Heves Megyei Népújság, 1968. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-11 / 188. szám
JANKIVICH FERENC: Szeretem a számok világát ... Szeretem a számok világát, még akkor is, ha meg nem értem: mert a törvények, axiómák, miképp a csillagok az égen, az Értelem fényét ragyogják a körben sötétlő, vak űrbe; oda hintik a szellem magvát, hol az ember is istenülve néz fel magára, tudást szerkeszt: — istent, iskolát, elvet, tervet — s az egyszeregy-kapaszkodókon mászik tovább és hitet tervez — míg maga is felér az égig. a Jákob-létra tetejéig. ALESZ NAVROCKIJ: CSEND Teli édes nedvvel az őszi almák kelyhe; hogy ki ne csurranjon e nedv, összebújtak a súlyos ágak. Engem meg rostjaimig eláraszt az óriás szomorúság, ereimben áramlik, szétömlik arcomon. Csak nem azért bánkódom, mert látom, hogy csúcsával a fenyő, mint szuronnyal, kettévágja az elballagó napot? Vagy azért vagyok tán nyugtalan ma is, mert a nyírfa törzsén fehér kötés pólyázza még a régi-régi sebet, melyet súlyos gyilok szakított rajta, egyszerre akarva megölni ezt az estét a csöndjével, meg engem is, ki idebújtam, hallgatni a csend dúdolását. Bán Ervin fordítása NAGASZE KIJEKO: BÖRTÖNÖK A börtönbe aszatot, s répát dobnak. A börtönbe ibolyát, rózsát dobnak. A börtönök élettel vannak telve. Állandók, mint vizek folyása. A szerelem a réseken kisurran. És ha lótuszvirágot adnának nekik? És ha ezüstfuvolát adnának nekik? Nem! A legdrágább a szabadság, és ők a szökésre gondolnak. Ajándékozzunk gránátot nekik? Ajándékozzunk tarka glóbuszt? Egy darabka igazi föld a játéknál több! Szökésre gondolnak. Mi a vigasz és a segítség? Én lángot ajándékozok nekik és a kígyó gyors durranását... Fordította: Antalfy István Tímár Mátét Szárazvilláwn Az emberfia születése percétől összenő a nevével. Kölcsönösen kifejezik egymást, mint a virágot az illata, a paprikát az ereje. Nem vet- kezhetd le. s ha szabadulni szeretne tőle. abból furcsa félresiklás sikeredhet, ahogy ez a fancsali kis történet is számot ad róla ... A múltkoriban az egyik nagy. alföldi községben jártam. s mert a szakáll az aszályban is legénykedik. fi- gárót kerestem, mielőtt a tennivalómhoz fogtam volna. Sétáltam a főutcán, felidéztem valamikori emlékeimet, s mert elbújdostak előlem, hasonlatot kerestem az azóta esett változások kifejezésére. Olyanok ezek a jelenbe szakadt alföldi települések, mint a sokszoknyás asszonyok, ha nylonharisnyát húznak a sok- ráncú népviselet alá s kalapot teszek a fejükre kendő helyett. A presszó, a törpe vízmű alumínium golyóbisa, a sok-sok új ház egyforma típusterve. a temérdek tévé-antenna. a bejáróutakon parkírozó gépkocsi már a városiasodás bizonysága, úgyszintén a ezuperminis. zarándoksö- rénves fiatal is. viszont a tehénbőgés a trágya dombok illanó ammóniákia. a szalma- kazal. a fogyatkozó nádtetős hajlékok néhány utolsó mohikánja hagyományosan falusi, s a népiélek Is útban van innen — oda. Néha grotesz- kül. mint a krumplicsősz fején a cilinder. Lám, itt a borbélyműhely fölött Is ott fityeg a zöldrozsdás réztányér, de a cégtábla helyett görbített neon betűk újdonsága: FERGETEGHY FERENC, úri és hölgyfodrásiz. Bizonyára a mestere is ilyen félúti ember lehet — gondolom —. s mire habot ver az arcomon, bebizonyosodik hogy valóban az. Csupa hajlongás: Kérem tisztelettel tisztelt uram elvtársam, vagy nem tudom hogyan tiszteljem Tikkadozunk, tikkado- zunk? Már elnézést kérek, én úgy vélem, az esőfelhőket az atomrobbantások űzik el felőlünk! Mire a fél arcomról levedli a szőrt, bizonyosnak érzem, hogy ezzel a magló-sovány emberkével már találkoztam valahol ha fergeteges neve nem is mond semmit. De hol is? Az obsitostarisznyában, néhai katonaidőm alatt. Ö volt a zászlóalj-borbély, csakhogy akkor még Burlyák Ferencnek hívták, ami szintén valami fergeteget jelent oroszul. Kívülről tudta a hadd- jelentéséket. s bár sohasem szagolt puskaport, a visszavonuláskor négy medália fityeIttak és rendeltek megint. — Hát te? — kérdezte Gábor, — Én is forgolódok. — Forgolódni jó. Akkor odaért hozzájuk a fekete hajú nő és kettejük között megállt az asztal mellett — Hosszú — mondta Imrének. Gábornak nem mondott semmit, csak a nedves tekintetét emelte rá. — Emlékeztek rám? — Nem tudom — mondta Gábor. Imre azt mondta: — Miért ne emlékeznénk? — Hát persze — csicseregte a nő —, miért ne emlékeznétek? Hét éve. Vagy annyi se? Én még akkor ősszel megszöktem otthonról. De hisz te azt biztosan tudod, tömzsi. Megszöktem én, minek legyek otthon? Hallgatni az anyámat, hogy ilyen jól kell férjhez mennem, meg olyan jól? Kaptam miattatok akkor nyáron éppen eleget. Koszos suhancokkal kell neked fogózni? Megszöktem. Azóta még csak otthon sem voltam. Az én pofámat nem látták azóta, az biztos. Mintha nem lett volna egészen józan; A két férfi nem nézett egymásra, ujjaikkal a söröspoharat tologatták. — Ülök a krapekokkal — mondta a nő — egyszer csak idenézek, mondom magamban, ezek a Hosszúék. Leülhetek? — Amazok mit fognak szólni? — szólt Gábor. — Ugyan, azokkal most jöttem össze. Délután vénebb pancserokkal ültem, nagy fifikás vagyok én. — Mindegy, kivel ülsz le? — kérdezte Imre. — És ha mindegy? — Szép dolog. — Tán rendőrök vagytok, vagy mi? Na, hát nekem jöhet a rendőr, nem estem a fejemre, dolgozó nő vagyok én. Anélkül, hogy valamelyikük is mondta volna neki, helyet foglalt kettejük között. Aztán megfogta Imre poharát s beleivott. — Rendeltek nekem valamit? — kérdezte. Gábor megemelkedett, hogy a pincér után nézzen, de Imre azt mondta: — Odaát nem rendeltek? — Egy korsót. Van azoknak pénzük, azt gondoljátok? — Pedig mi ketten akarunk maradni.— Ugyan már, ketten — mondta a nő. — Akkor is ketten voltatok. — Nem akarunk rajtad összeveszni, i A nő nevetett: — össze tudnátok veszni rajtam? i Kuncogott, ingatta a fejét: — összedobhatnátok ketten egy vacsorára valót. Gábor riadtan nézett Imrére. Mintha most fogta volna fel, kivel van dolguk. De mégis, talán az emlékek miatt, már nyúlt a keze, hogy intsen a pincérnek. — A táskád sincs itt — mondta Imre. — Meg a pulóvered. Ott van náluk. Néznek bennünket, várnak téged. — Persze, a táskám — mondta a nő. — Na, majd lelépek én tőlük szép csendesen. Elment. Kissé bizonytalan volt a járása. — Szegény — mondta Gábor. Imre elhúzta a száját F — Biztosan éhgyomorra ivott ’ — Meg akarod vendégelni? — Meg — mondta Gábor és szembenézett az unoka '^ifcyjával. _. _.. .„. — Jó — mondta Imre. — Nem tetszik, hogy meg akarom vendégelni? — Nem. — Akkor menj haza. — Nem megyek. — Verekedni akarsz? — Teveled? — Azért, hogy kisebb vagyok, nem vagyok gyengébb legény. — Én veled nem verekszem. — Rendelek neki — mondta Gábor. — Rendben van. Rendelsz neki egy zónát és egy pohár sört. Az egy tízes. Nem érdemli meg. de hát csak rendelj. A nő visszatért. Hozta a táskát, meg a piros pulóvert. — Tudjátok, mit mondtam a krapekoknak? — Mit? — Hogy a bátyáim vagytok. " — Bevették? — kérdezte Imre. — Na és, ha nem vették be, tehetnek egy szívességet. Imre ivott, Gábor odatolta a maga poharát a nő elé. — Legalább egy hetest dobjatok össze egy zónára — mondta a nő. — Itt éjfélkor is lehet zónát kapni. — Honnan tudod? — Én ne tudnám? — Jó — mondta Imre. — Az unokatestvérem jóvoltából kapsz egy zónát, meg egy pohár sört és eltűnsz innen; Gábor megemelkedett. — Hogy beszélsz vele? A nő nevetett: — Jól beszél és el tűnök, ne féljetek. Fáradt vagyok, ez az igazság, meg éhes. Sok dolgot lebonyolítottam én már ma, de egy vén kujon becsapott. Most itt állok megfürödve. Míg a megrendelt ételre-italra vártak, a nő tovább fecsegett: — Nem szoktam így lerobbanni, ne gondoljátok. Megnézhetnétek hétfőn, milyen lesz a hajam. Gyönyörű. És milyen napszemüvegem lesz, csodálatos! Lepkeszárnyú, Ezt én kigondoltam és meg Is lesz. — Miből? — kérdezte Gábor; — Hát a mai napból már nem — nevetett a nő. — Csakis a vasárnapból. Imre az unokatestvérét nézte. Szerette volna beléje önteni az akaratát. De Gábor a három suhancot figyelte. A nő fecsegett akkor is, miközben evett. Már nagyon látszott rajta az ital. A pörkölt leve a blúzára csurgott, elkente s nevetett azon Is. Mikor végzett, Gábor megkérdezte tőle: _ (. — Kész vagy? — Csak még a sör. — Idd meg. Gyorsan. A nő, mintha parancsot teljesítene, úgy ivott. S akkor Gábor megfogta a karját, s visszavezette őt a suhancok- hoz. — Vihetik — mondta. Aztán fizettek és kimentek az utcára. Sokáig bandukoltak szótlanul. — Rossz kedved van? — kérdezte Imre. — Ugyan. Csak gondolkozom, hogy hét évvel ezelőtt képesek lettünk volna szétverni egymás fejét. — Hülyék voltunk. — Én még majdnem most is. — Nem baj — mondta Imre. — Igyunk még meg valahol egy pohár sört. Kettesben; — Erre gondoltam én is. Fehér ingük még sokáig világított a hosszú utcán. gett a mellén, ö az. ha a fene fenét eszik is! S már hajlong: Kés* vagyok, tisztelettel! Nem húzott a kés? Nem, köszönöm! Legyen máskor is szerencsém! Az ajtóig hajlong. Furcsa fergeteg az. amelyik ennyire alázkodik! Intézem a dolgom, megebédelek a kisvendéglőben, s pohár sörre a tanácstitkár is mellém telepedik. Szóba hozom neki Burlyákot, akihez az ő Fergeteghy- jük annyira hasonlít, s majd fellöki az asztalt, akkorát kacag. Alig tudja abbahagyni. — Ö az — kacag —. valaha Burlyák. most Ferge- teghy. de egy hete fergeteges is. Tegnapelőtt este a KIOSZ Kadarka asztal- társasága diplomát is adott neki róla. — Ha ezt tudom. nagyobb respek- tussal kezelem. Miért tüntettek ki? Már fuldoklik a kacagástól. — Mert leterítette a Szárazvillámot! Két-két pohár sör kellett hozzá, hogy lekerekedjen a Burlyák—Fergeteghy Ferenc fergetegessé változásának históriája ... Negyvenöt márciusában a vitézség reményében valahol Sopron körül nevet magyarosított Burlyák. s hadizsák- mánykónt húsos-bögyes fri- zőrnőt hozott haza. aki Fer- geteghyné Száraz Vilma névre váltotta ki az ipart. S hogy a fergeteg ne járjon egyedül, ezután a szárazvillám nyer- gelte a hátat. Nem vagy te ember. Fergeteghy — prüszkölt az urára —. inkább csak Burlyák. Minden éjjel horkolsz a mennybemenetel helyett. de bezzeg száraz a gigád! Most is hiányzik a koszorús bögréből négy forint! Hová tetted? Addig nincs vacsora. amíg meg nem mondod! Megittad a barátaiddal? Ügy! Levonom a napi tíz Kos- suth”-od árából! Szegény Fergeteghy több mint két évtizedig tűrte a Szárazvillám csapásait, pedig az iparostisztesség ugyan csiklandozta. Egy-két forces a jó barátokkal. ultiparti krajcáros alapon. biliárdjátszma zsíros viccekkel fűszerezve! Nem volt ő potyás soha. és íme. tízfil- léresekbő] guberálta a fröccs- revalót. szende mosollyal nyugtázta a potyát. Sőt. otthon a pincében is Szárazvillám fejtette le a saját termésűt, és a kulcsot a kötény madzagján hordta. Még az volt a szerencse, hogy a régi cimborák inkább sajnálták, mint megvetették a hajdani ivócimborát. Sőt, az emancipálásán törték a fejüket. Még Boccaccio Dekameronját is elolvasták. hogy férfiúi rangjába visszasegíthesséit. mégsem a bölcs olasz adta az ötletet, hanem Székács Simon. az ács. akivel valaha együtt faricskálta az inasiskola padjait Burlyák. S mindennek alig egy hete. Jj kacagó tanácstitkár itt m olyan élethűen mesélt. how, a történet megelevenedett előttem: Szárazv illőm buszra ült. cs a szomszéd faluba ment, hogy kolléganőié oefesse a haját. Előtte persze végrendelkezett: Minden vendéget felírsz. Fergeteghy. és az isten legyen irgalmas neked ha egy peták is hiányzik! Szombati naP colt. tele a bolt. teljes a szégyen, nem csoda, hogy a mester fellázadt ellene. Birtokba vette a kasszát, irány a csapszék s áldott ió szíve még az líton- járókat is bekiabálta, hogy a szávességíröccsöket húsz esztendőre visszamenőleg megszolgálja. Megesküdött, hogy a felszabadulás húszon harmadik esztendejében végre ő is felszabadul, amikor Székács Simon, az ács a homlokára csapott, és felkiáltott: — Persze, felszabadulsz. Feri, már az is megvan, miképpen! — Hát hogyan? — Mire való a villámhárító? Csodálom. hogy eddig nemjutott az eszembe, holott nálunk már huszonnégy esztendeje bevált! — Mi vált be? Mondjad már! — Engem is falt az asszony, míg egyszer úgy el nem döntöttem. hogy beleszáradt a szó Azóta úgy élünk, mint a páros galambok! — Valóban? — Elhiheted! Körülöttük figyelt a község valamennyi egyenjogúsításra érdemes férje. Biztatták Fer- geteghyh itatták Burlyákot. s záróra után egészen a kapujáig kísérték, miközben a Klapka indulót harsogta... S másnap reggel egy kedvetlen Szárazvillám szomor- kodott be Székács Simonék- hoz. ahonnan a tejet hordta. — Mi van veled. Vilmuci? — kérdezte Székács né. — Mi volna? A Székács-receptet használta az uram! Azt mondta, hogy Simontól tanulta! — Simontól? Hiszen az soha egy ujjal se nyúlt hozzám! — csodálkozott a koma- asszony. — Igaz. napi tízes nyakolajravalót adok neki. és a borravaló is az övé. Szégyellném, ha potyázna... El is váltam volna tőle! Szárazvillám nem vált el. inkább békét kötött Ferge- teghyvel. akit azóta Ferikémnek szólogat s napi tízessel gyámolít a borravaló mellett. A Kadarka Asztaltársaság pedig kiállította a diplomát: Alulírott bormegisszák tanúsítjuk hogv díszelnökünk, Fergeteghy Ferenc úri és hölgyfodrász uram egyen jo- gúsította a rigalyosi férfinemet! Amikor este az autóbuszmegállóhoz ballagtam, színes bársony tányérsapkában a helybéli dalárda tagjai masíroztak el mellet ten. élükön a borbéllyal aki ió-hasas borosüveget lóbált. — Hová. Fergeteghy úr? — kérdeztem. — A székházba — vidám- kodta. — Az alkotmány-ünnepi műsorhoz gyakorolunk, s ugyebár nagy a nyári hév- ség elkél egy kis nyakolaj hozzá. Most vette ki a hűtőszekrényből a feleségem! Vagy nem így gondolja? — Dehogy nem! Elvégre az alkotmány a személyes szabadság alapokmánya is. s becsülendő. ha őnagysága is tudja! — Persze, hogy tudja, ha nem ír ilyen kacskaringósan. — Hát hogyan? — Hát úgy. hogy amelyik kutya egyszer már átúszott a Kőrösön másodjára már könnyebben átúszik rajta! — Mosolyogva a tányérsapkája ellenzőjéhez szalutált... KALÁSZ LÁSZLÓ: VERJ KŐIDŐ bármily éles sebeim se szisszennek ütés alázás jöjj megannyi idő nekem meg kell maradni tovább mint az istennek belőlem nem mulya bős lesz aki él az a győztes
