Heves Megyei Népújság, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-22 / 223. szám
Élő irodalom ételeket szeretett. Aztán, hogy Sárika nem .él e a tanyasi iskolában. Hogyan állja meg annak a sok »ues férfinek az ostromát. — Huszonöt kilométeres körzetben nincsen olyan egzisztencia, aki engemet esélyesen meg merne környékezni. — Kacagott, maja sóhajtott az özvegy. — Évről évre előfordul ugyan fiatalabb kolléga, de azok engemet néninek tisztelnek. Harmincon felüli orvosban, állatorvosban ritka a nőtlen. Tavaly került egy özvegy ag- ronómus, de csak cgy-két hóin pig zsizsegtek K‘r“i«tte. Egy élelmes nő.rzemély megkaparintotta. Zsóka nem vette észre, hogy panasz ez s nem a boldogult Károly védelme. Délelőtt folytatták a cipő- vadészatot. Eél tíz tálban váratlanul ráleltek a nemes vadra. Hús színű pár volt, egészen extra, úgyszólván egyedi gyártmány, "em kisebb, sem nagyobb nem volt belőle Zsóka szomorúságára, mert egy számmal kisebb lába lévén, ebben kotyogott a lába. Hóna elatt a cipődobozzal, Sárika szárnyat kapott. Még a déli vonatta’ elutazott. Csak másnap hajnalban ért haza, a buszról a köves útnál szállt le, onnan még két kilométer gyalog, a kerékpár híján. Nem feküdt le, felprőbálta a cipőt: — Istenem, hol logom ezt viselni! Jöttek is nemsokára a gyerekek. Nem vettek észre semmit, pedig az új cipőben tanított. A várakozás megfeszítette idejét, azt a néhány hetet. Olykor azt gondolta, valami okból kihagyják a hirdetést. Április végén kapta meg azt a lapszámot, amelyben végre benne volt a „Harminckilenc éves, szépnek mondott” Mindjárt a cím alatt: Házasság. Ezt jó jelnek tartotta. Csornák Rozika május elején borult ki. Mentőket hívtak ki érte, ő meg azt kívánta, barátnője kísérje be. A Két modern magyar kisregény avagy: a lelkiismeret lázadása CSERES TIBOR} Sárika, a tanítónő Már arra is gondolt, hogy apróhirdetésre válaszol. De annál sokkal büszkébb volt. Március elején, egy hajnali órán fel kellett ébrednie. Kiment csak úgy hálóingben a csupasz-gyepes iskolaudvarra — fojtogatni kezdte az enyhe szellő, amely a csillagos égből áradt alá, s leán- dervirág, meg szegfűszeg illatú volt. Menekült be a házba. A hajnal továbbra is ful- lasztó maradt. A vásott lépcső, az ajtó, a küszöb, minden olyan szomorú volt a derengésben. Valami zaj szállt erre? Valaki motoz a ház körül? Igen, egy kutyát kéne beszerezni mégis! Legszívesebben leült volnál küszöbre, de menekülnie kellett be a szobába. Bent a március-szag megszűnt, a türelmetlenség azonban maradt. Fél négy volt, hétig még akár két verset is alhatott volna, ha tud. Csak egyszer hunyta le, talán tíz percre a szemét. Amikor az órája után nyúlt, már fél nyolc volt s hallotta is a tanterembe érkező első gyermekeket. A homok jól elbírta a kerékpárt. Délben beszaladt a faluba, kolléganőjéhez és barátnőjéhez, bizonyos Csornák Rozikához. Rozika nem lepődött meg és nem is legyintett. — Én is felébredtem ma éjjel —. de nekem nem ez az idei első. Én már megszoktam, Sárikám, szívem. Ez a március szabályos. Hidegebb években az április vége hozza meg. ötvenkilencben, emlékezhetsz, milyen korán zöldült, már február végén he- vüléseim voltak. Sári nem értette. — Te szegény' — kacagott Rozika — te gyermek’ Ez azt jelenti, hogy ezentúl már te is közénk tartozol! — De hát te már ötvenkét éves vagy! — Na és? Te Is megvagy már negyvenegy! Sári még nem volt ennyi, de most nem vitatkozott. Megharagudjon? Míg a bicikli vitte, egész úton ezen töprengett, meg kellett volna-e haragudnia. A gyerekeknek írásbelit adott, hogy egész délután hallgathasson. Mert Rozika kíméletlensége megriasztotta. A következő hétre két nap szabadságot kért az igazgatótól, hogy Pestre utazhasson cipővásárlás végett. Ez furcsán hangzott. Ai igazgató csak annyiamért szólni: — különleges cipő lesz az! Az estivel indult s már megvolt a teljes szövege, amint a gyorsvonatra átszállt. Szégyellte azonban, táskájába rejtette s csak Pest alatt vette elő egyszer hogy ellenőrizze. De nem kellett azon egy betűt sem változtatni. Homlokára húzta kalapját — ezt is Pest tiszteletére viselte! Nem kellett várnia semmit s kiadóhivatalban. Az ablakocskán beadta a papírost: ..Harminckilenc éves, szépnek mondott, vidéki tanítónő sógornőin számára, aki l!í— 20 eve özvegy, tudtán kívül ezúton keressük hozzá illő férfi társaságit Leveleket: ...Nyári esküvő” jeligére kérjük a kiadóba”. A szőke ti íztviselőnő közömbös arccal olvast> végig a szöveget. Ceruzája hegyévé! vonalat pöttyintett minden szó alá, hogy forintra számítsa át a segélykiáltást. Odaírta: 120 Ft. Csupán másodszori olvasásra mosolyo- dott el egy csipetnyit, annál a ket’ős, bizonytalan évszámnál. — Hadifogságban halt meg és nem tudjuk pontosan ugyanis. — Százhúsz, tessék a pénztárhoz. Nem haragudott a fiatal szőkére, de az ősz hajú pénztárosnőt szívesebben kérdezte: — Mikor lehet érte jönni? — Két—három hét múlva. Van, aki mindennap bejön érte. Van, aki egyszerre viszi el. Én olyan leszek, gondolta Sári —, aki egyszer jön — s kalapiát lebontotta fejéről mindjárt az épület előtt. S eztán már nem volt kedve járműre ülni, gyalog támoly- pett sógornőjéhez született Szalóki Zsokéhoz, akinek a férje vállalati jogász, kisleányuk, Cicu pedig tizenkét éves. Cicu örült legjobban s igazán, mert nagyon szerette a rokonokat. S a gyermekek tizenkét esztendős korukig sok rokont szeretnének látni maguk körül. — Cipőt akarok vásárolni — előzte meg Zsóka kérdését. — Valami egészen különlegeset, amilyen még nem volt nekem, amilyet csak Pesten kapni! Ebédre hazajött a sógor is, ő is örült, majdnem annyira, mint Cicu. Hevesen kezet csókolt. Csak késve mondta Sári, hogy .nem szabad”, s lefelé is csak késve kezdte nyomni kezét. De akkor már a sógor csókjai rajta voltak. Ebéd alatt Károlyról beszélgettek. Szalóki Károlyról, mint aki csak rövid külföldi úton tölti valahol időt, s nem a földben. Ebéd után a sógor elköszönt, Zsóka pedig vállalta, hogy segít a cipőkeresésben. Ideiével maga rendelkezett a Buksi kötőgép jóvoltából. Alkalmas cipőt azonban estig nem találtak Vacsoránál megint Károly kei ült szóba, hogy milyen Takács Erzsébet: SZÉNHORDÓ okszor elmondjuk mostanában, hogy a mai olvasót igazán elkényeztetik íróink: irodalmunk alig hagy lélegzetvételnyi időt az élmények feldolgozására, máris újabb és újabb művek kényszerítenek bennünket állásfoglalásra vagy bölcs meditációra. S mindez így van jól, mert a kényszerítő élmények az élő magyar irodalom változásait mutatják. Ezek sokfélesége pedig megint örömünkre van, mert a gazdag érzelmi és gondolati — s nem kevésbé gazdag formai — színskála az irodalom élet- képességét, biztató jövőjét ígéri. E gazdagságot most két új kisregény igazolja. Persze nem valami mechanikus azonosítás ösztönöz arra, hogy egyszerre szóljunk róluk. Mert Cseres Tibor Bizonytalan század című regényét és Mészöly Miklós Saulus-át összekapcsolja az írói szándék megközelítő azonossága. Mindkettő a lelkiismeret lázadását tárja fel, bármennyire is különböznek témában és alaphangulatban, mindkettő az emberi magatartásformák, belső tulajdonságok és külső körülmények által determinált erkölcsi oldalát kutatja. Cseres Tibor ironikusan. Mészöly Miklós elvont komolysággal. A Bizonytalan század hőse egy tartalékos főhadnagy, aki a tanítói katedrát cserélte fel az egyenruhával és a háborúval. A kormányzói proklamáció és lelkáismerete szembefordítják a háborúval, és 1945 tavaszára — az olvasó izgalmát borzoló kalandokon át — a Budapestet ostromló, majd felszabadító szovjet hadsereg oldalára viszi századát. Sűrített cselekmény, merész tömörítés és még merészebb filmszerű vágások jellemzik a Hideg napok írójának új regényét. Igazán újszerű, modem kisregény ez, melynek irónikusan groteszk helyzetei nemcsak a kalandregény izgalmát biztosítják, de a nemzeti történelem e nehéz időszakára kényszerítik önvizsgáló figyelmünket. Valami könnyed, izgalmas kalandot élvezhetnénk az iróniában, ha a tragikomikus helyzetekben nem gondolnánk a véresen komoly háborúra. De az író kényszerít bénnünket, és mindúntalan az eseménynek hiábavalóan kiszolgáltatott egyes ember sorsán gondolkozunk el. •. Saulus az emberi sors erkölcsi oldalának vizsgálatára nagyobb elvontság, gal vállalkozik. Ez az absztrakció nem is teszi könnyű olvasmánnyá Mészöly Miklós új regényét, de mélysége az emberi lelki ismeret bölcsességét ismerteti fel az olvasóval. Az ismert bibliai „pálfordulás” persze itt csak ürügy arra, hogy az ősi történetet — miként lesz Saulusból Paulus — segítségül híva, a mai kor erkölcsi kérdéseire, a hűség, a hit, a bűn, a szeretet és a gyűlölet, a bizalom és a bizalmatlanság ellentmondásaira villantson fényt. Mészöly Miklóst már nem a damaszkuszi országút megtérő apostola foglalkoztatja, hanem az a lelki folyamat, ahogyan a keresztényüldöző Saulus lelkileg megérik a fordulatra. Amikor a dogmává emelt „Törvény” ne- vében a bűnüldöző Saulus nem tud hinni önmagában, mert megbízói sem bíznak benne, meg saját lelkiismerete is fellázad a cél érdekében, minden eszközt szentesíOSVÄTH GABOR VERSEI: Oxigén Pohár víz falán az üveg: Áttetsző tested körüllibeg. Szemeden a jóság: kerek karikák, A szádról a szavak: buborék-csodák: Pohár aljáról indult expedíció. Szétpattannak hogy megments: oxigén-adó; Felszívom kiszáradva, bokor a nedvet. Tüdőm mindenestül sejtjeimbe kerget; Mellem: magasba röpítő léghajó! A gond: homokzsák, földre puffanó, Fáradtság? éjszaka-csobogás részeg-kurjongatás valahonnan Ismerem az egyik részegen abajgót a Jókedv személyi tulajdon nem lehet kifogásom ellene elirigylem tőlük meg a másnaposság mérgét is a szemrehányás-serlegében klhőrptntnséBe Szomjúság? Mindes-egyes enybet-adó cseppre. Búzatáblán, legény, szeretőre. Ádámcsutkám rábukik; A kortyintás: kaszasuhintás! ION. tő „Törvény” éllén. Ez az elidegenedés azonban nem végzetes. Sokféleképpen lehet értelmezni Mészöly Miklós regényét, de az egzisztencializmus sötét magányát nem éreztük a mű olvasásakor: Ellenkezőleg: a fellázadt lelkiismeret a letisztult lélek bölcs nyugalmát igazgyöngyként teremti meg. Az bizonyos hogy. a Saulus, mint az ilyen jellegű művek, kínálja a többféle értelmezés lehetőségét. De egy tekintetben most is biztosak lehetünk: az emberi igazság és méltóság megórzése, bár gyöt- relméken keresztül, ennek a regénynek is sarkalatos mondanivalója. Mészöly Miklós régénye stílusa miatt is figyelemre méltó. A nyugtalan emberi vívódást méltóképpen hordozza a szűkszavúan száraz mondatok pergése. Az olvasód figyelem koncentrálását szolgálja a modern próza eszközeinek felvonultatása. Mozgó cselekmény helyett, látszólag indokolatlan megfigyeléseket, álomszerűén goimolygó képekét. villanó gondolatokat olvashatunk, amelyekben lüktető elevenséggel tárul fel egy emberi lélek őszinte útkeresése. seres Tibor regénye a Kozmosz- könyvek sorozatában jelent meg. Mészöly Miklós régényét pedig a Magvető Könyvkiadó adta ki. E. Nagy Sándor
