Heves Megyei Népújság, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-12 / 214. szám

Az újítások sorsa A mátrai bánya és előké­szítő műnél, az Egyesült Iz­zóban és a Finomszerelvény- gyárban jelentős mértékben csökkent az újítások száma. Különösen szembetűnő a visszaesés az Egyesült Izzó­ban. de a többi vállalatnál is megtorpantak az újítók — írtuk március 24-én a Népúj­ságban. A nem kívánatos, a káros jelenség okait kutattuk, felhívtuk a figyelmet a tájé­kozatlanságra és a feszültsé­gekre. Vajon változott-e a hely­zet. mi lett az újítások sorsa és mit kell tenni az Egyesült Izzóban? Nézzük a tényeket. Az Egyesült Izzóban ebben az évben 51 újítást nyújtottak be. Tavaly, az év hasonló Idő­szakában 222 darabot. Az idén 99 300 forint újítási dí­jat fizettek ki. 1967-ben 103 000 forintot.- Sánta Imre, az Egyesült Izzó félvezető gyáregysége vezetőjének vé­leményét kérdeztük. — Az idén csökkent a be­nyújtott újítások száma. En­nek oka nagyrészt az, hogy a dolgozók nem ismerik elég­gé az új rendeleteket. Bi­zonytalanság és bizalmatlan­ság lett úrrá. Pedig az újítá­sokra sohasem volt cúyan nagy szükség, és sohasem volt annyira mindnyájunk érdeke a nyereség fokozása, mint most az új mechanizmus első évében. — Az idén előfordult-e, hogy pénzügyi fedezet hiá­nyában nem tudták vagy nem akarták kifizetni az újítási dijat? — Ez nem fordult elő. Az újítási díjak kifizetéséhez szükséges pénz rendelkezésre áll Bár az is igaz, hogy az idén a tavalyról, vagy koráb­bi évről áthúzódó újítások díját fizettük ki. Az idei újí­tások elbírálása még nem tör­tént meg, az új rendelkezés szerint azok gazdaságosságát egy év eltelte után a mérleg adataival és az utókalkuláció­val kell igazolni. Ha az idei javaslatok valóiban gazdasá­gosak lesznek, akkor semmi akadálya a díjak kifizetésé­nek. Előleg nincs... Takács István, az Egyesült Izzó félvezető és gépgyárának főmérnöke elismerte, hogy az újítómozgalom az idén jelen­tősen visszaesett. Sánta Imre véleményével egyezően azt mondta, hogy az újítási díja­kat senki sem akarja vissza­tartani. De a legtöbb újító a Il-es kategóriából kerül ki és az újítási díjak legnagyobb részét a Il-es kategóriába tartozók nyereségrészesedé­séből kell kifizetni, pedig az újításból származó nyereség a vállalat egészének nyeresé­gét és mindhárom kategóriába tartozók részesedési alapját növeli. — Helyes, hogy az új ren­delkezés rendkívül nagy gon­dot fordít az újítás gazdasá­gosságára. Csak azért az újí­tásért fizethetünk, amelyik­nek eredményességét mérleg­gel és utókalkulációval iga­zolták. Amíg ez meg nem tör­tént, nem lehet fizetni és az új rendelet szerint nincs újítá­si előleg. Ez is szokatlan, át­menetileg talán nem is ösz­tönöz. Kétszeres pályázati díj — Hogyan segíti, mivel ösz­tönzi a vállalat a jelentős újí­tásokat? — Az Egyesült Izzó buda­pesti vállalatvezetősége a fontos fejlesztési célkitűzések megvalósítására pályázatokat írt ki és jelentős összegű díja­kat tűzött ki. ösztönzésül hajlandók az eredeti díjak kétszeresét, sőt egyes esetek­ben háromszorosát kifizetni. Ez is igazolja, hogy a kellő fedezet rendelkezésre áU és érdemes újítani. Takács Istvánt nem régen nevezték ki a gyöngyösi gyár főmérnökévé, de évek óta a gyárban dolgozik és a leg­eredményesebb újítók közé tartozik. Ezért azt kérdeztük tőle, hogy hol, milyen műsza­ki kérdésekben lehet újítá­sokkal lényeges eredményt elérni. — Vállalatunknál a leg­gyorsabb és a legnagyobb eredményt hozó újításokat a félvezetőgyártás kihozatal ja­vításával lehet elérni. Itt egy-egy jó ötlettel és korszerű műszaki megoldással millió­kat lehet megtakarítani. 28 ezer forintos újítási díj A főmérnök véleményét té­nyek igazolják. Daubner Béla fizikus, Német Jenő főműve­zető és Csevi Ferenc műveze­tő a félvezetőgyártásban az ötvöző sablonokat módosítot­ták. Újításukkal csökkentet­ték a selejtet, növelték a tranzisztorkihozatalt. Újítá­suk igazolt gazdasági eredmé­nye egy év alatt 630 ezer fo­rint. A három dolgozónak az előlegekkel együtt az idén 28 ezer forint újítási díjat fizet­tek ld. A diodagyártásban Tót Árpád, technológus és Erdős László budapesti ve­gyész újítása 214 ezer forin­tos megtakarítást jelentett. Az aranytűs kihozatal javítá­sáért az újítóknak 9 ezer fo­rintot fizettek. Megyei és országos adatok szerint a vállalatok többsége az újítások eredményeként kimutatott nyereség öt száza­lékát fizették ki újítási díj­ként. Az idén két forrásból lehet az újításokat fizetni. A béralapból és a részesedési alapból. A megállapított bá­zis átlagbérben fél százalékot vettek figyelembe újítások díjazására. A legtöbb válla­lat — például az Egyesült Iz­zó — a fél százalékot sem használja fel. A vállalatok többségénél az újításokból származó nyereségtöbbletből 5—10 százaléknyi részesedési alaptöbblet képezhető. Tehát nemcsak az újítók, hanem valamennyi dolgozó közös ér­deke, hogy zöld utat kapja­nak az újítások. A jogszabá­lyokat az élet követelményei­hez kell igazítani. Újabb kez­deményezésekkel, a célok és a feladatok határozott meg­jelölésével, az adott anyagi lehetőségek célszerű felhasz­nálásával a vállalatok veze­tői sokat tehetnek az újító­mozgalom sikeréért. Dr. Fazekas László Nem hazabeszélek, de higgyék el, érde­mes az újságokat olvasni: Olvasom: — Adolf Grenzenbach, nyugatnémet ál­lampolgár világrekordot állított fel. Harminc perc alatt 26 tojást evett meg. Hogy a kakas csípje meg! Mert bizony mit szólnak hozzá a kakasok? — Két párizsi diák kocsit lopott. Bünteté­sük: meg kell tenni gyalog azt az utat, amit a lopott kocsival megtettek. Tanulhatnánk belőle mi is. Mondjuk, aki nálunk kocsit lop, annak büntetésül meg kell tennie az utat Eger és Verpelét között — a lopott kocsival. — Németh László: Kiadatlan tanulmányok 1-11. Hogy-hogy, most sem adták ki? Vagy úgy: Eddig kiadatlan tanulmányok. Nem jó dm? Ez kétségtelen, de legalább így igaz. (-6) t £m'm c.r- AniniázB áí,á4 1948. szeptember 12-én adták át az újjáépített déli MMUSZ) VVVVÚ CSfMWII, összekötő vasúti hidat, amelyet a háború idején a német fasiszták robbantottak fel. Az újjáépített híd fontos szerepet kapott ismét az ország vérkeringésében. Falun is lehet élni Fiatalok a munkáról, Középkorú községi ve­zető summázta a vélemé­nyét a múltkoriban a fa­lun élő fiatalokról, a szö­vetkezetben dolgozó fiatal agrárértelmiségről. Az a baj — mondta, hogy a legtöbben közülük egy-két év alatt akarnak karriert csinálni. A cél: a magas be­osztás, az autó, a jó kere­set, a külföldi utak. Itt, a falun a „sárban” járnak, mert ideköti őket a mun­ka, de állandóan az „asz­faltról’’ álmodoznak. Érdemes néhány szövet­kezeti fiatal véleményét is meghallgatni a falusi életről, a munkáról, az ér­vényesülésről. ■ ■ ■ KÖZPONTI MEZŐGAZ­DÁSZ — Én, ahogy mondani szokták, a legszerencsésebbek közé tartozom. Három éve végeztem el a főiskolát s már a féléves gyakorlatot is itt töltöttem a szövetkezetben. Utána végleg ide kerültem. A gyakornoki idő nehéz volt, mindössze 1300 forintot ke­restem havonta, nem ismer­tem a munkát, az embereket. Aztán behívtak katonának s mikor visszakerültem, akkor neveztek ki központi mező­gazdásznak. Az én „terüle­tem” a növényvédelem, ezen­kívül a gazdasági terv elké­szítésénél szoktam segíteni. Jelenleg 2700 forint körül van a havi jövedelmem, ehhez jön még a háztáji. Az idén má­jusban szolgálati lakást kap­Szövetségesein a feledékenyéig Azt állítják rossz­akaróim, hogy a szóra­kozottság országos re­kordere vagyok, de ezt határozottan túlzásnak tartom. Ez az emberi gyengeségem már egé­szen kiskoromban je­lentkezett. Kétéves lehettem, amikor apám egyik jó barátja jött hozzánk látogatóba. Mesélte, hogy az én koromban a nebulók már leránt­ják a térítőt és össze­törik a porcelánokat. Tüstént ráncigálni kezdtem a csipketerí- tőt a pohárszékröl. De csodálatosképp a feke- téskészlet a bútordarab szélén megállapodott, kicsit táncolt ugyan, de egyben maradt. Szü­leim ezt kivételes sze­rencsének minősítették és összecsókoltak örö­mükben. Az történt ugyanis, hogy szórako­zottságomban a kriti- Iwm pillanatban egysze­rűen elfelejtettem to­vábbrándítani a térí­tőt. Esküvőm napján sem hagyott el állhatatos feledékenységem. Az ébresztő csörgött, én kinyúltam a paplan alól és elzártam a ber­regő!. Egyszerűen ki­esett az emlékezetem­ből az anyakönyvveze­tő. Később a násznép törte rám a lakásajtót. — A menyassszonyod kint vár az autóban és te még az ágyban hor­kolsz? — förmedt rám az ellenoldal nászna­gya. — Igazatok van. Tel­jesen kiesett az emlé­kezetemből — simítot­tam végig a homlo­komon. — Most mit csinál­junk — toporzékolt az apósjelölt. — Kérjetek másik terminust az anya­könyvvezetőtől. Jobb később, mint soha — ha­ezzel párnáimra nyatlottam. Külön szerencsém, hogy nem tartottuk meg az esküvőt. Meg­tudtam, exmenyasszo­az apró felhevüléséért. Ekkor eszméltem rá, milyen hatalmas szö­vetségesem a feledé- kenység. Egyik reggel osztály­vezetőm asztalához ül­tem le tévedésből. Pil­lantásom rögtön a ha­táridős jelentésre esett, melyet főnököm elmulasztott elkészíte­ni. Ijedten felszisszen­tem, mert még nem nyom később a férje kisujját harapta át fél­tékenységében. Két hónapot kapott ezért jöttem rá, hogy másik íróasztalnál ülök. Gyor­san legépeltem tehát o jelentést. Félóra múlva az osztályvezető is meg­érkezett, akit „nyak- csavaró”-nák ismertek a munkatársak. — Maga mit keres ennél az asztalnál? — — hallom a főnököm hangját, amely beillett egy gorilla üvöltésé­nek. — Ez az én asztalom — szóltam határozot­tan és mélyen a sze­mébe néztem. — Maga megőrült! «— harsogta egyenest a dobhártyámba. Ekkor már magam is rájöttem újabb bal­fogásomra. De nem vesztettem el a nyugal­mam. — És a jelentés, a tizenkét exkavátorról? Az smafu? Ma kilenc­re kellett volna készen lennie! Az osztályvezető a fejéhez kapott és lé­nyegesen lehalkította a hangját — Igaza van. Mit le­het tenni? öt perc múlva kilenc. — Ne izguljon. Itt a kész jelentés. Mehet vele az igazgatóhoz... Hunyadi István tam — ezzel szinte minden vágyam teljesült. — Kielégiti-e a munkája, beosztása? — Munkaköröm megkíván­ja a főiskolai végzettséget, ezért pem érzem azt. hogy hiába tanultam. A növényvé­delem érdekes, számomra iz­galmas munka, lehetőség van a kísérletezésre. Ha az em­ber úgy érzi, hogy valóban alkotó tevékenységet végez, akkor kielégíti a munkája, a beosztása. — Mi a véleménye veze­tőiről? — Mindannyian jól kép­zett tapasztalt szakemberek. Külön előnyük, hogy ráadá­sul fiatalok is. Úgy gondolom, hosv a fiatalabb vezetők ke­vésbé konzervatívak, jobban lelkesednek az új módszere­kért. Éppen ezért könnyű dolgozni. Hagyják az embert kibontakozni, sőt lelkesítik, hogy próbálkozzék, kísérletez­zék. — Szeret-e falun élni? — Ebben a faluban szület­tem, éltem s úgy mentem el a főiskolára, hogy ide is jövök vissza. Éppen ezért később sem csalódtam, tudtam, hogy a falusi élet mit képes adni. Egy-két társam azonban va­lahogy úgy képzelte, hogy a falusi hátrányosabb körül­ményeket a termelőszövetke­zetnek sok pénzzel kell el­lensúlyozni. Ha falun élek. legalább pénzem, kocsim le­gyen minél előbb. Az ilyen felfogású fiatalok csalódtak, mert kevesebbet kaptak, mint reméltek. Hozzá kell azonban tennem, hogy a többség nem ilyen; üzemi Állatorvos — Mit mondjak magam­ról? Három éve végeztem, azóta ebben a szövetkezetben dolgozom. A munkám kielé­gít, a fizetésem sem mondha­tó rossznak. — Elégedett? — Nehéz erre válaszolni. Pontosan ez az ötödik albér­let ahol jelenleg lakom. A szobák földesek, kátránypa­pírt terítettem rájuk, hogy a gyerekem meg ne fázzék. — Építkezés? — Nézze, igaz. hogy nem keresek rosszul. De az első évben, amikor gyakornok vol­tam, mindösze 1300 forint volt a fizetésem. Azután jött a katonaság. Ez az első év. hogy minden hónapban meg­kapom a fizetésem. A másik pedig az, hogy még harminc éves sem vagyok. Ha lenne megtakarított pénzem, akkor sem mernék belevágni az építkezésbe. Nem vagyok benne biztos. ho?v 33 év múlva ebben a faluban me­gyek nyugdíjba. — Szolgálati lakás? — Nincs. Pedig, gondolom, egvik feltétele lenne a fia­talok letelenítésének. — A munka? — Szeretem a munkámat, lehetőségem van, hogy az el- 1968. szeptember 12., képzeléseimet valóra váltsam. A szövetkezet vezetői támo­gatnak is ebben. Az én tevé­kenységem Is benne van, hogy megvalósítottuk a kar- bamidoe etetést, bevezettük a gépi fejést. saját tápokat készítünk és korszerűsítet­tük a tej házat. — A diploma tehát jó „be­fektetés”? — Az enyém csak részben. Egy üzemi állatorvosnak nem könnyű a helyzete. Aki ezt a munkát végzi, annak a diplo­mája kevesebbet ér, mint egy körzeti állatorvosé. Hogy miért? Például, ha egy szö­vetkezeti gazda szól nekem, hogy menjek el hozzá meg­nézni a tehenét, nem mehe­tek. Nincs hatósági jogköröm. Ilyenkor aztán az emberek találgatnak. Ügy gondolják, hogy az én szakértelmem ke­vesebb, vagy valami van a fülem mögött. Mindenkinek nem tarthatok előadást, hegy miért nem adhatok be egy injekciót valamelyik háztáji szarvasmarhának, vagy ser­tésnek ■ ■ ■ MEZŐGAZDÁSZ — Legyek őszinte? Én VMS megégettem a számat. Olyan szövetkezetbe kerültem elő­ször. ahol senkinek sem volt olyan képesítése, mint nekem; Máig is azt tartom, hogy ez volt a legnagyobb bai. Nem törekedtem semmi magasabb pozícióra, mégis éreztem, hogy a vezetők féltékenyked- nek rám. Nem tudtam igazán dolgozni, félig a saját. _ félig az ők elképzeléseit valósítot­tam meg. A kettőből valami egészségtelen zagyvalék lett; — Mit tart az érvényesü­lésről? — A fiatalok nyilvánva­lóan érvényesülni akarnak- A legtöbben éppen ezért „hajta­nak”, bizonyítani akarják, hogy értenek a dolgokhoz. A ©énz sem közömbös, mert senki sem indul tőkével sz életnek. Szerintem nem hiba az, ha egy falun élő fiatal ér­telmiségi már nem elégszik meg a földes szobával. 3 Pet­róleumlámpával. Még azt sem tartom bűnnek, ha vala­ki több éves megfeszített munka után eléri az autót. Sok idősebb falusi ember szemében ez azonban elíté­lendő magatartás. Én úgy gondolom, hogy egy fiatal ér­telmiséginek nem ..leszoríta­ni” kell az igényeit, hanem az igényeinek megfelelő életet kell élnie. Városon senki sem csodálkozik, ha egy tanár parkettás, fürdőszobás lakás­ban lakik. Ha ez így van. ak­kor miért tartják furcsának, ha falun eev mezőgazdász nem éri be a földes, vagy jobb esetben köves szobával. Kaposi Levont® csütörtar

Next

/
Thumbnails
Contents