Heves Megyei Népújság, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-27 / 253. szám

Próféta voltál, »vívom Gyöngyösön forgattak, dísyJienuitatöfat is ott tartották A fűm bemutatása után a közönség köszönti a művészeket. \ (Foto: Szendrővári) Érdekesek, izgalmasak, de nem magas szín­vonalúak a képregények. Több merészség, mű­vészet kelletik ahhoz, hogy valóban e műfaj is besoroltassék a múzsák nagy, bár nem min­dig neves családjába. Ezért gondoltam arra, hogy világhírű alkotók remekeit kellene kép­regénynek alkalmazni. Miért ne? Ha már úgyis benne vagyunk. A történelem számára érdekes Waterlooi csatát például kiválóan képregényesítené Leo­nardo Utolsó vacsora című képe, kis átköl- téssel a címben: Napoleon utolsó vacsorája a tábornokai körében. A munkásmozgalomról szóló bármely századfordulói regényt el le­hetne intézni Munkácsy Sztrájk című képé­vel ... Az almát eszem, ropog a fogam alatt című híres dalt Gauguin Haiti nö című aktja fejezné ki a legtökéletesebben, avagy a Filo­zófia kézikönyvét is képregényben fejezhet­nénk ki Rodin Gondolkodó című szobrának w leporellójával. Regény a házasságról? — mf | lehetne jobb erre. mint egy másik fénykép a * Laokoón-csoportról! ____________________________________________________(—6) Nemzetközi kafonazenekari fesztivál lesz Egerben L A díszbemutató közönsé­ge az alkalomhoz is illően, feszült figyelemmel nézte meg a filmet. A mozdulatlanságot nem az önfegyelem váltotta ki, hanem a kontaktus. Együtt kellett lélegzeni a filmmel, oda kellett figyelni rá. 2. Az előadás után a kö­zönség üdvözölte Zolnay Pál rendezőt, Somogyi Tóth Sán­dor írót, Drahota Andreát, a film egyik szereplőjét. Ku­szább Károly népművelési felügyelő mutatta be a ven­dégeket és köszöntötte őket néhány mondattal. 3. A filmnek sajátos vará­ssa a gyöngyösiek előtt, hogy több jelenetét itt forgatták. Ez a körülmény meghittséget, közvetlenséget adott, eleve jó hangulatot keltett a nézők körében. A Próféta voltál, szívem így lett egy kicsit a gyöngyö­siek filmje is. 4. Az ankét színhelye sze­rencsés választás következté­ben a könyvtár klubterme lett. A környezet hatáskeltő erejét az első pillanattól kezdve érezni lehetett. Közel százan gyűltek össze, többségük azzal a szándékkal jött el, ho" véleményt mond­jon. Ha nem is teljésen le­tisztult gondolatokat, de ér­zéseket, benyomásokat, gon­dolat-ötleteket közölni. Vitat­kozni, mert erre ingerelt a film. A rendező és az író nagyon jó partnernak bizonyult, ma­guk is serkentették, igényelték a vitát. 5. A közéleti kérdés izga­tott mindenkit. A prófétatar­tás, ennek mai kivetítődése, a Szabados-féle életszemlé­let. Kétségbe vonták, hogy él­het közöttünk egy Szabados Gábor, aki nem akar kis csa­varként haszon nélkül, üres­járatban forogni, aki fel akarja adni prófétaságát, és nem hajlandó tenni semmit. Ez a semmit se akarás végül az öngyilkosságba kergeti. A semmit se akarást sem tudja elviselni. Élő konfliktus vagy fikció? Tették fel a kérdést. A rendező Zolnay Pál azt válaszolta, éppen Szabados Gábor öngyilkossága a leg­főbb pozitívum jellemében, mégha ezt paradoxonnak lát­juk is kezdetben. 6. Gondolkodtatni, eszmél- tetni. Ez a szándéka az alko­tónak. Ezt vallotta Zolnay Pál. A látszólagos síma felü­let ne tévesszen meg senkit, mert az élet nem a fehér és fekete ellentétpárból áll. Az ankét ezekben a kérdé­sekben éleződött ki a legjob­ban. Itt mondtak a legtöbben ellent a filmnek. És abban, hogy a közönséget nem tudja az első látásra rezonálásra bírni. Lényegében a közért­hetőséget kérték számon. 7. A filmet követő ankét haszonnal járt rendezőnek, közönségnek egyaránt: két­ségeket oldott fel, igényeket jelölt meg, álláspontokat kö­zelített egymáshoz. A testi közelség, a szemé­lyes jelenlét egyébként sem pótolható semmi mássaL G. Molnár F. Ex Antiquis A gomba módra szaporodó és széthulló beat-együttesek divatos lármája közben jól­esik látni egy valóban mű­vészegyüttest. Az Ex Antiquis tudatosan vállal egy nem könnyű programot: mai zene- szerszámokkal, mai felfogás­ban, korszerű hangszerelés­ben eljuttatni a fiatal zene­rajongókhoz a klasszikusokat: Bach. Beethoven és Mozart örökzöld és örök értékű dal­lamait, harmóniáit. S amikor pénteken este az egri művelődési házban hall­gattuk ezt a jól ötvözött két­órás műsort, amelynek sztár­ja természetesen a nemzet­közi pódiumokon is fellépő Hacki Tamás, elsősorban a klasszikus harmóniák mai megszólaltatói keltették fel figyelmünket. Az a meglepő biztonság és stílusérzék, aho­gyan ez a négy zenész és két pódiumművész — a másik Farkas Gabi — a múltat a jelennel ötvözi, elkápráztat­Idegenvezető automata Amióta az angol nemesség különböző tagjai régi családi kastélyaikat és birtokaikat megnyitották a látogatók előtt, hogy a belépődíjakból fedezzék azok fenntartásának költségeit, mindent elkövet­nek, hogy a legkülönbözőbb ötletekkel minél nagyobb turistaforgalmat biztosítsa­nak maguknak. A legnagyobb sikert ezek közül lord Bath érte el, aki Longleat nevű kastélyában teljesen automatizált idegen- vezetőt állított fel. Ez a gép 120 kérdésre ad választ meg­felelő gomb lenyomása ese­tén és nemcsak azt közli, hogy hány óra vagy olajfest­mény található a kastélyban, hanem például táiékoztatást nyújt a kísértetekről is, ame­lyek nélkül elképzelhetet­len bármely igaz angol kas­tély, amely valamit is ad magára Az érdeklődők a legplkán- sabb részletekig értesülhet­nek Lady Weymouth botrá­nyos életmódjáról, aki a lord egyik őse volt. A moz­galmas életű lady szeretőjét férje megölte és a kastély pincéjében elásta. Persze ezenkívül még más érdekes részletek is kiderülnek az automatizált idegenvezető se­gítségével a lord családjáról. ja a közönséget Itt nem kü­löncködésről van szó. hanem egy együttes határozott egyé­niségéről. Lehet, hogy ennek az együttesnek, stílusának és céljának kialakításában a ve­zérszerepet az a meglepő muzikalitás és igényesség szabja meg, amely a füttyös Hacki Tamásra jellemző, de nem kétséges, hogy a fúvós Czidra László, az orgonán játszó Kereszti János a gor­donkás Rahói Ernő és az ütőhangszerek mögött ülő Várnai Tibor egyenként is mestere a választott hang­szernek. Ritkán leírható megállapítás, hogy ez alka­lommal ebben a műfajban magas szinten, egyenértékű művészek összhangja szólalt meg két órán keresztül, fá­radhatatlanul és fiatalosan. Hacki Tamást nem kell be­mutatnunk a közönségnek. A rádió állandó műsorszámai közé tartozik néhány Bach- száma Beethoven- és Mozart­A Heves megyei Népműve­lési Tanács szombaton dél­előtt ülést tartott Egerben, a megyei tanács nagytermé­tisztikuma ennek az egyedül­álló műfajnak, ahogyan ez a szerény, komoly füttyös, a román dallamkincs egyik re­mekét előadta. Farkas Gabi bájos egyéni­sége felzárkózik ehhez a zsa- bós-stilizált ruhás — ízléses ez is, mint ahogyan az ellen­tétek összehangolása sikeres ennél az együttesnél! — mű­vésztársasághoz. Ballada- éneklése vallja meg legin­kább egyéniségét, de őszinte lírai érzelmeket szólaltat meg a virágénekekkel is. Amikor pedig duettet énekel Hackyval, két álmodozó, jó­kedvű gyermek benyomását keltik. S hogy mennyire jó és cél­szerű ennek az együttesnek a „zeneértelmezése”, elmond­hatjuk: nem tűnt szentség- törésnek az sem. hogy Szö­rényi indulójával kezdték és fejezték be egri pódiummű­sorukat az Ex Antiquis mű­vészei. ben. Szalay István, a megyei tanács vb-elnökhelyettese kö­szöntötte a tanácskozás rész­vevőit. ezután Dienes Tibor* a népművelési tanács titká­ra ismertette az 1969. évi leg­fontosabb feladatokat és rész­letesen szólt a jövő évi nyári programtervezetről. A népművelési tanács jó­váhagyta az 1969. évi felada­tok megtervezéséről szóló irányelveket. A jövő évre tervezett és a megyében sor­ra kerülő legkülönbözőbb rendezvények koordinálásá­ra albizottságot hoztak létre. Ügy dönöttek, hogy a ren­dezvényekről éves esemény- naptárt bocsátanak ki A ta­nácskozáson közölték, hogy az 1969-es esztendő az ideinél is gazdagabb, válozatosabb lesz rendezvényekben. A színházban és a vármúzeum­ban több kiállításra kerül sor. A jövő évben megrendezik Egerben a Gárdonyi Géza Országos Diáknapokat, a Szó- cialista hazafiság tanácsko­zást amelynek már hagyo­mányai vannak Egerben. A katonazenekarok éven kint megismétlődő fesztiválját jövőre nemzetközi méretűvé fejlesztik. Gyöngyösön gaz­dag műsorral kerül sor a Szüreti napok megrendezé­sére* flO indulója Az pedig külön ar­(farkas) §E^XXXXXXXNXV'XXXXX>XXN>>XVXXXVXXXXVv>>XXVXVVVN>XXXXXXXXXXX>>>^XX>XXXX\VSXVVX^XXXXXXXXVVXVX>C\XVVX\>>»NOÍ( — valóban művészegyüttes Egy légy döngicsélve neki-nekivágódott az ablak üveg­jének, de nem bírt szabadulni. Buta konoksággal újra meg újra kezdte a próbálkozást, de mindannyiszor lecsusszant az üvegen. f ■ A fülkében csend volt. A vonat kerekei egyhangúan za­katoltak. Szemben velem egy jól a hatvanban járó, nagy, szóke bajuszú parasztember ült. Ráncos arcú, de még barna­piros ember. Fényesre kent csizmáját előrevetette. Fehér in­ge legfelül, a nyakán is begombolva. Kabátjának felső zsebé­ben töltőtoll. Amikor megtudtam, hogy hegyközi, nagyon ügyeltem, meg ne akasszam gyéren induló beszélgetésünket. Tizenkét éve jártam a Hegyközben, nem tudom, eljuthatok-e még arra valaha. Annyi bizonyos, ezt az egyszeri utazást sosem felejtem, s az ottani embereket mindig csodálni fo­gom. mily szívós akarattal meg tudnak élni a szűk völgyek alján. Egy jó félóráig az időjárásról meg egyebekről beszél­gettünk. s csak aztán mertem előrukkolni óhajommal: me­sélje el az életét. — Hía. fiatalember, hosszú az. Ha mindent el akarnék 'mondani, egy hétig le se kéne szálljunk a kupéból... ’ — Tudja mit?... Csak minden tizedik évéről meséljen. ■ ■ ■ ' -> — Tízévesforma lehettem, amikor a falu határán először túljutottam. A magam eszével úgy gondoltam eleinte, hogy a világ csupa hegyből van, az emberek mind csak völgyek­ben élnek, ahonnét nem látni mást, mint felül az eget. Apá- rhék mind arról beszéltek, van olyan hely is, ahol minden föld sima, mint az asztal. Így tudtam meg. hogy valahol az alvég irányában, a hegyeken túl, egy titokzatos világ van. Egyszer a bécsi kisasszonyok biciklijén ágaskodva iieki is indultam felfedezni azt a világot. Nálunk mindenki arról áb­rándozott, hogy megszabadul a hegyek közül. Mindenki ar­ra gyűjtött, hogy asztalsima földet vásárolhasson, s ha nagy ■; ritkán valakinek sikerült, költözött is. Nálunk, a jegyzőt meg a kocsmárost kivéve, egyformán szegény volt mindenki. Pa­punk nem volt, az állami tanító meg ott nvűtte a gatyának Való kendert a magunkfajtával, ha nem akart pőrén járni. Nem is tudott az minket megokosítani. Körülzártak minket a hegyek. Nem is tudom elmondani, micsoda izgalommal ké­szültem a világo«odá1ásra és torkomba ugrott a szívem, ami­kor a c-m-eson túl megpillantottam a sima földeket is... ■ na __ a katonaság volt aztán, ami a magunkfajtának az igazi világlátást jelentette. De miből állt az egész? Alarm, ébresztő, sorakozó, jobbra át!, balra át!, hátra arc!, élőm szuronyt szegezz!.., ! Lefekvéskor legtöbbször az apám ”(ott eszembe, aki az Isonzónál egy szuronyroham után örök; fekve maradt. — Amíg az ember csak él* anélkül, hogy gondolkozna, az Megvénülve évek úgy elszállnak, észre sem veszi. Azért sokféle emberrel összehozott a sorsom katonáéknál. Még kommunistákkal is. Akkor kezdtem apránként rájönni, hogy nincs is olyan rend­ién az, ami van. Nagyon vártam, csak teljen ki az időm. kerüljek haza, majd én változtatok a magam dolgán. Aztán semmit se tudtam változtatni. ■ ■ a — Tán harmincéves voltam, jött a falunkba egy idegen férfi. Munkásember volt, valami sztrájk miatt keresték a rendőrök, s a rokonoknál húzta meg magát egy időre. Sokat beszélgettünk. Ő mondta, nem marad így sokáig a világ, mert vannak, akik életük árán is változtatni akarnak rajta. Mondtam neki, lehet a hegyen túl akármilyen világ, itt a völgyben nem változik semmi. Kevés a föld, s mi ezekkel míg élünk, szegények maradunk. Körbemutatta a dombokat, a kopár, köves hegyoldalakat, hogy oda gyümölcsöst lehet telepíteni. Azt is mondta, hogy ha a Forrás-völgyben magas gátat építünk, akkor lesz nagy tavunk, ahol halat tenyészt­hetünk. Ez nem jutott volna addig senkinek az eszébe. Nem sokáig volt a faluban, s az utolsó napokban, amikor menni készült, megtudta, ho«v a iegvző el kártyázta az út javításra összeadott pénzt. A főutcán eléie állt és keménven meg­mondta neki, ha a nénzt pár napon belül elő nem teremti, ő .gondoskodik róla. hogv itt iegvző sose lesz. A jegyző csak mosolygott erre. A munkást harmadnapra holtan találták a cserosh^n. Serét es puskával lőtték szembe. B b b — A negyedik tízes?... Tudja, nagyon megmaradt ben­nem, amit az a munkásemher mondott. Amit tudtam, pénzzé tettem, s jókora darab földet vettem a kopáros oldalon, gyü­mölcsösnek. Mindenki bolondnak tartott, minek nekem az a föld, ami nem terem semmit. Amikor látták, hogy gyümölcs­fákat ültetek oda, akkor már irigyeltek. Jött a behívó, vittek katonának. Egyenesen a frontra. Hamar kilyukasztották a bőrömet, lábsebesüléssel kerültem kórházba. Hogy felgyó­gyultam. egy hét szabadságot is kaptam. Egy héten át min­den időmet a gyümölcsfáim között töltöttem. A nyolcadik nan úgy tettem, mint aki bevonul, de a laktanya helyett az erdőbe mentem. Nagyon érezhették a hiányomat, mert erő­sen kerestek, de mire a nvomomra akadtak volna, már szí­vesen cseréltek volna velem. Csak jóval a háború után tud­tam meg, hosy halálra ítéltek, mint katonaszökevényt. F-r ■ -'m'horámnak valahogy kezébe akadt az ítélet papíria is. el­őz*? nekem, le'men meg emléknek. Be is kereteztettem. ott­hon csüng most is a íaiwft. — Tán jobb is lett volna, ha akkor főbe lőnek. Az egész gyümölcsös odalett. Elintézték az aknák, a gránátok. Nem is tudom, maradt-e épen egyetlen fa. Lemondtam mindenről. Mondhatták énnekem, hogy ezután már minden jobb lesz, nem hittem senkinek^ ■ ■ ■ — Az ötvenes években, bár rengeteg huzavonával járt, hegyközséget szerveztek nálunk. Sokan hallani se akartak erről, ezeket behívatták a tanácsra, megfenyegették. Én hiá­ba beszéltem az embereknek, elgyümölcsöztem mindenemet, csak legyintettek, ha megszólaltam. Azt mondták, ha én is akarom azt a hegyközséget, akkor biztosan nagy bolondság lehet az egész. Nagyon rosszul esett a gúnyolódás. Én nem csinálok itt semmit, mondtam, csinálja más. Meg is csinálták, nélkülem is. — Betöltöttem a hatodik ikszet, s amiben benne van az ember, ugye, arról nehéz beszélni. Pláne olyan idők után. A hegyközség nem szabadította meg az embereket a sze­génységtől, sőt azt mondhatnám, még jobban leszegényítette. De másodszor is megpróbáltuk. Nagy tervekkel álltam elő: telepítsünk szőlőt, gyümölcsöst. Az emberek megint csak legyintettek. Az emberek nehezen hajlottak. Azt mondták, olyan dolgot kell cselekedni, amihez nem kell sok pénz, de rövid Idő alatt sok pénzt hoz a konyhánkra. Így lett először is méhészet, seprő- meg kosárfonás. Aztán csak elfogadták a gyümölcsös tervét is. Engem választottak, hogy a telepí­tés munkáját irányítsam, hogy gondozzam a fákat. Egyhan­gúlag választottak. Látná csak, milyen katonás rendben so­rakoznak azok a fácskák. Pár év és milyen szüretelőzaj lesz ott! — Talán még megérem, hogy a tavat Is megcsinálják a Forrás-völgyben. Mert a tervemet elfogadták, csak nincs hozzá elég pénzünk. Nagyszerű pisztrángos lehetne nálunk. Jönnének a kirándulók, lehetne a tóparton, mondjuk, sok-sok faház. ahol üdülni is lőhetne nváron. Adnánk nekik a vajban sütött pisztrángokat. Én mondom, meghozná az a mi pén­zünket bőven. ■ ■ ■ A vonat kerekei egyhangúan zakatoltak. Kint felhő ter­peszkedett a nap elé. — Sajnálom, hogy így megvénültem, öreg vagyok, s né­ha fáradtnak érzem magam. Nagyon szeretnék még élni. So­káig. Szeretném megérni, hogy termőre forduljon a gyümöl­csösünk. Akkor nyugodtabban halok meg. Éltem valamicskét, és hagyok is valamit magam után .. Pataky Dezső

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents