Heves Megyei Népújság, 1968. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-13 / 189. szám
AIDA — SZEGEDEN CfAÍtAmajcLáj ’ Jubileumi év — jubileumi összeállítás. Röviden summázva ezen szempontok diktálták a szegedi szabadtéri játékok idei műsortervét s az eddig lezajlott bemutatók, a Bánk bán, a János vitéz, s a rigai balett művészeitől látóit Hattyúk tava — megfeleltek az előzetes várakozásnak. Egyszersmind bebizonyosodott, hogy jó előadással, a tér kőszínháztól elütő, speciális körülményeinek ismeretében szakszerűen megoldott produkciókkal, itt mindig lehet keresni. Most, hogy a felújított fesztivál történetében immár harmadszor került színre az Aida, csak megerősíti a tényt: a jó előadás sikerre számíthat a szegedi Dómnál. Sőt. Az Aida harmadik premierje, az előadás egésze — talán a legsikeresebb produkció a tíz esztendő során. Varga Mátyás díszlettervére eddig még nem látott hatalmas, monumentális Egyip- tom-kép fogadja a nézőtérre érkezőt, az indítás szinte megcsapja levegőjével, at- moszférjával a publikumot: két—két óriás méretű fáraószobor magasodik a színpad sarkaiban, s közte a növekvő, lépcsőzetes tér egy tízemeletes ház magasságába csúcsosodik. Természetesen újszerű ebben a miliőben Mikó András rendezése is, ami az opera nagy térlehetőségében a bevonulási jelenetben kulminál. Vaszy Viktor zenekara egyöntetű hangzáseffektusaival fokozza a színpad hangulatát. Jól sikerült a szólisták megválogatása is. A barcelonai tenorista, Pedro Lavirgen ideális Radames, félelmetesen magabiztos az angol Peter Glossop Amonasroja és tiszta szövetű, nivellált énekkultúrájával Maria Biescu címszerepe is. Nem lehet panasz a hazai énekesekre sem, Komlóssy Erzsébetre szinte rászabták Amnerist; Gregor József, Sinkó György, Karika Teréz — szegedi művészek — biztos pontjai az előadásnak. A bemutató szenzációja a (Foto: Enyedi Zoltán) Barkóczy Sándor koreográfiájára készült balettbetét, ahol Medveczki Ilona táncol szólót. (N. I.) A labdarúgó-„prognózis” ma már megbízhatatlanabb, mint 300 évvel ezelőtt a meteorológiai előrejelzés volt (a mairól nem is beszélve!). Teszem azt, ha válogatottunk győz az ÜKÉ (Ükapáink Korabeli Együttes) ellen, akkor a szakvezető szolid nyilatkozatban valahogy így reagál: „Fiaink erőnléte és harcképessége igazolta, hogy végre kialakulóban van az egykori „aranycsapat”, vagyis eljött a nagy „feltámadás”. Két hét múlva azonban — miután 12:0-ra megverik az „új aranycsapatot”, a következő nyilatkozat lát napvilágot: „A sokat emlegetett feltámadás olyan utópia, mint amilyen a temetők kapujára van írva: „Feltámadunk”. Végre tudomásul kell vennünk, hogy csak szívós munkával kerülhetünk az élvonalba ...” Amíg tényleg nem lesz magyar „aranycsapat”, addig a szakvezetők lehetőleg egymásnak nyilatkozzanak és ne zavarják meg a hatalmas szurkolótábor objektív értékítéletét, amely nagyon reális, ha magyar gólokat lát... ÍV. Gy.) Munkatársaink külföldön 0 9 meg' az anyját, apját is! Most sajnálom csak igazán, amiért nem volt nálam a fényképezőgép, amikor a fesztivál ötödik napján a ltusski bulváron megismerkedtem W. Callicher Green- nel, a' 27 éves amerikai fiatalemberrel. De hát ki gondolta volna, hogy az éjfél Utáni éjszaka hoz össze azzal az amerikaival, akit már napok óta kerestem, aki Ho Si Minh képével vonult fel a fesztivál megnyitásán. Aki háromszor járt már a vietnami csatatereken, aki szégyelli, hogy amerikai, aki soha töb- ;bé nem akar visszatérni Amerikába, s akinek bátyja, a Vietnamban gyilkoló amerikai hadsereg repülős száza- dósaként eddig „mindössze” 457-szer repült rá békés falvakra, városokra, iskolákra, kórházakra. Ki tudja, hány ártatlan gyermek, idős, fiatal, beteg, egészséges életét oltotta ki Észak-Vietnamban. Ha fényképét nem is, de arcának barázdáit, sápadtságát, mély, fátyolos hangját, elmosódott tekintetét, szomorúságát, döbbenetét keltő szavait magammal hoztam... — Jó nektek, magyaroknak. Titeket mindenütt szeretnek, tisztelnek a világon. Láttam, amikor megérkeztetek, nektek mindenki örült, mosolygott, integetett. Minket, amerikaiakat gyűlölnek: Egy integető kezet sem látS968. augusztus 13., kedd lám, amikor megérkeztem. De éreztem, hallottam a gondolatokat, megjöttek az amerikaiak. A kéjenc gyilkosok, barbárok, az embermészár- lók, akik mosolyogva ölnek Vietnamban, akik emberfület gyűjtenek, akik kivágják az elfogott partizán szívét, kezet gombját. Én láttam, én tőle tudom, mi történik Ho Si Minh hazájában. Én tudom, mi van ott... Ülőhelyet kerestünk. Éreztem, láttam, hogy hangja, szava, arca, keze-lába remeg... — A bátyám 42 éves, 17 öt világrész ifjúsága kiáltotta: Veled vagyunk, Vietnam! gyomrát, s megírják haza a levelet, hogy előléptem, mert megvan a tizedik „vietmáj”. Így van. Én tudom, hogy így van. Én már voltam Vietnamban. Az én bátyám repülős százados. Három évig mindennap felrepült, s megnyomta a bombakioldó szeréve katonatiszt. Három évvel ezelőtt vezényelték Vietnamba. Egy év múlva rá kaptuk meg első levelét. „Apa, — írta levelében — Greent azonnal küldje el Amerikából. Mindegy hová, csak menjen, mert ő is idekerül, ö is gyilkossá válik. 1U mindenki öl, itt mindenki gyilkos, apa. Ha ez lenne az utolsó levelem, bocsáss meg, apa. Én nem akartam gyilkos lenni!” Megkértem apát, engedje meg, hogy elmenjek a bátyámhoz. Elmentem. Egy kiképzőtéren találkoztam vele. Megöleltem, megcsókoltam, ő magához sem szorított. Pedig ő mindig érzékeny ember volt. Sokáig egy szót sem szólt. Meg sem kérdezte, miért jöttem, hogy van apa, meg anya. Fáradt, fásult volt. Kilókkal soványabb, mint mikor elment. Próbáltam szóra bírni, de ő csak nézett. Aztán sírt. Zokogott. Én akkor láttam őt életemben először sírni. Mellettünk fiatal katonákat oktatott egy kövér, 50 év körüli amerikai őrmester. Tudod mit mondott a katonáknak? Jól figyelj, és szó szerint írd le: „Nincs kegyelem, kinyírni mindenkit! Ha megölted a fiút, a lányt, öld meg az anyját, apját is! ölni kell! Értitek? Gyorsan ölni! Minél többször, többet öltök le közülük, annál előbb győzünk, s térünk haza. Még egyszer mondom, hogy senki se felejtse: A jelszó, ha megölted a fiút, a lányt, öld meg az anyját, apját is! Mindenkit kinyírunk, fiúk! Ezért vagyunk itt!” Amikor harmadszor jártam a bátyámnál, ő éppen aludt. Nem volt szívem felkölteni, elmentem sétálni a táborban. Betértem egy kétemeletes épület földszintjére. Tudod mi volt ott? Tudod mit láttam a falakon? Levágott partizánfejeket, lábakat, a másik oldalon szemek, szívek és vesék voltak az üveg alatt kiállítva. Mindegyik alá odaírva, hogy ki, s mikor szerezte? Azt hittem, nem bírok kijönni. Azt hittem, elájulok. Az egyik este láttam az amerikai televízió szórakoztató műsorát a táborban. Tudod mit vetítettek? Egy húsz év körüli északvietnami lányt élve kifeszítettek egy ajtóra, s tíz méterről kést dobáltak bele. A szívébe, a mellébe, hasába. Ordítottam. Meg akartam ölni a bátyámat. Ö nem védekezett. Azt mondta, öljem meg. Könyörögve kértem, ne csinálja tovább. Legyen öngyilEGRI NYÁR 68 Színes szőttes Lelkes taps a Budapest Táncegyüttes műsorán Vasárnap este. az egri Gárdonyi Géza Színházban mutatta be műsorát az Állami Budapest Táncegyüttes. Egri és Eger környéki közönsége lelkes tapssal jutalmazta a kétórás, valóban színes és szórakoztató népd tánccsokrot. Érdekes volt végignézni ezt a vasárnap esti produkciót. Az ötvenes évek óriási nekibuzdulása ideién csaknem minden bokorban termett egy- egy együttes, s több-kevesebb sikerrel eredetiséggel, hozzáértéssel vagy csak elnézhető jó szándékkal összeállított egy-egy estére valót, hogy a közönséget ráébressze: mi minden értékes és érdekes található még ma is egy-egy vidék, falu táncaiban, dalaiban. népd hagyományaiban. Most évenként is csak mutatóba kapunk népi táncokból összeállított műsorokat. a legtöbb öntevékeny csoport szétszéledt az évek alatt kifulladt szorgalom irányt váltott. rátért a modern társastáncokra. most azok foglalják el sok helyütt a pódiumokat. E manapság feltörő és uralkodó beat- és koráramlat ellenére vonzza a közönséget a népi tánc. Még ilyen kamaraformában is, ahogyan a Budapest Táncegyüttes teszi. A ma már gazdag népitánc- gyűjtésből sokszínű, ritmusban és itt-ott dramaturgiai feszültséggel is hatni akaró, változatos kaleidoszkópot tár a néző elé. Nem azzal nyűgözi le a nézőt, hogy a színpad valósággal roskad a 60— 80 táncos súlyától, hanem azzal a népviseletben és finom mozgásban jelentkező bájjal, amely mindig utat talál a közönség szívéhez. A képeskönyv és kaleidoszkóp címen adott táncszvit meglepően új elemeket nem tartalmaz, de komponáltsága, belső ritmusa mindkét ösz- szeállításnak kifogástalan, s mire a Fergetegessel véget ér a műsor, a közönség hálásan tapsol, s örül annak is, hogy egy-egy számot sikerült megismételtetnie. Örömünkre szolgál, hogy a Budapest-együttes sem akar megállni az összegyűjtött és lejegyzett táncok színrevite- lénél. Néhány kísérletet láttunk ez alkalommal arra, hogy közelítve a pantomin felé — Szerelmi tánc. Kardtánc — többet és mást mondjanak, fejezzenek ki. mint amit a falusi világ szerelmi évődése, szokásai fenntartottak számunkra. A legénye? dévaj kodáson túl már küzdelmet ábrázoló kompozíciós elemek is fel-feltűnnek egy- egy számban és ez arra utal, hogy a klasszikusnak mondható népi koreográfiái formák fellazulnak és teret engednek a fejlődésnek, a táncdramaturgiai alkotásnak. Molnár István, érdemes művész művészeti vezetése érezhetően ilyen elemekkel is gazdagítja az együttes repertoárját. Jónás Mátyás zenekara nemcsak a népi dallamok stílusos előadására vállalkozott ezúttal, de megszólaltatott egy-egy Bartók-, Liszt-, és Rózsavölgyi-művet, míg a román Dhinicutól két bravúrszámot adott elő. (farkas) Több mint 16000 fiatalt vettek fel egyetemre A Művelődésügyi Minisztériumban ezekben a napokban kos, szökjön el, de ne csinálja tovább. Ne! Ne! — ordítottam neki. A bátyám két hónappal ezelőtt elszökött Vietnamból. Nem bírta tovább. Most Svédországban vagy Japánban van. Tudom, most a te gyomrod is émelyeg. Legszívesebben te is leköpnél... — Nem. Inkább örülök, hogy megismertelek. Hogy olyan büszkén, s magasan tartottad azt a Ho Si Minh- képet... — Akkor biztosan azt is láttad, hogy a kép kicsit gyűrött volt. Tudod, a cipőmben hoztam el. összehajtva a talpam alatt volt. Ezekért, amit neked elmondtam, a Ho Si Minh-képért, ha hazamennék, börtönbe zárnának. Ne hidd, hogy gyáva vagyok. Nem ezért tagadtam meg hazámat, másért nem térek vissza. Úgy szeretnék örülni, mint ti. Olyan boldog szeretnék lenni, mint ti, úgy élni, nevetni, ahogy ezek a bolgárok nevetnek, élnek. Apának tegnap feladtam egy levelet. Megírtam neki, hogy minden olyan, minden úgy van, ahogyan ő elmondta. S minden úgy lesz, ahogyan megbeszéltük. Nem tudom, apa megkapja-e a levelet. Már biztosan zaklatják, hiszen az egyik fia megutálta a mészárlást Vietnamban, a másik meg nem kíván visszatérni. Szegény apám, ő nagyon szeret bennünket. Van egy cipőüzlete, mindig azt mondta, az üzlet a bátyámé lesz, nekem meg épít egy szép orvosi rendelőt. Már két évet végeztem el az orvosi egyetemen. De ő is boldogan mondott le nekünk szánt terveiről, ö is így akarta. Vele mindent megbeszéltem. Hogy most mi lesz velem? Lehet, hogy itt maradok Bulgáriában, de lehet, hogy Moszkvába kérek lete- iepedési engedélyt. Vagy talán magyar leszek? Még nem tudom... Cigarettával kínált, s egy jelvényt tűzött a mellemre. Először láttam mosolyt, örömet arcán... Koós József Következik: AZ „ARANiiMÜ VÉSZT dolgozzék fel az idei egyetemi és főiskolai jelentkezések és felvételek statisztikai adatait. Az előzetes tájékoztatás szerint az 1968—69-es tanévre 45 794-en jelentkeztek a felsőfokú oktatási intézmények nappali, esti és levelező tagozataira. A korábbi években megkezdődött tervszerű pályairányítás csökkentette ugyan a kirívó aránytalanságokat, de az eltérések karonként még mindig jelentősek, az egyes egyetemeken és karokon nem volt ritka a három—négyszeres túljelentkezés, így például a pécsi jogi karon, a budapesti és a szegedi bölcsészkaron, a tanárképző főiskolákon, a tanító- és óvónőképző intézetekben, az orvostudományi egyetemeken és egyes agrár- tudományi intézetekben. A Testnevelési Főiskolán hatszoros, a művészeti főiskolákon nyolcszoros volt a túljelentkezés. Kisebb volt az érdeklődés a műszaki egyetemek egyes karai, valamint a természettudományi karok tanári karai iránt. A gyorsmérleg adataiból kiderül, hogy az idén a nappali tagozatra összesen 11 683 fiatalt vettek fel, közülük a fizikai dolgozók gyermekeinek aránya 43,8 százalék. A lányok aránya megközelíti a tavalyi létszámot. 43.2 százalék. A munka mellett az esti tagozaton tanulhat szeptembertől 1619 hallgató, köztük 42,04 százalék a lány, s a levelező tagozaton 2737 pályázónak sikerült felvételt nyernie. A lányok aránya itt is meglehetősen magas, 36,5 százalék. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen Budapesten, valamint a szegedi, a debreceni, a pécsi és a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen összesen 1813 fiatalt vettek fel a nappali tagozatra. Az orvostudományi egyetemekre, ahol többszörös volt a túljelentkezés, az idén 1166 pályázót vettek fel, s e létszámban a lányok aránya 60,40 százalék. Az agrártudományi intézményekbe a 2200 jelentkező közül 809, a felsőfokú mező- gazdasági technikumokba a 2224 pályázó közül 920 halk gatót vettek fel.
