Heves Megyei Népújság, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-31 / 256. szám

Próféta voltál, szívem! Magyar film ........ ■' In vázió a világűrből A túlvilági lények 1970-ig elfoglalják a földet? A film főhőse, Szabados Gá­bor újságíró elszólja magát, is mint ahogyan az ilyenkor lenni szokott, egy vájtfülű esetében, nagy badarsága mellett is igazat mond: Tá­vol kellene tartani tőlünk a gyermekeket, hogy el ne ta­nulják! S hogy mit ne ta­nuljanak el? Szabados Gá- -bort, a prófétát, úgy, ahogy van. Amikor első felkapottsá- gaban és sikerében elolvas­tuk Somogyi Tóth Sávdor írását, elsősorban a könyv stílusa, odafigyelni késztető íélbeszakítottságai zaklatták fel képzeletüket. Utalások nél­kül is belehelyeztük őt és közvetlen környezetét abba a prófétai időszakba, amikor egy-egy tehetségesebb em­bernek a háború utáni nem­zedék frissen kezdésében csaknem az egekig lehetett nőnie. Szabados Gábor nem is mulasztotta el az alkal­mat, hogy felfelé nőjön. De van az életben egy keserves tapasztalatokra és végzetes hibák elkövetésére csábító lehetőség, s ez az, amikor adott lehetőségeinkkel visz- szaéiünk. Nem, nem a má­sak rovására. Azok, akik egy bizonyos fajta önzésnek látszólag áldozatul esnek, ezek a könnyű és kevésbé könnyű nők, akik Szabados­nak így, vagy úgy szolgála­tába szegődnek — ezek nem áldozatok a szó erkölcsi ér­telmében. Az áldozat itt ő maga, mert az ital és a nők mennyisége — nem frivol itt a számtani képlet! — felőr­lik erejét, idegeit, kidobják őt a megszokott egészséges éleit ritmusából, s torzóvá lesz. Ügy tűnik, mindenhez ért, amire vállalkozik, csak ön­magát nem tudja elhelyezni ebben a világban. Az írást érezte hivatásának, de ami- kor azon töpreng, érdemes-e még jó néhány elvi cikket megírnia, vagy csak egyál­talán az írásnak, mint erköl­csi kényszernek engedelmes­kednie, túl a főnöki szorítá­son és a pénzkeresési köte­lezettségen, bámul maga elé. Egyetlen kérdést, nincs meg­válaszolni ereje, az egész egyéniség, jellem, erkölcsi egység, magatartás szétmál­lik. Már csak azért él, hogy jaz orvossal folytatott párbe­szédben, egy alapjában véve szemérmes önvádban védje, tisztázza saját sorsát. Nagy- nagy önzésében már ríem Ragaszkodik semmihez, hi­szen. a test életén felül, a jegmindennapibb magatar­tásokban, tettekben bukott meg. Nemcsak önmaga előtt, bár számára ez lenne a leg­fontosabb. Ezt a szétmállási folyama­tot tüneteiben, állapotaiban és nem dinamikájában áb­rázolta már az író is a re­gényszerű vallomásban. Ak­kor is az volt a hiányérze­tünk, hogy az író nem akar­ta. vagy nem tudta ponto­san a diagnózí-ok mellé oda­tenni azt '• lélektani feltá­rást, amire az olvasó is kí­váncsi lett volna. Igaz, a re­gényben jobban és többet mozognak a figurák, mint ebben a filmben, de ott sem kaptunk a készülő tragédia előjátékáról, okairól, eligazí­tást. A filmben pedig még azt az egy-két sovány uta­lást is elhagyja a rendező, Zolnay Pál, amivel az erköl­csi szétbomlásnak, mint fo­lyamainak. a fordulóira rá­világíthatott volna. A főhős emlékezéseiben felvillanó je­lenetek egy hamis világban engedik élni azt a fiatalem­bert, akinek elsősorban ön­magával szemben lettek vol­na kötelességei. Eljut odáig, hogy mindönkit — kérés és bocsánatkérés nélkül — ki­használ, s hagyja széthullni családját. Rövid egy eszten­dő alatt ez már a második magyar film, amely az ön­gyilkossági szándékkal, mint megoldással kacérkodik — a Fejlövésben sikeres is a szándék —. s ez a tény azt mutatja, hogy filmeseink az egyéniség, a jellem széthul­lásának ilyen előjelű folya­matát teszik vizsgálat tárgyá­vá. De ha ezt teszik — mű­vészien és egészséges ten­denciával, gondolatokkal minden lehet tanulságos — legalább arra ügyeljünk, hogy a hamis helyzetek után, az erkölcsi hamisjáték után valamiféle igazságszolgálta­tás, akár valami közvetett igazságtevés is történjék nem jogi, morális értelem­ben. Nem megkövezést kívá­nunk — ha már prófétáról van szó —, hanem a film­nek, mint alkotásnak azt a tendenciáját, hogy a sok-sok erkölcsi buktatót és bukást felmutató jellem valahol bűnhődjék. Vagy a szétmálió anyagnak legnagyobb bünte­tése, ha kitesszük a napra és pusztulni hagyják? Ügy érezzük, a film ren­dezője és írója — Somogyi Tóth Sándor is részt vett a a film írásában — a regény­ben megbúvó tisztázatlan kérdésekkel hibásan szembe­sítette alkotói lelkiismeretét. Vagy a képi feldolgozás hibás, de ezt a Szabados Gá­bort, ezt a prófétát a néző nem tudja felmenteni az üresség, az erkölcsi árulás vádja alól. & ez nem kis dolog egy próféta, egy író­hős esetében. A film sok kontrasztja kö­zül a legélesebb éppen az, hogy ezt a hőst csaknem ro­konszenvessé teszi előttünk Darvas Iván, érett, eszközte- lenségében is nagyvonalú já­tékával. Mellette Berek Kati és Dráhota Andrea alakíta­nak még eleven figurát, a többi inkább sablon. Szécsényi Ferenc képei metsző élességgel mutatják az állapotokat, amiket a rendező a néző elé akar tár­ni. Pihentető és nyugtató is egyben a főhősi zaklatottság­ban az énekpróbák képsora és Durkó Zsolt zenéje. Farkas András három vilagüri tör­pe kiszállt a tojás alakú űr­hajóból, és a mendozai kaszi­nó két tisztviselőjének gép­kocsija felé lépkedett. A ko­csi érthetetlen okokból hir­telen megáll, s a benne ülők megmerevedtek. A világűriek — 145 centi­méter magasak, kopasz fejük aránytala- -1 nagy a testük­höz kép .at — vért vettek a két férfi mutató- és hüvelyk­ujjából, azután beszálltak űr­hajójukba és nagy sebesség­gel eltűntek. A mendozai rendőrség is vérvizsgálatnak vetette alá a két hivatalnokot, miután el­mondták élményeiket. Telje­sen józanok voltak. A távoli csillagrendszerek lakói már hónapok óta rend­szeresen ellátogatnak Argen­tínába. A repülőtányérok, amelyek azelőtt főleg az USA és Európa fölött keringtek, most a Dél Keresztje alatt köröznek. Az USA légi haderejének különrészlege 1947 óta 12 000-szer kapott értesítést ismeretlen eredetű repülő al­kalmatosságokról. (Unidenti­fied Flyng Objects — Ufos.) Az ismeretlen repülő tárgyak 95 százalékáról megállapítot­ták, hogy földi eredetűek: műholdak, meteorok, lökhaj- tásos repülőgépek, helikopte­rek, fényvisszaverődések, gázfelhők, madarak — vagy csupán az élénk képzelet szü­leményei. Argentínában azonban tíz ember közül hét hisz a repü­lőtányérok létezésében, ez az ország ugyanis május óta va­lóságos Ufo-inváziót él át. A La Razon című újság már a tavasszal közölte egy házas­pár mesébe illő esetét: kocsi- jukal hazafelé tartottak, ami­kor hirtelen elvesztették esz­méletüket. Otthonuktól mint­egy nyolcezer kilométerre tértek magukhoz: gépkocsi­juk Mexico város egyik utcá­ján állt. Az argentin újságok java­része a CIA kezét látta a do­logban, sokan azonban föl­döntúli lényeknek tulajdoní­tották a házaspár elrablását. A LAPOK AZÓTA szinte naponta közölnek híreket a világűri lények újabb „tettei­ről”. Az argentinok százai — közöttük a világűrkutatók, orvosok, ügyvédek, tanítók, mérnökök — látták ország­szerte a repülőtanyérokat. A pilóták is gyakran talál­koztak ilyen repülő alkalma­tosságokkal. Pedro Heslop 33 éves pilóta (17 éve ez a fog­lalkozása) Buenos Airesből Mar de Plata felé vezette az Ausztrál nevű légiforgalmi vállalat DC—6 típusú utas- szállító gépét. Egyszer csak egy zöld színben tündöklő Ufóra lett figyelmes. A tárgy hosszú ideig követte. Az Aerolineas Argentinas állami légiforgalmi vállalat két pilótája Patagónia felett repülve, egy kék, lapos, óriási testtel talákozott. Egy kollé­gájuk pedig azt állítja, hogy Comodoro Rivadavia dél­argentínai kikötő fölött öt Ufóval találkozott, Teodoro Alvarez tábornok, az argen­tin légi haderő nemrég levál­tott parancsnoka is hisz az ismeretien eredetű repülő tárgyak létezésében. A köz ' túliban Chile, Uniguay és Venezuela egén is repülőtanyérokat véltek látni. A brazíliaiaknak azon­ban jobb a szeműk és több a szerencséjük: a fővárosi Ave­nida General Paz sugárúton egy repülőtányér állítólag összeütközött egy gépkocsi­val. Olavarriában egy őrmester­nek jelentették, hogy a közel­ben egy repülőtányér eresz­kedett le. Katonáival együtt azonnal gépkocsiba ugrott ^és a helyszínre hajtott. Az űr­hajóból három mintegy két méter magas világhírű léM? szállt ki. Az őrmester megadásra szólította fel őket. Nem enJ gedelmeskedtek. mire egy géppisztolysorozatot adott le rájuk. A „vendégek”, ügyet sem vetettek rá. nyugodtan beszálltak űrhajójukba, s el« tűntek. A BUENOS AIRES-I or­vostudományi egyetem szakemberei értekezletet. tar­tottak az Ufókról. Az az álta­lános vélemény alakult ki, hogy repülőtányérok igenis léteznek, s ezt a tényt tudo­másul kell venni. Arra a kér­désre azonban, hogy a világ- űri látogatók miért éppen Argentínát tisztelik meg láto­gatásukkal, nem tudtak vá­laszt adni. Ferando Sesma, a madridi Világűrlátogatók barátai ne­vű társulat elnöke azonban erre is talált választ. A „Más csilíagrendszerbeliek szóinak hozzánk” című könyvében, amelyet négy évvel ezelőtt adott ki, megjósolta, hogy Argentínába 1968-ban töme­gesen látogatnak a világűri vendégek, s 1970-ig a Tűz- földtől az Északi-sarkig el­foglalják a Földet. ISo inba robbanás lesz... Film készül a két meggyilkolt Kennedyről Pierre Salinger, aki Jóim Kennedy elnöksége idején a Fehér Ház sajtótitkára volt, Párizsban megbeszélést foly­tatott Gianni Bisiach rende­zővel és Alfredo Bini produ­cerrel. Megállapodtak, hogy bemutatják „A két Kennedy” című filmet, amelyet Bisiach Amerikában forgatott. Gianni Bisiach két hónap alatt készítette el „A két Kennedy” című filmet, amely eddig kiadatlan ok­mányok alapján rekonstru­álja John Kennedy és Bob Kennedy pályáját Bisiach így nyilatkozott a filmről: — A film a befejező sza­kaszában van. Kutatásaim so­rán olyan nehézségekkel ta­lálkoztam. amelyek alapján úgy vélem, hogy a dallasi gyilkosságra nem derült tel­jes fény. Olyan okmányok­ra is bukkantam, amelyek egész új feltevésekhez ve­zethetnek. Alfredo Bini olasz produ­cer így nyilatkozott a film­ről: — Nézetem szerint a film­hez összegyűjtött eddig ki­adatlan okmányok, fényké­pek, sohasem vetített film­kockák, nyilatkozatok és be­számolók bemutatása valósá­gos bombarobbanás lesz. Biz­tos vagyok benne, hogy a szenzációt kelt. Pierre Salinger, a Kerrne- dyek egykori bizalmasa, munkatársa, ezt mondotta Bisiach filmjéről: — Bob Kennedy halála óta olyan kérdések merültek fel, amelyeket John meggyilkolá­sa még nem vetettt föl. És közben Martin Luther Kingát is meggyilkolták. v\\N\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\^^^^ ,XWiNV \\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\k^^^^ 1968. október 31« csütörtök Ha nagy ritkán Becs­be látogatok, bebice­gek az Európa Kávé­házba. Mindenfajta ma­gyarral lehet ott talál­kozni, idegenbe sza­kadt drága hazánkfiá­tól különféle dissziden- sekig. Az ember hall néha valamilyen plety­kát, kerekre hizlalt ha­zugságokat, nevet, vagy bosszankodik, aztán el­búcsúzik egy időre azoktól a tájaktól. Minap megint ott ülök, betéved egy régi ismerős, leül egy kávé­ra, érdeklődik, mesél, aztán — eléggé har­sogva — elbúcsúzik. — Szóval, maga fejes otthon, és mikor utazik vissza? — Nem vagyok fejes, de holnap utazom. — Hát akkor áldja meg magát az isten összes kezével. Alig lép ki az ajtón, a szomszéd asztalnál felemelkedik egy pípás, ezerszínű nyakkendőbe és ingbe öltözött, boxo- ló arcú, masszív úri­ember és az asztalom­hoz sündörög: — Hallo ... Bocsá­nat, én is magyar, csak már régen odaát, Ame­rika, megengedi,hogy ... Leül az asztalomhoz, benyúl a zsebébe és az orrom elé tart egy név jegyet, amiről kiderül hegy cégkártya. Piát ez UÍÍÉ akar? — Az úr vissza Bu­iapestre, már holnap? Nádasa Jósseft Fii síbe ment bilincs — Ügy van. Miért kérdi? Most suttogásra fog­ja a hangját: — Volna egy jó üz­let. Sok dollár. Rám kacsint a bal szemével. Elragadó az ilyen látvány: egy tök­fej, benne disznósze­mek, ezek közül az egyik kacsint! — Jó business... — szünetet tart, újra meg­erőlteti a szemét, na­gyot pöfékel a pipájá­ból és a hatásos szünet után felteszi a kérdést: — Ismeri maga ma­gyar börtön? Ottani Sing-Sing? Híres vagyok lélek­jelenlétemről, mindig feltalálom magam, ha kérdeznek. — Hogyne. Ültem már néhányban. Partnerem elmosolyo­dik, ez még nagyobb esztétikai élvezetet nyújt. — Mister tréfál. Ügy gondolom, hogy bör- tönfőnökség, a posst is­meri, aki szállít a bőr tönöknek, meg ... szó­val, érti? Szeretem az igazsá­got, igy szólok hát: — Nem, nem értem. — Hallottam, ahogy barátjával beszélt, ez­zel itt... Maga Buda­pesten jó összeköttetés. Én már akartam oda­utazni. a Bankgasse mondta, hogy kapok vízum, de ha maga ott galmam sincs, miről beszél. — Szimpla ügy, ké­rem. Nekünk szüksé­günk van rengeteg bi­lincs, van barátom a Justic, szóval megfelelő helyen Washingtonban, átvesznek tőlem ötven­ezer, százezer bilincs. Maguknál biztosan ol­csóbb, és nem kell any- nyi, nálunk ez a forró nyár, niggerek, mit meséljem, nem tudunk eleget termelni. Én veszek magyar bilincs, adok dollár, kiviszem Amerika. Ott, kint ismerős, maga közvetít, kap 10 százalék proví­zió; kitűnő üzlet, érti? Majdnem olyan ér­telmes arcot vágok, mint amilyen az övé, ebből megérti, hogy fo. örülnek és maga is örül, szép business. Mennyibe kerül ma­guknál egy bilincs? Mindig mondták ró­lam, hogy tudatlan va­gyok, mert nem me­gyek le a zajgó életbe. Most itt állok a legna­gyobb kánikula idején és nem tudom, hogy mennyibe kerül egy bi­lincs. — Nem tudom. Disznószeme tízsze­resére tágul: — Nem tudja? Ügy szégyellem ma­gam, hogy egy szót se bírok kinyögni. Csak a fejem rázom. — Mégis, aproxima- tíve... ötven fo­rint? ... Nyolcvan? ... Maga felsrófol árat. Nem lehet becsapni! Száz forintot nem adok. New Yorkban minden kirakatban ott van ket­tő és fél dollár egy bi­lincs! Lakattal! És még a transzport és magának provízió és nekem profit... In­gyen dolgozzak? Oly heves a kitörése, hogy összehúzom ma­gam és egy szót se me­rek válaszolni. Látja, hogy lehetetlen fráter vagyok, az üzletkötésre nincsen kilátás, le­gyint, felkel az asztal­tól, pipájából nagy go- molyag füstöt az ar­comba fúj, aztán ki- evickél a kávéházból. Most csak attól fé­lek, hogy a Magyar Nemzeti Bank szemem­re hányja majd, hogy egy ilyen zsíros valuta­üzletet elszalasztottam! i lőfegyver nem játék... Sok olyan üggyel foglalko­zik a rendőrség, amelyek) gyűjtőneve: lőfegyverrel va­ló visszaélés. A Füzesabonyi Állami Gazdaság MHSZ lö­vészklubjának elnöke a lövé­szet után az egyik puskát nem szállította vissza, hanem hazavitte Később társával elmentek — vadászni .. t Ezért a kis „kiruccanásért” igen vaskos összeget kell büntetésül fizetniük, nem is beszélve az erkölcsi követ­kezményekről. A legtöbb bajt az okozza, hogy sok he­lyütt nem megfelelő körül­mények között tárolják a lőfegyvereket és avatatlan kezekbe kerülve súlyos tra­gédiát okozhatnak. Ifj. Sán- tha József erki lakos éllen emberölés kísérlete miatt in­dul bűnvádi eljárás. A helyi kocsmában összeveszett né­hány társával, kapta magát, hazaszalad és az apja va­dászfegyverével — sajnos könnyen hozzáférhetett! — k:sietve az utcára, mindkét csőből rálőtt haragosaira. Szerencsére emberéletben nem esett kár, sérülés sem történt. — de ez nem rajta múlott!:. Az MHSZ lövészklubjaiban tartott ellenőrzések igen sok és komoly hibát tártak fel, amelyek a későbbiekben ta­lán tragédiák táptalajául szolgáltak volna. A területi szervektől hanyag tárolás miatt 38 puskát vettek el, s öt személy ellen indult igen szigorú szabálysértési eljá­rás. A legapróbb szabálysér­tések is magukban hordták a veszélyt: figyelmeztetnek, hogy a lőfegyver, mégha sportcélokra gyártották is — egyáltalán nem játék, hiszen maguk a szabályok is ezért írattak, s a szabályok meg­sértőit ezért büntetik a leg­szigorúbban. Érdemes hát a megtörtént esetekből levonni a következtetéseket. Azt h.isz- szük, ez — apellálva az em­beri felelősségtudatra —» nem is olyas n .,. Í. g, ■

Next

/
Thumbnails
Contents