Heves Megyei Népújság, 1968. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-11 / 188. szám
Az NSZK hajlandó tárgyalni Bonni reagaias az NDK-javaslatokra Bonnban megkezdődtek az NDK népi kamaráia által pénteken hozott határozatoknak valamint Walter Ulbricht és Otto Winzer külügyminiszter beszédének tanulmányozását. Első hivatalos állásfoglalásában egy kormányszóvivő kijelentette. Ulbricht beszéde „új nüanszokat tartalmaz. Az NSZK hajlandó tárgyalni az NDK-val. de ..nem fogadhat el feltételeket” — fűzte hozzá. Ez az óvatos és a régi bonni álláspontot megismétlő nyilatkozat persze nem mérvadó. minthogy sem a kancellár. sem a külügyminiszter nincs bonnban. A nyugatnémet kormány konkrét állás- foglalása tehát, csak későbbre várható. Jellemző azonban, hogy a Berlinben pénteken elhangzott beszédek milyen különböző reagálást keltettek különböző politikai körökben. Werner Marx CDU-képviselő ..elfogadhatatlan maximális követeléseknek” nevezte az NDK javaslatait. Genscher, az FDP helyettes elnöke viszont kijelentette, azonnal fel kell hatalmazni Carstenst. a kancellári hivatal államtitkárát hogy vegye fel az érintkezést az NDK kormányával. Nem stimmel leltár... Elmer B. Staats amerikai tábornok gontlja PÁRIZS: Sehogyan sem stimmel a leltár a Franciaországból kivont haderőknél Elmer B. Staats tábornok most nyilvánosságra hozott ellenőri jelentése szerint a Franciországból kivont amerikai egységek leltárából 107 millió dollár értékű fegyverzet és felszerelés hiányzott. Hosszas kutatás után ebből 32 millió dollár értékű leltári tárgyat megtaláltak, de a tábornok szerint legalább öt évre lesz szükség, amíg a még hiányzó 75 millió dolláros érték nyomára bukkannak. Ugyanilyen, de ellenkező irányú meglepetés érte az ellenőrzést végző tábornokot a gyógyszerkészleteknél. A kimutatások szerint a kiürítéskor 194 millió dollár értékű gyógyszerkészletük volt a Franciaországban állomásozó amerikai egységeknek. A leltár bizonysága szerint azonban a csapatok 400 millió dollár értékű gyógyszert vittek magukkal az új állomáshelyükre. Staats tábornok végül közli, hogy nem találják az amerikai légierők egyik titkos raktárát, ahol 175 000 dollár értékű repülőtámaszpont-felszerelés és 340 000 liter fagyásgátló folyadék volt. A raktár hollétére ma már senki sem emlékszik. Csak annyit tudnak róla, hogy valahol Európában. €seh$izIovák-ju^oszláv pártközi tárgyalások Szombaton délelőtt fél tíz Jtán néhány perccel ismét tárgyalóasztalhoz ült a CSKP r és JKSZ KB küldöttsége. csehszlovák küldöttséget Alexander Dubcek első tit- a jugoszláv küldöttséget edig Tito elnök vezeti. A megbeszélések napirendjén a két párt tevékenységéről szóló kölcsönös tájékoztatás, valamint az együttműködés jelenlegi helyzetének értékelése és távlatainak felmérése szerepel. Ezenkívül szóba kerülnek a két ország együttműködésének kérdései. Washingtonba vezet az út Miamiből ? magát a tábornoknál: Eisen- hover unokája eljegyezte Nixon egyik lányát). Akkor hát miért érdekes mégis a döntés? A sok ok mellett kettőt említünk. Az egyik az. ho^y Nixon mégsem feledtetheti: két döntő csatában kikapott már! Először 1960-ban, John F. Kennedy- től. Igaz, olyan minimális arányban, amelyre az USA történetében még nem volt példa —. de mégiscsak veszített. És 1962-ben. amikor Kalifornia kormányzójának akarta megválasztatni magát, ugyancsak alulmaradt! (Pedig Kalifornia a szülőföldje a ma már New York-i ügyvédpolitikusnak.) És Amerika jellegzetesen „siker-ország” —, ezért okozott mégiscsak némi meglepetést, noha az előzetes jóslatok is őt tippelték. Nixon jelölése. Feledtetni tudta tehát Nixon korábbi bukásait? Meglehet azoban. hogy mégis a New York Times tapintott rá a* igazságra midőn azt írta: a republikánusok inkább veszítenek Nixonnal, mintsem győznek Rockefellerrel. (Ennek két fő oka: a konzervatív pártgépezet a New York-i kormányzót „túl liberálisnak” tartja, ám alighanem fontosabb a másik ok, a Rockefeller család irdatlan nagy tőkeereje, amit a ve- télytárs csoportok nem szeretnének „bejuttatni” a Fehér Házba.) A másik ok. amely a papírforma ellenére is meglepő vonást kölcsönöz Nixon jelölésének az. hogy a jelölt semmiféle konstruktív, csakugyan újfajta politikai alternatívát nem kínált a hatalmon lévő demokratákkal szemben. Minden jel arra vall, hogy az USA választóinak jó része a kudarcok miatt (vietnami háború, zavargások, faji kérdés, stb.) kiábrándult a nyolc éve korÁ szokásos parádés külsőségek között zajlott le az USA köztársasági pártjának 1968. évi konvenciója. Győzött a valószínű jelölt. 1968 novemberében Richard Nixon küzd meg a demokrata párt elnökjelöltjével. 1856 óta ez volt a köztársasági párt 19. konvenciója. Három amerikai és 42 külföldi televíziós társaság közvetítette a forró Miami Beach-i napok minden mozzanatát. Köztársasági szempontból érdekessége volt a konvenciónak, hogy a párt történetében először rendezték meg déli államban, s hogy a gyülekezet ideiglenes elnöke első ízben néger, Edward Brooke szenátor személyében, (aki ellen tüntettek is a párt politikájával felettébb elégedetlen négerek). Sok más színes és érdekes színfoltja akadt még a hatalmas propagandaapparátussal mesterségesen „eldobott” konvenciónak. A legérdekesebb azonban mégis — maga a döntés. Azt mondtuk: nem meglepő, mert Nixon indította el legkorábban a kampányát (Rockefeller elkésve „szállt be”). Mert Nixon ügyes taktikázással már évek óta eredményes munkát folytat pártja „mindenható apparátusának” megynyerésére. És mert — utoljára de nem utolsósorban — a háborús emlékek miatt még ma is rendkívül tekintélyes „nagy öreg”. Eisenhower tábornok, az USA történetének utolsó köztársasági párti elnöke is kiállt mellette. (Hogyne állt volna ki! Hiszen Nixon, aki a’o'nöke volt „Ike”-nak, családilag is bebiztosította . augusztus 11-, vasárnap Johnson egészségi állapota PÁRIZS: Egy hétq világpolitikában Pozsony visszhangja — KDK^javaslaiok — Eg-y jelöli, fél program — Brazzaville*! fordulatok Tabouis asszony, a Paris Jour szombati számában az amerikai elnökválasztásról írva megismétli azt az érvelését. hogy Nixonnak az első fordulóban történt jelölése után csak úsv mentheti meg a helyzetet, ha rábírja Johnson elnököt visszavonulási elhatározásának a megmásítá- sára. Ámde Johnsonnak is nagy ütkökártvára van szüksége a győzelemhez, biztos reményt kell felmutatni a vietnami háború ésszerű befejezésére. Tegnap óta azonban a dolgok úi fordulatot vettek — folytatja — diplomáciai körökben az a hír terjedt el. hogy Johnson elnök egészségi állapota nem teszi lehetővé, hogy engedjen az ebben az irányban ráháruló nyomásnak Azonkívül tanácsosai szerint talán túlságosan is késő van már. hogy váratlan fordulatot lehessen remélni a vietnami konfliktus színterén. Ez talán köny- nvebb lett volna a Párizsi .hivatalos megbeszélések” kezdetén. Johnson elnök habozása miatt azonban ez napról napra nehezebbé válik. Náci bűnük elévülése BONN: Gusztáv Heinemann, bormi igazságügy-miniszter ismét állást foglalt amellett, hogy a náci időkben elkövetett gyilkosságokat és népirtást határidő nélkül lehessen üldözni. A kormány hivatalos bulet- tinjében Heinemann azt irta: elkerülhetetlen, hogy a Bundestag megváltoztassa a büntető törvénykönyvnek az elévülésről szóló szakaszait és kimondja, hogv a főbenjáró náci bűncselekmények nem évülhetnek el. Az elmúlt hét úgy kezdődött, hogy a világsajtó első oldalain egy Duna menti város neve volt a leggyakoribb helységnév: Pozsonyt, a szocialista közösség hat országának ott lezajlott nagy jelentőségű megbeszélését, egyhangúlag elfogadott közös nyilatkozatát vizsgálták és értékelték a lapok. Az elemzések alaphangját persze eleve meghatározta a nemzetközi problémák kétféle szemlélete: a nyugati világ, az imperialisták lapjai alig titkolt vagy nem is leplezett csalódással, a szocialista világ lapjai és a nyugati világ haladó sajtója határozott örömmel, helyesléssel fogadta a pozsonyi hírt. Az ellentétes reagálás érthető. A Pravda joggal írja: „A tanácskozás eredményei lényegesen előmozdítják a szocializmus pozícióinak megszilárdításáért, a békéért és a népek biztonságáért, az imperializmus aknamunkája és agresszív politikája ellen vívott harcot”. Amerikai, nyugatnémet és egyes angol lapok cikkeiből az csendült ki, hogy mindazok az imperialista erők, amelyek a hat szocialista ország pártjai között egyes kérdések megítélésében meglevő és most jeríszt tisztázott véleményeltérések láttán abban reménykedtek, hogy a véleménykülönbségeket fellazításra, ékverésre, ellentétszításra lehet felhasználni, keserűen ébredtek a valóságra. S a valóság ez: A szocialista közösség összetartó erői megbont- hatatlanok s most is sikerült megszilárdítani az egységet, mert a pártok arra fordítják a figyelmet, ami közös, ami összeköti a szocialista perspektíva harcos híveit. mányzó demokrata pártból, s hajtanék arra, hegy a másik párt jelöljét juttassa a Fe- héz Házba. Ám la ez a másik jelölt éppen Nixon, meggondolhatja magát a választó: miért ő, amikoT ő sem lesz jobb, mint a demokraták? A realistábbnak, józanabbnak ismert Rockefeller esetében másképp állt volna a kérdés: az ő személye talán csaku^’an igazi választási lehetőséget kírált volna a demokrata párt jelöltjével szemben. Megválasztása utáni első beszédében Nixon mindenesetre korábbi magatartásánál liberálisabb színben igyekezett feltűnni. Nixont általában „mérsékelt konzervatívnak” könyvelik el. s ezekben a Miami Beach-i napokban. úgy tűnt. inkább mérsékelt és kevésbé konzervatív. Jelöltté választása utáni első beszédében azt mondta, hogy Vietnamban a tárgyalásos megoldás híve. Kijelentette, hogy tárgyalásokat akar kezdeni a Szovjetunióval a legfontosabb nemzetközi kérdésekről. És hangsúlyozta: „A konfrontáció kora elmúlt. Az együttműködés korának kell megkezdődnie”. Tudjuk persze, hogy az amerikai politikusok rengeteget ígérnek és sokfélét mondanak választási hadjárataik alatt, s ezekből megválasztásuk után vajmi keveset valósítanak meg. (A jelenlegi elnök személye folytán ezt ha akarnánk se felejthetnénk el.. .) Tudják ezt nagyjából az amerikai választók is. Kérdés, hogy ennek tudatában megmaradnak-e a kipróbált úton. s a demokrata párt — eddig még ki nem jelölt — emberét juttatják-e az elnöki székbe? Vagv hitelt és esélvt adnak-e Nixonnak. hogy Floridából a Fehér Házba jutva, hozzákezdhessen ígéretei beváltásához? Barabás Tamás A köztársasági konvenció mint ismeretes Richard Nixont választotta elnökjelöltnek, ő pedig a párt különböző szárnyai közti kompromisszum alapján Spiro T. Agnew-t, a jóformán ismeretlen marylandi kormányzót vette maga mellé aielnökjelöltnek. Ez tehát a republikánus páros, ahogy Amerikában mondják: a „ticket”. (Telefoto — AP—CP) Az európai kontinens biztonságának alapjait érintő problémákat vetett fel ismét az NDK kormánya nevében Otto Winzer külügyminiszter és Walter Ulbricht, az államtanács elnöke, az NSZEP első titkára a népi kamara pénteki ülésén. Mint Walter Ulbtricht hangsúlyozta, az európai biztonság egyik alapfeltétele a két német állam közötti békés együttélés megteremtése. A világ másik felén, az Egyesült Államokban a nagy novemberi kérdés, az elnök- választás három kérdőjeles problémájáról egy kérdőjelre feleletet kapott a világ. Megmaradt még ismeretlennek a demokrata elnökjelölt és végül a Fehér Ház új lakójának személye, de azt már tudjuk, hogy a választási párharcban a republikánus párt színeit Richard Nixon képviseli. A személyt ismerjük: Eisenhower, volt alel- nök John F. Kennedyvel vívott elnökválasztási küzdelmében csak 118 000 szavazattal alul maradt, tömören konzervatívnak jellemezhető politikus. Ami figyelemre méltó, az programja — olyan program, amely bizonyos reális esélyeket ad számára novemberben. Az USA legtekintélyesebb publicistája, Walter Lippmann éppen a múlt héten foglalta össze, milyen politika támogatására sorakozhat fel Amerika népe. Véleménye szerint a külpolitika balfogásokkal és tévedésekkel teli korszaka után új gondolatokra: a vietnami kalandtól szabadulni akarók számára érthető és követhető béketervekre; a faji összecsapások miatt elkeseredett tömegek számára pedig a polgárjogi problémákat az eddiginél bátrabban előre néző intézkedésekkel megoldó adminisztrációra van szükség. Bár Lippmann utal arra, hogy ezt éppen egy republikánus elnök hozhatná a demokratákból kiábrándult választóknak (a publicista Rockefellerért szállt síkra, neki szánta a cikkét is) Nixon programjának vizsgálata után csak annyit állapíthatunk meg: a valóban gazdag politikai tapasztalatokkal rendelkező republikánus jelölt igen jól látja ezeket a követelményeket. Ám programja a félig kimondott ígéretek gyűjteménye; javaslatai félig megtett utakat rajzolnak a politikai térképre. Kijelentette ugyan, hogy a két szuperhatalom, a Szovjetunió és az USA számára nincs más elfogadható megoldás, mint a tárgyalás —, de mindjárt „az USA erőpozíciójának helyreállítását” kívánta, azaz az erő helyzetéből kívánna tárgyalni. Kimondta ugyan, hogy a vietnami háború befejezését illetően a párizsi tárgyalásokban reménykedik —, de egy lélegzetre fenyegetőzni kezdett azzal, hogy ha novemberig nincs eredmény Párizsban, akkor „világos a válaszút”. Nem kétséges, hogy a válaszút a fegyveres lépések újabb eszkalációja, ez a kettősség jellemezte épp Johnsont. Nixon most várakozó állásponton van: csak a demokraták chicagói konvenciója, az ott elfogadott program és a megválasztott jelölt állásfoglalásai után részletezi majd elképzeléseit, amelyek persze változatlanul megmaradnak — választási ígéreteknek. A hét a harmadik világban is gazdag volt eseményekben. Az etiópiai fővárosban tartanak a tizenhárom hónapos afrikai belbá- ború, a nigériai—biafrai harcok befejezését elősegíteni kívánó tárgyalások. A világ joggal figyelt fel a Nigéria által beterjesztett kilencpontos tervre, amely a lagosi kormány álláspontja szerint „mérsékelten és a megbékélés szellemében” viszonylag gyorsan véget vethetne a harcoknak. A javaslat Nigéria egységének megőrzéséből indul ki, tehát Biafrának le kell mondania a különválásról, de konkrét ígéretet tartalmaz arra vonatkozólag, hogy a nigériai hadsereg nem özönli el a volt keleti tartományt és a közigazgatásban, a rendőri erőknél egyaránt figyelembe veszi a tartomány ibo lakosságának jogos igényeit. Egy másik afrikai országban, Brazzaville-Kongóban rövid időre eltávolították tisztségéből, majd visszahelyezték Massemba-Dcbat köztársasági elnököt. A néhány napos zűrzavar rávilágított arra, hogy az alig egymillió lakosú kis ország fejlődését milyen súlyosan gátolja egyrészt a két konkur- rens fegyveres erő — a hadsereg és a polgárőrség — vetélkedése. másrészt egy szélsőséges jelszavakkal operáló és kínai ihletésű csoportocs- ka fellépése, amely elsősorban az ifjúsági mozgalomban vert fészket. A brazzaville-i eseménysor még egy tanulságul szolgál: az egykori gyarmatosítók által örökül hagyott törzsi ellentéteket minden szélsőséges csoport ki tudja és ki is akarja használni zavarkeltésre. Massem- ba-Debat legfrissebb intézkedései, új kormány alakítása, az elnök nemzeti forradalmi pártjának önkritikus állásfoglalása azt mutatják, hogy a törzsi politikán felülemelkedő és a nemzeti egységért vívott elvhű harc segítheti csak előre a tegnapi, gyarmati idők öröklött gondjaival küzdő, a modern világba csak most lepő, a fejlődés útján haladó afrikai országokat. Döntetlen eredmény született az utolsó mérkőzésen Egri Rúzsa—IJjpesti Dózsa 6:6 (3:1, 0:1, 2:2, 1:2) OB I-es vízilabda-mérkőzés. Eger. 150 néző. V.: Dombi. Eger: Rüll — Ringelhann dr.. Pócsik — Katona — Bolya. Frank. Kovács. Edző: Baranyai György. Újpest: Lukász — Mayer. Hanák — Gajdos! — Ruso- rán I. — Dömötör. Martin. Csere: Császár. Max. Edző: Szittya Károly. A gólok sorrendje: Pócsik, Dömötör. Katona, Pócsik (4 m). Martin (4 m). Mayer. Pócsik (4 m). Pócsik (4 m), Martin (4 m) Martin. Kovács Max (4 m). A büntetőnontok száma: Eger 9, Újpest 8. A7 első negyedben ió iramú játék alakult ki esri fölénnyel. s mindkét, oldalon egy-egy látványos gól is született. Katona, illetve Dömötör jóvoltából. Ezután taktikai harc folyt a vízben, kevés eseménnyel. Az egyetlen gól is ebben a negyedben. 4 méteresből született. A harmadik negyedben megismétlődött az első öt nerc története. Izgalmas és érdekes mérkőzés folyt. Az utolsó negyed nagv viharban folytatódott. s végül az utolsó másodpercben sikerült egyenlíteniük. A látottak alapján Eger többet kezdeményezett, véeig kezében tartotta a mérkőzés sorsát Az utolsó percekbe:? azonban elidegeskedték 1 helyzeteket * e7 eevik pontjukba került Jók: Rüll. Pócsik Katona, illetve Lukász, Dömötör. Martin.
