Heves Megyei Népújság, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-07 / 210. szám
f eszíeiW deje már, bog;.' az orosz szakos főiskolások a Eégy évből egyet a Szovjetunió valamelyik tanárképző főiskoláján töltenek el. Az elmúlt tanévben 33 hallgató utazott Pécsről, Szegedről és : Egerből Leningrádba, a Ger- cen Tanárképző Főiskolára. Az egri főiskolások között ott volt Osváth Gábor is, akiről nemrégiben írt a Népújság: a Komszomol 50. évfordulója tiszteletére hirdetett pályázaton részt vett, s az értékelés után kiosztott több második helyezés egyike az övé lett. Hazaérkezése után találkoztam vele. Verskedvelő olvasóinknak különösképpen nem kell be- • mutatnunk; költeményeivel gyakran jelentkezik lapunk vasárnapi, irodalmi rovatában. Jelenleg .utolsó ‘ éves magyar —orosz szakos hallgató az Egri Tanárképző Főiskolán. m — Az orosz nyelv szerete- tének bizonyára története van... — Nem hosz- szú történet ez. Talán a gimnáziumban kezdődött, a Dobóban. Orosz tagozatú osztályba jártam, s hogy a nyelvet megszerettem, hogy igazán kedvet kaptam a továbbtanulásra, azt tanárnőmnek, Kcmjáti Margitnak, és — az orosz irodalomnak köszönhetem. Szeretem a régit is, a mait is. Arra gondoltam, hogy ha eredetiben olvasom, még nagyobb élményt jelentene ... A leningrádi egy esztendő nagy segítséget jelentett a beszéd és az olvasási készség fejlesztésében. — Vizsgák? — Az egy év alatt kétszer Egri diák. sikere a Komszomol pályázatán kellett vizsgázni. Orosz irodalomtörténet, az utolsó tíz év szovjet irodalma, tudományos kommunizmus... A fő feladat azonban: ott kellett megírni a szakdolgozatot, orosz nyelven. Én Belinszkij Puskinról írt cikkeit dolgoztam fel, s adtam be államvizsgára. — És a pályázat? — Egy ízben Kleckij docens kérdezte, hogy írnék-e előadást a negyedéves hallgatók tudományos konferenciájára a szocializmus építésének magyarországi sajátosságairól, mindennapjairól. Megírtam. Ezután a docens azt javasolta, hogy ezt az előadást jó lenne pályamunkává szélesíteni, és beadni a Komszomol 50. évfordulójára hirdetet pályázatra. Egyhetes kemény munka volt... — Miről írtál? — Ez volt a címe: „Lenin, október, és a szocialista MagyarorszSg* fiz anyagban igyekeztem megvilágítani a KMP harcától napjainkig a legjellemzőbb motívumokat, amelyek hazánk szocialista fejlődésének útjá jelzik. Ezen belül természetesen az irodalom is tekintélyes helyet kapott. Odakint például műfordításban megjelentek Molnár Ferenc összegyűjtött művei is, és Móricz-cal együtt emlegetik, a két írót hasonló jelentőségűnek tartják. Ez ellen „felvettem a harcot”. Írtam a mai magyar irodalom legjellemzőbb alkotásairól is ... Több száz pályázó volt, többen kaptak első és második díjat is. Tegyük még hozzá, hogy Osváth Gábor volt az egyetlen magyar részvevője ennek a pályázatnak, és sikerével öregbítette az egri főiskola hírnevét. — További terveid? — Utolsóéves vagyok. Elsősorban szeretném sikeresen elvégezni a főiskolát. (hátai) A „beates magyar úr“ zeneszerzője Bízott abban, hogy „fülbemászó” zenéje tetszeni fog, de arra gondolni sem mert, hogy ilyen sikere lesz. A táncdalfesztivál első elődöntőjének legsikeresebb szerzője Góth László volt: a tele víziónézők és rádióhallgatók a legtöbb szavazatot az ő dalára küldték be. A „Hogy mulat egy beates magyar úr?” zeneszerzője továbbra is háttérben maradt, bár az első, nyilvánosság elé került műve meghozta számára a bemutatkozás örömét. Az Országos Mérésügyi Hivatal fiatal mérnöke, tavaly fejeze be — vörös diplomával és kitüntetéssel — egyetemi tanulmányait. Most ipari laboratóriumokban, üzemekben alkalmazott villamos mérlegek vizsgálatával foglalkozik. Életében a zene mindig fontos szerepet játszott. Egy szerény, loncos, lompos kutya csóválta meg a farkát, tisztelettudóan előttem. A kutya fekete volt és fehér, hosszú orra volt, de rövid lába, ám bozontos szőrű és a farka mégis majdnem csupasz. Korcs kutya volt. — Kedves uram — vákkantotta tisztelettudóan — ön, mint írással foglalkozó és kutya- szerető ember, segítsen rajtam és társaimon. Nézzen meg engem. Szép nem vagyok, ha jól meggondolom, még az apámig sem tudom a pedigrémet vezetni... De hűséges kutya vagyok, kérem. Vigyázom a házat, két betörőt kergettem el, a patkányok rémülten kerülik el még az utcát is, ahol lakom, értem az emberi szót, ha az ember nem is ért meg mindig engem... Nos. szóval, velem mi lesz? — Miért, mi lenne? — kérdeztem vissza leguggolva elé. — Ez az, amit nem tudok. Minket már kúpjába se vesznek. A fajelmélet, uram. Az kezdi megint. Nincs pedigrém, elöbb-utóbb az ebek harmincadjára jutok ... Uram, írja meg, hogy a korcsnak is van kutyalelke, ha fekete szájpadlása nincs is. Egyszerű, szerény, szorgos kutya vagyok, ha nincs is masnim, meg bóbitám ... Törődjenek velünk is... Megírja? Megírtam. C—ó) Ivóvizet kérnek Szarvaskőben Sziklák és erdők ölelik körül a kis falut. Szarvaskő fekvése, levegője olyan, hogy sok divatos üdülőhely megirigyelhetné. Miért csak átjáróhely a Bükk kapuja, miért panaszkodnak a szarvaskőiek? Nincs ivóvíz. Ami kevés akad, annak is jó része szennyezett és fertőzött. Hogyan maradnának hosz- szabb időre a vendégek, amikor se ivóvizet, se meleg ételt nem kaphatnak Szarvaskőben? Pedig egyre inkább kezdik felfedezni a kis község szépségét, a környező hegyek is egyre több kirándulót csábítanak. A debreceni Spartacus Sportegyesület üdülőt építtetett Szarvaskőben, fent a bányászlakások közelében. Sokáig vedrekben, kannákban hordták a vizet, a szomszédoktól kéregették, ha inni. vagy mosakodni akartak. Üjabban forrást is foglaltak, sőt 40 ezer forintos költséggel kis víztárolót is építettek. De az építők nem jól fedték le a víztárolót elszennyeződött az a kevés ivóvíz, amit olyan nehezen szereztek. Mindezt a legutóbbi tanácsülésen tették szóvá és jogosan sürgették a Heves megyei Vízmű Vállalatot, hogy gondoskodjék az ivóvíz tisztán tartásáról, A vízmű emberei kimentek Szarvaskőbe, a legfontosabb munkát, a szükséges fertőtlenítést elvégezték. Remélhetőleg ezután a tanács sürgetése nélkül is megteszik kötelességüket. Nagyobb baj, hogy a vízmű beruházásokat nem végezhet Szarvaskőben, sem új tárolói nem építhet, sem a meglevőt nem bővítheti. Pedig megoldás lenne, hogy a községet ellássák jó ivóvízzel. Az országút menti kút vizét motorral fel lehetne nyomatni a víztárolóba és innen elegendő, jó ivóvizet kaphatna az üdülő és a lakosság is. Mit lehetne tenni, hogy az elképzelés valóssággá váljék? Úgy gondoljuk, hogy a társulás segít. Fogjon össze a község lakossága, keressenek társat a meglevő és esetleg ezután letelepülő üdülő gazdájával és közös erővel oldják meg Szarvaskő ivóvízellátását. Az erőfeszítés megéri, mert ezzel a község továbbfejlődésének lehetőségét teremtik meg. F. &. liatlar | CSÜTÖRTÖK, 19.35 Egy központi téma köré épül a változatos adás: az idén érettségizettek továbbtanulási és elhelyezkedési eredményeinek felmérésével foglalkozik. Márciusban készült egy riport a Radnóti Gimnáziumban, most ennek folytatására kerül sor — meghívják ugyanazokat a fiatalokat, számoljanak be arról, hová jutottak. A műsor egy része a vidéken érettségizett lányokról szól, akik közül sokan nem is szándékoztak továbbtanulni és a helyben történő munkavállalás, no meg a férjhezmenés volt kitűzött céljuk. Végezetül összefoglalva a riportokból is kitűnő tapasztalatokat, a Munkaügyi Minisztérium osztályvezetője foglalja össze és beszél a még meglévő állás- lehetőségekről. EGY NAP 1 CSÜTÖRTÖK, 20.40 Magyarul beszélő nyugatnémet film. 1939 januárjának Amikor a vezér újra hivatta. át sem öltözött, fehér köpenyben ment fel az iroda- /ház márványlépcsőin. Kezében kis cédulát szorongatott. — Gondolkodtam az ajánlatán. és azt hiszem, megértettem, vezérigazgató úr. Zseniális gondolat. De... minden körülmények között többre van szükségem, évi három-ötezer márkánál. Éppen a tízszerese kell. Munkabérekre. És szükségem van havi tíz fiatal rhésus majomra, kétszáz tengeri malacra. És arra, hogy időről időre közleményeket .jelentethessek meg a műtrágyának az élő szervezetekre gyakorolt hatásáról. — Másra nincs szüksége? Például néhány arabra, aki munka közben legyezze önt, ifjú barátom? — Vezérigazgató úr — mondta Wocheck, — legalább IpéS. szeptember 7., szombat egymás előtt ne színészked- jünk. Azt hiszem, ha nem értettem volna meg az önök terveit.. valóban nem érdemelnék többet évi ötezernél. A kísérleteimet minden körülmények között folytatni fogom. Ha nem itt, az I. G.- nél, akkor a Dupont konszernnél, vagy másutt. Véget nem érő pör kezdődik majd a Farben és az új cégem között. És közben... a faktor, vagyis a szer, az a vegyület, amely minden élő szervezet vastartalmúnak lekötésére szolgál... elkészül. Egy másik laborban, vezér gazgavó úr! Az igazgató felállt, sétáin! kezdett. Néha elmosolyodott, máskor elkomorult az arca. Azután Wocheck mellé lépett. — Tetszik az ultimátuma. Kedves Wocheckem, maga megértett egy titkot, és az értelemnek ára van. A Farben — fizet. Elsejétől a most elkészülő VII. tömbben kap dolgozószobát. Ugyanazon az emeleten két helyiség is az öné. — Köszönöm, vezérigazgató úr. Nem csalódik bennem. Még egy kérésem azonban lenne. Van egy évfolyam- társam, Hilde Kraus a neve. Első asszisztensként számítok rá. A vezér felállít — Nőügyeket a gyáron kívül! Itt nincs enyelgés...! — Bocsásson meg! Félreért engem, vezérigazgató úr. — Hilde Kraus nem nő, hanem gép. Precíz, jól szolgáló, fáradhatatlan gépezet Szüksé- meg van rá. Ha nagy és költséges kéréseimet teljesíti, ne tagadja meg tőlem ezt az apróságot ... Hilde Kraus egyetlen kalapskatulyával érkezett és még aznap este megjelent a VII. épületben. Rendelkezett, jól tudta, miben kell segédkeznie. A legcélszerűbb szempontok szerint átrendeztette a laboratóriumot. A két nagy helyiséget négy kicsivé alakíttatta, és az ajtókra biztonsági rácsot szereltetett. A labor ajtajiára halálfej került, és szigorú hangú felirat rémített el mindenkit a belépéstől. Néhány hónappal később Wocheck Berlinbe utazott. A fiatal mérnök kandidátusi értekezését ment megvédeni. „Az AEROPHOSPÁT műtrágya hatása a gyomnövények terméshozamára” nagy feltűnést keltett. A tanulmány csodálatba ejtette az anyaország és az anyavállalat szakértőit. A nemzetközi sajtó megvásárolta és teljes terjedelmében közölte az előadást. A Farben kilogrammonként két dollárcenttel emelte a műtrágya árát. Kari Heinz Wocheck megkapta a „dr”-t, és ahogy mondani szokták: „befutott”. Ekkor már az egész VII-es tömb az asszimilációs kísérleti üzem birodalmává nőtt... ... Az elkövetkező nehéz időkben mindössze kétszer utazott Németországba. Az első esetben, amikor beválasztották a Farben Tudományos Minősítő Tanácsába, másodszor, amikor a Tudományos Akadémia is tagjául fogadta. Itt mindjárt kellemetlensége is akadt. Az ülésszak minden részvevője ugyanis katonai egyenruhát viselt Wocheck saját sérthetetlenségének tudatában így fordult a portáshoz: — Nem tudom, jó helyen járok-e? Hiszen úgy fest ez az épület, mint valami kagény is tábornoki ruhát visel A Farbenindustrie közbenjárásának köszönhette, hogy nem tartóztatták le. Ahhoz viszont ragaszkodott, hogy már másnap térjen vissza Görögországba és folytassa munkáját. A háború hírére az akkor már nagy hírű tudós lassította a kísérletezést és valóban lehetetlenné tette a fegyverként is felhasználható találmány esetleges katonai hasznosítását Az SS toporzékolt, a Gestapo fenyegetőzött, de a tudós pótolhatatlan szakértő volt. Egyenrunát kényszeri tettek rá, amit Wocheck tiltakozás nélkül vett tudó-másul és kijelentette: kész színjáték az élet, és a színpadon egyetlen statiszta sem határozhatja meg, hogy milyen jelmezt terveztessen számára a rendező. Hilde a maga szigorú, komor és erélyes modorával élő falként ékelődött minden birodalmi hatalmasság és a főnöke közé. Olyan anyához volt hasonlatos, amelyik testével is védi gyermekét. A háború alán fiatal, energikus igazgató látogatta meg a céget és fcözölte a tudóssal, hogy két esztendőn belül sikert kell felkutatnia, Az eredeti téma nem változott: a ferrumdisszimi- iáció kémiai módszerét kell produkálnia. Wocheck levette a szemüvegét, hosszasan törölgette. Eközben arra gondolt, hogy már évekkel korábban megtalálta a megoldást. Am jelentéseiben mindig újabb nehézségekre hivatkozott. Az egyszerű, könnyen gázosítha- tó és permetezhető anyag re- ceptúrája Hilde és Heinz agyában eleven életet élt, de mindketten tudták, ha ki- I szolgáltatják a titkot, háborúra inspirálják a vereségbe beletörődni nem képes tábornokokat. (FolyUkljukJ egy napját — újév napját mutatja be a film. Egy napot — egy koncentrációs tábor heftlingjeinek napját; s mivel nem derül ki, hogy Maj- danekról, vagy Treblinkáról van-e szó — mondhatjuk —: a koncentrációs táborok vegetációjának egy 24 órányi részét. Egon Monk rendezte a filmet — Bertolt Brecht tanítványa és a Berliner En- sembleben sokáig asszisztense volt —, s tudatosan oldotta meg művészi feladatát, részben a riportázsra, részben pedig a cinema verité-re ha- sonító formában, mivel szerinte meggyőzőbben hat a naturálisabb bemutatás egy efféle haláltáborról a mai, sokszor kétkedő-hitetlenkedő fiatalságra, mintha más módon dolgozná fel a témát; a rideg, precíz, tényszerűségében érzi filmje erejét, s bár játékfilmről van szó, a valóban megtörtént eseményeknek — a fimben — nincs kiemelkedő főszereplője. Komplexusok | VASÁRNAP, 20.20 Magyarul beszélő olasz film. Egy éve mutatta be a MOKÉP ezt a mozaikfilmet, amelyet most képernyőn láthatunk. Három történetet foglal magába, s mindhárom cgy-egy ismert emberi komplexust vizsgál frappáns történetbe ágyazva; a gátlásosságot a szerelemben, a féltékenységet, s a túlzottan, a viharosan hatalmas önbizalmat, az elsöprő fellépést. A film legjobb darabja A nagyfogú című, Alberto Sordiva/ a címszerepben. A. 0»
