Heves Megyei Népújság, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-20 / 247. szám
± Színháztörténeti ■ kiállítás Színház Pest—Budán címmel kiállítás nyílt szombaton a Színháztudományi Intézet Krisztina körúti székházában. A rendezők arra törekedtek, hogy a pest—budai színházak történetét mutassák be. A nagyszabású szín- | háztörténeti kiállítást dr. Hont Ferenc, a Színháztudományi Intézet igazgatója nyi- | tóttá meg. Jókai mondani... két forintért A TIT olasz kapcsolatai Együttműködési szerződést kötött a Tudományos Ismereterjesztő Társulat olasz testvérszervezetével, az AR- CI-val. Ennek értelmében szorosabbra fűzik a jövőben a két társulat kapcsolatait, előadókat küldenek és fogadnak, szakosítják a kiadvány- cserét — a megállapodást Gódor Ferenc, a TIT főtitkára és Bruno Ranieri. az AR- CI főtitkára írta alá. Bruno Ranieri, aki magyarországi tartózkodása során részt vett a TIT 5. országos küldöttgyűlésén is — szombaton elutazott Budapestről. Kopott ruhás, középkorú cigány asszony perdült elém Gyöngyös belvárosi parkjában. — Tegyen a markomba egy kétforintost! — rivallt rám, majd nyájaskodó hangon folytatta: Drága fiatalember! Csókolom a kezét, lábát, sóhajtását, tessék ideadni azt a pénzt és megmondom a szerencséjét. Fellépése olyan határozott volt, hogy önkéntelenül a zsebembe nyúltam, s pillanat múlva már ott szorította markában a kétforintosomat. Jó ihletőnek bizonyult a pénzdarab. Nem is hittem volna, hogy ilyen szépeket lehet hallani jövendő életemről egy kettesért! Az asszony ugyanis rögtön darálta életem várható eseményeit. — Hosszú utazás előtt áll, drága fiatalember, ami sok boldogságot hoz, mert az utazás végén találkozik majd szerencséjével, egy idegen ember képében. — És mi lesz ez a szerencse? Láthatólag rosszul vette közbeszólásomat, de pillanatnyi szünet után hadarta tovább: Rövidesen hazatérnek A napokban közzétett kormánynyilatkozat szerint rövidesen hazajönnek a Csehszlovákiában állomásozó magyar katonák. Amíg a csapatok hazatérésének terveit készítik, katonáink sem töltik tétlenül az idejüket, karbantartják hadieszközeiket. Felvételünket a Csehszlovákiában tartózkodó Heves megyei katonák egyik páncélos alegységénél készítettük. Mikor épült as első magyar híd? Buda legrégibb kőhídját 1302-ből említi oklevél. Ez a kőhíd azonban nem a Dunát, hanem — valahol a mai tabáni park helyén — a Krisztinaváros fő folyóját, az azóta rég beboltozott Ördögárkot ívelte át. Dunai kőhíd, állandó híd építéséhez még a XV. században is hiányozták a technológiai feltételek, noha mind Zsigmond, mind Mátyás tervezte a Pest és Buda közötti hidat A cőlőphld és a hajóhíd, s főként télen a folyamok jéghídja, e* mAt a középkori dunai hídtechnika maximuma. Fővárosunknak, egészen a török korig nem volt sem cölöp-, sem hajóhídja. Ennek magyarázata az, hogy a Duna — egész magyarországi szakaszán — éppen az Erzsébet-híd helyén, a régi pesti révnél a legkeskenyebb s a legmélyebb, Az első, Buda és Pest között létesített hajóhidat 1566 és 1578 között, a híres budai pasa, Szokollu Musztafa építtette meg. A két szekér áthaladására alkalmas török hajóhidat hetven — magyarul „dobos"-nak nevezett — ladik tartotta; a híd négy ladikját a hajók áthaladásakor megnyitották. A XVI. század második felében a királyi Hajóhíd Hivatal négy magyarországi hajóhidat építtetett. Ezeknek egyike Pozsonynál, másika Komáromnál, a harmadik Esztergom és Párkány között a Nagy-Dunát hidalta át. A Buda és Pest között r'lt legutolsó hajóhidat 819 májusában, Buda hon- vcdostroma előtt, az osztrákok gyújtották fel Meg- ú iiása helyett Széchenyi István Lánc-hídja — az első dunai állandó híd — txílf KeleU és Nyugat-Magyar- crszág összekötőjévé. Dráma a vadászaton it*. október 20* vasárnap A MAVOSZ Országos Intéző Bizottsága az 1955. évi 18. sz. törvényerejű rendelet 13. § (4) bekezdése értelmében a Gyöngyösi Járási Népfront Vadásztársaság működését azonnali hatály- lyal megszünteti. A vadásztársaság megszüntetése szükséges, mivel az eddigi működés során számtalan kifogás merült fel fegyelmezetlenségek miatt. Az illetékes szervek egyöntetű véleménye szerint a lazaságok vezettek oda, hogy a legsúlyosabb szabályszegés, az emberhalál is bekövetkezett.., A történet Szűcsiben kezdődött, s Győngyöspata határában, a jánosvári erdőrészben, egy puskalövéssel végződött A végzetes nap: augusztus 18. Délelőtt a Bajza József Tsz irodájában Balogh Miklós, kőműves kisiparos, az elnököt kereste. „Tegnap a megy- gyesi akácos melletti szőlőben egy disznóra puskáztam — mondta. — A lövés nem volt halálos, a disznó elmenekült. Menjünk már ki a délután, meg kellene keresni...” Az elnök, Berta István bele- egyezően bólintott, s délután 2 óra tájon elindult velük a GAZ. Mindketten vitték a puskájukat, s Balogh a kutyáját sem hagyta otthon. Útközben megálltak Tóth Vilmos vadőr gyöngyöspatai háza előtt; ő Is hozott egy puskát, meg kutyát. így hármasban kezdték a sebzett vad keresését A Prédikáló-tetőn mindhárman kiszálltak a gépkocsiból és gyalog folytatták útjukat. Először a füzeskerti fenyvessarkot kutatták át tüzetesen. A vadat nem találták, s innét a jánosvári erdőrész felé tartottak a nyomozó vadászok. Jó holdnyi területen bokros, tüskés, galagonyás, fagyalvesszős sűrűség húzódik erre. Remek búvóhely a puskától rettegő vadak számára. A sűrűséghez érve a vadászok megálltak. Annyi időre, hogy a vadászás rendjében megegyezzenek. Balogh a két kutyával, északi irányban, a sűrűségbe vágott; Tóth Vilmos délnyugati irányban a sűrűség szélén cserkészett; Berta István tsz-elnök pedig a helyén maradt, hogyha a vad a rejtekből kitörni akarna, biztos lövéssel tűzbe rogyasz- sza. Egyikük sem volt mai puskás, tudták a dolgukat. Hármójuk között Tóth Vilmos számított a legtapasztdt- tabbnak, 1955 óta hivatalos vadász. Dehogy gondolták volna: éppen őt keríti hatalmába legelőbb 8 hússzerző kapzsiság-*, . ...................... A vadőr alig haladhatott 80 méternyit kijelölt útján, mikor a sűrűségből kutyaugatás vad lármája hallatszott. Megállt és a hangok irányába figyelt. Perceken át egy helyről hallotta az ugatást. „Megvan a disznó...!” Lövésre emelte „gyöngygolyőval” töltött 16-os vadászfegyverét, s óvatosan, lassan elindult a hangforrás felé. Az ugató kutyákat teljesen megközelítette (a rendőrségi helyszíni szemle adatai szerint kilenc és fél méternyire) s térdre ereszkedve a bokrok alját kémlelte. A bozótban két fekete lábat látott, s elnyúló, szürke mozgó alakot Nyugodtan célzott, lőtt. A dörrenés után pár másodpercig halotti csend borult az erdőre, majd Balogh elfúló, káromkodó jajgatása hallatszott. Mire a vadőr hozzásietett, már nem volt benne leheletnyi élet sem... Idézet a boncoló orvos jegyzőkönyvéből: ... Balogh Miklóst jobb oldalról, kissé hátulról érte a lövés. A lövedék a bal felkar magasságában hatolt át, útjában szétroncsolva a lágy részeket; eltörte a felkarcsontot, szétzúzta a jobb 1-es bordát, eltörte a jobb 2—3—4. bordákat; megsértette a jobb tüdő felső lebenyét, majd az azretia anonimét és a jobb carotist, továbbá a légcső elülső falát, a szegycsont felső szélét és á bal kulcscsontot is. Balogh Miklós pillanatok alatt elvérzett, a rögtöni orvosi beavatkozás sem menthette volna meg életét... A vadászati szakértő véleménye: Tóth Vilmos vadőr minden vadászatra vonatkozó általános szabályt megszegett: célzott lövést adott le anélkül, hogy meggyőződött volna a cél mivoltáról. Másik szabályszegése: a kutyaugatás hallatára elhagyta a helyét, ahol két vadásztársa tudta; vétett a vadászat megbeszélt rendje ellen, s ezzel önmagát is veszélybe sodorta az erősen bokros, takart terepen. A baleset lehetősége még akkor is fennállt, ha a vadőr ténylegesen a vaddisznóra lő... A gyöngyöspatai utcák kifürkészhetetlenül zegzugosak, apró dombokra kapaszkodnak, völgybe ereszkednek, majd újra emelkedőnek nyúj tóznak. Kis térképrajzos eligazítás után könnyen ráakadunk az erdős magaslatok közé forduló földútra Akkor indulunk, mint a seb zett vadat kereső három vadász azon az augusztusi délutánon. Alig múlt pár perc cél 2 óra. Az út két oldalán szőlőtáblák, felettük az erdő- kendős orom, a Havas, távo-_ labb elnyúló gerinccel, a Káva. Pillanatra megállunk a Prédikáló-tetőn, nézelődünk, s hamarosan a nagypallagi erdészház előtt — a falutól 5 km-nyire — fékez gépkocsink. Innét már Liva Dezső, a fiatal erdész vezet tovább Jánosvár felé. Oda-vissza 6 km-t kell gyalogolnunk, végig fák között, erdei ösvényen, szekérúton. Fél óra múltán előttünk a Jánosvári sűrűség. Galagonyák, kökények, fagyai és csipke. Egymásba nőtt bokrok szúrós, áttörhetetlen bástyafala. Szúrós futószedrek, élósdi folyondárok, A bozótosban azokat az alig egy lábnyom széles csapásokat, amelyek kiszámíthatatlan irányt követve bújják keresztül-kasul a bokrok szövevényét, nem emberkéz vágta. Azok ott a vadak országútjai: vadcsapások. Csak rá kell nézni, s aki az erdő vadjainak ismerője, megtudja, melyik csapáson milyen vad forog. A puha talajba vágódott csülöklenyomatok, a közeli fák, bokrok sérülései, mind biztos ismertetőjelek. Azt a helyet keressük, ahonnét elcsattant a végzetes lövés, kioltva egy vadász életét Könnyen jutunk a sűrűség közepébe. Akik az emberhalál körülményeit előttünk vizsgálták, útjukon megtördelték a bokrok ágait. A halál színhelyén vaddisznó turkálta nyomok, letaposott haraszt. Itt guggolt, előrehajolva, a bokrok alját fürkészve, a sebzett disznót kereső vadász. Kilenc és fél méterrel odébb dörrent a vadőr puskája. Azóta lehullottak a levelek, a bokrok ágai is megritkítva, kedvezőbbek a látásviszonyok. Két fekete láb, elnyúló, szürke, mozgó alak láttán én még így sem merném megreszkírozni a lövést. Halotti csend fon körül, amelyet olykor ágak roppanásainak zaja szaggat szét. Ügv nyolc méternyire odébb, sűrűbb bokrok boltozata a'att sárgásbarna csontok, szőrcsomók. A remete kan maradványai. Itt feküdt akkor is, elvérezve, döglötten, amikor a halálos lövés elcsattant. Bevackolva ült a négy lábán. Vissza az úton hallgatva, nehezen ballagunk. Köröskörül csendes az erdő. Némán őrzi az augusztusi tragédiát. Paíaky Dezső Tóth Vilmos vadőr, gyön- lyöspatui lakos ellen az ügyészség, foglalkozás körében elkövetett, halált okozó gondatlan veszélyeztetés miatt emelt vádat. A bűntettet elkövető hivatásos vadász ügyében hamarosan ítélkezik a bíróság. (A széria} — Pénz... sok pénz üti a markát. — Lesz-e legalább annyi, mint amennyi Vargának kinéz? És valutában kapom-e az összeget? — Egyem meg a sóhajtását. .. itt vakuljak meg, ha hallottam arról a Vargáról. Melyik az? — Hát a Zoli, aki utazása végén valószínű sok pénzt kap és valutában. — Micsoda lutában? — Az egy olyan értékes pénz. Egyike-másika jobb mint a forint — világosítom fel és kérdem: — Mi lesz velem a nagy utazásig? Hisz ma váltottam fel az utolsó húszasomat, s két forintot már maga is elvitt belőle. —-Jó szívű ember a drága fiatalúr, éppen ezerszer eny- nyit ad érte az isten, — ígéri szemrebbenés nélkül. S miután azt kérdezem, hogy hamarosan jön-e ez a kétezer forint mint a vízfolyás mondja rá: — Háromszor se mondom el a kívánságát, már meglesz a pénze. Látom én, magát nagyon kerülgeti a szerencse. — Kerülget... kerülget — vetem közbe s lemondó arckifejezésem láttán átkapcsol aggódó, sejtelmes hangnembe. — De mást is látok... Veszély is leselkedik magára. De ne féljen, hamarosan megtörik a veszedelem, maga, drága fiatalember, megmenekül, s teljesen elhárul magáról a kár. — Talán az Állami Biztosító...? — Dehogy, egyem meg az egyetlen szívét A maga jó sorsa lesz a védőpajzs. Látom én; maga burokban született •— Én nem — igazítom helyre a jóslatot, — csak két szegény nagybátyám... de mindkettő odaveszett a bányában. »-• Maga szerencsés ember — bizonygatja tovább, s elkapja jobb kezemet Miután alaposan megnézegeti, így folytatja a jóslást: — Nagy boldogságot látok közeledni egy barna lány képében. akinek a kezét nem engedi el holta napjáig. — Jó jó... de mit szól ehhez a feleségem? Mintha tévedett volna, úgy mered rá újból a jobb kezemre, valószínűleg a jegygyűrűt keresi, s próbálja helyrehozni melléfogását. — Hisz őt látom én maga mellett, ő hozza majd a nagy boldogságot. — Valami tévedés lehet mert az én feleségem szőke asszony. — Látja! ö az! Csak a nyelv :m botlott, hisz azt mondom én, hogy a maga barna haja mellett látom a feleségéét. Az ő szőke haja nagyon jól illik a magáéhoz. Hisz látom én, drága fiatalember. — De a feleségem, bronzvörösre festi a haját. Az nem látszott? — Látom, maga hitetlen. Nem is tudom, hogy mondjak-e még magának több jót ezért a két forintért. — Mondja csak, nem maga véletlenül a „gyöngyösi Mari” a jósnő? — Szomorítson meg a dev- la, ha én vagyok, hisz ilyen mondóasszony nincs az egész környéken. — Ha már nekem nem jósol tovább, s nem mond több jókat, én mondanék valamit: nem tart attól, hogy rövidesen „nagy csapás fogja érni”, s eltiltják ettől a hasznos ipartól? Megütközve néz rám, gyorsan szoknyája belső zsebébe rejti a kétforintost. — Htot nem azért mondtam, hogy a jóslatomért fizessen, én ingyen láttam a jövőjébe, — próbálom megnyugtatni. — Ingyen...! Meg is látszik a mondásán. Semmi jó nincs benne, hogy a devla veszejtse el az ilyen mondókat, — válaszolt dühösen, aztán méreggel vegyes gyanakodással, nesztelen, gyors léptekkel tűnt el a park fái között. Kovács Endre Megjelent a Fáklya legújabb száma A 32 oldalas, népszerű képeslap, érdekes tartalmából néhány cikket, riportot emelünk ki: A Komszomol közelgő 50 éves jubileuma alkalmából Jevgenyij Tyazselnyikov, a Komszomol KB első titkára „Kcmszomolista jellem” címmel írt ünnepi megemlékezést. A lap kommentátora, Leontyev „A realitások politikája” címmel az ENSZ- közgyülésen elhangzott szovjet javaslatokat méltatja. A Komszomol 5 kitüntetése című összeállítás bemutatja a Komszomol 50 év alatt kapott kitüntetéseit. A legemberibb ember című Lenin- sorozat 2. részének címe: Benin és az ifjúság. Két teljes oldalon, színes A forrudaloiu iiiíívrszrnek uoszöotése A Magyar—Szovjet Barali Társaság Elnöksége szombaton a Barátság Házában bensőséges találkozót rendezett a hazánkban uu-tózkodó neves magyar forradalmár festőművész, Uitz Béla, a Szovjet —Magyar Baráti Társaság Elnökségének tagja tiszteletére. Mihályfi Ernő, az MSZBT elnöke közvetlen szavakkal méltatta a 40 éve a Szovjetunióban élő kiváló művész munkásságát, majd átnyújtotta Uitz Bélának a társaság aranykoszorús jelvényét. képekkel illusztrálva mulatja be a lap Pécs testvérvárosát, Lvovot. „Beteljesült vágyak” a címe annak a képes riportnak, amely egy moszkvai fiatalasszony, Komszo- mol-titkár portréját festi meg. A végzősök magúk osztják el a munkahelyeket című cikkben az uráli műszaki főiskolai hallgatója és Kom- szomol-titkára számol be arról. hogyan osztják el egymás közt a hallgatók a munkahelyeket. „Feledhetetlen évtizedek” címmel Álla Taraszova színésznő méltatja színházának, a moszkvai Művész Színháznak 70 éves jubileumát. Beszámolót olvashatunk a Szo- csiban megrendezett nemzetközi táncdalfesztiválról és két magyar részvevőjéről: Dobos Attiláról és Mary Zsuzsiról, akik a lap hátlapján is szerepelnek. Bemutatja a lap a Himkiben működő szatirikus esztrádszínházat, továbbá a szovjet ifjúsági vitaklubokat. Mai kérdések, mai vélemények című összeállításában olyan kérdésekre kapunk választ, mint: mi vár a bolygónkra a jövőben? mikor szállt hajóra az ember? megállapítható-e, hogy kinek mi legyen a szakmája? A gyermekrovatban Gajdar Mase a Haditítokró!. a Kölyökrő! és fogadalmáról című mesét közli a lap. Van még a lapban Innen-onnan, divatrovat, sakk, keresztrejtvény, filmismertetés, hasznos háztartási tanácsok, folytatásos kémregény és olimpiai krónika.
