Heves Megyei Népújság, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-15 / 217. szám

ii-ff-sras

Számvetés az Egri

AZ IDEI EGRI NYAK

szeptember elsején a könnyű es könnyed tánczenei pót- iesztivalial és divatbemutatóval ért ''éget. Junius elejétől a háromhónapos időtartam alatt színjátszófesztivál, balettestek, a népi együttesek színes, forgataga, az egri szimfonikusok fúvószenekarok, kiállítások- tudományos tanácskozások és mindenekelőtt az önálló műsort adó színművészek és szólisták a városban eseményt jelentettek, eleven, mozgalmas nyári hangulatot teremtetlek és művészi élményt nyújtottak. Tizennyolc műsor pergett le, harmincöt alkalommal és ez a két szám már önmagában is érzékelteti a vállalkozás méreteit.

Ha most, kapuzárás után, ezt az igénvében és művészi szándékában is fejlődő rendezvénysorozatot végigtekintjük, lehetetlen nem gondolnunk a pár év. előtti kezdetekre. Csak emlékeztetőül szólunk arról, hogy az Egri nyár első évi fogalmazásában az egri irodalmi színpad került a tervek és a megvalósulás középpontjába. Azóta ezek a dicséretes, de szűk helyi koncepciók kitágultak és egyre inkább eltolódtak. kiszélesedtek a több- rétűség: irányába, a hívatásos művészek felé. Felszínre kerültek olyan lehetőségek, amikről a kezdeteknél szó sem eshetett.

Jó dolog, például az. hogy a város, otthont akar adni nyaranta az akár országos, akár nemzetközi szinten megtartandó iskolatelevíziós konferenciának. mert Eger iskolaváros, pedagógusai vendéglátásukkal és gyakorlati-elméleti munkásságukkal érdemük szerint beleszólhatnak a nevelés-oktatás országos

ügyeibe. Az is a város hagyományainak ápolásához tartozik, hogy a katona-zenészek itt adnak évente találkozót egymásnak és a város falai hallanak először esetleg olyan alkotásokat, mint az idén a fiatal katonazen ész Szabó Jenő esetében is. Csak dicsérni tudjuk, hogy az irodalmi színpadok évek óta szürkülő országos viszonylatban is problématikussá való munkájában egy egri karnevál hozhat úi gondolatokat. Annak is hasznát látjuk. hogy a magyar balett nemzetközi hírű művészei — Lakatos Gabriella. Kun Zsuzsa. Havas Ferenc, Sipeki Levente és a többiek — ide- szoknak és lázba hozzák az egri közönséget. A lokálpatrióta szív teljes szeretetével köszöntjük minden alkalommal. ha az egri szimfonikusok eev-egy újabb műsorral ajándékozzák meg a komoly zene egri híveit, vagy ha az egri irodalmi színpad korszerű gondolatokat-eszméket felszító forgatókönyveivel pódiumra lép.

VALAHOGY — ÉVEK MULTÄN IS — mégis az az érzésünk, hofiv ez az egés2 Egri nyár, mint megvalósulás még nincs a helyén. És ezt a tényt, akármilyen előjellel vesszük is, a közönség magatartásán kell mérlegre tennünk. Az Operaház szólistáinak és a táncegyütteseknek a kivételével a komoly és művészileg igazán tartalmas műsoroknak, szimfonikus zenének, irodalomnak, még Szakáts Miklós. Pécsi Ildikó és Zsolnay Hédi esetében sem volt közönségsikere. A dalosünnep országos, sőt nemzetközi rangú együttesei — mondhatni! — részvétlen- sóg mellett léptek fel. nagyszerű müsorszámaikat szépszerével egymásnak és maguknak énekelték, mert a közönség nem vette észre őket, Vagv azért nem ismerte fel a nem mindennapi élmények lehetőségét, mert éppen álmos volt és aludni kívánt ezeken az esteken — sokan a televízió mindent elsöprő fölényére, futballmeccsekre hivatkoznak alaptalanul! —, vagy — és ezzel a lehetőséggel komolyan kell számolnunk —, mert az illetékesek nem ébresztették fel kívá- csiságat. Arra is kell gondolnunk. hogy az egri öntevékeny kórusok „napiainkbtjli állapotja” szemérmes szégyenkezésre és távollétre ingerelte az egrieket.

Az ügy érdekében komolyan kell tehát vennünk az Egri nyarat, mint összefüggő rendezvénysorozatot, ahol az egyes műsorok egymást is támogatják, másrészt komolyan kell vennünk a közönséget. annak teherbíró képességét — a nyári viszonyok között. Klasszikus eset az Egri nyárból, hogyan nem lehet megtervezni művészi eseményeket: június ló-én este négyórás dalfesztivál a színházban, másnap délután három órakor, 30 fokon jóval felüli hőségben orgonahang- verseny Forgács Éva remek operaáriáival és aznap este 7 órakor ismét a színházban Banda Ede gondonkaművész az. egri szimfonikusokkal.

AZ EGYIK LEGFÁJDALMASABB csalódás — ha az Egri nyárral kapcsolatban . őszinte vallomást kell tennünk — éppen az hogy a helyi színházlátogató és koncertközönség csaknem az egész nyáron át távollétével tüntetett az Egri nyár ellen. Sokan vannak azután ebben a városban olyanok is akik- ' nek személv szerint hivatásuk a népművelés és környéke. akik nemcsak a napi nyolcórai munkaidőn belül kötelesek tenni valamit ennek a városnak a kultúrájáéi!. művészi eseményeiért, hanem azon. túl is. Ügy gondoljuk. hogv a város szellemi arculatának kialakításáért folyó munkában ezek között a nyári keretek között is ki kellene venni részüket — a személyes pártolással is. Sőt — megtoldanám ezt a kérést! Az egész Egri nyár megrendezését ezekre a kulturális és társadalmi szervekre. a Művelődési Házra és a többiekre kellene bízni. A mai megoldás ugyanis az, hogy az Egri nyár teljes rendezési és szervezési munkáját — a műsorösszeállítástól a plakátrendelésen át a jegyárusításig — a tanács művelődési osztályának népművelési előadója végzi. Egy-esv ilyen háromhónapos rendezvénynyárról

sorozat megszervezése, lefuttatása még nagy múltú színházi szakembernek is megerőltető és buktatókkal teli feladat, éppen a tennivalók sokrétűsége miatt. Ezért kell az idén a szükségesnél többet ráfizetni az Egri nyárra, mert a bonyolult szervezési tennivalókat leegyszerűsítjük egy ember felelős ügyintézésere. Ezért nem értesül — többek között — időben a közönség megfelelő módon a rendezvények helyéről, idejéről. Vegye tehát fontolóra a tanács művelődésügyi osztálya, mint hatóság a tennivalókat, ossza szét azokat intézményei között. tegye felelőssé és érdekeltté őket az események kellő előkészítésében és lebonyolításában. ellenőrizze a bonyolult munkát. ' hogyan mozgósítják a megfelelő erőket a cél érdekében. S hogy ez a jobban megszerkesztett végrehajtás az eddigieknél eredményesebben működhessék, fontolóra kellene venni azt is, hogy a jelenlegi kereteket nem kellene-e szőkébbre vonni: elég lenne talán 8—10 műsor a mostani 18 helyett, de úgy. hogy az miixtai tekintetben állja a sarat. Kölisünk kultúrára, ez természetes a mai viszonyok között, de úgy és azért, .hogy abból sokaknak és elsősorban szellemi, esztétikai haszna legyen. Kellenek a kiállítások, a térzene, a televíziós ankétsorozat, a színpad és a komoly zene. csak hatékonyabban, és nagyobb közönségnek.

EZEK A GONDOLATOK

a nyári három hónap alatt — olykor bosszankodások közepette — érlelődtek bennünk. Leírtuk őket. mert használni akarunk. S azzal zárnánk a rapszódikus mérlegkészítést, hogy Egerben, ebben a sok intim zuggal rendelkező városban végre megállapodott helyére kellene költöztetni az Egri nyarat, a Gárdonyi Színház csak a rossz időjárás esetén szolgálna megoldásnak.Mert otthon nélkül nehéz otthonra szokni — még egy ilyen nemes vállalkozásnak is! S még valamit: érdeme szerint magasabb szintre kell emelni az Egri nyár propaganda-előkészítését.

Farkas András

A Tour D’Lurope résztvevői Budapesten

Hatvannégy kocsi vesz részt az idei Tour d’Europe nemzetközi autóversenyen. A versenyzők a Hannover—Belgrád szakasz közben rövid pihenőre megszakították útjukat Budapesten. Képünkön: a Tour d’Europe résztvevői a Duna-parton.

(MÍI—CP — Szebellédy Géza felvétele)

Holtomiglan, holtodiglan

...emlékezetes marad a polgári, esküvő . is — különösen ha az ember Gyöngyösön viszi anyakönyvvezető elé az aráját.

Itt ugyanis, messze megelőzve sok más helységet, kifogyhatatlan „ötletekkel” gondoskodnak arról, hogy a2 ifjú párban ne csak hivatalos egybekelés eseménye, hanem már magának a házasságkötési szándéknak a bejelentése is alapos nyomot hagyon.

Kezdik azzal, hogy a szombaton házasulandót megpróbálják lebeszélni a délutáni „szertartásról”, mondván: az anyakönyweaető mátraíüredi lakos, ennélfogva fölöttébb körülményes számára -a. „túlórázás”. Jobb tehát, ha a fiatalok a délelőtti órákban keresik fel az irodát. Kérés, könyörgés, s nem utolsósorban jó alkuszi érzék szükségéltetik ahhoz, hogy a hivatalban

A kulcs

jyöttöm, kerek fejű “ udvaron. Elmúlt

NmkM

n

{, SSeptember 15., vasári'

gyerek játszik az már tizenkét éves, de apró termete miatt nyolcnak sem látszik. Jancsinak hívják, és mintha ez lenne minden, így is mutatkozik be: Jancsi vagyok.

Nézegetem az osztályfőnök feljegyzései beszélgetünk Jancsiról.

— Vele van a legtöbb bajom. Pontosabban: vele volt, míg a kulcs...

És lassan, lassan kibontakozik a szinte mesébe illő történet: Jancsi nem szerette a gyermekotthont, gyakran megszökött.' Talán tízszer vette nyolcába a nagyvilágot és mint mondani szokás, elindult szerencsét próbálni.

Egyszer aztán osztályfőnökének egy ötlete támadt. Elhatározta, hogy a szertárt Jancsira bízza. Magához szólította a gyereket és elmondta szándékát. Jancsi először azt hitte, tréfát űznek vele, de később kezdte komolyra venni a dolgot. Meg is kérdezte:

— Nem félnek, hogy megszököm?

— Nem. Jött a határozott válasz. Mától kezdve te vagy a szertárőr. Te felelsz mindenért.

Jancsi lelkében nagy viharok dúltak. Eleinte magába mélyedve sétálgatott, aztán jókedvű lett, mint azelőtt.

Az intézeten végigfutott a hír.

— Igaz? — állt elé pajtása.

— Persze. Itt van nálam a kulcs is. ~.l

Egy fél év is eltelt azóta. Jancsira nem

kell már külön ügyelni, ö vigyáz a szertárra, hogy a helyén, rendben legyen minden.

Ámulva nézem az osztályfőnöki naplót, a Jancsiról szóló feljegyzéseket. Az osztályfőnök mosolyogva, szerényen bólogat és csengetés után indulni készül. Nem sejti, hogy •tememben óriássá nőtt, igazi „pedagógussá”, í ki egy valódi kulccsal ki tudta nyitni egy gyeméi caxt m gjgaáUA.

Szarvasbőgés

A

z erdő csendes, csak a tölgyesben kop- pan egy-egy földre hulló makk. A vágásban az özek maguk elé bámulnak, mintha siratnák a távozó nyarat. A som már pirosodik az ágon, de még kemény és éretlen, mert nem csípte meg a dér.

Hajnal van. Még alig pirkad, de azért az ég alján dereng már némi világosság. Megállunk. Nem messze tőlünk alig hallható morgás hallatszik.

— Hallja? — néz rám az erdész, és minden idegszálával előrefigyel.

Szinte centiméterekkel haladunk előrébb, de néhány percig újra csendben marad az erdő.

öt óra tájban megint halljuk a morgást, aztán egy öblös bariton köszönti a felhők mögött megbújó napot.

— Ez már valami — kacsint hátra az öreg, és megigazítja fején a kalapot.

Vége szakad a cserkészútnak. Iszalagok, szedrek, galagonyák állják utunkat. Pedig most menni kellene, mert a harsogó bikának a szomszédos oldalról egy másik is felel. Először finoman, morogva, aztán felbőszültén, mintha kizárólag az ő tulajdona lenne az egész erdő.

Csodálatos muzsika. Most már négy, öt bika is bőg egyszerre.

— A tizenhatos — szól hátra kísérőm, és macska módjára előre csúszik. Talán öt percig állunk megint mozdulatlanul. Most már jól látom a fákat, a bokrokat.

Ismét hallom a morgást, majd az erős, öblös hangot. A hátranyújtott távcső után nyúlok, de nem látok semmit, csak a nap vörös korongját. Kísérőm türelmetlen. Hang nélkül mutogat, de bizony én semmit sem látok. Ebben a pillanatban robaj, csörtetés és az eddig fekvő bika már rohan is kifelé az oldalút irányába.

— Ezt jól elügyetlenkedte — fordul felém bosszúsan öreg barátom, és zsebéből a szájába teszi a pipát.

A reggeli szalonnát már az erdészháznál '.ütjük meg, miközben sajnálhatjuk a szép tizenhatost.

Elment a. bika. de megmaradt bennem a remény, hogy azért az idén még egyszer taIMkoswQ&i,Ü ^ ~ szi

felhagyjanak az ellenvetésekkel s beleegyezést adjanak a későbbre tervezett „ceremóniához”.

Sértés nélkül nevezhető olykor ceremóniának a hivatalos aktus. íme, ízelítőül:

Jóllehet, a kinyomtatott s szétküldött meghívókon a megegyezés szerint közölt, de közben egy tanácsi értesítéssel mégis megváltoztatoti időpont előtt megérkezik a násznép, az anyakönyweaető házon kívül tartózkodik ■— s amikor visszajön, neheztelő hangon feddi az egybegyűlteket a késlekedés miatt.

. Aztán pedig bejelenti, hogy, legnagyobb sajnálata ellenére sem a nagyteremben, sem a kisteremben, de még a városház más helyiségében sem „adhatja össze” a fiatalokat, mivel a legfrissebb utasítás szerint ilyen célra a két utcával arrébb levő művelődési házat jelölték ki.

Az adminisztráció miatti negyedórányi várakozást követően a násznép — jobb megoldás híján — elindul visszafelé. Az ifjú pár a kapuban csendes pironkodással hárítja el a mit sem sejtő kívülállók szívből sarjadó gratulációit, mondván amazok nagy bámulatára, hogy még mindig innen vannak az eseményen, nem „keltek egybe”.

Utána az utca, a bámészkodók, kajánkodók hada. S benn a művelődési házban — ahol ki tudja mennyi ráadással ismétli a magnetofon szünet nélkül a nászindulót — újabb meglepetés: még egy mátkapár s természetesen a kísérete. Kínos magyarázkodás kell a helyzet tisztázásához, amíg a későbbre szólított, de már nagyon is időben levő jegyesek a násznépükkel együtt kiosonna-k.

Nagy sokára aztán isméi előkerül az anyakönyvvezető, aki most már a perceket siettetve monoton hangon elhadarja a sokszor ismételhetett hivatalos szöveget, egy hirtelen mozdulattal, bizonyára véletlenül, felrúgja a mögötte -álló székét, majd a visszafojt- hatatlan mosolygással vegyes megbotránkozás közepette s maga módján sok sikert kíván az új házasoknak.

Ennyi mindent —, de a töredékét is — válóban nem lehet egykönnyen elfelejteni!

Kérdés, hogy »mikor az egyházzal való „konkurren- ciára” törekszünk évek óta, külsőségeiben igazán ünnepélyes, tartalmas polgári esküvőket akarunk — Gyöngyösön vajon érthetetlenül kellemetlen „szertartásokkal” miért igyekeznek az említettekhez hasonlóan, akár egyetlen esetben is, bosszantása miatt feledhetetlen emlékeket

hagyni az emberben...? Hiszen a házasulandók — oly hosszú ideig — nem ilyenekről, hanem valóban szép esküvőről álmodoznak!

(—»fi

Ősz az Allatkertben

Már itt az ősz, de az Állatkertben még élénkzöld a pázsit, s a különböző chrysante- mum-, aszter- és colchicumfajok főleg a lila szín számtalan változatában díszlenek. A kínai naspolya élénk piros terméssel, teli ágai is feltűnő színt jelentenek a parkban. A Pálmaházban a pozsgás növények új elhelyezést nyertek, és így még jobban kihangsúlyozódik formagazdagságuk. A Rovarház új fajokkal gazdagodott. Becsből afrikai, iráni, izraeli és arábiai skorpiók, egyip tömi szent skara- beusz bogarak fiatal madárpők és közép-amerikai vándorsáskák érkeztek.

Az Akvárium—

Terrárium az őszi begyűjtések gazdag eredményeként balinnal, dé- vérkeszegekkel, petényi márnákkal, kősüllőkkel, s lápi pocokkal gyarapodott. A trópusi Akvárium új lakói az ikhalak és a különféle bohóchalak. A szabad ég alatt létesített új keltető medencékben pedig már jól látható az aranyhalak számos formaváltozata, mint a fátyolfar- kú, teleszkópszemű aranyhalak.

örvendetesen gyarapodott a Madárosztály túzokállománya. Tizenegy fiatal túzok került a már fészkelő Idősebb túzokcsapat mellé. Az egzotikus állomány menyasz- szony récékkel szaporodott, A

Nagy tavon szelíd gólyákkal ismerkedhet a közönség. Ezek jórészt a költöző gólyacsapatokból itt maradt gyenge madarak, melyeket az ápolók szeretettel gondoznak a téli időszakban.

Az 'Emlősosztályon az augusztus elején született 4 kis oroszlánkölyök már szépen fejlődik anyjuk gondos ápolása mellett. A Macskaházban új mun- gó látható. A legnagyobb érdeklődésre a csimpánzok számíthatnak Itt nagy esemény történt. Csimpi, a hím csimpánz új menyasszonyt kapott. Ügy látszik, utóbbi az úr a háznál, mert máris féltékenyen őrködik a párja felett.

w