Heves Megyei Népújság, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-20 / 247. szám
— FARKAS ANDRÁS; Hogy csak az értelem... Mondd nekem ünnepi csendben, Súgd ide nappali zajban, Valid puha, dallamos órán. Hogy csak az értelem éltet, Hogy csak a hit heve bajt fel, Hogy csak az értelem áld meg. Jól tudom én, mi a válasz, Téged is elfog a kétség. Benned olykor a fáradt Borzalom árnya ijesztget, Mert fenekednek a rémek, Vért szimatolnak a percek, Mégis a régi barátság, Évtizedek parazsában, Régi tűsekben elolvadt Álmaimat felidézve Kéri ma tóled a vigaszt: Szólj! Nekem ennyi elég Is. Néha csak annyi a kérés, Hogy ne mi mondjuk a választ Feltoluló bajainkra. Mondja ki más az igéket. Máris elég az a „.semmi” Szó, ami már vigasz és tett. frj levelet nekem arról, Hogy mi a jó as időben, Hogy ml a tartalom abban, Mit le se foghatok. Ö, nem, Nem nem a fény szalad el csak, Elfnt a pere is előlünk, Es csak a dallam a fontos. Az, hogy elérjük a leikéi Annak a cseppnyi időnek. Mit te is, én is a mából Tétova-néma kezekkel Elni-megélni befogtunk. Mondd te helyettem a csendben. Súgd ide nappali zajban. Valid puha dallamos órán, Hogy csak a tiszta hit éltet, Hogy csak az érzelem újít, Hogy csak az értelem áld meg. SIMONYI IMRE: ITTHON Nézd, ma a hold, a narancs telíbold a Körős tükörén levegő. Mondd, nem ez a kép, meg egy harapásnyi itthoni jó levegő volt-é a hiány, ott, az idegenbe: ok jajra, panaszra — szegény? Kéznél az a gally, kéznél az az emlék, s megkapaszkodni remény kínálja magát. — Nézd, itt ha betolnál, kar nyúlna feléd, ölelő: felfogni esésed. — Míg élsz, amíg élhetsz, csak itt lehet kedv meg erő viselni a jót: az itthoni Jót meg az itthoni fájást. Lásd, talpad alá fut az itthon] gyep, s elföd a vihartól az itthoni nyárfás. Nem járatták még eleget véled a bolondját távoli földek s messzi egek? Ha kédenéd, mi a dolgod — s hogy van-e még? — csak itt jöhet rá felelet. fetewenme mondom, tata kis krapek volt. Akkoriban éppen rámtört a melóundor, meg az is dühített, hogy én hatőtvenért cipelem a nehezebbnél nehezebb cuccokat, az ürge meg mást se csinál havi kettö- ezer-ötért, csak azt dumálja, hogy hova pakoljak. így aztán egy . derűs májusi napon véget vetettem a cécónak a udvariasan megkértem a citromhajú hölgyet, hogy juttassa kezeimhez a munkakönyvét Volt egy kis balhé hegy éppen a legzűrösebb időben lépek le, de ezt a lemezt már ki tudja hányadszor hallottam, így eszem ágában sem volt meghatódni Egyszóval, szemlélődéssel és elmélkedéssel töltöttem napjaimat. Lehet ezt munka- kerülésnek is nevezni, pedig távolról sem az. Az embernek akkor jutnak a legértelmesebb dolgok az eszébe, ha nyugodtan üldögél a kora délelőtti napon, szemét behunyja és hagyja, hogy a gondolatok zavartalanul cikázhassanak az elméjében. Mindenkinek szüksége van időnként gondolkodásra ■ a gondolatait rendezze a koponyáiéban. Reggelenként lesétáltam az öreg Francihoz, a benzinkutashoz. Ha nagy volt a forgalom, én is beálltam csapolni, Elvétve arra Is megkért egy-két piperkőc hapsi, hogy töröljem le az űrhajóját. Ilyenkor leesett egy tízes, vagy egy húszas. Nem is kellett több. a kajára rém igénytelen voltam abban az időben. Fél kiló kenyér, beburkolva egy kis szalonnával, vagy almával, elég volt ««ész napra. De általában nem nagyon törtem magam a meló után. Inkább leültem valami félreeső helyre, hátam nekitá- masztottam a piros műanyaglemeznek, s bámészkodtam. Jöttek a kocsik, motorok egymás után. volt mivel szórakozni. A márkát egész jól ismertem, a motor hangjából tudtam, hogy Moszkvics, vagy Opel jön. A kis krapekkal is a kút- nál ismerkedtem meg. Stoppal akart valahová menni s odajött, mert a kútnál mindig akad valaki, aki felveszi az utazni akarót. Sokkal jobb módszer, mint kiállni az út szélére s addig integetni, amíg az ember karja el nem zsibbad. Odajött a krapek, várakozott. Valami isten háta mögötti helyre igyekezett és így nem sikerült neki autóra akadnia. Két óra múlva megFura kis krapek yolt tinta a vénást s odajött hozzám, Biztosan elnyerte a tetszését a fizimiskám, bár akkoriban nem csináltam kultuszt a borotválkozásból. Mindig négy-öt napos szakálla! jártam. Ügy látszik, ez nem nagyon zavarta. Leült mellém, kérdezte, mire várok. — Én, hapsikám — mondtam neki —. arra, hogy az emberiség megokosodjék. Meghökkentőn bámult rám, azt gondolhatta, át akarom ejteni. Zavarban volt, nem szólt egy darabig. hogy nem a Grand Hotelben szálltam meg, így jelenleg nincs módomban felajánlani fürdőszobás lakosztályomat. Hiába dumáltam a srácnak, jött velem. Jól van. gondoltam, fent megalszik a padláson, bár az öreg biztosan zohorálni fog, hogy nem elég neki egy csavargó. itt a második is. De hát nem vesz mindent szívére az ember. Az öreg szerencsére már horkolt, mire hazabandukoltunk. Bevágtuk a paprikás krumpliját, amit holnapra — Merre akar menni — kérdezte. — Sehová, ldsöreg. Egyelőre azt hiszem, itt akarok megöregedni. Nem nagyon tetszett neki az előadásmódom, mert elment vagy harminc méterrel arrébb. Onnan leste, hogy jön-e nekiváló kocsi. De nem jött. Üjra visszaballagott mellém Közönyös marhaságokról beszéltünk s mire észrevettem rámragadt. Este lett. kigyulladt a neon. szedelőzködni kezdtem — Viszlát, kisöreg — mondtam neki —, azt hiszem, ma már hiába strapá- lod magad. Nem úgy áll az ábra, hogy valaki elvigyen. — Nem akart tágítani mellőlem. — Talán elkísérhetnélek — mondta. — Édes öregem azt hiszem közölnöm kell veled, fiúk, a lányok Is nézték, hogy milyen szép és hatalmas. Anna nem felelt a tanító kérdésére, csak állt, hallgatott. Alit, hallgatott, és csak elfakadt keservesen sírva. Senki sem értette miért sír Anna. — Most nem tudja, pedig tegnap még tudta' — akart rajta segíteni Sujánszki Bandi. — Nem baj — segített a tanító is —, majd holnap megint tudja. — Fáj a fogam, szeretnék hazamenni — szólalt meg Anna. És nem láttuk többé az Iskolában Annát Negyednapon Ripszámné az udvarra hívta a tanítót. Behallatszott beszélgetésükből: — Itt volt a Breitenbach, hazavitte a lányát kocsival. — Értem — mondta a tanító. — Ki gondolta volna, hogy az az éhenkórász segédjegyzői,,. — Ne mondja! — De igen! Nemsokára tél lett. a föld már kemény göröngyökké fagyot, téli harmattól szakállas füvektől fehérlettek a hegytetők és a rétek. Mentem az utcán, találkoztam Sujánszki Bandival: — Hová mégy, Bandi? — A hegyek közé megyek. — Vigy el engem is, nemsokára már én is nagy leszek. Hideg leheletek jártak a hegyek közt, egyik völgyből a másikba mentünk. A bús magaslatok közt egy helyütt megállt Bandi. Miért állt •meg? Mit akart ott? A völgy alját, mint valami lllagy szélesen kiterülő tábla. Urna kőlap alkotta. Száz és száz szív volt hegyes kővel, kalapáccsal ebbe a kőmezőbe írva. Száz és száz szív, A kőmezőbe voltak írva a szívek, a szívekbe szavak, a szívek köré a koszorúzó kőszáz és száz szó és forró vallomás: „F. és N. Örökké a tied!” — „K. és R. Nem hagylak el soha!” — „B. és A. Szerelem a sírig!” (Csont István illusztrációja.) rajzok. Évek óta vasárnap és ünnepnap idejártak a falu fiataljai, és a legények írták és írták ebbe a nagy kőlapba az új és új szíveket, a szebbnél szebb szavakat. Szívek és szavak most már vékony dér alatt virágoztak. Ott álltam, csak álltam Bandival. Körös-körül a felhúzó hegyek, bánatosan néztek le ránk és a kőbe írt szívekre. Bandi akkor hegyes kalapácsot vett ki a zsebéből, letérdelt a zúzmarás hideg kőre, és kalapácsa éles felével elkezdte kiirtani a kőből a szívet, melybe ez volt írva: „B. és A. Örök szerelem”. A hegyes kalapáccsal újra és újra lesújtott, egymás után százszor is lecsapott a kőre, az írásra, a szívre. A sajgó szív szikrát vert, csak nehezen akart elmúlni. De a kalapácsverte rovátkák egyre sza- j> porodtak, végre a szív mégis egészen elmúlt. A szív és a vallomás helyén feldúlt, puszta folt, fájó seb maradt a kőben. Már homályosult a korai alkonyat, mikor elindultunk haza. Ködök ereszkedtek már a kőmezőre. A sok szív, a sok vallomás ottmaradt a derese- dő kőben, de Bandi és Anna szíve már nem volt ott. Szomorúan néztek utánunk a bánatokba emelkedett hegyek. Régen történt, de még mindig és sokszor emlékszem Annára. ' Nem ez volt-e az első szerelem? (90 éve született Barta La- ? jós, a magyar szocialista 5 irodalom egyik úttörője, a kitűnő novellista és drámaíró. Ebből az alkalomból közöljük fenti elbeszélését.) főzött magának, jó hideg vizet ittunk rá. — Látod, kisöreg — mondtam a srácnak —, ha az embernek nincs már apja, legalább nagyapja legyen. Erről feltétlenül gondoskodni kell; Bizonyos szempontból jobb is, mint egy apa. A nagyapa! szigort jobban elviseli az ember; A krapeknek bizonyára tetszett e?. az életforma, mert ottragadt. Reggelenként együtt indultunk a benzinkúthoz, kettesben töltöttük a napokat. Nem volt vele semmi zűr, csendes, hallgatag hapsinak bizonyult. Különben nem is jöttünk volna ki. utálom az értelmetlen, süket dumát. Inkább a fejét törje az ember, vagy ne törje, csak szemlélődjék, de ne ' dumáljon feleslegesen. Egyébként ágé® volt a srác — állami gondozott. Akkoriban pedig éppen szökésbe«, mert lelépett az otthonból. Valami tanárral ösz- szezűrözött és tanácsosabbnak látta elegánsan lelépni; Szóval, kettesben üldögéltünk naphosszat, vagy néha lepucoltunk egy-két kocsit, lassan már kezdett unalmas lenni a dolog. Az öreg Franci is dumált, hogy mit tát- juk a szánkat egész napokon át Idővel ez is feldühíti az embert, mégha az ilyesmit fölesleges is mellre szívni. — Mondom a srácnak, lepra már ez a légkör. Valahová el kellene nézni. — Melózni? — kérdezte; — Hülye vagy? Ilyen melegben ki a fene töri magát azért a kis lóvéért? — Mert akkor már június volt, melegen sütött a nap, majd lejött a bőr az emberről. — Hát akkor hová menjünk? — kérdezte a srác. — Nem tudom, kisapám, de ha az ember sokáig ült egy helyen, utána feltétlenül világot kell látni. Elindultunk le a Balatonhoz. Stoppal szépen Is fa értünk. Fürödtünk, napoztunk, bámultuk a nőket. Csak éppen semmi pénzünk nem volt Mondom a srácnak, hogy szerezni kéne. Jó a fürdés, a napozás, de valami jobb kajára is kellene, meg aztán esténként nem ártana egy-két korsó sort sem. — Valahol láttam egy táblát — mondta a srác —, hogy pincérnek felvennének hapsikat. Meg kellene nézni, — Hülye vagy, kisöreg. Egész nap kulizol, a fehér kabát csurom víz a hátadon, s jó. ha néhány pofa sört fel tudsz hajtani ingyen. Különben is nyaralunk. Melóról szó se lehet. Ahogy ezt mondtam, rögtön eszembe jutott. hogy most átejtem a srácot Beadagolok neki valami hülyeséget, 9 jót röhögünk a végén. — Hanem tudod mit — jöttem a faldumával —, van Itt egy bolt Olyan lakat van az ajtón, hogy hozzá se érsz. magától leesik. Csak éppen rá kell fújni. Magam sem hittem, egésze» lázba jött a kölyök. — Ez csuda- jó —■ mondta —, ez az igazi, — Na jó — gondoltam —, majd meglátjuk este. — Azon törtem a fejem, hogy melyik bolthoz vigyem» Volt egy a parton, a strand közelében, megfelelőnek látszott Éjféltájban elindultunk. — Te itt maradsz a sarkon — mondtam a gyereknek —, ha jön valaki, fütyülni kezdesz. De akkor már láttam, hogy reme- a térde. — Csak nem gyulladtál be, kisapám? — kérdeztem, de belül már röhögtem. — Nem — felelte, de a foga is vacogott. — Szóval, Ide állsz — mondtam újra —, s fütyülsz, ha jönnek. — Jó, de ha elkapnak? — Ugyan már. nem jár erre senki. Megindulok a beit felé a egyszer csak hallom, hogy « srác futásnak ered; — Állj meg. te hülye —1 kiabáltam utána megjátszott zordsággal •—* hová rohansz? Odalesz • esiricepap- rikás. De nem hallgatott rám£ csak rohant tovább. Legalább öt percbe került hogy utolértem; — EJz lopás — vacogta —, ezért börtönbe la lehet kerülni. Esküszöm, rámjött a rö~ h ögőgörcs, Szinte fuldokoltam. — Nem is lehet Nobel-díjat kapni érte — mondtam —, ámbár néha az sem ártana. Hiába röhögtem, a srácnak csak vacogott a foga. New tudott megvigasztalódni. Néhány nap múlva egy éjszaka le is lépett. Mire felébredtem, már nem voll ott, csak egy felbontatlan Kossuthot hagyott a szénán Fogalmam sincs, honnan szerezhette. Istenemre mondom, fura kis krapek volt. Kaposl Levente AKÄC ISTVÁN: Csillagokkal példálózom Fű alatt, csillagok sugárzanak Fű felett, csillagok hevítenek .;, Csillagokkal példálózom, s levetem minden fölös pózom...
