Heves Megyei Népújság, 1968. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-11 / 188. szám

K. Imre két arca Az arcunk olyan, ahogyan élünk. Azok a tapasztalá­sok formálják, amelyeket közelünkbe engedünk. K. Imrének két arcát láttam. Mindkettőt fényes napsütés­ben. amikor a kék szem is világosabb, szőkébb a haj, s az arcixmások őszintébben vallanak... Az első arc hosszú italozás nyomait viseli. Az arcvoná­sok D gyűröttek, a két szem vö­rösre csípett a dohányfüst­től. a tekintet zavaros, mint az útmenti tócsa. Kabátja a vállára vetve, inge gallérja gyűrötten kilóg. A lépcső kor­látjába kapaszkodik, rogya­dozó lábain jobbra-balra inog s úgy ordít: — Ha mi nem volnánk, ma­ga itt még macska se lehetne. Érti?! így láttam először K. Imrét. Azért ordítozott, mert a le­gényszállás gondnoka tiszte­letlenül megjegyezte, amikor ő az átféldecizett éjszaka után betámolygott a folyosó­ra. hogy: ..Mi az. már megint lagziztunk. lagzi ztunk?” Később elbeszélgettem K. Imrével és másokkal is. akik közelebbről ismerik. — ...Tudja, mi vagyok én? Sm Segédmunkás. De ea- gem ezért le nem néz senki. Van pénzem háromszáz fo­rintot is megihatok egy ül­tömben. Két és fél ezret meg­keresek. nincsen gondom csak magamra. — Olyan ereje van. mint a bivalynak, képes három em­ber helyett dolgozni — mond­ta a brigadérosa. — Csak az ital! Nine« olyan hét. hogy ki ne rúgna a hámból. Egyszer már elzavartuk a brigádból, nagyon hiányzott, s mikor fo- gadkozott. hogy ezután nem csinál galibát, visszavettük. Most megint csordultig van a pohara. Én többet neon tar­tom miatta a hátamat. És nem hiszek az igézeteinek se.. Ha valahol valami vereke­dés kirobban, ő ott megtalál­ható. Nem kérkedik az erejé­vel. s nem is ő az. aki először üt. A legutóbbi verekedése is úgy kezdődött, hogy „vissza­ütött”. Reggel még nagy egyetértésben ült be egy al­kalmi ismerősével az egyik 0 italboltba, délre: ..egy igaz barátomnak” szólították egy­mást délutánra elérzéke- nyültek: .nem szeretsz te en­gem igazán ...” A nap és a barátság aztán az utcán, nagyszámú nézőközönség előtt ért véget. Nemegyszer ráfizetett már a verekedésre, többször meg­bírságolta a rendőrség, s a társadalmi bíróság is elítélte javító-nevelő munkára, csök­kentett fizetéssel. Másik arcát a munkahelyén pillantottam meg K. Imrének. Az építésvezetővel jártam vé­gig a nagy építkezést. Karcsú daruk forgolódtak síneiken. magasba emelve az előre gyártott elemeket, vasbeton gerendákat s a malterral töl­tött amerikánereket. Megáll­tunk az egyik félig kész épü­let állványerdeje alatt. Valaki köszönt. Felnéztem a magasba. Az állványzat leg­tetejéről ismerős arc mosoly­gott. Hol is láttam? Csak nem K. Imre? ö volt. egészen más ábrázattal mint mikor leg­először megismertem. Arca most kipirult a naptól és a fiatalságtól. így láttam ezt az arcot lentről, pedig tudtam, ha közelebb mennék láthat­nám. hogy verítékkel kevere­dett porcsíkok barázdálják. Eszembe jutott a régebbi ta­lálkozás. mindaz, amit akkor tőle és másoktól hallottam. — Nem gondolt még arra. hogy tanuljon? Nincs meg a nyolc osztálya sem — mond; tam neki. — Ide csak erő kell. nem ész — válaszolta kurtán. Ké­sőbb megtoldotta: — A mér­nökünknek sok esze van de nem bír felemelni egy pallót. Szóval, erő kell ide ... A brigadérosa. aki javítha­tatlannak tartotta, azt is el­mondta: — Dolgozni, azt prímán tud. Nem tagadhatom, hogy ügyes, gyors és eszes, még ha nincs is meg a teljes nyolc osztálya. Sose kell elmagya­rázni neki kétszer, mit aka­rok. megtörténik, hogy jobb ötlete van. mint nekem, hogy okosabban kifundál valamit, mint én. Ezért aztán sokat tűrtem neki... Odébb ballagtunk egy má­sik épülethez. Az építésvezető az építmény rendeltetéséről magyarázott, valami úi eljá­rásról. technológiáról, de nem figyeltem oda. K. Imréről szerettem volna többet halla­ni. — ... Furcsa ember. Már úgy volt. hogy kezébe adjuk a munkakönyvét. menjen, ahova akar. Sokat italozott, a jó szó alig használt neki. Ha szóltam, visszabeszélt, hogy a munkájában keressek kifo­gást. ha tudok. Munkájában elsőrendű... Aztán egyszerre megváltozott Jött ide egy Új technikus. Egy falubeliek, együtt jártak iskolába. Mikor a többiek ezt megtudták, pil­lanatig se hagyták békén. Froclizták, hogy ..látod, ez itt technikus te meg csak kuli vagy!” Mit mondjak. A nyolc osztályt elvégezte, jó ered­ménnyel és soron kívül letet­te a szakmunkás-vizsgát. Ha most azt mondanám, hogy technikumba is jelentkezett, el sem hinné. Annyit tudok, hogy tőlem is könyveket kért. Műszaki könyveket... Magam előtt látom az ar­cát. s el tudom képzelni: könyv fölé hajolva, amikor annak örül. hogy eddig isme­retlen területeikre merészke­dik hogy meghódítsa azt. Az arcunk olyan, aho­gyan élünk. Azok a tapasz­talatok formálják, amelye­ket közeliinkbe engedünk. K. Imrének két arcát lát­tatív Rajta áll. és azokon, akik mellette élnek, hogy két arca közül melyikről is­merik fel inkább az embe­rek. Pataky Dezső Eladásra Ürül Gertrude Stein páratlan Picasso-ayűjleménye A műgyűjtők, képkereske­dők és árverésvezetők nem­Egy vödör vízért?,. V alarmkor zsellérházak voltak. Ott nyújtózott a két hosszú épület egymással szemben. Formájukról ma már nehéz lenne megállapítani, hogyan néztek ki huszonva- lahány évvel ezelőtt. Azóta nagyot fordult a világ kereke, de ezek az öreg falak még szemtanúi voltak a zsellércsaládok életének. Amikor tízen laktak egy szobában és két család osztozott a konyhán. Sokan voltak, de a kényszerűség megta­nította őket eltűrni egymás természetét. Később már csak egy család lakott szobánként, még később házanként egy ma­radt. A két ház közé sövénykerítés került, önálló portákká léptek elő az udvarok. Csak a sövényen hagyott keskeny kis kapu jelezte, hogy valamennyire mégis összetartoznak. Egy kútról hordták a vizet. Friss ízű hideg víz volt, jobb mint az artézi kútból csordogáló. Esztendőkig tárva állt a sövény kiskapuja s a két asz- szony hébe-hóba megállt a kút mellett, hogy elmondják egy­másnak, mi újság. Sok év távlatából ki emlékezne már arra, min koccantak össze először. Talán a csibe bújt át a sövény alatt... A kis összeveszést kibékülés követte, aztán újabb összeszólalkozás. De mindnél tüske tört a lelkek be és egyre nehezebb volt a kibékülés. Később már bezárták a sövénykaput, aztán mere­vebb, rangosabb drótkerítés került az élő sövény helyére. Azon már kapu sem volt. A szomszédasszony úgy járt be kerülővel a porta nagykapuján, a napi két vödör vízért. Két éve lesz, hogy végleg megromlott a barátság. Bezár­ták a nagykaput is és a kút ott ácsorgóit a kerítés mellett, félig kihasználatlanul. Ahogy a házakban gyarapodott a jólét, úgy távolodtak egymástól a régi szomszédok. Egyikük aztán nem messze a konyhájától új kutat fúratott és egy napon betemették a ré­git, a friss, hideg vizet adót... Azóta folyik a vita. Járkálnak a tanácshoz, de a tanács már nem tud igazságot tenni. Üjra fel kellene mérni a tel­keket, de az egyiknek pénze nincs rá, a másiknak meg nem érdeke. Azóta, ha az egyik reggelenként kiszalad az új nyomós kúthoz és észreveszi, hogy a szomszédasszony két utcányi távolságról cipeli a vödröket, elnéz a messzeségbe, nehogy meg kelljen látnia ... Áldatlan állapot két ház között. De nemcsak két ilyen ház vám ebben a faluban. A tanácstitkár a megmondhatója, mennyi vita, torzsalkodás volt már húsz—harminc centis földdarabok miatt. Régi haragok támadnak fel és újak szü­letnek, egy-két négyzetméterért, amit a nagyapák szántottak el egymás kertiéből. Telket vásárolt az egyik fiatalember s valaki azt mondta neki, valamikor egy fél lépéssel szélesebb volt az udvar. El­ment az illetékes hivatalhoz, mérnököt hívott és felmérette. A szomszéd ugyanattól a hivataltól kihívta ugyanazt a mér­nököt és az is felmérette. Most a bíróságot járják. Van. aki még csak veszekszik, van, aki a tanácsnál ke­resi az igazát s vannak, akik egy telek árát költötték el, hogy megnyerjenek két négyzetméternyit. Mintha a kapzsiság ördöge szállta volna meg a falut. A több még többre vágyik? (deák) zetközi táborába pénteken es­te bombaként robbant az utóbbi évek egyik legérdeke­sebb műtörténeti jelentősé­gű híre: Londonban eladásra bocsátják az 1946-ban el­hunyt Gertrude Stein, ame­rikai írónőnek, a párizsi mű­vészvilág egykori vezéralak­jának korai Picasso-alkotá- sokból álló, szinte felbecsül­hetetlen értékű gyűjtemé­nyét. Legbecsesebb darabjai a gyűjteménynek kétségtelenül az egyenként 300 000 fontra értékelt kék-kor szf.kbeli, 1905-ös „Leány virágkosár- ral” és az 1906-os „Meztelen nő összekulcsolt kézzel” cí­mű festmények. Manapság már nem csupán a jó időt, hanem a szünidő utolsó napjait is ki kell használni, mert nyakunkon az év­nyitó... Persze, a focizás lázában ki forgatna magában ko­mor gondolatokat? .., Mitől fáj a fejünk? A fájdalmat a fájdalom­érző idegvégződések útján ér­zékeljük; ezek sűrűsége vál­tozó a különböző szervekben. Minden fájdalominger a ge­rincvelőn át halad, majd át­kapcsolódik az agytörzsbe és az agykéregbe. Itt történik a fájdalom élmény felismerése, és a különböző ingerek elkü­lönítése. A fájdalom helye szerint koponyán kívüli és belüli fej­fájást különböztetünk meg. A koponyán kívüli fájdalom mechanizmusa szerint ér­vagy izom eredetű lehet. Az előbbit az érfalak tágulása váltja ki, mely állandósulhat, vagy az izmok tartós össze­húzódása okozza; ennek kö­vetkeztében az izomban oxi­génhiány jön létre, amely fokozza a fájdalmat. Míg az éreredetű fájdalom heves, lüktető, az izomerdetűre a tompa, tarkótáji fájdalom jellemző. A koponyán kívül keletkező ér eredetű fejfájás legjelentősebbje a migrén. Keletkezése még ma is bi­zonytalan; szerepet játszhat­nak ellergiás tényezők, a bel­ső elválasztási mirigyek rendszerének, a só- és víz- hátartásnak a zavara, de még az öröklés is. A roham kivál­tásában a lelki tényezők is jelentősek; az ilyen beteg a környezeti hatásokra könnyen reagál, túl érzékeny, szoron­gó, letörésre hajlamos. A fáj­dalmat a kitágult erek lükte­tése okozza. A fejfájás másodlagos is lehet, azaz átterjedt, amikor a szemet, az orr-melléküre- geket, a fület vagy az egész szervezetet érintő általános betegség okozza, de bármely betegség idézhet elő fejfájást. Közöttük nagyon jellegzetes a zöldhályogot, (glaukómát) idéző fejfájás, amikor heves szemgödri és halántéktáji fájdalom lép fel. Külső okoktól is eredhet fejfájás, különösen a külön­féle mérgek: a szénmonoxid, az alkohol, a baktériummér­gek, a gyógyszerek hatására. Sokféle ok sorolható fel, amely mind a fejfájás kivál­tásával vádolható. S éppen ez a sokféleség teszi meglehető­sen gyakori kellemetlenségé. Lehet ártalmatlan, — leg­többször az is —, de sokszor súlyos betegségek előtünete. Éppen ezért makacs (egy-két tabletta fájdalomcsillapítótól nem múló) esetben érdemes ; orvoshoz fordulni. A súlyo­sabb esetek gyógyításánál a beteg és az orvos szoros együttműködése szükséges, és mindkét részről türelmet igé nyel. Fontos, hogy a beteg higgyen orvosában és ne ve­szítse el a gyógyulásba vetett hitet, ha kezelése nem azon­nal eredményes, hiszen min­den fejfájás egyedi problé­ma. USvé ét Attesztálás, attesztalók... ?! Az utóbbi napokban várat­lanul és feleslegesen jelent­kezett a címben idézett két idegen szóalak. A következő szövegből alig­ha sejti az olvasó, mát ielent- het valójában a szóban forgó két latin eredetű hangsor: „Országszerte most folynak az attesztálások...” — ..Nem lehet abszolút mércével mér­ni — mondta az attesztálók egyike...” (Népszabadság. 1968. augusztus 3.) Az egyik cikk elolvasása után tudjuk csak meg, hogy napjainkban országszerte, a társadalmi élet valamennyi területéin a felelős beosztás­ban dolgozó emberekkel fe­letteseik elbeszélgetnek, s a bíráló szókon kívül hasznos tanácsok is elhangzanak. Ez­után készítik el az illetők minősítését. A latin eredetű s magyar képzőikkel ellátott attesztálás. attesztáló szóalakok a tanúsít, bizonyít, tanúul hív, igazol, hitelesít, erősít, minősít ielen- téseiket is hordozó attestor, at- testari. testőr. testari latin nevek szócsaládjá­ba tartoznak. A régi magyar nyelvben, s nagyapáink ajkán igen gyak­ran nyelvi szerepet vállalő testál, áttestál, testámentum, testámentumot tesz szóalakok is ennek a szócsaládnak az élő nyelvből lassan kiavuló tagjai. Hogy a címben jelzett latin eredetű hangsorok újabb „szerzemények”, bizonyítja az is. hogy sz-ező formában je­lentkeznék. A testál, testálás. testamentum szavak s-ezö ejtése, alakja éppen azt bi­zonyítja. hogy régebbi átvéte­lek. « így méltán sorolhatjuk őket a juss, a virtus, a kántus régi latin jövevényszavaink közé. Reméljük, hogy a rostára tett két idegen szóalak nem terjed el szélesebb körben. $ használóik csak kényelemből éltek eddig is velük, mert nem találtak a kifejezendő tartalomra, jelentésre megfe­lelő magyar szót. pedig — cikkünkből is kitűnik — sok jó magyar kifejezéssel helyet­tesíthetjük őket. Dr. Bakos József a nyelvtudományok kandidátusa Hogyan kell bemenni a főnökhöz? Ha az ember bemegy a főnökéhez, legalább annyival tartozik saját magának, hogy tisztá­ban legyen azzal, mi­szerint a főnökéhez megy be. Aki még ar­ra sem képes, hogy amikor bemegy a fő­nökéhez, legalább azt tudja, hogy a főnöké­hez megy be, az egy­szerűen méltatlan arra, hogy bemenjen a fő­nökéhez. Mert hogy kell bemennie az em­bernek a főnökéhez? Vannak olyanok, akik eléggé el nem ítélhető módon, csak úgy ukmukfukk be­nyitnak a főnök ajta­ján, odaállnak az író­asztal elé és elkezde­nek fecsegni a főnök­nek, anélkül, hogy fi­gyelnének arra, hogy figyelik-e, amit fe­csegnek. Az ilyenek aztán csodálkoznak, ha a harmadik mondatuk­nál megvető tekintet kíséretében és azzal a megjegyzéssel, hogy „mit gondol, Pacolai kartárs, én talán idő­milliomos vagyok, mint egyesek?” —: kirúgják őket a főnöki párnás ajtón. Aztán vannak olya­nok. akik először ko­pogtatnak az ajtón, az­tán várnak egy pilla­natig, két pillanatig, s újból kopogtatnak az ajtón ... aztán már hárompercenkint ko­pogtatnak az ajtón, mígnem a főnök őr­jöngve kirohan és így üvölti: „Mi az istent akar, Burbulya kar­társ? ... Hát harkály­nak alkalmaztuk mi itt magát, vagy bér­számfejtőnek?!” — és a becsapódó ajtó zajában nem lehet hallani, ho­gyan üvölti el magát Burbulya, mert az ajtó közé került az aktákat tartó keze. Meg aztán vannak olyanok, akik már előt­te való napon táviratot adnak fel, amelyben másnapra jó egészsé­get és hosszú életet kí­vánnak a főnöknek, s hogy ezt személyesen is elmondhassák, bejelen­tik fél tízre érkezésü­ket a főnöki íróasztal elé. Ha véletlenül ott is van másnap dél­előtt fél tíz órakor a főnök — ilyenkor rend­szerint direkte nincs ott —, akkor is égsza­kadás és földindulás, mert... „mit gondol maga, Pöszméte kar­társ? Hogy az én szí­vem vasból van, mi? A frászt rám hozta az­zal a hülye táviratá­val ... Jó viccei van­nak, nem mondom... Csak fele annyi szor­galma lenne, mint amennyi a humora... Gondom lesz magá­ra ...” Tehát ez sem jó. A legbiztosabb meg­várni, amíg a főnök hi­vat. Ha nem hívat, az sem baj. De még en­nél is jobb, hogy a fő­nököt kell behivatni a magunk íróasztala elé, álljon ő, s hallgassa csak végig, mit aka­runk mi, ülve... Leg­alább megtanulja, hogy hozzánk bármikor bejöhet a tisztelt ügy­fél, még akkor is, ha ő főnök (egri)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents