Heves Megyei Népújság, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-03 / 206. szám

Jrf «ä jjSX 'S flÄSSF^te58^ö8SÄlä8ä jrSfii|»iSs»gi! MsÉÉÉ^zMzfmrnmmi mm „fejezteti ki” a konfliktust, a bonyolultat, amit nemcsak sejteni szeretne a néző. így aztán csak az Öreg szerepé­ben remekelő Kovács Károly játékának tudunk örülni iga­zán. A rendező a premier- planokkal kereste a jellemek belső törvényeit. Ismétlésé­ben is meggyőzött bennünket Bencsik Imre „zenés pánikja az érettségitől” arról, hogy a sz .minövendékek sok rokon­szenves és tehetséges egyé­niseggel jelentkeznek. Két tévészerű színház Az amerikai musicalekből kapott összeállítás és a va­sárnap esti két vietnami tánc bizonyítja, hogy az egyik leg­inkább tévére termett mű­faj a tánc és a balett. Az amerikai zenés darabok sztárjai operaszerfien kultu­rált hanganyagukkal — a tánckarok szinte akrobatikus képzettségükkel hatottak. Ma sem vesztett emlékez­tető hatásából az a Memento, amit 1966. május 8-án. a há­ború ellen mutatott be elő­ször a televízió. (farkas) Wám mércével • • • Az előadó feleségét, aki egyébként gyors- és gépíró a vállalatnál, áthelyezték a központ másik osztályára, mert — úgymond — a hi­vatal rendjével, etikájával összeegyeztethetetlen, hogy az asszony a férjével ugyanabban az irodában dolgozzék. Azt viszont meg­engedték, hogy például a műszaki vezető fia, apja egyik közvetlen beosztottja­ként ügyetlenkedjék meg­lehetősen szép fizetésért a tisztesnek mondható jutal­makért. .. A gebincs állami, szövet­kezeti üzletekben cgy-egy család is dolgozhat együtt — legtöbb esetben a saját boldogulásáért — de- egy mérnökigazgató kutató ter­mészetű, míndamiyiunkért tenni akaró ugyancsak mér­nök felesége már nem kap­hat állást a férj által veze­tett gazdaságban. Még ak­kor sem, ha történetesen krónikus szakemberhiány­nyal küzd az a gazdaság s éppenséggel oiyan kis köz­ségről van szó. ahol bizony egy mérnöknő ma még nem válogathat a képessegeinek megfelelő munkahelyek kö­zött. Nem nehéz eldönteni, hogy a gépíró fiatalasszony, a műszaki vezető szeretett fia, a gebines család vagy pedig a nehezen szerzett diplomáját valamennyiün­kért hasznosítani kívánó mérnöknö az összeegyeztet­hető — ám amikor az esete­ket mérlegelik, mégis a legtöbbször tévednek. Ügy tűnik, hogy teljesen szubjektiven „ítélkeznek”, általában logikátlanul, ala­posabb megfontolás nélkül határoznak az emberek — ha szabad igy mondani — sorsáról, ahelyett, hogy jó­zan belátással, igazságosan alkalmaznák az előszeretet­tel emlegetett szabályokat. Egyesek nagy buzgalmuk­ban olykor elefánttá fújják a bolhát — máskor meg, érthetetlen módon bolhává szelídítik az elefántot is. Ügy tűnik, hogy a meg­engedhető és összeegyeztet­hetetlen fogalmát máig sem tisztázták egyértelműen, ezért aztán nyilván helyte­lenül is használják. Ideje lenne már elfogad­hatóan kategorizálni, ki­váltképpen pedig végre he­lyesen használni a „bűvös” szavakat. Ügy, hogy sem az egyén, sem a társadalom ne károsodjék! (-ni) Eredményesen Tcdckczcít a nyíregyházi csapat Egri Dózsa - Nyíregyháza OsO Jellemző mozzanat a mérkőzésen: 7 fehér mezes nyíregyházi játékos von védőfalat sél a léc alól nyomta szöglet­re Pilisük. Szünet után két nyíregyházi ellenakciót láthattak a nézők, aztán is­mét a lila-fehérek lendültek előre s beszorították ellenfe­lüket. Az 55. percben Divinyi hazaadása hajszállal jutott a kapu mellé, majd Kovács Gy. fordulásból leadott kapáslövé­se elakadt a védőkben. El­eredt az eső, s a csúszóssá vált talajon nagy küzdelem alakult ki. Az egriek elkese­redett támadásokat vezettek, a nyíregyházi védelem azon­ban hősiesen harcolt s ha kel­lett, akár szabálytalanság árán is igyekezett megakadályozni az egrieket a gólszerzésben. A 76. percben Eger már a 24(!) szögletét rúgta. Kárpáti nagy­erejű lövése a bal felső sarok mellett süvített el, aztán Lo- kinger túlságosan kivárt a lö­véssel és Divinyi sikerrel köz­belépett. A 80. percben ellen- támadás gördült végig a pá­lyán, amelynek végén Papp három egri védő között vitte el a labdát, de lövését bizto­san hárította Bulyovszky. Bodrogi Sándor kémregénye ÍS68. szeptember 3„ kedd amely lesújt reánk, ha elá­ruljuk az ügyet. Csendesen beszélt, mégis mintha szószékről szónokol­na. A félhomályban ragyo­gott a szeme és kezében rez­zenéstelenül emelkedett a magasba a pohárka ital. — Hoch! — suttogta a má­sik kettő. — Sieg — mormolta Ru­dolf. Torkát meghatottság szorongatta. Húszéves volt és fogékony minden miszti­kus színjáték iránt. A szoba sarkába parancsol­ták és a vendégek, ahogy jöt­tek, libasorban kivonultak a lakásból. Azt a régtől isme­rős hangot Rudolf Schirm­baum soha többé nem hallot­ta. Talán szerencsére. Mert elkövetkezett a pillanat, ami­dőn elkeseredésében, ha pisz­toly van a kezében, kérész- túllövi... Amikor vendégei eltávoz­tak, az asztal letisztogatása- kor a kenyér beburkolására szolgáló kendő alól egy cso­mag került elő. Rudolf kí­váncsian bontogatta a papírt, amelyre torzított betűkkel egy ismeretlen kéz a volt SS őr új nevét írta. Rudolf a csomagban há­romezer dollárt talált; bérleti szerződést egy, Máriahilfer­strassei üzlethelyiségre, va­lamint egy harmadik boríté­kot, s benne hétszázötven Schillingen. Azonnal lesietett, hogy a szemközti boltban élelmet vásároljon. A keres­kedőtől konyakot is kért. Amikor a férfi széttárva a kezét jelezte, hogy konyakkal nem szolgálhat, a volt őr egy százdollárost tett a pultra. A kereskedő fejet hajtott és a raktárba ment. Kisvártatva jókora csomaggal tért visz- sza. — Nem tudok váltani — közölte sajnálkozva —, de azt hiszem, uraságod meg lesz elégedve a cégemmel. Rudolf hármasával ugrál­ta a lépcsőfokokat, alig vár­ta, lássa, mit kapott a tenger­nyi pénzért. Egy üveg Napo­leon konyak, vaj, dzsem, to­jás, sonka, magyar szalámi, francia- és olasz bor került az asztalra. Szépen berendez­te az előszobái szekrénykét, azután bekapcsolta rádióját. Jól érezte magát. Kíváncsian várta a leányt, akinek jön­nie kell és áld elmondja, mi kell az üzletnyitáshoz. Este volt már, amikor be­toppant. Nem lehetett több 20 évesnél. Sűrű fekete haj keretezte kerekded kreol ar­cát. A hajtinosek a homloká­ba hullottak. Finoman met­szett, félig nyitott ajkai kö­zül ragyogó fogak csillantak elő. Ügy mosolygott, mintha régóta ismernék egymást. — Lisbeth vagyok — nyúj­totta a kezét — ma én le­szek a tanácsadója Berohant a szobába, ledob­ta ruháját és a fürdőszobába száguldott — Be ne jöjjön az istenért — kiáltotta. Hallani lehetett, ahogy a víz a testére zuhog. Schirm- baum — mosolyogva az asz­tal mellé ült. Lisbeth zuha­nyozás közben bolondos dalt dúdolt. Amikor végre elkészült, ki­jött a fürdőszobából és meg­állt a férfi előtt. — Mindenekelőtt főznék valamit — mondta. Lisbeth elragadtatva szem­lélte a parányi éléskamra kincseit. — Liszt van ... tojás, vaj..., látom narancskonzervet is kapott... cukor... konyak.. sütök magának egy sujzet- tet. Minkicz, alias Schirmbaum megvonta a vállát. — Ha megeszem és olyan nehéz lesz, mint megérteni, akkor orvost is hívjon mind­járt. — Égni fog, szívem, lán­got vet, és mi mégis eszünk belőle — suttogta a lány. Gyorsan felbontotta az gocskákat sütött. Csakha­mar nyolc-tíz „lapocska” so­rakozott egymáson. Ezután a konyakba néhány kockacuk­rot áztatott, de nem hagyta, hogy teljesen szétessenek, hanem ügyes mozdulattal egy tálkára helyezte. Más cukordarabokat a narancs­lekvárba mártott, négyet pedig citromhéjjal dörzsölt össze. Ezeket egy másik konzervdobozfedélbe he­lyezte, felolvasztotta, rriajd a keletkezett karameílt né­hány deka vajjal kikavarta. Ezután a narancskonzerv le­véből és a citrom kinyomott tartalmából a karameílt fo­lyékonnyá, kenhetővé tette. Minkicz cso­t te karamellel, narancsdzsem­mel és citrom­hajtogatta. Rájuk helyezte a citromhéjjal bántotta. egyik konzervdobozt amely- Rudolf — Wladislaw — él­nék fedelét kis lábasként le- ragad tatással szemlélte az hetett használni. Ezt a gyors- ügyes női kezek alkotta re- forralóra tette, kis vajat do- mekművet. Gyorsan asztalhoz bott a dobozba és a zsíra- ültek. dék mindjárt sercegni kéz- . ízlik? — kérdezte a dett. Vékony palacsintatész- ^ m felelni ^ tudottj tát készített, majd a fonó bólintott, vajba öntve, apró koron- (Folytatjuk.) (Molnár I. felvtéele.) A szurkolók örömére nagyszerűen kezdett az egri csapat. Két perc leforgása alatt például négy Lakinger- lövés zúdult a vendégek ka­pujára s ekkor úgy látszott, hogy a Dózsa — a várako­zásnak megfelelően — biz­tos győzelmet arat. Negyed­óra után azonban a jól szer­vezett nyíregyházi védőfalon fokozatosan megtört a ha­zaiak lendülete s bár a lila- fehérek ezután is lényege­sen többet kezdeményeztek a Spartacusnál — gólt nem sikerült elérniük. A ven­dégcsapat hősiesen harcolt, de néhány játékosa — főleg a halhátvéd Bíró — több íz­ben is átlépte a megenge­dett kemény játék határát, szinte minden megmozdulá­sa szabálytalan volt, amiért ki kellett volna állítani. Szünet után meg tovább nőtt az egriek fölénye, de a csatárok egyszerűen nem tudták megtalálni a szoros emberfogás ellenszerét, vé­gül is kénytelenek voltak megelégedni a szerény dön­tetlennel, ismét elszalasztva egy kínálkozó lehetőséget.., Egyénileg Bulyovszkynak alig akadt dolga, Kárpáti mozgásán nem látszott a több hetes kényszerpihenő, bár a végére egy kissé elfá­radt. Kiss biztosan állt a lá­bán, Winkler jól fogta a szélsőjét. Tátrai a szünet után jött fel, csakúgy, amint fedezettársa Szász. Ekkor mindketten sok akciót indí­tottak el. Elöl a nagy terü­leten mozgó Lakinger ér­demli a legtöbb dicséretet, Faliszek nemigen. bírt a durván játszó Bíróval. A he­lyére beállt Tóth M. (Fali­szek komolyabb sérülést szenvedett a lábán) nagy lendületével volt hasznára csapatának. Kovács Gy. vé­gig tartózkodóan mozgott, Rajna teljesítményével elé­gedettek lehetünk. Szűcsnek ezúttal sem ment a játék. Emsberger játékvezető nem vétett lényegesebb hibát. Az Egri Dózsa szerdán 16.30 órakor Egerben a Bor­sodi Bányász csapatával ját­szik előkészületi mérkőzést, majd vasárnap a Nagybáto- nyi Bányászt látja vendégül. (somody) További eredmények: Szol­noki MTE—Komlói Bányász 0:0, Budafok—Kecskemét 2:1, Várpalota—Miskolc 2:1, Oroszlány—Ganz MA VÁG 3:2, Bp. Előre—Győri Dózsa 1:0, Nagy bátony—Szállí tók 2:1. A bajnokság állása: 1. Komló 22 12 7 3 33:12 31 2. Kecslcem. 22 12 5 5 30:20 39 3. Eger 22 9 9 4 28:22 27 4. Nagybát. 22 10 5 7 31:25 25 5. Oroszl. 22 10 4 8 34:24 24 6. Várpalota 22 8 8 6 26:21 24 7. Szállítók 22 10 3 9 31:22 23 8. Bp. Előre 22 8 7 7 20:16 23 9. Bp. Spart. 22 7 9 6 30:32 23 10. MÁVAG 22 8 6 8 21:23 22 11. Győri D. 22 8 5 9 27:31 21 12. SZMTE 22 8 5 9 24:28 21 13. Pécsi B. 22 8 5 9 22:28 21 14. MVSC 22 6 7 9 18:28 19 15. BVSC 22 6 5 11 28:33 17 16. Ózd 22 5 6 11 16:27 16 17. Nyíregyh. 22 4 7 11 16:27 18. Budátok 22 5 5 12 21:37 J A péntek esti Ketrec és a ' vasárnap bemutatott Vigyo- > rí témán innen és túl közös ivonásokat mutat. Mindkettő- íben a íélszegség a főmotí- fvura. Amíg azonban Irma fél- fszeg helyzetében fél húga I felfedeztetésétől, addig Vi- Igyori, Fejes Endrének ez a f jellegzetes és sajátságos figu- ; rája a félszegséget mint ál­lapotot hordqzza. nem tud és • nem is akar megszabadulni tőle, önmaga és a maga mód­iján akar boldog lenni. Benedek Katalin Ketrecé­ben vergődnek a hősök, Fe­jesnél élik sorsukat, amely ■ összezárja őket. Az első mű­ben csaknem minden mozdu- ’lat a kisülés, a robbanás ve­szélyét hordja magában, a Vigyoriban el-elcsattan egy- egy pofon, a környezet is ke­vés jóval biztat, mégis sok­kal biztonságosabban élnek és egzisztálnak ezek a ma­gányos emberek. Ezért érde­mes ismét novellaként is el­olvasni Fejes lírai történetét. Az író már a Rozsdatemető­ben bizonyította: egy feles­leges szót sem akar leírni, "csaknem távirati stílusban közli mondanivalóját. így hát ebben az írásban is Sí­pos Tamásnak, a tévére át- írónak kellett volna több he­lyen —, vagy még inkább így helyes! — még több helyen megjátszani azt, ami Vi­gyoriban és a lányban vég­bemegy. Látjuk és elhisszük az utcáról felszedett, félszeg, nagyálmú fiút vergődései közben, de mintha a lélek belső-kínjait, csapódásait, drá­máit az arcon és a játékban nem tenné elevenné a szí­nész, mert azokat, nem kot- tázták le neki. Vagy a ren­dező rekedt meg annál az évek előtti gyakorlatnál, hogy az üres előrebámulással Eger, 4000 néző. V.: Emsiber- ger. EGER: Bulyovszky — Kár­páti, Kiss, Winkler — Tátrai, Szász — Faliszek {Tóth M., a szünetben), Kovács Gy., Raj­na, Lakinger, Szűcs. Edző: Turay András. NYÍREGYHÁZA: Piltsuk — Varga, Divinyi, Bíró — Csür- ke, Zsíros — Harcsa, Abuczki Fapp. Sorbán, Kegye. Edző: Palovecz Béla. — Lakinger hanyatt vetődéses lövése kapta az első tapsot, aztán egy újabb Lakinger- bombát üldözéssel tett ártal­matlanná Piltsuk. Nagy kedv­vel rohamozott az egri csapat — a vendégek keményen vé­dekeztek. A 13. percben a ki­törő Kovács Gy.-t gáncsolták a védők, Emsberger játékve­zető azonban nem látott sza­bálytalanságot. Negyedóra után esett az iram, de to­vábbra is egyoldalú maradt a játék: a Dózsa kezdeménye­zett többet, a vendégek ala­posan megerősített védelme azonban állta a rohamokat. A 29. percben Kovács Gy. lövé­Rudolf vigyázzba kapta fnagát. Rajongással a hangjá­ban válaszolta: — Jelentem, nincs! — Nálam van egy kis üveg­gel — mondta csendesen az előbbi hang gazdája. Gyújtsa fel az előszobában a villanyt és jöjjön be. Amikor Rudolf Schirm­baum belépett, már az elő­szoba volt világos és a szobá­ban derengett félhomály. Há­rom árnyék magasodott az asztal körül. Három pohárban nemes, tompa fényű ital csil­logott. A negyedik pohár, az övé, ott állott keze ügyében. A pap felemelte italát. — ODESSZA — ez a bosszú jelszava. Azt hiszik, legyőz­ve, a lábaiknál heverünk. Hadd higgyék. Mi tudjuk, ODESSZA a negyedik biro­dalom magva. Az első hajtás éppen itt nyújtogatja élő zöld sziklanyelveit. Azt kérdezte Schirmbaum, mi az ODESZ- S2A? Az ODESSZA — amire fezünk, amiért élünk, és

Next

/
Thumbnails
Contents