal éltem, hol az édes­apámmal, meg a mostoha­anyámmal. Különösképpen egyik sem szeretett. Apám második felesége azért hara­gudott rám, mert sok kenye­ret ettem. Az anyám harma­dik férje meg azért zavart el, mert szerinte anyám jobban szeretett engem, mint őt. Mindig volt valami kifogás ellenem. Tíz szülőm volt, de tizenöt éves koromban — anyámmal laktam Miskolcon — mégis egyedül maradtam. Egy évben halt meg édes­anyám és édesapám. A sok mostoha közül egyik se mondta, hogy menjek hozzá. A tanácstól jött ki egy férfi, azt mondta, elintézi, hogy fel­vegyenek az intézetbe. Meg­nyugtatott, lesz nekem min­denem. En örültem, már úgy is volt, hogy megyek, amikor anyám Pesten élő idős édes­anyja, a Mária nagymama el­jött hozzám Miskolcra s azt mondta, elvisz magával Pest­re. ö úgyis egyedül van, leg­alább lesz, aki segít neki. Ügy is történt, elmentem a Mária nagymamához Pestre. Hívott a nagybátyám is, aki­nél most lakom, de a nagy­mama élőbb szólt, így hozzá­mentem. Most már tudom, jobb lett volna, ha nagybá­tyámra hallgatok. Ö nagyon jó ember, csak azért nem szeretett bennünket, mert édesanyám, meg édesapám olyan sokszor elváltak. En­gem szeret. Mintha fia len­nék. Bár a nagymama is jó volt hozzám. Csak én nem őhozzá. Sohasem bocsátom meg magamnak.. ; EGY SAV ÁRIÁVAL ismét kevesebb maradt a dobozban. Arcán sápadtság futott végig, száján megremegett a bőr... — Jó helyem volt a nagy­mamánál, elintézte, hogy fel­vegyenek a 31-es építőkhöz. Még azt is kikötötte, hogy könnyű munkát adjanak és senki se bántson. Három hétig dolgoztam. Aztán tudta nélkül otthagytam a vállala­tot. A srácok beszéltek rá, akikkel Pesten megismerked­tem. Csavarogtunk, éjjel­nappal. Még loptunk is. Me- szet, maltert, szerszámokat. Csipkedtük a nőket, aki szólt, megpofoztuk. De pénzre is szükségünk volt. Először csak száz forintot loptam el a nagymamától, majd eladtam egy ruháját, cipőjét, nagyka- bátj -t. A rádiója is így ment el. Azt hazudtam neki nincs alkatrész, nem tudják meg­csinálni. A rádió jó volt, csak én rontottam <=1. Szegény nagymama, már semmije sem lenne, ha nem bukunk le. Megbüntettek. Egyéves javí­tómunkára vittek. Nem tu­dom, hol voltunk, mert zárt autóval -ittek és nem lehe­tett elhagyni az udvart. Olyan tsz-tanya lehetett, mert sok disznó, meg ló volt. Én nem tudom, hogy azok az embe­rek, a Jancsi, a Karesz bácsi, akikkel együtt dolgoztunk, tudták-e, hogv honnan és miért va^vunk ott, de na­gyon rendesek voltak. Olya­nokat beszéltek, hogy milyen jó most fiatalnak lenni. Le­het tanulni, dolgozni, világot látni, csak meg kell becsülnie az embernek magát. Igazuk van. Teljesen igazuk van. Nem szólhatok egy rossz szót sem, mindenünk volt. Lehet, hogy meg is szerettek. De­cemberben telt le az eszten­dő. A búcsúzás napján még 2700 forintról szóló betét­könyvet is adtak. Azt mond­ták, a munkánkért adják. A nagybátyám jött értem. Azóta vele vagyok. Ügy érzem, egyenesbe kerültem. Nagyon szégyellem ami történt, még az a szerencse, hogy itt, a vá­rosban nem tudják. Munka­társaim sem. Lehet, hogy azt mondanák: eredj, te börtön- tőtelék. Nem tudom mit vá­laszolnék, nem ismerek rá­gondolni, nagyon szégyellem. Most nagyon jó helyem van, 1200 forintot keresek, a vá­ros mellett egy üzemben dol­gozom. Jövőre nekivágok egy szakmának. Tényleg jó fia­talnak lenni. így élni, mint most. Már vettem két öltöny ruhát is. A múlt héten voltam Miskolcon édesanyám sírjá­nál Koszorút vittem. Van ne­Nehéz lenne megmondani, hány éve szerepel állandó napirendi pontként hivata­los és nem hivatalos tárgya­lásokon, megbeszéléseken a gyöngyösi AKÖV-telep kér­dése. Az újság is elég sok­szor foglalkozott ezzel. Most, hogy a 3-as út mel­lett megnyílt az új telephely, a gondok egy része ezzel megszűnt. De csak egy része. — Tulajdonképpen a ké­sőbbi komplex-telep alapjait raktuk le most — mondotta kérdésünkre Walter Medárd, az Autóközlekedési Tröszt műszaki vezérigazgató-he- helyettese. — Lényegében há­romszáz gépkocsi tárolását ol­dottuk meg egyelőre, a mű­szaki követelményeknek pe­dig csak kisebbik részét. — Mi lesz a Fő téri TEFU- val és központi irodákkal? — A következő lépcsőben kerül sor ezeknek az új te­lepre való kihelyezésére. kern most is pénzem, osak le akarok szokni a cigarettáról. Már három hete nem szív­tam, most ideges vagyok egy kicsit. Azért kértem... BAL KEZÉN, A CSUKLÓ fölött, vastag forradások lát­szanak ki a mandzsetta alól. Azt hittem, baleset... — Nem. nem baleset. A te­toválás helye. Az volt ráírva: Skorpió. — Barátok hívtak így? — Igen. Amikor csipked­tük a nőket. Jó nagyokat csíptem. Mindenkinek volt neve. A Karesz Szúnyog, Im­re Poloska, Feri Tetű volt. Micsoda hülyeség, istenem. De hülye voltam. Nevetsége­sen hülye. — S hogyan tüntette el a Skorpiót? — Tüzes bicikliküllővel ki­égettem. Ordítottam, nagyon fájt, de nem érdekelt. Elha­tároztam. hogy vége a múlt­nak. Rendes ember akarok lenni. Olyan rendes, becsüle­tes, mint a nagybátyám. Erre esküszöm... Az izgalomban belegyön­gyözött arca. Remegve ugrott fel egy vonat érkezésére... — Tehervonat volt — ült vissza. — Már azt hittem, a másik... — Miért ilyen ideges? Kit vár? — Mária nagymamát. Jön Pestről. Most találkozunk először, amióta elvittek tőle. Azt írta, megbocsátott és jöj­jek ki elé az állomásra. — A csomagban mi van? — Vettem a nagymamá­nak egy ruhát, meg egy szép cipőt. Nem tudom, örül-e majd neki. Visszaadok én ne­ki mindent. Megveszem a rá­dióját is... A FORGALMISTA szakí­totta félbe szavait: Budapest felől személyvonat érkezik. Hallani lehetett szíve dobo­gását. Búcsúra nyújtotta ke­zét s kiállt a peronra. Pár perc múlva egy ősz hajú, fe­kete ruhás, törékeny asszony­ba karolva ment el mellet­tem. Az ajtóból örömtől kipi­rult arccal bólintott vissza.., Koós József Hogy mikor? A negyedik öt­éves tervben. Ehhez mintegy 14 millióra van szükségünk. — A vasútállomás melletti MÁVAUT-telep továbbra Is ott marad? Egyelőre, igen. Ha ezt a telepet is át akarjuk helyez­ni. az újabb, mintegy nyolc­millió forintot igényel. Minden attól függ, mikor tudjuk biztosítani ezt az ösz- szeget. Mint kitűnik, marad tehát megoldásra váró feladat a következő évekre is. A vi­gasztaló csupán az a dolog­ban, hogy belátható időn be­lül megszűnik a Fő téri zaj­forrás is. A város szívében levő TEFU-telepen éjjel sem szünetelhet a munka, a gép­kocsik javítása pedig elég nagy zajjal jár, a környék lakóinak legnagyobb bosszú­ságára. Az erőteljes kopá- csolás miatt nem tudják ki­pihenni magukat. A kapott tájékoztatás sze­rint: az úgynevezett Pacsir­ta-telep kiköltöztetése a déli városrészből mintegy két hé­tig tart. Ennek a környéknek a lakói megkönnyebbülnek majd, ha a gépkocsik végleg elhagyják ezt a helyet és a Pacsirta-telep hangjait — in­nen származik a gunyoros. találó elnevezés — nem kell tovább „élvezniük”. Érthető tehát, hogy a gyöngyösiek eddig is nagy fi­gyelemmel kísérték és a jö­vőben is nagy figyelemmel fogják kísérni az AKÖV-te- lep sorsát. Utóvégre sok-sok család nyugalmáról van szó. (g. mól—) flsmms* 1968. október 2., szerda Az Egri Gyermekváros igazgatósága felvesz 2 nyugdíjas ápolónőt állandó éjszakásnak, óvo­dás gyermekek mellé. Jelentkezni lehet a gyermekvárosi óvoda vezetőjénél. A. Csíkarkov : Pihenőnap Pável Pavlovics el­határozta, vasárnap kirándul majd vala­hová, és istenigazá­ban kipihenheti ma­gát —, ahogy monda­ni szokás — a termé­szet lágy ölén. A szép idővel ke­csegtető ünnep regge­lén frissen, jóked­vűen érkezett a busz­megállóhoz. — A busz már el­ment — mondták a várakozók — s a kö­vetkező csak egy jó 'Vára múlva indul lovics a csónakból Rettenetesen korgott a gyomra. — Csak egy óra üljön le nyugodtan, és píhengessen. Amikor kiért a Li­getbe, azonnal a tó felé vette az útját, mert nagyon szeretett evezni. A jegykezelő udvariasan közölte vele, hogy egy óra múlva lesz csak üres csónak, majd egy kö­zeli padra mutatva így szólt: — Foglaljon helyet, is pihengessen. Na­gyon jó itt, a leve­gőn! Jóval ebédidő után -á1!* ki Pável Pav­múlva tudom kiszol­gálni — közölte vele a pincér a kerti ven­déglőben. — Annyi a vendég, hogy azt sem tudom, hol áll a fe­jem. Hanem addig is foglaljon csak helyet nyugodtan, és pihen­gessen. — Nos. hogy telt a vasárnap? Mit csi­nált, szakikám? — kérdezte másnap egyik munkatársa. — Pihengettem, vi- hengettem! — vála­szolt röviden Pável Pavlovics, s alig vár­ta a következő vasár- navot, hogy újra — otthon maradhas­son ... (Fordította: Krecsmáry László) Háromezren tekintették meg a füzesabonyi kiállítást íme a kiállítás egyik rekordere, az egri Petőfi Tsz kerté­szetében termett 10 kg-os káposzta. A nagyüzemi gazda­ságban 7 holdon termelik ezt a fajtát, és holdanként 450— 480 mázsa termésre számítanak. AKÖV-lelqiet adtak út Gyöiigyösöu A további fejlesztés két lépcsője

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents