Heves Megyei Népújság, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-29 / 254. szám

Ötvenéves a lenini Komszomol Harcban született — békében él í A szófiai Világifjúsági Ta­lálkozón ismerkedtem meg Mukesev Szijazbekkel, a 23 éves kazahsztáni fiatalember­rel. Az idén végezte el a le- ningrádi állatorvosi egyete­met, és augusztus 1-vél lépett munkába: a Talbi- Kurgan városi Komszomol- bizottságon, ahol vezető funkcionáriusként tevékeny­kedik. Többször láttam s hallottam ót más nemzetisé­gű fiatalok között ifjúságról beszélni, és ismerkedésünk, beszélgetésünk témája is a szovjet fiatalok éle.te, mun­kája, tevékenysége volt A Komszomol jelene, jövője és természetesen a múltja is, hiszen a mai nap tölti be 50. életévét a lenini Komszo­mol . ; : — Harcban született a mi Komszomolunk. Az imperia­lista hatalmak négy égtáj fe­lől támadták a még alig egy­éves szovjet hazánkat, ami­kor 1918. október 29-én meg­alakult a Komszomol. A fia­talok egy emberként álltak a szervezet mellé, s a követke­ző napokban a Komszomol- zászlóaljakban, ifjú gárdák­ban százezer fiatal indult a frontra, hazája megvédésére. „A Komszomol tagsági köny­vével megkaptuk a puskát és kétszáz töltényt” írta erről az időről Osztrovszkij. A sok bizottság, szervezet ajtajára felkerült a tábla: „Zárva, mindenki a frontra ment.’* És még egy háború. Több mint kétmillió komszomol is­ta vett részt a harcokban, állt önként a hadseregbe. Micsoda, hősök voltak, mekko­ra tetteket hajtottak végre hazájukért Matroszov mellé­vel tapasztotta be a fasisz­ta erőd lőrését. Szmirnovot megfeszítették, de nem árul­ta el társait Mihail Panyikol- na az ellenséges tankokkal együtt robbantotta fel ma­gát S mennyi hős volt még közöttük, akiknek ma már nevükre sem emlékszik sen­ki. A háború borzalmas ká­rokat okozott milliók estek „.'jel, harmincezer üzemet éget­tek fel és raboltak ki a fa­siszták. De hazánk nem halt meg. Győzött, szabad lett. Büszkék lehetünk: a szovjet fiatalok vele harcoltak, ha­zánkkal véreztek s hazánkkal győztek. Ott voltak a fronto­kon a lágerekben a föld­alatti szervezetekben. a dzsungelek partizánjai között. A történelemben soha, egyet­len ország sem szenvedett akkora pusztítást, mint az én hazám, a történelemben soha egyetlen ország fiatal­jai sem álltak oly hősiesen helyt, mint a ml elődeink. Történelemről beszéltem, a történelem beszél róluk. Hő­sök voltak.:. Piros fedeles, vastag köny­vet vett elő. A szavak a mon­datok a békéről, a Komszo­mol építő munkájáról beszél­tek. — A komszomolisták ismét az első sorba álltak. A há­ború után a párt felhívására 15 lerombolt várost építettek újjá. Harmincezer kommu­nista ment szenet bányászni a Donyec-medencébe. Kom- szomol-védnökséggel épült fel a Szár-Darja-i, az Irtiszi Hőerőmű, s nyíltak meg a bányák, épültek utak, gyár­kombinátok, kórházak, isko­lák, Kötetekben férne csak el. Lehet, hogy nem is tudok valamennyiről. A mi orszá­gunk nagy ország, gazdag, szép ország, annyi új épült, annyi minden változott az el­tikai, tanulási igényeinek ki­elégítését. Egyik legfontosabb feladatának tartja a fiatalok kommunista nevelését, az építőmunkára való mozgósí­tását, internacionalista hű­ségre való nevelését. S hogyan tölti be hivatását? Ismét be­széljenek a tények: a szovjet Komszomolnak jelenleg hu­szonhárommillió tagja van és több mint a fele közép­fokú iskolai végzettséggel telt ötven év alatt, hogy na­pokba telne csak puszta fel­sorolásunk is. Nem akarok én semmit se megszépíteni, hi­szen eredményeink, sike­reink, az új városok, gyárak, az atomerőművek, szovjet szputnyikok s a technika megannyi szovjet csodái, min­dennél jobban tanúskodnak. S példát mutattunk a világ­nak: milyen az igazi béke, az alkotó ember, az igazi ba­rátság. Jelszavunk a béke. a barátság A munka, az alko­tás, a szebb, a jobb. a több. — Való igaz: a szovjet Komszomol ötven esztendeje történelem lett. De milyen célok, feladatok vezérlik a mai Komszomolt? Hogyan s milyen formában vállal részt a fiatalok neveléséből, az or­szágot építő munkából? — Komszomolunk a párt aranytartaléka, utánpótlása, harcos, egyetértő társa a szovjet nép életét, munkáját irányító kommunista pár­tunknak. A lenini Komszo­mol munkájának alapvető feladata: sokoldalú, művelt fiatalok nevelése, akik büsz­kék a forradalmi évekre a pártra. Magas fokú erkölcsi tulajdonságokkal, mély ideo­lógiai ismeretekkel, meggyőző­déssel rendelkeznek. Kom- szomolunkat az vezérli, hogy minden fiatal a szervezet ke­retein belül találja meg poli­rendelkezik. X „Látókor”, „Az ifjúság és a társadalmi haladás”, a „Hazánk”, a „Globus”, „A Prometheus” körök és klubok a fiatalok politikai és ideológiai neve­lését szolgálják. A politikai akcióikon kívül a termelő- munkában is igyekszünk helytállni példát mu­tatni. Az első szóra megyünk, ahová hfvnak, ahol szükség van ránk. Ezt Nyugaton ma sem értik. Nem értik, hogyan tudja száz, ezer, millió fiatal elhagyni kényelmes lakását, kulturált városát és a szűz­földekre, a tajgákra utazni. Ez nálunk pedig természetes dolog. Mi boldogan, örömmel és büszkén megyünk. Ez az érzés, ez a gondolat az öt,ven év alatt mit sem változott, s nem is fog. Ez az az erő, amely hajt bennünket. Ez az az erő, amely a vasból acélt csinál, amely oly erősen köt bennünket össze egymással, népünkkel, hazánkkal. Ez az erő: a Komszomol,. ötvenéves a lenini Kom­szomol. Harcban született, s békében él. Ügy. ahogyan Tyihonov, a költő írta: „A rengő óceán vizétől. Egészen a Kreml hős faláig Ily ifjú­ságot ez a vén Föld, Nem hallott — látott soha — máig”. Koős József A Magyar Televízió minden igényt ki akar elégíteni — főképp hét végi műsorával. Így került egymás mellé a Tévészőttes virágénekekkel a Tudósklubbal, ahol az ember és a gép nagyon is mai, na­gyon is font >s és prózai gond­jait vitatták meg a tudósok. S ha meggondoljuk, hogy mindez az esti mese előtt pergett le a képernyőn, ak­kor értjük meg igazán, hogy milyen műsorsz rkeztési fel­adatok is terhelik a tévét — ezzel az egyetlen képcsator­nával. Szelíd és majdnem unalmas kalandokkal vette el az időn­ket szombat este Angyal és a francia kalandfilm vasárnapi folytatása. IN ég szerencse, hogy az olimpia teljes meg­elégedésünkre fejeződött be és így ezeket a gyengeségeket hajlandók vagyunk megbo­csátani. Vasárnap este Hubay Mik­lós gondolatai, drámai szatí­rája kavarták fel lelki nyu­galmunkat. Néró játszik há­rom részlete arról győz meg, hogy egyáltalán nem véletle­nül korunk nagy problémá­ját, a hatalom jogait és jogta­lanságát, a hatalom abszurd méreteit a zsarnokságot és ebben a zsarnokságban is az őrületet teszik fel kérdésként korunk drámaírói. A történe­lem ijesztő és fantasztikus zsarnoki példái között is az egyik legtaszítóbb Néróé, akit kényszerképzetek, hamis lo­gikai felépítmények, érzéki csalódások, rémlátások gyö­törnek. S ebben a gyötrelem­ben nincs gát és korlát, mert a közvetlen környezet min­dent lehetővé tesz: Seneca éppúgy idetartozik, mint Ag­rippina, Poppaea, vagy a bér­gyilkosok. Márkus László érett művész­ként és magabiztos zsong­lőrként labdázik Néró, illetve Hubay Miklós, a drámaíró mondataival. Egy világbiro­dalom csúcsán — és a kor mérhetetlen hatalmának tu­datában dönt itt a zsarnok emberekről, olyanokról, akik a normális, természetes, vér­ségi és érzelmi kapcsolatok alapján szeretetet és tisztele­tet érdemelnének. De mert a beteg agy és a beteg lélek — kórokozói a mérhetetlen ha­talom — fél a valós értékek­től, belső bizonytalansága mindent rombolni késztet — hát öl, megöleti anyját, meg­öli szerelmesét. És ez már Hét végi montázs Hubay« al nem játék, könyörtelen való­ság — hatalom. De van ebben a hatalomról szóló drámai szatírában egy nagy igazság. Néró maga is szeretne már egy biztos pon­tot tudni magában és maga körül. Maga elé citálja hát a két apostolt, Pétert és Pált, akik jól „alliterálnak”. A hi­tüket kérné kölcsön, vagy azt a bizonyosságot,, amellyel a világot látják. Szeretne hoz­zájuk csatlakozni — bár le­nézi és sajnálja őket —, még arra is vá”alkoznék, hogy megkereszteljék legalább víz­zel; de azok — se Péter, se Pál — nem vállalják ezt a közösséget. A hatalom, ha ki­ég belőle az emberi arány­érzék és a hit az emberekben, közelről és távolról egyaránt tébolynak tűnik, értelmetlen és öncélú tettek sorozatának, amit nem szentesíthet Seneca tudása és félelemmel vegyes szánakozása sem. Péter és Pál pedig harsogva vádolja Né­rót, mert van hitük. Tolnay Klári Agríppinája tökéletes nyugalmával ellen­téte és magyarázata Nérónak, míg Poppaea harsogó nőisé- ge idegen hangként vegyül el az elgondolkoztató játékban. (farkas) KI8Z4ár$as!fázak Gyöngy ősön Eddig »sás lakást építettek a fiatalok — Újabb házak készülnek el as év rézéi* — Mi less ezután ? Huszonnégy fiatal házaspár vette át boldog örömmel a Széna téren épült KlSZ-tár- sasház lakásainak kulcsát. Gyöngyösön eddig mintegy száz lakást vettek már birtokukba a KlSZ-segítsé- gével a fiata­lok. Novem­ber 7-ig a volt TÜZÉP-telep helyén emel­kedő épület­be is beköl­tözhetnek a tulajdonosok. Itt tizennyolc lakás várja őket. És ugyanerre az időpontra esik a Kassai ut­cai 18 lakásos társasház át­adása a la­kóknak. Olyan té­nyek ezek, amikről örömmel beszélnek Gyön­gyösön. Büszkén teszik hozzá a városi KISZ-bizottságon azt is, hogy jövőre tovább fo­lyik az építkezés. A Heves megyei Állami Építőipari Vállalat és a ktsz-ek KISZ- szervezetei fogtak össze, hogy otthonhoz juttathassák a fia­talok egy részét. Az is biztos­ra vehető, hogy a Huszár ut­cai 21 lakásos KISZ-ház tu­lajdonosai Is költözhetnek az idén, az év végéig. Aztán mindjárt a „de” szó következik a felsorolásban. De ezzel kész is, egyelőre a társasház építkezéseire. Az eddig megépült mintegy száz KISZ-lakás azt bizonyít­ja, hogy a városi tanács lel­kesen támogatta a fiatalok C. KemokVdse i Misa és Vova Néhány órával a szü­letése után a kórházi ápolónő így csitítgat- ta: — Halkabban, Mi­sa! Halkabban! Vegyél példát a kis Másenyká- ról! Egy órában szület­tek, és ő már csendben tud maradni. Ettől az időtől kezd­ve mindig példaképül állítottak eléje valakit. A bölcsödében ezt rrfondJÁk neki: — Misa! Végy példát Grisenkáról. Neki na­ponta elég két pár vál­tás. Az óvodában pedig azt hallotta állandóan: — Misa! Vegyél pél­dát Tyisáról. ö csak az játékokat töri Te pedig mindig a legdrágábbakat vá­lasztod ki. Az iskolában szünet nélkül ezt ismételget­ték neki: — Te túlságosan is kitartó gyermek vagy, Misa! Két évig ülsz minden egyes osztály­ban. Vegyél példát Arisról. A főiskolán évfo­lyamtársai ilyen szem­rehányásokkal illették: — Eh, te Misa! Leg­alább vennél példát a Jermolájról. Ö szintén nem lumen, de leg­alább ügyesen tud pus­kázni. Amikor pedig udva­rolt a jövendőbelijé­nek, menyasszonya már nem bírta tovább, és egyszer csak így tört ki: drágám, ó te kedves Misenyka! Miért nem veszel már végre példát a Nyiko- lájról. ö réges-régen — mindenki tudta nélkül — az anyakönyvveze­tőhöz vezette menyasz- szonyát. És nem múlhatott el semmiféle nevezetesebb esemény, hogy ne pél­dálóztak volna neki valakivel. Még az álmaitól sem tudott nyugodni: azokban is példaképe­ket látott. Egyik ilyen álma: Teljesen meg­öregedett, fehér sza- kállú, reszketeg öreg­emberré vált, de se­hogy sem tudott eltá­vozni az árnyékvilág­ból. Ekkor megjelenik álmaiban egy hozzá ha­sonlót másik fogatlan aggastyán, és így be­szél: — Lelkiismeretesnek kell lenned, Misa. Ve­gyél példát Lariszáról — 5 már rég megszűnt lélegezni. Belőle már rég kiszállt a pára. De íme... kezd nőni a fia, Vova. Most már hazamenve a munká­ból, megkönnyebbülten hallja: — Vova! Vegyél pél dát apádról! ö soha­sem eszi a teát villá­val. Vagy ilyet mond fe­lesége: — Vova, láttad már te valaha, hogy a papa a szobában hason csúszkál? Olykor még azt is hallja: — Hát miért ne ve­hetnél példát apádról: Hát berendezett ő már valaha a zsebében her­nyótelepet? ... Milyen igaz, hogy ,.a gyerek — a mi örö­münk’’. Fordította: Sígér Imre nincs tovább. Elővesznek egy lepecsételt, nagy borítékot. Tizennyolc betétkönyvet tar­talmaz. Tizennyolc fiatal há­zaspár „reményét” őrzi a bo­ríték. Ezek a remények azonban már nem válnak va­lóra. Pillanatnyilag ez a szo­morú valóság. Pedig volna még jelentke­ző bőven, ahogy mondja Ba­ta József, a KISZ-bizottság titkára. A külszíni fejtés és az erőmű, a kitérőgyár, a vá­góhíd, a vasipari vállalat és az Izzó fiataljai is szeretné­nek az ifjúsági szervezet tá­mogatásával lakáshoz jutni. Erre teszik félre a forintjai­kat. De — hiába! Talán a KISZ-bizottság elé­gelte meg a szervezéssel együtt járó fáradozást? Ugyan, erről szó sincs. Ezt a fáradozást szívesen vállalnák továbbra is. Telek nincsen. A városi tanács közölte, nem tud újabb telket biztosítani kezdeményezését. Tette ezt azért is, mert így a lakáské­relmezők számát csökkent­hétté. De i tagúkért a fiata­lokért is kész volt a segítség­re. Nem kell magyaráznunk, hogy mi a jelentősége a fiata­lok lakásépítési társulásának. Éppen emiatt úgy gondoljuk, hogy ennek támogatása fon­tos politikai kérdés is. Olyan helyen pedig, amilyen Gyön­gyös, már csak az eddigi szép eredmények miatt sem volna szabad ezt a törekvést ketté­törni. Igaz, hogy az úgyneve­zett foghíjak eltűntek már, de az átfogó városfejlesztési program bizonyára módot nyújt a további KISZ-házak helyének megjelölésére. Mert ha az eddig megépült száz lakás után még százat építhetnének önerejükből a fiatalok, az is kevés lenne. (gmf) Wok klubja Nagyiályán A nagytályai nőtanács klubja egv esztendeje alakult meg a községi művelődési házban. Az újabb, második „évad” nyitó rendezvényére vasárnap került sor. Dr. Éne­kes István fogorvos tartott nagy sikerű egészségügyi elő­adást, majd vidám teadélu­tánnal folytatódott a prog­ram. Ezen a rendezvényen hatá­rozták el a nők klubjának tagjai, hogy ők is hozzájárul­nak Vietnan megsegítéséhez: kéthavi tagsági díjukat aján­lották fel, s azt, hogy a to­vábbi gyűjtés érdekében megfelelő szervező munkát folytatnak a községben. 1968, olitóucr Z9„ kedd

Next

/
Thumbnails
Contents