Heves Megyei Népújság, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-18 / 245. szám

Otletroham — egymillió forintért A szűcsi Bajza «József Termelőszövetkezet terveiből A szűcsi Bajza József Ter­melőszövetkezet kedvezőtlen adottságokkal rendelkezik. Szántói meredek, sziklás hegyoldalakon terülnek el, megművelésük nehéz is, gaz­daságtalan is. A fő üzemág a szőlőtermesztés, csak az a baj, hogy a négyszáz holdas területből mindössze 180 hold az új telepítés. Az ötven hold szilvás is ehanyagolt állapot­ban van. Ilyen körülmények között nehéz jól gazdálkodni. A szö­vetkezetnek pedig szüksége van a pénzre — az elképze­lések megvalósításához, a ta­gok jövedelmének növelésé­hez. Körülbelül egymillió fo­rint többletjövedelem kelle­ne évente ahhoz, hogy a kö­zös gazdaság megerősödjék. A szövetkezet vezetői éppen ezért ötletrohamot indítot­tak, hogy felkutassák a lehe­tőségeket — Terveinl; egy része már meg is valósult — mondja Csépány Károly főmezőgaz­dász. — Budapesten már két borkóstolót létesítettünk, a harmadik pedig most készül. A borkostólóktól évente mintegy háromszázezer fo­rint többletbevételt várunk. — S a többi plusz pénz? — A közelmúltban megvá­sároltuk a földművesszövet­kezet szeszfőzdéjét. Elég sok még nálunk a direkt termő, ezekből a szőlőkből borpárla­tot készítünk. Szilvánk is ter­mett vagy hétszáz mázsa, eh­hez még vettünk 1200 mázsát és megkezdjük a pálinkafő­zést Így a szeszfőzde is jöve­delmez háromszázezer forin­tot — A legnagyobb tervünk azonban egy fém- és mű­anyagfeldolgozó üzem léte­sítése. Ez a miniatűr „gyár” körülbelül száz asszonynak biztosítana állandó munkát Emellett az az előnye is meg­lenne — mosolyodik el —, hogy évente — egymillió fo­rintot jövedelmezne. —: Az ötletroham tehát töb­bet is jelent egymillió forint­nál? — Nem szeretnénk csalód­A szeszfőzdében Hordós Mátyás a borpárlat szeszfokát méri. (Foto: Kiss Béla) ni, inkább kevesebbet vá­runk, de reméljük, hogy több lesz. — A többletbevételt mire fordítják? — Nehéz lenne hirtelen fel- soronli. Mindenesetre új, kor­szerű gépeket vásárolunk, szeretnénk egy borfeldolgozót építeni, az eddiginél több mű­trágya is kellene. Később korszerűsítenénk a szeszfőz­dét, a jelenlegi állatállomány helyett fiatal, jól tejelő szarvasmarhákat vennénk. És nem utolsósorban meggyorsí­tanánk a nagyüzemi szőlőte­lepítést. — Mikor valósulnak meg a tervek? — A lehetőségek megvan­nak, persze a megvalósítás időt vesz igénybe. Ügy gon­doljuk, hogy két-három év alatt gyökeresen megváltozik szövetkezetünk helyzete. (kaposi) Több segfííséyet a lakásépítőknek Az elmúlt évben 174, az idén 112 lakás építésére adott engedélyt a Hatvani Járási Tanács. A jól bevált típuster­vek kiválasztásával, a terve­zők, a kivitelezők fokozottabb ellenőrzésével az eddiginél is több segítséget akar nyújtani a járási tanács. Csány és Rózsaszentmárton ivóvízellátása kielégítő, bár az utóbbi községben a bá­nyától örökölt régi vízveze­ték-rendszert mielőbb fel kell újítani. Apc, Hort és Heréd községekben építik, szerelik a vízvezetékeket, Lőrinci és Selyp víz, valamint szenny­vízhálózatának tanulmányter­vét készítik, Boldogon víz­társulást szerveznek. A hatvani járás vasúti köz­lekedése jó, de egyes autó- buszjáratok túlzsúfoltak, ezért a járási tanács, illetve az ál­landó bizottság javaslatokat küldött az AKÖV-nek. A 3-as főútvonal korszerű­sítésén nagy lendülettel dol­goznak, a tanács rendelkezé­sére álló pénzt Apc, Boldog, Ecséd, Heréd és Lőrinci út­hálózatának javítására és korszerűsítésére összpontosít­ják. Csányban már építik az Agó-paíak hídját, mert ez előfeltétele a nort—ecsédi völgy vízlevezetésének és a patakmeder rendezésének. Életveszélyes Heréden a Csillag utcai híd, de ennek építésére egyelőre nincs pénz. Szerteágazó és a fejlődés szempontjából nagy jelentő­ségű a járási tanács építési, közlekedési csoportjának munkája. Csütörtökön a já­rási tanács vb-ülésen vitatta meg az építési, közlekedési csoport munkáját és megfe­lelő határozatokat hoztak a soron következő feladatok megoldására. A járási tanács vb-ülésén részt vett Berecz István, a megyei tanács vb- elnökhelyettese Í3. Hasúnkba érkezett a Brit Gyáriparosok Szövetségének vezérigazgatója A Magyar Kereskedelmi Kamara elnökének meghívá­sára csütörtökön Budapestre érkezett John Davies, a Brit Gyáriparosok Szövetségének vezérigazgatója és felesége, valamint E. S. Taylor, a szö­vetség kelet-európai szakér­tője. Érkezésekor az MTI mun­katársának adott nyilatkoza­tában John Davies elmondot­ta: Rövid itt-tartózkodásom során megbeszéléseket foly­tatok majd a két ország kö­zötti gazdasági, kereskedelmi együttműködés lehetőségei­ről. Szövetségünk, amelynek 14 é?er brit vállalat tagja, kép­viseli a brit ipar teljes egé­szét, s valamennyi szektorát. Ennek megfelelően kívánok tárgyalásokat folytatni a ma­gyar gazdasági élet képvise­lőivel. Bíró a vállalatnál Megkezdték a műszaki Csütörtökön megkezdték a parádi vízmű műszálul át­adását. A 44 millió forintos költséggel épített vízmű a Mátra regionális vízellátásá­nak második lépcső jeként Parádot és a környék üdü­lőit látja el ivóvízzel. A Kö­szörű-völgyben kialakított 21 méter mély és 10 hold kiter­jedésű mesterséges lóból táplálják. A műszaki átadás megkezdésénél részt vevő be­ruházó és üzemeltető szer­parádi vízmű átadását vek, valamint a közegészség- ügyi állomás képviselői egy­értelműen megelégedéssel nyilatkoztak az új vízügyi beruházásról. A műszaki át­adás körülbelül két hétig tart és a parádi vízmüvet ok­tóber végén üzemeltetésre át­veszi a Sajó menti Vízművek. A parádi vízmű üzembe he­lyezésével a Mátra egyik leg­látogatottabb üdülővidékének ivóvízellátását oldják meg. A BRONZÉRME UTÄN, a napokban — röviddel azelőtt, hogy a 72. évébe lépett — Bánfalvi Mihály, a Heves megyei Húsipari Vállalat pénztárosa, szakszervezeti munkája elismeréseként megkapta a SZOT ezüst fo­kozatú kitüntetését is. Kevéssel az esemény után őszintén megvallja, hogy nem számított az előzőnél szebben csillogó medálra, mi­ként a hálálkodó, köszönő szavakat sem várja, ha egy- egy ügyet vállalatánál sike­rül a legkedvezőbben elin­téznie. Sokéves megbízatását ugyanis — hozzáfűzte mind­járt: ha nem tűnik túlzásnak — szinte hivatásának érzi s ennélfogva a feladatokat szí­ve, lelke Sizerint végzi. Meg­szokásból ; i. Mióta megalakították a vállalatnál a társadalmi bí­róságot, ő az elnöke s né­hány ciklus kihagyásával ha­sonló tisztséget visel a dön­tőbizottságnál is. Változatos ügyekben kere­si az igazságot: károkozást, rágalmazást, becsületsértést, iszákosság miatti ..kihágást” vizsgál, tárgyal. Szereti az alapos helyszíni szemlét, meg­hallgatja mindig a pana­szost, a sértettet s véleményt kér a környezetükben dol­gozó szaktársaktól is, hogy tisztábban lásson. Óvatosan mérlegel, sokat tusázik ön­magával, mielőtt ítéletet mondana. Népnevelő is, úgy véli, hogy hivatalában kitűnő alkalma nyílik az emberek „faragá­sára”, tanítására. Meggyőző érvekkel igyekszik bizonyí­tani a helytelen viselke­dés tarthatatlanságát, a meg­tévedt embereket az egye­nes, a becsületes, törvényes útra próbálja vezetni min­dig. Olykor a vállalatot, máskor a dolgozót marasz­talja el s jó érzékkel vala­mennyi esetben úgy hogy nem szerez haragost. SZERETIK, TISZTELIK ezért Bánfalvi Mihályt a Heves megyei Húsipari Vál­lalatnál, Gyöngyösön — s az idős ember számára ez je­lenti a legnagyobb jutalmat, ez ad erőt mindennapi mun­kái álioz. Elveszett szolgálati éveit pótolja a vállalatnál tizenöt esztendeje, s jólesik neki, hogy még egyszer sem em­legették előtte a nyugdíjas kort, Addis dolgozhat — mondták neki — ameddig akar, tud. Sikereinek említésekor ki­emeli, hogy 6 csupán egyik részese azoknak. Ha a járá­si ügyészség nem segítené jó tanácsokkal, ha nem lenne kitűnő adminisztrátora, ko­rántsem haladhatna így. Legutóbbi kitüntetésének átadásakor, egyidejűleg kül­döttnek választották az eb­ben a hónapban tartandó or­szágos tanácskozásra. Először hallathatná sza­vát ekkora fórumon. Ha en­gedélyt kapna, vajon mit mondana? — kérdem tőle. Azt válaszolja. hogy nem szokott beszédekre, szónok­latokra készülni sohasem. A múltkor, annak a kitüntetés­nek az egri átadáskor sem akart szólni, de hát. vala­hogy úgy kikívánkozott be­lőle ... S mint aki rosszat tett, belepirul. Jól emlékszem, akkor va­lahogy így beszélt: kissé gö­röngyös ugyan az az út, amelyen járok, olykor nehéz a munkánk, de nagyon szép, megéri a fáradságot. VALÓBAN MEGÉRI, mert a gyöngyösi vállalatnál — mint mondják — egyre csök­ken a társadalmi bírósági ügyek száma, mind kevesebb esetben kell a „bírói pulpitus” elé idézni az ügyfeleket. S evvel elégedett is lehet az elnök, büszkébb rá minden kitüntetésénél. .•, (Gy. Gy.) Kirakat, de - milyen ? A szokatlan kifejezés, ! amely szerint a város köz­világításának helyzete tulaj- | donképpen az ÉMASZ I üzemigazgatóságának kira­| ' kata: a Gyöngyösi Városi Tanács végrehajtó bizottsá­gának ülésén hangzott el. így fogalmazott az a jelen­tés, amit Zakar István igaz­gató terjesztett a vb elé. A kifejezés szokatlan, de nagyon találó. Mert gondoljuk csak el: az emberek az áramszolgál­tatók munkáját a legegysze­rűbben, a legközvetlenebbül saját tapasztalataik alapján minősítik. Egyszerűen úgy — ha otthon felkattintják a villanykapcsolót, kigyul­lad-e az égő a lámpában; vagy: kimennek este az ut­cára, és ott jól megvilágí­tott járdákon közlckedhet- nek-e. vagy pedig kényte­lenek botorkálni a sötétben, mert a lámpaoszlopok bu­ráját mély vakság borítja? Az esti utca fényessége vagy fénytelensége tehát az ÉMASZ kirakata. Sajnos a gyöngyösi kira­katban nem sok öröme telik sem a lakóknak, sem a kira­kat rendezőinek. Általában nem válik dicsőségére azok­nak a dolgozóknak, akik itt mutatják be munkájuk eredményét. Egész utcákat bejárhatunk, de egyetlen fényes lámpát sem találha­tunk benne. Az pedig már szinte általános, hogy „fog­híjasak” a közvilágítási lámpák. Az CMASZ dolgozóinak mentségére még azt sem mondhatjuk el, hogy a ki­égett villanyégők vagy fény­csövek csupán mostanában okoznak mérgelődést, olykor életveszélyt a sötétben tapo­gatózó idősebb embereknek, mert régi betegsége ez Gyön­gyösnek. Tanácstagok sorol­hatnák hosszasan, mennyi­re nem vette figyelembe ed­dig ilyen vonatkozású beje­lentéseiket az üzemigazga­tóság ügyeletes dolgozója. Szolgáljon megnyugtatá­sunkra az, hogy Gyöngyö­sön külön csoportot szervez­tek, amelynek feladata a közvilágítás rendben tartá­sa. Ezeknek a „kirakatren­dezőknek’’ a szorgalmán múlik most már, hogy meg­változik-« záros határidőn belül az emberek vélemé­nye a „kirakatjukról” Szinte hihetetlennek tű­nik, hogy eljön az Idő, még­hozzá nem is sokára, ami­kor Gyöngyösön az utcai lámpák rendszeresen és nem a nappali órákban fog­nak világítani. Hát akkor — legyen vi­lágosság! Lesz? (—ár) Sx. Mroxsekt Nyomozás söriigyhen Valamelyik este mun­ka után vígan söröz- gettünk vállalatunk büféjében; Hirtelen ki­aludt a villany. Amikor újra világosság támadt, az elnök meglepetten kiáltott fel: — Ki itta meg a sö­römet? ! A nagy csöndben a Icgyzúgást is meg lehe­tett hallani. — Na, jól van — do­hogott az elnök — ké­rem lezárni az ajtókat! Kinyomozom! Az ajtók lezárása után az elnök rendelt még egy korsó sört, s az asztalra tette. — Most pedig — ma­gyarázta nyugodtan — 1 egyenként, külön-kü­lön fogjuk elhagyni a helyiséget. Kérem, könyvelő kartárs, kezd­je. Fáradjon ki a bü­féből. A könyvelő kiment. — Most pedig — szólt ismét az elnök — kérem eloltani a vil­lanyt. öt percig sötét­ben leszünk. A fény kialudt, majd öt perc múlva újra ki­gyulladt. Mindenki a söröskorsóra bámult. Teljesen üres volt! — A tettes itt van közöttünk — emelte fel mutatóujját az elnök. — Előadó kartárs, ké rém, hagyja el a büféi. És kérek még egy kor­sóval .. Figyelem! Ol­tunk! Amikor ismét világos lett, a sör megintcsak hiányzott a korsóból. A sör minden egyes kön kívül — o. főmér­nök, a személyzeti osz­tály vezetője és jóma­gam. Az elnök megkér­te a főmérnököt, hogy menjen ki. A főmérnök felvette felöltőjét, s mi­közben távozott, szinte parancsolóan kacsintott villanyoltás után el­tűnt. A kör egyre szű­kült. Végül csak hár­man maradtunk a he­lyiségben — az elnö­felénk: „A sörnek fel­tétlenül el kell tűn­nie!” Ketten maradtunk a személyzetissei. Az elnök már alig tudta leplezi. -galmát. A fény elaludt, majd kigyulladt. A sör el­tűnt. — Személyzetis kol­léga, most maga me ■ jen ki! A személyzetis fel­állt, elindult a kijárat felé. s erősen a sze­membe nézett. Megér­tettem, hogy ki kell in­nom az utolsó korsó­val. — Még egy korsót ide! — kiáltotta az el­nök. — A legutolsótf — Több sörünk, saj­nos nincs — tárta szét kezét a büfés. — Elfo­gyott! Az elnök felpattant, s anélkül, hogy egy szót is szólt volna, elloholt. Egyébként azóta sem tudok ránézni a sörre! Krecsmáry László ^ fordítása

Next

/
Thumbnails
Contents