Heves Megyei Népújság, 1968. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-17 / 193. szám
Rita, a vadnyugat „réme” Olasz lilniTígjáték Sokszor mondják-írják mostanában a nézőnek címezve a jó tanácsot: nem kell komolyan venni, amit mi 'most adunk, ez csak paródia, : kinevetése, kigúnyolása annak, amit mások ezelőtt komolyan vettek. Mos is efféle történik ezzel a Ritával. De szerettem volna, ha úgy történt volna: beülök a nézőtérre — miután azt mondták nekem, hogy nem kell semmit komolyan vennem — és vígjáték vagy. paródia címén elszórakoztatnak másfél órán keresztül. Csakhogy ezek a máskor olyan talpraesett, a filmhez értő, az emberi érzelmeket, szenvedélyeket, sőt a társadalmi morált és emberi bölcsességet sem elhanyagoló olasz filmesek most az egyszer rászedtek. Nem Rita Pa- vonéval, a dalokat megkaptuk. Sőt többet is kaptunk ebből ^z egyébként valóban kedves és fiús énekes-sztártól, mint amit elvártunk tőle és belőle. Öldökölt, verekedett, egv ökölcsapással egyszerre három férfit terített le. Ezt még csak elviseltük volna valahogyan, mert mit meg nem tesz az ember manapság, hogy tánczenét hallhasson. kivált egy sztártól. De ez a film olyan, mint egy agyonhordott, rojtos farmer- nadrág, amit felül kezd nézni az ember és olyan hosz- szú, hogy csak nem akar a földig érni. Ez a kétségbeej- tően üres mese, amit a farmernadrághoz hasonlítok, olyan naív. olyan hosszú és olyan unalmas, hogy még a folyton nyakánál fogva elő- ráncigált tánc- és dalbetétek is megkeserednek tőle. Sok minden megbocsátható egy filmen, de a nézőtér unalma nem! Ferdjnando Baldi — a film rendezője — tömegjelenetekkel és vitathatóan kevert indián szertartásokkal igyekezett színesebbé tenni azt az óvodásoknak is egyszerű mesét, amit az arany ellen, az önzés ellen, az emberi élet megrontó szenvedélye ellen szerkesztett. (farkas) ISsínk bán HÉTFŐ, 20.20 Katona József 1815-ben fejezte be művét és adta be az „Erdélyi Múzeum” drámapályázatára. amelyet abból a meggondolásból rendeztek, hogy a megnyíló kolozsvári új színház a pályázat díjnyertes magyarnyelvű darabjával nyithassa meg kapuit a közönség előtt. Hogy Katona József a Bánk bánnal menynyire megelőzte korát, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a pályaművek között az eredményhirdetéskor meg sem említették, és csak 30 év elteltével írta le Gyulai Pál: a Bánk bán kétségkívül a legnagyobb magyar tragédiánk. A pályázatra beadott mű, a Bánk bánnak nem a végső, ma ismert és játszott változata volt ugyan, de Katona József művének alapgondolata, az írót foglalkoztató probléma még idegen volt a korabeli íelfo- ! gástól. Ezúttal a drámát a képernyő műfaj követelményeinek megfelelő feldolgozásban láthatjuk. A címszerepet Latinovits Zoltán. Melindát Béres Ilona, Tiborcot Görbe János, Biberachot Mensáros László alakítja. Rendezte: Szinetár Miklós. A Himnusz !<öltő;e| CSÜTÖRTÖK, 19.40 Kölcsey Ferenc a reformkor irodalmának és közéletének egyáránt kiemelkedő alakja volt: költő, író, politikus, szónok — a nagy tehetség minden területen hatalmasat alkotott. Az emlékműsort Csanádi Imre bevezetője nyitja meg, majd legkiválóbb művészeink tolmácsolásában hallhatjuk a költő legjelentősebb verseit és egyes részleteket prózai munkáiból. A műsoron Huszt, A szabadsághoz, a Zsarnok, a Hervadsz, a Sokáig ismeretlenEgyedülálló könyvritkaságot jelentet meg rövidesen az Akadémiai Kiadó. Hat kötetben lát napvilágot „A magyar nyelvjárások atlasza”, amely 327 hazai és 68, határainkon kívüli község mai nyelvjárását mutatja be 1.162 térképen, összesen mintegy hárojnnegyedmillió szóadaton. Az atlasz anyagát a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének tudományos kutatói, a budapesti, debreceni egyetem tanárai gyűjtötték össze. Körülbelül 15 évig tartott e kutatómunka, amelynek során több mjnt 12.000 falusi lakostól vettek fel adatokat. Minden tizedik hazai, magyar községben végeztek anyaggyűjtést, így minden megye, sőt minden járás több községének a legjellegzetesebb tájszavait, kiejtésbeli sajátságait közlik a kiadségben, a Versenyemlékek éá a Himnusz szerepelnek. A told kapufában | SZOMBAT. 16.05 Magyarul beszélő román film, a Délutáni előadás című sorozatban kerül képernyőre. A film egy négytagú geológuscsoport munkájáról, kutatásairól szol. három férfi és egy nő a hegyekben vasércet keres; négyük „nomád” életét és a közöttük kialakuló ellentmondásokat kíséri végig, bemutatja emberi jellemvonásaikat, a lélektani konfliktusokat és azok megoldását. ROBIN HOOD | SZOMBAT, 20.20 A ma már gyermekkorunkban jól ismert történet megszámlálhatatlan feldolgozása közül ezúttal zenés változatban láthatjuk, amely a romantikus történetet végképp a líra felé sodorja. Az első rész, a Seriff felesége, a feleség elrablásáról szól, amivel a férjét arra kívánják késztetni, hogy megértőbb legyen a néppel szemben. ványban. Térképeken mutatják be és átfogó képet adnak a mai nyelvjárások vidékenként eltérő legfontosabb kiejtés beli különbségeiről. Ezek a térképek felölelik a földművelésre, a mezőgazdasági eszközökre, a termesztett növényekre, a házi és részben a vadon élő állatokra, a népi építkezésre, táplálkozásra, ruházkodásra, stb. vonatkozó szókincs legfontosabb rétegét, a tájanként mutatkozó elnevezésbeli különbségeket. A Magyar Nyelvjárások atlasza nem csupán a nyelv- tudomány számos ága, hanem több más tudomány, például a néprajz, a településtörténet számára is értékes forrás, sőt hasznos tanulságokat nyújt a növény- és állatföldraiz kutatóinak is. cA (jöiuhöli/íí bődtől a (jerim es boviq A borkóstolás igen nagy tudomány. Szakértelmet, egészséges ízlelőszerveket, jó szaglást kíván, de nem utolsósorban megfelelő szókincset is a kóstolt bor tulajdonságainak jellemzésére. A borkóstolók, borbírálók sokféle jelzővel illetik bírálatuk tárgyát, s ami örvendetes, a borász tolvajnyelvet csaknem kivétel nélkül szemléletes magyar szavak, kifejezések alkotják. Érdemes egynéhány jelzőt elősorolni a borbírálatok gazdag szaknyelvéből. A legegyszerűbb minősítésen kívül, mint például édeskés, nehéz, savas stb., gyakoriak a következő jelzők: gazdag, gerinces, gömbölyű (kerek), hosszú, kész, nyújtott, sőt nyúzott, esetleg szúrós (ecetes ízű), kemény, testes, rövid, elegáns. Ami a színt illeti, az lehet például pirkadt is, ha sárga és piros színárnyalatok keverednek a borban. Poros a bor, ha por- szemcseszerű zavaro- sító anyagok lebegnek a pohárban. Lehet a bor kövér is, és ez igen kívánatos „komplex” tulajdonság. Á kövér bor a szakkönyvek leírása szerint testes éstelt ízű, olajos és többnyire édes. A nyújtott bor azonban egyáltalán nem hosszú bor. Az előbbi vizezett, üres, ízetlen ital, az utóbbi viszont azért hosszú, mert ízét, zamatét tartósan érezzük még a kóstolás után is —, ami valóban kellemes dolog. A magyar nyelvjárások atlasza Munkatársaink külíöldön nép elválaszthatatlan jó barát, közösek gondjaink, közöTalálkozás Tyereskovával és Leonovval | Szófiának nagyon sok neves politikus, művész, jó hírű sportoló volt vendége a fesztivál tíz napján. Világhírű operaénekesek, színművészek, tánccsoportok, zenekarok írták be nevüket a fesztivál vendégkönyvébe. A hírt, a dicsőséget, a népszerűséget nem lehet mértékegységgel mérni, de azt hiszem, hogy azzal valamennyi VIT-en járt fiatal egyetért velem, amikor azt mondom: a népszerűség pálmáját, a szimpátia koronáját magasan a Szovjetunió két űrhajósa, Tyereskova és Leonov nyerte el. Természetesen méltán és joggal. Tíz napig szinte mindennap találkoztam velük, s ennek ellenére mégiscsak kétszer láttam őket. Először a fesztivál megnyitásán, másodszor a magyar—szovjet találkozón. Máskor hiába tudtam, hogy ugyanazon a téren, parkban, utcán sétálnak mint én, a melléjük, a köréjük fonódott sok ezres fiataltól minden igyekezetem ellenére sem tudtam közel kerülni hozzájuk. Ugyanis a szerencsésebbek, akik előbb vették észre őket, összekarolva állták el az utat a későbbi csatlakozók elől, így aztán a két szerencsés alkalom kivételével nem maradt más lehetőség, mint 1968. augusztus 11.» szombat követni a tarka, színes tömeget, amelynek közepén jókedvűen sétált, beszélgetett, autogramot osztogatott a két boldog űrhajós. De ami nem sikerült a Russki bulváron, a Dimitrov Mauzóleum előtt, a Szabadság Parkban, az duplán „bejött” a szovjet—bolgár baráti székházban, ahol a magyar küldöttség vendégül látta a fesztiválra érkezett szovjet delegációt, közöttük Tyeres- kovát és Leonovot. Akik majdnemhogy titokban, az oldalajtón jöttek be a terembe, sejtvén, ha belépnek a hallba, ahol közel ezer magyar és szovjet fiatal beszélgetett, talán még máig sem jutottak volna el a feldíszített emelvényig. S ekkor kamatozott a korábban oly sokszor mostoha szerencsém: a színpad előtt mindketten kezet nyúj toítak, s még azt is megvárták, míg elővettem a noteszomat, amelybe mindketten beírták a nevüket. Leonov igazi katona, markáns, erős, büszke tartású, Tyereskova igazi nő, szép, kedves, mosolygós tekintetű. De van közös vonásuk is, s ez nem csupán a bátorságuk. Ahogyan tőlük hallottam: „A magyarok szeretete, tisztelete”. S láttuk, éreztük is ezt a szeretetet. Igaz, Tyeres- kovát hiába kértük, szóval, tapssal, hiába reméltük, hogy ő is odaáll a mikrofon elé, nem tette meg. De megbocsátottuk, elfogadtuk indokát: »Eu tőletek, Magyaieffiúsról jöttem ide a fesztiválra, és higgyétek el nekem, hogy Magyarországon hagytam a szívemet és szív nélkül hogyan tudnék most beszélni?” Derű, jókedv követte szavait, majd csend, amely már Leosen munkálkodunk azon, hogy ti is, és mi is jobban, szebben élhessünk. És ez mindennél erősebb, nemesebb kapocs. Ez a barátság a szív, az ész, a jövő barátsága. Fáradozzunk valamennyien azon, hogy még erősebb, még elválaszthatatlanabb legyen... Szavait sokszor szakította félbe taps, ütemes éljenzés. Beszélt a múltról, a háborúról, szabadságunk második visszaadásáról, a békéről, a jövőről, és természetesen a csillagokról, a messzeségről, amelyet mi úgy hívunk, hogy űr, amelynek arca éppen az ő és a hozzá hasonló bátor társak felfedezőútjai után kezdi megmutatni vonásait, ismeretlenségét. Nem mondta, hogy mikor indul ismét a messzeségbe, de szavaiból, Tj ereskova magyar, ukrán, lengyel fiatalokkal beszélget. novnak szólt, aki Tyereskova helyett is beszélt... — Kedves magyar barátaim! Őrülök, hogy meghívtatok magatok közé. Ügy érzem, barátok közé jöttem, nagyon is kedves barátok kö- gé, A mafiyax és a szovjet mosolyából érezni lehetett, hogy még útnak indul. Büszkeség, jó volt hallani szavait, hogy közösek a gondjaink, munkánk, terveink. Igaz, nem először hallottuk e szavakat, de most mégis ő, a bátor űrhajós, a világűrt meg: járt hős mondta. Szemtől szembe, néhány lépésnyire csak tőlünk... A forró tapsviharokon, a lelkes ünneplésen, a barátok, a barátság éltetésénél, erősítésén kívül volt még ennek a találkozónak más felejthetetlen pillanata is. Tyereskova és Leonov között egy galamb- szürke hajú asszony ült. Zoja Kozmogyemjanszkaja édesanyja. Könnyes szemekkel állt a mikrofon elé... — Nekem a legdrágábbat vette el a háború. Nekem a legszörnyűbb emlék, seb a fasizmus. Fiatal magyar barátaim, fogjatok össze és soha ne engedjétek meg, hogy ismét megszólaljanak a fegyverek. A tí hazátok is sokat szenvedett. Én láttam ezt a szenvedést. 1956-ban Magyar- országon voltam, amikor ellenségeitek ismét fegyvert fogtak. Tudom, már rég begyógyítottátok a sebeket, tudom, már jobban, szebben éltek, mint valaha. Éppen ezért kérlek ismét benneteket, vigyázzatok magatokra, egymásra, hazátokra. A békét, a szabadságot félteni, óvni, őrizni kell. Soha, soha ne legyen többé háború... Teste megremegett, hangja elakadt és még mondani akart valamit, de a megható- dottság már nem engedett ki több szót a torkán. Leonov felénk integetve nyugtatta, de még percek múltán is sírt, zokogott... Nagyon sok ünnepség, baráti találkozó szerepelt a fesztivál programjában. De aligha hiszem, hogy egy is melegebb, őszintébb, igazibb volt, mint ez. Ma is érzem a mindig mosolygó, kék ruhás Tyereskova, a bátor katona, a hős űrhajós kézszorítását, s fülemben csengnek a galamb- szürke hajú asszony szavai.. • Koós József Következik: „MONDD EL MINDENKINEK Szöveg nélkül.. I
