Heves Megyei Népújság, 1968. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-13 / 189. szám

AIDA — SZEGEDEN CfAÍtAmajcLáj ’ Jubileumi év — jubileumi összeállítás. Röviden sum­mázva ezen szempontok dik­tálták a szegedi szabadtéri játékok idei műsortervét s az eddig lezajlott bemutatók, a Bánk bán, a János vitéz, s a rigai balett művészeitől lá­tóit Hattyúk tava — megfe­leltek az előzetes várakozás­nak. Egyszersmind bebizo­nyosodott, hogy jó előadással, a tér kőszínháztól elütő, spe­ciális körülményeinek isme­retében szakszerűen megol­dott produkciókkal, itt min­dig lehet keresni. Most, hogy a felújított fesztivál történe­tében immár harmadszor ke­rült színre az Aida, csak megerősíti a tényt: a jó elő­adás sikerre számíthat a sze­gedi Dómnál. Sőt. Az Aida harmadik premierje, az előadás egésze — talán a legsikeresebb pro­dukció a tíz esztendő során. Varga Mátyás díszlettervére eddig még nem látott hatal­mas, monumentális Egyip- tom-kép fogadja a nézőtérre érkezőt, az indítás szinte megcsapja levegőjével, at- moszférjával a publikumot: két—két óriás méretű fá­raószobor magasodik a szín­pad sarkaiban, s közte a nö­vekvő, lépcsőzetes tér egy tízemeletes ház magasságába csúcsosodik. Természetesen újszerű ebben a miliőben Mikó András rendezése is, ami az opera nagy térlehe­tőségében a bevonulási jele­netben kulminál. Vaszy Vik­tor zenekara egyöntetű hang­záseffektusaival fokozza a színpad hangulatát. Jól sikerült a szólisták megválogatása is. A barcelo­nai tenorista, Pedro Lavirgen ideális Radames, félelmete­sen magabiztos az angol Pe­ter Glossop Amonasroja és tiszta szövetű, nivellált ének­kultúrájával Maria Biescu címszerepe is. Nem lehet pa­nasz a hazai énekesekre sem, Komlóssy Erzsébetre szinte rászabták Amnerist; Gregor József, Sinkó György, Karika Teréz — szegedi művészek — biztos pontjai az előadásnak. A bemutató szenzációja a (Foto: Enyedi Zoltán) Barkóczy Sándor koreográ­fiájára készült balettbetét, ahol Medveczki Ilona táncol szólót. (N. I.) A labdarúgó-„prognózis” ma már megbízhatatlanabb, mint 300 évvel ezelőtt a me­teorológiai előrejelzés volt (a mairól nem is beszélve!). Teszem azt, ha válogatot­tunk győz az ÜKÉ (Ükapáink Korabeli Együttes) ellen, ak­kor a szakvezető szolid nyi­latkozatban valahogy így reagál: „Fiaink erőnléte és harcképessége igazolta, hogy végre kialakulóban van az egykori „aranycsapat”, vagy­is eljött a nagy „feltámadás”. Két hét múlva azonban — miután 12:0-ra megverik az „új aranycsapatot”, a követ­kező nyilatkozat lát napvilá­got: „A sokat emlegetett fel­támadás olyan utópia, mint amilyen a temetők kapujára van írva: „Feltámadunk”. Végre tudomásul kell ven­nünk, hogy csak szívós mun­kával kerülhetünk az élvo­nalba ...” Amíg tényleg nem lesz ma­gyar „aranycsapat”, addig a szakvezetők lehetőleg egy­másnak nyilatkozzanak és ne zavarják meg a hatalmas szurkolótábor objektív érték­ítéletét, amely nagyon reális, ha magyar gólokat lát... ÍV. Gy.) Munkatársaink külföldön 0 9 meg' az anyját, apját is! Most sajnálom csak igazán, amiért nem volt nálam a fényképezőgép, amikor a fesztivál ötödik napján a ltusski bulváron megismer­kedtem W. Callicher Green- nel, a' 27 éves amerikai fia­talemberrel. De hát ki gon­dolta volna, hogy az éjfél Utáni éjszaka hoz össze azzal az amerikaival, akit már na­pok óta kerestem, aki Ho Si Minh képével vonult fel a fesztivál megnyitásán. Aki háromszor járt már a vietnami csatatereken, aki szégyelli, hogy amerikai, aki soha töb- ;bé nem akar visszatérni Amerikába, s akinek bátyja, a Vietnamban gyilkoló ame­rikai hadsereg repülős száza- dósaként eddig „mindössze” 457-szer repült rá békés fal­vakra, városokra, iskolákra, kórházakra. Ki tudja, hány ártatlan gyermek, idős, fia­tal, beteg, egészséges életét oltotta ki Észak-Vietnamban. Ha fényképét nem is, de arcának barázdáit, sápadtsá­gát, mély, fátyolos hangját, elmosódott tekintetét, szomo­rúságát, döbbenetét keltő szavait magammal hoztam... — Jó nektek, magyarok­nak. Titeket mindenütt sze­retnek, tisztelnek a világon. Láttam, amikor megérkezte­tek, nektek mindenki örült, mosolygott, integetett. Min­ket, amerikaiakat gyűlölnek: Egy integető kezet sem lát­S968. augusztus 13., kedd lám, amikor megérkeztem. De éreztem, hallottam a gon­dolatokat, megjöttek az ame­rikaiak. A kéjenc gyilkosok, barbárok, az embermészár- lók, akik mosolyogva ölnek Vietnamban, akik emberfület gyűjtenek, akik kivágják az elfogott partizán szívét, kezet gombját. Én láttam, én tőle tudom, mi történik Ho Si Minh hazájában. Én tudom, mi van ott... Ülőhelyet kerestünk. Érez­tem, láttam, hogy hangja, szava, arca, keze-lába re­meg... — A bátyám 42 éves, 17 öt világrész ifjúsága kiáltotta: Veled vagyunk, Viet­nam! gyomrát, s megírják haza a levelet, hogy előléptem, mert megvan a tizedik „vietmáj”. Így van. Én tudom, hogy így van. Én már voltam Viet­namban. Az én bátyám repü­lős százados. Három évig mindennap felrepült, s meg­nyomta a bombakioldó szer­éve katonatiszt. Három évvel ezelőtt vezényelték Vietnam­ba. Egy év múlva rá kaptuk meg első levelét. „Apa, — ír­ta levelében — Greent azon­nal küldje el Amerikából. Mindegy hová, csak menjen, mert ő is idekerül, ö is gyil­kossá válik. 1U mindenki öl, itt mindenki gyilkos, apa. Ha ez lenne az utolsó levelem, bocsáss meg, apa. Én nem akartam gyilkos lenni!” Meg­kértem apát, engedje meg, hogy elmenjek a bátyámhoz. Elmentem. Egy kiképzőtéren találkoztam vele. Megölel­tem, megcsókoltam, ő magá­hoz sem szorított. Pedig ő mindig érzékeny ember volt. Sokáig egy szót sem szólt. Meg sem kérdezte, miért jöt­tem, hogy van apa, meg anya. Fáradt, fásult volt. Ki­lókkal soványabb, mint mi­kor elment. Próbáltam szóra bírni, de ő csak nézett. Aztán sírt. Zokogott. Én akkor lát­tam őt életemben először sír­ni. Mellettünk fiatal katoná­kat oktatott egy kövér, 50 év körüli amerikai őrmester. Tudod mit mondott a kato­náknak? Jól figyelj, és szó szerint írd le: „Nincs kegye­lem, kinyírni mindenkit! Ha megölted a fiút, a lányt, öld meg az anyját, apját is! ölni kell! Értitek? Gyorsan ölni! Minél többször, többet öltök le közülük, annál előbb győ­zünk, s térünk haza. Még egyszer mondom, hogy senki se felejtse: A jelszó, ha meg­ölted a fiút, a lányt, öld meg az anyját, apját is! Mindenkit kinyírunk, fiúk! Ezért va­gyunk itt!” Amikor harmad­szor jártam a bátyámnál, ő éppen aludt. Nem volt szí­vem felkölteni, elmentem sé­tálni a táborban. Betértem egy kétemeletes épület föld­szintjére. Tudod mi volt ott? Tudod mit láttam a falakon? Levágott partizánfejeket, lá­bakat, a másik oldalon sze­mek, szívek és vesék voltak az üveg alatt kiállítva. Mind­egyik alá odaírva, hogy ki, s mikor szerezte? Azt hittem, nem bírok kijönni. Azt hit­tem, elájulok. Az egyik este láttam az amerikai televízió szórakoztató műsorát a tá­borban. Tudod mit vetítettek? Egy húsz év körüli észak­vietnami lányt élve kifeszí­tettek egy ajtóra, s tíz méter­ről kést dobáltak bele. A szí­vébe, a mellébe, hasába. Or­dítottam. Meg akartam ölni a bátyámat. Ö nem védeke­zett. Azt mondta, öljem meg. Könyörögve kértem, ne csi­nálja tovább. Legyen öngyil­EGRI NYÁR 68 Színes szőttes Lelkes taps a Budapest Táncegyüttes műsorán Vasárnap este. az egri Gár­donyi Géza Színházban mu­tatta be műsorát az Állami Budapest Táncegyüttes. Egri és Eger környéki közönsége lelkes tapssal jutalmazta a kétórás, valóban színes és szórakoztató népd tánccsokrot. Érdekes volt végignézni ezt a vasárnap esti produkciót. Az ötvenes évek óriási neki­buzdulása ideién csaknem minden bokorban termett egy- egy együttes, s több-kevesebb sikerrel eredetiséggel, hozzá­értéssel vagy csak elnézhető jó szándékkal összeállított egy-egy estére valót, hogy a közönséget ráébressze: mi minden értékes és érdekes ta­lálható még ma is egy-egy vidék, falu táncaiban, dalai­ban. népd hagyományaiban. Most évenként is csak muta­tóba kapunk népi táncokból összeállított műsorokat. a legtöbb öntevékeny csoport szétszéledt az évek alatt ki­fulladt szorgalom irányt vál­tott. rátért a modern társas­táncokra. most azok foglalják el sok helyütt a pódiumokat. E manapság feltörő és ural­kodó beat- és koráramlat el­lenére vonzza a közönséget a népi tánc. Még ilyen kamara­formában is, ahogyan a Bu­dapest Táncegyüttes teszi. A ma már gazdag népitánc- gyűjtésből sokszínű, ritmus­ban és itt-ott dramaturgiai feszültséggel is hatni akaró, változatos kaleidoszkópot tár a néző elé. Nem azzal nyűgö­zi le a nézőt, hogy a színpad valósággal roskad a 60— 80 táncos súlyától, hanem azzal a népviseletben és fi­nom mozgásban jelentkező bájjal, amely mindig utat ta­lál a közönség szívéhez. A képeskönyv és kaleidoszkóp címen adott táncszvit meg­lepően új elemeket nem tar­talmaz, de komponáltsága, belső ritmusa mindkét ösz- szeállításnak kifogástalan, s mire a Fergetegessel véget ér a műsor, a közönség hálásan tapsol, s örül annak is, hogy egy-egy számot sikerült meg­ismételtetnie. Örömünkre szolgál, hogy a Budapest-együttes sem akar megállni az összegyűjtött és lejegyzett táncok színrevite- lénél. Néhány kísérletet lát­tunk ez alkalommal arra, hogy közelítve a pantomin felé — Szerelmi tánc. Kard­tánc — többet és mást mond­janak, fejezzenek ki. mint amit a falusi világ szerelmi évődése, szokásai fenntartot­tak számunkra. A legénye? dévaj kodáson túl már küz­delmet ábrázoló kompozíciós elemek is fel-feltűnnek egy- egy számban és ez arra utal, hogy a klasszikusnak mond­ható népi koreográfiái for­mák fellazulnak és teret en­gednek a fejlődésnek, a tánc­dramaturgiai alkotásnak. Molnár István, érdemes művész művészeti vezetése érezhetően ilyen elemekkel is gazdagítja az együttes re­pertoárját. Jónás Mátyás zenekara nemcsak a népi dallamok stílusos előadására vállalko­zott ezúttal, de megszólalta­tott egy-egy Bartók-, Liszt-, és Rózsavölgyi-művet, míg a román Dhinicutól két bravúr­számot adott elő. (farkas) Több mint 16000 fiatalt vettek fel egyetemre A Művelődésügyi Miniszté­riumban ezekben a napokban kos, szökjön el, de ne csinál­ja tovább. Ne! Ne! — ordítot­tam neki. A bátyám két hó­nappal ezelőtt elszökött Viet­namból. Nem bírta tovább. Most Svédországban vagy Japánban van. Tudom, most a te gyomrod is émelyeg. Legszívesebben te is leköp­nél... — Nem. Inkább örülök, hogy megismertelek. Hogy olyan büszkén, s magasan tartottad azt a Ho Si Minh- képet... — Akkor biztosan azt is láttad, hogy a kép kicsit gyű­rött volt. Tudod, a cipőmben hoztam el. összehajtva a tal­pam alatt volt. Ezekért, amit neked elmondtam, a Ho Si Minh-képért, ha hazamen­nék, börtönbe zárnának. Ne hidd, hogy gyáva vagyok. Nem ezért tagadtam meg ha­zámat, másért nem térek vissza. Úgy szeretnék örülni, mint ti. Olyan boldog szeret­nék lenni, mint ti, úgy élni, nevetni, ahogy ezek a bolgá­rok nevetnek, élnek. Apának tegnap feladtam egy levelet. Megírtam neki, hogy minden olyan, minden úgy van, aho­gyan ő elmondta. S minden úgy lesz, ahogyan megbeszél­tük. Nem tudom, apa meg­kapja-e a levelet. Már bizto­san zaklatják, hiszen az egyik fia megutálta a mészárlást Vietnamban, a másik meg nem kíván visszatérni. Sze­gény apám, ő nagyon szeret bennünket. Van egy cipőüz­lete, mindig azt mondta, az üzlet a bátyámé lesz, nekem meg épít egy szép orvosi ren­delőt. Már két évet végeztem el az orvosi egyetemen. De ő is boldogan mondott le ne­künk szánt terveiről, ö is így akarta. Vele mindent megbe­széltem. Hogy most mi lesz velem? Lehet, hogy itt mara­dok Bulgáriában, de lehet, hogy Moszkvába kérek lete- iepedési engedélyt. Vagy ta­lán magyar leszek? Még nem tudom... Cigarettával kínált, s egy jelvényt tűzött a mellemre. Először láttam mosolyt, örö­met arcán... Koós József Következik: AZ „ARANiiMÜ VÉSZT dolgozzék fel az idei egyete­mi és főiskolai jelentkezések és felvételek statisztikai ada­tait. Az előzetes tájékoztatás szerint az 1968—69-es tanév­re 45 794-en jelentkeztek a felsőfokú oktatási intézmé­nyek nappali, esti és levele­ző tagozataira. A korábbi években megkezdődött terv­szerű pályairányítás csökken­tette ugyan a kirívó arányta­lanságokat, de az eltérések karonként még mindig jelen­tősek, az egyes egyetemeken és karokon nem volt ritka a három—négyszeres túljelent­kezés, így például a pécsi jo­gi karon, a budapesti és a szegedi bölcsészkaron, a ta­nárképző főiskolákon, a ta­nító- és óvónőképző intéze­tekben, az orvostudományi egyetemeken és egyes agrár- tudományi intézetekben. A Testnevelési Főiskolán hat­szoros, a művészeti főiskolá­kon nyolcszoros volt a túlje­lentkezés. Kisebb volt az ér­deklődés a műszaki egyete­mek egyes karai, valamint a természettudományi karok tanári karai iránt. A gyorsmérleg adataiból kiderül, hogy az idén a nap­pali tagozatra összesen 11 683 fiatalt vettek fel, közülük a fizikai dolgozók gyermekei­nek aránya 43,8 százalék. A lányok aránya megközelíti a tavalyi létszámot. 43.2 száza­lék. A munka mellett az es­ti tagozaton tanulhat szep­tembertől 1619 hallgató, köz­tük 42,04 százalék a lány, s a levelező tagozaton 2737 pá­lyázónak sikerült felvételt nyernie. A lányok aránya itt is meglehetősen magas, 36,5 százalék. Az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetemen Budapesten, valamint a szegedi, a debre­ceni, a pécsi és a Marx Ká­roly Közgazdaságtudományi Egyetemen összesen 1813 fia­talt vettek fel a nappali ta­gozatra. Az orvostudományi egye­temekre, ahol többszörös volt a túljelentkezés, az idén 1166 pályázót vettek fel, s e lét­számban a lányok aránya 60,40 százalék. Az agrártudományi intéz­ményekbe a 2200 jelentkező közül 809, a felsőfokú mező- gazdasági technikumokba a 2224 pályázó közül 920 halk gatót vettek fel.

Next

/
Thumbnails
Contents