Heves Megyei Népújság, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-10 / 238. szám
Számvetés és tanulság Egy évtizedes párimunka tapasztalatai F Több mint egy évtized ve« zető politikai funkcióban. Ha úgy vesszük: nem sok, de nem is kevés, Balogh János a Mátravidéki Sütőipari Vállalat párt-alapszervezeté- nek a titkára 1957-től. Nem ő az egyetlen, aki hasonló körülmények között teljesiti a választott tisztségéből fakadó kötelességeit. Az eltelt tizenegy esztendő alkalmasnak látszik arra, hogy bizonyos, általános érvényű tapasztalatok és tanulságok megfogalmazására vállalkozzunk párttagok politikai oktatása, ennek megszervezése a további munka alapfeltétele. De hát bonyolult helyzetben nem könnyű megértetni, hogy az elméleti felkészültség nem lehet másodrangú kérdés. Mégis, már 1957 őszén megkezdték a szemináriumot. Azóta is minden évben megszervezik a politikai oktatást, méghozzá népes hallgatói létszámmal. A kezdet: 1957. Jól emlékszünk, ekkor még nem volt a fejekben mindenütt rend. Az ellenforradalom utáni konszolidáció még nem fejeződött be. Különböző vélemények ütköztek össze egymással. A radikálisabb nézetek éppen úgy megtalálhatók voltak, mint a liberálisak. Ebben az alapszervezetben is két frakció küzdött egymással. Álláspontjaik főként a személyi kérdésekben tértek el egymástól. Még azt is vitatták, kell-e a vállalat élére igazgató egyáltalán? Ma már mosolyra késztet mindenkit az ilyen kérdés, de akkor rengeteg időt és energiát rabolt el fölöslegesen ez az üres járat. Győzködni kellett az embereket. Ez a helyes kifejezés. Napi kérdések kötötték le a párttitkár figyelmét. Közben nem feledkezhetett meg az elvekről sem, az ideológiai tisztázásról. Mert a kommunisták készek voltak a pártmunkára, de csak kevesen látták világosan a tennivalókat. Alapfokon kellett megértetni többségükkel a párt politikáját. Ebből következett mindjárt az a feladat is, hogy a Következett a második „hősi korszak”. Így: idézőjelben, pedig azokban az időkben nagyon komolyan kellett venni és így is vették a párttagok a tanácsválasztások előkészítését és lebonyolítását, illetve a tsz-szer- vezést. Olyan odaadással, lelkesedéssel agitáltak, hogy még most Is büszkén emlegetik az egyes epizódokat. A városi pártbizottságtól kapott dicsérő oklevelet féltve őrzik ma is. Aztán elmúltak ezek a forradalmi idők. Következett a hétköznapok egyszerű munkája. Nem volt könnyű az átmenet. Néhányan úgy érezték, nincs mit tenniük. Mintha nem találták volna a helyüket. Nekik meg kellett magyarázni, fogy a kommunista soha nem nyugodhat egyetlen percre sem, mindig talál magának pártmunkát: nevelni társait, példát mutatni a napi teendőkben, vitázni, ha erre van szükség és magyarázni, ha valahol bizonytalanságot tapasztal. Ezen a szakaszon is túljutottak. Ma már minden olyan „egyszerűnek” látszik, pedig korántsem az. Ha nem is olyan példát veszünk elő, mint a legutóbbi hetek kiélezett időszaka a csehszlovákiai eseményekkel kapcsoOlvasom, hogyha az atomokat gerjesztik, akkor az atomok... Mi az, hogy gerjesztik? Mondják azt, hogy felgerjesztik, felpiszkálják, felheccelik azokat az atomokat. S azok az atomok ilyenkor felcukkolt állapotban majd szét pukkadnak a dühtől, hogy mit gerjeszt- getik őket, miért nem hagyják békén. Ha a cukkolás addig megy, hogy egy ilyen atom dühében szét is pukkad, akkor atomhasadással állunk szemben, így világos. Felhők felett mindig kék az ég. Hm: szép mondás. De ha nagyon magasra emelkedünk, kiderül, hogy a fejünk felett már nem kék, hanem sötét az ég, s a lábunk alatt kék a föld. Lám, minden relatív, attól függ, honnan nézzük. Maradok ott, ahonnan mindig kéken felhős, vagy felhősen kék az ég. (-ó) Heves és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet készpénzes eladásra felajánl egy db IFA 50-es tehergépkocsit kifogástalan állapotban. Ara megegyezés szerint. Ugyancsak felajánl egy db UE/28-as közútra vizsgázott traktort, I olajfogyasztás nélkül, kifogástalan állapotban, vizsgázott Super Zetorért. A csere megállapodás szerint Heves, Köztársaság tér 16. szám alatt. latban, hanem csak arra gondolunk, hogy ad tennivalót ellenségeink fellazítá- si politikájának sokszor burkoltan jelentkező ténykedése Is. De a gazdasági reform bevezetésének kezdeti tapasztalatai. tanulságai sem mindenki számára egyértelműek. Ezért szinte naponta kerülnek élő olyan kérdések, amiket meg kell válaszolni. Megnyugtatóan kell lezárni. Nincs megállás a pártmunkában. nincs pihenés, nincs szünet. Ez a legfőbb tanulság, ezt mondja Balogh János. Más volt tíz évvel ezelőtt és más ma is. Mennyiben más ma? Ma bonyolultabb, összetettebb, mert a látszólag egyszerű kérdések erőteljes kihatásnak — távlatokban. Ma az emberek elvárják, hogy a kommunista mindenben példát mutasson. És ez nem könnyű dolog. Állandó önkontrollt, szüntelen készenléti állapotot követel. Úgy kell élnünk köz- és magánéletünkben egyaránt, hogy tudják, mindig reflektor- fényben állnak. És ez állandó önképzést is igényel. Lemaradni nem leheti Könnyű volna filléres népszerűségre törekedni, mondja Balogh János. De ez nem megy. Ki kell tudni mondani a határozott nemet akkor is, ha ezzel csalódást okozunk. De az igent is következetesen végig kell vinni. Vonatkozik ez főként olyan dolgokra. amikor a vállalatvezetés jelöl meg megalapozott feladatokat. Ilyenkor kell a kommunistákat mozgósítani. Ók mutassanak jó példát. Munkatársaink külföldön M — Tanulni kell — összegezi véleményét Balogh János. — Nagy segítségemre volt, hogy féléves pártiskolát végeztem, de most már az esti egyetemen folytatom tovább. Azt szoktam mondani, az elméleti képzés úgy kell a kommunistának, mint a falat kenyér, mert enélkül a változó körülmények között nem tud eligazodni. És valahol itt van a lényeg: ahogy az élet változik, ennek megfelelően kell nekünk is a munkánkat végeznünk. Ez a munka pedig mindig egyaránt felelősségteljes. G. Molnár Ferenc Krakkói séták Első külföldi meghívását a lengyelországi Olsztyn város vezetőitől kapta a gyöngyösi Vidrócki Együttes. Őröm és izgalom előzte meg a hosszú utazást, az első külföldi bemutatkozást. A táncosok és a zenekar tagjai ajándékokkal, szótárral egészítették ki felszerelésüket, amitől különben is alig maradt hely az utazóknak a különjáratú autóbuszban. Kétszáz különféle néptáncruha, csizmák, hangszerek, színpadi kellékek sokasága szorult a csomagtartókba és jutott belőlük a tetőre is. Átutazott éjszaka, ébredő városok, tovasuhanó mezők és szántóföldek után verőfényes napsütésben jutott el mindenkihez a hír: közeledünk a lengyel határhoz. A Tátra hegycsúcsai felhőkkel takaróztak utunk mentén és kristálytiszta, sebesen rohanó patakok szabdalták a festői vidéket. Megérkeztünk. Az első lengyel ember, egy ifjú határőr volt. Megvizsgálta az iratokat és mire végzett munkájával, megbarátkoztunk egymással. Egyenruhás, szőke lánytól színes prospektusokat kaptunk. A fiúk jelvényekkel viszonozták a figyelmességet. Velünk is tartottak volna, ha szolgálati kötelességük nem köti őket a határállomáshoz. Első ismerőseink sokáig integettek, kabátjuk hajtókáin fényesen csillogtak a jelvényeink. Autóstoposokat vettünk fel. Két egyetemistát, akik Budapestről jöttek. Meg is magyarázták, hogy ilyen meglepetés még gyakran érhet bennünket Lengyelországban. Ök már „veteránok”, jól beszélik a lengyel nyelvet, több nyári vakációban gyarapították szókincsüket. Autóstoppal már háromszor jártak a Balti-tengernél. Krakkóig kértek helyet, Zakopanéban, a téli olimpia színhelyén már ők kalauzoltak. Egyikük elárulta autősto- pos sikereinek titkát. — Ha nagyon sok a kon- kurrens — márpedig nyáron nem ritka, hogy 60—80 fiatal vár egy helyen autóra —, kitűzök a csomagomra egy magyar zászlócskát és ez mindig előnyt jelent a stopos igazolvánnyal szemben. Délután érkezünk a Visztula völgyébe, az ősi város, Krakkó falai közé.Utasaink közreműködésével hamar megtaláljuk a Korona Szállót és házigazdáink első képviselőjét, Szófia Balkot, a megyei tanács munkatársát. Időnk kevés, ezért fél óra tanyázik. Az öt évszázados Posztócsarnokban vásároltunk, amelynek az emeletén múzeum van, képtárral. Mellette magasodik a XV. századból maradt gótikus várostorony. Föld alatti helyiségeiben — ahol egykor tömlö- cök voltak és hóhér volt a Kürt csillan és a Márla-tcmplom tornyából középkori dallam száll a négy világtáj felé... Így j'elzik az órát hét évszázada Krakkóban. múlva már sétára indulunk abban a városban, amely a XVI. század végéig az ország fővárosa volt. Krakkó az 1241-es tatárjárás idején elpusztult, de újjáépítették, új tervek alapján és az egykori városszerkezete a mai napig megmaradt. Legszebb műemléke a reneszánsz típusú királyi vár, a Wawel. Gótikus székesegyházában az ország ezeréves történelme zsúfolódik össze. A múlt emlékeiben gyönyörködünk. Másnap korán keltünk és a Fő Piactéren folytattuk sétáinkat, ahol sok ezer galamb 'á*i/cikk1w hiánycikk, Bizonyisten nem tudom, miért imák a lapok hiánycikkekről? Ilyenek tulajdonképpen nincsenek. Mire alapozom ezt a feltevésemet? A saját tapasztalataimra. Egyszer ugyanis, amikor illetékes helyen szóvá tettem, hogy miért nincs ez vagy az, a következő választ kaptam: —• Miért csak azt látja, ami nincs? Miérj: nem veszi észre azt is, ami van? Tehát, ha valaki elmegy vásárolni és netán éppen az, amit venni akar, nincsen, akkor ingerült lesz, feldühödik és csak azt látja a gazdag árukészlettel rendelkező üzletben vagy áruházban, ami nincs. Hamar most.. Azok az emberek pedig, akik nem azt keresték, ami éppen nincs, azok azt látják, ami van, mert ök nem ingerültek, nem dühösek. Következésképpen: nálunk mindig minden van. Hiánycikkek tehát nincsenek. Azazhogy vannak. De csak azért nem kapható nálunk időnként ez vagy az, hogy a kedves vevő — miközben lejárja a lábát a különböző üzletekben — csak azt lássa, ami nincs. Mert ilyenkor csak azt látja. Ha nem lennének hiánycikkek, akkor nem látná azt, ami nincs. Ez eddig világos, nem? Az ipar és a kereskedelem, mindent megtesz a fogyasztásért, a fogyasztó azonban többet is tehetne. Ha valaki csak azt látja egy üzletben, vagy áruházban, ami nincs — midőn hiába keres valamit — akkor legalább sokat lásson belőle, és ne feledkezzék meg a minőségről sem. A mennyiség ugyani„ nem minden. A minőség is fontos! Jó minőségűnek lássa azt, ami nincsen, ha már látja és lehetőleg tetszetős csomagolásban. Sajnos, be kell cikket... vásárolni most már fejeznem a Rohanok .. Tegnap délután kerestem valamit egy áruházban és láttam, hogy nincs. Meglátni és megszán retni egy pillanat müve volt. Az eladónő megpróbált rábeszélni valami másra és nagyon kedvesen eli- bém tett egy csomó árut, de én csak azt láttam, ami nincs és azt mondtam, hogy abból kérek kettőt, vagy tudja mit, adjon egy fél tucatot. Az eladónő hosszan rám nézett — láttáin, hogy elsápadt. — majd jóságos türelmes hangon azt mondta: — Sajnos, abból most nem adhatok, mert ettől a perctől kezdve leltározunk... Tessék holnap jönni, vagy holnapután ... Remélem, nem fogják azt mondani nekem, hogy van, amikor a saját szememmel láttam, hogy nincs. Én az ilyesmit azonnal észreve- szem, sőt — állítólag — csak azt látom, ami nincs. Útközben még beugróm egy ideggyógyászhoz. A feleségem azt mondta, nem árt, ha megvizsgáltatom magam... Mikes Gyöi^y házigazda — romantikus vendéglő működik. Ott álltunk sok száz külföldi turistával együtt a Mária-templom gótikus tornyainál. A felemás toronyról mesélték, hogy két testvér építette, de féltékenységből az egyik megölte a másikat. A félbemaradt tornyot nem építették tovább, meghagyták örök emlékeztetőnek. .. A körülállók csendre intettek, a toronyban megcsillant a kürt és középkori dallam szállt a négy világtáj felé. így jelzik az órákat immár hét évszázada Krakkóban. Sajnálkozva győződtünk meg arról, hogy az idő mily kevés arra, hogy a 16 múzeum mindegyikébe, a világhírű Jagelló Egyetemre es könyvtárába is ellátogassunk. Sietnünk kellett, mert még sok száz kilométer volt előttünk. Éjszakára Olsztynbe várták az együttest. Kielcé- ben ebédeltünk Checiny festői szépségű gótikus várromjai közelében. Minden pihenő újabb élményt tartogatott a fáradságos, de feledhetetlen utazásunk során. Varsó is délutáni csúcsforgalmával nyitott kaput előttünk. Hosz- szas manőverezés után fékeztünk a Magyar Intézet székhaza előtt, ahol vártak ránk. Iwanski Karol, a városi tanács elnökhelyettese, Jarc- zewski Wladislaw, a vajdasági kultúrház igazgatója és Lawadzki Eugeniusz, a megyei tanács kulturális osztályának vezetője kétszáznegyven kilométert utazott, hogy az olsztyniek nevében már a fővárosban üdvözölhessék az együttes tagjait és vezetőit. A még mintegy ötórás utat vendéglátóink kíséretében tettük meg. Az éjszakai csöndességbe burkolózott város utcáin a szereplők kíváncsian találgatták, merre lehet az a színház, ahol néhány nap múlva színpadra lépnek'? Pilisy Elemér 1968. október 10., csütörtök
