Heves Megyei Népújság, 1968. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-14 / 190. szám

Miniszteri rendelkezés a szarvasmarha-állomány gümőkórmentesítése érdekében A vállalkozás jelentőségé­nek érzékeléséhez legelőször is azt kell leszögezni, hogy a szarvasmarha-állomány gü- mőkórmentesítése hazánkban nem az állatok érdekében történik, tehát nem valami ön­magában való gazdasági cél. A szarvasmarhák tbc-je ugyanis embert is fertőzhet, tehát amikor a betegség el­len küzdünk, akkor az embe­rek érdekében cselekszünk. Ezért különlegesen nagy je­lentőségű az a szabály, hogy Magyarországon a termelők gümőkórral fertőzött tehén tejét közvetlen fogyasztásra nem adhatják el, valamint, hogy a mentesített körzetek­be fertőzött tehén beszállítá­sa szigorúan tilos. A kormány 1964-ben tűzte ki azt a célt, hogy állatállo­mányunkat a gümőkórtól megszabadítsuk. Az állat­egészségügyi szervek, vala­mint a termelők azóta vég­zett szívós munkája eredmé­nyeként a szocialista nagy­üzemek mintegy fele mosta­náig mentesült ettől a beteg­ségtől. Itt van tehát az ideje, hogy újabb lépést tegyünk előre. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter leg­újabb rendelkezése ezt a célt szolgálja. Üjabb szigorításo­kat vezet be és egyúttal a szarvasmarha-gümőkór elle­ni küzdelmet összekapcsolja a brucellózis leküzdésére irá­nyuló törekvéssel. Hazánk ezzel a lépéssel tovább szi­lárdítja pozícióját a világ ál­lategészségügyi szempontból élenjáró országai között. Az új rendelet fő célja az, hogy az ország területén egy­re nagyobb összefüggő körze­tekben váljanak a jószágok gümőkórtól mentessé. A to­vábbi lépések két úton tehe­tők. A nagyüzem, vagy az egyéni tehéntartó kérheti a mentesítést, vagy pedig kü­lönösen indokolt esetben ezt a mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter el is ren­delheti. A két esetben a fel­tételek különbözőek. Egyéb­ként a felügyeletet általában a megyei tanács mezőgazda- sági osztálya látja el és a fel­adatot a megyei állategész­ségügyi állomás hajtja végre. Az eljárás szempontjából a rendelet három csoportba sorolja az üzemeket. Első cso­portba tartoznak a legfejlet­tebbek, ahol a fertőzött szarvasmarhákat külön tele­pen tartják és a borjakat gü- mőkórmentesen nevelik. Eze­ken a helyeken a kérés vagy elrendelés alapján a teljes fertőzött állományt ki kell cseréink A második csoportba tar­toznak azok, ahol az állomány fertőzött, a felnőtt állatokat nem különítették el, de gon­doskodtak arról, hogy a bor­jak születésüktől kezdve el­különített légterű borjúneve­lőbe kerüljenek és ezeket ké­sőbb is gümőkórmentesen nevelik. Ezeken a helyeken meg kell kísérelni a fertőzött állatok kicserélését Harmadik csoportba tar­toznak azok az üzemek, ahol a fertőzött és nem fertőzött állatok együtt vannak. Ilyen helyeken a mentesítéshez ál­lami támogatást nem adnak, csak akkor, ha az üzem gon­doskodik az elkülönítésről, tehát a második csoportba kerül. A mentesítés igen komoly állami támogatással jár. A mentesítő üzem vagy egyéni tehéntartó először is meg­kapja a kiselejtezett állat fel- vásárlási árát Ezenfelül, ha a mentesítést a miniszter rendelte el, akkor kártala­nítás címén kap minden tehén után 5000, ill. minden törzs­könyvezett tehén után 7000, ezenkívül pedig a pótlásra beállított saját nevelésű gü- mőkórmentes üsző után 1000, vagy ha annak anyja törzs­könyvezett akkor 1500 forin­tot Tehát három címen jut pénzhez a gazdaság. A kise­lejtezett állatokat az állat­forgalmi vállalat köteles megvásárolni és ha kérik, ugyancsak köteles pótlásukra gümőkórmentes üszőt szállí­tani. Ha a mentesítést a gazda­ság kéri, akkor segélyt kap. A segély összege tehenenként 3000, illetve törzskönyvezett tehén után 4000, ezenkívül pedig a pótlásra beállított gümőkórmentes üsző után 1000, illetve 1500 forint. A ki­selejtezett állatot az állatfor­galmi ugyancsak köteles megvásárolni és külön kifi­zetni, a pótlásról azonban ez esetben a gazdaság maga gondoskodik. A kiselejtezett teheneket legfeljebb különleges ellenőr­zés mellett és körülmények között szabad meghízlalni. A gümőkórmentesítés lel­kiismeretes végrehajtását és annak eredményét újra és újra ellenőrzik. Amennyiben valaki megpróbálja a rende­letet kijátszani, vagy nem jár el kötelező állategészségügyi gondossággal, akkor a segély vagy kártalanítás összegét vissza kell fizetni. A rendelet célja az állat- egészségügy javítása. Lesz­nek azonban „járulékos” ha­tásai is. Így például az, hogy a gazdaságok akkor szaba­dulhatnak meg fertőzött ál­lataiktól, amikor egyébként is nagy a szarvasmarha-el­adási kedv a takarmányhely­zet miatt. Ez a véletlenek kedvező találkozása. Ezentúl az ügyes gazda vagy gazda­ság a cserét is úgy hajthatja végre, hogy ezáltal nemcsak egészségügyileg, de tenyész- érték szempontjából is ja­vuljon állománya. Így tehát a rendelet az országos szarvasmarha-program álta­lános végrehajtását is segíti. f. a II(trióm IttíiCTOrok mo^ern műszer készült az Esztergomi Elektronikus Mi- ItIUUwMI lüUuLClCn rőműszerek Gyárában. A világviszonylatban is jelentős mű­szer 1 elhasználható az agyhullámok számítógépes értékelésénél, továbbá a hídrezgések mé­résénél, valamint a geofizikai kutatásoknál, szeizmikus mérések kiértékelésére. (MTI-foto — Hadas János felvétele) Mezei ebéden ... A NAPOKBAN Czéllai Lajos bácsi, a poroszlói Űj Erő Tsz építőbrigádjának vezetője, még délelőtt beál­lított az elnökhöz, a párttit­kárhoz, meg a főkönyvelő­höz: — Vettünk egy birkát tar­kón hajítottuk örömünkben, s Noszek János, a házi sza­kácsunk lassan meg is főzi Mióta van alkotmányunk ? Gyakran hallhatjuk és olvashatjuk is az olyan kifejezéseket mint „ősi alkotmányunk”, „ezeréves alkotmány”, „alkotmányos király­ság”, „polgári alkotmány”. Felmerül a kérdés: joggal beszélhetünk-e ezeréves alkotmányról és mióta van országunknak írott alkotmány­törvénye? Mindkét kérdésre egyértelműen és könnyen válaszolhatunk. Ezeréves alkotmány­ról már azért sem beszélhetünk, mert maga az alkotmány szó a XV. század első felében szerepel először hazai írott feljegyzések kö­zött a Gyöngyösi Szótártöredékben. Itt még nem mai értelemben fordul elő, hanem mint az alkat szó származéka. Mai jelentésében, tehát a latin constitutio szó magyar megfe­lelőjeként először az 1700-as évek legvégén, a nyelvújítás szavaként találkozhatunk vele, Nyilván a kalapos király uralkodása idején hazánkat ért jogsérelmek körüli viták során nyerte el mai értelmét A lényeget illetően az a helyzet, hogy írott alkotmányunk, illetve alkotmányt helyettesí­tő írott törvényünk a feudális időkben egy­általán nem volt. Az aranybulla, amit sokan alkotmánytörvénynek vélnek, csupán egy uralkodó réteg kiváltságlevele. A gyakran emlegetett ezeréves alkotmány alapja Wer­bőczy Tripartituma, amely végeredményben az uralkodó osztály érdekeit szolgáló jogsza­bályok gyűjteménye, azonban alkotmánynak, tehát az állam alaptörvényének semmiképpen sem mondható. Az 1848-as törvények megteremtették a polgári alkotmányosság alapjait, de a forra­dalom és a szabadságharc leverése után ha­tálytalanították és a 67-es kiegyezés alaposan megnyirbálta azokat Az első magyar alkot­mánytörvényt a Magyar Tanácsköztársaság hozta és azzal Magyarországon a szocialista gazdasági, társadalmi és politikai rend alap­jait vetette meg. Magyarország első igazi, írott alkotmány­törvénye az 1949. évi XX. törvény, „a Ma­gyar Népköztársaság alkotmánya”, amely az elért politikai, gazdasági és társadalmi vív­mányokat a népi demokrácia alaptörvényévé emeli és megjelöli a továbbfejlődés útját. Al­kotmánytörvényünket azóta több kisebb mó­dosítással bővítették, ezek között van az 1957. évi II. törvény, amely az új címer és zászló leírását és használatának módjait ismerteti. Q)mizafötriiit r Hírét vettem a kitar- ! tó nyomozásnak, mely­re Szeleczki főmérnök hetek óta, éjt nappal- | Iá téve, olyan nagy fi- í gyeimet fordít a Gép­gyártó Vállalatnál. Nem azt nyomozza, hogy a több millió de­vizaforintért importált Nagy Mogul nevű óriás i gép miért nincs az üzemben kapacitásá­nak megfelelően ki- , használva. Azt sem ku- ! tatja, miért nem vál- • latnak más üzemektől bérmunkát, hogy a Nagy Mogul teljes erő- ' vei dolgozzék. Sőt, azt sem kutatja a főmér­nök kartárs, hogy a sa- . ját üzeműk legnagyobb munkadarabjait miért I viszik egységenként 20 1 —30 000 devizaforintos költséggel a Közel- Nyugatra megmunká­lás céljából, amikor azt a Nagy Mogul itthon kiváló minőségben, tokkal olcsóbban és de­vizamentesen elvégez­hetné. Szeleczki főmér­nököt mindez nem ér­É kli. Egyedül azt nyo- yzza, hogy vajon ki U üzemüknek az a kmerő és elvetemült dolgozója, aki a Nagy Mogul mellőzését két­oldalas, sűrűn gépelt levélben az illetékesek­nek bejelentette. Em­berbaráti kötelessé­gemnek tartottam, hogy a főmérnök kartárs egyrészt visszanyerje alaposan megbolyga­tott lelki egyensúlyát — mert egészen más, ha tudja, ki tette a be­jelentést — másrészt pedig meg szerettem volna kímélni a fő­mérnök kartárs köz­vetlen munkatársait és üzemük több száz dol­gozóját az indokolatlan gyanúsítástól — tehát felkerestem öt: — Mi a helyzet a Nagy Mogul mellőzése ügyében? — kérdez­tem. — Felháborító! — fe­lelte. — Az öreg Kuba- csek, a portás fecsegett illetéktelenül a Nagy Mogulról. — Honnan gondolja ezt, főmérnök kartárs? — Mert az öreg min­denbe beleüti az orrát. De Muhai sem különb, a tervosztály főelőadó­ja. Ö terjeszti, hogy a Nagy Mogult legalább két műszakban, de még három műszakban is lehetne foglalkoztatni. — S nem gondolja, hogy igaza van Muhai- nak? — Nem ez a fő kér­dés, kérem, hanem ki tette a feljelentést? Ilyen légkörben nem lehet dolgozni! — De hát ön gya­nakszik Petruska mű­vezetőre is. Pedig nyeg, hogy ki tette el­lenem a bejelentést — önnek olyan nagy a tekintélye, hogy az üzem egyetlen dolgozó­ja sem merészelt vol­na bejelentést tenni. — Mégis megtették. Nem látnak tovább a műhely kapujánál. Mi­nél tovább pihen a Nagy Mogul, annál to­vább tart. De mond­tam már, hogy engem a bejelentő személye érdekel! — Megnyugtathatom, bátor ember. Aláírta a 4% egyedül ö volt azonos nézeten önnel. — Igen, szerinte is elég a Nagy Mogulnak egy műszak. — És szerinte is van elég devizaforintja a népgazdaságnak? — Ismétlem, nem er­ről van szó. Az a lé­nevét. De a felsőbb ha­tóságokat nem ez ér­dekli. — Különös. Pedig nem lehet közömbös, hogy nyugalom és bé­kesség van-e az üzem­ben, hogy megvádol­ják-e a főmérnököt, hogy gyanúsítgatnak-e. — De az sem kö­zömbös, hogy az üzem vezetői közül kik, és mi okból utaznak any- nyit a Közel-Nyugatra, és milyen összefüggés van az utazások és a Nagy Mogul tétlensége között. — Szóval az irigység beszél ebből a díszes társaságból! Valakinek csak meg kell kint tár­gyalni a dolgokat! El­végre 20—30 000 devi­zaforintos összegekről van szó. — Egy kérdést csak, főmérnök elvtárs. A Nagy Mogul két vagy három műszakban el tudná-e végezni itt még a legnagyobb munka­darabok megmunkálá­sát is? — Kétségtelen. De mi a legnagyobb mérték­ben szem előtt tartjuk a takarékosság köve­telményeit. — Nem értem. — Mi Becsben dol­goztatunk! Párizsban sokkal többe kerülne! Elbúcsúztam Sze­leczki főmérnöktől. Mint hallom, tovább kutatja, hogy ki tette a bejelentést. Pedig azóta már régen há­rom műszakban dolgo­zik a Nagy Mogul... Földes György belőle a pörköltet Vittünk ki egy hordó sört is. Tartsa­nak velünk. A nagyszerű ebéd, — bir­kapörkölt burgonyával — kint készült szabad tűzön, a mezőn. Az öröm oka: a bri­gád befejezte a kőműves­munkálatokat a tsz idei, egyik legnagyobb méretű épületén, a Bene-kút mel­letti tanyánál. Felhúzták a 600 férőhelyes, 100 méter hosszú, 11 méter széles juh- hodály oldalfalait a tetőzet ráépítése már az ácsok dol­ga. — Minden nagyobb épület falainak felhúzása után tar­tunk a helyszínen egy kis ün­nepséget. Az ebéd. a rögtönzött ün­nep stílszerü. A szabadban, a frissen felhúzott falak mel­lett állt az asztal: „lába” két téglaoszlop, rájuk fekte­tett padlódeszkákkal, s két- oldalról az ülőhelyek ugyan­csak fc asonló „technológiá­val” készültek. A brigád ve­zetője és tagjai borostásan, kőporos munkaruhában te­lepszenek a pörkölt mellé. — János, ezt megint elta­láltad, — mondják elismerő kedélyességgel a brigád há­zi szakácsának. A JŐ HANGULATOT nem kell élesztgetni, mert állandóan jelen van. Most meg aztán néhány pohár sör után még annak is mo­soly ül az arcára, akit más­kor nehéz megnevettetni. — Félre a tréfával — inti le komolyat színlelve a bri­gádvezető a jókedvű társa­ságot. — Még az újságíró nem dolgozott... — Igaz.:. igaz, — „ve­szem a lapot”, s máris elő­kerül a toll és a jegyzetfü­zet. Lajos bácsi sorolja: — Nyolc éve alakult a brigádunk. Hárman kezdtük, ma tizenöten vagyunk. — Mit építettek ezelőtt? — Tavaly egy 120 férőhe­lyes hízómarha-istállót, egy háromholdas dohánypajtát, s közel kétmillió forint érté­kű egyéb épületet, az fmsz- nek és a tanács intézményei­nek. — Évente körülbelül három­négyszázezer forint tiszta jö­vedelmet hoz a közösnek az építőbrigád tevékenysége, — szól közbe a főkönyvelő, majd az elnök megtoldja: — Gyorsan, olcsón és jó minőségben dolgoznak. A sa­ját építkezéseink fele idő alatt, s egyharmad résznyi költséggel készülnek így el, mintha külső céggel végez­tetnénk. Ennek a nagy juh- hodálynak is két hónappal ezelőtt fogtak neki és már csak a tetőt kell rátenni. Az igazi meglepetés az­után a kérdés után ért, ami­kor azt tudakoltam, hogy mit énítenek legközelebb? — Űj fogorvosi lakást, rendelővel; — A tervei elkészültek? — Régen megcsináltam, —• mondja Lajos bácsi. — Há­romszázötvenezer forint az épület teljes költsége... ELŐSZÖR AZT hittem. félreértettük egymást, de videsen tisztázódott: a tervet és a költségvetést a közel öt­venéves Czéllai Lajos bri­gádvezető készítette, éspedig nem „feketén”, hanem sza­bályosan. Engedélye, illetve képesítése van a tervezéshez is. Aztán kiderült még egy­két „apróság”.: mindössze huszonöt éve lett „iparos”, azelőtt részesarató volt. Né­hány éve harminc forintot fizetett óránként egy tanfo­lyamon Debrecenben, ame­lyen a tervezéshez képesítést szerzett. Szerinte neki egyé­nileg is megért«. Oroszul, németül jól beszél. Iroda­lomról, könyvekről régen be­szélgettem olyan hozzáértő olvasóval, mint ő. Már má­sokkal is megszerettette az ol­vasást a brigádban. Mind­ezt a brigádtagok, meg a tsz- vezetői mondták el. de ő el­hárította a dicsérő jelzőket: — Ezeket ne írja fel, csak még egyet kérek: nehogy meaöregítsen, mint néhány éve egyik kollégája. — Hogyhogy? — A dolgozók esti iskolá­ján vizsgáztam, s ott volt egy újságíró is. A cikkben rólam azt írta. hogy az ősz fejemmel meg az ötvenöt évemmel túltettem számtan­ból. mértanból a fiatalokon is. A dicséret jólesett —, de az ötvenöt év ...?! — Korrigáljuk. Tehát most mennyi? — Negyvenhét. Ezután táskába került a jegyzetfüzet, s egymást kö­vették a derűs történetek. A legnagyobb sikert Lajos bácsi egyik fogságbeli törté­nete aratta. Nagy derültség közepette mesélte el, ho­gyan festették be a verebe­ket. s adták el a „civilek­nek”, kanári helyett. Már vagy harmincat eladtak, míg egy a lágerparancsnok feleségéhez került, aki meg­fürdette ..; — „Büntetésből” dupla adag vacsorát rendelt a pa­rancsnok számomra... ILYEN ÉS HASONLÓ vi­dám történetek, tréfák, sö- rözgetés közepette ért véget a délutáni órákban a mezei ebéd, amelyre engem a vé­letlen sodort. — Még ebben az évben ünnepelni akarjuk a fogor­vosi lakás és rendelő építé­sének befejezését is. Kül­dünk meghívót, és elvárjuk, — mondták búcsúzóul. Faludi Sándor 1968. augusztus 14., szerda

Next

/
Thumbnails
Contents