Heves Megyei Népújság, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-22 / 223. szám

»B fogyasztási szövetkezetek és a mezőgazdaság” Országos kiállítás készül Füzesabonyban * Nagyszabású, »rszágoe ki- f állítás előkészületei kezdőd* lek meg a napokban „A fo- . gyásztási szövetkezetek és a mezőgazdaság'-’ címmel Fü­zesabonyban. A kiállítás, ope­ratív rendezője a Heves me­gyei MÉSZÖV, de ugyaniak­kor a rendező szervek között szerepel több, országos szö­vetkezeti vállalat és központ, valamint a füzesabonyi, a do- moszlói, az egri. a hatvani, a gyöngyösi es a kápolnai fo­gyasztási szövetkezet is. A kiállítás ünnepélyes meg­nyitására szeptember 27-én délelőtt Füzesabonyban, a járási művelődési házban ke­rül sor. A rendezők bemu­tatják a HERBARIA, az OMSZV, a FOTK, Szövetke­zeti Keltetőállomás termé­keit, illetve készítményeit, a háztáji gazdaságok, termelő- szövetkezetek és szakcsopor­tok kisállatait (nyulat, ga­lambot, tojó és húshibrid ba- romfifajtákat), továbbá a zöldség-, gyümölcs-, burgo­nya- és gyümölcsfaféléken kí­vül bogyós- és szőlőszaporító- anyagokat, méhészeti eszkö­zöket, a kisállatok táptakar­mányait, valamint növény- védelmi eszközöket és nö­vényvédő szereket is láthat­nak majd az érdeklődők a kiállításon. A megnyitás után pedig — három napon át — gazdag is­meretterjesztés! program kö­vetkezik. Az első nap Heves megye mezőgazdasága; Gyü­mölcstelepítés; Gyümölcskár­tevők; és Gombatermesztés címmel filmeket vetítenek. Másnap, szeptember 28-án, NGárdos Ferenc, a FOTK osz­tályvezetője a nyúltenyész- tésről. Rimler Károly, a Kis- állattenyésztési Kutató Inté­zet nyugalmazott igazgatója a korszerű baromfitartásról tart előadást, s levetítik a Csibenevelés, a Lúdtenyész- tés és a Tojóhibridek tartása e háztáji gazdaságokban cí­mű szakfilmeket. Szeptember 2>-én pedig Kocsis Sándor, az OMSZV igazgatója tart előadást a méhészét időszerű kérdéseiről, amelyet a Ván­dorméhészek és a Méhek a mezőgazdaságban című kis- filmekkel illusztrálnak. Az előadásokon és a filmvetíté­seken kívül szakmai tanács­adásokat tartanak. A kiállítás, valamint a szak­előadások és filmvetítések iránt bizonyára sok szakem­ber és szövetkezeti gazda ér­deklődik majd megyénkben, amely egyben hasznos ta­pasztalatcserét is jelent . a ■ résztvevők számára. (f- *.) ' Megint megkísérlik a gyöngyösiek Legalább négy éve annak, hogy a gyöngyösi fiatalok szinte felkiáltottak örömük­ben: megnyílt a szeszmentes ifjúsági szórakozóhely. Min­den szombaton délután kite­hettek a mostani Gyöngyös Étterem bejárata fölé a táb­lát: Csak fiataloknak! Illetve, ezen a táblán szükség lett volna még ki­egészítő szövegre, amely tud- tul adja, hogy ide csak meg­hívott fiatalok jöhetnek szó­rakozni. Hogyhogy, talán sze­lektálnak még saját körükön belől is? Kiválogatták az „arra érdemeseket”? Valóban így volt, de az ér­demet nem szabad idézőjelbe tenni. Az egyes KlSZ-aiap- szervezetek válogatták ki minden héten azokat a lá­nyokat, fiúkat, akik mozgal­mi munkájuk révén kiérde­A „helyzet”. Szeretem ezt a szót. Magyar szó, zsurna­liszta szó, megszokott szó, amelyre minden helyzetben bizton lehet számítani. Van bel­politikai helyzet és természetesen külpolitikai helyzet, van helyzet a kiskereskedelemben és a nagykereskedelem frontján, sőt akad hely­zet a helyzet frontján is. A meteorológia sem lehet meg helyzet nélkül, s még kevésbé a labdarúgás. Van kényes helyzet, pikáns hely­zet, testhelyzet, rossz és jó helyzet. Már nem is magyarul beszélünk, hanem helyzetül. Pedig hej, helyesen helyzetül be­szélni nem éppen könnyű helyzet a helyzet lelkes használóinak helyzetében. Bizony! ... mert manapság ez a helyzet a hely­zettel! (-6) mellék, hogy a hét végén ke­vés pénzzel megússzák a szórakozásukat. pihenésüket. A szeszmentes ifjúsági klub tehat pedagógiai eszközként is szolgált. Aztán néhány hónapi fennállás után lassan, csen­desen, szinte észrevétlenül megszűnt létezni az ifjúság | szeszmen les szórakozó helye. Hogy miért? Volt ebben egy j kis ügyeskedés is. így mond-; ják a KISZ-esek: rászervez-, tek az ő szórakozásukra. Be­vittek közéjük még egy la- j kodalmi vacsorát is, vágj' | valamelyik szocialista brigád; összejövetelét Képzeljük el,, hogyan érezhették magukat j a fiatalok ebben a társbér- | letben? Hogyan lehetett vol- j na biztosítani a szeszmentes- j séget ilyen körülmények kö- i zött? De egyáltalán — a fia- | talok viszolyogni kezdtek gz : egésztől. Rá kellett döbben-. niük, hogy kinézik őket eb­ből az étteremből. Néhány évi hallgatás után j az idén, a tanácsülésen ke­rült szóba ismét a fiatalok , szórakozási lehetősége. Olt j volt ezen az ülésen Bóta i László, a vendéglátóipari vál- j lalat igazgatója is. ö aján­lotta fel, hogy helyet bizto- I sít a táncolni vágyó fiatalok-' nak — szeszmentes helyet, olcsó árakkal, zártkörben, „rászervezés” nélküL Szeptember 28-án lesz a „premier”. Délután 3-tól es­te 8-ig a Gyöngyös Étterem és a déli városrészben azj Olimpiai Presszó csak a fia- j talokat fogadja. Zenéről a j KISZ-esek maguk gondos- j kodnak. Ezt tartalmazza az! előzetes megállapodás. Mi pedig kíváncsian vár­juk nemcsak a megnyitót, ha­nem a folytatást is. Monda­nunk sem kell, a fiatalok ne­velése, magatartása szem­pontjából milyen jelentős­nek tartjuk az ifjúsági szó­rakozóhelyek létesítését, ahol a tanári felügyelet sem hi­ányzik majd. Jó szórakozást, fiatalok! (g moll—■) I Hogy el ne fogyjon ajkunkról a trilla... X táncdalfesztivál frenetikus sikerén felbuzdulva d- határoztuk, hogy a következőre mi is benevezünk. Meg- győzekiésünk szerint győztes versenyszamunkat már el is készítettük. Nem születtünk szövegírónak, dz nem is baj! Túléltük e nagy csapást: dalunkat sz idei fesztivál sike­res számainak verssoraiból állítottuk ös»ze. A szövegírók megértő elnézését kérjük a ragok esetleges megváltozta­tásáért. Módszer tekintetében azonban teljes hűséggel kö­vettük őket: mi is előre gyártott elemekből építettük fel müvünket. Na menj, úgysem sikerül... Amikor én még kis srác voltam, egyik nap leültem a zongorához, néztem a kezeimet. ujjaim futottak a billentyűkön, szépen játszották a Liszt-rapszodiát — még ma is tart, ha nem jön Rita, kreol bőrű, mint egy szenyorita.., Furcsa pár vagyunk, mi ketten: húsz forintért tőlem egyre többet követel! (Szakadjon a... szakadjon a húr, húr, húr???) Mért kell ebben tönkremennem, mondd, mondd, miért? Na nem, ami sok, az sok! Ezt nem teheti énvelem senki sem! Ez egy befejezett szerelem: vízbe doblak én egy grimasszal... Valaki megy, valaki jön, valaki zörget az ajtón: Edit. Gimnazista, karcsú, szőke, szelíd,, lesi az arcomat, figyeli lábamat, még egy perc, és tép vadul. (megmondom a jo anyjának!) nem kell sok, és sárba ránt,.. Roppanva zeng és aztán csend! Fújhatjuk az egészet, nem ég! Fáradt vagyok és fáj a fejem is (elfáradt tán a vágy). Nem sikerült. Van ilyen. Hol az igazság? Hol az igazság? Ide körénk ritmus-jankók. pccegtessetek a szöveg alá valami jó kis beatmuzsikát síppal, dobbal, nyenyeré- vei, megtetézve je-je-jével és máris kész a bomba- siker! (Hogy kevés a szövegben a rím és a ritmus? No és?) ZAHEMSZKY LASZLÖ ZAHEMSZKY LÁSZLÓNÉ — Kölcsönöznél nekem ötszáz forintot. — Ném. — Ezt nem fogom neked elfelejteni! — De ha adtam volna, tüstént elfelejtetted volna. Bodrogi Sándor kémregénye 23. — Berendezéseink szerint, ön, Schirmbaum úr egy lé­nyegtelen kérdés kivételével mindenre a legjobb tudomása szerint válaszolt. Ezt minősí­tési lapján fel fogjuk tüntet­ni. Most visszavezetem szo­bájába. ahol részletes eligazí­tást kap. Holnap este huszon­egy órakor megkezdi felada­tának végrehajtását. A műtőlámpa kialudt, a boxert és a drótvégeket eltá­volították a volt SS-legény testéről, Az orvos sebtében megvizsgálta emberét és megállapította róla, hogy tel­jesen egészséges. Még ebben a helyiségben egy kis fiolát adott át neki. — Ha a lebukás veszélye fenyegeti, harapja el ezt az üvegcsét. Egy pillanat alatt megszűnik önben az élet. Higgye el, ezerszer kényel­mesebb halál az akasztás­nál. . Még megmutatta, hogyan lehet két fülecskével a záp- fog külső peremére az arc húsa és a fogíny közé erősí­teni. — Ne féljen — nyugtat­ta meg Schirmbaumot az or­vos, — verekedés közben nem törik el; szeptember 2®., vasárnap Reszketve kővette a doktort az alsó emeleten lévő lak­osztályhoz. A középső szobá­ban egy konyakos üveg tár­saságában ott ült a „Páter”. A másik szobából dúdoló női hang hallatszott. Schirmbaum túláradó boldogsággal készült Jana viszontlátására. Az asszony azonban hideg volt és visszautasító. — Mindig csak érzelegni akarsz — mondta. — Igazán férfiasabb lehetnél, felnőt­tebb és nem ilyen gyerekes. Schirmbaum kedvét szegve tért vissza az asztalhoz. Ami­kor leült, feltárult az ajtó és a pincér gördülő asztalon va­csorát szervírozott. Jana is, a „Páter” is jó étvággyal fala­toztak. Schirmbaumnak egy falás sem ment le a torkán. Amikor az asztalt letakarí­tották, a „Páter” egy térké­pet vett elő, A rajz Magyar- ország középpontját ábrázol­ta, negyven-ötven négyzetki­lométernyi területet, Buda­pest nyugati része, a Duna vonala és a határ irányában. — Holnap este a késő éjszakai órákban átlépi a magyar ha­tárt és mi Budapest közelé­ben eddig a pontig juttatjuk. Itt az út mentén, láthatja, a Helyiérdekű Vasút nyomvo­nala vezet. Amikor szárazföl­det érez a talpa alatt, átmegy az út túlsó oldalára, felül az első szerelvényre, amely a fő­város felé halad, jegyet vált, senkihez nem szól, senkitől nem kérdez semmit. A Helyi­érdekű Vasút végállomása e híd lábánál van. Ezt a hidat Margithídnak nevezik. Átkel a hídon és a híd túlsó hídfő­jénél kezdődő úton halad élő­re. Két nagy kereszteződést érint, az elsőt valaha régen Berlini térnek, a másodikat Mussolini térnek nevezték. — Ez az Oktogon, nem? — kérdezte Schirmbaum. — Persze... hiszen maga pesti, vagy legalábbis Pest környéki gyerek. Ha tudja, hol az Oktogon, azt is tudja, melyik az Andrássy út? — A hatvanas szám előtt néhány éjszaka őrséget is áll­tam — mondta Schirmbaum. — Régi szép idők... De tér­jünk a tárgyra. Megkeresi ezt a számot, látja? A kapu bal oldalán egy üvegből ké­szült orvosi névtáblát talal: Ne felejtse el a nevet: dr. Gö- möry Zoltán sebész, — ezt látja ott kiírva. Ha az üveg­tábla épségben van, akkor azonnal visszafordul és ma­gára bízom, hol húzódik meg. Ebben az esetben megkeresi a Magyar Nemzet című lap kiadóhivatalát — ezt az újsá­got ugyanis Bécsben is meg tudjuk vásárolni — és a kö­vetkező hirdetést adja fel: „Terepjáró Volkswagen el­adó. „Pesti autós” jeligére a kiadóban”. Jegyezze meg, ha az akció végrehajtása köz­ben, — de már Gömöry dok­torral való együttműködése idején előre nem látott súlyos komplikáció zavarja az ak­ció lebonyolítását, akkor is a Magyar Nemzetben kell hir­detnie. Ebben az esetben a közleménye így hangozzék: „Terepjáró Volkswagen komplett motorblokkal eladó. „Pesti autós” jeligére.” • — Értem. Tehát ha magá­nyos vagyok, akkor nincs komplett motorblokk, ha pe­dig együtt a társulat, és aka­dályok vannak, akkor van komplett motorblokk. — Ott tartottunk — folytat­ta a „Páter” —, ha az orvosi tábla ép, akkor nem megy fel Gömöry doktorhoz. De ha el van törve, akkor nyugodtan felsétál hozzá, becsenget. A szívére panaszkodik majcí, Gömöry megvizsgálja, meg la lálja a tetoválását, így aztán semmi akadálya az együtt­működésüknek. — Jelszó? — Nincs jelszó. A tetová­lása minden jelszónál többet ér. — Tegyük fel, már együtt vagyunk Gömöry vei, mit Kell tennem? — Felkutatják Kari Heinz Wocheck professzort, emlé­kezzék legutóbbi beszélgeté­sünkre. .. Holnap, mielőtt el­indul, közlöm, hogy milyen módon jut Magyarországra és azt is, hogyan kerülnek on­nan vissza Bécsbe. Ezen a pa­pírlapon — nyújtott át a „Pá­ter” egy sűrűn teleírt árkust Schirmbaumnak — mindezt részletesen leírva elolvashat­ja. Holnapig betéve tanulja meg ezt a szöveget. Maga lesz az akció parancsnoka. Gö­möry azonban továbbra is Magyarországon marad. Te­hát vigyáznia kell, nehogy túlságosan kompromittálja őt. Á volt SS-legény eltette a papírlapot. Az ügyet vala­hogy roppant egyszerűnek látta. Ügy érezte, hétvégi ki­rándulásról van szó, olyan feladatról, amelyet ő könnyű­szerrel teljesíteni tud. Meg­nyugodott. — Áz előbb — fordult a Páterhez — ön tízezer márkát ajánlott. Ez a kis akció a bo­londnak is többet ér. Engem nem érdekel, ki ez a Wo­check, arra sem vagyok kí­váncsi, mi van ebben az em­berben, ami ennyi herce­hurcát megér. De valaminek, kérem, csak lennie kell. Ha önök engem pesti kerülő nél­kül szállítanának Dél-Ameri- kába, az magamnak is jó ti­zenötezer márkát megérne. Ez a pesti út azonban olyan fáradságos lesz és annyira ve szélyes, hogy a felajánlott tízezer kevés. Persze nem va­gyok nagyigényű és úgy szc retném, ha ötven százalékban önöknek, és öt- ven százalék­ban nekem len­ne igazam. A tízezres szám nagyon szimpa­tikus. Ebben igazat adók ön­nek, főnököm. De a márkánál egy szebben csengő szót is ismerek. Dol­lár. Tehát tíz­ezer dollár. A „Páter” felnevetett. — Abban a krejzlerájban egészen jó üz­letember vált magából. Wo­check nekünk tényleg sokat ér. Áll az alku. Akkor, amikor itt a ház előtt Wochecket ki­emeli a kocsi­ból, tízezer dollár üti a mar­kát —Akkor ötezer dollárt ka­pok — nevetett Schirmbaum —, mert ötezret most fizet ki, szeretett főnököm. A „Páter” csekkfüzetet vett elő, de Schirmbaum lefogta a kezét. (Folytatjak) A köz javát szolgálni! Talán rendhagyó eset tenne, eltérne az eddigi gyakorlattól, de hasznosságához nem fér két­ség. A gondolat mindenesetre megér annyit, hogy foglalkoz­zunk vele és foglalkozzanak ve­le az illetékesek. Az ötlet a Gyöngyösi Városi Tanács vég­rehajtó bizottságának ülésén hangzott el. Az óvoda- és bölcsöde-épitke- zésröl van szó. Még közelebbről: a város dé­li részében működő óvodák es bölcsődék túlzsúfoltak, a je­lentkezők jó részét kénytelenek visszautasítani, aminek követ­kezményeit nem kell részle­teznünk. Épül ugyan óvoda e* bölcsödé az új lakótömbben Ls, méghozzá az eredetihez képest megemelt férőhellyel, de — majd...! És ha már most ké­szen lenne, akkor sem lenne korán. Mi történne — hangzott el a kérdés a vb-ülésen —, ha a be­ruházók, a visontaí bánya- és hőerőmű érintett vállalatai ese­tenkénti szabad kapacitásukat kölcsönadnák az említett léte­sítmények mielőbbi felépítésé­hez? Végső soron az erőmű és a bánya dolgozóinak gyerekeit fo­gadnák be ezek az intézmé­nyek ! A furcsaság ebben a dologban ott van, hogy eddig még nem hallottunk hasonló „társadalmi segítségről”. De ami eddig még nem volt, nem jelentheti azt, hogy ezentúl nem lehet. Azt szoktuk mondani, az akaraton sok múlik. Ha nem minden-, de majdnem minden. Ennek a megállapításnak az igazát ta­pasztalataink támasztják alá. Példát is tudna mindegyikünk mondani. Tehát — elhatározás kérdése csupán az egész? A kijelentésnek is felfogható kérdésben sok realitás lehet, mert az említett vb-ülésen sen­ki sem kifogásolta, pedig az érintett vállalatok vezetői is ott voltak. Akkor hát...? Bennünk csak egyetlen gon­dolat ragadt meg a kérdéssel kapcsolatban: milyen jó tenne, ha általában azt keresné min­denki, mi az, amiben a köz ja­vát szolgálhatja? Lehetőségeihez mérten, természetesen. Meny­nyivel könnyebben haladhat­nánk előre minden területen, ha nem az akadályok felsorolására fordítanánk energiánk egy ré­szét, hanem az együttműködés módozatainak felkutatására? Régóta jól tudjuk, ami itt van körülöttünk, az a „mi aszta­lunk”. Mindnyájunké, akár kel­lemes ez, akár nem. Akár a kedvük szerint térítették meg ezt az asztalt, akár nem. Ilyen megvilágításban nem is jó a ki­fejezés: terítették meg, mert art mi terítjük meg. Mi, valameny- nyien. És — az is igaz — önma­gunknak terítjük meg. Ha erre az asztalra oda tudjuk vará­zsolni a szerződéses határidő előtt az óvodát, és a bölcsődét, milyen örömet tudunk ezrei szerezni jó néhány családnak! Csak azt kellene az illeté­keseknek eldönteniük, van-e ei­ne lehetőségünk.

Next

/
Thumbnails
Contents