Heves Megyei Népújság, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-25 / 225. szám

Kapunyitás jó szándékkal-VEM KELLETT A SÁRON i itevickélni, a községi kultúr- • házhoz tiszta iarda vezet. Az -.épület kis teraszán zene fiszól,'csalogató tánczene, egé- ■gfem fiatal muzsikusokkal, egészen fiatal gitárosokkal és valamivel idősebb tangóhar- mohikával. Aki Makiárra váltotta meg a iegyet Egerben, már tud­ta, mi készül itt. mert az eg­ri vasútállomáson is hirdette a kézzel írott plakát: ifjúsá­gi klubot avatnak Makiálon. Az „Orion” névre hallgató Hiúsági klubot. Gordos Dénes kultúr ház- igazgató - irodájában pz ama­tőr rendezvények előtti jól ismert. kedves zűrzavar. Szervezett zűrzavar. — Ti az ajtónál maradtok, és ha megkezdődik a műsor, senki sem jöhet be. — Amikor a titkár elv- társ elvágja a szalagot, a kö­zönség is kivonul az oldalaj­tón, mindenki megnézheti a klubszobát, aztán a bejárat­nál újra visszajönnek — mi­után megváltották a jegyet a bálra..: , A nagyterem — bálterem, ipozihelyiség. színház — fel­díszítve. még a kályhára is futott színes krepp-papír csík. A klubhelyiségben új. modern bútorok, frissen fes­tett falak, ragyogó fehér mennyezet. — Nemrég javíttattunk ki mindent — mondja Gordos Dénes, a fiatal igazgató, kö­vetve a pillantásomat^ a mennyezetre. — Ott néhány hónapja még benézett az ég... Az új ifjúsági klub immár teljes jogú vezetősége az iro­dában vár a megnyitásra. — Eddig nem volt szükség klubra? — Dehogynem. Próbálkoz­tunk többször is, de valami miatt mindig abbamaradt. Nem volt segítséa — És most? — Uj bútort kaptunk, nemsokára lesz rex-asztal is, van már televízió, sok tár­sasjáték. s még két helyiség­gel bővül az ifjúsági klub: megkapjuk a megüresedő szolgálati lakást, és a nagy­teremből függönnyel levá­lasztunk egy részt. Ami a legfontosabb, az már meg­van. A következő lépés a program megszervezése. A FELVILÁGOSÍTÁSO­KAT Makiári József klub­vezetőtől. és Kovács János irodalmiszínpad-vezetőtől ka­pom. Megtudom még, hogy egyelőre harmincegy tagot számlál az „Orion”, hogy tag­sági igazolványuk is lesz, tagdíjat fizetnek közös ren­dezvényeik fedezésére, meg­hívnak táncdalénekeseket, irodalmi színpadjuk önálló műsorokat ad, kérdéseket állítanak össze a meghívott előadók számára, vitatkoz­nak, és kéthavonta bált ren­deznek. Egyelőre ezek az el­képzelések. — Diákok járnak a klub­ba? —Csak én. Főiskolás va­gyok ... — mondta Kovács József, az irodalmi színpad vezetője. — A gimnazisták­nak nem jó a „hazai”. De a szüleik sem engedik szívesen őket. hivatkozva a régebbi próbálkozások sikertelensé­gére, rossz emlékére. Nehéz lesz viszahódítani őket. A községi pártszervezetek csúcstitkára, Kérészy Ká­roly hasonlóképpen teljes energiával dolgozott az ifjú­sági klub világra segítésé­ben. — Egy kérésünk sem volt teljesíthetetlen... — mond­ta Gordos Dénes. — Még én is fiatalnak érzem magam — hárítja el a köszönő szavakat a titkár. — A pedagógusok? ... kér­dezem tőle. — Eljönnek? Segítenek? Kissé eltűnődik. — Sajnos kevés közöttük a „Lámpás”. De ez rnár egy másik téma ;.» AZTÁN MEGKEZDŐDIK A MŰSOR, a helybeli kis Tízperche*9 Élesen berreg a Verpeléti Általános Iskola folyosócsen­úttörők zenekara játszik. jelezve a tenítási óra — I véget. majd felolvassák a klub léte­sítéséről szóló okmányt, sza­valat hangzik el, rövid be­szédet mond Kérészy Ká­roly. s végül egy ollóval át­vágja a klubhoz vezető ajtó­nál a piros szalagot. A kö­zönség megnézi a klubhelyi­séget, a derűs pillantások ar­ról beszélnek, hogy tetszik mindenkinek. A kezdet tehát jó volt, de a megnyitás ün­nepnapját hétköznapok kö­vetik, s az életrevalóságot itt kell bizonyítani. Életre­valóságot: hogy a munka után ide is hazatérnek a községi fiatalok. (kátai) „Nagytízperc” követ­kezik! Az eddig kihalt folyo­só pillanatok alatt benépe­sül ... s én a színek, hangok és a zokniban-papucsban sza­ladgáló gyerekek forgatagá­ban találom magam. Ki az uzsonnájáért szalad, ki a mosdóba, van, aki egy másik osztálybelihez, de olyan is akad bőven, aki egysze­rűen csak szaladgál —, mert ilyenkor ezt is szabad. Nagy­jából egynövésűek, de én. közülük is a legkisebbeket keresem. Az új elsősöket! S hogy hol vannak? — Ott ni! — mutat az egyik rohangáló, a sarokban levő Egyszerű, szerény kis nyolcszáz oldalas regényt ír. Izgalmas, cselekményes, fordulatos regénynek szánja: életének, története. Csak kissé lassan halad vele. Állandóan elalszik fölötte. * A pénztáros megszámolja az utolsó köteg szá­zast is: négymiilió-hatszázötvenezer-száz forint. Stimmelek — mormogja magában megelégedetten, aztán odafordul a másik íróasztalhoz: — Nincs egy húszasod? Másodikén megadom . .. Nekem egy vasam sincs — teszi hozzá magyarázó- lag, miközben bezárja a páncélszekrénybe a négy- millió-hatszázötvenezer-száz forintot. * Találkozás. — Szervusz . . . szervusz. Ezer éve nem láttalak. Igazán örülök, hogy látlak .., — Szervusz, öregem . •. nahát, ezt « szeren­csét ... Hogy vagy? — Kösz. És te? — Kösz. Én is. Szervusz. — Szervusz! Ennyi az egész. Ezer év után1 padra, amelyen szép sorjá­ban gyerekek ülnek. Uzson­náznak. Ok lennének azok a nebu­lók, akiket azért kerestem fel, hogy megérdeklődjem, vajon az eltelt három hét alatt si­került-e beleszokniuk a „zord” iskolai rendbe, fegye­lembe, s megtanulták-e már, hogy az órák alatt a tanító nénire kell figyelniük, és csak azt szabad tenni, amit ő mond ... ? Kérdéseimre „csupa okos” választ kapok. — Milyen az iskolában? — Jó. — Mit csináltok itt? — Tanulunk De amikor azt kérdezem, hogy mit szerettek itt a leg­jobban csinálni — megoldód­nak a nyelvek. Csukovics Sári: Én gyur­mázni szeretek a legjob­ban ... meg fekvő és álló vo­nalakat rajzolni. Pál Kovács Ildi: Én meg várat „írni”. — Meg görbe vonalat. Azt úgy kell csinál­ni, hogy felülről megkezdjük és lefelé kikerekítjük... Az­tán kész is a görbe vonal. Varga Magdi: Én is szere­tek „csészevonalat” rajzolni. Simon Jancsi: Sn meg t»« nuin: szeretek... — És ki szeret közüietek játszani? Egyszerre lendülnek fel a kezek; én, én, én! De fogócs- kázni én szeretek a legjob­ban! — kiabálja hátulról Ha- dobás Sanyi. Mindössze három hét telt el az első iskolaévből, s a 58 verpeléti kisiskolás. Petne’ná- zi Ferencné és Horváth Sán- dorné tanárnők irányításával már „beilleszkedtek” az is­kolai életbe ... Megtanulták; mikor, hogyan és mit kell. és mit szabad tenniük. Nincs idejük szomorkodni az ott­hon. az óvoda, s a játék után, mert itt az új helyen, a ta­nító nénik gondoskodnak ar­ról. hogy sok érdekes dolog történjék velük . .. — Az első évben hét tan­tárgyat tanítunk — játékot formában. Az érdemjegyeket is piros és fekete fjó és rossz) pontok formájában adjuk hogy a gyerekek fokozatosan szokjanak az új „rendhez”. S mit mondjak az idei évfo­lyamról? Könnyű dolgunk volt... közülük a legtöbben az óvodából jöttek hozzánk, megszokták már a közössé­get... b. í Hogy mik vannak? Az Orleans nevű ifjúsági lap nemrég pályázatot hir­detett a legszebb szerelmes levélre. Amikor a győztes megjelent, hogy a zsűritől át­vegye a diját, kiderült, hogy az illető 80 éves és megrög­zött agglegény. ★ Egy Stefan Rahenkov nevű lengyel férfi valóban nem közönséges rekordot ért el: 3500 métert tett meg egy ga­, ■,,AV%VJ._rj.Jvr .......................................................... Bo drogi Sándor kémregénye 25. Rudolf Schirmbaum az utolsó kocsiba szállt. Meg­fordult benne a gondolat, ha menekülnie kell. és kiveti magát a robogó szerelvény­ből, így nem kerülhet a kere­kek alá. A hajnali járaton sokan igyekeztek munkahelyükre. Schirmbaum behúzódott a kocsi peronjának sarkába. Amikor a kalauz jött két fo­rintost nyújtott neki. Semmit nem szólt a kalauz, egy átszál­lójegyet tépett és egy forint harmincat a tenyerébe szá­molt. Schirmbaum zsebre tet­te a pénzt és unottan elfor­dult Fisztolvcsővei nézett szem­be. — Most lelőlek, bácsi. Megérkezett Budapestre::. ■ Azokban az órákban, ami­kor Gömörv doktor az apró­hirdetés megfejtésével bajló­dott, Wocheck professzor mar az egyik üdülőhelyen pihente ki kalandos utazásának fá­radságait. Hilde — mint ■mindig — most is mellette volt és minden igyekezete arra irányult., hogy az idős tudós gondjaiból minél többet át­vállaljon magára. Minde­nekelőtt kis kézi könyvtarat szervezett a Magyarországon gyártásra kerülő műtrágva- -féíékei ismertető művekből. Később réhánv tucat kém­csövet. pipettát, egyszerűbb ßlmüs&B September 3S., werft» vegyi anyagokat szerzett be, gondolta, még az ezekkel va­ló játszadozás is könnyít fő­nöke lelkiállapotán. Ám ezen a délelőttön vá­ratlanul két férfi kereste a tudóst. — Szigony őrnagy vagyok — mutatkozott be az egyik —, a magyar elhárítás tiszt­viselőiéként kellett megke­resnem önt, doktor úr. — Miért? Talán azt hiszi, meghibbantam és kémkedni jöttem magukhoz? — Erről szó sincs, és ha ettől akár egv pillanatig Is félnünk kellett volna, biztos lehet abban, professzor úr. hogy kormányom nem ilyen vendégszeretettel gondoskod­na önről. — Hilde! — kiáltott a professzor —. ezek az urak rád gyanakszanak. Szigony őrnagy csendesen felnevetett. — Ügy látszik, bal lábbal méltóztatott felébredni. Saj­nos sokkal komolyabb ügy­ben kell zavarnunk profesz- szor úrékat. — Hát akkor rajta. — hallgatom. — Elhoztam a hazája lap­jaiban megjelent legújabb híreket. Ezek azt állítják, hogy ön meghibbant, nem ura többé akaratának, álla­pota oly súlyos, hogy bekö­vetkező halálával — a mi embertelen bánásmódunk kö­vetkeztében — bármely pil­lanatban számolni lehet. Megtiszteltetés, hogy ön ép­pen nálunk keresett mene­déket. Döntésének azonban súly«* politikai vonatkozásai ia vannak. Ami* te Só egészségnek örvend, addig semmiféle politikai retorziót közös ellenségeink nem tud­nak Magyarország ellen al­kalmazni. Abban a pillanat­ban azonban, ha önnek vala­mi baja támadna, a rágalmak férgetekét zúdítanák reánk ezek a körök, — Hallja. Hilde? — most mindjárt kiderül, hogy meg akarnak engem ölni. Mit szól, milyen karriert futot­tam be? — Valóban furcsán hag- zik; amit mondok. de azt a veszteséget, amelyet az ön döntése az említett kö­röknek okozott, csak egyféle módon lehet jóváírni. Az ön halálhírével. Képzelje el. ho­gyan védhetnénk ki a reánk zúduló rágalmakat, ha törté­netesen azt állítják, hogy az ön birtokában lévő titkokat akartuk megszerezni, zsaro­láshoz folyamodtunk, ön nem engedett, tehát lelőttük. — De hisz ez hazugság: — Es az. nogy ön — meg­bocsásson a kifejezésért — meghibbant, az igaz? Miért gondolja, hogy ha a tulajdon honpolgárukat így eláztat- ják. akkor velünk szemben gentlemanként viselkednek majd? — Azt akarja tanácsolni, hogy számoljak be kutatá­saimról? Mondjam el íelie- dezéseimet? — Téved, professzor úr, mi nem foglalkozunk ipari kémkedéssel sem. Amit ön tud, az az ön kincse, amit ön titokban tart az az ön ma­gánügye. Ami reánk tarto­zik, az Wocheok professzor és asszisztense életbiztonsága. Csak azért jöttem. — Kérem, nekem soha kémelhárítással dolgom nem volt. Ez az ügy kezd nagyon nem tetszeni. Úgy döntöttem, visszatérek hazámba. Szigony őrnagy felállott, és hallgatag társa is követte a példáját. — Ezt, professzor úr, nem tudjuk megakadályozni. Ön idegen állampolgár, ma is érvényes útiokmányokkal rendelkezik, eltávozhat. Bí­zom benne, hogy odakinn nem azt állítja majd. hogy megvontuk öntől a politikai menedékjogot. • Mini egy nagy szürke ga­lamb, úgy szállt a két tiszt közé Hilde Kraus. Kezeit a két férfi vállára tette és líd erőszakkal nyomta vissza őket a fotelba. — De uraim. — mondta, — csak nem képzelik, hogy a főnököm komolyan beszél? Ismerni kell a gondolkodás- módját. — Látják? — mondta a professzor —, már Hilde is gyermeknek tart. De igaza van. Kíváncsi voltam arra. hogyan reagálnak. Nem me­gyek én sehova, és várom a „feltételeket”. — Professzor úr. bizonyos­ra vesszük, hogy valamilyen módon a jövőben ügynököket dobnak át a határon és . mi meg akariuk védeni önt min­den atrocitástól. — Munkát adjanak a fő­nökömnek. mert megöli a tétlenség — mondta Hilde. — Két lehetőséget kínál­nánk. Ezekben a hónapok­ban folvik azoknak a dolgo­zatoknak az elbírálása, ame­— Hírre Iveket ifjú tudósjelöltjeink valamilyen tudományos fo­kozat elérése céljából készí- Agttek. Ha gondolja. Buda­pestre utazhat és bekapcso­lódhat e dolgozatok elbírá­lásába. A másik variáció: Berend. Itt egy műtrágya- gyár létesült. Igen korszerű üzem. Ha Magyarország tér­képére vetünk egy pillantást, akkor láthatjuk ez a gyárte­lep egy szikes, terméketlen terület közepén helyezkedik el. A telepen ofcran vegyese­rekkel kísérleteznek, ame­lyekkel felkelthető a meddő talaj termőképessége. Ha gondolja, professzor úr. a kutatási osztály egyik részle­gét ön irányíthatná. Persze... mi szerényebb eszközökkel dolgozunk, mint az I. G. Far­ben. De ott teljes biztonsá­got tudunk garantálni és más módon is elő tudjuk se­gíteni zavartalan működé­sét. — Ez a Berend egész szim­patikus. nem? Hilde? — Hát a tollrángatásná] jobb. — Meg kell mondanom, hogy ugyanakkor Budapesten ic f^tűnik rnnid egv Wo­check professzor. Az ön „testvére”. — És persze az enyém is — mondta Hilde. — Nagyon romantikusan hangzott ez az egész, ugyan nem gondoltunk, de azt hiszem, va­lóban szüksé­günk lesz Hil­de asszony.., — Kisasz- szony! — emel­te Wocheok professzor ég­nek az ujját. — j . Bocsá­nat. kisasz- szony. személy- cseréiéről is. A pesti „profesz- szor” és „asz- szisztense” né­hányszor feltű­nik maid az egyetem kör­nyékén, a diá­kok kiszima­tol iák, hogy ott dolgozik, és amit egv egye­temista tud. minden esz­presszóban ar­ról beszélnek. — S az én nevemben önök bírálják el azokat a dolgo­zatokat?! — Kérem szépen .;sok mindenre vállalkoznánk, de kémiai szakdolgozatok elbí­rálására aligha. Magas kép­zettségű és hívatásos vegyé­szek végeznék ezt a munkát, a szakvéleményekre pedig egv indifferens nevet írnánk. A professzor gondolataiba mélyedt. Azután széttárta a karját... (Folytatjuk,) lambtollat fújva, anélkül, hogy az akár egyszer is le­esett volna a földre. Néme­lyek számára ez a rekord ta­lán értelmetlennek látszik. A lengyel orvosok azonban nem így gondolják. Sőt, javasolják ezt a játékot a gyenge gyer­mekeknek, hogy mellkasuk erősödjön. ★ A 37 éves Lionel Kath Angliában 8 és fél liter sört ivott meg egy óra alatt és ez­zel megnyert egy versenyt, amelyen 200 sörivó vett részt. Kath, miután kiitta a 17 fél­literes söröskancsót, eszmé­letlenül összeesett és nem hallotta annak a 3000 néző­nek tapsviharát, akik ..forró» üdvözölték” győzelmét. Glenn Metiument hirdették ki győztesként egy olyan ver­senyen, amelyben 70-től 80 év közötti versenyzők vettek részt. A sport igen különös volt: kötés. A győztes egy év alatt 200 pár harisnyát és 20 mellényt kötött. A philadelphiai Saint Jo­seph kollégium főiskolás szer- vezete hivatalosan közölte, hogy Dain Kawuti lett az el­ső a nyers aranyhalnyelési versenyen, miután 269 dara­bot nyelt el. Kawuti legna­gyobb ellenfele — a főiskolás Sud, csupán 200 halacskát evett meg. A verseny sza­bályzata szerint a 200 halacs­kát nem csupán elnyelni kell. hanem a fogakkal össze is kell rágni, ezt azonban Sud gyomra nem állta ki. Egy zürichi szórakozóhe­lyen a 22 éves Armin Kurz új rekordot állított fel: 170 órán át mutatta be és kom­mentálta mikrofonon a tánc- lemezeket. összesen körülbe­lül háromezer mikrobarázdás lemezt. Ezzel megdöntötte angol elődjének 165 órás re­kordját. Munkavédelmi filmet forgatnak Petőfi bányán Petőfibányán a gépüzem­ben nagy figyelmet fordíta­nak a dolgozók egészségvé­delmére. A munkavédelmet szolgálja egy tervezett mun­kavédelmi film forgatása. A forgatókönyvet Gál Béla, üzemi főmérnök irányításá­val készítették el. A felvéte­leket Dóra Győző, az üzem fotóriportere készíti. Szerep­lők: a± üzem dolgozói. A té­mát az üzem életéből mer** tették a film készít®.

Next

/
Thumbnails
Contents