Heves Megyei Népújság, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-12 / 240. szám
tgy ember Ritka pillanat a történe- ifj lemutn, amikor a hatalom , korona^ teje emberi és ha- talmi oalfogasai melié, s azért, hogy szenvedélyes temperamentumának- és gőgös szei fenségének minden áldozatát másokkal igazoltassa, egy egész ország helyeslését kéri. VIII. Henrik, angol király ez a férfi, aki önigazolásában annyira ment, hogy önmagát tette meg — -botlásaival, bűneivel és élethabzsoló önzésével könnyen leszámolva — az angol egyház és az emberi lelkiismeret fejévé. S minő iróniája a történelemnek: akad egy férfi, Mórus Tamás, aki a lelki- ismereti erőpróbán lordkancellári székét és láncát otthagyva félreáll, hogy némán .tiltakozzék a zsarnok zabo- látlanSága és erkölcsi érzéketlensége ellen S mi fáj egy -zsarnoknak igazán? Az, ha valakiről tudja, hogy hallgatagon is elmarasztalja őt. És mert a hatalom sokak számára bűvöletet is jelent, akadnak a király környezetében minden rendű és rangú szolgahadak, akik teljesíteni igyekszenek a király parancsát. Ez a parancs akként szól, hogy vagy így, vagy úgy el kell némítani Mórus Tamást, meg kell szüntetni még azt a hallgatását is, amely kárhozatos a királynak. De Mórus Tamás nem azért volt híres ügyvéd, gondolkodó és kiváló államférfi, hogy az el- ítéltetés törvényi feltételeit ne ismerné. Nagyon jól tudja, hogy az új királynőre, Bo- leyn Annára felesküdni vagy fel nem esküdni, nem olyan kötelességszegés, amely felségárulás lénne. Hét évig tart ez a küzdelem, amely alatt a királyi akarat sok mindent kitalál a nemes gondolkozásé férfi megtörésére, de csak akkor jut céljához, amikor az áruló Mórus Tamás terhére — hazudik. az örökkévalóságnak Angol film /illa ÖMmpicq rpóesik (Dénes mexikói levele Ez az áruló nem más, mint az, aki Mórus Tamásnál állásért kilincselt — annak idején. Ezt a filmet nemcsak a hat Oscar-díj dicséri. Klasszikusan szép iskolapéldája ez az alkotás annak a drámaírói értéknek, amely Robert Bolt színpadi művét a filmen is megragyogtatja. A Mórus műveiből vett gondolatok, megannyi szép és márványkeménységű mondat, párbeszédek hordozzák azt a feszültséget, amely a két ellenfél összecsapásából keletkezik. Zinnemann — a film rendezője — ruhákban és környezetben nem fukarkodik. mindent megad a történelmi levegő felébresztéséhez. A XVI. századi Londont látjuk, azt a füsttelen, párás vidéki bájt, ami még a Tower falai körül is megtalálható. S minden csillogás, minden külsőség mégis háttérben marad, mert a ragyogó ruhák felett az arcok világítanak elsősorban és azokon is a szándékok. Mindez a kiváló operatőri munka, Ted Moore eredménye. Az emberi lelkiismeretről ritkán hallunk ilyen tiszta méltósággal és mértéktartással szólni, mint ahogyan ezt Paul Scofieldtől kapjuk ezen a filmen. Látszólag semmi szenvedély sem fűti, s mégis, mikor búcsúzni kell, mikor menti övéit, haragosan és más mértékkel mér, mint önmagánál. Ezt a különsorsot, ezt a magányos lelkiismereti nagyságot érzékelteti Paul Scofield kiválóan. A vezéralak mellett Wendy Hiller, Susanna York, Robert Shaw, Orson Wellesr„ Nigel Ravenport nyújt jó alakítást. A XX. század eddigi körváltó hatalmi tébolyát, a második világháború ma sem elévülő sebeit idézve gondolkodtat el a film az emberi lelkiismeret és felelősség véres kérdésein. (farkas) A spanyol hódítás legmaradandóbb öröksége a mexikóiak által is rendkívül kedvelt bikaviadal. Egyik vasár nap délutánunkat mi i s az arénában, a Plaza de Torosban töltöttük el. Érdekes, sajátos hangulata van egy-egy ilyen viadalnak. Az arénát —. amelyben 80 ezer ember számára van hely — elárusítósátrak serege veszi körül, ahol mexikói ételkülönlegességeket és italokat vásárolhatnak a vendégek. Rengeteg az emléktárgyárus, a bikaviadalok minden kelléke megkapható itt, acélkopjától a bikaszarvakig. Az arénában népi zenekarok fokozzák az amúgy is emelkedett hangulatot. Ma nincs telt ház, mintegy 25 ezren kiváncsiak a műsorra. Rengeteg a sportoló, bármerre nézünk, mindenütt formaruhába öltözött olimpikonokat láthatunk. Itt vannak mellettünk az ausztrálok, az olaszok, az amerikaiak, a jugoszlávok, mindenki kezében fényképezőgép, filmfelvevő — készülnek az emlékek az Európában és más világrészen ritkán látható eseményről. Bevonulás... Felhangzik a zene, megkezdődik a bevonulás. A menet élén a torreádorok haladnak, ma nemzetközi a mezőny, egy-egy amerikai, portugál és mexikói viador lép fel. Mindhármuk részére két —két bika a „fejadag”. De ha valamelyikük nagyon szépen „dolgozik”, a végén még kaphat ráadásul egy bikát. Őket követik a capea- dorok, banderillók, picado- rok, majd a peonok (takarír tószemélyzet), legvégül az öszvérfogat, amely a leölt bikát kivonszolja az arénából. A tekintetek egy pontra, a bika berohanásának helyére szegeződnek. A csapóajtó fölött tábla jelenik meg, az első bika 434 kilogramm súlyú. A mexikóiak ezeket még csak „kecskének” tartják, de hát a viadalok szezonja csak most kezdődött el és ilyenkor novillókat és novillerókat — fiatal bikákat, fiatal torreádorokat — láthat a közönség. A fő versenyek novemberre esnek, Mexikó és Spanyolország legjobb torre- rói ekkor viaskodnak az Arany Fülért. Ilyenkor megduplázódnak a helyárak. de a bikák súlya is meghaladja a 700 kilogrammot! Torreádor murával Az arénában ide-oda rohangáló fekete bikát a ca- peadorok rózsaszínű kendőkga. Elküld Wocheckért Bodrogi Sándor kémregénye 40. Meglepődve fogadta az inas — „pincér” a „Páter” köszönését, de azután beljebb invitálta. — Nem hiszem, hogy Eber- ling úr nagyon örülni fog önnek, pillanatnyilag elég nehéz stádiumban van, senkit nem enged magához. — Engem fogadni fog — fölényeskedett a „Páter”, — jelentsen csak be, biztos lehet abban, még örül is, hogy lát. Az inas megvonta a vállát. — Ha gondolja — megpróbálhatom. Az emeleti szobából kisvártatva oroszlánüvöltés hallatszott. ■— Lője le! — lője le, az istenért. Nem elég, hogy tönkretesz, még idejön, röhögni a kínjaimon?! A „Páter” a fülét hegyezte és sóhajtott. Legnagyobb meglepetésére fent, a lépcső fordulójában, egyszerre Eberling vörös feje nézett vele farkasszemet. — Mit csinált, maga szerencsétlen? Kiküld két pojácát és azt hiszi, hogy ezek a figurák eredményt tudnak elérni?! Először el akarnak lopni egy elhárító tisztet, utána MßniiLfSii M68. október 13., szombat pedig belesétálnak a legegyszerűbb kelepcébe is. — Nem bírtam a magányt, ezért jöttem, főnök. Mindenki követhet el hibát. — Ez nem hiba, ez bűn. És ne szólítson főnöknek. Nem vagyok a maga főnöke. Elegem volt az ilyen szolgálatos- diból. Lemondok, hiába is akar a kormányzat a titkos- szolgálatnál tartani. Nem vállalom, ilyen emberekkel, mint maga, nem lehet együtt dolgozni. Maguk olyanok, mint a vízbe ugró nyakán a malomkő. Egyre mélyebbre rántják az embert. A „Páter” mindent értett. — Szóval kiszuperálták! Nem kell nagy ügyet csinálni, ebben az országban csak Canaris embereire számíthat. Mondja már... Legfeljebb valamelyik barátja lesz a gó- ré. Eberling kiadta a dühét. Lassan lejött a lépcsőn és helyet mutatott a Páternak. Az inas gyászos arccal konyakot szervírozott. Leültek egymással szemben, két beijedt kövér ember. — Tudom én... — mondta Eberling — a maga helyzete sem irigylésre méltó. Időről időre embereket kell a vasfüggöny mögé dobnia és ott úgy elkapják őket, mint. Maxi a pillangót. De higgye el, nekem sem volt köny- nyebb. Mert én — újra dühbe gurult — ilyen marhákkal vagyok körülvéve, mint maegy krejzlerájost. Az illető elmegy és mi abban bízunk, hogy majd tálcán hoz nekünk egy Wocheckot. — Akinek nagy vaj volt a fején, főnököm, az az óceán túlsó partján üdül. Aki pedig a szakmánkat megtanulta, mindenkinek vaj volt a fején. Sokszor kell kezdőkkel operálnunk. Különösen az ilyen „nem hivatalos” ügyekben. Ültek egymással szemben, szaporán kortyoltak és mindketten azon törték a fejüket, hogyan lesz ezután. — Hadügyminisztérium? — kérdezte a „Páter”. — Ott egye meg a fene. Inkább elmegyek nyugalomba. Legalább harmincöt szolgálati évem van. Nyugdíjnak sem megvetendő. És akkor nem kell törnöm a fejemet azon... — Bár én mehetnék nyugdíjba — mondta a „Páter”. — Ebben a pillanatban üres és kiégett volt a tekintete, mert valóban egy levitézlett, „nem hivatalos” ügyekkel foglalkozó specialista ugyan honnan várjon nyugdíjat. — Vajon Janával mi lett? — kérdezte Eberling. — Nagy jövőt jósolok annak az asz- szonynak. Fiatal, eszes és helyén van a szíve. Öt nem fogják le, legyen nyugodt. — Holnapra minden kiderül — mondta a „Páter”. — Holnap sokkal tisztábban látunk majd. Megérkezik a teherautó és visszatér Jana... .. .A magyar elhárító szolgálat irodáiban szünet nélkül folyt a két elfogott személy kihallgatása. Schirmbaum habozás nélkül vallott, mert tudta, hogy csak így számíthat — esetleg — kö- nyörületre. Gömöry—Gemner kezdetben nyugtalan volt, de amikor észrevette, hogy utolsó gyilkosságáról, amikor is Schirmbaum iratát megszerezte — itt nem tudnak, egyszeriben bizakodóvá vált. Gömöry—Gemner nemcsak idősebb és műveltebb, de okosabb is volt Schirmbaum- nál, így tudni vélte, hogyan és miképp védekezzen és milyen módon viselkedj«!, hogy ne ítéljék halálra. Wocheck- nak hajaszála sem görbült meg és Gömöry úgy határozott, hogy az akcióért a felelősséget Schirmbaumra hárítja, és Janára, akiről természetesen tudta, hogy a szomszéd szobában hallgatják ki. Néha, ha nyitották az ajtót, még hallotta is az asszony csendes és szépen csengő hangját —, mert nagyon jó magnetofonnal készült az a felvétel, amelyet a másik szobában szünet nélkül forgattak. —Nézzék, uraim — mondta végül — én nem vagyok mai gyerek. Tudom, hogy két alternatíva között választhatok. Az egyik: tíz-tizenöt év a börtönben, a másik pedig a szabadság. Rám számíthatnak. Ha önök engem szabadon engednek, megszolgálom a bizalmukat. Ismerek kódokat és hullámhosszokat. Kössünk egyezséget. Én mindenről beszámolok önöknek, utána veszem a kalapomat és visszatérek a kórházba. —■ Erről majd később — vélte a kihallgató. — ön még fiatalember. Mit tud a mi szakmánkról? — fölényeskedett az orvos. — A hírszerzés olyan, mint a művészet. Arra születni kell. Én megmondhatom, kisuj- jamban van az egész. Ha egy hozzám hasonlóan képzett emberre akarnak szert tenni, évekig taníthatják, képezhetik, beleölnek egy vagyont és az első feladatnál lebukik. Miért nem tanulnak Schirmbaum esetéből? Engem, uraim, meg lehet venni. Mondhatnám: itt ül önök előtt egy alkalmi vétel. — Arra kérem, doktor úr, hogy saját feladatairól beszéljen, és arról, milyen szerepe volt a Wocheck elleni két merényletben. — Én nem beszélnék Wocheck elleni merényletekről. A professzor életét, de még személyes szabadságát sem fenyegette semmi. Amikor először megláttam a presszóban, rögtön láttam, kivel van dolgom. Azonnal tudtam, hogy önök jelennek meg a professzor személyében. Jó — gondoltam — jött ez a Schirmbaum, pisztollyal fenyegetett, most majd lebukik. Azt hiszik, hogy olyan zöldfülű vagyok, akit ilyen trükkel a falhoz lehet állítani?! Tudtam én, kérem, mindent előre tudtam. Arra gondoltam, menjen csak ez a Schirmbaum, támadja csak meg az önök emberét, majd móresre tanítják. De önök uraim, szintén kezdővel végeztették ezt a fontos munkát... Nem tudták elfogni, pedig ott volt a markukban, csak az ujjaikat kellett volna szorosra zárni. Ha én itt dolgoznék, ilyen baklövést soha nem követnének el többé. (Folytatjuk) kel ingerük, majd rövid idő múlva átadják helyüket a lovas pícadoroknaii. Amikor a felbőszült allat nekikront, hosszú szárú pikájukat nyak- szirtjebe döfik. A „sportszerűtlen” legyengítést a közönség óriási füttykoncerttel kíséri. A bika elkezd vérezni, ám ezzel harci kedve csak fokozódik. A banderillók következnek, felszalagozott acélkopj ákat vágnak az állat hátába, ha nem sikerül — a közönség kigúnyolja őket! Ezután jelenik meg színes öltözékben a torreádor. Izgalmas, lélegzetelállító pillanatok következnek. A vesztes mindenképpen a bika, de a torreádor élete is veszélyben forog. A mulétával (piros kendő) forgó torreádort csak centiméterek választják el a bikától. Elsőnek az amerikai viador lép porondra. Nem a legügyesebb, a nézőtéren csak ritkán hangzik fel az elismerő „OLE” kiáltás. A torreádor kiválaszt egy kardod majd egy csinos senoréhoz fordul és kalapleemeléssel fölajánlja a kardját. Ezután engedélyt kér a zsűritől és szembeáll a bikával. A bika szétvetett lábbal és leszeg- zett fejjel várja a végső döfést, amikor nyakszirtjébe fúródik a kilencven centiméteres, borotvaéles kard. Az állat térdre rogyik, majd elterül — a sikeres szúrás elnyeri a közönség általános tetszését. Virágokat, sombre- rókat, ülőpárnákat dobálnak az arénába és fehér zsebkendőket lengetnek a torreádor felé ... A bika szarván És máris megjelenik a tábla a következő bika súlyával. Az állatot a portugál torreádornak kellene leszúrnia* de erre nem kerülhet sor. Az ifjú harcos ugyanis egy rossz tempójú elhajlás után felszakított hátsó résszel felkerült a bika szarvára, majd onnét a kórházba... Ugyanígy járt a harmadik, a mexikói torreádor is, olyasmivel próbálkozott, ami rögtön a legjobbak közé emelhette volna, ha sikerül. De nem sikerült és jelenleg is élet-halál között fekszik a kórházi ágyon. Térdre ereszkedve, a kendőt maga előtt tartva várta a rárohanó bikát, de a kendőt nem mozdította időben maga mellé s a több mint 400 kilós állat teljes erővel felöklelte. Rendkívül szomorú látvány volt, s mi abban a pillanatban megértettük; nem cirkuszi mutatványról, hanem valóságos élethalálharcról volt itt szó... Mexico City, Villa Olimpica, október 3. Holland mosópor csak nálunk! Eger, Széchenyi utca.
