Heves Megyei Népújság, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-25 / 251. szám
9Jj is, szép ja az utazóközönség kényelmét. is Átadták Hevesen az új MÁVAUT-pályaudvart. A modern épületben váróterem, presszó biztosít(Foto: Kiss Béla) A hatvani járásban jól haladnak a betakarítással, befejezték az őszi gabonafélék vetését Az idei aszály miatti gondok nem rontották különösebben a hatvani járás szövetkezeti gazdáinak munkakedvét, hanem inkább fokozták igyekezetüket szorgalmukat amelyekkel mindenképpen pótolni akarják a kényszerű veszteséget Bevételeiket különféle melléküzemági tevékenységgel s állattenyésztésük fejlesztésével gyarapították s növelik ezután is. Horton, Csónyon így előreláthatóan a tervezettnél magasabb jövedelemre számíthatnak, de a jelek szerint — Kerekharaszt és Ecséd kivételével — másutt is az elképzelések szerint, vagy legfeljebb annál valamivel kevesebbet fizethetnek a tagságnak. Valamennyi termelőszövetkezetben a jövö évre való felkészülést tartják mostanában a legfontosabbnak; Mindenütt tisztában vannak ugyanis azzal, hogy csakis az idejében és jól elvégzett munka lehet a közös gazdaság erősödésének, a tagság további anyagi gyarapodásának az alapja. Eddig 12 ezer katasztrális holdon szántottak az őszi vetések alá s 5379 holdnyi területen befejezték a mélyszántást is. Mintegy kétszáz holdon új lucernát vetettek, az őszi takarmánykeverék magja félezer holdnál nagyobb területen, az őszi árpa 2836, a takarmánybúza 210, a rozs 110, az őszi búza pedig i csaknem nyolcezer holdon került főidbe. Gondot fordítanak az állatállomány áttelel tetésé re: eddig hozzávetőlegesen 15 ezer köbméter silót készítettek s a gazdaságok további terve, hogy a kukoricaszárak túlnyomó részéből is hasonló takarmány lesz. Az előkészületek mellett természetesen tovább végzik mindenütt az őszi termények betakarítását is. Eddig több mint ötszáz holdon ávták ki a cukorrépát, ezeregyszáz holdnál nagyobb területen fejezték be a kukoricatörést, s közel ezer holdról kiszedték a kukoricaszárat is. A hatvani járás közös gazdaságaiban a jubileumi munkaverseny kitűnő ösztönzőié az igyekezetnek s további sikerek hordozója. Szekszius Mihály a járási pártbizottság mezőgazdasági előadója Nem értem: ...az ég éppen olyan kék, mint májusban, vagy júniusban, a nap is éppen olyan szikrá- :van süt az égen, mint májusban, vagy júniusban — mégis ősz van. Bágyadt, fáradt, reggel hideg ősz. Nem értem. Nem értem: ... ugyanazok a lábak, ugyanazok a karok, a szív is még as eredeti, semmi sincs átültetve, haj, szem, száj, egyszóval minden stimmel. És mégis, a lépcsők meredekebbek, a távolság hosszabb, a betűk kisebbek, a nők hűvösebbek lettek. Nem értem. Csak nincs az egészben valami közös, valami sajdító és megfoghatatlan varázslat? Azt hiszem, meg kellene ezt a kérdést vitatni egy költővel. IO ! O őszén már világos 1 ' *w volt, hogy a forradalom elkerülhetetlen, a minden eresztékében recsegő, ropogó Monarchia reakciós vezetői nem tudják megakadályozni a forradalom győzelmét. Az azonban még nem volt eldöntve, hogy polgári forradalom lesz-e vagy proletárforradalom. Erre az időpontra lényegében már megértek Magyarországon a proletárforradalom objektív feltételei is. Igaz ugyan, hogy a kapitalista gazdasági rendszer nem volt olyan fejlett, mint a nyugati tőkés országokban, de elégséges alapot szolgáltatott a szocializmus építésének megkezdéséhez. A munkásosztály — bár nem volt olyan forradalmi, mint az orosz munkásság — a forradalom mellett volt és kész volt azt győzelemre vinni. Ugyanakkor Magyarországon nem volt olyan párt vagy csoport, amely a forradalom győzelméért folyó harcot eredményesen vezethette volna. A forradalom jellegének a kérdése merült itt fel. Az a polgári politikusok előtt is világos volt, hogy a forradalom tömegereje csak a munkásság lehet. Ténylegesen a munkás- osztály a forradalom vezető ereje volt, a forradalmat a munkásság harci megmozdulása juttatta győzelemre, s csak az volt a kérdés, hogy a munkásság ezt a kivívott hatalmat meg tudja-e tartani, vagy a munkásosztály forradalmi győzelme eredményeképpen a liberals burzsoázia jut uralomra. A Szociáldemokrata Párt vezetősége a szocialista forradalmat csak távoli célként ismerte el és nem is volt hajlandó érte harcolni. Nem vezette tehát a szocialista forradalom irányába a munkásság harcát, sót fékezni igyekezett a munkásságot. A proletárforradalom szubjektív előfeltételei tehát még nem értek meg teljesen. Már szóltunk arról, hogy az első munkástanácsok még az 1918-as januári sztrájk alatt megalakultak. Ezeket azonban a szociáldemokrata pártvezetőség nem ismerte el és tudatosan elsorvasztotta. Most a forradalom közeledtével a munkástanácsok megalakításának gondolata újult erővel tört a felszínre. Az S2DP október 13-i pártgyűlésén, amely igen forradalmi /láttam egy jó ptmet Láttam egy jó filmet, ■mégpediglen magyar jó filmet, s bízvást elmondhatom, hogy ma már humornak is tréfa, hogy ami magyar, az nem jó, s hogy ami jó, az nem magyar. Sőt: ma már az is lehetséges, hogy ami rossz, az nem magyar film, s ami magyar film, az fs lehet rossz. Ez is nagyszerűen példázza filmművészetünk fejlődését. De lehet ezen csodálkozni? Nem lehet ezen csodálkozni. Magyarország ma már nemcsak a tízmillió labdarúgó, öttusázó országa, de a filmszínészek országa is. Manapság nálunk csak elvétve lehet olyan embert találni, aki már nem szerepel vagy még nem szerepelt egy-egy új magyar film főszerepében. S ha lehet is ilyet elvétve találni, az legfeljebb magyar film- tzinész lehet, aki miauin amúgy i* flim- [ jBÍaész, teljesen ^hanyagolható azok szempontjából, akik nem filmszínészek és ezért filmszínészek. Remélem, világos. Egy ilyen jó és új magyar filmet láttam, nagyon érdekes és izgalmas is volt. Nem tudom ugyan, hogy pontosan miről is szólt a film, lehet, hogy formát bontottak, s ettől a zajtól nem hallottam, de az is lehet, hogy azért nem figyeltem fel a tartalmára, mert felfigyeltem a szomszéd utcából filmfősze- repet játszó Malvinkára. Malvinka egy klassz nő. Mindene megvan neki ahhoz, hogy film- színésznő legyen, még a nyolc általánosa is, meg a szakmunkás-bizonyítványa a műstop- poláshoz. Ha jól tudom, az ilyeneket nevezik őstehelségnek. Ez az őstehetség nap mint nap ott riszálta el magát az orrom előtt, s mondhatom, sok gyönyörűséget okozott már ezzel a riszálással is. úgy, hogy mondtam is magatuuA tat g»indent okozhatna még nekem... De, hogy ilyen meglepetést is okozhat, erre az egyre nem gondoltam. Irtó izgi volt Malvinka, amint megmutatta őstehetségei a vásznon, leleplezve a Jóska ... Az anyját neki... Később megtudtam, hogy ez a Pemecs Jóska is őstehetség, bal- szélső a bánomhegyi falusi sportkör labdarúgócsapatában, s már nyolcéves korában egyből megkülönböztette a bal lábát a jobbtól. Mozgásának váltakozó ritmusán, ahogyan lénéző előtt a mai fiatalság életfelfogásának buktatóit és azt, amivel riszální szokott. Nagyon formás volt. A film igazsága. A partnerére a mellettem ülő széktársam ismert rá, fel is rikkantott, mondván: — a »•< •i. g Pemecs pés közben váltotta a jobb lábát a ballal és a balt a jobbal, nos, már ez elárulta, hogy itt valóban őstehetséggel ülünk szemben. Ez a balszélső, aki így tudta váltogatni a lábát a filmen, ez volt az. aki a mai fiatalság politikai arculatának kei végletét mintázta meg, nagy erővel, széles gesztusokkal, igazi népi, palóc kiejtéssel. S ahogy becsúszott Malvinkának. A bal szélről. Kolosszális volt. Még néhány ilyen őstehetség szerepelt a filmen, mintegy példázva népünk kiapadhatatlan filmszinész-forrását. Rajtuk kívül néhány statiszta is lézengett a felvevögépek előtt. Azt mondják, ott volt valami Bondarcsuk, aztán egy Orson Welles nevű. meg valami Mezey Mária és egy Gábor Miklós is, aztán egy Tahi Tóth János nevű is... De ezek érdektelen figurák voltak, még tömegként sem tudták kifejezni azt az ősle- Kétségét, amely nélkül ma már úgy látszik elképzelhetetlen egv új és egy jó magyar film. Jelenleg a tükör előtt ülök és filmarcol vágok: mit lehet tudni. Ha balszélső nem is vagyok és az én riszá- lásomat bünteti is a törvény, énekelni még tudok. Rosszul. Na és aztán. Majd szinkronizálnak.- (egri) I Dr. Nagy Jóaxe fi Megalakult a Nemzeti hangulatban zajlott le, már 32 küldött javasolta a Munkástanács megalakítását. az események hatása alatt és azután kullogva a polgárság is szervezkedni kezdett. A Wekerle-kormány bukása és a képviselöház szétesése után október 23-án este Károlyi Egyetem utcai palotájában a Károlyi-párt, a Radikális Párt és a Szociáldemokrata PA ‘t vezetői ülést tartottak, ahol elvileg kimondották a Nemzeti Tanács megalakulását. A Nemzeti Tanács tehát valójában még ekkor sem alakult meg. Juhász Nagy Sándor az októberi forradalomról írt könyvében azt írja: „Ez azt jelentette, hogy a három pártból álló szövetség forradalmi úton veszi át a kormányt.” Károlyi azonban leírja emlékirataiban, hogy ezen a tanácskozáson még arról volt szó, hogy az alakítandó kormányba be kell venni Andrássyt, Apponyit és esetleg még egy-két hozzájuk hasonló politikust. Nyilvánvaló tehát, hogy ezt nem lehet valami nagyon forradalmi lépésnek feltüntetni. Az események azonban valóban a forradalom felé mutattak. Alig szivárgott ki a Nemzeti Tanácsról valami hír, máris megmozdult az utca. Október 24-én már zajos tüntetések voltak mindenfelé, a Nemzeti Tanácsot éltették. A nép valóban forradalmi szervezetnek tekintette és forradalmi tetteket várt tőle. Október 25-én, a déli órákban ismét több ezer főnyi munkás- és diákfiatalokból álló csoport tüntetett a Károlyi-palota előtt, majd elhatározták, hogy felmennek a királyi várba és követeléseiket ott is előadják. Károlyi leírja emlékiratában, hogy amikor a Károlyi-palota erkélyéről Hock János beszélt a fiatalokhoz és azt mondta, hogy ..ifjú királyunk is a békét akarja.” egyes kiáltások már a köztársaságot éltették. A tüntetők a királyi testőrség kordonját áttörve be is jutottak a várba, itt azonban a szónokok beszéde alatt lovas és gyalogos rendőrök vették körül őket. s aztán megindult a rendőrattak. A tüntetésben részt vevő Lengyel József Visegrádi utca című könyvében ezt így írja le: „Közben erősítést kaptak a rendőrök. És ekkor észrevettem, hogy a tömeget szorosan bekerítő lovasok most visszahúzódnak egészen a falig. — Jön az attak — szóltam oda szomszédomnak. Alighogy ezt ki- mondtam, már vágta-vágtában, kivont karddal csaptak közénk a lovasrendőrök.” A várhegyről lefelé menet egy fiatal pékinassal kezdtem beszélgetni. Még törölgette vérét. Mire leértünk a várhegyről, nagyon jól megértette, hogy nem a királytól és nem kérni kell a békét." Bár a rendőrattak nem követelt halálos áldozatokat és Tanács még súlyosabb sebesülés sera történt, mégis a, forradalom továbbfejlődését eredményezte. Még október 25-én délután megalakult a katonatanács, amely a fiatal, forradalommal szimpatizáló tiszteket és legénységet fogta össze, és a diáktanács, a forradalmi diákság szerve. Mindkét csoport forradalmi minisztériumot és köztársaságot követelt. Károlyi leírja emlékiratában, hogy a katonatanács tagjaihoz nem sok bizalmuk volt. Nem tartották őket komoly embereknek egészen a forradalom napjáig. „A katonatanács először az én házamban akart ülésezni, — írja Károlyi. — Nem sok bizalommal voltam hozzájuk és egy-két nap alatt sikerült őket kitelepítenem.” Ilyen előzmények után került sor október 25-én a Nemzeti Tanács tényleges megalakulására. A Nemzeti Tanácsban három párt vett részt: A Függetlenségi és 48-as Károlyi-párt, a Szociáldemokrata Párt és a Radikális Párt, Jászi Oszkár vezetése alatt A Nemzeti Tanács megfogalmazta és 12 pontban közre adta programját, amely Magyarország teljes függetlensége mellett foglalt állást és általános polgári demokratikus követeléseket tartalmazott. Ugyanakkor a program a területi integritás alapján állt. Az újságírók egyesülete már október 24-én ténylegesen megszüntette a cenzúrát azzal, hogy nem mutatták be cikkeiket a cenzúrának, s így október 26-én számos baloldali lap a Nemzeti Tanács programját leközölte. Bár a hatóságok' ezeket'’ a lapokat elkobozták, a hír már kiment a tömegek közé és újabb forradalmasító hátást váltott ki, A pontok ugyanis hallgattak az államforma, a királyság intézményéről, mint ahogyan maguk Károlyiék sem akarták ekkor még megszüntetni a királyságot Jellemző, hogy ebben a kérdésben a Nemzeti Tanács szocialista tagjai sem foglaltak állást A nép azonban a forradalmat, a Nemzeti Tanács és a köztársaságot. éltette. Az október 27-re összehívott népgyülésen már egyre határozottabban követelték, hogy a Nemzeti Tanács vegye kezébe a hatalmat. A n am a forradalomnak ebben a szakaszában még bízott a Nemzeti Tanácsban. A forradalom vezetőjét látták benne és készek voltak követni. A munkásság és a néptömegek Ilyen állásfoglalásához az is hozzájárult, hogy a szociáldemokrata pártvezetőség késedelmes, halogató politikája következtében, amely a munkásságot a polgári forradalom céljaira akarta odakölcsönözni, a Budapesti Munkástanács csak október 30-án alakult meg. Megalakulása után azonban azonnal kezébe vette a forradalom irányítását. Közben Egymilliárddal több füstszűrös cigaretta A Magyar Dohányipar idei tevékenységét, feladatait tárgyalta meg csütörtökön az ÉDOSZ-székházban a dohányipar szocialista brigádvezetőinek második országos értekezlete. A dohányiparban öt esztendővel ezelőtt 29 szocialista címért küzdő brigádban 346-an dolgoztak, az idén csaknem másfélezer dolgozó, 140 brigád törekszik a kitüntető cím elnyerésére. A dohányipar jubileumi versenyvállalása az volt, hogy a múlt évinél 870 millióval több füstszűrös cigarettát gyártanak. Az év első kilenc hónapjában a tavalyi egész évi 3,8 milliárddal szemben több mint 3,5 milliárd filteres cigaretta került ki az üzemekből. A tanácskozáson bejelentették: -a do hánygyárak dolgozói az idei vállalásokat az év végéig több mint százmillió filteressel megtetézik s ígv az idén összesen 48 milliárd füstszűrös cigarettát készítenek. 1988. október ío., peuíek