Heves Megyei Népújság, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-08 / 236. szám
Hiányzó munkáskezek a gyöngyösi járásban Alig néhány hét alatt közel félszáz munkás hagyta el a gyöngyösoroszi ércbányát. Nem indokolják, miért kérik a munkakönyvüket, illetve a Gyöngyösi Járási Tanács munkaügyi előadója nem tudja az okát ennek a tömeges kilépésnek. Hiányzik félszáz munkás az ércbányánál. Négyszáz dolgozót kér a Gagarin Hő- erűmü, száz munkást venne fel a Betonút Építő Vállalat. Ezek a tények. Mi a megoldás? Hogyan lehet ezen a helyzeten változtatni? Egyáltalán van-e remény arra, hogy a munkaerő-keresletet ki lehet elégíteni? Az ércbánya nem jutott előbbre gondjai csökkentésében. A Gagarin Hőerőmű már ott tart, hogy hiányzó létszámának több mint a felét sikerült biztosítania. Igaz, főként úgy, hogy máshonnan helyeztek át ide dolgozókat, más erőmű építkezésektől. Mód van arra, hogy a környező községekből verbuválják össze az embereket. Kérdés, tudnak-e a tsz-ek segíteni az ipari üzemeknek. Gondoljunk csak arra, hogy ma már a közös gazdaságok is igyekeznek különböző segédüzemeket létrehozni, éppen a náluk is mutatkozó munkaerő-fölösleg lekötésére. Az csak természetes, hogy az emberek pedig szívesebben maradnak otthon, mint hogy máshová járjanak, akár naponta autóbusszal is dolgozni. Csupán a közeli múltban hozták létre Viszneken az evőeszköz-csiszoló, Gyöngyös- solymoson a cérnázó és Gyöngyösorosziban a műanyag csomagolóeszközt készítő segédüzemet, illetve készülnek ezeknek az üzemeknek a működtetésére. Ennek ellenére is segítenek a tsz-ek, méghozzá úgy, hogy meghatározott időre bizonyos munkáslétszámot átadnak az ipari vállalatoknak. Persze, ez csak átmeneti megoldás, a kérdést nem zárja le véglegesen. Összesen mintegy 350 dolgozóra volna szükség pillanatnyilag a gyöngyösi járás területén. Ennek az igénynek a kétharmada segédmunkásokra vonatkozik. A Betonút Építő Vállalat csak a Budapestre felvett dolgozóknak tudna szállást biztosítani, míg a hőerőmű helyben helyezné el a dolgozókat munkás- szálláson. Munkaerő-kínálat is van Van azonban munkaerő- kínálat is a gyöngyösi járásban. Mintegy nyolcvan nő kereste fel a tanács szakigazgatási szervét az elmúlt hetekben, hogy munkát kérjen. Ök azok, akik eddig csak a háztartásban dolgoztak, szakképzettségük nincs, de nem is vállalnának mást, csak úgynevezett könnyebb munkát. Olyanra, mint takarítónői vagy közétkeztetési konyhai munka, gondolni sem akarnak. Ebből az is kiderül, hogy egyikük számára sem létfontosságú kérdés az állás, a munkaalkalom. Jó részük inkább csak a család keresetét akarja bővíteni azzal, hogy maga is vállalna munkát. Persze, csak „könnyű” munkát. Van olyan tizenöt érettségizett lány is a gyöngyösi járás területén, akik szintén állást keresnek, de ők sem akármilyet. Ragaszkodnak az adminisztratív munkakörhöz. Sokkal nehezebb megérteni azokat a közgazdasági techni- kumott végzett lányokat, akik a hetek óta üresen álló munkakört sem akarják betölteni az élelmiszer nagykereskedelmi vállalatnál Gyöngyösön. Hogy miért? Akiket megkérdeztek, azt mondták, ők olyan helyen akarnak állást, ahová messzire kell utazni. Nevetséges és komolytalan indok. Egy dolgot azonban bizonyít: ezek a fiatalok nincsenek rászorulva a pénzre. Az üzemélelmezésiek is I vennének fel konyhai dolgo-| zókat, közel tíz nőt. De nincs jelentkező. Még válogat is... Számolnunk kell azzal a körülménnyel is, hogy a nők közül többen mostanában inkább szüreti munkára jelentkeznek, mert itt aránylag magas napszámot kapnak, tehát jóval rövidebb idő alatt tudnak annyit megkeresni, mint amennyit egy takarító vagy konyhai dolgozó kap egy hónapra. Mit mondhatunk összegezésül? Munkanélküliség nincs a gyöngyösi járásban. Aki dolgozni akar, akinek szüksége van a pénzre, az már holnap állást kaphat. Akinek nincs szakképzettsége és ráadásul még válogat is, annak nem tudnak ízlésének megfelelő munkát ajánlani. De ezért az illető csak önmagát hibáztathatja. (gmf) A ma embere egyre inkább élvezi és fontolgatja azokat a dokumentumszerű filmalkotásokat, amelyeket a ma égető problémáiról készítenek az alkotók. Ilyen az a tévé-film is. amelyet NDK-filmesek vettek fel Vietnamban elfogott amerikai repülős tisztekről, s amelyet két részben — az elmúlt szerdán és szombaton délután láthattunk. Már az is izgalmas ebben a normálfilm hosszát kitevő vallomás-sorozatban, hogy szereplői talán soha nem álltak felvevőgép előtt. Tartózkodó mondataikban mindenáron eleget akarnak tenni annak az 5. §-ban megfogalmazott amerikai szabály zati parancsnak, miszerint fogságba esésük után nem nyilatkoznak semmi lényegesről, olyasmiről, amit a szolgálati szabályzat katonai titoknak tart. Szavakban is betartják az 5. §-t. Érdemes azonban odafigyelni az egymást követő mondatokra, az arcokra, ahogyan a felvevőgép keresetlenül és beállítás nélkül „hozza” a viharokat, amiket a szem közvetít. Nem jól fésült mondatok, nem is előadásszerű nyilatkozató]! hangzanak itt el: inkább a gondok és a gondolatok torlódása ez a film. A főhadnagyok, az őrnagy, az alezredes a hadifogság állapotában — kikerülve a parancsok, az amerikai gondolatmenet, a felsőbbségi tudat a szolgálati munkastílus és életfelfogás Pilóták pizsamában hatása alól — elmondják, szerényen és tartózkodással, az ébredő bűntudat felerősödő zavarával, mit tartanak önmagukról, hocvan képzelik el saiát életüket „ezek után”, ha a fogságból visszatérnek hazájukba. Arcukon nyoma sincs a képeslapok harsogó színeinek, szavaikban nem található meg az a hangsúly, amit olyan jól ismerünk az amerikai politika hozzánk eljutó nyilatkozataiból. Meglepő, hogy valamennyien elmélyülni látszanak saját életük bekövetkezett tragédiáján Arcukon ott fészkel a bizonytalanság, nemcsak akkor, amikor „légi ered mén yeiket” sorolják, de akitor még inkább, amikor az erkölcsi törvények kerülnek szóba, akár csak közvetlenül is Mert ölni. kegyetlen következményekkel iáró bűnöket elkövetni lehet pa- , rancsra. de az is kikerülhe- ■ tetten, hogy azok visszakérdezzenek. akik ellen a gyilkos cselekményeket végreh ártották. Az alezredes úgy érzi, hogy az evilági tragédiák, a parancs, a gyilkosság, a szenvedés és általában az emberi sorsok megmagyaráz- hatat'ansága ellen nincs más menekvés, mint még jobban hinni Istenben, mert ezen a földön ezek az ellentétek, a tűrés és a gonoszság emberi ésszel nem oldhatók fel. S ha a néző nem is tud visszaszólni, nem is tud közbevágni ezeknek a hivatásos tiszteknek, akik kétségekkel néznek saját jövőjük elé, ha nem is tud tanácsot adni az alapvető emberi iogok tiszteletben tartásáról a minden katonai ékességtől — testben és lélekben —. pizsamára vetkőztetett katonáknak, a film nagyszerű alkalom arra, hogy mi is szembesítve érezzük magunkat azokMAvjTf X. Mm mrMm 1 i Mm 1/m A BultttO TlfUZfŐi Nitrokemíai JpdTtclsllJÍISi pékén üvegszálas poliészterből óriási lámpabúrákat készítenek. A 280- centiméter átmérőjű, 80 kilogramm súlyú lámpabúrákból az idén 50 darabot készítenek. (MTI-foto — Kunkovács László felvétele) 36. Tevékenykedett, körülj ár- kálta a kocsit, közben benézett a laktanyaszerű házba is. A portás bizalmatlanul fogadta. — Egy autószerelő kellene — mondta Gömöry — az országúton elkezdett köhögni a motor, láttam a házakat, gondoltam, begurulok ide, mert én bizony alig értek a motorhoz. A portás a fejét vakarta. — Itt kérem, csak építő- munkások laknak és néhány technikus a gyárból. Beren- den nincs autószerelő, mi az AKÖV kocsijaival fuvarozunk, mert műhelyünk sincs, még a futó hibákat sem tudják megjavítani. — Akkor itt rostokoljak az idők végtelenjéig? — kérdezte Gömöry. — Kell itt személyautónak lennie, láttam a porban a guminyomokat. — Személyautó van. A professzornak is van egy kocsija, meg az építésvezetőségnek is van. De ismeri a sofőröket! Mind aranykoronával jött a világra és félnek, ha lefekszenek a kocsi alá, leesik a fejükről. — És az a professzor? Az gépész? Mert ha gépész, akkor kell annyit értenie... . — Nem gépész az kérem, itegyész. Valami híres ember. Ki sem búvik az odújából, csak amikor dolgozni megy. De akár hiszi, akár nem, hamarabb kel, mint az építők. És még éjjel is égeti a drága villanyt. És olyan büdöset csinál a folyosóra, hogy az emberek azt mondják, nem műtrágya-, hanem záptojásgyár épül majd itt. Gömöry nagyot sóhajtva ment vissza a kocsijához. Mindent tudott, ami érdekelte. .. Másnap reggel Gömöry ragyogó arccal fogadta kettőjüket. — Megvan ez az átkozott Wocheck — mondta — Be- renden él, valami laboratóriuma lehet ott, mert mindenki panaszkodik, a konyva- lékai szagára. Hilde vele van, láttam is, második emeleten laknak, a folyosó végén vannak a szobáik. — Behatolni? — Azt hiszem elég nehéz. — De háromszáz ember közül kiemelni kettőt — vélte Schirmbaum — csaknem lehetetlen. — Lepuffantjuk és kész — mondta határozottan Gömöry. — Álljon a menet — emelte fel kezét Jana. — Nekünk Wocheck élve kell és Hilde is élve kell, és aki lőni mer, az a következményekért magára vessen. — Tizenegykor elindulunk Berendre — mondta később Jana. — A közelben megvárjuk a sötétedést, beszerzőnk három munkaruhát és azután megyünk tovább, Berend irányában, de úgy, hogy oda már este érkezzünk. Önök ketten bemennek az épületbe, bekopognak Wocheckhoz. Doktor, vigyen magával valamilyen altatószert, vagy valami olyasmit, ami nagyon gyorsan hat. Bekopognak, s Wocheckot keresik. Gömöry beszéljen és csak magyarul. A mese: át kell rendezniük a lakást és ki kell cserélni néhány széket. A fürdőszobába menjenek először, bizonyára ez is tartozik a lakáshoz. Ott a vattát vagy a zsebbendőt készítsék elő, és németül hívják be a professzort. Bizonyára annyira meglepődik, hogy habozás nélkül belép a helyiségbe. Ekkor Gömöry szorítsa az arcára azt a vattadarabot, Schirmbaum pedig — ha Hilde ott tartózkodik — egyszerűen üsse le. — Sejthetik — folytatta Jana —, hogy a harmadik munkásruhára nem nekem lesz szükségem. Ezt feladják Wocheckra, kétoldalt belekarolnak és így hozzák le az emeletről. Gömöry doktor kocsija ott áll majd valahol az épület körül, ahol hagyták. Én a Mercedessel a kijárást fogom biztosítani, s amikor jönnek, akkor az országutat úgy lezárom, hogy ha valamilyen jármű üldözné magukat, néhány percig ne tudjon elhaladni. Gömöry doktor gondoskodik arról, hogy a professzor zavartalanul aludjon. — A hetvenes kilométerkőnél érem utol magukat és ott Wochecket a Merci csomagtartójába tesszük. Továbbszá- guldunk és valamelyik erdőben holnap estig meghúzódunk. A holnaputánra virradó hajnalban megérkezik a szállítási vállalatunk teherautója, amely majd felvesz bennünket — illetve felveszi Schirmbaumot, önt doktor úr és Wochecket. Másnap reggel pedig Bécsben találkozunk. A munkásruhákat könnyűszerrel megvásárolta Gömöry és most már Schirmbaum is az orvos kocsijában foglalt helyet. Mindketten az overál- ba bújtak. Így érkeztek le Berendre. Pontosan a tervükhöz tartották magukat; már este volt, a két épület ablakszemei ragyogtak az éjszakában. A Volkswagent otthagyták a családosok épülete mellett. Gömöry doktor egy éteres készítményt még otthon borosüvegbe töltött, a fiaskó kiállt kabátja zsebéből. Fejüket leszegve mentek be az épületbe. A portás éppen sakkozott valakivel, ügyet se vetett rájuk. Zavartalanul feljutottak a második emeletre. A folyosó végén sebtében emelt válaszfal és egy kétszárnyú ajtó fehérlett. Rajta tábla: „Magánlakás”. Becsengettek. Hilde nyitott ajtót. — Néhány széket kell kicserélnünk — mondta Gömöry — és belépett az előtérbe. Hilde kíváncsian nézte a két férfit, azután befelé, a lakás belsejébe mutatott. Gömöry ment elől, Schirmbaum követte. Gömöry jelbeszéddel Hilde tudtára adta, hogy a fürdőszobát keresik. Hilde még beljebb kalauzolta őket. Gömöry észrevette, hogy az ablak előtt álló íróasztalnál könyvébe mélyed ve Wocheck ül. Hilde lemaradt, valami dolga akadt a külső helyiségben. Gömöry és Schirmbaum a fürdőszobába léptek. Az orvos gézköteget rántott elő és ráloccsintott a borosüveg tartalmából egy jó adagot. — Professzor Wocheck. Kommen Sie mal! — Jawolh! Bald! És már jött is. Schirmbaum kilépett a helyiségből és amikor Wocheck mellé ért, taszított rajta. Gömöry elkapta a férfi vállát és arcára szorította az éteres kötözőanyagot. Schirmbaum kiugrott a fürdőszobából, de Hildet sehol nem találta. — Menjünk — sisteregte Gömöry. Pillanat alatt kék munkaruhába bújtatták a magával tehetetlen Wocheckot. Zavartalanul jutottak ki az épületből: a portás még mindig sakkozott. i .. (Folytatjuk) kai, akik technikailag magas szinten szórják szét bombáikat és az embertelenséget Vietnam házai, városai fölött (farkas) Azonnali belépéssel felveszünk villanyszerelő, hegesztő. hőszigetelő. épületasztalos szakmunkásokat, kubikosokat. kubikosbrigádokat. betonozőkat, útépítőket. csatornaépítőket, betanított munkásokat. térti segédmunkásokat Bérezés teljesítménybérben — kiemelt munkahelyi pótlék biztosítva, napi háromszori étkezés, szállás. Szabad szombat.. Jelentkezés személyesen, vagy levélben. Dunaújváros. Kenyérgyár út 1. szám alatt. 26. sz. Állami Építőipari Vállalat. Hmism3 1966. október 6., kedd
